Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
Tanácskozik a ül. országos nokonierencia A hét 3 kérdése Németh Károly: / A társadalom jellemzője, hogyan becsüli meg a nőket Á konferencia vitájában fel- tzólalt Németh Károlj, aki a párt Központi Bizottsága, személyesen Kádár Jánc* első titkár üdvözletét, kívánságait tolmácsolta a nőkonferenciának, minden magyar nőnek. Beszédében rámutatott: egy társadalom fejlettségének, demokratizmusának fontos jellemzője, milyen gondot fordít a nők helyzetére, hogyan becsüli meg őket, milyen lehetőségeket ad számukra képességeik kibontakoztatásához. Mi elmondhat j uk: társadal munk- ban nagy figyelem kíséri a nők élet- és munkakörülményeinek alakulását. E téren a legutóbbi konferencia óta is jelentős eredmények születtek, de nyilvánvaló az is, hogy sok a feladatunk. Miként a beszámolóból kitűnt — mondotta — a Magyar Nők Országos Tanácsa odaadóan dolgozik a nőpolitikái feladatok megoldásáért, s ezzel a párt politikájának megvalósítását segíti, eredményesen hozzájárul ahhoz, hogy a női egyenjogúság az élet minden területén megvalósuljon. Sikeresen küzd azért, hogy a nők képességeik, szorgalmuk szerint elfoglalhassák méltó helyüket a munkában, a családban és a közéletben. Örömmel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta —, hogy a magyar nők cselekvőén, bizalommal támogatják pártunk politikáját. Ennelí legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a nők döntő többsége mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind pedig értelmiségi és az alkalmazott munkakörökben becsülettel teljesíti a reá háruló kötelezettségeket, A legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk arról a kiemelkedően fontos szerepről, amelyet társadalmi, politikai életünkben, a szocialista építőmunkában és a családban egyaránt betöltenek. Fontos követelmény —■ hangoztatta Németh Károly —, hogy társadalmunkban erősödjék a család iránti felelősségérzet. Védjük, támogatjuk társadalmunk e legkisebb, de a jelen és a jövő szempontjából döntően fontos közösséget. Meggyőződésünk, hogy a gyermek felnevelésének, személyisége kialakításának nélkülözhetetlen feltétele a har- monVius család, ahol szeretetek védettséget kap. A jó csalód az ember létezésének, boldogulásának kerete. Légkörét tagjainak kulturált, egymást önzetlenül segítő, az örömökben és a gondokban egyaránt osztozó magatartása határozza meg. A harmonikus családi élet, az otthonteremtés, a gyermeknevelés a házaspárok közös feladata, nőké és férfiaké egyaránt. A családon belüli munkamegosztás, a kisközösség demokratizmusa kétségkívül erősíti a család intézményét. Az ország belső helyzetéről szólva Németh Károly elmondta: pártunk XII. kongresszusának határozatai megvalósulóban vannak. Magyar- országon — az egyre nehezedő külső és belső feltételek közepette is — összességében előre halad Nem élünk gondtalanul. sok nehéz feladat megoldása vár ránk, mégis, jó érzéssel mondhatjuk, hogy országunk belső stabilitása, társadalmunk politikai egysége erős pilléreken nyugszik. Hazánkban létbiztonság van; a nyugalom, a megérő az uralkodó; a közrend és a szocialista törvényesség szilárd. A párt 16 politikai vonalán az előre nem látott gondok jelentkezése miatt sem kell változtatni. Párttagságunk, népünk egyetértésével találkozik, hogy az eddigi úton haladunk tovább. A kongresszuson megjelölt célokat azonban csak akkor tudjuk elérni, ha teendőinket szembesítjük a mai követelményekkel és módszereinket is ezekhez igazítjuk. A változó és szigorú követelményekhez alkalmazkodnunk kell, mert enélkül nincs megalapozott előrehaladás. Mai ismereteink alapján azt mondhatjuk: az eddiginél nagyobb erőfeszítést, helytállást. áldozatkészséget, fegyelmezettséget, jobb minőségű munkát, hatékonyabb gazdálkodást követelő, de megvalósítható programunk van — hangoztatta a továbbiakban. Légvárakat nem építünk, de tudjuk, hogy lehetőségeink nagyobbak annál, mint amelyekkel eddig éltünk. Közéletünkben jól érzékelhető a bizalom a párt politikája iránt és a párt bizalma a tömegek iránt. Népünk nagy többsége cselekvőén támogatja a párt politikáját, félti eredményeit, és kész erőfeszítéseket tenni szocialista vívmányaink védelmében. A hazánkért felelősséget érző és felelős cselekvő állampolgárok soraiban élen haladnak a nők legjobbjai. A nők, akik az új embert szülik és felnevelik, már a természetüknél fogva a jövőt is formálják. Vérükben van szinte, hogy újat alkotni, s a mór létezőt szebbé-jobbá alakítani , törekedjenek. Erre hívnak és ösztökélnek a maguk módján bennünket, férfiakat is.' Ezért mondhatjuk bizakodva: mi — férfiak és nők — együtt legyőzzük a nehézségeket Népünk eredményes erőfeszítéseket tesz a XII. kongresszuson megerősített gazdaságpolitika megvalósításáért, mégpedig igen kedvezőtlen körülmények között — állapította meg. A gazdálkodás külső feltételei nagyobb mértékben romlottak, mint ahogyan arra számítottunk, erősen megnehezült az értékesítés, rosszabbodtak a hitelhez jutás feltételei, az országot jelentős árveszteségek érték, növekedtek pénzügyi ter- heink. Hogy mégis talpon tudtunk maradni, az szocialista gazdaságunk erejét mutatja, népünk szorgos mun- Iráját, helytállását bizonyítja. őszintén meg kell mondani azt is, hogy az elért eredmények megvédéséhez az eddigi teljesítmények nem elégségesek. Mindent el kell követni azért, hogy még inkább kibontakozzanak, megerősödjenek azok a pozitív tendenciák, ámenek a tartalékok feltárásában már mutatkoznak. A kiaknázható tartalékokat mindenkinek a maga munkahelyén, az egyes üzemekben, szövetkezetekben, in_ tézményekben kell feltárni és a fejlődés szolgálatába állí-. tani. Ebben bátran építhetünk a munkáját becsülettel végzők nagy többségére, a szocialista brigádokra, a szocialista munkaverseny lendítőerejére. A hatékonyság, a minőség javítása minden eddiginél nagyobb követelményeket támaszt az irányításban, a végrehajtásban és a politikai munkában egyaránt. Mert, bár sokat rontanak helyzetünkön a külgazdasági körülmények, bőven van tennivalónk itthon is munkánk megjavításában. vényesítése, m kommunisták példamutatása, de a szocializmust felépíteni csak az egész nép képes. A párt, a szocialista nemzeti egység erősítése érdekében folytatja bevált szövetségi politikáját. A nemzeti összefogás társadalmi céljainknak, az e célokhoz vezető utaknak, a fejlődés során felvetődő új kérdéseknek az eszmei tisztázásával, • közös munkával valósul meg és erősödik. Az a törekvésünk, hogy termékeny vitákban kristályosítsuk ki az előrevivő koncepciót, hogy figyeljünk oda minden tisztességes, okos nézetre, javaslatra, még ha nem mindenben egyezik is saját elgondolásainkkal. Igyekezzünk Jó szóval, meggyőzéssel, elvszerű bírálattal érvényre juttatni a párt marxista—leninista alapokon álló politikáját. Így érhetjük el a közös gondolkodást, az egységes cselekvést. A szocialista hazaszeretet magában hordozza a nemzeti érzést, a nép munkájából született eredmények megbecsülését, hazánk, népünk érdekeinek odaadó szolgálatát, de a gyengeségeinkkel való bátor szembenézést, a hibák kijavítását is. Nemzeti önbecsülésünk azonban nem jelentheti más népek lebecsülését. A szocialista hazaszeretet feltételezi az internacionalista magatartás, a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival való szoros együttműködést, a szolidaritást a haladás erőivel, s a népek barátságának ápolását — mondotta végezetül Németh Ká- . roly. Részletek a további felszólalásokból A világ 118 országának 131 nőszervezetét tömörítő Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség üdvözletét Mirjam Vi- re Tuominen főtitkár tolmácsolta. Elmondta, hogy a szövetség nem csak a nőmozgalomban, hanem a békeharcban is jelentős tekintélyt vívott ki, s ez nagymértékben köszönhető a szocialista országok nőszervezeteinek, köztük az MNOT-nak. Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese felszólalásában a többi között hangsúlyozta: a szakszervezeteknek figyelemmel kell kísérniük, hogy mennyiben változtak vagy változnak a tanulás lehetőségei, miután a képzés, továbbképzés vállalati jogkörbe került. Pozsgai Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára hozzászóláséban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a Hazafias Népfront és a nőmozgalom munkáját összekapcsolják. Janica Paceviciene, a szovjet nőbizottság tagja, a Litván SZSZK társadalombiztosítási minisztere, a szovjet nőbizottság, és elnöke Valentyina Tye- reskova, szovjet űrhajós üdvözletét, jókívánságait tolmácsolta a konferencián a magyar nőknek. A konferencia első napján, délelőtt a Nógrád megyei nők képviseletében felszólalt Czé- gény Sóndorné megyei tanulmányi szakfelügyelő. Czégény Sóndorné felszólalása ß nemzeti egység [egyesien Az e’őttünk álló időszakban úgy juthatunk túl biztonsággal a nehézségeken, a kitűzött célokat úgy érhetjük el, ha minden területen és munkahelyen nagyobb igényességgel, kezdeményező szellemben es egységes felfogásban dolgozunk. Nagy, közös történelmi vívmányként tarthatjuk számon az erősödő szocialista rípmzeti egységet, amely szövetségi politikánk eredménye — mondotta a továbbiakban Németh Károly. Megtestesül benne az a nagv tanulság, hogy fontos a párt vezető szerepének ér— A beszámoló családpolitikái fejezetéhez kívánok szólni, ezen belül is az ifjúság családi életre nevelését, annak problémáit vetem feL Tapasztalataimat a Magyar Nők Országos Tanácsában végzett munka alapján, a HNF Nógrád megyei elnöksége tagjaként, gyakorló pedagógusként, szülő- és nagyszülőként szereztem — kezdte felszólalását Czégény Sán- dorné, megyei tanulmányi szakfelügyelő, majd így folytatta: — A család, mint alapvető társadalmi közösség, az utóbbi évtizedekben nagyon sokat változott. Az alapvető családfunkciók megmaradtak: az utódok életrehívása, az utódok nevelése, a családközösség lelki, érzelmi kötődésein keresztül az emberi kapcsolatrendszerek megismerése és elsajátítása a mai családok életében is meghatározó feladat. Ezeknek a családfunkcióknak hagyományuk, múltjuk van, de gyakorlatuk módosult, tartalmuk gazdagodott, változatosabb, emberibb lett. A családban erősödtek a szocialista jellemzők. Nem az érdekek a mozgató rugók egy házasságkötésnél, nem fenyeget a létbizonytalanság az utódok vállalása esetében, a család gazdálkodását, a gyermekek gondozását, nevelését a társadalom sok intézkedése könnyíti. Az utódok nevelése soha nem volt magánügy. A mi emberközpontú társadalmi rendszerünkben sok erőfeszítés történik azért, hogy a felnövekvő nemzedék össztársadalmi értéke magas legyen. Konkrétan tehát a nevelési funkcióról beszélek. A nevelés által mind az egyén, mind a közösség fejlődik, gazdagodik. Hogyan végezzük mi ezt a nevelő munkát? A szülők pedagógiai kultúrája megnőtt és bár a hagyományokra épülő családi nevelés trónvesztetté vált, ennek hiánya átmeneti zűrzavart is okozott sokszor, mégis egyre stabilabbá válik napjainkban a szereteten, ösz- szetartozáson alapuló, az emberi méltóságot tiszteletben! tartó rtevelési stílus. A kényszerítés, a vak engedelmesség helyett a megértés, a meggyőzés, a türelem az irányadó. Az utóbbi okoz gondot sok esetben. A probléma akkor jelentkezik igazán, ha nem tudjuk eltalálni a helyes mértéket. Nehéz feladat ez — hangsúlyozta —, mert az utóbbi évtizedek nagy változásai, a tudományos-technikai forradalom, a felgyorsult életritmus a családok belső nyugalmát és egyensúlyát is megzavarták. A családszerkezetek meglazultak, a harmónia meggyengült, a helytelen szerepvállalások, az aránytalan munkamegosztás családon belül sokszor vezetett türelmetlenséghez, feszült légkört teremtett. Meg kell reformálnunk önmagunk nevelési módszereit, életvitelünket, gondolkodás- módunkat, szülői szerepvállalásainkat úgy, hogy példát tudjunk mutatni azokkal. Ezt azért hangsúlyozom, mert amíg a születéstől 14 éves korig a család, a nevelési intézmények, a társadalom, az ifjúsági mozgalom szinte versenyeznek, hogy mit nyújtsanak a gyerekeknek, azon túl hirtelen megtorpanás van. Ezután a szülők felelősségéről beszélt, majd felszólalását a következő gondolatokkal zárta: Ajánlásként hadd hozzak fel én is két dolgot: próbáljuk/ biztosítanál a jövőben, hogy a tudatosan több gyermeket vállaló, azokat gondosan nevelő szülők, illetve családok valóban élvezzék a társadalom anyagi és erkölcsi megbecsülését, övezze tisztelet őket, éljenek azokkal a szociális és kulturális előnyökkel, melyeket társadalmunk részükre biztosítani, nyújtani tud. Az emberek megítélésében pedig a pontos, példás munkavégzés elismerése mellett kapjon nagyobb hangsúlyt a békés családi otthonokat teremtő, harmóniában, tisztességben nevelkedő gyermekek szüleinek kijáró tiszteletadás, mert a legtöbbet az adja a jövőnek, aki becsületes, hazát és munkát szerető utódokat nevel — fejezte be hozzászólását Czégény Sándorné. * A III. országos nőkonferencia ma fejezi be munkáját. Milyen hatással lehet a világpolitikára a spanyol választás kimenetele? A Spanyol Szocialista Munkáspárt, a PSOE elsöprő győzelme a választásokon nem csak az ország politikai és gazdasági arculatát változtathatja meg, hanem Spanyolország nemzetközi helyzetének esetleges módosításával beleszólhat a világpolitikába is. Emlékeztetni /kell arra, hogy a Franco-diktatúra évtizedeiben a fasiszta Spanyolország „diplomáciai vesztegzárba” kényszerült. Legfeljebb az imperializmus stratégiai érdekei miatt került sor amerikai —spanyol katonai szövetségre, hogy ennek alapján legyen hol elhelyezni az Egyesült Államok légi erejének egyes kötelékeit és legyen hol kikötniük az USA atommeghajtású tengeralattjáróinak. . . A fasizmus bukását a nyugatiak elégtétellel fogadták, mert így lehetővé vált a polgári demokrácia játékszabályait vállaló Spanyolország bevonása a NATO-ba és a Közös Piacba. A madridi kormány alá is írta az észak-atlanti szerződést, most már csak a tényleges katonai integrációba való bekapcsolódás lenne hátra. Felipe González, a szocialisták vezetője azonban kezdettől fogva a NATO ellen foglalt állást. Kilátásba helyezte, hogy a szociaisták győzelme esetén felülvizsgálják az előző kormány — és az előző parlament — döntését, és felvetette azt a lehetőséget, hogy népszavazáson külön kikérik erről a spanyol választók véleményét. Most elválik, a parlamentben abszolút többségre jutott González beváltja-e ígéretét, vagy csak arra használja fel politikai győzőmét, hogy magasabb árat követeljen a nyugati — és atlanti — partnerektől? Sokan emlegetik párhuzamként a görög Papandreu példáját: ő is szem- befordult a NATO-val, de ki nem vonult a szövetségből, s most magasabbra srófolt követelésekkel lép fel az USA- val szemben. Spanyolország minden bizonnyal sürgetni fogja a közös piaci országokat, könnyítsék meg Madrid dolgát a csatlakozásnál, biztosítsanak előnyöket és kiváltságos elbánást a spanyol portékáknak. Egyik- másik országra Brüsszelben a madridi küldött a jövőben sajátos érvekkel is megpróbálhat hatni. Nagy-Britanniá- ra például azzal, hogy a gib- raltári probléma megoldatlanságát hozza fel, sőt, megújíthatja a híres sziklákra formált spanyol igényt. A NATO egész déli szárnyán — Portugáliától Görögországig — érezhetővé válhat a madridi fordulat — ha lesz Madridban igazi fordulat. . . Milyen visszhangot váltott ki Brezsnyev beszéde, amelyet a szovjet hadsereg vezetői előtt mondott el? A nemzetközi visszhang elemzésekor természetesen mindenekelőtt az amerikai reagálás érdemel figyelmet, hiszen az SZKP főtitkára; a szovjet állam feje elsősorban az óceánon túlra címezte szavait. Az ABC, az egyik legnagyobb amerikai tévéhálózat a Reagan-kormányzat fegyverkezési terveire adott „hármas választ” emelte ki: a Szovjetunió minden eszközzel meg tudja és meg fogja akadályozni áz amerikai katonai fölény kialakulását, ugyanakkor igyekszik javítani kapcsolatait más országokkal, ezek között a Kínai Népköztársasággal, s végül mindent megtesz az enyhülés légkörének újraélesztéséért. A tekintélyes New York Times azt emelte ki, hogy a Szovjetunió a maga részéről kész az enyhülés érdekében további erőfeszítésekre, de ugyanígy további erőfeszítést vállal az amerikai fenyegetés ellensúlyozására. Weinberger amerikai hadügyminiszter, aki kötelesség- szerűen, de érdekeltségén túlmenően szinte megszállottan korteskedik a Pentagon fegyverkezési tervei mellett, azt állította, hogy a Brazsnyev- beszéd csak Reagan fegyverkezési programjának helyességét, indokoltságát húzta alá. Figyelemreméltó, hogy vele szinte egyidőben az amerikai atomfegyverkezés el’en az USA katolikus püspökei látványosan állást foglaltak egy pásztorlevélben. Japánban ugyancsak nagy figyelemmel fogadták a Brezs- nyev-beszédet, különösen annak a Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatokról elhangzott részét. A japán külügyminisztérium szóvivője szerint „Moszkva újabb baráti gesztust tett Pekingnek". A japán lapok hozzáfűzték, hogy ez volt az első, magas szintű szovjet állásfoglalás a kínai—szovjet külügyminiszteri tárgyalás pekingi szakaszának lezárása óta, s szerintük a Szovjetunió pozitívan értékeli a pekingi megbeszélést. A nyugat-európai visszhangban vegyesen találhatók annak jelei, hogy a szovjet enyhülési politika folytatását bíztatónak tartja a közvélemény, ám az a felismerés is, hogy a Szovjetunió nem hátrál meg, s hogy az amerikai próbálkozás a katonai fölény kivívására így kudarcra van kárhoztatva. Mi olvasható ki az új nyugatnémet kormány feltűnő diplomáciai tevékenységéből? Kohl, az új kancellár novemberben elmegy Washingtonba, de hivatalának első hónapjában mindenekelőtt az NSZK nyugat-európai partnereivel, szövetségeseivel keresett kapcsolatot. Egy párizsi és londoni villámlátogatás után Bonnba hívta Mitterrand francia elnököt, majd az elmúlt héten Thatcher brit miniszterelnök-asszonyt. Beillik a képbe Carstens, az NSZK államfőjének római és vatikáni látogatása, akit elkísért Genscher, az alkancel- iár-külügyroiniszter. Az angol—nyugatnémet kormányfői találkozó alaphangját az adta meg, hogy Thatcher asszonynak és vendéglátójának azonos a politikai hitvallása. Mindemellett Nagy-Britannia és az NSZK egyformán kitart saját fegyverkezési terve és a NATO rakétatelepítési határozatának végrehajtása mellett, „ha a jövő év végéig nem történik előrehaladás a genfi amerikai-szovjet tárgyaláson”. A londoni és a jelenlegi bonni vezetők együtt akarják elérni, ogy az Észak-atlanti Szövetség mielőbb szabaduljon meg a szibériai földgáz- vezeték megépítését akadályozni hivatott amerikai embargó és a nyugat-európai cégek ellen hozott szankciók politikai tehertételétől. Szó volt az angol—nyugatnémet kormányfői találkozón a madridi biztonsági és együttműködési találkozó befejezéséről is. Ami pedig a kétoldalú kapcsolatokat illeti, Kohl több megértést tanúsított Thatcher asszony közös piaci gondjai iránt, mint elődje tette. Ahogy nyugatnémet hír- magyarázók megfogalmazták: az új kancellár „könnyebben kezelhetőnek” tűnt a „vaslady” számára. Külön megjegyzést érdemel ke'tejük közös nyugat-berlini kirándulása. A hidegháborús szótárból kerüllek elő olyan kifejezéssek, amelyek az „egy Németország”, «a „egy német népre” vonatkoztak, s amelyek így semmiképp sem szolgálhatták például a két német állam békés együttélését. rairy József
