Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-06 / 234. szám

ITapi harminc apró tipp Varrógép, mint újítási feladvány — Nálunk nem az á helyzet, mint az acélgyárban, ahol robosztus gépek működnek, és egv-egy ésszerűsítés akár több százezer forint hasznot is hoz­hat — vélekedik a ruhagyári műszerész. — Itt sok apró dolgot lehet javítani. Mindet nem is adjuk be újításként, mert összejöhetne napi har­minc is. Ha például egy csa­var helyett másfajtát szerelek be, mert a soron levő feladat­hoz az megfelelőbb... Nem szólnak vissza... Eredményes újítóként tart­ják számon a Salgótarjáni Ruhagyárban Molnár Pétert. A harmincöt éves műszerész aki egyébként szaktechnikusi oklevélnek is birtokosa — ti­zenhat éve keresi a kenyerét varrógépek „bütykölésével’' az üzemben. Szereti a masinákat: „nem szólnak vissza”! — tu­datja fő erényüket. Pedig vol­na miért pörölniük. a szakem­berrel, mert idáig mintegy hatvan újítással változtatott a gépeken, egészítette ki őket készülékekkel, „magyarul”: apparátokkal, Ha a gépek nem is szólnak vissza, örül- 'nek-e a módosításoknak a gé­pekkel dolgozók? — Ök is a keresetükön ér­zik, ha a készülékkel gyor­sabban és jobb minőségben dolgoznak. Ezért inkább se­gítenek. — Pedig a megszokott mun­kafolyamatok megváltoztatá­sától inkább idegenkednek az emberek! — Nálunk többnyire kis szériák készülnek, követjük a divatot. Így a munkafolyama­tok is szinte napról napra vál­toznak. Nem jelent nagy dif­ferenciát, ha a készülék mi­att is változtatásra, alkalmaz­kodásra, kényszerül a dolgozó. Önhasznosító ötlet Az újítások apró voltát jól szemlélteti, hogy a sikeres öt­letember eddigi legnagyobb díja mindössze hatezer forint volt. Előfordult-e, hogy „alul­fizetik” az ötletét? — Szubjektív vélemény is lehetett, ha néha nem láttam arányosnak a díjat az ered­ménnyel. Az az elbírálók meg a közgazdasági osztály dolga, hogy kiszámítsák a hasznot és megítéljék az érte járó díjat. — Feltétel nélkül megbízik bennük? Úgy találja, hogy a lehető leglelkiismeretesebben számolnak és szívügyüknek érzik Molnár Péter újítási dí­jait? Az újító műszerésztársaira néz, majd vissza a zsurnalisz­tára és határozottan kijelenti: — Megbízom bennük. Szavakba foglalt ellenvéle­mény nem hangzik el a mű­helyben. — Mi jelent hajtóerőt az újításokhoz? — Ha egy ötlet kipattan az ember fejéből, azt hasznosí­tani akarja még díjazás nél­kül is. Hajtóerő a szakma szeretető, az anyagi, az erköl­csi megbecsülés is. De ezek­től függetlenül: ha egy ötlet benne veszik az ember fejé­ben, az bárgyúság, nem? — Mi van akkor, ha az öt­letért nem kitalálója, hanem más aratta le a babért? — Előfordul, hogy az ötlet önmagában még nagyon ke­vés. A hasznosítás módját több szakember dolgozza ki, mert az ötlet gazdája képte­len lenne rá. Ilyenkor kinek- kinek érdeméi szerint kell kapni az elismerésből. Találjátok ki! Tavaly mint ismeretes ti­zenegy ruhagyár közül lett el­ső a tarjáni üzem az újítási versenyben. Gördülékeny lehet tehát a hasznosítás mechaniz­musa. — Akad-e mégis olyan do­log, ami átmenetileg elveszi a kedvet az újítástól? Mélyet sóhajt az ötletember, s társaira néz. Azok vissza rá. Legföljebb sejteni lehet, mire gondolnak. — Szubjektív tényező, hogy a dolgozók miként fogadják az újítást. Egy-egy készülék felszerelése általában a nor­maidő csökkentésével jár. Ha a begyakorlás idejére a régi normaidő érvényes, akkor az újítást szívesebben fogadják el. — És a vezetők örülnek-e a javaslatoknak? — Szívesen látják őket. Sok­szor bíztatnak is. Behív a fő­mérnök és mondja: Péter, ez meg ez a probléma; találjatok ki valamit. A megvalósításban, ahol csak lehet, segítenek, hi­szen nyilvánvaló, hogy egy jó újító az egész üzemnek hasznára válik. M. P. Számítógép a juhászaiban szaporaságon túl számos más X számítógépet is bevonta • juhtenyésztés irányításába a túrkevei Vörös Csillag Tsz. A termékeiden, kunsági szikes legelőket nagyüzemi birkatar­tással hasznosító gazdaság a megyei állattenyésztési felü­gyelőség közreműködésével vezette be juhászaiéban a mes­terséges megtermékenyítést, melynek során az ikerellésre szelektálják az állományt, magyarán az ikerbárányokat szaporítják tovább. A tenyész­tőmunkában természetesen a öröklődő tulajdonságot kell nyilvántartani, figyelembe venni. Ebben a gazdasági szá­mításokban segít a komputer. A technika és a szakértelem eredménye: minden második anyajuh két, minden husza­dik-harmincadik pedig há­rom bárányt ellik. A hatezer- hatszáz anyajuh idei szaporu­lata meghaladja a tízezret A bárányok kétharmadát expor­tálják, valutáért. Ceredi hizséggyarapítók Szerencse, hogy az idén egy kicsit késik a hideg idő, így nem okoz gondot a Ce­redi Általános Iskolában, hogy a felújításból hátralevő köz­ponti fűtés még mindig nincs felszerelve. A jóakarat nem hiányzik, a munkaerő sem, a szükséges lemezradiátorok vi­szont annál inkább! A ko­rábban hiányolt csövek be­szerzésére már sor került, most fűtőtestre vadásznak a cerediek. Ugyanakkor társa­dalmi munkában megkezdték a leendő étterem építését. Az ÁFÉSZ-tagok kiásták az ala­pokat, elvégezték a betonozást. A továbbiakat a tsz építőbri­gádja és a tanács költségve­tési üzeme közösen végzi. A korszerűbb táplálkozásért Egészségesebb Nyugalmunk érdekében tJaTottconi csúcsok és tetszésin­nczcllsc^l dexek igazolják, mi­lyen vérbeli krimifogyasztó ország lettünk az utóbbi években a televízió és persze bizo­nyos mértékig a könyvkiadás jóvoltából is. Túlságosan olcsó fogás lenne azonban belső békénket, alapvető biztonságunkat és a na­pi vagy heti borzongásszükségletünket pár­huzamba állítani, márcsak azért is, mert ez utóbbi nem is alapvető szükségletünk. Az igazi krimifalót egyébként is a cselekmény kifürkészhetetlennek tetsző belső logikája, vagy logikátlansága hajtja inkább, mint maga a nyers történet. S akár nézi, akár ol­vassa a jó krimit, valójában a kiderített igazság, a bűnös lelepleződése jelenthet szá­mára valamiféle katarzisélményt. Hogy még­is összefüggésbe hoztam nyugalmunkat és a krimi iránti érdeklődést, azt azért tettem, mert egy ponton e két egyenes igazából met­szi egymást, nevezetesen ha Kék fényt su­gároz a televízió. Ez a műsor — anélkül, hogy minősíteni akarnám — televíziónk egyik legnézettebb műsora, mintegy kézzelfogható bizonyítéká­ul annak, hogy a legszellemesebben kigondolt, megfilmesített vagy megírt kriminél is iz­galmasabb a valóság, különösen saját társa­dalmi valóságunk. Erről szólva gyakran hall­ható és olvasható az a már-már közhely­számba menő megállapítás, miszerint ha­zánkban a közrend és a közbiztonság — nyu­godt, kiegyensúlyozott belpolitikai helyze­tünknek megfelelően — szilárd. Igaz, olykor ellentmpndani látszik ennek a saját tapasz­talat, s ilyenkor az emberben önkéntelenül is fölmerülhet a kérdés: vajon az arra il­letékesek csak megnyugtatni akarnak-e ez­zel a minősítéssel, vagy a statisztikai átlag valóban ilyen képet mutat? Nyilvánvaló, hiába soroljuk a különböző; valóban kedvező adatokat a közrend, a köz- biztonság helyzetéről annak, akinek ellopták a kerékpárját, feltörték az autóját, netán hétvégi házát, különösen ha aztán néhány hét után kap a rendőrségtől egy papírt, hogy a nyomozásnak egyelőre semmi ered­ménye. Ámde gondoljunk csak bele: orszá­gunk kriminalitása hosszú évek óta nem mutat nagyobb kilengéseket, a bűnözés gyakorisága, rendje nem, vagy csak igen kis mértékben emelkedett. Az arra illetékes szervek mindenekelőtt a rendőrség természe­tesen még ebbe, a sok nyugat-európai or­szág bűnözési helyzetét tekintve igen tet­szetős arányba — nálunk tízezer lakosra alig egy és egy negyedszáz bűncselekmény, míg az NSZK-ban ennek az ötszöröse, de Ausztriában is majd négyszerese jut — nem nyugszik bele. Az is igaz viszont — és ezt ugyancsak hoz­záértő szakemberek mondják —, hogy nem­csak a rendőrség figyelmén, éberségén, cél­ratörésén múlik, sikerül-e tovább csökkente­ni a bűnözést. E tekintetben is, mint az élet oly sok más területén, általános társadalmi viszonyaink további javítása szükséges ah­hoz, hogy ne üldöznünk kelljen a bűnt, ha­nem megelőzni tudjunk lehetőleg minél több-' szőr valamely törvénysértő, normáinkba üt­köző magatartást. Nem szorul különösebb igazolásra, hogy ma társadalmi és egyéni értelemben is több a féltenivalónk. Egy esetleges elemi csapás, természeti katasztrófa, kisebb vagy nagyobb stílű vállalati szarka, a társadalmi tulajdont szándékosan, vagy gondatlanul súlyosan meg­dézsmáló ember, a személyi javakra speci­alizálódott tolvaj, rabló, vagy betörő, sokkal több kárt okozhat társadalmilag és egyéni­leg is, mint akárcsak tizenöt-húsz évvel ez­előtt. De vajon féltjük-e és óvjuk-e közös és személyi javainkat legalább olyan mér­tékben, amilyen mértékben azok — vala­mennyiünk örömére — megszaporodtak? A tapasztalat azt mutatja — nem. Pédighát a hivatásos bűnüldözők lehetnek akár a világ legkiválóbb szakemberei, ha hanyagságunk, fegyelmezetlenségünk, az ellenőrzés elmu­lasztása, a személyi felelőtlenség egyre több csábító alkalmat kínál a bűnözésre haj­lamosaknak. Azt is mondhatnánk: a leg­kényelmesebb rendőrért kiáltani, ha baj van, de sokkal hasznosabb szélesebb körű társa­dalmi összefogással, együttesen tenni érté­keink — anyagi és szellemi vívmányaink, akárcsak közrendünk és közbiztonságunk színvonalának megőrzése érdekében. Annál is inkább alapozhatunk bátran a közös cselekvésre, mert például a közle­kedés biztonsága terén már jelentékeny eredményt hozott a személyi sérüléses köz­úti balesetek visszaszorításában a társadal- masított fellépés. Tennivaló még ezen a té­ren is akad. De itt sem elsősorban a másik­tól kell elvárnunk a jobb morált, hanem mindenekelőtt önmagunktól, bízván itt is a bizalmi elvben, hogy közlekedő partnerünk­től valahol-valamikor mi is visszakapjuk a gesztust. E téren sem feltétlenül igaz az, amit né- hányan felvetnek. Nevezetesen, hogy több rendőr kellene majd nagyobb lenne maga a rend is. Igaz, néha valóban nem ártana több rendőr, a nagyobb szigornak is helye van a notóriusokkal, a súlyos törvénysértőkkel szemben, de az egyre színvonalasabb kultu­ráltabb rendőri jelenlét és intézkedés mel­lett nélkülözhetetlen a mi állampolgári fe­gyelmünk, önkéntes, jól felfogott érdekünk­ből fakadó törvény tiszteletünk, jogköveté­sünk. Rendőr, rendőrség! Hát igen, vannak még, akik kissé korszerűtlenül közelítik meg eze­ket a fogalmakat, amikor azt mondják: ne­kem még soha nem volt dolgom a rendőr­séggel. Ez így nem egészen pontos. Hiszen egyrészt nem kevés olyan igazgatási — mondjuk úgy hatósági — szolgáltató tevé­kenységet is ellátnak a belügyi szervek, amik mindannyiunkat érintenek, és nem is ok­vetlenül kellemetlenül. Másrészt a tisztessé­ges, becsületes, jószándékú embernek nincs is mit tartania attól a rendőrtől, attól a rendőrségtől, amelyik nyugalmát védi, fá­rasztó, nehéz szolgálattal biztonságérzetét ga­rantálja, segíti ügyes-bajos dolgaiban, ahol és. amikor csak rászorul. Csakúgy mint, ahogy határainkat vigyázzák határőreink, vagy ahogy a természeti csapásokkal, nem egyszer a mi gondatlanságunkból keletkező kisebb vagy nagyobb tüzekkel szemben a tűzoltóink felveszik a harcot, s akár életük kockáztatásával is teszik, amivel dolgozó né­pünk alkotó munkájának, nyugalmának, biz­tonságának szolgálatára lehetnek. KlwiiMnlmnnl/ érdekében bizony Nyugalmunk nfem ritkán sokan és sokat idegeskednek, dolgoznak, fáradnak. Mert a valóság logikája — ez az élet rend­je — nem- olyan egyszerű, mint a krimiké. A jó, a helyes, az igazságos győzedelmeske­dése érdekében emberi tettekre van szükség benne. Dr. Csikós József sütőipari termékek Á Nógrád megyei Sütőipari Vállalat egyre több új termék­kel — köztük diabetikus és diétetikus készítményekkel — jelenik meg a különböző kós­tolóval egybekötött árubemu­tatókon.* Cukorbetegek részére készült torták és piskótatorta- lapok vizsgálatát végzik az ebben illetékes intézetek, az engedélyezés után hamarosan rendszeresen hozzáférhetők lesznek. A vállalat diétetikus készítményei, fehérjében és vitaminban gazdag, fűszerek­ben szegény sütőipari termé­keket takarnak, többségük bú­zacsíra és szójaliszt felhasz­nálásával készül. Az egészsé­gesebb táplálkozásra szoktatás mellett, így bővül a termék- választék is. Csak ízelítő a nemrégiben megjelent új ter­mékekből : hetente kétszer kap­ható a 60 dekás csemege vek­ni, a rozslisztet is tartalma­zó — máris megkedvelt — vá- zsonyi kenyér és a Salgó mé­zes sütemény. A sütőipari vállalat a köze­li hetekben ismét számos be­mutatón és vásáron jelentke­zik új termékeivel. Október 8-án Salgótarjánban. 13-án a romhányi kerámiagyárban, 20-án a balassagyarmati ká­belgyárban lesz kóstolóval egybekötött termékkiállítás és vásár. Pásztanyifé gép — erdőte'epitőknek A szentendrei erdészeti gépgyár megkezdte az első hazai pásztanyitó gép gyártását. A facsemeték ültetéséhez szükséges egyszerű és hatásosan dolgozó eszközt Unger Já­nos, a Vértesi Erdőgazdaság szerelője szerkesztette. Az új gép a faültetést megelőző fontos műveletet, a pásztanyi- tást könnyíti-gyorsítja. A telepítés területén eddig fáradságos, időrabló mun­kával távolították el a bozótot, a tuskókat, az erős aljnö­vényzetet a faültetők. A vértesi gazdaság újítójának trak­torra szerelhető gépezete nyolc tárcsájával először fellazítja a talajt, majd a tárcsák mögé szerelt láncpárokkal kitépi és félredobja a tuskókat, gyökereket. Tökéletesen megtisz­tított, jól megművelt pásztákat alakít ki a faültetéshez. Az ötletes és olcsón előállítható berendezést a vadásztársa­ságok is használhatják, ha a sűrűben cserkésző ösvényeket, lesállásokat, tisztításokat akarnak nyitni. A láncos pásztanyitó prototípusa jól vizsgázott a Vér­tesi Erdőgazdaságban, s ennek alapján kezdte most meg országos elterjesztésre és az AGROKER megrendelésére gyártását a szentendrei erdészeti gépgyár. (MTI) A különböző méretű és fazonú csiszolókorongokat nem lehet osztályozni, csak a kifogástalan minőségű, egyenként ellenőrzött termékek hagy halják el a gyárat, a baleseti ve­szélyek elkerülése végett. Képünkön: Varga Ildikó és Pá­dár Éva tartósságra utaló jelekkel látják el a késztermé­keket. Kisterenyén gyártják Tőkésimport helyett saját erőből Megkezdődött a rekonstrukció Kányáson A Nógrádi Szénbányák ren­dezésében a közelmúltban a kisterenyei üzemben 'az or­szág szénbányavállalatai, az Országos Bányagépgyártó Vál­lalat és a Bányászati Ellátó Vállalat szakemberei részvé­telével tanácskozást tartottak. A bemutatóval egybekötött eszmecsere célja gyakorlati­lag termékajánlat volt, még­pedig a Nógrád E profilú mangánvéges teknőt láthat­ták áz érdeklődők. Ugyanis állami támogatással Kistere­nyén lehetőség nyílt 2400 mangánvéges és 4000 normál páncélkaparó-teknő gyártá­sára. E mennyiség lényegében fedezi a hazai szükségletet. A mangánvéges teknőkkel jelentős tőkásimportot lehet megtakarítani. Kedvező tu­lajdonsága, hogy élettartama lényegesen hosszabb a ha­gyományos teknőnél. A két- háromszoros élettartam-nö­vekedés révén közel 1 millió tonna szén szállítható rajta különösebb javítás nélkül. A résztvevők a gyártást Kisterenyén, a mangánvéges teknők használatát Kányáson tekintették meg. * Kedden reggel a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat dorogi részlegének 16 fős ak­naépítő brigádja megkezdte a kányási új, 1800 méter hosszú lejtakna mélyépítési munkálatait- A 402 millió fo­rintos állami beruházás üte­mes megvalósítására a Nóg­rádi Szénbányák hálódia­grammot készített. A lejtak­na első 70 méteres szakasza előregyártott, sajtolásos fe­szített vasbetonelemekbőí ké­szül. Ezzel a technológiával haladnak át a Zagyva, a 21- es út és a vasút alatt. A me­gye egyik legnagyobb beru­házása áthúzódik a VII. öt­éves tervbe és várhatólag 1986. december 31-re valósul meg. A nagyméretű bánya­rekonstrukció lehetővé teszi, hogy Kányás-bányaüzem évente 770 ezer tonna szenet termeljen. NÓGRÁD — 1982. október 6., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents