Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-12 / 239. szám

Történelmi felülnézetelc — Múlt héten emlékeztünk r r.icü történelmünk egyik lcggyászosabb napjára, 1849. ok tőbe” hatodikára s az aradi tizenháromra. Tizenhárom hős honvédtá- b rnok, s mennyi más ismert névtelen hazafi még, kik­nek ugyan valamiképp sike­rűi! elkerülniük a bitót, vagy a puskacsövet, de megmen­tett életük további szakasza a szüntelen háborgatások és kíméletlen megpróbáltatások sorozatává lett. Mint például Táncsics Mihályé. Az évfordulóra — indirekt módon — a reá való emléke­zéssel áldozott a televízió, mű­sorára tűzve Eörsi István Fa­zekak című tévéjátékét. Figyelmet keltő, hogy a tévé nem első ízben emléke­zik az aradi gyásznapon Tán­csics tragikus sorsának megi- dézésével, s éppen Eörsi ré­vén. Az író néhány évvel eze­lőtt, Teréz című művében a szabadságharc bukását köve­tő rejtezés éveinek hőslelkű asszonyát, Táncsics hitvesét mintázta meg. Eörsit tehát erősen foglalkoztatja törté­nelmünk kimagasló személyi­ségének sorsa. Ezúttal, a Fa­zekak című tévédrámájában nevezetesen az, miképp ala­kult Táncsics, a negyvennyol­cas eszmékhez a kiegyezést, az amnesztiát követően is köröm­szakadtáig hithű forradalmár sorsa? Saját fanatizmusának áldozata lett-e, avagy a pasz- szív ellenállásba belefáradt, az uralkodóval kompromisszum­ra hajlandó társadalomé? A tévédráma legmegrázóbb pillanatai azok, amikor az új nemzeti felkelést remélő Tán­csics kertjéből felszínre ássa azokat a cserépfazekakat, és a szex amelyekbe a forradalom írása­it rejtette. Az edényekben csak mocskos, sáros máladékot lel, semmivé vált ideákat. A kö­nyörtelen valósággal való megsemmisítő szembesülés pil­lanatai ezek drámában az ide­ák nélküli világgal, amely nél­kül és ellenére haladt tovább a maga útján. Amelyben a Táncsics Mi- hályoknak immár semmi ke­resnivalója. Eörsi tévéjátéka a meglehe­tős statikus volta ellenére is jó dráma, mert belső szerke­zetébe árnyalt lélektani meg­alapozottságú, s ez nagyban feledtetni képes a cselekmé­nyesség hiányát. A történés szereplői többnyire körbejár- hatóan hiteles írói megmin­tázások, Táncsics személyén túl is legkivált az eszközeiben rafináltan kifinomult Prott- man udvari tanácsos és az adott világhoz simulékonyan igazodó Jókai Mór figurájá­ban. E hármasban Hetényi Pál, Revéezky Gábor és Bá­lint András nyújtott remek színészi munkát. Táncsicsné- ban pedig Meszléry Judit. A budapesti művészeti he­tek tévéseseménye vasárnap a Szántó Erika novellájából készült Tanúkihallgatás című tévéfilm volt. A nagylélegzetű ígéretes kez­det után, ahol a forgatókönyv­író és a filmet rendező Esz­tergályos Károly egészen szoros személyes indíttatással Esztergályos János országgyű­lési képviselő 1939. március 7-én, a zsidók közéleti és gaz­dasági térhódításának korláto­zásáról szóló törvényjavaslat elleni felszólalását eleveníti meg — a történet két, egy­mástól szinte teljesen függet­len szálra osztódik. Egy 1967­ben, a béke huszonkettedik évében lezajlott háborús-nyi­las bűnperre és egy mai, una­lomig ismert, csömörlésig új­rázott párzásokkal teli szerel­mi históriára. A párhuzamos cselekménysor vitelében a ren­dez?! olyan nagyfokú arány­tévesztésének lehetünk tanúi, amilyenre ritkán lelni példát. Pedig a film időszerű memen- tóvá is válhatott volna, hogy a fasizmus, az embertelenség túlélte a világháború óta el­telt évtizedeket s ma is viru­lensen burjánzik ^térségeiben a világnak. Az alaptéma azon­ban szemünk láttára zsugo­rodik mind jelentéktelenebbé a filmben, a , szörnyűség es tör­ténések nevetséges rekonstruk­ciója nem vált ki belőlünk döbbenetét, csak silány köz­helyes, híradókból, sokkalta igényesebb művekből ismert eseményeket sorjáztat elénk újra. Unalmas, indulataiban végsőkig redukált tárgyalási képek, arc nélküli figurák, Ugyan, mit mondhatnak ezek a ma pubertáskorú legénykéi- nek de másoknak is a női ölek, combok és mellek dús villódzásában. A történelem bűnösei úgyis elnyerik méltó büntetésüket. Akkor meg min­dent bele, kisanyám! Bizony kár, hogjí Esztergá­lyos sok-sok remek filmje után e vállalkozását nem hagyta abba a legelején. A képviselői hitvallásnál. Mert a többinek alig van köze abhoz, amiről a Tanúkihallgatásnak beszélnie kellett volna. Ruttkai Éva nem a feladat' • érdeméből — önmaga lényé­ből volt csodálatos élmény, szerepkörváltásának megrázó fordulóján. <b. t.) Hangverseny a zeneiskolában Emlékezetes hangverseny­nek lehettünk tanúi október 5-én este a salgótarjáni zene­iskola nagytermében. A me­gyei művelődési központ kóru­sa énekelt Guthy Éva vezény­letével, Lantos István orgona­művész kísérte a kórust és önálló műveket is hallhattunk tőle. Felhangzott az Intoitus, az Adante relicioso. Már ez­zel belopódzott a hangverseny- terem falai közé a romanti­kus világ, Liszt sajátos meg­fogalmazásában, akkordjai­val, hangzásvilágával. Lassú, égi. halk és egyben súlyos ak­kordjai csillagközi zeneként hatottak, tökéletes lelki meg­nyugvást adva. A Pápai him­nusz, méltón nevéhez, sugá­rozta a dicsőítést. Ügy érez­tük, minden nép himnusza az orgona hangjaiból teremtődött elő, mint fájdalom és a bol­dog jövő ígérete. Ezután állt fel a pódiumra a kórus, ebben a hangulattöl­tésben és ők ezt vitték tovább, amikor felcsendültek a Via Crusis első hangjai. Ez a mű nem liturgiái ren­deltetésű, bár vallásos tárgyú. Tizenöt tételes, Jézus Krisztus szenvedéstörténetének mozza­natait eleveníti meg. Zenében teljesen új utakon jár, nem követi a passiózenék hagyo­mányait. Szövege jórészt a bibliából származik, de talál­ható benne két középkori la­tin himnusz és két német evangélikus korái. Megszólal- tatási eszközei puritánok, hi­szen kamarakórus szól néhány szólistával és orgona kiséri. Liszt a Via Crusisban szán­dékosan és tudatosan mellőz­te a közvetlen hatású zenei eszközöket. Ebben az aszkéti- kus zenében a legkisebb dal­iami vagy harmóniai elmoz­dulásnak éppúgy jelentése van, mint a tételeket összekötő te­matikus szálaknak, valamint egy-egy tétel kezdetén fellépő új hangszínnek. Aszkétikus zene, merész hangzásvilággal, ami tökéle­tes elmélyültséget kíván a hall­gatótól. Alci nem éli át, nem tudja a szöveg értelmét, an­nak hosszúnak, vontatottnak és unalmasnak tűnik ez a mű. A művelődési központ kóru­sa hangilag tökéletesen kimű­velt kórus. Esztétikailag szé­pen énekeltek, ebbon karmes­terük, Guthy Éva munkája fekszik. A szólisták is a kó­rus tagjaiból kerültek ki, ének­hangjukkal megálltéit a he­lyüket. Szólót énekeltek: Andó Piroska — Wilwerger Józsa szoprán, Orosz Sárai ómé — Kovács Kelli mezzoszoprán, Kovacsik Andrea — Sóvártné Bodon Katalin alt, Gedőczi Zsolt basszus, Sólyom József bariton. Említésre méltó Só­vári László szövegismeríetése, ami elengedhetetlenül fontos egy ilyen nagy lélegzetű mű meghallgatásához. Ezután Lantos István orgo­naművésznek Fehér Miklós kórustag három megadott té­májára improvizált. ' A műsort Kodály 114. genfi zsoltára zárta a kórus előadá­sában orgonakísérettel. M. É. Balta Ödön Grand Hotel Hungária (3.) Esetek és riporterek Külön kell szólni a titkos rulett- és kártyaklubokról, amelyekből számos működött a fővárosban. A nyugalma­zott főispántól kezdve a ká- véház-tulajdonosig, jobbára villákban, magánlakásokban tartották fent ezeket, és ügy­nökök útján csábították oda az embereket. Köztudomású, hogy általában mindig a bankadó nyert ezekben a szerencsejátékokban. Ez a vállalkozás tehát busásan ki­fizetődött- Ugyanakkor szá­mosán „elvéreztek” anyagilag ezekben a piszkos kártyabar­langokban. Ilyenkor a leégett játékos úgynevezett „viati- kot”, azaz útravalót, néhány pengőt kapott, hogy legalább taxival hazajuthasson. FEKETE PÉNZEK Beszéltek arról is, hogy a főváros kártyaellenőrző cso­portja rendszeresen bizonyos összegeket kap, hogy elné­zőbb legyen. Hogy ez igaz volt-e, vagy sem, azt nem tudom, annyi azonban tény, hogy az ilyen razziák, bizony csak ímmel-ámmal folytak, tehát valami igazságnak kel­lett lennie ezekben a mende­mondákban. Egy alkalommal ugyanis — egy ismerős kru­pié hívott fel éjszaka telefo­non — értesültem egy ilyen razziáról, és meg akartam ír­ni. A sajtóirodában közöltem is ezt a kollégáimmal. Az egyik rendőri riporter félre­vont. — Kérlek, ne írd meg, az illető, aki a klubot fenntart­ja, a nagybátyám. Ha rokon, hát jó, nem írok róla. Csakhogy egy másik al­kalommal az illető kolléga ismét arra kért, ne írjak az ügyről. Most már gyanút fog­tam, és kérdezgetni kezdtem társaimat, mi van emögött... Végre egyikük elmondta bi­zalmasan, hogy a rendőri ri­porterek havonta bizonyos összegeket kapnak a titkos kártyakluboktól, hogy ne na­gyon szellőztessék a dolgot, illetve ne támadják a tulaj­donosait. — Te hülye vagy — fejez­te be a mondókáját. — Nyil­ván a te részedre is felve­szik a sápot... Ha nem akarsz vihart kavarni, ma­radj csendben és ne firtasd a dolgot­Mit tehettem hát, mint kezdő rendőri riporter? És ugyanez vonatkozott még egy sereg ügyre, amikor a sajtó­irodát ügyvédek, vagy köz­benjárók környékezték meg. Valaki mindig akadt, aki tár­gyalt az újságírókkal, hogy pártfogoltjuk ügyéről szelí­debben írjanak. Ezeket a „szívességeket” meghálálták. Nem kell hozzá nagy fantá­zia, hogy mivel. Aki tár­gyalt velük, az rendszerint „lenyelte” a kapott összeg felét, a többit szétosztotta. Abban az időben ez volt a módi. Általában azok jelentkez­tek, akiknek vaj volt a fe­jén, és arra való hivatkozás­sal, hogy ítélet még nem szü­letett az ügyben,, „emberség­ből” az élesebb hang hasz­nálatának elkerülését kérték. A napilapok rendőri riporte­reinek végeredményben ren­des jövedelmük volt, nem szorultak ilyenfajta mellék- keresetre, de bizony — ép­pen az akkori íratlan törvé­nyek miatt — nehéz volt el­kerülni ezeket a buktatókat. És általában ezek az ügyek kisebb kaliberű esetek vol­tak, a nagy ügyekben bármi­lyenfajta közbenjárás sem segített, azokból szenzáció lett. i EGY ANGYAL LEZUHANT Egyik reggel, amikor a sajtóirodába mentem, a fő- kapitányság épülete előtt várt Rozsnyai Sándor, az Arizona mulató tulajdonosa. Rendkí­vül idegesen fogadott. — Nagy baj történt, szer­kesztő úr — szólt hozzám, miután beinvitáltam a sajtó­irodába. — Leesett az an­gyal ... — Csak ^césőbb ér­tettem meg, miről is van szó. A műsornak ugyanis volt egy száma a mennyezetre rögzített vassínen angyalnak öltözött táncosnők lebegtek körbe-körbe a vendégek fe­je fölött. Éjszaka az egyik angyal rögzítője elszakadt, s a fiatal nő egy kereskedő nyakába pottyant- Mégpedig olyan szerencsétlenül, hogy a vendég gerinctörést szen­vedett. — Tudom, hogy megírják, szerkesztő úr — így Rozs­nyai —, de kérem, ne csinál­janak belőle nagy szenzációt. Nem is csináltunk, hiszen szívesen látott vendégek vol­tunk a csodabárban. A bal­esetet szenvedett férfi később fel is gyógyult. És felesleges hangsúlyozni, hogy a rendőri riporterek ezután talán mé| szívesebben fogadott vendé, gek voltak az Arizonában. Egy ízben az akkori főka­pitánnyal gyűlt meg a ba­junk. A főkapitány ugyanis nehezményezte, hogy a de- tektívektől szerzett egyik információt megírtuk. Ezt követően a nagytekintélyű fő­kapitány merész — legalább­is akkor merésznek tűnő — tettre szánta el magát. A lépcsőházban, a bűnügyi osz­tályhoz vezető rácsos kaput bezáratta, így nem tudtunk érintkezésbe lépni a külön­böző detektívcsoportokkal. Lett is erre nagy felfordulás, összeült a szindikátus, és csakhamar megszületett a döntés. Tíz napon keresztül a különböző napilapok csak a földerítetlen bűnügyek so­rozatáról számoltak be olva­sóiknak. A győzelem a sajtó­irodáé lett, tíz nap múlva a vaskapu ismét kinyílt. A PEPITA ZAKÖS FÉRFI Nagyobb bűncselekmé­nyeknél, ha elhúzódott a vizsgálat, éppen az ügyek előadói kérték a sajtót, ír­janak, amit akarnak, a lé­nyeg, hogy a felszínen tart­sák az esetet. Csak egy pél­dát hozok fel a gyors tájé­koztatás eredményéről. Meg­írtam a Mai Napban, hogy megöltek és kiraboltak egy magányosan élő férfit a VI. kerületben. -A rendőrségtől még arról is listát kaptunk, milyen ruhaneműket — köz­tük egy pepita zakót — vitt magával a tettes. A lap reg­gel 9 óra tájban már az ut­cán volt és a tettest még a délelőtt folyamán elfogták. Az ugyanis nem olvasta az újságot, és betért egy Kazár utcai ócskásboltba- Eladásra kínálta a ruhaneműket, és a kereskedő — aki már olva­sott a bűncselekményről — felismerés a pepita zakót. Megegyeztek hát a vételár­ban. A használtcikk-kereske- dő hátrament a raktárba, ahol a telefon volt, azzal, hogy hozza a pénzt. Felhív­ta a főkapitányságot, és mielőtt a rablógyilkos el­hagyta volna az üzletet, már ott voltak a detektívek és bilincset kattintottak a ke­zére. A lakosság segítségének akkoriban is nagy szerepe volt a bűntények felderítésé­ben. (Folytatjuk) Százharminchat alkotó munkájából Megnyílt a vásárhelyi őszi tárlat Hódmezővásárhelyen a Tor­nyai János Múzeumban va­sárnap délben Győri ■ Imre, az Országos Közművelődési Ta­nács elnöke nyitotta meg a XXIX. vásárhelyi őszi tárla­tot. Képzőművészeink hagyo­mányos őszi seregszemléjére az idén százharminchat alko­tó jelentkezett A képző- és iparművészeti lektorátus zsű­rijének döntése alapján két­százötvenhat művet, grafikát, festményt, kisplasztikát, szob­rot állítottak ki a rangos tár­laton; többségében az alföl­di piktúra realisztikus hagyo­mányainak megfelelő alkotá­sokat mutatják be. A megnyitón, ünnepélyes külsőségek között az 1982. évi Tomyai-plakettet — Szabó Iván szobrászművész alkotá­sát — Lieber Éva festő­művésznek adták át a tárla­ton bemutatott festményeiért, három tájképéért és mitoló­giai ihletésű három gobelin­jéért. A tárlaton bemutatott alkotásaiért Kiss György szob­rászművész a Csongrád me­gyei Tanács díjában, sze- methy Imre grafikusművész, a Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Alapjának díjában ré­szesült. A hódmezővásárhe­lyi tanács jutalmát Balogh Gyula és Lóránth János fes­tőművészeknek, Gáti Gábor szobrászművésznek és Lacza Márta grafikusművésznek ítélték. Tíz intézmény, ipari üzem és gazdaság is tűzött ki, adott át jutalmat a kiállító művészeknek. A hagyományoknak megfe­lelően az őszi tárlat alkalmá­ból Hódmezővásárhelyen élő képzőművészek számos alko­tásából egy hétig nyitva tartó kiállítás is nyílt vasárnap a helyi Dózsa Termelőszövetke­zetben. műsor KOSSUTH RADIO: a.27: Eszmék faggatása 8.57: Goldmark: Falusi lakeda- I m szimfónia fl.44: Játsszunk a billentyűkkel jo.05: Az MR 10—14 különkiadása 10.53: Goethe és a muzsika 11.15: ötvös Klára és Tihanyi József népdalokat énekel 11.43: Ragtime 12.45: Törvénykönyv 13.00: Operetthangverseny Offen- müveiből 14.00 '’tvski: Gyászzene 14.! 8 y Anna nótafeívéte­14.40: Élő világirodalom. 15.05: A svájci olasz rádió ének­kara Marenzio-madrigálokat énekel 13-28: Nyitnikék — Kisiskolások műsora 16.08: Népzenei Hangos Üjság 16.40: Régi híres énekesek műso­rából 17.05: Na-Conxypan vándora 19.15: Az ifjú József 20.07: Szép hangok özöne 21.00: Szintézis 21.30: Balogh Sándor népi zene­kara játszik 22.30: Eper és vér '22.50: Mit ér a nevem? 23.00: Zenekari muzsika 00.10: A londoni Pro Cantione Antiqua énekegyüttes mo­tettafelvételeiből PETŐFI RADIO: 8.05: Fűvósindulők 8.35: Társalgó ío.oo: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiákoktól 13.25: Látószög 13.30: Macskadal 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja 18.00: Disputa. — Arról, hogy tudunk-e ünnepelni 18.35: Verbunkosok, nóták 19.25: Környezeti kár — gazda­sági veszteség 19.35: Csak fiataloknak! 20*35: Utazás a Balaton körül 20.52: Újdonságainkból 21.32: A Rádió Dalszínháza. Haldoklás habbal 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsor- ismertetés. — 17.05: Döntött a bíróság. Kártérítés kézcsonkulá- sért. Dr. Tímár László előadása. — 17.10: Fiatalok zenés találkozó­ja. Szerkeszti: Bély Katalin és Zakar János. — 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. (Bükkaljai ünnepi hetek megnyitása Ernő­dön — Befejeződik Egerben a nemzetközi oktató televíziós sze­minárium). — ÍB.25—18.30: Lap-és müsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8*00: Tv-toma 8.05: Tskolatévé: Fizika (ált. isk. 7. ®szL) 8.30: Fizikai kísérletek. (Közép- isk. I. oszt.) 8.50: Kémia (az ált. isk. 7. osztá­lyos anyag.) 9.30: Magyar irodalom, (ált. isk. alsó tagozat) 10.00: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) 10.30: Deltácska 10.50: Csata fekete-fehérben 13.40; Iskolatévé. Deltácska (ism.) 14.00: Magyar irodalom (ism.) 14.30:’Fizika (ált. .isk. 8. oszt.) 14.55: Kémia (ism.) (SZ.) 15-35: Napköziseknek, szakkörök- * nek. 16.05: Hírek 16.10: Magyar múzeumok — Nép­rajzi Múzeum 16.45: Kuckó (ism.) (SZ.) 17-15: Princ, a katona. XHI/7. rész 17.50: Reklám 17-55: Egy este a Nyírfácskában. Margarita Petrova műsora. 18.25: Dél-alföldi krónika 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna (SZ.) 19-15: Esti mese (SZ.) 19.30: Tv-híradó (SZ.) 20.00: Kórház a város szélén. XIII/13. rész: Találkozás 21.00: Stúdió 82. 22.10: Tv-híradó 3. 22.20: Tv-tükör 2. MŰSOR: 17.25: MAFC—Besiktas Istambul Kupagyőztesek Európa- Ku­pája. Férfi kosárlabda-mér­kőzés. 19.00: Etar, az élő skanzen. Bolgár rövidfilm (SZ.) 19-10: Zene Kanadában 20.00; Gólyavári esték 20.40; Autó-motor sport 21.00; Tv-híradó 2. (SZ.) 21.20: Reklám 21.25: Lefty, emlékezés egy brook- lyni halottra BESZTERCEBÁNYA: 19.30; Tv-híradó 20.03: Majdnem szerelmi történet. Bolgár film 21.30: Brno 1982. Képek a nemzetközi gép­ipari vásárról 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Zenebarátok körében. Hangversenyműsor 23.13: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja. 2. rész 21.30: Időszerű események 22.00: Matematika — mindenki­nek 22.45: Fehér izzásban. Magyar dokumentumfilm Tóth Menyhért festőmű­vészről MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Ho­gyan csináljunk svájcit? Színes, szinkronizált svájci filmvíg játék. — Kohász; Szamurájuk és ban­diták, I—II. (16). Színes japán kalandfilm. — Tarján vendéglő: Az acélváros titka. Szinkronizált csehszlovák film. — Balassa­gyarmati Madách: Vörös föld (14). Színes magyar film. — Nagybá- tonyi Petőfi: Olimpia Moszkvá­ban. Színes, látványos magyarul beszélő szovjet dokumentumfilm. — Nagybátonyj Bányász: Korai darvak. Színes szinkronizált szov­jet film. — pásztói Mátra: Milka '(14). Színes finn film. — Rát-ásr': Honda lovag. Színes, szinkroni­zált japán film. — Kisterenyel Petőfi: Földrengés Tokióban. Szí­nes japán katasztrófafilm. — Jobbágyi: En én Caterina (15^ Színes, szinkronizált olasz film- vígjáték. 4 NÓGRAD - 1982. október 12., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents