Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-21 / 274. szám

Feloldották a szállítási tilalmat Álláspont: az egyenlőség és kölcsönös előny aiapján Az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei közötti kapcsolatok kényszerű mentését szolgáló lépésnek nevezi a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija szombati száma Reagan elnöknek azt az in­tézkedését, amellyel feloldot­ta a Szibéria és Nyugat-Eu- rópa közötti gázvezeték be­rendezéseire elrendelt szállí­tási tilalmat. A moszkvai lap cikke em­lékeztet rá, hogy az embargó és az azt megsértő nyugat- európai cégek ellen hozott büntető intézkedések éles né­zeteltérést váltotta^: ki az USA és szövetségesei között. Nekik tett most 'bizonyos en­gedményt az amerikai elnök, amikor megszüntette lényegé­ben már hatástalannak bizo­nyult tiltó rendelkezéseit. Ez a politikai gesztus ugyanak­kor azt Is jelzi, hogy az Egye­sült Államok ismét az ame­rikai vezetéssel megvalósuló nyugati egység létrehozására törekszik. Ennek az egység­nek a bizonyítására, s egyben az USA tekintélyének menté­sére tett kísérletet Reagan elnök akjror, amikor a szank­ciók feloldását azzal indo­kolta: Washington és szövet­ségesei között megállapodás jött létre a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben alkalmazandó ’’keményebb” politikáról. Mint azt vezet# nyugat-eu­rópai politikusoknak az ame­rikai elnök kijelentését cáfoló nyilatkozatai bizonyítják, Rea­gan ezzel az érvvel csupán vágyait próbálta valóságként feltüntetni, mivel az említett kérdésben nem született sem­miféle megállapodás — mutat rá a Szocialisztyicseszkaja In- dusztrija. A lap határozottan cáfolja azt a nyugati sajtóban elter­jedt véleményt is, hogy a szankciók feloldása gesztus, a Szovjetuniónak tett „békeja­vaslat” lenne. Ugyanakkor le­szögezi azt is, hogy a Szov­jetuniónak a nemzetközi ke­reskedelemmel kapcsolatos jól ismert álláspontja mit sem változott. Kész a kereskedel­mi-gazdasági kapcsolatok fej­lesztésére minden országgal, köztük az Egyesült Államok­kal is, de kizárólag akkor, ha tiszteletben tartják az egyen­lőség és a kölcsönös előnyök elveit. _ Vajdasági bíróság előtt a szakszervezetek alakulása Nott a munka- nélküliek száma A szakszervezeti törvény el­fogadása óta eltelt időszak fej­leményeit értékelte Varsóban a társadalmi konzultatív bi­zottság, amely tanácsadó sze­repet tölt be a szaks ervezeti mozgalom újjáépítésében. Mint közölték, a törvény el­fogadása, vagyis október 9-e óta országos viszonylatban 1345 új munkahelyi szakszer­vezet kérte bejegyzését, s kö­zülük a vajdasági bíróságok Küzdelem Francia gazdasági körökben nagy megelégedéssel fogad­ták azt a bejelentést, hogy a francia elektronikai ipar vezető vállalata, a Thomson, amely állami vállalat, meg­szerezte a nyugatnémet Grun­dig cég részvényeinek 75,5 százalékát (a fennmaradó 24,5 százalék már a holland Philips kezében van). Francia gazdasági körök­ben hangsúlyozzák: hosszú évek óta ez a legfontosabb fejlemény a nyugat-európai Ipar struktúrájának átszerve­zésében, és —, ha a bonni kormány megadja hozzájáru­lását —, most már lehetővé válik, hogy Nyugat-Európa ezentúl hatékonyabb ellen­állást tanúsítson a „japán offenzívával” szemben. eddig 226-nak a működését engedélyezték. A vajdasági bí­róságok eddig mindössze két új szakszervezet bejegyzési ké­relmét utasították vissza, még­pedig azért, mert azokat vál­lalatigazgatók nyújtották be, s az ellentétes a törvény elő­írásaival. A legtöbb bejegyzési kérelem az ország nagy ipar­vidékéről, a katowicei vajda­ságból érkezett. a piacért A nyugat-európai piacot eddig elárasztották a japán képmagnók, s Franciaország nemrégiben a vámkezelésben bevezetett adminisztratív rendszabályokkal igyekezett lefékezni a japán képmagnók beözönlését. A japánok heves szemrehányásokat intéztek emiatt Franciaország ellen, s a jelek szerint Japán arra készül, hogy a hétfőn kezdő­dő Gatt-konferencián pro­tekcionizmussal vádolja Fran­ciaországot. Jobert külkeres­kedelmi miniszter kijelentet­te: ha a Gatt-koníerencián a vádlottak padjára akarják ül­tetni Franciaországot, Fran­ciaország is „kinyitja majd azokat a dossziékat, amelyek Japán protekcionista gyakor­latát bizonyítják”. Reagan elnök „elfogadhatat­lannak” nevezte az amerikai munkanélküliség arányát, amely negyvenéves rekordot döntve októberben már 10,4 százalékot ért el. Ugyanakkor üzletemberek előtt tartott, és a televízió által is sugárzott péntek esti beszédében azt hangoztatta, hogy „más terü­leten, mint például az inflá­ció megfékezésében és a ka­matlábak alakításában már si­kereket értünk el”. Az elnök nem szólt ellenben ez alkalommal a gazdasági fel­lendülés kilátásairól. A mun­kanélküliség kérdését Reagan eddig azért kezelte sokadran- gú kérdésként gazdaságpoliti­kájában, mert azt szerinte a gaz­dasági fellendülésnek meg kell oldania. Hallgatásának feltehe­tően az lehet az indoka, hogy kormányának a harmadik ne­gyedévről ugyancsak pénteken közzétett jelentése szerint az amerikai nemzeti össztermék egyáltalán nem nőtt, holott korábbi becslések szerint 0,8— 1,5 százalékkal kellett volna bővülnie. Elnöki ténykedésének eddigi ideje alatt több mint harma­dával nőtt a munkanélküliek száma, amely ma hivatalosan eléri a 11,5 milliót. A közel­múltban törvényt hoztak a munkahelyi képzés fejleszté­séről, amelynek keretében jö­vő évtől évi 1 millió ameri­kainak szakmai átképzést kell biztosítani. Pirityi Sándor, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: A madridi találkozó — hi­vatalos és teljes nevén „az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet részes államai képviselőinek mad­ridi találkozója, amelyet a záróokmánynak az t -iekez- letet követő intézkedése;-2 vonatkozó előírásai alapján tartanak meg” — harmadik évébe lépett és november 22- én 46. munkahetét kezdi meg. Plenáris ülésein a 33 állam — 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada — véleményt nyilvánított az 1975-ben leg­magasabb szinten aláírt hel­sinki záróokmány ajánlásai­nak időarányos végrehajtá­sáról. A madridihoz hasonló találkozó zajlott le 1977 ok­tóbere és 1978 márciusa kö­zött Belgrádban. Minthogy a találkozót zá­ródokumentummal szokásos befejezni, s ennek elfogadá­sa csak valamennyi részes állam ’ egyetértésével történ­het, az európai semleges és el nem kötelezett Országok — Ausztria, Ciprus, Finnor­szág, Jugoszlávia, Liechten­stein. San Marino, Svájc és Svédország — a találkozó el­ső évi tapasztalatai alap ián 1981. december 16-án beveze­tőből és öt feiezetből álló. mintegy negyven oldal ter­jedelmű záróokmány-terve­zetet terjesztettek elő. amely nagyjából követte a helsinki záróokmány szerkezeti fel- érv lését, és a következő té­mákat íoglata magában: í, Az európai biztonsá­got érintő kérdések. Eze­ken belül az államok kö- f zötti viszony alapelvei, va- F lamint az európai bizalom -[ és biztonság erősítésével, Hol tart a madridi találkozó ? továbbá a leszereléssel fog­lalkozó értekezlet kérdé­sei; . 2. A gazdasági, a tudo­mányos, a műszaki és a környezetvédelmi együtt­működés; 3. A földközi-tengeri tér­ség biztonsági és együtt­működési kérdéséi; 4. A humanitárius és egyéb területeken meg­valósuló együttműködés, ezen belül az emberek kö­zötti kapcsolatok, a tájé­koztatás, a kulturális együttműködés és csere, az oktatásügyi együttműkö­dés és csere; 5. Az értekezletet köve­tő további intézkedések, vagyis a belgrádi—madri­di típusú harmadik talál­kozó összehívása. 1982. tavaszára a tervezet jelentős részében sikerült konszenzust elérni, ígv az ál­lamközi. viszonyok számos el­vében, valamint a gazdasági együttműködés kérdéseiben. A nyugati hatalmak azonban arra hivatkozva, hogy a mad­ridi találkozó előző, ötödikes jelenlegi hatodik ülésszaka között lényegesen romlott a nemzetközi helyzet, 1982. november 9-én több mint egy tucat módosító javaslatot ter­jesztettek elő. egy részüket feltehetően taktikai okokból. A nyugati javaslatok a sem­leges tervezethez kerültek beterjesztésre, tehát annak tárgyalási alap jellegét nem kérdőjelezték meg. csupán bizonyos kiegészítéseket, il­letve bizonyos szövegrészek törlését indítványozták. Igaz, ezek a módosító javaslatok néhány esetben jelentős visszalépést tükröznek a már egyeztetett álláspontoktól. A szocialista országok kép­viselői a madridi találkozón mindenekelőtt abból indultak ki, hogy a helsinki záróok­mányt a végrehajtás szem­pontjából egységes egésznek kell tekinteni, s hogy a ta­lálkozón a pozitív eredmé­nyek elérése háttérbe szorítja az időtényezőt. Jellemző, hogy a jelen ülésszakon mind több nyugati küldöttség szólt már a türelem szükségességéről. A szocialista országok fon­tos céljuknak tekintették — és tekintik továbbra is — an­nak meghiúsítását, hogy bi­zonyos NATO-hatalmak kon- froníációs forgatókönyvet kényszerítsenek a találkozó­ra. Részletesen beszámoltak képviselőik a helsinki záró­okmány végrehajtásáról sa­ját országaikban és nem első­sorban azt emlegették, hoey mások mit nem teljesítettek. 1980. december 8-án Len­gyelország képviselője euró­pai katonai enyhülési és le­szerelési értekezlet összehí­vását javasolta a helsinki fo­lyamat keretében. A javaslat pozitív visszhangját bizo­nyította, hogy ugvanebben a témakörben még négy ország — Franciaorszá®. Jugoszlávia. Svédország és Románia — jelentkezett önálló javaslat­tal. Jelenleg a madridi talló­zón az európai leszerelési ér­tekezlet mandátumáról, te­A hét 3 kérdése Hogyan alakult a szovjet— amerikai viszony? Szinte tucatnyi esemény és nyilatkozat - élénkítette meg az elmúlt héten a szovjet—ame­rikai viszonynak a korábban fagyossá-feszültté dermedt lég­körét: Leonyid Brezsnyev te­metése után az SZKP új fótit, kára találkozott az USA kül­döttségét vezető Bush alelnök- kel és Shultz külügyminisz­terrel, ezt követően á szovjet fővárosba érkezett számos ve­zető üzletember és a szovjet— amerikai kereskedelmi tanács ülésén a két ország közötti kaocsola- tok bővítésének lehetőségéről tárgyalt, közben Washington­ban hivatalosan is megszüntet­ték a szankciókat azok ellen a nyugati cégek ellen, amelyek a szovjet gázvezeték éoítésé- hez berendezéseket szállítot­tak, Tyihonov miniszterelnök és Kuznyecov, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnökhe­lyettese egyaránt kilátásba he­lyezte a szovjet—amerikai vi­szony normalizálását a Wa­shington Post és több más amerikai lap ugyancsak a két nagyhatalom kapcsolataiban várható új fejlődésről írt. Reagan környezetéből kiszi­várogtatták, hogy az elnök jö­vő hétfőn beszedet mond, amelyben új amerikai javasla­tokat terjeszt elő, és így to­vább. A túlzott Illúziókat, persze, el lehet oszlatni az olyan konkrét amerikai intézkedé­sekkel, mint amilyenek a fegy­verkezési kiadások további növelése, vagy az olyan nyi­latkozatokkal, hogy a Szovjet­uniótól várnak az USA igé- nye-szándéka szerinti enged­ményeket Afganisztántól An­goláig. .. De az kétségtelennek látszik, hogy Washington elő'ob-utóbb tárgyalásra kény­szerül, még ha jelenleg a Fe­hér Ház szóvivője arról beszél is: csúcstalálkozó nem lesz be­látható időn belül. A fegyver­kezési kiadások most már az Egyesült Államok számára is roppant terhet jelentenek, s az amerikai közvélemény szin­tén mind inkább szembefordul a fölösleges, költséges és ve­szélyes atomfegyverkezéssel. Jó példa erre az USA kato­likus püspöki kara, amely pásztorlevélben tiltakozott ez ellen, s Washington nyugat­európai szövetségesei ugyan­csak nyomást gyakorolnak a Fehér Ház urára, keresse a megállapodás lehetőségét a Szovjetunióval. hát tennivalóinak és hatás­körének megfogalmazásáról, és az első szakaszában meg­vitatásra kerülő bizalomerő­sítő intézkedések övezetéről, területi kiterjedéséről folyik az eszmecsere. Ami a humanitárius és egyéb nemzetközi együttmű­ködési formákat illeti, a szo­cialista országok elvi állás­pontja az, hogy az adott irányban az előrehaladás függ az enyhülés általános állapo­tától, az államok közötti po­litikai viszonyok érettségé­nek fokától. Ugyanakkor határozottan ellenzik, hogy a humanitári­us kérdéseket bárki szembe­állítsa az enyhüléssel, felhasz­nálja az enyhülési folyamat alaaknázásúra. Még inkább ellenzik, hogy a kulturális értékek, az információk és az emberek cseréjét, ennek na­gyobb szabadságát a Nyugat a szocialista országok elle­ni ideológiai diverzióra hasz­nálja fel. Természetesen van­nak olyan nyugati kezdemé­nyezések is, amelyek ésszerű elemeket tartalmaznak, meg­felelnek a jelenlegi nemzet­közi helyzet politikai reali­tásainak. Ezeknek a kezde­ményezéseknek van helyük a madridi találkozó záródoku­mentumában, A spanyol fővárosban fe­lelősségteljes szakaszához közeledik a 35 állam találko­zója. Tárgyilagos szemlélők most lassú eltolódást látnak a konfrontáció irányából a tárgyszerűség Irányába. Eu­rópa és a világ ennek az irányzatnak visszafordítha­tatlanná válását, a madridi találkozónak a konstruktív párbeszéd szellemében való folytatását és tartalmas záró­dokumentummal való befe­jezését várja. A világ ma derűlátóbb, mint volt kevéssel ezelőtt. Idézhet­jük Kreisky osztrák kancel­lárt éppúgy, mint Luns NA- TO-főtitkárt, egyikük is, má­sikuk is lát esélyt a nemzet­közi helyzet javulására. Enyhülhet-e a nyugati vilá­got sújtó gazdasági válság? Ha az ember a héten Brüsz- szelben megrendezett közös piaci „nagytanácsi ülés” so­vány eredményeit veszi szám­ba, akkor Nyugat-Európát il­letően pesszimista jóslatokba bocsátkozhatik. A munkanél­küliség enyhítéséről tárgyaltak kilenc ország pénzügyminisz­terei, gazdasági és munkaügyi miniszterei. Abban mindenki egyetértett, hogy súlyos a gond, nagy a baj, de arról már nem tudtak dönteni, hogy mi is hát a teendő... A fran­cia pénzügyminiszter, Delors ugyan nagyszabású tervet ter­jesztett elő a Közös Piac or­szágaiban az állami és a ma. gánberuházások fellendítésére, e szerint a nemzeti összter­méknek legalább egy százalé­kával kellene növelni minde­nütt az új munkahelyeket te­remtő beruházásokat, így ta­lán el lehetne érni az évi 3 százalékos gazdasági növeke­dést, a jelenlegi „nulla növe­kedés” helyett. Ezt az elgon­dolást azonban a görög kor­mány képviselőin kívül más nem támogatta. A konzerva­tív angol és nyugatnémet mi­niszterek szerint inkább az inflációs veszélyt kell elhárí­tani, akár a bérek leszorítá­sával is, így válik majd. talán újra egészségessé a gazdasági élet, s akkor magától megszű­nik a munkanélküliség. A „nagytanács” ülését ku­darcnak minősítik a nyugat­európai szakszervezetek, a brüsszeli ajánlásokat semmit­mondónak mondják, hiszen azok csak szavakban helyez­nek kilátásba munkaalkalmat a fiataloknak, a munkanélkü­lieknek. Az OECD, a nyugati világ gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezete megál­lapította, hogy az idén 0,2 százalékkal csőidként a nem­zeti össztermék, pedig ta­valy még 1,2 százalékos nö­vekedésit jósoltak erre az év­re. Jövőre is csak igen-igen minimális növekedést tarta­nak lehetségesnek, ha nem lesz inkább megint csak visz- szaesés. A világ eddig egyik leg­szilárdabbnak tartott valutá­ba, a font sterling a héten a lélektani határnak számító 1 dollár 60 centes árfolyamér­ték alá süllyedt. A fő ok, hogy pang az olajpiac és emiatt egyre inkább össze­zsugorodnak Nagy-Britannia olaj bevételei, amelyeket ed­dig az északi-tengeri olajkút- jainak hozamából egyre csak növelni tudott. Nagy-Britan­nia vezet a nyugat-európai munkanélküliségi listán: há* rom és fél millióshoz közele« dik a szigetországban a mun* kát nem találók szomorú hai» da. Mi volt a jelentősége a bé­csi csehszlovák—osztrák csúcs­találkozónak? A mai Csehszlovákia 64 év­vel ezelőtt még a Habsburg- birodalomhoz tartozott. Nem csoda, hogy az önálló cseh­szlovák állam kialakul áia után Prága nem sietett Becs­esei új, szoros kapcsolatokat kiépíteni. Masaryk, az elcő csehszlovák köztársasági el­nök csak egyszer, 1920-bgn járt magánlátogatáson a ko­rábbi császárvárosban. 1938.. után Ausztria a hitleri har­madik birodalom része lett. Csehszlovákia egyik fele né­met protektorátus, Szlovákia pedig „önálló”, a valóságban a tengelyhatalmak oldalán felsorakozott csatlósállam. A felszabadulás után Ausztria tíz évig még a győztes szö­vetségesek megszállása alatt élt, Csehszlovákia viszont 1948-ban a népi demokrácia és a szocializmus táborába állt. 1055. után Becsben a semlegesség politikáját úgy érvényesítették, hogy azért az ország a'nyugati táborhoz tar­tozónak tekintette magát. A mozgalmas évtizedek is magyarázzák, hogy a cseh­szlovák—osztrák kapcsolatok­ban sok volt a buktató: va­gyonjogi problémáktól egé­szen odáig, hogy Bécs a cseh­szlovák emigráció egyik gyűj­tőhelye. lett. De mind az oszt­rák kormány, mind a szocia­lista Csehszlovákia igényelte a két szomszédország jobb együttműködését. A ■ kölcsö­nös törekvések most vezettek el oda, hogy Becsben sor ke­rülhetett az első csehszlovák államfői látogatásra, s ennek során számos fontos megálla­podást is aláírtak. Mind a vendéglátók, Kirchschläger el­nök és Kreisky kancellár, mind pedig Gusstáv Husák ki­jelentették, hogy a kapcsola­tok javítását fontos hozzájá­rulásnak tekintik Közép-Eu- rópa és általában Európa jö­vőjének alakításához, ar. eny­hülés és az együttműködés érdekében. Nekünk, magyaroknak már korábban gyümölcsöző. jó kapcsolatokat sikerült kiépí­tenünk Ausztriával, amelyek példaként szolgálnak a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok egymás mellett élé­sének megszervezéséhez. Öröm­mel látjuk a csehszlovák— osztrák viszony javulását és általában azt a bécsi politi­kát, amely ugyancsak ezen a héten Sinowatz osztrák al- kancellárnak az NDK-ban tett hivatalos látogatása révén újabb bizonyságot szolgálta­tott arról, hogy célja az eny­hülés, az együttműködés. Pálfy József A munkanélküliségről Vita a szakszervezet és a gyáriparotok kőzett Véglegesen félbeszakadtak a tárgyalások a Francia Gyár­iparosok Szövetsége (CNPF) és a szakszervezetek közölt a munkanélküli segélyalap kér­désében. A munkanélküli se­gélyeket folyósító alap jelen­tős deficittel küszködik, s már hosszabb ideje folynak a tár­gyalások e deficit fedezésé­ről. A munkanélküli segélye­ket a munkáltatók és a dol­gozók által fizetett hozzájá­rulásokból, valamint az ezt kiegészítő állami dotációból folyósítják. A CNPF legutóbb bejelentette az alapot létre­hozó szerződés fe' mondását, s az egész segélyezési rend­szer olyan átalakítását köve­telte, ami a segélyek lényeges csökkentését vonná maga után. Pénteken este újabb tár­gyalásra került sor a CNPF és a szakszervezefek között, A szakszervezetek konkrét ja­vaslatokat terjesztettek elő az alop költségvetésének ki­egyensúlyozására. Ezek mint­egy 10 milliárd frankos meg­takarítást eredményeznének. A CNPF azonban a kifizeten­dő segélyek 20 milliárd fran­kos csökkentését követelte, s fenntartotta azt ' a követelé­sét is, hogy teljésen új ala­pokra kell helyezni a segélye­zési rendszert. Viharos jelenetek után ké­ső éjszaka megszakadtak a tárgyalások; Yvon ChotarÖ. a CNPF alelnöke bejelentette, hogy a gyáriparosok szövetsé­ge nem hajlandó tovább tár­gyalni erről a szakszerveze-, lekkel. A szakszervezetek képvise­lői most a kormányhoz for­dultuk, hogy rendeleti úton szabályozza a kérdést. Mau- roy miniszterelnök már ko­rábban bejelentette, hogy a kormány —, ha, nem jön lét­re megegyezés a munkáltatók és a szakszervezetek között — rendeletileg egy átmeneti idő­szakra meghosszabbítja a munkanélküli segélyalap mű­ködését.

Next

/
Thumbnails
Contents