Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

A tervezőasztalon már elkészültek az Ipoly Bútorgyár új termékei, a Tonic fantázia­nevet viselő pvc-fóliás szekrénysorgyártáshoz szükséges dokumentációk. A belföldi igények kielégítésére négyszázat gyártanak még 1982-ben. Képünkön Olicsek Mária műszaki rajzoló és Fodor Imre fejlesztőmérnök a dokumentáció előtt. — kj — Hogyan tovább? A pávások új módszere Két éve folyó szervezési fo- gyár vezetői helyi szakembe- tál az elvégzett mű sebezhető lyamat zárult le a napokban reket adtak segítségül. A ma- pontjaira is felhívja a figyel- a Páva Ruhagyár 2. sz. jános- gyár szervezők olyannyira el- met, mondván: — Most a lég- aknai gyárában. A szervezési sajátították ezt a munkát, fontosabb az elért eredmények munkát, a vezetők megbízá- hogy szívesen alkalmaznám szintentartása, ahol lehet, nő­séből az egész világot beháló- őket munkatársnak. Egyébként velése. Ennek érdekében fő­ző nyugatnémet Werner- cég a szervezés eredményét mő- kozni kell az ellenőrzést, biz- szakértőá végezték el. Miért sutt is jól tudják majd hasz- tosítani a munkahely-kiegé- éppen ők? nosítarii. szitokét, kitoldásokat, appará­Farsang Ferenené, a gyár * IS f\dos“ni “S' igazgatója így indokol: - A * felel° karbantartasárol. Werner-féle szervezésre a ter- Most pedig lapozzunk visz- Elismerve az eddig vég­melékenység növelése, a tér- sza egy kicsit, és elevenítsük zett jó munkát, dr. Hajnal mékek versenyképessége miatt fel a kezdetet, a fogadtatást. András, az Ipari Minisztéri- volt szükség. Ha nem ezt az Kecskés Béláné, a jánosak- um munkatársa véleményében utat választjuk, akkor na- nai üzem pártbitkára így em- jórészt a jövőre utal: gyobb beruházások kellenek, lékezik: — A minisztérium mindent Ilyenre pedig napjainkban _ Igen ^irányú munkát megtesz, hogy az adaptálás ne kívánt a pártvezetőségtől és az csak a vállalaton belül, ha- alapszervezetektől, elsősorban oem sok más hasonló üzem- az új szervezési módszer elő- °en *s megvalósuljon. te nyeinek megértetése, elfogad- A hogyan tovább első vál- taitása. A párttagság taggyűlé- lalaton belüli állomása a pá- a naval Réláé a Páva Ruha- sen’ Pártcsoport-értekezleten Pai üzem lesz, ahol Nagy Gyu- _V?gy ’ Vr,ai «»mA választ kapott az őket és dől- la telepvezető szerint haszno­st gozótársaikat érintő kérdések- «tani fogják a jánosaknai ta­nek vezetőjéé a szó. re, a felvetődő javaslatokra. Pasztalatokat — Ez év májusától számít- Ezáltal érezték, hogy a veze- va, a havi átlagos teljesít- tők igénylik az ő véleményű- * ménynövekedés 15,7 százalék, két is. Azonban idő kellett ah- Mivel a mű még nem tőké- ami mögött havonta nagy szó- hoz amíg a dolgozók meg- totes, mód nyílik újabb, jobb rodas tapasztalható. .Ennek szoktak az. újat, s ennek meg- megoldások keresésére, beve­rem a teljesrtokepesseg az felelően tettek eleget a maga- zetésére, a meglévők tökélete- oka, hanem a termekosszete- sabb minőségi követelmények- sitésére, mindenütt, a helyi tel változása, uj anyagok, uj nek. A szigorúbb munkafegye- sajátosságok figyelembevételé- műveletek bevezetese, megho- lem bevezetese nem jelentett „oi nosítása, a termékek munka- különösebb konfliktust. Ná- igényessége. a piaci igények- lünk a napi nyolc óra valóban nél bekövetkezett rendkívüli munkával telik el. és előkészítetlen átállások. Em- Merner P. Schoening alábbiakkal egészíti ki: nincs lehetőség. * És most beszéljenek nyék. Szigor és figye^messég A _.,,_ I. _ _ _ " is ember? A kérdés munkaerő egy áruházi dolgozó panasza nyomán jutott eszembe, miszerint az egyébként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetőjük a legkisebb mulasztás esetén is durván, gorombán beszél beosztottjaival, de jó szava azokhoz sincs, akik lelkiismeretesen dolgoznak. S ha ezt szemére vetik, azonnal kész a válasszal: „A dicséret is, a figyelmes­ség is, kinek-kinek benne van a borítékjá­ban. Azért, mert valaki eleget tesz a köteles­ségének, miért járna köszönet?” Való igaz: elképesztő káosz, rendetlenség származna abból, ha a fizetés, a munkavi­szony önmagában nem kötelezne tisztességes, sőt tudásunk, képességünk szerint ellátott munkára. Ha mondjuk egy esztergályos, vagy akár középiskolai tanár, a teljesítménye fel­tételeként — a mindennapi dicséretadagot — a vezetők szívélyes mosolyát is kiköthetné magának. Nyilvánvaló, hogy aki belép egy munkahelyre, aki felveszi a fizetését, annak a jogai mellett számolnia kell a kötelességei­vel, a munkával szükségképpen együttjáró fegyelemmel is. S mint a jogok, a kötelessé­gek sem lehetnek függvényei a „főnök”, avagy a beosztott személyes természetének, hangulatának. Ez azonban a kérdés egyik oldala. . . A vezetők, az irányítók és a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, hogy szocialista-kommunista társadalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósításán fáradozunk, vállalva és teljesítve a velejáró összes kon­zekvenciát. Azokat is, amelyek a vezetők és a beosztottak viszonyára vonatkoznak. Nem csak más, de lényegesen egyszerűbb is a helyzet a kapitalizmusban. A tőkésor­szágok állama, a monopóliumok, a kis és nagy részvényesek, a hivatalnokok, a milliós példányszámú újságok, a tulajdonosok szol­gálatában álló hatalmas hivatali apparátusok, a pénzért elkötelezett, vagy jóhiszemű, de félrevezetett értelmiségiek, tudósok, művé­szek próbálják leplezni, humánusnak álcá­zott bölcselkedéssel elhomályosítani az osz­tályellentéteket. A helyzet ennek ellenére sem változik: az egyik oldalon áll a tőkéstulajdon és tulajdo­nos, a másikon azok, akiket kizsákmányol­nak, akik ennek a tulajdonnak a szolgálatá­ban állanak — akár kényszerűségből, akár lelkesen, őszintén, vagy bármilyen módon. Ott alapvetően ez határozza meg a vezető és a beosztott viszonyát, még akkor is, ha bizo­nyos szinteken a vezető szintén a kizsákmá­nyoltak sorába tartozik. Nálunk is elsősorban a tulajdon- és osz­tályviszonyok megváltoztatásával kapott új tartalmat a vezetők és a beosztottak viszo­nya, s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségszerű az alá- és fölérendeltség: a szocialista állam sem mondhat le a szerve­zettségről, a feladatok teljesítésének, az uta­sítások, a rendeletek számonkéréséről, sőt esetenként a büntetésről sem. A hatalom gyakorlásában mindenütt szükség van a munkát, a közéleti tevékenységet, a társadal­mi együttélést szabályozó mechanizmusokra. Mégis: aki csak ezt látja, aki csak ezt az ol­dalt veszi tekintetbe, az akarva-akaratlanul a mi társadalmunk lényegét és egyben a szer­vezett munka legfontosabb célját téveszti szem elől. Nevezetesen például azt, hogy a dolgozók — beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az állami, a szövetkezeti tu­lajdon birtokosai. S ilyen minőségükben: va­lamennyiük joga, sőt sok tekintetben köte­lessége is a beleszólás, az állampolgári és egyéb jogok gyakorlása, a szocialista tulaj­don védelme, gyarapítása, a munkahelyi és társadalmi viszonyok formálása. Ebben az összefüggésben már távolról sem tekinthető személyes ügynek a vezetők vi­lágnézete, politikai-erkölcsi magatartása, vagy akár figyelmessége, érzékenysége a dolgozók mindennapi, akár személyes gondjai iránt. S az ilyen vezetői megnyilvánulás éppen úgy nem nélkülözhető, mint például a szakmai hozzáértés, a feladatok ellenőrzésének követ­kezetessége és szigora. Ilyen összefüggésben lehet szerepe — és kell is, hogy legyen! — a jó szónak, a figyelmességnek, a dicséretnek. Alaposan téved tehát az a vezető, aki mind­ezt alábecsülve, csupán „boríték”-ügynek te­kinti az erkölcsi-emberi elismerést. A vezetés tevékenységének leszűkítése gaz­dasági folyamatra, különféle gazdaságossági meggondolásokra, előbb-utóbb minden szem­pontból károssá válhat. A vállalatok gyakran szóvá teszik, hogy munkaerő híján nem ké­pesek kihasználni termelőberendezéseiket. Kétségtelen: a munkaerő-ellátás jelenlegi helyzetének javításáért, a belső tartalékok hasznosításáért, a tudatosan irányított mun­kaerőmozgásért sokat tehetnénk szervezeti változtatásokkal, az érdekeltségi rendszerek javításával, a munkaerőképzés meggyorsítá­sával, a munka szerinti elosztás elvének kö­vetkezetesebb érvényesítésével — tehát gaz­dasági jellegű intézkedésekkel. Csakhogy ez és ennyi elegendő-e? Adatokkal bizonyítható, hogy sok vállalattól elsősorban azért men­nek el a dolgozók, mert rossz a munkahelyi légkör, a vezetők, csalhatatlannak tartván magukat, elhanyagolják az üzemi demokráci­át, a dolgozók véleményét, javaslataikat. az egyéni, sőt a vállalati-közös­r6QI0 ségi gondok is jobban elviselhe- tők ott, ahol a vezetők tájékoztatják, mi több, beavatják a dolgozókat: ahol a beosztott­nak nem csak a munkaerejére, de az eszére, a szívére is számítanak. Ahol a munkaerőn nem statisztikai fogal­mat, hanem gondolkodó, az országért, az üzemért felelős embert értenek. Földesi József — venesz — Á Volkswagen-eladások erősen visszaestek Az Egyesült Államokban a dollárig terjedő árengedményeket úti cirkálókra. A vw vezetőségé- Volkswagen súlyos értékesítési kaptak. nek véleménye szerint sok ame­válságban van. Legfontosabb kül- A VW legnagyobb konkurrensei. rikai számára a kiskocsik vi­földi piacán a konszern az első a japán kiskocsik és az amerikai szonylag túl drágák. Most a fél évben 37 százalékkal kevesebb Subcompact Car nevű autók el- wolfsbudgiak attól félnek, hogy a Anriit Ártott el adása ezzel szemben csak 12 szá- nagy veszteségek miatt több ame­voikswagent es Audit adott el, zaIékot esett vissza. A csökkenő rikai Volkswagen-kereskedő áttér mint az előző év hasonló idő- benzinárak miatt az amerikaiak majd a nyereséges konkurrenciák- szakában — jóllehet a vevők 625 közben újból áttértek az ország- hoz. nek ellenére az új munkaszer­vezés eredményeként 50 szá­— Kezdetben elég sok volta Zalákkal csökkent az állásidő, . . *rr‘ nőtt a termelékenység, javult Kzem^n ßlvaltom “ne^T jJSk"?,8*^ ubtán százalékra esett vissza, a mun- „ . . 2 «"tómenyhez, kahibás termékek száma pe- ® £ye*e?.unk dig a felére csökkent. Ehhez , ®s bebizonyítani hozzájárult a rugalmasabb haIö,.6 aAZ 11,1 - mocí" belső üzemi érdekeltségi rend- -n-■ 8 raknak. ^ **Xar var“ szer is. Ma már a művezetők, v ‘ atermettséguk meg- technikusok, minőségellenőrök , _ - munkához, nyugod- havonta kapnak prémiumát, hasonlítani te­ha teljesítik a feltételeket. A Urfei & Pyugat} „or,~ sikerekhez hozzájárult a nyu- vej3 olgozo varronoké­gatnémet szakértőkkel kiala­kult jó együttműködés, a he- ^ előbbi gondolatot folytat- lyi szervezők gyors ráhango- Godena Mihály né, a válla- lódása a feladatokra. Soha- ^ szakszervezeti titkára a kö- sem azt nézték, mit miért vetkezőképpen mondja: nem lehet megvalósítani, ha- — A betanulási idő alatt a nem ellenkezőleg: gyors meg- dolgozók megkapták átlagke- oldásokra törekedtek. A leg- resetü'ket, tehát jövedelmük- fontosabb eredmény, hogy a ben nem volt kiesés. Az új vállalat szervező apparátusa Werner-normák kialakításánál felkészült az önálló munkára, Pedig figyelembe vettük a a szervezettség szintentartásá- szükséges pihenőidőt, és a sze- ra. és továbbfejlesztésére. mélyes szükségletekkel járó időket is. Összehasonlítva a tinlar.0A.l- i,;.a _ ____ “ M iként ítéli meg az elvég­zett munkát, annak eredmé­nyét Werner P. Schoening, a cég elnökhelyettese. dolgozók bérét, az 1930-as ke- t esetükkel, amikor a szerve­zés elindult, azt mondhatom, nogy ma jóval magasabb a keresetük Kiegészítő beren­dezések, gépek és, appa-'átok — Az előzetes felmérés segítik a norma teliasítósát alapján kialakított feladato­kat sikerült alapvetően telje- síteni. A megvalósítás azon­ban a tervezettnél nagyobb rá- Bizonyára sok hasznosat fordítást kívánt. Nagyon jó tudnának mondani a vállalat együttműködés alakult ki szak- szervezői: Hegyi Júlia, Földi értőink és a vállalat vezetése István né, Mészáros Ágnes, No- között, de igen jelentős támo- vote Katalin és Scherer Mag- gatást kaptunk a minisztéri- “olna. Közülük az utóbbinak umtól Is. Itteni munkánknak tójuk meg a szót, mert ami- az volt a sajátossága, hogy a d°n a távlatokra utal, egyút­- Már mondták, hogy jön — Kulcsemberek pillant föl a talpig fehér fia­talember. — Csak az a hely- m» wm ■ ■ ■ ____ zet, hogy nem érek ám rá le- yff Élfiflfill ülni beszélgetni... W aVMi v* ^ " nem ér rá. A baglyasi kifli­gyár 32 éves művezetője ugyanis szabadságon van. Az előttem álló péklegény még­sem optikai csalódás: csak a művezetőt szabadságolták, hogy a tésztakészítő csoport- vezető nyakig merülhessen a munkába. — Azért alkalmas hely a jövő kigon­dolására. Keskeny zöld papír- szeletikét nyomnak a kezébe: cipó 2392, zsömle 38 775, óriás- kifli 505. Ez a mat adag. Go­lyóstollat kap le az ablakpár­kányról, számol. Mennyi sült ki eddig, mennyihez kell még tészta. — Jó már? — kérdez át a Na, ilyet Is ritkán hall az ember. Csakhogy Polonyi Já- p0ionyi átmegy, megkavarja, már ott volt, szétnézett. Amaz nosnak igazsága van, tényleg cseppnyit ujja hegyére véve már régóta nincs a szakmá­.... a ■’ megkóstol. ban, ő meg olyan alaposan — Na — mondja elégedet- ottragadt, hogy azóta se sza- ... ten és otthagyja a kollégát, badul mestersége varázsától, tegenyke a dagasztotok Nem ok nélkül ilyen „gyere Polonyi János meg a pékmes- — Nézd meg! — szól vissza ide nézd már meg” ember ő terség egymásra találtak. A Polonyi, de akár ne is szólt a kifligyárban. Tizenhét éve tói sikerült találkozás révén volna, úgyis maga nézi meg. A süt érti a mesterségét. S eny- átvészelte azokat az időket is, gyerek még fiatolka, biztos, nyi idő alatt a többiek is amikor legényként inkább szó- ami biztos, megszokták: nemcsak elma- okozni indult volna vasárnap Nem látszik fáradtnak, pe- beszélgethetünk, gyarázni, hanem megmutatni este, mintsem dagasztani. Pe- dig ide-oda cikázását nézni is ha én közben dolgozhatok js tudja, amivel a másik meg- sokan otthagyják enyhül meg. — Legfeljebb akad miatt a sütödéket! szólok, hogy a lisztezésnél áll- _ Láthatja, mi megy —pil- _ jón odébb. S már nyitja is a Ömlik a mázsás esés: Néha nekikeseredik az sok. Azt mondja, ha nem ép­pen helyettesít, kicsit azért nyugalmasabb a napja, Csak­lant föl. — Elhiszi már, hogy ember _ vonja meg nicit a hogy ilyenkor is meg kell mu­a x e ' í <•> _ _ ok* í-Qjfni v-> ^ ------­csap ot, tényleg nincs idő tereferélni? vállát. — De hát hol nem’ ebehar- Válaszolnék, de nincs kinek. Főleg akkor hajlottam rá, ami­taitni, mit tud, ne vethessenek a szemére semmit, majd ha is­minc liter víz, négy liter só- Polonyi eltűnt. Körülnézek, a kor a művezetői posztra állí- mét köPerW lesz rajta. Hiszen 1 o frolnKoiA ko+.nlwAiin -Pa.. IrAWrtn/iá!» PaI 1Á i- a 2 ' * i , , , a ......... 1 <717 ff.Q m Än Al a.vaPa -* A TJJ Á L - ^ íg y van éjjelente is. Hiába ér­kezik művezetőként, ha üres marad egy hely, bizony be lé, s — valóban hatalmas fe- kemencék felől látom jönni, tottak, s rájöttem az embe- hér felhőt kavarva — a hat- — Majdnem elkelt a cipó. rekkel bánni — külön szak. vanhárom kiló liszt. Tetejére — fúj megkönnyebbülten. — ma. Ingerült voltam nem ­életszőt morzsol, adalókanya- Tanulófiú vet, oda is figyelni győztem türelemmel ’ Hábo- keiI oda állni. Mégis csak fur­gokat szór, a halomra kovászt kell. Jöjjön, megnézzük a ké- rogtam magamban- kellett ez Csa volna, ha olyankor üldö­csap — kész az 1500 zsömlé- székét! neked, fizikai munkásként gélne az ember! re való tészta. A félkilós cipócskák gyö- művezetni?! — Te gyere már, nem lehet nyörűek, mint az álom. Kére­lehúzni — lép át hozzá az in- ke!k’. magasak, pirosak-barnák. Ennek már vége. Most azon -----------------a i,Ca»uk­t enzív dagasztónál dolgozó Végigsöpör, rajtuk a szemével, g°ndolkodik, ha meghagyják ményt Pásztora, Nagybátonv­srác. Polonyi János odaugrik, biccent: mostani helyen, akkor bizony ba, Szécsénybe. Az árukiadást pétién mozdulattal húzza rá Csaknem kiváló. Kevés :anz ni .,, - Nem esne ne- js Polonyi János tartja szem­a teli csészére a gépet. híja van — leemel egyet, mu- heze,e> jól vág az esze, fiatal Megragadja a gumikerekes tatja, kicsit csücskös. De héja ls meg... / csészét, s amit az imént össze- már szépen repedezett, ez már Ezen a tanuláson kicsi irie- készített, tolja a dagasztóhoz. szállításra kész. ig elmorLn“nT- haÍm£­Még nem is végez, a sóléke- Polonyi János nem gondol- nák. De ahol ennyi ember hi- verőből keresik: ta volna egykor, hogy valaha ányzik a termelésből, -az nem — Nem tudom, mi van az- ő süti majd a megye kiflijét, zal a géppel, nem szedi föl a zsömléjét. Egy ízben barátját sót az aljáról! kísérte be a pékségbe, s ha Éjjeli fél egykor már beáll­nak a kifligyár elé az első te­herautók. Viszik a péksüte­mel. S míg a rakodást ellen­őrzi a kocsinál, aligha ötlik eszébe, hogy ez az ő péksége — voltaképpen véletlen sze­relem. Szendi Márta NÓGRÁD — 1982. október 31., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents