Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

Tanácskozik a ül. országos nokonierencia A hét 3 kérdése Németh Károly: / A társadalom jellemzője, hogyan becsüli meg a nőket Á konferencia vitájában fel- tzólalt Németh Károlj, aki a párt Központi Bizottsága, sze­mélyesen Kádár Jánc* első titkár üdvözletét, kívánságait tolmácsolta a nőkonferenciá­nak, minden magyar nőnek. Beszédében rámutatott: egy társadalom fejlettségének, de­mokratizmusának fontos jel­lemzője, milyen gondot fordít a nők helyzetére, hogyan be­csüli meg őket, milyen lehe­tőségeket ad számukra képes­ségeik kibontakoztatásához. Mi elmondhat j uk: társadal munk- ban nagy figyelem kíséri a nők élet- és munkakörülményei­nek alakulását. E téren a leg­utóbbi konferencia óta is je­lentős eredmények születtek, de nyilvánvaló az is, hogy sok a feladatunk. Miként a beszá­molóból kitűnt — mondotta — a Magyar Nők Országos Ta­nácsa odaadóan dolgozik a nő­politikái feladatok megoldásá­ért, s ezzel a párt politikájá­nak megvalósítását segíti, ered­ményesen hozzájárul ahhoz, hogy a női egyenjogúság az élet minden területén megva­lósuljon. Sikeresen küzd azért, hogy a nők képességeik, szor­galmuk szerint elfoglalhassák méltó helyüket a munkában, a családban és a közéletben. Örömmel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta —, hogy a ma­gyar nők cselekvőén, bizalom­mal támogatják pártunk poli­tikáját. Ennelí legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a nők dön­tő többsége mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind pedig értelmiségi és az alkalmazott munkakörök­ben becsülettel teljesíti a reá háruló kötelezettségeket, A legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk arról a kiemelke­dően fontos szerepről, amelyet társadalmi, politikai életünk­ben, a szocialista építőmun­kában és a családban egyaránt betöltenek. Fontos követelmény —■ han­goztatta Németh Károly —, hogy társadalmunkban erő­södjék a család iránti felelős­ségérzet. Védjük, támogatjuk társadalmunk e legkisebb, de a jelen és a jövő szempont­jából döntően fontos közössé­get. Meggyőződésünk, hogy a gyermek felnevelésének, sze­mélyisége kialakításának nél­külözhetetlen feltétele a har- monVius család, ahol szere­tetek védettséget kap. A jó csa­lód az ember létezésének, bol­dogulásának kerete. Légkörét tagjainak kulturált, egymást önzetlenül segítő, az örömök­ben és a gondokban egyaránt osztozó magatartása határoz­za meg. A harmonikus családi élet, az otthonteremtés, a gyer­meknevelés a házaspárok kö­zös feladata, nőké és férfiaké egyaránt. A családon belüli munkamegosztás, a kisközös­ség demokratizmusa kétségkí­vül erősíti a család intézmé­nyét. Az ország belső helyzetéről szólva Németh Károly el­mondta: pártunk XII. kong­resszusának határozatai meg­valósulóban vannak. Magyar- országon — az egyre neheze­dő külső és belső feltételek közepette is — összességében előre halad Nem élünk gond­talanul. sok nehéz feladat meg­oldása vár ránk, mégis, jó ér­zéssel mondhatjuk, hogy orszá­gunk belső stabilitása, tár­sadalmunk politikai egy­sége erős pilléreken nyug­szik. Hazánkban létbiz­tonság van; a nyugalom, a megérő az uralkodó; a köz­rend és a szocialista törvé­nyesség szilárd. A párt 16 po­litikai vonalán az előre nem látott gondok jelentkezése mi­att sem kell változtatni. Párt­tagságunk, népünk egyetérté­sével találkozik, hogy az ed­digi úton haladunk tovább. A kongresszuson megjelölt célo­kat azonban csak akkor tud­juk elérni, ha teendőinket szembesítjük a mai követel­ményekkel és módszereinket is ezekhez igazítjuk. A változó és szigorú követelményekhez alkalmazkodnunk kell, mert enélkül nincs megalapozott előrehaladás. Mai ismereteink alapján azt mondhatjuk: az eddiginél nagyobb erőfeszítést, helytál­lást. áldozatkészséget, fegyel­mezettséget, jobb minőségű munkát, hatékonyabb gazdál­kodást követelő, de megvaló­sítható programunk van — hangoztatta a továbbiakban. Légvárakat nem építünk, de tudjuk, hogy lehetőségeink na­gyobbak annál, mint amelyek­kel eddig éltünk. Közéle­tünkben jól érzékelhető a bi­zalom a párt politikája iránt és a párt bizalma a tömegek iránt. Népünk nagy többsége cselekvőén támogatja a párt politikáját, félti eredményeit, és kész erőfeszítéseket tenni szocialista vívmányaink vé­delmében. A hazánkért fele­lősséget érző és felelős cselek­vő állampolgárok soraiban élen haladnak a nők legjobb­jai. A nők, akik az új embert szülik és felnevelik, már a ter­mészetüknél fogva a jövőt is formálják. Vérükben van szin­te, hogy újat alkotni, s a mór létezőt szebbé-jobbá alakítani , törekedjenek. Erre hívnak és ösztökélnek a maguk módján bennünket, férfiakat is.' Ezért mondhatjuk bizakodva: mi — férfiak és nők — együtt le­győzzük a nehézségeket Népünk eredményes erőfe­szítéseket tesz a XII. kong­resszuson megerősített gazda­ságpolitika megvalósításáért, mégpedig igen kedvezőtlen körülmények között — álla­pította meg. A gazdálkodás külső feltételei nagyobb mér­tékben romlottak, mint aho­gyan arra számítottunk, erő­sen megnehezült az értékesí­tés, rosszabbodtak a hitel­hez jutás feltételei, az orszá­got jelentős árveszteségek ér­ték, növekedtek pénzügyi ter- heink. Hogy mégis talpon tudtunk maradni, az szocia­lista gazdaságunk erejét mu­tatja, népünk szorgos mun- Iráját, helytállását bizonyítja. őszintén meg kell mondani azt is, hogy az elért ered­mények megvédéséhez az ed­digi teljesítmények nem elég­ségesek. Mindent el kell kö­vetni azért, hogy még inkább kibontakozzanak, megerősöd­jenek azok a pozitív tenden­ciák, ámenek a tartalékok feltárásában már mutatkoz­nak. A kiaknázható tartalé­kokat mindenkinek a maga munkahelyén, az egyes üze­mekben, szövetkezetekben, in_ tézményekben kell feltárni és a fejlődés szolgálatába állí-. tani. Ebben bátran építhetünk a munkáját becsülettel vég­zők nagy többségére, a szo­cialista brigádokra, a szocia­lista munkaverseny lendítő­erejére. A hatékonyság, a minőség javítása minden eddiginél nagyobb követelményeket tá­maszt az irányításban, a vég­rehajtásban és a politikai munkában egyaránt. Mert, bár sokat rontanak helyzetünkön a külgazdasági körülmények, bőven van tennivalónk itthon is munkánk megjavításában. vényesítése, m kommunisták példamutatása, de a szocia­lizmust felépíteni csak az egész nép képes. A párt, a szocialista nemzeti egység erősítése érdekében folytatja bevált szövetségi politikáját. A nemzeti összefogás társa­dalmi céljainknak, az e cé­lokhoz vezető utaknak, a fej­lődés során felvetődő új kér­déseknek az eszmei tisztázá­sával, • közös munkával való­sul meg és erősödik. Az a törekvésünk, hogy termékeny vitákban kristályosítsuk ki az előrevivő koncepciót, hogy fi­gyeljünk oda minden tisztes­séges, okos nézetre, javaslat­ra, még ha nem mindenben egyezik is saját elgondolása­inkkal. Igyekezzünk Jó szó­val, meggyőzéssel, elvszerű bírálattal érvényre juttatni a párt marxista—leninista ala­pokon álló politikáját. Így érhetjük el a közös gondol­kodást, az egységes cselek­vést. A szocialista hazaszeretet magában hordozza a nemzeti érzést, a nép munkájából szü­letett eredmények megbecsü­lését, hazánk, népünk érde­keinek odaadó szolgálatát, de a gyengeségeinkkel való bá­tor szembenézést, a hibák ki­javítását is. Nemzeti önbecsü­lésünk azonban nem jelent­heti más népek lebecsülését. A szocialista hazaszeretet fel­tételezi az internacionalista magatartás, a Szovjetunióval, a szocialista közösség orszá­gaival való szoros együttmű­ködést, a szolidaritást a ha­ladás erőivel, s a népek ba­rátságának ápolását — mon­dotta végezetül Németh Ká- . roly. Részletek a további felszólalásokból A világ 118 országának 131 nőszervezetét tömörítő Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség üdvözletét Mirjam Vi- re Tuominen főtitkár tolmá­csolta. Elmondta, hogy a szövetség nem csak a nőmoz­galomban, hanem a békeharc­ban is jelentős tekintélyt ví­vott ki, s ez nagymértékben köszönhető a szocialista or­szágok nőszervezeteinek, köz­tük az MNOT-nak. Jakab Sándor, a SZOT fő­titkárhelyettese felszólalásá­ban a többi között hangsúlyoz­ta: a szakszervezeteknek fi­gyelemmel kell kísérniük, hogy mennyiben változtak vagy változnak a tanulás le­hetőségei, miután a képzés, továbbképzés vállalati jogkör­be került. Pozsgai Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára hozzászólásé­ban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a Haza­fias Népfront és a nőmozga­lom munkáját összekapcsol­ják. Janica Paceviciene, a szov­jet nőbizottság tagja, a Litván SZSZK társadalombiztosítási minisztere, a szovjet nőbizott­ság, és elnöke Valentyina Tye- reskova, szovjet űrhajós üd­vözletét, jókívánságait tolmá­csolta a konferencián a ma­gyar nőknek. A konferencia első napján, délelőtt a Nógrád megyei nők képviseletében felszólalt Czé- gény Sóndorné megyei tanul­mányi szakfelügyelő. Czégény Sóndorné felszólalása ß nemzeti egység [egyesien Az e’őttünk álló időszakban úgy juthatunk túl biztonság­gal a nehézségeken, a kitű­zött célokat úgy érhetjük el, ha minden területen és mun­kahelyen nagyobb igényesség­gel, kezdeményező szellemben es egységes felfogásban dol­gozunk. Nagy, közös történelmi vív­mányként tarthatjuk számon az erősödő szocialista rípmzeti egységet, amely szövetségi politikánk eredménye — mon­dotta a továbbiakban Németh Károly. Megtestesül benne az a nagv tanulság, hogy fontos a párt vezető szerepének ér­— A beszámoló családpoli­tikái fejezetéhez kívánok szólni, ezen belül is az if­júság családi életre nevelését, annak problémáit vetem feL Tapasztalataimat a Magyar Nők Országos Tanácsában végzett munka alapján, a HNF Nógrád megyei elnök­sége tagjaként, gyakorló pe­dagógusként, szülő- és nagy­szülőként szereztem — kezd­te felszólalását Czégény Sán- dorné, megyei tanulmányi szakfelügyelő, majd így folytatta: — A család, mint alapvető társadalmi közösség, az utób­bi évtizedekben nagyon so­kat változott. Az alapvető csa­ládfunkciók megmaradtak: az utódok életrehívása, az utódok nevelése, a családkö­zösség lelki, érzelmi kötődé­sein keresztül az emberi kap­csolatrendszerek megismeré­se és elsajátítása a mai csa­ládok életében is meghatáro­zó feladat. Ezeknek a családfunkciók­nak hagyományuk, múltjuk van, de gyakorlatuk módo­sult, tartalmuk gazdagodott, változatosabb, emberibb lett. A családban erősödtek a szo­cialista jellemzők. Nem az érdekek a mozgató rugók egy házasságkötésnél, nem fenye­get a létbizonytalanság az utódok vállalása esetében, a család gazdálkodását, a gyer­mekek gondozását, nevelését a társadalom sok intézkedése könnyíti. Az utódok nevelése soha nem volt magánügy. A mi emberközpontú társadalmi rendszerünkben sok erőfeszí­tés történik azért, hogy a fel­növekvő nemzedék össztársa­dalmi értéke magas legyen. Konkrétan tehát a nevelési funkcióról beszélek. A nevelés által mind az egyén, mind a közösség fejlődik, gazdagodik. Hogyan végezzük mi ezt a nevelő munkát? A szülők pedagógiai kultú­rája megnőtt és bár a hagyo­mányokra épülő családi ne­velés trónvesztetté vált, en­nek hiánya átmeneti zűrza­vart is okozott sokszor, mégis egyre stabilabbá válik nap­jainkban a szereteten, ösz- szetartozáson alapuló, az em­beri méltóságot tiszteletben! tartó rtevelési stílus. A kény­szerítés, a vak engedelmesség helyett a megértés, a meg­győzés, a türelem az irány­adó. Az utóbbi okoz gondot sok esetben. A probléma ak­kor jelentkezik igazán, ha nem tudjuk eltalálni a helyes mértéket. Nehéz feladat ez — hang­súlyozta —, mert az utóbbi évtizedek nagy változásai, a tudományos-technikai forra­dalom, a felgyorsult életrit­mus a családok belső nyugal­mát és egyensúlyát is meg­zavarták. A családszerkezetek meglazultak, a harmónia meggyengült, a helytelen sze­repvállalások, az aránytalan munkamegosztás családon be­lül sokszor vezetett türelmet­lenséghez, feszült légkört te­remtett. Meg kell reformálnunk ön­magunk nevelési módszereit, életvitelünket, gondolkodás- módunkat, szülői szerepválla­lásainkat úgy, hogy példát tudjunk mutatni azokkal. Ezt azért hangsúlyozom, mert amíg a születéstől 14 éves korig a család, a nevelési in­tézmények, a társadalom, az ifjúsági mozgalom szinte ver­senyeznek, hogy mit nyújt­sanak a gyerekeknek, azon túl hirtelen megtorpanás van. Ezután a szülők felelőssé­géről beszélt, majd felszólalá­sát a következő gondolatok­kal zárta: Ajánlásként hadd hozzak fel én is két dolgot: próbál­juk/ biztosítanál a jövőben, hogy a tudatosan több gyer­meket vállaló, azokat gondo­san nevelő szülők, illetve csa­ládok valóban élvezzék a tár­sadalom anyagi és erkölcsi megbecsülését, övezze tiszte­let őket, éljenek azokkal a szociális és kulturális elő­nyökkel, melyeket társadal­munk részükre biztosítani, nyújtani tud. Az emberek megítélésében pedig a pontos, példás munkavégzés elismeré­se mellett kapjon nagyobb hangsúlyt a békés családi otthonokat teremtő, harmóniá­ban, tisztességben nevelkedő gyermekek szüleinek kijáró tiszteletadás, mert a legtöb­bet az adja a jövőnek, aki becsületes, hazát és munkát szerető utódokat nevel — fe­jezte be hozzászólását Czé­gény Sándorné. * A III. országos nőkonferen­cia ma fejezi be munkáját. Milyen hatással lehet a vi­lágpolitikára a spanyol válasz­tás kimenetele? A Spanyol Szocialista Mun­káspárt, a PSOE elsöprő győ­zelme a választásokon nem csak az ország politikai és gazdasági arculatát változtat­hatja meg, hanem Spanyolor­szág nemzetközi helyzetének esetleges módosításával bele­szólhat a világpolitikába is. Emlékeztetni /kell arra, hogy a Franco-diktatúra évtizedei­ben a fasiszta Spanyolország „diplomáciai vesztegzárba” kényszerült. Legfeljebb az imperializmus stratégiai érde­kei miatt került sor amerikai —spanyol katonai szövetségre, hogy ennek alapján legyen hol elhelyezni az Egyesült Álla­mok légi erejének egyes köte­lékeit és legyen hol kikötni­ük az USA atommeghajtású tengeralattjáróinak. . . A fasizmus bukását a nyu­gatiak elégtétellel fogadták, mert így lehetővé vált a pol­gári demokrácia játékszabá­lyait vállaló Spanyolország bevonása a NATO-ba és a Közös Piacba. A madridi kor­mány alá is írta az észak-at­lanti szerződést, most már csak a tényleges katonai integráci­óba való bekapcsolódás lenne hátra. Felipe González, a szo­cialisták vezetője azonban kezdettől fogva a NATO ellen foglalt állást. Kilátásba he­lyezte, hogy a szociaisták győ­zelme esetén felülvizsgálják az előző kormány — és az előző parlament — döntését, és fel­vetette azt a lehetőséget, hogy népszavazáson külön kikérik erről a spanyol választók vé­leményét. Most elválik, a par­lamentben abszolút többségre jutott González beváltja-e ígéretét, vagy csak arra hasz­nálja fel politikai győzőmét, hogy magasabb árat követel­jen a nyugati — és atlanti — partnerektől? Sokan emlege­tik párhuzamként a görög Pa­pandreu példáját: ő is szem- befordult a NATO-val, de ki nem vonult a szövetségből, s most magasabbra srófolt kö­vetelésekkel lép fel az USA- val szemben. Spanyolország minden bi­zonnyal sürgetni fogja a kö­zös piaci országokat, könnyít­sék meg Madrid dolgát a csat­lakozásnál, biztosítsanak elő­nyöket és kiváltságos elbánást a spanyol portékáknak. Egyik- másik országra Brüsszelben a madridi küldött a jövőben sajátos érvekkel is megpró­bálhat hatni. Nagy-Britanniá- ra például azzal, hogy a gib- raltári probléma megoldat­lanságát hozza fel, sőt, meg­újíthatja a híres sziklákra for­mált spanyol igényt. A NATO egész déli szár­nyán — Portugáliától Görög­országig — érezhetővé válhat a madridi fordulat — ha lesz Madridban igazi fordulat. . . Milyen visszhangot váltott ki Brezsnyev beszéde, amelyet a szovjet hadsereg vezetői előtt mondott el? A nemzetközi visszhang elemzésekor természetesen mindenekelőtt az amerikai re­agálás érdemel figyelmet, hi­szen az SZKP főtitkára; a szovjet állam feje elsősorban az óceánon túlra címezte sza­vait. Az ABC, az egyik leg­nagyobb amerikai tévéhálózat a Reagan-kormányzat fegy­verkezési terveire adott „hár­mas választ” emelte ki: a Szovjetunió minden eszköz­zel meg tudja és meg fogja akadályozni áz amerikai ka­tonai fölény kialakulását, ugyanakkor igyekszik javíta­ni kapcsolatait más orszá­gokkal, ezek között a Kínai Népköztársasággal, s végül mindent megtesz az enyhülés légkörének újraélesztéséért. A tekintélyes New York Ti­mes azt emelte ki, hogy a Szovjetunió a maga részéről kész az enyhülés érdekében további erőfeszítésekre, de ugyanígy további erőfeszítést vállal az amerikai fenyege­tés ellensúlyozására. Weinberger amerikai had­ügyminiszter, aki kötelesség- szerűen, de érdekeltségén túl­menően szinte megszállottan korteskedik a Pentagon fegy­verkezési tervei mellett, azt állította, hogy a Brazsnyev- beszéd csak Reagan fegyver­kezési programjának helyes­ségét, indokoltságát húzta alá. Figyelemreméltó, hogy vele szinte egyidőben az ame­rikai atomfegyverkezés el’en az USA katolikus püspökei látványosan állást foglaltak egy pásztorlevélben. Japánban ugyancsak nagy figyelemmel fogadták a Brezs- nyev-beszédet, különösen an­nak a Kínai Népköztársaság­hoz fűződő kapcsolatokról el­hangzott részét. A japán kül­ügyminisztérium szóvivője szerint „Moszkva újabb ba­ráti gesztust tett Pekingnek". A japán lapok hozzáfűzték, hogy ez volt az első, magas szintű szovjet állásfoglalás a kínai—szovjet külügyminisz­teri tárgyalás pekingi szaka­szának lezárása óta, s sze­rintük a Szovjetunió pozití­van értékeli a pekingi meg­beszélést. A nyugat-európai vissz­hangban vegyesen találhatók annak jelei, hogy a szovjet enyhülési politika folytatását bíztatónak tartja a közvéle­mény, ám az a felismerés is, hogy a Szovjetunió nem hát­rál meg, s hogy az amerikai próbálkozás a katonai fölény kivívására így kudarcra van kárhoztatva. Mi olvasható ki az új nyu­gatnémet kormány feltűnő diplomáciai tevékenységéből? Kohl, az új kancellár no­vemberben elmegy Washing­tonba, de hivatalának első hónapjában mindenekelőtt az NSZK nyugat-európai part­nereivel, szövetségeseivel ke­resett kapcsolatot. Egy pá­rizsi és londoni villámlátoga­tás után Bonnba hívta Mit­terrand francia elnököt, majd az elmúlt héten Thatcher brit miniszterelnök-asszonyt. Be­illik a képbe Carstens, az NSZK államfőjének római és vatikáni látogatása, akit el­kísért Genscher, az alkancel- iár-külügyroiniszter. Az angol—nyugatnémet kor­mányfői találkozó alaphang­ját az adta meg, hogy Tha­tcher asszonynak és vendég­látójának azonos a politikai hitvallása. Mindemellett Nagy-Britannia és az NSZK egyformán kitart saját fegy­verkezési terve és a NATO rakétatelepítési határozatá­nak végrehajtása mellett, „ha a jövő év végéig nem törté­nik előrehaladás a genfi ame­rikai-szovjet tárgyaláson”. A londoni és a jelenlegi bonni vezetők együtt akarják el­érni, ogy az Észak-atlanti Szövetség mielőbb szabadul­jon meg a szibériai földgáz- vezeték megépítését akadá­lyozni hivatott amerikai em­bargó és a nyugat-európai cégek ellen hozott szankciók politikai tehertételétől. Szó volt az angol—nyugatnémet kormányfői találkozón a mad­ridi biztonsági és együttmű­ködési találkozó befejezésé­ről is. Ami pedig a kétolda­lú kapcsolatokat illeti, Kohl több megértést tanúsított Thatcher asszony közös piaci gondjai iránt, mint elődje tet­te. Ahogy nyugatnémet hír- magyarázók megfogalmazták: az új kancellár „könnyebben kezelhetőnek” tűnt a „vaslady” számára. Külön megjegyzést érdemel ke'tejük közös nyugat-ber­lini kirándulása. A hideghá­borús szótárból kerüllek elő olyan kifejezéssek, amelyek az „egy Németország”, «a „egy német népre” vonatkoz­tak, s amelyek így semmiképp sem szolgálhatták például a két német állam békés együtt­élését. rairy József

Next

/
Thumbnails
Contents