Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-21 / 274. szám

Üjiászületőben Palotáshalmon Kis lépések taktikája Testvérmegyénk Kemerovo I, R kincsekben bővelkedj föld Három olyan mezőgazda­Sí gi szakember ül velem szemben, aki néhány hó- rappal ezelőtt nem keve- s :bbre vállalkozott, mint arra, hogy kihúzza a kátyú­ból a palotási termelőszö­vetkezet szekerét. Ebben az esetben a kátyú nem mást jeleni, mint csaknem 22 miililló forintos veszteséget. S hogy ezért nem a jelenle­gi — egyre nehezedő — gaz­dasági helyzet volt a fele­lős, azt egyértelműen bizo­nyítják’ az elmúlt néhány hónap eredményei. Ennek ellenére az arcokon tükrö­ződő feszültségről szánté le­rí az elmúlt időszak min­den nehézsége. Csató Sán­dor etaök, Harmos Ferenc főkönyvelő és Veres Lász­ló termelési főmérnök tud­ja, hogy 1983 sem a „séta” éve lesz... Kéz a pénztárcán — Először mikor érezte úgy, hogy az idén nem lesz baj a termelőszövetkezet­ben? — kérdem a főköny­velőt. — Amikor Időben törlesz­tettük mind a 39 millió fo­rintos hiteltartozásunkat. Másodszor, a napokban, amikor megkaptuk a négy­millió forintnyi forgóalap­hitelt. Ez utóbbi ugyanis lehetővé tette, hogy év vé­gén ne kelljen eladnunk semmi olyat, amire a kö­vetkező év elején már szük­ségünk lehet, s ehhez drá­gábban jussunk hozzá! A most már patotáshal- mi termelőszövetkezetben alapjaiban változott a szemlélet is. Ez főként a költségek alakulásán érez­hető, hiszen tavalyihoz képest — ráfordítások szin­ten tartása mellett — 18 százalékkal növekszik az árbevétel. — Csak annyit vásárol­tunk, amennyire a zavarta­lan termelés érdekében szükséges volt, és az érté­kesítéskor azonnal mentünk a pénzünk után. Ennek eredményeként megterem­tettük a pénzügyi egyen­súlyt. Háromnegyed évkor értük utol magunkat, s ez egyben azt jelentette, hogy mintegy 600 ezer forint hi­telkamatot is megtakarí­tottunk. Hogy ez fogcsikorgatva si­került, ahhoz nem fér két­ség. A fenntartásra csak annyi jutott, amennyi az életveszély, illetve a to­vábbi károk elhárításához nélkülözhetetlen volt. Az ál­talános költségeket hatmil­lió forinttal csökkentették, ugyaniakkor 50 fővel keve­sebb emberrel, két és fél millióval kisebb bérből nö­velték az árbevételt. Lista a nehézségekről — Elsődleges célunk az volt, hogy megéljünk — mondja Csató Sándor elnök. — Ha kiadják a munkát azzal, hogy legyen kész két órára, akkor úgy iparkodok, hogy már egykor, jól befejez­zem — mondja a meglett ko­rú hegesztő. — Szeretem meg­mutatni, hogy az egy karom­mal is egész ember munkáját végzem. IRODA? SZÜK1 . Géczi Gusztáv, a Salgótar­jáni Ötvözetgyár 52 éves he­gesztője azok közé az embe­rek közé tartozik, akiknek a sors nem nyílegyenes és foly­tonosan fölfelé tartó életpá­lyát jelölt ki. Űtját kemény próbatételek tették néhol kacskaringóssá. lejtők, emel­kedők cifrázták, de egyenes derékkal, emberként küzdöt­te át magát a nehézségeken, s lett az, aki ma: elismert, megbízható munkása a zagy­varónán üzemnek. — Lakatosként kezdtem íolgozni az itteni erőműben. Tizennyolc évet töltöttem ott, az utolsó években tmk-veze- tőhelyettes voltam. Irodai munka lett volna, de soha ■em szerettem a szűk négy Kemerovo drága kincse, a szén. A képen az Alardinsz- kaja bányászati kombinát központja. nyásznak errefelé vasércet, a hőmérő higanyszála a mí- szímesfémeket — közte az nusz harmincöt fok alá súly­aranyat —, márványt, a geo- lyed, — nem kell iskolába lógusok ritka ásványok, vagy járniuk. népgazdaságii ag nélkülözhe- A keményebb fagyok —, tetlen anyagok után keresve mert ilyenek is előfordulnak bukkantak rá gyógyítást szol- — két-három héten át is el- gáló ásványvizekre. S, ha az tartanak, s ez természetesen erdők uralkodója, a büszke nem lebecsülendő nehézséget cirbolyafenyő, a föld alatt a akoz az építkezéseken, meg­lógna,gy óbb kincs, a kőszén keseríti a vasutasok, külszínis viselhetné a koronát. A tar- bányászok életét, próbára te- talékokat 905 milliárd tanná- szi a gépkocsivezetők tudását ra becsülik, s ez még ko- és türelmét. Az élet azonban rántsam a teljes geológiai tel- ilyenkor sem szünetel. A szi- mérés következtetése. A bériaiaik nemcsak hozzáedződ- szén előfordulásának gyako- tek körülményeikhez, ha­riságát, minőségét, a szénré- nem megtanultak alkalmaz- tegek vastagságát illetően a kodni is: melegebbre fősük Kuznyecki medence a vilá- az ételeket, fortélyos eljárá- gon egyedülálló. sokat dolgoznak ki, hogy al­A vidék éghajlata egészsé- kalmazhassák fejlett techni- ges, szárazföldi. A nyár vi- kai berendezéseiket, szonylag gyorsan tovaröppen, A kuznyecki föld Szibéria de az a néhány hónap, amit egyik legsűrűbben lakott kör- belőle az itt élők élvezhet- zete. Csaknem hárommillióra nek, meleg és napsütéses. En- tehető a lakosság száma, hat­nék köszönhető, hogy szibé- vanöt százalékuk városokban, riai viszonyokat számítva, er- illetve nagyobb települése- refelé kedvezőek a körűimé- ken él. A statisztikai kimu- nyek a gabonafélék, a búr- tatásak szerint a városi lakoa- gonya é® a zöldségfélék tér- ság aránya ezen a vidéken mesztésére. A helybeliek messze az országos átlag fö- azanbam inkább a tél szerel- lötti. A Kuznyecki medence mesei, amely bőséges hóval és 19 városa közül 17 a szovjet- nagy hideggel köszönt be. Ne hatalom esztendeiben létesült, gondolják, hogy a mínusz 40 s jellemző, hogy nyolc város fokos hideg, valami szörnyű lélekszáma meghaladja a dolog! Ilyenkor általában százezret. mozdulatlan a levegő, száraz. Milyenek hát a szibériai és így a hideget elvisélhe- emberek, akiknek otthona többé teszi, mint a mínusz 20 csodálatos, akiknek a tajga fokot valahol nyugatabbra, ma is élelmet, italt és ruhát, Persze, nem lebecsülendő az a föld belseje munkát ad? itt lakók szibériai edzettsége Szeretik hazájukat... Éjjel sem. Két-három évtizeddel és nappal helytállnak. Bá­ezelőtt a szibériaiak elkép- nyásszák a szenet, kohók hő- zelhetetlenek voltak vastag, ségében olvasztják a vasat, meleg irhabunda és halina- gyártanak gépeket, műtrá- csizma nélkül. Ma már a di- gyát, szövetet, termesztenek vat hódolóit a hidegek nem búzát, emelnek házakat. Éj- kényszerítik okvetlenül a jei és nappal munkálkodnak „hal,bőr” csizmák viselésére, szinte percnyi pihenés nélkül ami pedig a gyermekeket il- — az ország, a kommuniz- leti, ők tudnak csak igazán mus javára, örülni a fagynak, hiszen, ha (Folytatjuk^ Szövetkezeti beruházások — Meg kell teremtenünk a biztonságot, megalapozni a jövő évet és nem utolsósor­ban, vissza keü állítani a közös gazdaság tekintélyét. Ezek a jelenlegi legfonto­sabb feladataink. Ám ez nem megy egyik évről a másikra, ezzel töké­letesen tisztában vannak. Mint ahogyan azzal is, hogy megindultak a kátyúból ki­vezető úton. — ön jód tudta, mit vál­lal. .. — Téved. Nem tudtam. — ... ezek szerint még a vártnál is nehezebb volt át­venni az irányítást? — Sokkal nehezebb. Egyet­len használható gazdasági épületet nem találtam. Volt viszont átadott és átvett, de ennek ellenére félkész épü­let, két éve épült istálló, amely össze akart dőlni. Az állattartó telepeken olyan kutak voltak, amelyek vize állatok itatására nem al­kalmas. És sorolhatnám to­vább. .. Emellett jő néhány vesz­teséges üzemág, elavult, he­terogén mezőgazdasági géppark, nagy kiterjedésű, 5—6 éve szántatlan terület szerepelt a váratlan nehéz­ségek listáján. — Az idén először ültek a termelőszövetkezet tag­jai a kombájnjaikon. Aze­lőtt az aratást kívülálló, alkalmi munkások végez­ték. Talán ezért is vannak a betakarítógépek rossz állapotban. Nem volt sokkal rózsásabb a helyzet a munka- és üzemszervezésben sem. Gazdátlan területek, tisz­tázatlan hatáskörök, az érdekeltség hiánya tette teljessé azt a káoszt, amely a jobb sorsra érdemes me­zőgazdasági nagyüzemet a romlásba döntötte. — A fontosabb munkate­rületeken már áttértünk a teljesítménybérezésre, ezt hamarosan kiterjesztjük — egy-két kivétellel — vala­mennyi ágazatra. Az embe­rek is így kívánják, Igé­nyesebbek lettek, javult a hangulatuk. Tisztogató hadművelet Veres László termelési főmérnök szeptember else­jétől dolgozik a szövetke­zetben. Határozott, ke­mény, több mint egy évti­zedes, gyakorlattal ren­delkező vezető. — Nehéz „tanévkezdés” volt. Dolgoztam már terme­lőszövetkezetben, állami gazdaságban is, de nem gondoltam, hogy egy ko­rábban kiváló nagyüzem — jó adottságok mellett — ilyen mélyre süllyedhessen. A felmérések szerint csak­nem 17 millió forintért kel­lene új gépeket vásárol­nunk. Ez természetesen nem megy egyik évről a másik­ra. Mindenesetre — a bu- jákiakkal közösen — sike­falat. Ha hegestztnivaló adó­dott, kimentem az irodából, és elvégeztem. Ami a munkáját illeti: egyenesben volt. Családi éle­te azonban balszerencsésen alakult. Folyamatban volt a válás, s az ezzel kapcsolatos hercehurca eléggé megviselte. Ezek tetejébe jött — tizenöt évvel ezelőtt — egy motorbal­eset. Sérülése következtében elveszítette jobb karját. Lel­ki és testi mélypontról kel­lett tehát újrakezdenie. VAS, RÉZ, BRONZ — A balesetem után nyug­díjasként sokmindent dolgoz­tam. Voltam például favágó is — emlékezik vissza az erős testalkatú férfi. — Tíz éve, hogy az ötvözetgyárba jöttem, azóta minden esztendőben itt töltöm el a munkaidőt, rülf létrehoznunk egy komp­lexbrigádot a szerves trá­gyázás megoldására, s elő­teremtettünk két és fél mil­lió forintot a gépvásárlásra. — Ez volt a legfontosabb ? — Igen, tekintettel arra, hogy 1979-től jelentős, 9 ezer tonnára tehető szerves- trágya-készlet halmozódott fel a gazdaságban. Jövőre tovább keli formálnunk a termelési szerkezetet, hogy az a valódi adottságaink­nak feleljen meg. Tejter­melésben nagyot léptünk, csaknem 600 literrel nő a tehenenkénti hozam. Ez 2 millió 300 ezer forint tej­prémiumot is jelent. Az ál­lattenyésztés más ágaza­taiban is megindult a „tisz­togató hadművelet”, s jö­vőre már csak a valóban tenyészértéket képviselő egyedek maradnak meg. Sor került több. koráb­ban veszteséges kiegészítő tevékenység felszámolásá­ra, s az új vezetés a meg- maradtakat nyereségessé tette. Hogy minden ágazat azt nyújtsa, ami ténylege­sen elvárható, ahhoz évek­re van még szükség. Megalapozták a következő évet A megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese Sza­bó Zoltán jó ismerője a termelőszövetkezet ügyei­nek. Részben hivatalból, részben, mert vezetője volt annak a bizottságnak, amely , a szanálást végezte. — Mi a véleménye a sza­nálás óta eltelt időszakról? — A csaknem 22 milliós veszteség meghatározta az idei évet la Nyilvánvaló volt, hogy ebben az eset­ben látszatintézkedések nem hozhatnak eredményt. Az uj vezetők jól válasz­tották meg az ilyenkor szükséges taktikát, a kis lépések módszerét. A szi­gorú költséggazdálkodás, a munkaszervezés átalakí­tása lehetővé tette a továb­bi veszteségek megelőzé­sét, az egyes ágazatok ered­ményességének javulását Segített a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um, a Pénzügyminisztérium és a megyei tanács is. így a termelőszövetkezet olyan fejlesztéseket hajthatott végre, amelyek sokat jelen­tenek a jövő szempontjá­ból. Véleményem szerint az új vezetőség jól élt és él a lehetőségekkel. Gondol­kodnak. számolnak, meg­fontoltak és határozottak. Az idén várható 1—2 millió forintos eredményt nagyra keü értékelni, hiszen jelen­tős lépés ahhoz, hogy a pa- lotáshalmi termelőszövet­kezet 2—3 év múlva ismét a stabilan gazdálkodó nagy­üzemek közé tartozhasson. Zilahy Tamás Téemkás hegesztőként tevé­kenykedik, s a legegyszerűbb­től a legbonyolultabbig min­den föladatot szívesen vesz, s kifogástalanul megold. Másodrendű munkaerőként kezelik-e? — hangzik a kér­dés. — Nem adok rá alkalmat, hogy úgy kezelhessenek!’ — emeli föl ujját Géczi Gusztáv. — Erre vigyázni kell, és én vigyázok is. Lassan legendákká neme­sülő történetek keringenek arról, milyen speciális fela­datokat oldott meg bravúrral. Ha ezekről faggatják, akkor azonban leinti a kérdezőt: er­ről nem kell írni. Nem akar­ja. hogy társai, akik közt szin­tén vannak kiváló szakembe­rek, esetleg megorroljanak rá. Tény azonban, hogy nagy kedvvel és alapossággal dol­gozik. Pedig bár erkölcsileg elismerik, túlfiaetve nincs, Szibéria kellős közepén, Szovjetunió déli határának szomszédságában húzódik a kuznyecki föld, amely elne­vezését az ősi időkben itt megtelepült törzsek — a sar­cok kedvelte űzött kovács mesterségéről kapta. A sor- cok kitűnő és avatott értői voltak a vasérc feldolgozásá­nak és különféle használati tárgyakat készítettek belőle. A múlt század közepétől —, amikor már többé-kevésbé képesek voltak pontosan fel­térképezni a szénlelőhelyek határait — a vidék új nevet kapott: Kuznyecki medence, vagy rövidebben, Kuzbassz. Mint egységes, óriási gazdasá­gi szervezet, az Oroszországi Föderáció önálló közigazgatá­si megyéje 1943-ban lett, és központi városa után a Ke­merovo nevet kapta. A megye kiterjedése 95 ezer négyzetkilométer. Alig egy százalékát teszi ki Szibériá­nak és sokkal kisebb bár­mely szomszédos megyéjétől a krasznojarszki, az aitáji ha­tárterülettől, vagy éppen a tomszki, novoszibirszki me­gyétől is. Milyen föld a Kuznyecki medence? Szerencsés. Termő sztyep­pék, beláthatatlan kiterjedé­sű, egybefüggő tajga, szemet kápráztató hegyv on u latok, nyáron csillogó vizű tavak, szélesen hömpölygő folyók, váltják egymást. A megyét délről északi irányban szeli át a Tom kristálytiszta folya­ma, tükrén szállítóhajókat hordozva. Hossza 827 kilomé­ter, s vízgyűjtő területe ne­hezen behatárolható, apró ere­ket, patakokat szippant magá­ba az egész Kuznyecki me­dencéből. A Tom tágas völgyét délről, nyugatról és délnyugatról bár­sonyos, zöld hegyvonulatok koszorúzzák. Méltóságteljes fenyők, a táj hangulatát le­helő nyírfák erdei nyújtanak itt menedéket cobolynak és medvének, s megannyi más állatfajnak. A cirbolyafenyő­ket a tajga „fejedelmeinek” becézik, termésük a szibériai­ak csemegéje, maga a fa pe­dig a feldolgozóüzemek meg­becsült alapanyaga. A cirbo­lyafenyőt „kenyérfának” is nevezőt, magvának csaknem nyolcvan százaléka tiszta olaj. Falvakban ma is látni még, amint kisajtolják sárga, át­tetsző levét. A megye dói ré­szén még a jégkorszak ide­jéből fennmaradt vörösfenyő- szigetek tünedeznek elő. Ez az értékes fa Kelet-Szibéria és a Távol-Kelet legelterjed­tebb fajtája. A lombjai ár­nyékában meghúzódó tavak­ban, lassan hömpölygő, vagy nékiiramodó folyókban — hiá­ba az urbanizálódás — hor­gászok találnak kedvenc idő­töltést, halászok vetik ki há­lójukat, 3 a vizek halban roppant gazdagok. A Kuznyecki medence föld­je nemcsak ebben bővelkedik. Méhét kitárta, titkai keve­sebbek a korábbinál. Bá­2367 forint a nyugdíja, s 18 forint az ötvözetgyárban ka­pott órabére. — Miből meríti a lelkese­dést? — Beleélem magam a mun­kába. Minden részletét sze­retem csinálni. Örömmel he­gesztek vasat, rezet, bronzot; pedig egyszer bronzhegesztés közben eleredt az orrom vére, a kórházban állították el. Örü­lök, ha látom, hogy erős és szép lett egy-egy varrat. Nem tudok erről többet mondani. Szavaiból, taglejtéseiből ér­ződik, ismét egyenesben van. Ha nem is mindennel elége­dett — „azt nem szeretem, ha egy nyilvánvalóan képzet­lenebb embert sokkal jobban megfizetnek nálam” —, még­is érzi, s elfogadja helyét az életben. Ez, mint láttuk, nem volt mindig így. Még az öt­vözetgyári időkbe is átnyúlt A Nógrád megyei ipari szö ­vetkezetek idén az első há­romnegyed évben 21 millió forintot költöttek beruházás­egy szakasz a válságból, amit a baleset okozott. Hosszú párttagság után akkoriban lépett ki a szervezetből: — Egy időben túl mélyen néz­tem a pohár fenekére — em­lékezik vissza tárgyilagosan. — Nem szólt nekem senki, én magam vontam le a tanulsá­got: ilyen viselkedéssel nem vagyok odavaló, és önként kiléptem. De a tagkönyvet azóta is őrzöm. PIRKADATKOR BEFŰT — Mit vár a jövőtől? — Független ember vagyok, anyámmal élünk együtt. Újra nősülni egyelőre nem szán­dékozok... Dolgozni akarok itt, egyelőre ez a tervem. Nem zavar, hogy időnként töb'r órát is bent töltök, mint amennyiér pénz jár; nem a forintok érdekelnek elsősor­ban. Reggel ötre bejövök, mint fűtő, s elintézem a ten­nivalókat, hogy mire a töb­biek is jönnek, rend legyen. M. P. ra. Ez az összeg az év végé­re várhatóan meghaladja az 51 miliió forintot. Az ösz- szeg túlnyomó részét a ko­rábbi beruházások befejezé­sére fordítják. A beruházás­ra szánt pénznek viszonylag magas hányadát képviseli az építési költség. Ebben szere­pel többek között a salgótar­jáni Mérleg utcai szolgáltató központ, a Salgó Cipőipari Szövetkezet tanműhelye és szocialista blokkja, valamint a STÉSZ Ponyi-pusztai telepé­nek idei költsége. Teljesítették tervüket A Salgótarjáni Ingatlanke­zelő Vállalat építő-szerelő brigádjai az idei esztendőre tervezett, saját költségvetés­ből fedezendő tennivalóikat elvégezték. Felújítást 16,8 mil­lió, tmk-t 3 millió, egyéb munkákat 6.5 millió forintér­tékben végeztek. Természete­sen az év hátralevő részében sem maradnak tétlenek a fes­tők, mázolok, műanyagburko- lók, vízvezeték-szerelők. A felszabadult' kapacitást a la­kossági szolgáltatásokra kí­vánja a vállalat felhasználni. 1-----------------------------------—----------------------------------------------------------------------­N ÓGRÁD — 1982. november 21., vasárnop 3 Kacskaringős életűt Legendák Gusztiról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents