Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-06 / 234. szám

Hangszóró mellett Akár közhelynek is felfog­ható: az az ember, aki nem találja meg a munkájában az alkotás lehetőségét, aki nem leli örömét a munkájában végeredményben csak félig, vagy még félig sem él, kö­vetkezésképpen máshol, más­ban keres kielégülést. Esetleg pótcselekvésekben, esetleg utólagos pótcselekvésekben, amint az idei rádiós hangjá- tékpályázat első díjas szerző­jének, Vészi Endrének mun- káshőse, Nyári Ernő... A sufni című hangjáték el­ső díjat kapott (a másik el­ső díjast ugyancsak az elmúlt héten mutatta be a rádió, Mándy Iván Szép álmokat, kislány címmel) és minden­képpen egyet lehet érteni a darabot „beajánló” Bárdos Pállal, aki a szerzőt így ka- rakterizálta — Vészi Endre mindig termékeny „rádiós szerző” és ha valaha elisme­rik a hangjátékot, mint ön­álló műfajt, nos akkor mind­az, amit eddig Vészi erre a területre leadott egytől egyig számításba kerül. Visszatérve a közhelyszerű igazságra, mint a díjnyertes hangjáték kiindulási alapjá­ra — ez a kérdés régóta fog­lalkoztatja nemcsak a művé­szeket, hanem elsősorban a filozófusokat, akik nyomában manapság a szociológusok, politológusok erednek és azt vizsgálják — milyen okai le­hetnek szocialista körülmé­nyek között is a munkától való elidegenedésnek? Ezt le­het újrafogalmazni valami­képpen, de bármennyit mond­juk is az igazságokat — és bármilyen művészi szinten A sufni mondjuk is — az alapvető megállapítások már soha nem változnak. Vészi Endre ezt éppoly jól tudja, mint bárki más és, hogy mégis egy meglehetősen „agyonbeszélt” témát választ,* nos arra jó oka van. Persze, hogy nem tudunk nevetni a negyven­éves „alkotó” munkaviszony után a nyugdíjaséveket új fantazmagóriák megvalósítá­sával kezdő Nyári Ernőn! Ta­lán mert túl sok körülöttünk, a Nyári Ernő. Mert messze vagyunk attól az ideális hely­zettől, amikor a munka min- denoldalúan és kizárólagosan gazdagít, nem elsősorban az anyagiakban, hanem az ön­kifejezés egyedül lehetséges módozataiban, tehát az alko­tói szubjektumot közhasznú­an eltárgyiasító lehetősége­ikben. És akkor mi marad utá­nunk? Hol és mikor bizonyít­hatja be az ember azt; való­jában mit ér értelme, szak­tudása és így tovább, ha negyven év alatt a munkahe- .lyein erre soha nem nyílott alkalom? Mert „mindig a sab­lon járta: mert soha senki nem kérdezett valami mást”, mert a család sem értett meg semmit abból a negyven éven át végzett taposómalomból, amelyet az ember koptatott. Mi marad utánunk? Az örök kérdés filozófiai megközelí­tése száz hangjátékra elegen­dő muníciót adhatna ezer Vé­szi Endrének’ ezért lehetsé­ges ma is és holnap is erről a kérdésről további műveket írni. A szárazakvárium, Nyári Ernő színes gépi világa, amely­nek mindenen átgázolva te­remti meg alkotói lehetősé­geit, nem törődve sem a fiá­val, sem a feleségével, sem a munkatársak gúnyolódásai­val végül is elkészül, de elis­merést így sem kap az ezer­mester nyugdíjas munkás. Mert ugyan mi értelme egy mindenben a valóságot utánzó szárazakváriumnak, amikor van valódi milliószámra min­denütt?! Nyári Ernő nevetsé­gessége ezzel a gépi világgal alapvető-meghatározó félel­mekre figyelmeztet: amikor az ember nem tud utólag sem azonosulni egész addigi élet­művével (negyven munká­ban eltöltött évével) pánikba esik, lehetetlen vállalkozá­sokba kezd, víz nélküli akvá­riumot gyárt, vagy valami mást, mindegy, hogy mit, csak maradandó legyen abban az értelemben, amelyben mindaz, amit eddig végzett egész hosszú és becsületes — mások által sem méltányolt, nem igazán felismert — éle­te során, soha semmiben és soha egyetlen percig sem volt az! Kiábrándító mindez? In­kább figyelmeztető, mint a végletekig a pesszimizmusba hajló az a gondolati vonal, amelyet a budapesti művésze­ti hetek egyik eseményeként bemutatott hangjáték visz olyan nagyszerű színészek tolmácsolásával, mint a fele­séget játszó Töröcsik Mari, vagy mint a játék főhősének '(a tragikomikus fordulatot „bemutató” alakítója) a vég­eredményben saját színészi és civil életét ebben az új játék­ban is megvalósító-megmuta- tó Öze Lajos. (T. Pataki) Fúvóstalálkozóra készülnek Kisterenyén — Kétévenként szervezzük meg a találkozót — mondja Szilasi András, a megyei ta­nács művelődési osztályának helyettes vezetője, a KÖTA Nógrád megyei szervezetének elnöke. — Először 1980-ban Széesényben találkoztak az együttesek. A nagyközség jó gazdának bizonyult, most mégis Kisterenyére esett a választásunk. Ezt részben az indokolja, hogy nem akarjuk egyetlen helyre lekötni a rendezvényt; mindig oda visz- szük, ahol pillanatnyilag a legkedvezőbben fogadják, ahol szakmai szempontból a legin­dokoltabbnak találjuk. — Kisterenye ilyen helyt — Pontosan. A térségben, Kisterenyén, Nágybátonyban szép hagyományai vannak a fúvósmuzsikának, a bányász­zenekarok révén. A kastély­kert kitűnő teret kínál ugyan­akkor a rendezvény számára. S nem hallgathatom el azt sem, hogy a helyiek, a Nagy- bátonyi nagyközségi közös Ta­il ács vezetői és a Nógrádi Szénbányák szakszervezeti bi­zottsága erkölcsileg, anyagi­lag jelentősen támogatja a ta­' lálkozót. Ebből a fogadtatás­ból kitűnik, milyen kedvező a fesztiválra való társadalmi reagálás. Azt reméljük, hogy ezt még csak tetézni fogja a A fúvószenének jelentékeny hagyományai vannak me­gyénkben, különösen az iparosodott területeken. Egyes települések és szakmák — például bányászok, kohászok — zenekarai játékukkal nép­szerűséget vívtak ki, s évtize­dek óta elmaradhatatlanok a szőkébb és tágabb körű tár­sadalmi rendezvényekről. Fesz­tivál jellegű fellépésekre azon­ban ritkábban, egyúttal nem mindenki számára nyílik al­kalom. A városi zenekaroknak nincsen országos bemutatójuk, ifjúsági zenekaraink pedig még nem eléggé érettek az orszá­gos szereplésre. Éppen ezért a megyei fúvószenei találkozó­nak fokozott a jelentősége. közönség érdeklődése, öröme, elégedettsége. — A találkozót segíti közvetet­ten az idei Kodály-centen&rlum. így látja ön is? — Ugyan már a tavalyi Bartók-év is a zenére irányí­totta a figyelmet, ez a mosta­ni még inkább, s az előzőtől eltérő volta miatt arra ösztö­nöz bennünket, hogy zenei hagyományaink számára kel­lő számú és színvonalú fóru­mokat biztosítsunk. A folklo- risztikus hagyományok mellett Nógrád megyében erős gyö­kerei vannak a fúvószenének. — Miben foglalná össze röviden a megyei fúvószenei találkozó cél­ját, jelentőségét? — Több szempontból fontos és indokolt a találkozó. Min­denekelőtt alkalom egymás munkájának megismerésére, egy-egy zenekar saját erejé­nek felmérésére. Lehetőség a közönséggel való találkozás­ra, mely igazi örömet jelent valamennyi zenész számára. Ugyanakkor páratlan a szak­mai haszna. Hollós Lajos sze­mélyében neves, országos te­kintélyű szakembert hívtunk meg. Az idei, második megyei fú- vószenei találkozót október 9-én rendezik meg a kistere- nyei kastélykertben — nép­kertnek is hívják — a megyei művelődési osztály, a KÓTA megyei szervezete, a nagy­községi közös tanács, a Nóg­rádi Szénbányák szakszerve­zeti bizottsága, a salgótarjáni járási hivatal művelődési osz­tálya, a megyei úttörőelnök­ség, a megyei művelődési köz­pont, a nagybátonyi bányász és a kisterenyei körzeti mű­velődési ház szervezésében. Délelőtt térzene szórakoztatja az érdeklődőket, délután fel­vonulnak a zenekarok és kez­dődik a bemutató. Az előadá­sokat Hollós Lajos értékeli nyilvánosan, majd szűkebb körben szakmai beszélgetést folytat az együttesek vezetői­vel, az irányítókkal. Bállá Ödön; Grand Hoiel Hungária (3.) A Rendőri Sajtóirodán A Rendőri Sajtóiroda, tel­jes nevén a Budapesti Napila­pok Rendőri Rovatvezetőinek Szindikátusa, jóváhagyott alapszabályokkal működött. Az egyesület jelvénye a gomb­lyukban viselendő két pajzs volt a magyar címerrel, és RS monogrammal. A gomblyuk­ban csak a kis pajzs látszott, de a kabát hajtókája mögött volt a jelvény. NEM AZ ÍRÁSKÉSZSÉG A FONTOS A szindikátus tagjai állandó kordonátlépő igazolvánnyal és tagsági igazolvánnyal ren­delkeztek. Rendes tag csak az a napilap vagy hétfői lap által bejelentett, a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége hi­vatásos újságíró osztályába tartozó személy lehetett, aki legalább egy évig a rendőri rovatvezető felügyelete mellett a rendőri rovatban rendsze­resen dolgozott és az időnként rendezett szakelőadásokon részt vett. A jelvényt és az igazolványokat a főkapitány­ság Vezetője adta ki. A tíz­egynéhány oldalból álló alap­szabályokat általában betar­tották, de kiskapuk akkor is voltak. A Rendőri Sajtóiroda tagjainak ily módon a rendőr­ségen és az újságírók körében priviligizált hatásköre volt. A sajtóirodában huszonkét napilap és a hétfői lapok ki­váló hírlapírói „működtek”. Nem is lehetett ez másképpen, mert széles körű ismerettség az információ és a gyorsaság volt a döntő. Az íráskészség talán kissé másodrendű volt, miután a telefonon, gyakran sebtében leadott tudósítást a szerkesztőségben dolgozó új­ságírók — köztük számos ki­váló író — átfogalmazhatta. Ismertem még egy nyugdíjas öreg újságírót, akiről kollé­gáim elmondták, hogy sem magyarul, sem németül nem tudott jój. Információi azon­ban kitűnőek voltak, minden­ről tudott jól. Információit azonban keveréknyelven le­adott értesüléseit valamelyik szerkesztőségben dolgozó író percek alatt remekbe szabta. A sajtóiroda vezetője egy rendőrtanácsos volt, később rendőr-főtanácsos lett. Két be­osztottjával ő informálta az újságírókat. Persze ez csak egyik része volt a munkának. Az újságírók ugyanis maguk is feljártak a főkapitányság bűnügyi osztályára, ahol isme­retségeik1 révén a detektívcso- portok vezetőitől is kaptak anyagot, vagy kiegészítő in­formációt. Akkoriban a nyo­mozást folytató, vagy a tet­test kézrekerítő detekíívcso- portok nevét is közölték az újságokban. Ennek is nagy része volt abban, hogy a de- tektívfelügyelők és főfelügye­lők nyilatkoztak. Néha-néha egy-egy megjelent cikk miatt a főkapitányság fegyelmi osz­tályára kérték a riportert, és megkérdezték; kitől kapta az információt? A kérdés tulaj­donképpen csak formális volt mert az újságíró a választ minden esetben megtagadta, az informátort kiadni ugyan­is etikai lehetetlenség volt. Ezekben az esetekben a rendőrség tiltott közlés miatt bírósági eljárást indított az újságíró ellen, akit általában 20—40 pengős büntetésre ítél­tek. Ezeket az összegeket a lap fizette ki, ez volt a be­vett szokás. A SAJÁT LÁBAMON... Ebbe, a számomra- új világ­ba kerültem be. őszintén szól­va jóformán észre sem vettek, hiszen Lovas mellett dolgoz­tam, ő pedig közéjük tarto­zott. Aránylag rövid idő múl­va azonban Lovas otthagyta a Nemzetet, s engem bíztak meg a rendőri rovat vezetésé­vel, s ez már nagy felelőssé­get jelentett. És itt kezdődött a baj. Bár soron kívül felvet­tek szindikátusi tagnak, de a kollégák most már nemcsak átnéztek a fejem fölött, ha­nem ellenségessé is váltak. Csak egymással, lehetőleg fél­revonulva tárgyaltak, aztán ki-ki bevonult a párnázott te­lefonfülkébe, hogy leadja az anyagát, én pedig álltam, mint szamár a hegyen. A Rendőri Sajtóirodán rö­vid ideig bizony egy-két ese­ményről lemaradtam. Éreztem, hogy barátkozásnak, kérésnek semmi értelme, cselekedni kell. Bementem hát a mentőkhöz. Megkértem az egyik cseléd­könyves orvosbarátomat, ke­ressen nekem stikában az eset­naplóból egy olyan friss ügyet amit nem adnak ki a sajtóiro­dának Előfordult ugyanis, hogy valaki vagy valakik közbenjá­rására az ilyen eseteket piros ceruzával bekarikázták, ami azt jelentette, hogy ne közöl­jék a sajtóval. A DUNÁBAN ÜSZIK EGY Nö... Amit ismerősöm a számom­ra talált, az a következő volt: egy fiatal -nő — apja ismert bíró volt, az udvarlója pedig színész — a Margit-hidról az előző éjszak a Dunába ugrott A rendőri motorosok — még ezt is megtudtam — reflek­torok fénye mellett mentet­ték ki, s az egyik szanatóri­umba vitték. Egy óra múlva már ott voltam. A csinos, szőke nő, annak ellenére fogadott, hogy megmondtam, újságíró va­gyok. S másnao a Nemzetben első oldalon j.elent meg a cikk a tanácselnök papa és a lány nevével. Másnap amikor bementem a sajtóirodába, szánnal rám támadtak a kollégák, de nem­csak engem, a mentőket is szidták. — Nem tudom, miért van­nak felháborodva — válaszol­tam szelíden. — Önök is a maguk pecsenyéjét sütögetik, kénytelen vagyok a magam útját járni. Nem érték be ezzel, tovább­ra is fenyegetőztek, vitatkoz­tak, de a jég megtört. Végül egyikük — most már letegez­ve megjegyezte: — Valóban nincs értelme, hogy külön utakon járjunk. Mindnyájan egy kenyeret eszünk, valóban felesleges, hogy klikkeket' alakítsunk... — Egyesek még néhány napig morogtak, de végül is közös nevezőre jutottunk. Most már egyenrangú félnek tekintettek. Egy szép napon, alig egy éves megjelenés után pénz­ügyi nehézségei miatt meg­szűnt a Nemzet. Már hiába mentünk be a szerkesztőségbe, ott csak a puszta tényt közöl­ték velünk. Hathavi felmon­dás járt volna valamennyi­ünknek, de elmondták, hogy anyagi helyzetük miatt erről szó sem lehet. Később jogta­nácsosuk egyenként egyezke­dett velünk, nem tudom, a többiek menyit kaptak, én mentve, ami menthető, ötszáz pengőben kiegyeztem. A Reg­geli Újságnál lévő állásom meg volt — akkor már havi 100 pengő fizetéssel —, úgy hogy pillanatnyilag nem volt gondom. (Folytatjuk) A Shankar nemzetközi gyermekrajzverseny-pályázata A Shankar nemzetközi gyermekrajzver­seny ez évi pályázatára is várják a magyar gyermekek rajzait. A művészeti versenyen, amelyet Shankar Pillái, indiai közéleti sze­mélyiség alapított, az 1967. január 1-e után született gyermekek vehetnek részt. Legfel­jebb 6 festménnyel vagy rajzzal. A pályázók ábrázolhatnak bármilyen eseményt, sportje­lenetet vagy hobbit és kifejezhetik elképze­léseiket, miként lehetne szebbé tenni környe­zetüket. Az alkotások különféle anyagok fel- használásával készülhetnek, csak fekete ce­ruzával nem, s méretük nem lehet kisebb 30x40 centiméternél. A képek hátoldalán nyomtatott nagy betűkkel, angolul fel kell tüntetni a pályázó nevét, nemét, születé­sének idejét, nemzetiségét, teljes címét, va­lamint a szülő, a gondozó vagy a tanár nyi­latkozatát, hogy a pályaművet a versenyző önállóan, segítség nélkül, 1982-ben készítette. A pályaművek az Országos Pedagógiai In­tézet esztétikai nevelési csoportjához — 1406 Budapest, Gorkij faser 17—21. — küldhetők be legkésőbb ez év december 1-ig. Kollek­tív munkát nem fogadnak el. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: 200 éves a műszaki egyetem 9.0«: 48-as dalok 9.28: Keringők fúvószenekarra 30.05: Diákfélóra 30.35: Válaszolunk Hallgatóinknak 10.50: Sanzonok 10.59: Évfordulók nyomában 12.45: Házunk tája 13.00: Operaslágerek 13.30: Dzsesszmelódiák 14.11: Kóruspódium 14.29 : Amikor én még . . . 15.05: Bizet: Az arles-i lány — I. szvit 15.28: MR 10—14 16.04: Kritikusok fóruma 16.14: Fél óra népzene 16.44: Chopin: Andante spianato • és nagy polonéz 17.05: Magyar napok Baskíriában 17.30: Pátria — népzenei hanglemezsorozat 17.48: Elisabeth Schwarzkopf operafelvételeiből 19.15: Gondolat A Rádió irodalmi lapja 20.00: zenekari muzsika 20.40: Szimfonikus könnyűzene 21.30: Háttérbeszélgetés 22.30*: A dzsessz világa Kiss Imre műsora 23.30: Mendelssohn: d-moll trió 0.10: Angelo Ephrikian együttese Gesualdo- madrigálokat énekel PETŐFI RADIO: 8.05: Virágénekek 8.35: Idősebbek hullámhosszán 9.30: Doktor Doolittle 10.00: Zenedélelőtt 12.05: A Magyar Rádió népi zenekara játszik 12.35: Tánczenei koktél 13.30: Színes szőttes 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja 17.30: ötödik sebesség 18.35: Nótacsokor 19.15: Üdvözlőlap helyett 19.25: Intermikrofon 19.45: A Fleetwood Mac együttes felvételeiből 20.35: Válasz 21.27: Fenntartott hely! 23.20: Operettfinálék MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Hangversenykró­nika. 17.20: Ablak az országra. Dr. Fodor László jegyzete. 17.30: Index. Gazdaságpolitikai maga­zin. (A tartalomból: Importki­váltás a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben — A törzsgárda jö­vedelme — Akik a betakarítást segítik.) Felelős szerkesztő: Pau- lovits Ágoston. Szerkesztő: Tol­nai Attila — Sport. 18.00: Eszak- magyarországi krónika. (A me­gyei könyvtárak vezetőinek ta­nácskozása Mályiban — Idősze­rű mezőgazdasági munkák.) 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna 8.05: Iskolatévé: Angol nyelv — kezdőknek 8.20: Francia nyelv 9.00: Fizika (ált. isk. 7. oszt.) 9.25: Környezetismeret (ált. isk. 2. oszt.! 9.50; Stop! Közlekedj okoksan! 9.55: Delta 10.20: Hadd hazudjunk. Magyarul beszélő osztrák tévéfilm. 11.50: Olasz formatervezés. NSZK rövidfilm 14.45: stop! 14.50: Környezetismeret 15.10: Francia nyelv 15.30: Fizika 16.05: Hírek 16.10: Rali. Magyarul beszélő bolgár film. 1. rész 17.25: Pedagógusok fóruma 18.00; A Közönségszolgálat tájé­koztatója 18.05: Reklám 18.15: Tévétorna 18.20: Esti mese 18.30: Eörsi István: Fazekak. Tv­láték* 19.30: Tv-híradó 20.00: Sziklák lakója a kerecsen­sólyom. Csehszlovák kisfilm 20.20: Franciaország—Magyar­ország. Válogatott labdarúgó- mérkőzés. Közvetítés Párizs­ból. Ia szünetben: reklám 22.15 :|Tv-híradó 2. MŰSOR­20.00: Egy nagyközségről. 20.40: Tv-híradó 2. 21.00; Kapcsoljuk a Zeneakadé­miát. Nicolai Gedda dalest­jének 2. része besztercebAnya: 16.50: Csehszlovákia—Svédország. Labdarúgó EB-selejtező 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés és műsor* ismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: A győztes. Ausztrál tévéfilm 21.00: A zöld évek mozaikja. Tévé­film 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Ezzel törődni kell. Riportműsor 22.55: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Titkos háború a feszültség- enyhülés ellen 20*50: Távlatok: a nemzetközi tudományos és műszaki egy üttm űködésről 21.30: Időszerű események 22.00: Ahová az ezüsthollók repülnek. Olasz filmdráma MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Csokoládéautomata. Szí­nes rajz- és bábfilm-mesesoro- zat. — Háromnegyed 6-tól: Pu­céran és szabadon (14). Színes, szinkronizált francia film. Este 8-tól: Rontás és reménység. Szí­nes magyar film. — Balassagyar­mati Madách: A karatézó Cobra (14). Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. — Nagybátonyi Petőfi: Hogyan csináljunk sváj­cit? Színes, szinkronizált sváj’ci filmvígjáték. — Nagybátonyi Bá­nyász : Ben Hur I—II. Színes amerikai szuperprodukció. — Pásztói Mátra: A seriff és az Idegenek. Színes, olasz fantasz­tikus bűnügyi filmvígjáték. — Karancslapujtő: Földrengés To­kióban. Színes japán katasztró­fafilm. 4 NÓGRÁD — 1982. október 6., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents