Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

Szombati tái sas játék

Mondjuk: siker*

a mi lobogó0

éve született Jankóvich Ferenc

szóról eszébe jut valakinek valami'

Mottó: „Minden

A s*ó alkoholos változata: csodálatos tanulságai nem kevésbé figyelemreméltók.

A „siker” ebben a szeszes merítésben olyan valakit jelöl, akiről egyébként mondhatják, hogy rendes ember, csinos ember, szép ember (igyl), erős, karakán, mit tudom én milyen még, nem is ez a fontos. Amikor „siker”, akkor nerr. találja meg a kilincset, egyáltalán, semmit sem talál. Csak kellő mennyiség kell hozzá. A siker így bármikor elérhető, sokan indulnak ki ebből, a statisztikák mindezt rögzítik is, a hazai májfunkciópróbák nem- kevésbé.

De a siker sem a teljes állapot, vannak még árnyalatok. Fokozatai között szerepel a „tajsiker", mint argó kifejezés, a siker ebben a stádiumban egyet jelent az alvásba merevülés állapotával és mint ilyen egyszerűen leküzdhetetlen.

A hitelesítések terén létezik egy másfajta táblázat is.

A „szalonspiccre” nem érdemes szót vesztegetni, a legtöbb hazai állandó, közös, közismert állapota, a gépkocsivezetők egy része feszültségét vezeti le ebben, nincs rajta semmi érdekes. Más a helyzet a sikerhez közel álló, „malájrészeg" állapottal. Jóval többe kerül az előzőnél. A malájrészeg még tud ülni. De a „sikeren” már végeredményben túljutott, élvezi is, ül a sarokban és néz maga elé rezzenetlen. Közel van a tajsikerhez, ami viszont ezen tül van — az a „földrészeg”. Bármit teszel vele, állandóan a földet keresi.

— pat —

! .

MONDJUK)

1

■

í

■

2

Két fontos eleme van. 1. A

szerencsés kimenetel. 2. A tetszés. Ami az elsőt illeti: nélkülözhetetlen külső tényező. A sikerhajhász enélkül boldogtalan marad. Hiúkba számít ki mindent hideg zsenialitással, a valóság mindig több szempontot kínál, mint amennyit a legbarázdáltabb agyvelő is át tud fogni. Kiváltképp értékválság idején csetlik-botlik a józan rációval vezérelt egyén. Amiről azt hinné, elismerést vált ki, az sokszor közönybe vész. sőt heves ellenzésbe ütközik. Ezért a sikervágyónak hamar meg kell érteni az idők szavát, s bátran támaszkodnia kell az intuíciókra. Nem szabad megrettennie born írt fordulatoktól sem. Ezek elviseléséhez türelmes önedzésekkel tanácsos alkalmassá tenni magát. Sokan e próbatétel előtt hátrálnak meg, s dobják oda a sikert náluknál csenevészebb minőségű versenyt eleknek. Pedig ez hiba. S itt válik fontossá a másik mozzanat: a tetszés. Enélkül nincs siker, sőt sokszor ez maga a siker. Egy világtól elzárt laboratóriumban elért és ott elzárt eredmény még nem siker. Hiába lelné meg valaki mondjuk a rák ellenszerét; ha nem tenné közkinccsé, találmánya „csak” nagy szellemi teljesítmény lenne, siker nélkül. A sikerhez tehát kell a közösség, s annak tetszése. Elengedhetetlen, hogy a tetszés a teljesítményt illesse, azaz akié az eredmény, azé legyen a siker! S hogy minden siker mögött legyen valós eredmény! Ez a kicsi, a nagy s a még nagyobb közösség sikere lenne. — mól — '

3

A Nógrád megyei úttörők olvasótáborában történik. A gyerekek épp hogy megismerkedtek egymással, s most szülőföldünket, Nógrádot tanulmányozzuk. Abból indulunk ki, amit már tudunk: ki-ki sorra elmondja szülőfalujáról, -városáról, amit tud. Gyengécske ismertetések ezek, s a csoport vezetője szomorúan konstatálja a tényt, a gyerekek helyismerete, történelemtudása igen hiányos. Nem csoda hát. hogy kötődésük sem túl erős a szűkebb pátriához.

Ám ekkor, megsemmisítve a korábbi pesszimizmust az egyházasgergei Syuszi veszi át a szót ízes palóc tájszólással, magabiztosan meséli:

— A mi falunk nagyon régi, a határban gyakran találni ősi cserepeket meg csontokat. Régen Kisgerge és Liptagerge volt, aztán egyesült Egyházas- gerge. néven. A falu temploma a tizenötödik században épült eredetileg gótikus stílusban, de ez már nem látszik rajta, mert többször átépítették, toldották. Van benne egy nagyon szép szentségtartó fülke, amit ezerötszáz- valahányban csinált egy olasz. Azt mondják, az országban is egyedülálló.

A csoport elismeréssel figyel, némelyikük szemében irigységgel vegyes csodálkozás látszik, s a hatodikos Gyuszi mesélne is tovább lelkesen, de egyszer csak fülig pirul és torkán akad a szó. Egy „nagylány” félhangos megjegyzése hallgattatta el: „jaj, de unom, mit buzgolódik ez a taknyos ?!”,

— vési —

•A kisorsolt szót Somodl Lászláné, Sséesény Batthyiny ét SS. S7IÍn olvasónk küldte he. Nyereményét — »S7 100 forintos

l'.ÜOyvntRlványt — r.ostáo küldjük el.

Továbbra Is várjuk olvasóink javaslatait: A Javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva — november *7-tg küldhető be szerkesztőségünk eimére: Salgótarján, Palóez Imre tér 4. 5100. (A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval Is nyerhet !’*)

Szombati társasjátékunkkal legközelebb december 0-1 számunkban jelentkezünk.

Petőfi Sándor óta talán az

egyetlen költő, akinek egyik versét népdalként énekli az ország. Elég ideírni az első sorát: „Sej, a mi lobogónkat...” folytatását mindenki tudja, talán csak azt nem, hogy dallama nem valamelyik zeneszerzőé, hanem a Sej, a fekete hattyú kezdetű népdalé. A népköltészet s a mflköltészet ritka harmóniája, amely 1945. óta sem veszített frisseségéből, tisztaságából.

A költő, Jankovieh Ferenc

helyét egyik irodalomtörténészünk néhány más társával együtt a következőképpen jelölte ki: „E költők; Illyés Gyula, Sárközi György és Jan- kovich Ferenc, a parasztság, — általában a dolgozó nép — ügyének kötelezték el magukat, s miközben alkotó módon járultak hozzá a »nyuga- tos« líra fejlődéséhez, mind nagyobb szerepet vállaltak a népi mozgalom harcaiban. Ily- lyés és Jankovieh közéleti elhelyezkedésére és állásfoglalására a paraszti származás eleven tudata is hatott.” Ebből érthető például a negyvenötös induló egyszerre népies és egyszerre emelkedett finomsága.

Miként fonódott össze életében és alkotásaiban az irodalomtörténész által említett kettősség, amely mégis egynemű?

„...egy nádfödeles házban születtem" — irta A magam emberségéből című önéletrajzában. Néhány lappal arrébb meg is nézhetjük annak a nádfödeles hajléknak a fényképét Csalóka viskó: nem pusztai — városi, székesfehérvári. A család azonban hamarosan hamisítatlan Illyés Gyula-1 környezetbe vetődött: Sárrétre, Sár- pentelére, egy uradalomba. S hogy a hasonlóság még nagyobb legyen: Jankovieh apja ugyancsak urasági alkalmazott, kőműves a pusztán. Továbbá: Jankovieh is eljutott Párizsba, nem csoda, hogy ennyi közös életvonás világnézetüket, költészetüket is rokonná avatta.

Jankovieh Ferenc útja, persze, sokban el is tér Illyés Gyuláétól, s most, hogy születésének 79. évfordulóját ünnepeljük, természetesen a különbözőséget, a sajátosságot hangsúlyozzuk, hiszen összetéveszthetetlenül önálló, független teljesítmény az övé. Élete is kissé másképpen alakult: az

Eötvös-kollégiumban magyar— francia diplomát szerzett, utána a párizsi École Normale Superieure ösztöndíjasa. Szép pálya állt előtte, s mégis lemondott róla: „Dehogy akartam én tudós lenni! Hisz mér a sárpentelei közös iskola idején csak a költészet volt számomra minden...” Párizst is arra használta föl — látókörének tágításán túl —, hogy 1931-ben megjelentesse első, nagyon is magyar, hazai című verseskönyvét, a Kenyérsze- gést. Párizs hasonló élményt adott neki, mint odavetődő író társainak: „Az európai látókör, amit a College-bő! M

budapesti Eötvös-kollégiumból — a szerk.) magammal vittem Párizsba, az École-ban egyetemesebb mértékben is kitágult körülöttem, s lassacskán a világot jobban áttekintő látóhatárrá alakult át—"

így érkezett haza Magyarországra, hogy a dunántúli népvilág, a dunántúli táj költője legyen. A Nyugat második nemzedékének finoman esztétikus hajlandóságú költője, de a népi mozgalom oldaláról. Talán legnagyobb verse, a Szántód partjainál, felejthetetlenül vall az európaiságba oltott népiség és n magyarság himnikus vállalásáról: „Visz- szajöttem, szép Újszülött, / heves könnyek között lelkem takarni rád..."

Költészetének kezdeti harmóniáját a sötétedő hazai láthatár és a világháború hamarosan fölszakította, s a „nemzethalál vízióját vetítette verseibe”.

1945 utáni költészetének szinte jelképes műve a Sej a mi lobogónkat című .klasszikus „marsa”, amellyel úgyszólván közhelyszerűen jellemezni szoktuk a felszabadulást követő éveket Alkotókedve szárba szökkent. Az ötvenes évek elején kilépett a költészet köréből, egész sor regényt, epikát jelentetett meg, fordított, mesedarabokat írt. Népszerűségét a Dunántúli végeken című történelmi regénytrilógiája alapozta meg (Hulló csillagok, A tél fiai, Hídégetés).

Az 1956-os ellenforradalom után az Irodalmi Tanács, maid az újjáalakult írószövetség elnökségének, az Élet és Irodalom szerkesztői bizottságának tagja. Életművét Kossuth-díj- jal ismerték el.

Alkotóereje teljében, 1971- hen hunyt el. A nagyközönség elsősorban a regényíró Janko- vich Ferencet ismeri és szereti. E főhajtó megemlékezés jó alkalom arra, hogy a teljes életműre hívjuk fel az olvasók figyelmét.

Gyón László

Mihai Beniuc

Költészetünk román

A születésének hetvenötö- dik évfordulóját ünneplő román költőt, Mihai Beniucot azzal tisztelhetjük meg a leginkább, ha népének hű fiaként emlegetjük. Nemcsak azért, mert parasztok ivadéka, hanem azért is, mert hozzájuk való örökké tartó hűségét sugallja közéleti tevékenysége és egész költészete.

Alig húszévesen, az iskolapadból került a kulturális élet forgatagába, első verse a román költészet Emineseu utáni óriásának, Tudor ArghezkVík a folyóiratában jelent meg 192?- bam, és tíz év múlva Az elmúlás dalai-val, első kötetével teljes vértezett! költőként lépett a közönség elé. Azóta is azon költők közé tartozik, akiknek csak erőteljesedik, de nem változik a „hangja”. Beniuc őserőtől duzzadó, töretlen optimizmusé parasztként, „kévék között, keményen vonult be az időbe”, s már pályája kezdetén váteazi szerepet áhított és vállalt önmagára. A társadalmi lázadás konok hirdetőjeként indult, önmagát imponáló magabiztoa- ' Sággal azonosította egész népének történelmével. Míg hazája felszabadulása előtt — mint maga írta — „dohogni csak a kucsmájába mer*/’, 1944. augusztusa után „ej időle dobosaként” énekelte meg,, sűrítette erőteljes, gyakorta természeti képekbe örömét, hitét „Ütszéli almafa” lett Beniuc, melynek gyümölcséből bárki bátran szakíthat. Továbbra is romantikusam forradalmár költő maradt. Versei a népköltészet tömör és világos nyelvén árasztanak őszinte, átélt pátoszt és parttalan optimizmust. Regénye, a Boa kommunisták illegális harcának állít emléket

Nem lenne illendő elhallgatni, hogy a magyar nyelv és a magyar költészet ismerőjét és hasznosítóját tisztelhetjük benne. Képi világa, szimbólumai néha meglepően hasonlatosak Petőfi, Ady vagy József Attila költészetéhez, bizonyára joggal érzi őket rokonainak. Kisgyermekként, magyar iskolai tanulmányai sarán de később, érett fejjel is, elsősorban forradalmiságu- kat szívta, építette román önmagába. 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján írta a Kortárs lapjain, hogy annak idején, kimondhatatlanul tetszett neki: A

rotvaélen, a munkásosztály és

8 NÓGRÁD — ív82. november 20., szombat

barátja

farkasok dalában a farkasok nem fogadják el a kutyák sorsát. „Meglehet én is farkaskölyök voltam. Ezért is marad, azóta is, oly közel énhoz- zám Petőfi” — és így folytatta: „Eminescutól tanultam

meg, milyen nehéz hazád nagy költőjévé lenned, s különösen ugyanolyan naggyá, egy Emi- nescu után. Valószínűleg egy magyarnak is ugyanilyen nehéz Petőfi után nagygyá válnia, még akkor is, ha jött utána Ady, József Attila, aztán Illyés Gyula és mások, hasonlatosan, a román Cosbuchoz, Arghezrihcz, Eacoviáhaz. Első tanítóm«» tereid mégiscsak azok maradnak, akik formálnak, vagy »deformálnak«. Petőfitől a népi lélek népi egyszerűségű kifejezését tanultam meg, s a legmagasztosabb gondolatat, amelyet mi, emberek magunkénak vallhatunk: Világ- szabadság!"

Geliert Gyöngyi

Puskin

kézírása

Manapság eredeti Puskinkéziratra bukkanni rendkívüli esemény. Rimma Tyere- bennyina, a Szovjet Tudományos Akadémia orosz irodalmi intézetének munkatársnője átvizsgálva B. N. Tyiho- nov ismert gyűjtő régi kéziratokat és könyveket tartalmazó gyűjteményét, talált egy papírlapot a kéziratmásolatok között. Csakhogy ez eredeti kéziratnak bizonyult! Két vers volt rajta, Puskin lendületes kézírásával. Az egyik vers címe: „A tiéd és az enyém”, a másiké pedig — „Rögtönzés Ogarevára". A versek 1816-ban íródtak, amikor Puskin a Cajszkoje Szelo-i líceumban tanult.

’ 1 1 ........................................

K

étezer klub

Ezermester fiatalok

Nagy lelkesedéssel vesznek részt a belorusz gyerekek a különböző szakkörök munkájában. Az ifjú alkotók korszerűen felszerelt laboratóriumok oan és műhelyekben dolgoznak. Sokféle munkát végezhetnek itt a gye- rekek: raliét«- és ha jómódéi - leket készítenek, autó- és motorvezetést tanulnak, filmeznek. A gyermekmunkák színvonalát, sokféleségét mutatja be az a nemrég megnyílt kiállítás, amelyen több mint 500 különböző munkát állítottak ki.

Belorussziában több mint 4000 kastély és úttörőház, kétezer központi klub áll a fiatalok rendelkezésére. Az ifjú repülősök mintegy 500 vitorlázóklubban sportolhatnak ts modellezhetnek.

Szakmákat tanulhatnak a

fiatalok, elsajátíthatják a zene-, a tánc- és más művészetek alapjait.. Mintegy 6000 gyermek jár sportiskolába.

Akiket a szerkesztés, a rajz érdekei, ezen a területen képezhetik magukat- terveket, modelleket készíthetnek.

Oj könyvek

Illyés Gyula 80 éves. Vezető napilapjaink, folyóirataink, a rádió és a televízió a nagy költőt megillető helyen és módon emlékeztek meg az évfordulóról. Szinte közhely az illyési helytállás méltatása. Illyés ahhoz a nemzedékhez tartozik, mely két világháborút élt át vigyázó, nemzetéért aggódó szemmel s mindig bent a fősodorban. Párizsban Tristan Tzara és Eluard mellett, a 30-as években a Puszták népét írva. Idézhetj ült • a Kegyencet vagy a Malom a Sédent vagy bármely drámáját, minden sorában az adott történelmi időben legfontosabb közéleti kérdéseket fogalmazza meg. Mindig a nemzet sorskérdései érdekelték Illyést, előbbre látva íejhosz- szal, nyitva szívünk, szólván helyettünk is. Az utóbbi másfél évtized írói korszakának összegző időszaka. Megindult műveinek Életmű-sorozata jó- néhány éve s a kötetek ott sorakoznak a polcainkon. Egynéhányat második kiadásban is kibocsátották éppen a jubileumra. Egy kézhez álló, ízléses kis könyvecske: Mert szemben ülsz velem cimmel jelent meg. A válogatás Csőért Sándor munkája. Mindig érdekes vállalkozás, ha jeles költő válogat egy kortárséból, s az izgalom nem is abban van, hogy jószerivel kész életműhöz nyúl a költőtárs, hanem abban, hogyan. Csoó- ri Illyés szerelmi költészetéből tesz egy csokornyit az ünnepi asztalra. Ebből a férfi és a nő egymásért érzett felelősségtudata s közös céljaik nemessége szólal. Csoóri válogatásában a modern magyar szerelmi költészet leglíraibb darabjaival ismerkedhetünk meg újra. A szép tipográfia ajándékozásra is alkalmassá teszi e íkis kötetet.

A Gondolat Kiadó egy kis albummal tiszteleg ez alkalomból. Illyés Gyula 'fleíe képekben. A kötet borítójáról egy bölcs, öreg férfi tekint le ránk. Ahogy szembenézünk vele, úgy indulnak meg gondolataink Rácegrestől Párizsig és vissza Tihanyig. Szavak, jelzések, melyek oly sokat árulnak el annak, aki csak egy kicsit is ismeri az illyési életművet. Fotók a gyermekkortól a mai napig, barátokról, életének helyszíneiről. Németh Lászlóéi« kertjében, Veres Péterrel házának • küszöbén, aztán a tihanyi vendégek Szabó Lőrinciéi Juhász Ferencig, Pierre Emmanue- lig, Hidas Antalig, Frénaud- ig...

Domokos Mátyás egyike legélesebb szemű kritikusainknak, s a mai magyar irodalom legkiválóbb értőinek. A Kortársban hosszú időn át közölte A pályatárs szefnével címen interjúit a mai magyar írótársadalom legkiemelkedőbb alakjaival. Ezek jelentek meg most összegyűjtve azonos címen a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Huszonhét író, költő, filmalkotó válaszolt pontos kérdéseire, melyek célja irodalmunk fejlődésének. buktatóinak kibogozása volt. Természetesen a kérdések és a válaszok nem tisztán irodalmiak, hiszen Magyarországon jószerivel alig beszélhetünk pusztán irodalomról, mert ehhez mindig hozzájárul a magyar valóság. Cseres, Fekete Gyula, Illyés, Gáli István, Jancsó Miklós, Nemeskürthy, Pilinszky — hosszú lenne felsorolni a megkérdezetteket. Nem éle'ük fólvásár *1, emlékeikről vallanak, hanem irodalmi, s ezzel összefüggésben társadalmi él*» tűkről.