Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

Szombati tál sas játék i Mondjuk: Pálma* szóról eszébe jut valakinek valami" Párhuzamosok, ha találkoznak? Mottó: „Minden Talán nem véletlen, hogy a pálmáról a nyár jut eszembe, s bizonyára az sem, hogy a nyárról meg Cupari, ea a köz­kedvelt jugoszláv tengerparti üdülőhely. Igaz, mikor késő déután ide érkeztünk, éppen- hogy eltűnt széniünk elől a tenger. Az út bal oldalán az autóskemping sátrai sorakoz­tak véget nem érő hosszúság­ban, átellenben viszont — egy szélesre tárt kapun — csak úgy özönlött ki a fürdőruhás tömeg. Nem kérdezősködtünk, szembe az emberáradattal — irány a tenger! 0 A kapun túl csodás sétá­nyon haladunk, aztán puha homokba süpped a túracipő, elnehezül a hátizsák, de sze­münk előtt végre megcsillan az Adria. Mire a selyme« vízben meg- mártózunk, leszáll az este, ide­je éjszakai szállás után néz­ni. A kiépített strand szom­szédságában pálmaliget borít­ja a lankás partot, igazán idil­li hely magunkfajta „hálózsá­kosoknak”: lábunk alatt teli­holdban fürdő mélykék ten­geröböl, melyet kétoldalt Dub­rovnik és Cupari fényei szegé­lyeznek. Festeni sem lehet en­nél szebbet Reggel hasunkra süt a napi íürdőzőlc zsivaja az ébresztő. Csak most vesszük jobban szemügyre, hová is csöppen­tünk: modern szállodakomp­lexum parkjában töltöttük az éjszakát. Atcihelődünk a frandra, ahol magyaV házas- 1 >r figyel fel beszédünkre: — Micsoda nagyszerű találkozás! l egalább nem fogunk unat­kozni. Esténként akár kár­tyázhatnánk: is. Mi a 224-es szobában lakunk. A tiétek há­nyás? — A miénk? Ha jól emlék­szem a 14-es pálma... — vési — 2 A pálma a nyakkendőn voit. Csita megvette, hazavitte, nagyon finom selyempapírba csomagolva, igazán rendes volt a spiné a Grassalkovich utcá­ban, abban a kis bazárban, ahol végül is megvette diva­tos ékét férfiasságának. Ezer- kilencszáznegyvenhetet írtak- a naptárak, a pálma az amerikai filmekről tekergőzött le a né­zőtérre, természetesen nyak­kendőformában, olyan hosszú kígyó nőtt belőle, hogy né­hány hónap alatt mindenki­nek jutott egy nyakkendőnyi darab! Érdemes leírni a nyak- csit: a csodálatos pálmafa ép­pen középen helyezkedett el. Az alapszínben, a sárgában és a tengerkékben. Azért ezek­ben, mert a pálma természe­tesen egy délszaki szigeten állt a nyakkendő szerint. A sárga a homok volt, a kék a tenger, a pálmafa ágán egy (vagy több) majom lógott és kókuszt dobált a vízbe. A fa közelé­ben faháncsszoknyás, amúgy meztelen barna bőrű hölgyek lejtettek... Csita felvette a nyakkendőt, a tükörbe nézett, azután ment is csurbliznj a sarokra, a szo­kott helyre, ahol a későbbi magyar filmek szerint is tánc­iskola működött sokáig. Bent már mindenki a helyén volt, Csibi is, ez az őrületes szex- bomba, ez a szökés csoda, de ne részletezzük... A hatás le­írható: semmi! Csita másnap új nyakcsit vett, az Is pálmás volt, felkötötte, ment rázni egyet, de minden ugyanaz, mint tegnapelőtt, azelőtt: Csi­bi kutyába sem vette. Időközben a pálma kiment a divatból— — pat — •A kisorsolt szót id. Balya Pál- né, Nagybárkány, Petőfi út 33. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra is várjuk olvasóink javaslatait! A javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva — ok­3 Mostanában, a munka-, a piaci, a fegyverkezési éa egyéb versenyek fölélénkülésének idejében kiváltképp az érdek­lődés középpontjában áll a pálma, pontosabban az: ki vi­szi el a pálmát. A leglényege­sebb kérdés talán ez, hiszen lehet bármilyen látványos, eti­kus, élvezetes egy-egy akció, ha siker nem követi, hamar elfelejtődik. A „piac” minde­nütt — akár a gazdaságban, akár a sportban, akár a sze­relemben — a győzrtest érté­keli, csaknem függetlenül at­tól, hogy a bajnok szépen, a fair play szabályai szerint, avagy a cél szentesíti az esz­közt — alapon jutott-e dia­dalra. A napjainkban gyakor­ta emlegetett nehezülő körül­mények az élet minden szín­terén élénkebb fejhasználatra késztetik azokat, akik el akar­ják vinni a pálmát Van eb­ben nem kevés jó dolog is, mivel így azok is fürgébb ész- jártatásra serkennek, akik ko­rábban egyszer-többször már elvitték a pálmát és már-már azt hitték, hogy az összenőtt velük, mindig náluk marad. Pedig a pálmáért új helyze­tekben újra meg kell küzdeni. S korántsem biztos, hogy az egyszer-kétszer már eredmé­nyes harmadszorra-negyed- szerre is sikerrel kecsegtet. Elképzelhető, hogv a frissebb pálmahajszolók ellesték a ré­gebbi küzdőstílust továbbfej­lesztették, és ők alkalmazzák már sikeresebben. Vagy az is megeshet hogy kicserélődött a játékvezető, és nem engedi meg a korábban bevált csel­fogásokat így a pálmáért zaj­ló vetélkedés mindenkiben tar­talékokat mozdít mól — tóber 30-ig küldhető be szerkesz­tőségünk címére: Salgótarján, Pa- lócz Imre tér 4., 3100. (A borí­tékra kérjük ráírni: „Egy szóval is nyerhet!”) Szombati társasjá­tékunkkal november 6-i szá­munkban jelentkezünk legköze­lebb. „Életemben sose féltem annyira, mint akkor. A gye­rek: hozta a üzenőit: családlá­togatásra jön az osztályfőnö­ke és az ifjúság védelmis a szülői munkaközösségtől. Iste­nem, az uram még azt hiszi, én panaszkodtam és csődftet- tem ide őket Mi lesz, ha na­gyon be van állítva, hőzöng, kést szed elő? Még el vitetik a gyereket!... — De egészen másképp alakult. Az ifjúság- védelmis kiderítette, az ő fér­je ugyanott dolgozik, ahol az enyém. Mondta, milyen tekin­télye van az uramnak, megbe­csülik a szakértelméért. Az­tán az osztályfőnök elmondta, milyen bajok vannak a Feri­vel az iskolában, miben kérik a segítségünket És semmi hepciáskodás, megértette az uram a dolgokat Én meg ed­dig azt hittem, a szülői mun­kaközösség csak arra való, hogy a farsangot szervezze...” „Bátran kijelenthetem: a lá­nyom végigjárta a nyolc osz­tályt úgy, hogy sose voltak ná­lunk családot látogatni. Igaz, semmilyen szempontból nem volt »átlagtól eltérő-. £s mi se mentünk túl gyakran a nyakukra: még elsőben elvet­ték a kedvemet a szülői ér­tekezlettől. Tül sok volt a bá- jolgás a vezető pozícióban le­vő szülőkkel és mindig csak valamilyen akciót szerveztek. Erre akadt három-négy buzgó mócsing szülő, a gyerek érde­kében pedálozó. Ez lenne a gyerek érdeke? Szerintem in­kább az, ismerjük az iskolai dolgait, ha tudunk, segítsünk. Ha más szülők igazi, tartal­mas kapcsolatot alakítottak ki a pedagógusokkal, az bizonyá­ra a tanáron is múlott” „Az a baj, hogy sole peda­gógus a szülőkkel is úgy bá­nik, mintha kisiskolásokkal beszélne. Nem egyik fel­nőtt beszél a másikkal egy közös ügyben... Ezt' egy nor­mális szülő nehezen veszi be, inkább lemond a kapcsolat- tartásról. De ha nem így van — sok a jó példa is — part­nerek lehetnek. Nekem sike­rült." „Sok: családot megismertem a tíz év alatt, mióta tanítok. A felszínen kiegyensúlyozott családoknál is lehetnek olyan problémák, melyet a gyerek érdekében tisztázni kell. Nem üvegház az iskola, ahol a be­jött gyerekanyagból ezt és ezt „formálunk«, fejlesztünk — ismerni kell a tanítványain­kat érő külső hatásokat is. De bármennyire fontosnak tartom a szülőkkel a kapcsolattartást, ennek csak egy eszköze (ha jó™) lehet a szülői munkakö­zösség. Hiba lenne misztifikál­ni™" xxxx zxxxz Bevallottan provokatív szán­dékkal a beszélgetésünkkor idézek néhány negatív véle­ményt Obrusánszky Lajosné- nak. Mert nem „szürke szülő­vel”, a salgótarjáni Bem úti Általános Iskola szülői mun­kaközösségi elnökével • ülök Sizemben. Második éve tölti be ezt a posztot, korábban is már vezetőségi tag volt — Hogyan kerültem kap­csolatba az iskolával? Akkor költöztünk ide Ózdról, amikor az iskola is költözött a régi, életveszélyes épületből. »Aki tud jöhetne segíteni a takarí­tásban, berendezkedésben- — mondták és én jöttem. Szíve­sen válaltam a színházba .kí­sérést, a teadélutánok, farsan­gok szervezési munkáit is. A farsang szónál rámnéz és hozzáfűzi: de nem csak far­sangból áll az élet™ — Eb­ben at iskolában az átlagos­nál sokkal több a veszélyezte­tett gyerek. Furcsa módon — vagy nincs benne semmi kü­lönös? —- a tantestület zöme régi, a páyát, hivatást nagyon szerető ember. Nem azért mondom, mert én is pedáloz- ni akarnék — a kislányom egyébként is jó tanuló — de gyakran érzem: egyetlen gye­rekről sem akarnak lemonda­ni, minden lehetséges módszert megpróbálnak. Vallom, hogy a szülőknek a nevelés ügyei­ben kell főként partnernek lenni a pedagógusok számára. Hallottam én is eseteket, ami­kor a szülők „jelentgették” a tanár — szerintük — rossz oktatási módszereit a tanács­nak stb. — ahelyett, hogy az érintettel és az iskola veze­tőivel beszéltek volna. Ná­lunk szerencsére ez nem di­vat, ahogy az sem, hogy arany­láncra gyűjtenénk a tanár­nőknek. Ezt az igazgatónő ha­tározottan megtiltotta —> van azért néhány szülő, akiben ott a rossz beidegződés és nehez­ményezi, hogy csak virág, esetleg könyv az ajándék. Ám van példa — ha ritkán is — a másik végletre, amikor a szerény, közös kirándulás, ren­dezvény tíz-húsz forintját sem adják oda a gyereknek. — Említette, hogy sole a ve- sEélyeztetett gyermek. Az ő érdekükben mit tesz a szülői munkaközösség? — Vannak olyanok, akik több napot is hiányoznak iga­zolatlanul — elmegyünk a szü­lőkhöz, megkérdezzük a prob­lémáikról őket. Az „Idegér” fogalom kissé a városban — most kihelyezett szülői érte­kezletet tervezünk, amelyre a még csak később Iskolába já­rók szüleit is meghívjuk — a HNF-el, Vöröskereszttel közö­sen. Dr. Fancsik János, or­szággyűlési képviselő lesz az előadó — az egészségvéde­lemről, higiéniáról beszél. Sok embert várnnkr Van most egy túlkoros gyerek, még óvodába sem íratták be a szü­lők, pedig jövőre, egy év ha­lasztás után már az iskola kö­vetkezne! Foglalkozni kel! ve­le, meg több. gyerek mellé tár­sadalmi pártfogót is kijelöl­tünk. Szeretnénk megakadá­lyozni, hogy csavargó, bandá­ba verődő fiatalok legyenek belőlük. Ez is a szülői mun­kaközösség, nemcsak a -far­sang XXXX xxxxx Hazafelé tartva végiggondo­lom, mi mindenről esett szó. Az ötnapos tanítási hét mi­att egyre fontosabb lesz, hogy a szülői ház és az iskola együttműködjön. Ennek egy fő feltétele van: a kölcsönös, őszinte érdeklődés, a valódi, tartalmas partneri Kapcsolat kialakításának igénye. Ebben a nagy iskolák sokszor ta­nulhatnának még a „kicsik­től”, ahol adott jobban egy­más ismerete. Kit képviselhet a szülői munkaközösség? Természete­sen a szülőket — vághatnánk rá. Hiszen rajtuk keresztül tudták meg sok helyen, hogy milyen nehézségekkel talál­koznak például a matematika­tanulás segítségében. De ösz- szekötő kapocsként „szolgál­nak” a tantestület és a szü­lők között is, ltolmácsolják a tantestület, az iskolavezetés információit, kéréseit, segíte­nek a pedagógiai kultúra erő­sítésében. De elsősorban a gyermekek érdekeit képviselik — értük történik minden. Aki így érzi, annak nem „szereplési pódi­um” az SZMK, hanem a csa­ládon, a gyermekközösségen túl a nagyobb közösség szol­gálata. Vannak még Obru- sámszkynék — is. És biztató, hogy egyre ritkábban bukkan föl a rossz gyakorlat, mely az SZMK-t a társadalmi munka szervezőjének tekinti elsősor­ban. Kettőn áll a vásár — az emberi, nevelési kapcsolatok­ban is. G. Kiss Magdolna Rákóczi nyomán a Nyírségben A Vay-v Kurgánkincsek Moldáviában Ha képzeletben Nyíregyhá­zát, Kisvárdát és Nyírbátort egy háromszög csúcsaiként rajzoljuk magunk elé, e terü­letnek csaknem közepén le­lünk rá Vajára, a Nyírség egyik legkedveltebb kirándu­lóhelyére. Az érdeklődőket ter­mészetesen nem csupán a könnyű és változatos megkö­zelítési lehetőségek vonzzák, hanem a hozzáértőn helyreál­lított Vay-várkastély és park­jának történelmi levegője. Többek között talán ez ihlette a rendezőket arra Is, hogy az utóbbi években több nagy sikerű tudományos konferen­ciát bonyolítsanak le a kas­tély falai között, melynek fő témája a Rákóczd-szabadság- harc volt. Az igen szép fekvésű, széles, hatalmas sétányokkal, értékes faóriásokkal rejtett kastély felé vezető utakon mindenek­előtt Vay Adómnak, II. Rá­kóczi Ferenc udvari marsall- jának mellszobrával találko­zunk. A képmás nyugodt mél­tóságú. jellegzetes XVIII. szá­zadi főurat ábrázol azon ke­vesek közül, akik vagyonuk, tekintélyük, meggyőződésük súlvával kötelezték el magu- ' kát Rákóczi és az általa kép­visel1: nemzeti ügy mellett A kastély — bár különböző részel más és más korokból származnak — egységesen ne­mes látványt nyújt Gyönyör- ködtetöen ötvözi a különböző korok építészeti stílusát és elképzeléseit. A komoly érté­ket képviselő Vay-várkastély középső része a XVI. század első felében reneszánsz stí­lusban épült — védelmi cél­lal — 1659-ben emelték, déli tornyát pedig a XVIII. szá­zadban. A kastély belseje minden korból más és más jellegzetes vonást őriz: bolto­zatos, hatalmas termeket, szé­les, kényelmes belső folyosó­kat. Érdemes megtekintenünk egy 1900-ból származó meny- nyezetképét a második eme­leti teremben, amely a ni'ká- polyi csatát ábrázolja. Ebben az épületben került sor 1711, január 31-én a híres találkozóra II. Rákóczi Fe­renc és a labanc hadak fő­vezére, Pálffy János között: Ez a megbeszélés akkor már az adott politikai-hatalmi vi­szonyok között nem lehetett eredményes: nem sokkal ezu­tán a fejedelem végleg elhagy­ta az országot. Vaja tehát jel­kép Is a nagy fejedelem éle­tében: utolsó diplomáciai kí­sérlete hazája földjén, hazá­ja megmentése érdekében. A kastély gazdái alapos ku­tatással, gondos szeretettel összeállított helytörténeti ki­állítást, Vay Ádámról elneve­zett múzeumot hoztak létre a kastélyban, amely értékes do­kumentumokban, tárgyi emlé­kekben bővelkedik, mind • kastély, mind pedig a Vay család történetét illetően. Aki kedveli az ötvösművé­szet ritka alkotásait, az gyö­nyörködhet egy kiváló ötvös­művész munkájában: egy XV. századi gótikus kehely félt­ve őrzött kincse a múzeum­nak. Sétánk során érdemes meg­látogatni a napjainkig ugyan már többszörösen átépített, de lényegében a XV. századi épí­tészetet dicsérő deformátus ten^Samot Je. (Révy Bsztcr> A szkíta sírok feltárása az i. e. VII. századtól időszámí­tásunk utáni HI. sz.-ig a Don —Duna közén élő sztyeppéi népek titokzatos világára de­rít fényt. E remek lovas nyi- lazók, nomád pásztorok éle­téről az első értékes infor­mációt a világhírű antik gö­rög történetíró, Hérodotosz műveiben találh-stjssk meg. A szkítákat mégis 15 hosszú évszázadnyi időre elfelejtette a világ: attól kezdve, hogy az i. sz. utáni III. században a szkíta állam megszűnt lé­tezni, egészen a XIX. száza­dig semmit sem tudtak róluk. Az első szkíta kurgánokra 150 évvel ezelőtt bukkantak a régészek. Az 1930-as krími ásatások során, a Kul-Oba kurgánban csodálatos ék­szerremekeket találtak. A feltárt szkíta sírok száma_azó- ta egyre nőtt, de úgy tűnik, az újabb leletek csak soka- sítják a régészekben felme­rülő kérdéseket Legújabban Moldáviában végeztek sikeres ásatásokat, ott, ahol sokáig nem hitték, hogy valaha is éltek szkíták. | 1970-ben a köztársaság déli részén bukkantak rá véletle­nül egy kurgánra, s azóta év­ről évre mind érdekesebb le­leteket találnak. A moldáviai szkítakutatók szemében az eddigi legsze­rencsésebb év az 1981-es esz­tendő volt, /Imikor páratla­nul szép arany nyakék ke­rült felszínre. E felbecsülhe­tetlen értékű muzeális ritka­ság az eddigi legnagyobb szkíta nyakék: átmérője 25 cm, súlya 820 gramm. Ez a méreteinél fogva is tekinté­lyes ékszer arról tanúskodik, hogy egy hadúr, vagy törzs­fő temetkezési helyét nyitot­ták fel. Az, hogy az ékszeren három helyen is javítási nyo­mok láthatók, bizonyítja, hogy sok évtizedig egy ne­mes család hagyományos éke volt, amely valószínű apáról fiúra öröklődött. Az észak-dubosszárszi ön­tözőrendszer építésekor is szkíta sírokra bukkantak. Az itteni ásatásokon- az egyik kurgánból egy három méte­res lovasszobor került elő, melynek nyakára tipikusan szkíta nyakéket faragott a művész. Sajnos ezt a temetőt már akkor találták meg, ami­kor azt már kifosztották, de a barbár sírrablók még így is sok, archeológiailag érté­kes leletet ’ hagytak a régé­szeknek. A rablók figyelmét egyebek között elkerülte egy jellegzetesen nyakék is, amelyen két, finommívű ötvösmunkát dicsérő orosz- lánfej között középen két egy­mással szemben ülő kiskacsa látható. 8 NÓGRÁD — 1982. október 23., szombat tu Petrik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents