Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

Janossy Ferenc: Dosítojevszkij-illusztráciö Eukaliptusz Ausztráliának nemesark ál­latvilága sajátos, hanem nö­vényvilága is. Növényei közül talán a legjelentősebbek az eukaliptuszok. Több mint hat­száz fajuk van, változatos nagyságú és alakú fák. Néme­lyik faj egyedei valóságos óriások (6C—80 méter magasra megnőnek, de akad köztük 105 méteres példány is). Az eukaliptuszok meglepően „haj­lékonyak”, kitűnően alkalmaz­kodnak a különféle élőhelyek­hez, nemcsak őshazájukban, hanem idegen kontinenseken is. Jelentősek még azért is, mert gyorsan nőnek. Érthető tehát, hogy a múlt század ele­jén elkezdődött különböző eukali ptuszf a jók más orszá­gokba telepítése. Európában, Spanyolország és Portugá­lia létesített jelentős eukalip­tuszerdőket, a franciák legsi­keresebb kísérlete a korzikai volt. Az eukaliptuszok azon­ban elsősorban Észak-Ameri- kában, Afrikában és Dél-Ame- rikában terjedtek el. Brazíli­ában már hatalmas eukalip­tuszerdők vannak. Afrikában Madagaszkár szigete és Etió­pia váltak az eukaliptuszok igazi otthonává. A magyar antifasiszta ellenállásról Beszélgetés Kerekes Imrével, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének titkárával Á magyar awtHasiszta eíienállás tényeinek és dokumen­tumainak gondos összegyűjtése, tudományos feldolgozása, al­kotó megismertetése, az ellenállók, mártírok emlékének méltó ápolása, sajátosságainak, internacionalizmusának hite­les bemutatása szocialista nemzetépítő feladatunk. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kerekes Imrével, a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetségének titkárával. — Milyen fi5 kéntésekkeS, foglalkoznak napjainkban!? — Szövetségünk az egykori politikai és fegyveres ellenál­lókat fogja össze. A magyar munkásmozgalom-történet több ezer olyan régi illegális harcost tart számon, akik többszörösen megjárták a Hor- jiy-fasizmus politikai nyomozó alakulatainak kínzókamráit, börtöneit, internálótáborait. Hosszú éveken át naponta kockáztatták életüket. Ennek ellenére nem voltak tagjai szövetségünknek. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitünte­tettjeinek is kevesebb mint negyede tartozott tagjaink so­rába. Kimaradtak a náci Né­metországgal szembeforduló jelentős közéleti személyisé­gek, polgári ellenállók is. Meg­érdemelten és helyesen utcá­kat, tereket neveztünk el például Bajcsy-Zsilinszky End. réről és küzdőtársairól, azok­ról, akiket kivégeztek, de az életben maradottak nem tar­toztak a szövetséghez. Szövet­ségünk átalakulása politikai elégtétel is számunkra. — Az új szervezet kielégíti azt a jogos történelmi igényt is, hogy a magyar demokrati­kus hadsereg a náci hadigőpe- zet ellen fegyvert fogott ala­kulatainak egykori tisztjei és katonái soraikba kerüljenek. Idetartoznak azl.és a6. had­osztály tagjai, akik önként vál­lalták a részvételt a fasizmus fegyveres megsemmisítésében. A háború első vonalaiba már nem kerültek, de fegyveres harcra vonultak Ausztria terü­letére, mint hadműveleti tar­talék és jelentős hátországvé­delmi feladatokat láttak el. — Méltatlanul keveset tud közvé­leményünk az 1. vasútépítő hadosztályunkról és a 3. vasút­építő dandárról, amely több­száz hősi halottat áldozva sok száz kilométer vasútvona­lat, hidakat, felrobbantott ál­lomásépületeket épített újjá Szlovákia és Magyarország te­rületén a szovjet hadsereg kö­telekében. — A szövetség átalakulása együttjár taglétszámunk — po­litikailag és történelmileg egy­aránt indokolt — jelentős megnövekedésével. Az év ele­je óta 30 százalékkal több egy­kori ellenálló kérte felvételét sorainkba, mint amennyi a ko­rábbi szövetség teljes taglét­száma volt. A felvételi munka most folyik. A jelentkezőknek eddig közel 40 százalékát vet­tük fel, a többi kérelem el­bírálása folyamatban van. A történelmi tényeknek megfele­lően érvényesítjük azt a reális felfogást, hogy az antifasisz­ta ellenállás jóval szélesebb volt, mint a fegyveres küzde­lem. Százak hajtottak végre igen veszélyes ellenálási fela­datokat úgy, hogy nem volt fegyver a kezükben. A lényeg, hogy cselekvő módon, igazol­ható tettekben vállalták a fa­sizmus elleni harc életveszé­lyét. — Mindez érzékelteti, hogy a magyar antifasiszta ellenállás nagyságrendje, tö­megessége és területi elhe­lyezkedése is sajátos volt. Melyek voltak a fő vonásai ennek az ellenállásnak, mi­lyen helyet foglaltak el nem­zeti történelmünkben? — A magyar antifasiszta el­lenállás nagyságréndje az ösz- szetett politikai okok követ­keztében kisebb az európai átlagnál. Az ellenállásnak nem sikerült az ország egyes ré­szein, akárcsak ideiglenesen is népi jellegű hatalmat terem­teni, vagy a felszabadító har­ci cselekményeket döntő mér­tékben segítem. Ha azonban azt nézzük, hogy a magyarok nemzetközileg milyen mér­tékben vettek részt a fasizmus elleni harcban, akkor más ké­pet kapunk. A Tanácsköztár­saság idején a magyar forra­dalmi munkásraozgalotn és a kommunisták pártja az egész világnak megmutatta erejét. Az imperialista hatalmak min­den vitájukat félretették, hogy Tanácsköztársaságunkat vér­be fojtsák. A fehérterror legel­ső hónapjaiban százezer haza­fi kényszerült emigrációba, forradalmárok ezreit mészá­rolták le. A Horthy-fasizmus a nemzeti progresszió színe-ja- vától fosztotta meg az orszá­got. — Ä negyedszázados ellen- forradalmi korszak egyik kö­vetkezményeként a Szovjet­unióban, Franciaországban, Ausztriában és egy sor más országban jelentős magyar antifasiszta emigráció ala­kult ki, amelyből igen sokan csatlakoztak az ellenálláshoz. Sokkal több magyar harcolt külföldön fegyverrel a fasisz­ták ellen, mint itthon. A kö­zösen megvívott egykori har­cokra épül széles körű nem­zetközi együttműködésünk. Mintegy három és fél ezer ma­gyar harcolt a francia ellen­állásban és önkéntesként a hadseregben, ezren a Szovjet­unióban, kétezren Jugoszláviá­ban és több ezren Csehszlová­kiában, Belgiumban, Olaszor­szágban, Lengyelországban, Dániában, valamint az angol hadsereg soraiban. Magyarok haltak hősi halált a fasizmus elleni világküzdelemben, nem­csak Európa, de Afrika harc­mezőin is. Mindez a mi ellen­állási mozgalmunk igen lénye­ges sajátossága. — A magyar forradalmi munkásmozgalom széles körű nemzetközi kötődéséből is kö­vetkezik, hogy a magyar anti­fasiszta ellenállás itthon is —, mint mindenütt a világban — egyik döntő megvalósulása volt a munkásmozgalomnak. Ere­jét, fegyelmét, résztvevőit a legnagyobb számban a mun­kásosztály adta. Gyakorlatilag nincs egyetlen városunk sem, ahol valamilyen németellenes tevékenység ne folyt volna. Kár, hogy helytörténeti kuta­tásunk mindmáig adós az ösz- szegzéssel. Valamennyiünket sürget a fasizmus elleni harc elesett hősei, mártírjai név­jegyzékének összeállítása. — Az antifasiszta ellen­állás tényszerű ismerete, emlékeinek megőrzése és hasznosítása egyetemes nemzeti feladatunk. Milyen helyet foglal az el népünk történettudatában, nemzeti önismeretünkben? — Társadalmunk tudatában több még a tisztázandó kér­dés. Egykor mértékadó helye­ken is tartotta magát az el­lenállási mozgalmat mélyen alábecsülő történelmietlen fel­fogás. Ma néhol ennek az el­lenkezőjét tapasztalhatjuk, azt a hazug, történelemhami­sító törekvést, amely hovato­vább Horthyt is ellenállóként próbálja beállítani. A magyar antifasiszta ellenállás fő ere­je, letéteményese, a legtöbb ál­dozatot hozó bázisa — sorai­ban igen sok értelmiségivel — a munkásmozgalom volt. Ez egészült ki számottevő parasz­ti erőkkel és különösen 1944 második felétől polgári haza­fiakkal. A legújabb kutatás eredményei például egyértel­műen bizonyítják, hogy a munkások felfegyverzéséneü elodázásával egyidőben 1914 októberében Sátoraljaújhely­ről, Szegedről, Várról gyors ütemben folytatták a politikai elítéltek komáromi összevoná­sát, majd Németországba de­portálását, hogy ezzel is to­vább gyengítsék a munkás- mozgalmat, hogy a Dunántúl, az északi iparvidék, a Vihar­sarok forradalmár harcosai ne érjék meg Magyarországon a felszabadulást. Szeretném hangsúlyozni, hogy a németek­re haragudni még nem volt ellenállás! — Tudományos életünk fon­tos feladata lesz az antifasisz­ta nemzeti ellenállás történe­tének teljesebb feldolgozása, a nemzettudatunkat ily módon is gazdagító ismeretterje-zlő munka széles körű kibonta­koztatása. — Társadalmi mozgal­maink, közművelődésünk, a művészetek miként segítik, segíhetik ezt a nagyon fon­tos, sürgető munkát7 — Igen sok dicséretes kez­deményezésről adhatunk szá­mot az utóbbi évtizedből, de még sók a hiány is. Minden-' kinek megvan a maga leckéje. Egyetlen perc haladékot sem viselhet el például a még élők visszaemlékezéseinek össze­gyűjtése. Sok, nagy értékű em­léket őriztek meg az antifa­siszta ellenállásról a budapes­ti múzeumok, a megyei köz- gyűjtemények. Ugyanakkor gond, hogy az ellenállási em­lékhelyek megjelölése közel sem egyforma igényességgel folyik. Csak sajnálhatjuk, hogy sok régi településünkről eltűnnek a munkások fillérjei­ből épült egykori munkásott­honok. A fasizmus 'elleni harc hősei és a fasizmus áldozatai emlékének megőrzésével kap­csolatos nemzeti kötelessé­günknek teszünk eleget a köz­ponti ellenállási emlékmű fel­építésével. Nagyobb gondot kell fordítani, a jelen és a . holnap történelemtanári gene­rációinak felkészítésére, szem­léletére. Nemzeti - történelmünk • fenti időszakának feldolgozá­sában és megőrzésében még nagyobb szerepet kell vállal­nia a széles körű társadalmi tekintélyt élvező népszerű hon­ismereti mozgalomnak. — A fasizmus fél évszázad­dal ezelőtti hatalomra jutása borzalmas történelmi tény. Mindenütt a legnagyobb túsz-. teletet és megbecsülést kell biztosítani mindazoknak, akik tettek ellene. • Ágoston László Ötonjáró Elvarázsolt legerősebb Sámson sört is el­mindenféle Hogyan kell hát körbe­járni, úgy, mint a derékka­tona, Svejk tette volt akar- va-akaratlan nem egyszer a dél-csehországi (másról is hí­res, például Hardmuth ceru­záiról, Budvar és Sámson sö­réről, Európa talán legna­gyobb négyszögű teréről) Ces- ké Budejovicében? A legfon­tosabb, hogy az ember ne zár­kózzon el a lehetőségektől, ne irtózzon a véletlenekéi, ame­lyek amúgy sem törődnek az­zal, mit vél róluk a halandó. xxxxxxxxx Jaroslav Hasek pontosan tudta, mit beszél, amikor meg­írta Svejk elvarázsolásait, bo­lyongásait a város körül meg magában a városban. Nem tett mást, mint egy helyi le­gendát épített a legkiválóbb militaristaellenes regény tég­lafalába, mert itt azt tartja a fáma, hogy a budejovicei fő­tér egyik pontján (hogy me­lyiken, azt meg nem mon­dom, lépjen rá más is) a kö­vezetbe ágyazva egy szív ala­kú kő, keresztjelöléssel talál­ható. Mór a neve is ! Bludny kämen — Bolygó kő. Igaz, hogy az eredet egy 1470-es nagy lefejezéshez kapcsolódik, mert ezen a ponton vágták le tíz legény fejét, azokét, akik vi­szont a városbírót verték agyon azt megelőzően, de mégis a bolygóság az érdem­leges. Már csak Hasek és Svejk miatt is. Aki erre a kőre bármilyen szándékkal (vagy anélkül) rálép, az me­het amerre lát és ameddig tud, azon az egy napon (meg éjjel) haza ugyan nem talál, bolyong a városban, körülöt­te, elgondolkodni is gyönyörű! És ha meggondoljuk, mind­ez megtörténhet egy olyan városban amelynek, mert az építési szenvedélyéről közis­mert II. Ottokár parancsára tervezték, fejlesztették a Habs- burg-bef olyas ellensúlyozása végett — nincs egyetlen iga­zán görbe utcája sem. De a tér, körben a lábasházakkal, közepén a világ talán legdrá­gább díszkőtjával! Nem cso­da, ha téblábolunk, fényképe­zünk s közben persze óhatat­lanul rálép az ember a frá­nya Bludny kámenre. Déván is következménye, nem az­nap, hiszen a távoli cseh vá­rosba későn érkeztünk, már csak a tér körüljárására ma­radt idő, a Hotel Zuon (Ha­rang) meg éppen a tér sarkán eltéveszthetetlen közelség­ben és olyan feltűnő, szere­tettel a magyarok iránt, ami­nek magyarázatát nem talál­juk. Az embert mindig elfogja egy kis izgalom, ha új szem­pontokkal gazdagíthatja a tör­ténelmi mendemondákat: a kő hatás-a, amennyiben aznap nem volt lehetősége azt kellő­en kifejteni, másnap reggel is jól érzékelhető. Nincs té­vedés, mert reggelre azért a párologtatja a termeszei, te­hát ez legalább nem zavar­hat. Nosza, fel a főállomásra, amelynek sínpárjait érdekes módom már messziről látni az emelt, híddal párosított , pá­lyatest miatt, s ra jta persze a vagonokat is, azokat, amelyek majd Prágába repítik az embert a festői Viatava völ­gyében. De itt aztán minden­ki csóválja a fejét. t xxxxxxxxx Kár, hogy a cseh nyelvet még annyira sem sikerült megközelíteni a magyarnak, mint a szlovákot, mert külön­ben igazán kevésből is meg­érthetnénk, amit mondani akarnak, de tényleg akkora tömegességgel (négyen-oten is segítenek felváltva, amikor már fárad a többi),‘és olyan meleg szívélyességgel, ami már-már feltűnő, sőt inkább gyanús. Értelmi fogyatéko­sokkal nem bánik ilyen fino­man és tapintatosan a legki­válóbb tanerő, mint ahogy itt a budejovicei takaros főállo­máson bánnak velünk ezek a kék szemű, kedves emberek. Mondja a pénztáros, mondja a mögöttünk álló csinos asz- szanyka, mondja mindenki és mindenki szélesen mosolyog közben, ajkkor is amikor már tizedszer mondják egyenként, kórusban: „veszeti, veszeti, vé­szeli...” Még jegyet is adnak Prágába, de közben magya­rázzák, hogy innen nem megy vonat ! Na, itt az átok, a kő hatása, amely így olyanná vált, mint az alattomos vese­kő; másnap, bármikor belénk vághatja a fullánkját; Nem megy vonat. Rendben van, bár, ami azt illeti, egy ilyen híres városból...? Demi lehet az a vehzeli? Megy az idő. A pénztárosnő, ha már egyszer innen úgysem megy vonat, otthagyja a fülkét, be­zárja komótosan aa ajtaját is, kézen fog és vezet a nagy­csarnokba egy táblához, mu­togatja azt, amit mi nem lá­tunk, nem értünk és mondja a varázsszót, „veszeti” és köz­ben végig mosolyog. Minek szaporítani a szót? Kint azál- lomás előtt egy vasutas fő­tiszt karszalagosan, budejo­vicei türelemmel és moso­lyokkal mindent újra elma­gyaráz, aztán átvesz bennün­ket két felsőfokú diáklány és elvezet a távolsági busz vég­állomására, amely itt van ép­pen szemben a főállomással, amely ugye nem indul... Köz­ben megy a veszelizés. Jósok idő telik el, míg egyáltalán kapisgáljuk, hogy a Veseli az nem cselekvést kifejező ige, hanem egy közeli városka neve, amelyet busszal kell megközelíteni, mert csak on­nan lehet vonattal Prága felé utazni... Jó, jó, de hol az a busz, mikor indul és így to- tovább egészen addig, hol kell arra jegyet venni, és akkor már mi kezdünk rá; „veszeti, veszeti...” Lehet, hogy nehéz bemenni Budejovicébe, de aki rálépett a kőre, az megnézhe­ti magát. Kijönni sem tud egykönnyen. De mindez már a múlté, azóta biztosan meg­szűnt a vágányzár, mert ter­mészetesen nagyon jó vona­tok mennek Svejk városából Prágába, meg máshova is. De a magyarázat a szívé­lyességre még nagyobb meg­lepetés, mint a „vasúti rej­tély” megoldása: errefelé, a Sumava környékén, fel egé­szen Tyn riad Vltavou-ig, hős­ként tisztelnek minden ma­gyart, legalábbis a hősök egyenesági leszármazottja­ként. Ritka hely, ahol kato­nailag egyértelműen a másik oldalon találjuk magunkáit a háborús múltban. Az 1. he­gyivadász híradó zászlóalj a partizánokkal együtt harcolt a németek ellen, szervezetten, 1945 tavaszán, mindvégig megtartva eredeti alakulati önállóságát. De ea már egy egészein más történet, ennek Nagy József személyében sal­gótarjáni résztvevője it volt, akit azonban mind ez ideig semmilyen helyi segítséggel nem sikerült fellelnie az úton- járónak, de nem adta fel, ez­úton is keresi az egykori ka­tona-partizánt™ xxxxxxxxx A varázslatok mindenna­posak. A hosszan elnyúló Csehszlovákia másik végén, keleten, újabb eset vár meg­oldásra. Nem árulom el aa iroda nevét: kérésünkre jó­élőre közreműködött, hogy a pompás mihalovcei tónál szállodai elhelyezéssel eltölt- - hessünk néhány fényes, fel- legmentes, tiszta vízzel, für­déssel tarkított élménydús na­pot. Az ■ utasítás szerint nem kell majd mást tenni, ami­kor megérkezünk, mint ki­mondani bárhol a telexen is rögzített varázsigéket: „Hotel Sirava!” Ott már „meg van vetve az ágyuk...” Amikor először kimondjuk, meglepődnek. Aztán nevető­görcsöt kapnak. Végül elgon­dolkodnak. „Lehet benne va­lami”. A Hotel Tátrában any- nyira megtetszik a gondolat, hogy szobát nyitnak nekünk. Sirava szállójuk nincs. Nem is volt. „Drúzsba, Tátra, Jalta van, de Sirava...?! Épül itt egy évek óta... Adják meg a cí­müket. Meghívjuk magukat a keresztelőre!” Most itt tar­tunk1. T. P. L. NOGRÄD — 1982. november 20., szombat 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents