Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
7es*vármegyénk Kemerovo (2.) Legenda a Szak liren Amikor Jermák, a legendás kozákyezér csapatai átkeltek a „köves övezeten”, ahogy akkoriban a sziklás Urál-hegysé- gct emlegették, hatalmas és ismeretlen országot találtak maguk előtt. A meredek folyópartokon faerődítményeket ácsoltak, a friss és dúsan zöl- delő gyepen szarvasmarhát tenyésztettek és gazdálkodtak. Feltörték a zsíros • fekete földet, elvetették benne az első marék rozsot... Nem a kard, hanem a napfényben szikrát hányó ekevas volt az orosz emberek legjelentősebb fegyvere a végtelen szibériai vidék benépesítése és meghódítása idején. Özönlöttek az expedíciók, amelyeket iparosok és kereskedők szereltek fel. Az oroszok első lakott települése a vidéken az 1618- ban épített kuznyecki vár volt, amely komor falaival a Tom felső folyásánál őrizte Nyugat- Szibériát a nomád törzsek vad támadásaitól. Nem Sokkal később a település város rangjára emelkedik és saját címert is kap. A XVII. század végére Kuznyeck földjén már több mint ötven települést számlálnak. A csekély számú helyi lakosság az oroszok hatására ismerkedett meg a földművelés fogásaival, a helyhez kötött életmóddal. A sorcok és a te- leuták népe . akik addig főként vadászattal, vadméhek mézének, cirbolyafenyők tobozainak összegyűjtésével foglalkozott. A tajgák és a hegyek gyermekei régóta ismerték már a vas „főzésének” titkát, s egyszerű, eszközöket állítottak elő belőle. Fejszéket, nyílhegyeket, vasedényeket az ételek elkészítéséhez. Az évtizedek gyorsan szaladtak. Tudósexpedíciók, tapasztalt uráli mesterek, az ércek elismert értőinek névtelen százai segítettek Szibéria gazdagságának feltárásában. Ebben az időben bukkantak rá a vidéken a kőszénlelőhelyekre. A Tom folyó egyik meredek partszakaszán Mihail Volkov, egy helybéli parasztember nevéhez fűződik a felfedezés. A hálás utókor nem feledkezett meg a felfedezőről: Kemerovo központjában szobrot állítottak emlékére. Ahol Mihail Volkov rábukkant a kőszénre, a kutatók gyönyörű sziklarajzokat fedeztek fel a köves partszakaszon. A hely hajdani lakóinak nyomaira bukkantak. A szemnek is élvezhetőén fennmaradt — állatvilágot és vadászjeleneteket ábrázoló — sziklarajzok születési idejét több mint ötezer esztendőre becsülik. A tomszki nevezetességek ma nemzetközi jelentőségű régészeti leletek, a sajátos kiállítás pedig a turisták Mekkája. A XVIII. század elejétől Szibéria déli részére kiterjesztik hatalmukat a gazdag uráli részvénytulajdonosok. Egymás után nyitják a bányákat, ezüst- olvasztó kohókat létesítenek, hozzálátnak az arany kiaknázásához. A cári kormány csakhamar rájött, hogy a szibériai bányászat micsoda hasznot hozhat, s 1747-bcn az aj táji körzet valamennyi bányáját (akkor ehhez tartoztak a kuznyecki földek is), kivétel nélkül a cári család személyes tulajdonának nyilvánította. Szibéria népességszáma gyarapodásához és fejlesztéséA nyugat-szibériai kohászati kombinát látképe. hez újabb lendületet adott, hogy 1733-ban nekifogtak a Moszkvát Szibériával összekötő út építésének. Ez volt az első útvonal, amely a tajgák, sztyeppék vidékét Oroszország európai részével kötötte egybe. Valamivel később a Moszkva—Szibéria útvonal másról vált „híressé”. A száműzöttek és kényszermunkára hajtottak fájdalomtól csavart szívvel vonultak errefelé rongyosan és keseregve. Itt vánszorogtak, bandukoltak végig bilincsbe verve az orosz nép legkiválóbb fiainak ezrei. Az iparosodás jegyei mindinkább rányomták felismerhető jegyeiket a tájra. A Szalai- ri-hegyekben 1771-ben épült fel az akkori idők legnagyobb- ként számon tartott vasfeldolgozó üzem. Mellette, mint kot- lós mellett a csibék, nyíltak sorban az ércbányák, amelyekre a gavrilovi ezüstolvasztót is telepítették. Aztán 1816-ban üzemelni kezdett a gurjavi ezüstolvasztó, amelyet később vasfeldolgozóként hasznosítottak. A XIX. század harmincas éveiben tombolt az „aranyláz”, gomba módra szaporodtak az aranybányák. A ritka nemesfémhez mennyi hajléktalan és éhező száműzött verejtéke, vére tapadt a mariinszki tajgá- ban és Gornaja Sorában. Több mint 628 púd (régi orosz mértékegység — 16 kilogramm) aranyat és 95 púd ezüstöt kapott innen a cári család 1830. és 1857. között. Az aranylelőhelyeken emelkedett az aranyásók „fővárosa”, a kuznyecki medence második városa, Ma- riinszk. Mind a mai napig fennmaradtak a Szalairen azok a népmesék és legendák, amelyek az elnyomottak retten- hetetlen és megfoghatatlan bátor gyámolítójáról, Szórókról és társairól szólnak. A cári poroszlók mindent elkövettek kézrekerítéséért, hajtóvadászatokat szerveztek a szökött munkások nyomába szegődve. Akit elfogtak, annak lenyesték az orrát, forró vassal sütöttek rá bélyeget, a munkahelyeken láncra verve tartották őket. Sok híres tudós, neves kutató szívós munkásságának gyümölcseként a kuznyecki föld a XIX. század közepére meglehetősen ismertté vált. E nagy nevek közé sorolható: Szoko- lovszkij, Csihacsov, Surovsz- kij. Ök voltak azok, akik felmérték és körbehatárolták . a tekintélyes szénmezőket, ők jelölték meg a millió évig nyugodott föld legfontosabb érceket rejtő körzeteit. Az aranykitermelésben folytatott rabló- gazdálkodáson kívül a kuznyecki vidék „gazdáját” aligha érdekelte más. Egy pétervári milliomos, Mi- helszon 1897-ben jogot szerzett arra, hogy a vasút szénszállítója legyen, s Szudzsenszkben nyitott bányákat, a közelben pedig a kincstári, anzserszki érclelőhely létesült. Egy részvénytársaság, külföldi tőke gyámolításával aranykitermelésbe kezd a mariinszki körzetben. S amíg Szibéria egyben az elzárkózottságot is jelenthette, nagyot fordult a világ, ide, a tajga mélyébe szállították a világ másik végéből, Űj-Zélandról aranymosó hajókat a színesfémet rejtő homok mosására. Az új részvényesek nem voltak restek. Jelentős tőkével és a cári udvarban kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztek, módszeresen és nagy lendülettel fogtak hozzá a szibériai kincsek fosztogatásához. Üjabb bányák építése kezdődött a kulcsugai lelőhelyen. A kuznyecki medence központjában a transzszibériai úttól vasúti vágányokat építettek. Kemerovóban (ekkor még Scseglovszka neve), kokszolóüzemet és érclelőhelyet létesítenek. Lázas igyekezettel látnak hozzá a gurjavi kohászati mű felújításához is. (Folytatjuk) Ceredi kezdeményezés Lesz energia az energiatakarékosságra ? A ceredi terrmelőszöveitke- zetben ezelőtt két évvel kezdtek el foglalkozni a tejhűtésből származó, úgynevezett hulladékhő hasznosításával. Újításuk lényege annak felismerése, hogy a hűtés egyszersmind hőtermeléssel jár együtt, s ez a nem kis energia mind éz ideig kárba veszett. A belga gyártmányú Packó hőcserélő alkalmazásával ez a hőmennyiség' jól felhasználható vízmelegítésre, fűtésre. A cerediek elsőként saját szarvasmarhatelepükön próbálták ki az új berendezést és módszert, nem kis sikerrel. Ennek már több, mint két éve, s ez azért is érthetetlen, hogy a megyében eddig csak a szécsényi termelőszövetkezetben találhatunk hasonló készülékeket. Miért ez az érdektelenség? ten kívül a berceliek és a rétságiak rendelték meg a hőcserélőket, a tervek el is készültek, készülékeket és a szerelés költségeit ki is fizették, csak éppen a kivitelezésre nem adtak megbízást a ceredieknek. tőházban több tízezer liternyi fűtésre alkalmas meleg víz keletkezik naponta, amely mind ] ez ideig kárba vész. Talán nem sokáig... Más is lát benne fantáziát Miért nem kell a megyében? Erről beszélgetünk Lenkefi Lászlóval, a ceredi közös gazdaság elnökével és Motyovsz- ki István főkönyvelővel. — Itt a termelőszövetkezetben mennyi idő alatt térült meg a beruházás? — Pontosan nyolc hónap alatt, de számításaink szerint a leghosszabb megtérülési idő sem több 18 hónapnál. Napi mintegy 3 ezer liter tej hűtése esetén a megtakarítás fűtőolajban 3600—4000 liter évente. Ez 36—40 ezer forintot jelent, ha villamos energiát váltanak ki vele, még többet. I — Hány ilyen berendezést szereltek fel az országban? — összesen 120 működik, további 15 szerelését végezzük, de már jövő évi igényét is bejelentette a Hőgyészi, a Hosszúhegyi és a Paksi Állami Gazdaság 20 készülékre. Ezek után vajmi kevéssé érthető, mi tarthatja vissza a nógrádi mezőgazdasági nagyüzemeket, hogy hasonló lépésre szánják magukat? A cerediek több ízben bemutatták már a BNV-n is az említett berendezésit, szórólapjaik az ország legtávolabbi részébe is eljutottak, lapunk hasábjain is találkozhattak vele az érdeklődők, így kevesen mondhatják, hogy nem is hallottak róla, Ami pedig a 40—70 ezer forint közti beruházási költséget illeti, nem mondható csillagászati ösz- szegnek._ Nógrádban a már említett szécsényi termelőszövetkezeEgy pártfogó már akadt Szerencsére mind többen látnak fantáziát a hulladékhő hasznosításában és támogatják a cerediek törekvéseit az energiatakarékosságért. Ilyen például a Jászberényi Hűtőgépgyár, amellyel nemrégiben sikerült jó kapcsolatot kialakítani a korábbi kötélhúzás helyett. Annak idején ugyanis ,a jászberényiek megvonták a jótállást azoktól a mezőgazdasági nagyüzemektől, amelyek hűtőgépeikre rákapcsolták a cerediek hőcserélőjét. Mindez ma már a múlté és a jószomszédi viszony odáig fejlődött, hogy az iparvállalat megbízta a ceredi termelőszövetkezetet az általa gyártott hűtőgépek garanciális szervizelésével és karbantartásával. Sőt, nem zárkózott el attól sem, hogy közösen fejlesszenek ki egy magyar gyártmányú — a jelenleginél nagyobb teljesítményű — hőcserélőt. — A jászberényiek ezzel a két lehetőséggel egészen új távlatokat nyitottak meg előttünk — mondja Motyovszki István — Részben a hűtőgépeik szervizelésé csupán a megyénkben kétmilliós árbevételt jelent számunkra, de ennél sokkal nagyobb jelentősége van, az esetleges közös fejlesztésnek- Ha a hőcserélőt sikerül alkalmassá tenni am- móniás hűtők hulladékhőjének hasznosítására, a mostaninál sokkal szélesebb körű alkalmazására nyilna lehetőség. Szakemberek véleménye szerint egy-egy nagyobb hűÜgy tűnik a cerediek kéz-2 deményezésének hamarosan másik pártfogója is lesz. Az ÄGENTCOOP gazdasági társaság is fogékonynak mutatkozik az újítás iránt. Erről így vélekedik dr. Szilágyi Jó-« zsef igazgató: — Bár még csak elméletben ismerjük a ceredi termelő- szövetkezet berendezését és annak hasznát, ha paraméterei, gazdaságossága megfelel az igényeknek, hajlandóak vagyunk menedzselni, részt venni az egész országra kiterjedő forgalmazásában. Szó lehet arról is, hogy olyan szervezeti formát hozunk létre, amely az eszközök és a technológia bérbeadását is lehe-' tővé tenné. Az ÄGENTCOOP, amely egy bankból, egy állami gazdaságból és nyolc termelőszövetkezetből álló gazdasági társaság több, mint 400 mezőgazdasági nagyüzemmel, szövetkezettel és iparvállalattal áll kapcsolatban. Már önmagában ez is garancia arra, hogy valóban komoly segítséget tud nyújtani a ceredi termelőszövetkezetnek. — A napokban fölkeressük a ceredi termelőszövetkezetet — mondja Salgó Iván osztályvezető — és megkezdjük a konkrét tárgyalásokat. Annyi azonban már biztos, hogy nagy lehetőséget látunk az energiamegltakairításiniak ebben a formájában. Ehhez nincs mit hozzátenni! legfeljebb annyit, reméljük a tárgyalások sikerrel járnaikü Mert ez nemcsak egy szövetkezetnek válna hasznára.. Zilahy Tamás Oafgagutai összefogás November közepétől már teljes hosszában . közlekedhetnek Galgaguta lakói azon a mintegy ezerméteres hosszúságú járdán, amelyet jelentős társadalmi összefogással készítettek a közelmúltban. A Nógrádkövesdi községi közös Tanács százezer forintot biztosított a költségekre, s a mintegy kétharmad résznyi többi költséget a HNF községi bizottságának kezdeményezésére a lakók társadalmi munkával pótolták. Galgagu- ta apraja-nagyfa ott szorgoskodott a járdaépítésnél, de segített a berceli termelőszövetkezet is, különösen áss anyagellátásban. Mint Gyürky Tibor helyi népfronttitkár szerkesztőségünkhöz küldött levelében írja, a közösen végzett munkában a falu lakossága bizonyította tennie akarását, példamutatásuk dicséretes ! Borászoknak Nincs olyan szőlőtermesztő, aki ne akarna jó bort készíteni és ezért a jó szakkönyvet szívesen meg ne vásárolná. Így érte meg immár negyedik kiadását e patinás szakmának, a borászatnak tan- és kézikönyve, a dr. Kádár Gyula szerkesztette Borászat. A kötet megjelentetése a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat decemberi' programjában szerepel. Benne a nagy- tudású szerzőgárda mindent összegyűjtött, amit a borról tudni kell: a mai borászati üzem tervezését, a szőlő feldolgozását, az erjedés kémiáját, a bor kezelését, tárolását és vizsgálatát, a borkü- lönlegesiségek és pezsgők készítését, a bor kereskedelmét és bírálatát. A könyv alapvetően felsőszintű szakkönyv, de hasznosan forgathatják a témával ismerkedő, kevétsbé képzett szakemberek is. Versenyben Balassagyarmaton Lelemény, kezdemény, vélemény — Kezdeményeztük például — meséli a brigádvezető —, hogy látogassunk el a Mecseki Szénbányákhoz, ahol a támjainkat felhasznál jak. A helyeslést megkaptuk, de az időpontot hiába akartuk kijelölni, mert a termelésből nem eshetett ki mindenki egy napot..._ Igen, igen, tudjuk, hogy a termelés az első, de ez tanulmányi látogatásnak is számított, mert a felhasználás körülményeit vizsgáltuk volna munka közben. Végül is sikerült eljutnunk egyszer, de elég nehezen... SZERENCSÉT PRÓBÁLNAK A munkaverseny folyamatos megújulásához nélkülözhetetlen, hogy mód legyen a kezdeményezésre, s a jó indítványok megvalósítására. E gondolat ismert és elfogadott, ám kérdés, hogy a gyakorlatban tényleg nyílik-e mód hatásosan javasolni. A Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál számos városi rangú versenysikert értek, érnek el — a mozgalom bevált patinás módszereivel. Van-e újdonság? — Most az előterjesztés stádiumában van egy javaslat — tájékoztat Paule László munkaverseny- és DH-titkár. — Arra vonatkozik, hogy ne csak évente egyszer, május elsején értékeljük a brigádokat, s csak akkor adjunk a sikereseknek négy-hatszáz forintot. Fianem negyedévenként értékeljünk, és a mozgó- bérből díjazzuk az eredményes csapatokat. Azért lenne ez fontos, mert a kisvállalkozások anyagilag csábítóbbak, és sokan inkább ott próbálnak szerencsét. Jó lenne egy részüket visszahódítani. Persze az évközi értékelés még csak javaslat! — Megyénkben „szakaszos vállalás” néven már tavaly is sikerrel alkalmaztak évközi értékelést és díjazást. Ha van, ahol ez még csak javaslat, az minek a jele? — Nem olyan könnyű nálunk vállalást tenni és azt pontosan teljesíteni is. Egy bányában például ott a szén, vagy legalábbis a meddő. De nálunk egy Ikarus-ajtó több alkatrészből áll, s ha közülük csalt egy apró csavar hiányzik, már meg vagyunk lőve. ERKÖLCSI OLDALRÓL — Nagyon nehéz mostanában a versenyszellemet ébren tartani — közli Czelleng Zoltán, a társadalmi munkájáért városszerte elismert Tizedik Pártkongresszus brigád vezetője — Abból, hogy valaki brigádtag, előnye nincsen. A jelvény és a kis pénzbeli honorálás nem sokat jelent. Jól látjuk, hogy nagyobb anyagi elismerésre egyelőre nincs lehetőség. Ezért erkölcsi oldalról lehetne az embereket jobban megfogni. Például a lakáselosztáskor, az üdülési lehetőségek odaítélésekor kellene figyelembe venni, hogy valaki egy brigádban jól tevékenykedik. S fontos, hogy mindenki előtt ismert legyen: a brigádtagság — rang! — Amit most elmondott, kezdeményezésképp fölvetet- te-e mór valamilyen fórumon? — Lett volna rá lehetőség, de még nem terjesztettem elő. így, ahogy elmondtam, csak mostanában kristályosodott ki bennem. ‘ Brigádvezetői tanácskozás pedig évente kétszer van. Jakus László, a bányatám- gyártó üzemben működő brigád vezetője maliciózus mosollyal emlékszik egy javaslatra : — Felajánlottuk például, hogj felfestjük a belső útvonalak szegélyét. A téemká munkája lett volna, de mi le akartuk venni -a vállukról, hogy előbb kész legyen. Kis híján megbukott a dolog, mert a raktárból nekünk nem akarták kiadni a festéket. Az igazgatónak személyesen kellett beavatkozni, hogy mi elvégezhessük az önként vállalt munkát. így egy hét múlva jutottunk hozzá az anyaghoz, EZ VAN... — Ha nem egy akcióra, hanem nagyobb lélegzetű dologra vonatkozólag akarnak kezdeményezni, arra kínálkozik-e mód? — A jóakarat megvan, de ez nem mindig elég — adja elő tapasztalatát Jakus. — Feszes a termelési program. Ugyanakkor a nyers alumínium hengerek nem érkeznek rendszeresen a Dunántúlról. A szállító hosszú időt kihagy, aztán' év végén „zúdítja”. Ez ellen mit tud tenni egy brigád? Semmit. Tudomásul vesz- szük, hogy ez van, s vállaljuk, hogy a következő héten reggel hattól este hatig maradunk. Ezzel tehetjük a legtöbbet. Molnár Pál NÖGRÁD — 1982. november 23., kedd
