Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
sutij Andropov beszéde az SZKP KB ülésén Á politika változatlan célja: a béke,a társadalmi haladás A jövő évi népgazdasági tervről és költségvetésről tárgyalt, személyi kérdésekről hozott határozatot, és Leonyid Brezsnyev emlékének megörökítéséről döntött hétfőn Moszkvában megtartott ülésén a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára hétfőn Moszkvában, a Központi Bizottság ülésén bel- és külpolitikai kérdésekről mondott beszédet. Az ülés megvitatta a jövő évi népgazdasági és társadalmi terv előirányzatait. A tervjavaslat ma kerül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának őszi ülésszaka elé. — A tervezet előirányozza, hogy meggyorsítsuk a népgazdaság növekedésének ütemét, emeljük a nemzeti jövedelem növekedésének abszolút mértékét, az ipar és a mezőgazdaság termelését — hangoztatta beszédében Andropov. Tervbe vették azoknak az ágazatoknak az átlagosnál gyorsabb növelését, amelyek közfogyasztási cikkeket állítanak elő; Jelentős mértékű anyagi és pénzügyi erőforrásokat biztosítanak az agráripari komplexum fejlesztésére. Továbbá növekszik a lakosság reáljövedelme is. Minden szükségest a hadseregnek Andropov, a Politikai Bizottság véleményét idézve leszögezte: kötelező feladat, hogy a hadseregnek és a hadiflottának minden szükségest megadjanak, különösen a jelenlegi nemzetközi helyzetben. A költségvetés tervezetéről szólva az SZKB KB főtitkára kijelentette, hogy az biztosítja a népgazdasági és a szociális terv végrehajtásának pénzügyi feltételeit. Az SZKP KB főtitkára részletesen kitért a népgazdaság néhány fontosabb ágazatának helyzetére, hangsúlyozta, hogy feltétlenül növelni kell a termelés hatékonyságát, meg kell oldani annak intenzifikálását. Olyan gazdasági és szervezési feltételeket kell létrehozni, amelyek ösztönzik a minőségi, termelékeny munkát, a kezdeményezést, a vállalkozókedvet. Eljött az ideje annak, hogy gyakorlati lépéseket tegyünk az ipari egyesülések és vállalatok, a kolhozok és a szovhozok önállóságának ki- szélesítése érdekében — mondotta. Andropov kijelentette: a tervben azok az intézkedések kerültek a központi helyre, amelyek az éleimiszerprogram megvalósításához' kapcsolódnak. A program megvalósítása során meglehetősen nehéz körülmények között kellett megtenni az első lépéseket. Az időjárás az idén korántsem volt kedvező. Sok köztársaság mezőgazdasági dolgozói , még így is jó eredményeket értek el. A gabonafélék felvásárlása jelentősen megnövekedett az elmúlt évhez képest. Nem rossz termés volt gyapotból, főzelékféléből, szőlőből. Növekedett a tej- és a tojástermelés. Ugyanakkor egyes élelmiszerekből akadozik az ellátás. Andropov azt is aláhúzta, hogy a jövő évi tervben nagy figyelmet szenteltek a közszükségleti cikkek termelésének. Mint megállapította, Leonyid Brezsnyev halálakor külföldön számos találgatás kapott lábra az SZKP és a Szovjetunió nemzetközi politikájáról. Az elmúlt években sokszor tettek kísérletet arra, hogy a Szovjetuniónak mindenféle rossz szándékot ■ tulajdonítsanak. Most viszont a jelek szerint amiatt aggódnak, hogy a Szovjetunió politikája megváltozhat, mert e politika folytatásában látják a nemzetközi életben a béke és a nyugalom megmaradásának legfőbb feltételét. A szovjet külpolitika — jelentette ki Jurij Andropov — olyan volt és marad, ahogyan az SZKP XXIV., XXV. és XXVI. kongresszusának határozata jelölte meg. Külpolitikánk változatlan célja a tartós béke biztosítása, a népeknek a függetlenségre, a társadalmi haladásra való joga megvédése. Az emberiség — ha csak nem akarja kockára tenni jövőjét —, nem békélhet meg örökre a fegyverkezési hajszával és a háborúval. Az SZKP ellenzi, hogy az eszmék párharca az államok és a népek közötti konfrontációvá váljon, s hogy a társadalmi rendszerek erejének mércéjévé a rendelkezésükre álló fegyvereket, illetve az azok alkalmazására való készséget tegyék — hangsúlyozta Jurij Andropov. Az imperializmus agresszív tervei arra kényszerítenek bennünket és a testvéri szocialista országokat, hogy komolyan gondoskodjunk védelmi képességünk megfelelő szinten tartásáról. De — mint azt Leonyid Brezsnyev nemegyszer hangsúlyozta, — mi nem vagyunk hívei a katonai versengésnek. A szocializmus célja a fegyverek nélküli béke. Pártunk továbbra is a legnagyobb gondot fordítja a szocialista közösség erősítésére. Egységünk jelenti számunkra az erőt és annak zálogát, hogy a legsúlyosabb megpróbáltatásokból is győztesen kerülünk ki. Arra törekszünk, hogy a testvéri országok elvtársi együttműködése és szocialista kölcsönös segítségnyújtása még mélyebben gyökerezzen és hatékonyabbá váljon többek között a tudományos-műszaki, termelési, szállítási, energetikai, és egyéb feladatok közös megoldása terén. Kölcsönös bizalom a kapcsolatokban Az SZKP és a szovjet állam őszintén fejleszteni és javítani kívánja kapcsolatait valamennyi szocialista országgal. Kölcsönös jóakarat, egymás jogos érdekeinek tiszteletben tartása, a szocializmus és a béke érdekeinek kölcsönös szem előtt tartása esetén helyes döntéseknek kell születniük ott is, ahol különböző okok miatt még nincs meg a kellő bizalom és a kölcsönös megértés. Ez vonatkozik nagy szomszédunkra, a Kínai Népköz- társaságra is. A Leonyid Brezsnyev taskenti és bakui beszédeiben megfogalmazott gondolatok, a józan megfontoltságon és az előítéletek elvetésén alapuló magatartás jelentőségének aláhúzása egész pártunk meggyőződését fejezte ki. Nagy figyelemmel fogadunk minden, kínai részről erre adott pozitív választ — mondotta Jurij Andropov. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban kitért arra, hogy a nemzetközi életben megnőtt az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozó államok fontossága. Jelentős részükkel a Szovjetunió sokoldalú, baráti kapcsolatokat tart fenn. E kapcsolatok hozzájárulnak a nemzetközi helyzet nagyobb stabilitásához. Jó példája ennek a Szovjetunió és India közötti viszony. A Szovjetunió kész a nyílt, becsületes együttmfiködés’-e minden olyan országgal, amely szintén érdekeltnek tekinti magát ebben. A társadalmi rendszerek közötti különbség e szempontból nem jelenthet akadályt. Meggyőzően bizonyítja ezt a Szovjetunió és sok nyugat-európai ország békés együttműködésének számottevő fejlődése. Mély meggyőződésünk — hangsúlyozta Jurij Andropov —, hogy az enyhülés jegyében eltelt hetvenes évek nem jelentettek véletlen epizódot az emberiség küzdelmes történelmében. Az enyhülés korántsem túlhaladott szokás, az enyhülés a jövő. A megállapodások hívei vagyunk A béke éq az enyhülés megóvásában mindenki egyformán érdekelt. Ezért enyhén szólva komolytalanok azok a kijelentések, amelyek a Szovjetunió által a legkülönbözőbb területeken teendő engedményekhez kötik a kapcsolatok normalizálásának készségét. Ebbe mi nem egyezünk bele és nincs is mit változtatnunk politikánkon: szankciókat senkivel szemben sem alkalmaztunk, aláírt szerződéseket és megállapodásokat nem mondtunk fel, megkezdett tárgyalásokat nein szakítottunk félbe. A Szovjetunió a megállapodások híve, de a megállapodásokra kölcsönösen kell törekedni. Az Egyesült Államokkal és más nyugati országokkal elsősorban a fegyverkezési hajsza megfékezéséről foytatott tárgyalások értelmét nem abban látjuk, hogy a nézeteltéréseket rögzítsük. Mi a tárgyalásokat olyan eszköznek tekintjük, amellyel minden fél számára hasznos eredmények elérése érdekében egyesíteni lehet a különböző országok erőfeszítéseit. Mi arra törekszünk, hogy ésszerű, valamennyi fél számára elfogadható megoldásokat találjunk a legbonyolultabb problémákra és elsősorban a nukleáris és a hagyományos fegyverkezési hajsza megfékezésének problémájára. De senki se várjon tőlünk egyoldalú leszerelést. Nem követelünk egyoldalú leszerelést a nyugattól. Az egyenlő jogok hívei vagyunk, azt akarjuk, hogy vegyék figyelembe mindkét fél érdekeit. A Szovjetunió kész arra, hogy a leendő szerződés megkötéséhez vezető első lépésként mindkét fél „befagyasz- sza” ilyen fegyvertárát, s ezzel a meglevőnél kedvezőbb feltételeket hozzon létre a kölcsönös csökkentésről megindult tárgyaltáéit fotytntásához. ^ Ma minden eddiginél inkább a népek kerültek a történelem színpadának előterébe. A népek olyan beleszólási jogot szereztek, amelyet senki sem fojthat el. Készek arra, hogy aktív és céltudatos lépésekkel hárítsák el a nukleáris katasztrófát, megőrizzék a békét és ezzel az életet is földünkön. A ^Szovjet- unió Kommunista Pártja, a szovjet állam mindent megtesz azért, hogy így is történjék. Stratégia a jobb emberi életért Beszéde további részében Jurij Andropov a pártnak a nyolcvanas évekre szóló, ho&z- szú távú stratégiájáról szólt. Ez a strafégta arra Irányul, hogy a szovjet emberek évről évre jobban éljenek, munkájuk mind jelentősebb eredményeket hozzon, hogy a szocialista társadalmi rendszer mind jobban kibontakoztassa humánus lényegét, alkotó lehetőségeit AndropoV aláhúzta: feltétlenül növelni kell a dolgozó tömegek aktivitását, mert ez ma a legfontosabb feladat. A legszélesebb értelemben tovább kell fejleszteni a szocialista demokráciát, vagyis biztosítani kell azt, hogy a dolgozó tömegek mind aktívabban vegyenek részt az állam és a társadalom ügyeinek intézésében. Mindig és állhatatosan hűek maradunk a lenini normákhoz és elvekhez — hangsúlyozta befejezésül And o- pov — nagy és bonyolult feladatok állnak előttünk, do pártunk képes arra, hogy megbirkózzék velük. Ülést tartott az SZKP Központi Revíziós Bizottsága Hétfőn Moszkvában ülést tartott az SZKP Központi Revíziós Bizottsága. A testület meghallgatta Gennagyij Szizov elnöknek a Központi Revíziós Bizottság 1982. évi tevékenységéről szóló beszámolóját. Ez megállapítja, hogy a Központi Revíziós Bizottság az SZKP szervezeti • szabályzatával összhangban ebben az évben is alapvető figyelmet szentelt a párt központi szerveiben, a Központi Bizottság pénzügyi szerveiben és vállalatainál végzett munka gyorsasága és helyessége ellenőrzésének. A Központi Revíziós Bizottság munkájában jelentős helyet foglalt el a helyi pártszervezetek revíziós bizottságainak munkájához nyújtott segítség. A Központi Revíziós Bizottság 1982-ben folytatta a tapasztalatcserét a testvéri kommunista és munkáspártok revíziós bizottságaival. Az ülésen áttekintették és jóváhagyták az SZKP Központi Revíziós Bizottságának 1983- as munkatervét. (MTI) Lázár György Törökországban (Folytatás az 1. oldalról.) Lázár György hivatalos törökországi programja hétfőn délután ünnepélyes aktussal kezdődött: koszorút helyezett el Kexnal Atatürknek, a modern török történelem kiemelkedő személyiségének mauzóleumánál. Ezután bejegyzett a mauzóleum vendégkönyvébe, majd megtekintette a nagy államférfi emlékére létrehozott Atatürk Múzeumot. Délután a miniszterelnökség épületében megkezdődtek a hivatalos magyar—török tárgyalások. Először a két kormányfő rövid négyszemközti megbeszélést folytatott, majd plenáris ülésre került sor. A két miniszterelnök mellett részt vettek Lázár György kíséretének tagjai, török részről pedig Ercüment Yavuzalp külügyminisztériumi államtitkár, Osman Basman 1 944 novemberében nyilas parancs Jelent meg a salgótarjáni iparmedencében, miszerint: a nsm- zetvezető rendelete alapján hadimunkára kell irányítani az idősebb bányászokat. A fiatalabb korosziáÍ37t katonai szolgálatra hívják be, akik kötelesek a szécsénjn katonai parancsnokságon jelentkezni. November 21-én a rendeletét nemcsak a karáncsicj- tősi aknánál, hanem a környező bányásztelepüléseken is kihirdették, főbe lövéssel fenyegetve a parancsmeg tagadókat. A nyilasok terve az volt, hogy a bányászokat, mint munkaerőt felhasználják az Apc—Zagyvaszántó térségében tervezett védelmi vonal építésénél. 1944. november 23-án a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-hez tartozó karancslejtősi aknába levonult .mintegy 310 bányász, katonaszökevény, levente. Határozott tervük volt, hogy szembeszegülnek a nyilas paranccsal, harcolnak a német és magyar katonai egységek ellen. Az ellenállás vezetője, Kozik Ferenc így fogalmazta meg a közös feladatot: „Tagadjuk meg az engedelmességet, menjünk le a bányába, szervezzük meg az ellenállást!” Két irányzat alakult ki az ellenállás színterét, formáját illetően. Egyik elkép elés az volt, hogy a Krrancs erdeiben kell elrejtőzni. Mások 'Carcmcslejtős, 1944. november szerint a bányába kell lemenni. Az utóbbi álláspontot képviselte Kozik Ferenc is. Tervéi befolyásolta az a téves hír, hogy már közel vannak a szovjet csapatok, a felszabadulás néhány nap múlva elkövetkezhet. Az ellené:1 óknak számos, konkrét tervük volt. A hozzájuk csatlakozó Horváth Mátyás aknász magával vitte a bánya térképét. Azt tervezték, hogy átfúrják a bánya legvékonyabb földrétegét és lecsapnak a nyilasokra és csendőrökre. Sulyok András, az illegális KMP 'helyi vezetője a bányatelepen maradt, hogy kapcsolatot építsen ki a közelgő szovjet csapatokkal és a határ menti partizáncsoportokkal. A bányába levonulók ellátták magukat géppisztolyokkal, puskákkal, kézigránátokkal, két mázsa karbiddal, mely a világítás célját szolgálta, illetve magukkal vittek egy telepes, 'rádiót is. Az első napokban meglátogatták őket a feleségek. édesanyák, akik meleg ételről gondoskodtak. November 24-én az ellenállók száma növekedett, 22 magyar katonaszökevény csatlakozott hozzájuk, a fegyverek száma pedig közel NÓGRÁD - 1932. november 23., kedd 1 50-re emelkedett. Kialakult az ellenállás vezető csoportja is: Kozik Ferenc, Kozik Rajmund, Mahinyák János személyében. Mahinyák János vezetésével — aki maga is katonaszökevény volt — megkezdődött a hibás fegyverek kijavítása, a bányászok fegyverhasználatra történő kiképzése. A bánya négy kijáratánál fegyveres őrséget állítottak. akik kétóránként váltották egymást. Miután a német parancsnokság tudomást szerzett a bányászok parancsmegtagadásáról, mindent elkövetett ellenállásuk megtörésére. November 24- én a német parancsnokság kikapcsoltatta a bánya világítását, a szellőztetőberendezéseket leállíttatta. Ennek következtében a bányában rohamosan fogyott és romlott a levegő. A bányászok szükségmegoldáshoz folyamodtak, kézzel működtették a ventillátorokat. A német katonai vezetés beküldte a bányába Jámbor üzemvezetőt és Szepesi főaknászt, hogy megadásra szólítsák az ellenállókat, de a tárgyalás eredménytelen maradt. Ekkor a bánya légaknáját befalazták, a kijáratokat — a főbejárat kivételével — berobbantották, majd gázbombákat dobtak a mélv- be. Megpróbálkoztak a németek azzal a tervvel is, hogy a bányászok feleségeit és gyermekeiket maguk előtt hajtva tárgyalnak majd, de ez a tervük sem vezetett eredményre. Ekkor ismét folytatták a bánya elgázosí- tását. A levegő tovább romlott, ugyanakkor a víz szintje is gyorsan emelkedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a felszínre jövetel gondolata tovább erősödött. November 27-én 270 ember, másnap pedig további 33 résztvevő döntött amellett, hogy a felszínre jön. A bányában csupán hatan maradtak: Kozik Ferenc, Mahinyák János, Szőllős Imre, Tarnóczi Gáspár, Somoskői János és Lacz- kó Zoltán. November 28-án a németek megfélemlítés céljából a második csoport 3 résztvevőjét a helyszínen agyonlőtték. Páles Jenő, Laczkó Mátyás ék egy magyar katona voltak az áldozatok. Ezzel még nem ért véget az elrettentések sora. December 6-án a salgótarjáni laktanya udvarán sortűz oltotta ki Mahinyák József, Lukács Sándor, Tóth Miklós és egy ismeretlen erdélyi katona életét. A bányában maradt kis csoport elhatározta, hogy kitör. Hogy az ellenséges erők erejét és figyelmét megosszák. úgy döntöttek, két csoportra oszlanak. A Kozik Ferenc vezette csoport a berobbantott kijáraton keresztül, a Mahinyák János vezetése alatt álló másik osztag a lejárt légaknán át próbálta meg a kitörést. A Kozik-csoport 28-án estére hosszas munkával 8 méteres lyukat készített a légcsövek mellett. Nem messze a tűz mellett csendőrök beszélgettek. Kozik gránátot dobott feléjük, ami riadalmat keltett. A kis csoport éppen a csendőrök meglepetését használta fel, hogy a Karancs-hegységbe meneküljön. A Mahinyák-csoport úgy döntött, hogy pakszittal felrobbantják a légaknát lezáró erős vasajtót. A vas- ajtóra összesen 15 patront erősítettek. A robbantás sikerült a robbanás okozta riadalmat kihasználva, Mahi- nyákék bevetették magukat az erdő sűrűiébe. A karancslejtősi ellenállás résztvevői, bár tervüket nem tudták teljesen megvalósítani, de elszántságuknak, forradalmi cselekvésüknek szép bizonyítékát adták. A z ellenállás eseménye számos művésznek, írónak adott ihletet. A szépirodalomban Szilvást Lajos (Riadó a tárnák felett, Fény a hegyek között) és Baráth Endre (Heten voltak) örökítette meg az eseményeket. Feledy Gyula Kossuth- díjas grafikusművész pedig 25 kénben dolgozta fel az ellenállás történetét. Az ellenállás 38. évfordulóján az események felidézésével tisztelgünk a mártírok és ellenállók előtt. Telek Béla budapesti török nagykövet, Resat Erkmen kereskedelmi államtitkár, Érdem Erner külügyminisztériumi államtitkár-helyettes és Kamii Sener ipari államtitkár-helyettes. A szívélyes, nyílt légkörű tárgyaláson a kétoldalú kapcsolatokkal foglalkozva megállapították, hogy a politikai-államközi kapcsolatok rendezettek, nem terhelik azokat megoldatlan problémák, s az utóbbi egy-másfél évtizedben a nemzetközi enyhülési folyamatnak köszönhetően a kontaktusok örvendetesen fejlődtek. A tárgyalások középpontjában a gazdasági kérdések álltak. A legutóbbi két évben — különböző okok miatt — valamelyest csökkent ugyan az áruforgalom mértéke, mindkét tárgyaló félnek azonban az a véleménye, hogy megvannak a reális lehetőségek a kereskedelmi forgalom rövid időn belüli jelentős bővítéséhez. Ebben az irányban hat a két ország között az idén augusztus elsején életbe lépett úgynevezett szabaddevizás elszámolási rendszer. A gazdasági kapcsolatok bővítéséhez, a lehetőségek teljesebb kihasználásához szükséges a magyar—török viszonylatban újnak számító formák alkalmazása, mint a termelési kooperáció, a közös vállalkozások és a harmadik piaci együttműködés. Áttekintve a kulturális kapcsolatokat, megelégedéssel nyugtázták azok örvendetes fejlődését — beleértve egyebek között a testvérvárosok, valamint a hírközlő szervek együttműködését. A továbbiakban a delegációk kifejtették véleményüket az időszerű nemzetközi kérdésekről. Mindkét részről hangsúlyozták érdekeltségüket a béke fenntartásában, az enyhülés útjára való visszatérésben. Szükségesnek nevezték a szembenállás mérséklését, a fegyverkezési hajsza megfékezését és kifejezték azt az óhajukat, hogy a madridi találkozó kiegyensúlyozott, érdemi határozattal fejeződjék be. A kibővített ülés végén Lázár Györgv magyarországi látogatásra hívta meg a török kormányfőt. Lázár Györgv ma délelőtti programján több hivatalos megbeszélés szerepel, msjd d4’után a fővárosból Isztambulba. Törökország gazdasági központjába utazik.
