Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-14 / 241. szám

A Salgótarjáni Kohászati Üzemek üzemfenntartási részlegének kovácsműhelyében dol­gozik Benedek János, a hétszeres aranykoszorús Március 21. brigád tagja. Képünkön pótal­katrész alakítását végzi a vállalat kétszeres kiváló dolgozója. Bevált a termesztése Az őrhalmi Hazafias Nép­front Termelőszövetkezetnek sok gondot okozott egy ezer- hektárnyi alacsony aranyko­rona-értékű másfél százalék humusztartalomnál szegé­nyebb savanyú homokterület hasznosítása. Megbukott itt a rozs, a csillagfürt és a ta­vaszi árpa is; ha nem fizettek rá a termesztésükre, már elé­gedettek; voltak az őrhalmi­ak. Tavaly kezdtek ezen a területen kísérletezni — kez­detben negyven hektáron — napraforgóval. Enpek java része iregi csíkos napraforgó volt, és a termést madárele- oégként exportálták, mázsán­ként ezerháromszázötven fo­rintos áron. A sikereken fel­buzdulva, az1 idén már het­ven hektárról takarítottak be iregi csíkost, kétszáz hektáron pedig a nagy olajtartalmú francia hibrid Luciole eré­napraforgó rr Orhalomban nyeit próbálták ki. Ez utób­bi terméshozama is megha­ladta az országos átlagot, a bevétel pedig a korábban ter­mesztett növényekért kapott ár sokszorosa. A gazdaság, mely időközben belépett a bácsalmási napraforgó-terme­lési rendszerbe, jövőre már ötszáz hektáron termeszt nap­raforgót. Ebből száz hektár lesz az iregi csíkos — ex por t- madáreleségnek —, négyszáz pedig a nagy olajtartalmú napraforgó. Vagyis inkább háromszázötven, mert az idei sikeres kísérletek nyomán a tsz jövőre ötven hektáron ko­rai bőtermő magyar, francia és jugoszláv hibridnaprafor­gót vet — vetőmagnak. A gazdaságosság és a minőség további javítására az őrhal- md Hazafias Népfront Tsz folyamatosan korszerűsíti tisz- tító-csomagoló üzemét. Hazai mágneszsr a hötőszekrényelíiez Az öntödei vállalat kőbá­nyai vas- és acél ön tö d éj ében már nagy tömegben gyártják az új szalagmágnest, mellyel az eddigi drága külföldi helyett a jászberényi hűtőgépgyár­ban Bosch-licenc alapján ké­szülő hűtőszekrények ajtóit rögzítik. A rendkívül rugal­mas, igen erős mágnest a jász­berényiekkel közösen fejlesz­tették ki és a kutatások, az új berendezések költségeit is együttesen vállalták. A mág­nes kiváló tulajdonságát jel­lemzi. hogy a felhasználónál végzett kísérletek során hat­százezer nyitás után — eny- nyiszer még ötven év alatt sem nyitják ki a hűtőszek­rényt a háztartásokban — csak hat százalékot veszített erősségéből. A kőbányaiak új terméke iránt máris több hazai és kül­földi vállalat érdeklődik. A szalagmágnes nemcsak a ház­tartási hűtőszekrényeknél al­kalmazható, ugyanennek a cél­nak megfelel a nagyobb hű­tőpultoknál is, valamint az ipar számos területén. Á faházak jövője Szolgálatunkban a szabvány 946. október 14-én alakult meg a Nemzet­közi Szabványügyi Szervezet (ISO). A megalakulás évfordulóját 13 évvel ezelőtt szabványosítási világnappá nyilvánították. E napon a világ csaknem minden országában megemlékeznek a szabványosításnak az egyes országok gazdaságában és a világkereskedelem­ben, a nemzetközi együttműködésben betöltött segí­tő szerepéről. Az idei szabványositási világnap alkalmából mind az ISO elnöke, mind a villa­mosipari szabványosítással foglalkozó társszer­vezet, a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) elnöke nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívták a világ ipari, kereskedelmi szakembe­reit a fokozott nemzetközi szabványositási együttműködésre. A szabványosítás eredményei ma már olyan természetesen beépülnek mindennapi életünk­be, hogy nem is gondolunk rá. Természetesnek tekintjük, hogy lakásunk telefonkészülékén a meg­felelő számokat tárcsázva, egy távoli ország városá­ban levő telefonközpont, és a közbeeső hazai és külföldi állomással létesítenek automatikus kapcsolatot, és nem gondolunk arra, mennyi műszaki egységesítést igényelt ez az egyszerűnek tűnő művelet országok postái között. Természe­tesnek tekintjük, hogy különböző országok vas­útjainak vagonjai könnyedén hozzákapcsolha­tók egy nemzetközi gyorsvonathoz, és nem gon­dolunk arra, hogy ehhez a vagonok méreteit, üt­közőit, vonószerkezeteit, fékberendezéseit stb. kellett egységesíteni. Fel sem merül bennünk a gyanú, hogy a magyar gyártmányú rádiónkkal összekapcsolt csehszlovák gyártmányú lemezját­szón ne volna lejátszható a világ bármely orszá­gában gyártott hanglemez, pedig ennek is igen sok egységesítés a feltétele. Ugyanez a helyzet a fényképezőgépek és a hozzájuk tartozó filmek, a választékbővítés céljából importált villamos készülékek, vagy éppen a legegyszerűbb kötő­elemek, csavarok felhasználásával. A hazai ipar számára is nélkülözhetetlen se­gítséget nyújtanak a szabványok. A méretek és műszaki jellemzők egységesítésével, a választék rendezésével lehetővé teszik, hogy az egyes ele­mekből nagyobb mennyiséget gyártsanak, s ez­zel megteremtsék a gépesítés, automatizálás le­hetőségét. A rendeltetésszerű alkalmasság mű­szaki követelményeinek előírásával megkönnyitÜt a gyártó és a felhasználó között a szerződés műszaki feltételeinek meghatározását. Ezen túl­menően a biztonság, az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem, és a fogyasztók alapvető érdekeinek védelme érdekében, kötelező előírá­saival a hozzá nem értő, vagy a gazdasági hata­lommal nem rendelkező fogyasztó helyett az ál­lamhatalom eszközeivel segít ügyelni arra, hogy a fogyasztó az árral arányos minőségű, megfe­lelő terméket kapjon. Ehhez természetesen a szab­ványok méltányos előírásai mellett a követelmé­nyek betartását ellenőrző szervezetek működése is szükséges. A nemzetközi követelményszinteket tartalmo- zó hazai szabványok abban is segítik az ipar- vállalatokat, hogy tájékoztatják arról a műszaki színvonalról, amelyet gyártmányaiknak teljesíte­niük kell ahhoz, hogy reményük lehessen gyárt­mányaik külpiaci értékesítésére. Tehát az expor­táló vállalatok alapvető érdeke, hogy gyártmá­nyaik legalább megfeleljenek a szabványok kö­vetelményeinek, még akkor is, ha a hazai szab­ványok exporttermékekre nézve semmiféle kö­telezettséget nem írnak elő. A szabványok helyes alkalmazása növeli az ipar versenyképességét, elősegíti a termelés gaz­daságosságát, megkönnyíti a nemzetközi együtt­működést. Elősegíti az anyaggal, energiával, mun­kaerővel való gazdálkodást, a takarékosságot. A magyar szabványosítás szorosan együttmű­ködik e célok érdekében a KGST megfelelő szer­veivel és a nemzetközi szabványosító szervezetek­kel. Szabványait a nemzetközi előírásokkal össz­hangban dolgozza ki és rendszeresen korszerű­síti. A gazdaságirányítás korszerű módszereinek megfelelően a magyar szabványok mintegy 90 százaléka a vállalati érdekeltség, a gazdasági ösztönzők és szabályozók hatására, a vállalati vezetők döntése alapján érvényesül, és csak igen szűk területen alkalmazza őket az állam köte­lező előírásként, a közérdek, a biztonság, az egészségvédelem biztosítására. A szabványosítási világnap megbecsülése azoknak a szakembereknek, akik e fontos munkát szorgalommal és felelősséggel végzik. A „legfrissebb” KST-k már országszerte fiaetoek, s a vál­lalatok többségénél még ebben a hónapban és november ele­jén visszakapják egy év alatt megtakarított pénzüket a dol­gozok. A dolgozók üzemi bank­jaiban összegyűjtött pénz nem kis összeg, bár a lakosság tel­jes, 168 milliárd forintos meg­takarításához képest nem szá­mottevő. A KST a legkényelmesebb. a legegyszerűbb, s ezért az egyik legnépszerűbb takaró­Fizetnek a KST-k kossági forma, hiszen a betét elhelyezésekor, vagy kivétele­kor szinte egy lépést sem kell tenniük a tagoknak, mindent elintéz helyettük a KST-úgy- intéző és a vállalati bérosztály. Az sem megvetendő, hogy a KST segít a tagok átmeneti pénzszűkén is évi betétjük két-' szeresének megfelelő hitellel; az elmúlt takarékossági idő­szakban 1,7—1,8 milliárd fo­rinttal. A következő hetekben csak­nem 5.600 üzemi, vállalati, in­tézményi KST több mint egy­millió tagja 4 milliárd forin­tot kap vissza kamatostól. Má­sodszor fizetnek tagjaiknak a 40 vállalatnál és intézménynél kísérletképpen működő két­éves KST-k is. A franciaországi fagazda- ség nagy berendezésekre, rá- aági műszaki központ kedve- adásul gyengébb alapozásra zően ítéli meg a fának, mint és kis teherbíró képességű ta- családi házak szerkezeti anya- lajra is ráépíthető. A belőle gának a jövőjét. Ennek egyik készült épületek széles határok oka az energiaválság. A fa fel- között tetszés szerint tervez- dolgozásához háromszor keve- hetők, bővíthetők, ipari és kis- sebb energiára van szükség, ipari módszerekkel egyaránt mint a téglaégetéshez, hatszor gazdaságosan építhetők, kevesebbre, mint a beton, hu- Franciaországban az 1967- szonnégyszer kevesebbre, mint ben épült csaádi házaknak az acél és huszonhatszor ke- mindössze 2,3 százaléka volt vesebbre, mint az alumínium faház, 1973-ban viszont 8,6, készítéséhez. Továbbá: a fajó 1976-ban pedig már 13,5 szá- hőszigetelő, hétszer jobb, mint zaléka. Ez az aránynövekedés a tégla, ötször, mint a beton, különösen számottevő, ha fi- 350-szer, mim az acél és 1500- gyelembe vesszük, hogy köz- szor jobb mint az alumínium, ben a lakásépítésben a csalá- Ehhez járul még számos di házak hányada is nőtt: az egyéb előnye: jól bírja a tér- 1967. évi 35-ről az 1976. évi 55 helést, emeléséhez nincs szűk- százalékra. Bérekkel — gondosabban A Salgótarjáni Vasöntöde és a jövő érdekében meg kell Tűzhelygyárban fontos témá- szüntetni a béralap-túllépése- kat tárgyalt a vállalati szak- két. Kedvezően értékelték a szervezeti bizottság. Mélyre- szakszervezetben folyó poli- hatóan és sokoldalúan ele- tikai oktatómunkát, amely — mezték az idei év első nyolc az előzetes tapasztalatok sze- hónapjának bérgazdálkodás- rint — hasonlóan jó lesz az sál kapcsolatos tapasztalata- 1982/83-as évben is. Eddig it, amely jónak mondható, de több mint hétszáz dolgozót még ennél is szigorúbb te- iskoláztak be különböző tan- vékenységre van szükség, s folyamokra. Fűtő tetőcserép A nap energiájának a fel- a napsugárzást, s árammal dolgozására új tetőelemet ké- látja el a házat és vizet me- szítettek az NSZK-ban. Ez a légit. A gyártó cég szerint a napcserépnek nevezett tető- napcseréppel a hagyományos cserép a beépített szilícium- fűtés költségeinek 60 száza- cellákkal árammá alakítja át léka megtaikarítható. — Megalakulása óta fiatalos lendülettel dolgozik az ifjúsági brigád. Szakmailag is jól ösz- szeszokott brigádról van szó. Egyelőre még nem ők a leg­jobbak, de közel vannak ah­hoz, hogy kivívják maguknak a legjobbaknak járó elisme­rést. Két csoportban dolgoz­nak. Egyikük a biztonsági be­rendezések javításával foglal­kozik, másikuk pedig a gyó­gyításra váró nagy értékű bá­nyagépek rendbetételét végzi, — érzékelteti a kollektíva te­vékenységének karakterét Bo- csok József főművezető, a Nóg­rádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében. * Fejes István, a Ságvári End­re ifjúsági brigád vezetője — mert róluk van szó — azzal kezdi, hogy a kollektívában mindenki szakmunkás: laka­tos, illetve hegesztő. — Állan­dó jelleggel javítjuk a szén­medencében használatos biz­tonsági berendezéseket .és bá­nyagépeket. Eddig még kifogás nem érkezett munkánkra. Va­lószínűleg ebben része van an­nak az együttműködési szerző­désnek, amit azokkal kötünk, akikhez kijavítás után kerül a rendbetett masina. Mielőtt ki­adjuk, azelőtt a gép majdani ke" zelője és a szakvezető a helyszí­nen megvizsgálja az elvégzett munka minőségét, s csak akkor mond igent, ha mindent kifo­gástalannak talál. Igen, kéré­sükre kisebb átalakításokat is elvégzünk, hogy minél job­ban me"feleljenek az ottani követelményeknek és körülmé­nyeknek. Ha netán mégis elő­adódna valamilyen hiba, s ki­derülne, hogy mi mulasztot­tunk, akkor ingyen megjavít­juk, mert fél évre minden munkánkra garanciát válla­lunk. Még nem legjobbak, de.., Ahhoz, hogy valaki részt ve­gyen a javításban, előtte vizs­gát kell tennie. Az idők folya­mán már kialakult, hogy a brigád melyik tagja melyik részfolyamatba dolgozta be magát, melyik az a terület, ahol igazi specialistának lehet tekinteni. Természetesen min­denkinek az összes javítási munkafolyamathoz is érteni kell.­— Most az M 87-es hidra­ulikus tárnokát javítjuk — ve­szi vissza a szót a brigádveze­tő. — A rendbetételére fordí­tott idő mindig attól függ, hogy mennyire használódott el. Ál­talában 2—3 régit kell szét­szedni ahhoz, hogy egy jót össze tudjunk rakni. De függ a típustól is... — Nálunk minden, minden sürgős — kér szót Tóth János, aki segédmunkásként kezdte, majd az MTH-ban megszerez­te a lakatosszakmát tanúsító bizonyítványt —, ezért igye­keznünk kell. Akkor sem hagyhatom abba a munkát, ha valamelyik munkatársamat ér­tekezletre, vagy megbeszélésre hívják — dologidőben. Bizony ilyesmire elég gyakran kerül sor, mert elég sok a tisztségvi­selő. Köztük vagyok én is. Ilyenkor a csoportvezetőhöz megyek és azt mondom: — Az eddigi cimborám hivatalos ügyben elment, adjál helyette mást. Tőle Nagy Gábor veszi át a szót, aki társadalmi munká­ban látja el a KISZ-titkári fel­adatokat. — Az év eleji átszervezés után két-három hónapig ke­reste a helyét a kollektíva. Ugyanis az idén a csoportnor­ma helyett bevezették az egyé­ni normát. Amíg megszoktuk az új helyzetet, addig bizony voltak viták is. Ettől függetle­nül ma ismét egészséges riva­lizálás folyik a brigádban. Nem sokkal később Zeke István csoportvezető így ösz- szégezi véleményét: — A mi munkánk minden­nap újat hoz. Ez a tevékeny­ségünk jellegéből adódik. Gyakran kell az egyikről át­állni a másikra, Csak akkor derül ki, hogy mihez van al­katrész, mi hiányzik, mit, hon­nan kerítsünk elő, amikor szét­szedtük a támot. A későbbi beszélgetést így summázhatjuk: — Kéthónapi átmeneti visszaesés után a bri­gád átlagteljesítménye ma már eléri a 105 százalékot. Ennek a teljesítménynek az a sajá­tossága, hogy több bért jelent, mert az idén jelentős fejlesz­tésre került sor. A brigád fia­talabb tagjai az átlagnál töb­bet k ’-'tak. Például Sulyok Zoltán, aki két évvel ezelőtt kérte magát a kollektívába — 25 százalékos béremelésben ré­szesült. Hogy vonzó a brigád tevé­kenység.:, azt Vincze Péter ese­te példázza. Nemrég óta vall­ja magáénak a kollektívát. Ko­rábban targoncás volt. — Megtetszett az itteni munka, a kollektíva befoga­dott. Szívesen együtt dolgozok bárkivel, mert megértjük egy­mást." Főleg Nagy Gabitől ta­nultam sokat, de a többiek is segítenek abban, hogy felfej­lődjek hozzájuk. Mindegyikük a maga területén a legjobban ismeri a szakmát. És most újra Bocsok József főművezetőnek adjuk vissza a szót. — Jól képzett szakemberek­ről van szó, akiket érdekel is az amivel megbízzák őket, amire vállalkoznak. Például az EHOR gép is teljesen ismeret­len volt számukra, mégis el­vállalták kijavítását. Ebben az időben, reggelizés közben is azon tanakodtak, hogyan old­ják meg legelőnyösebben, leg­jobban a vállalt feladatot, mit változtassanak rajta, hogy az ne csak jó legyen, hanem mi­nél tovább tartson. A Közpon­ti Bányászati Fejlesztő Kuta- t ntézet kérésére pedig elvál­lalták a HSCS meredektalpú, önjáró átalakításé1:. Ez azért említésre méltó, mert az or­szágban sehol sem akadt erre vállalkozó szellemű kollektíva. Ráadásul határidőre, és kifo­gástalanul elkészítették. Jelen­leg a Mecseki Szénbányáknál alkalmazzák. A brigád jó szellemét, ered­ményességét azzal is magya­rázzák, hogy a segítőkészség mellett sok köztük az olyan közéleti ember, akik minden­ben önzetlenül példát mutat­nak. Venesz Károly N0GRÄD - 1982. október 14., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents