Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

E:söprő győzelmet aratlak a szocialisták Továbbra is a nulTa megoldás Görög mérleg a helyhatósági választások után Á nyugati érdekek képviseletében Fodor György, az MTI mun­katársa írja: „Senki nem születik szoci­alistának. Az ideológiai alap­elvek nem a hivatalban, a sza­lonban vagy az elitista szemi­náriumokon születnek, hanem a mindennapi harcban... ez­ért elsődleges jelentősége nem annak van, hogy valaki szoci­alista-e — hanem annak, hogy szocialistává válik...* — Andreasz Papandreu ezekkel a szavakkal foglalta össze 1974 szeptemberében megala­kult pártja, a Pánhellén Szo­cialista Mozgalom (PASOK) alapelveit. Hét évvel később 1981, október 18-án a Görög­országban csak — „Andrea”- ként emlegetett népszerű poli­tikus szociáldemokrata jelle­gű szocialista pártja elsöprő győzelmet aratott az általános választásokon. Egy évre rá, 1982. október 17-én a helyha­tósági választásokon — a nagyvárosokat kivéve — Gö­rögország népe „igennel” sza­vazott a „görög szocializmus” kormányzatának egy évére. A vasárnapi helyhatósági választások jelentették az el­ső komoly erőpróbát Papand­reu egyéves kormányzása szá­mára. „84 görög városban a szocialisták elsöprő győzelmet arattak, hét városban a kom­munisták győzedelmeskedtek — szemben a konzervatív új demokrácia 29, főként nagyobb városokban aratott győzelmé­vel. A PASOK útjára jellemző adatok: az 1974-es általános választásokon a szavazatok 13,6 százalékát, 1977-ben 25,3 százalékát, 1981-ben 48 száza­lékát szerzi meg. A tavalyi választások után a jobboldali „új demokrácia” azzal magyarázta vereségét, hogy a PASOK csak a „válto­zás” jeszavával győzött, mert Görgországban .nincs talaja a szocializmusnak”. A helyhatósági választások eddigi eredményei ugyan nem teljes értékű mutatói a PASOK-kormány egyéves tel­jesítményének — s nem is meghatározói a majdani vá­lasztások ldmenetélenbk —, de feltétlenül jeleznek valamit: Adreasz Papandreu kor­mányzatának első évére a fo­kozatosság, a belpolitika el­sődlegessége és a józan tak­tika volt a jellemző. A Papandreu-kormány na­gyobb önkormányzati lehető­séget ígért — és adott ehhez pénzt is — a városi hatósá­goknak. Lépéseket tett a meg­gyökeresedett és közmondásos korrupció felszámolására. Hozzákezdett a nők „felsza­badításához” — modem tár­sadalomba való integrálásuk­hoz — például a polgári há­zasság intézményesítésével. Nekifogott az állam és az egy­ház viszonya — kényes — kérdésének rendezéséhez. Lé­péseket tett az oktatási re­form irányába. Európában utoljára a „helyére tette” az antifasiszta ellenállás ügyét, elismerve a görög fegyveres ellenállás szerepét, amelyre mindeddig bélyegként igye­keztek rásütni a „kommunis­ta” tehát elítélendő — jelzőt A nagyvárosokban, s így Athénban is, a PASOK-ra le­Á lyoni hóhér és a többiek A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint egy Klaus Barbie nevű biztonsági főtiszt pánikszerűen elhagy­ta Bolíviát. Ez az egyszerű tény jó hír a világnak. Jelzi, hogy a zaklatott sorsú dél-amerikai ország jótékony poli­tikai földcsuszamlás színhelye. Senor Barbiet valaha herr Altmannak, hosszú eszten­dőkön át pedig herr obersturmbannführernek hívták. Ez utóbbiként a nácik által megszállt franciaországi nagyvá­ros, Lyon Gestapo-főnöke, rettegett hóhéra volt, akire fran­cia földön nyaktilóval végrehajtandó halálos ítéletet hoz­tak. A háború után a felelősségre vonás elől ő is Dél-Ame- rikába szökött. Ott a befolyásos német kolóniák befogad­ták, támogatták. Bolíviában Hugo Banzer, a német szár­mazású diktátor éppúgy keblére ölelte Altmann-Barbiet, mint Paraguay „örökös elnöke”, Alfredo Stroessnr — töb­bek között — dr. Josef Mengelét, a halál angyalát, az Auschwitzban százezreket halálba küldő náci főorvost. A lyoni hóhér 1980-ban, Garcia Meza tábornok állam­csínye után — a bolíviai függetlenség 157 esztendeje alatt ez volt a háromszázadik sikeres katonai puccs! — az ad­dig élvezett jólét mellé magas állami hivatalt kapott: a brutális állambíztonsági erők egyik főnöke lett. Ha elhur­colták a sztrájkoló ónbányászak egyik vezetőjét, és soha többé nem látta senki, ha La Paz villanegyedében egy ele­gáns kis palotából megkínzottak üvöltése szabdalta szét az éjszakai csendet, ha katonai különgépen hatalmas meny- nyiségű heroin érkezett Bolíviából egy-egy illegális floridai repülőtérre — mindebben része volt a La Paz-i hóhérrá vedlett lyoni hóhérnak. Főnöke, a kábítószer-csempészésből és e meggyilkoltak vagyonából milliárdossá lett Garcia Meza tábornok egy tu­cat főtiszttel együtt Argentínába menekült. Az Interpol viszont — most, hogy már megtehette — napok alatt elfog­ta Bolíviában Pierluigi Pagliai olasz újfasisztát, akinek oroszlánrésze volt a bolognai főpályaudvaron végrehajtott emlékezetes pokolgépes robbantásban, nyolcvanöt ember halálában. Hemán Slles Zuazo, Dél-Amerika egyik legismertebb haladó államférfija, súlyos örökséggel, évi 300 százalékos inflációval, nyomorral, munkanélküliséggel néz szembe. De, amit puszta visszatérésével máris megtett, az nem cse­kélység: megszabadította hazáját a tömeggyilkosok sisera- hadától. Harmat Endre Továbbra is „nézetkülönbségek" Tel Aviv és Washington között A Begin-kabinet vasárnapi ülésén mindenekelőtt az ame­rikai—izraeli kapcsolatok szemszögéből állított fel po­zitív mérleget Samir wa­shingtoni eszmecseréiről, ame­lyek — úgymond — „enyhü­lést” eredményeztek a két ország viszonyában. Jeruzsá­lemben határozottan cáfol­ták azt az értesülést, amely szerint George Schultz ame­rikai külügyminiszter állító­lag Samir értésére adta, hogy kormánya a Reagan-terv el­fogadásától kívánja függővé tenni az Izraelnek szánt, és a jövő évre kért hárommilliárd dolláros gazdasági és katonai segély megadását. Izraeli részről sikerként könyvelték el, hogy a Reagan- kormányzat illetékesei „elvi támogatásukról” biztosították Tel Aviv' igényét a dél-liba­noni határkörzetben létesí­tendő, 40—50 km széles „üt­közőzónára”. Dán Meridor kormányszóvivő közléséből azonban kitűnt, hogy a csa­patkivonás „módozatait” ille­tően — lényegében az összes gyakorlati kérdésekben — to­vábbra is jelentős ..nézetkü­lönbségek” vannak Washing­ton és Tel Aviv között. 2 NÓGRAD - 1982. október 19„ kedd „Az amerikai álláspont Genfben változatlanul a nul­la megoldás, mert vélemé­nyünk szerint ez felel meg leginkább az Egyesült Álla­mok és szövetségesei, de a Szovjetunió biztonsági érde­keinek is” — jelentette ki hétfőn Rostow. Rostow Brüsz- szel előtt Rómában és Bonn­ban tárgyalt a nyugat-euró­pai rakátatelepítéssel össze­függő kérdésekről a kormá­nyok illetékeseivel. Mindkét kormány komoly előkészülete­ket tett már az 1979-es NATO-határozat végrehajtá­sára — közölte, annak a meggyőződésének adva han­got, hogy a telepítésekre vé­gül sor kerül. „A tárgyalások eddigi tíz hónapja tárgyszerű légkörben komoly munkát hozott, meg­mutatva, hogy lehetséges meg­oldást találni” — állította, rögtön hozzátéve azonban, hogy „egyelőre nem világos, vajon a Szovjetunió is érde- kelt-e abban, hogy megoldást találjanak”. A szovjet tárgya­lási javaslat: 300—300 közép­hatótávolságú atomhordozó eszköz tetszőleges összetétel­ben mindkét oldalon, a NA­TO oldalán a francia és a brit atomerő beszámításával — az Egyesült Államok és szövetsé­gesei számára nem elfogadha­tó, mert azt célozza, hogy Európában ne legyenek töb­bé amerikai atomfegyverek, miközben a szovjet fegyvertár érintetlenül maradna — ma­gyarázta a fegyverzet-ellenőr­zési tárgyalások legfőbb ame­rikai felelőse. A továbbiakban megismé­telte, hogy a NATO hivatalos stratégiája értelmében nem fogadhatók el azok a javasla­tok sem, amelyek az atom­fegyverek elsőként alkalma­zásáról való lemondást céloz­zák. A közép-hatótávolságú és a hadászati fegyverekről Genfben jelenleg külön foly­tatott tárgyalásokon elmélet­ben nincs kizárva, hogy kö­zös felső határokat állapítsa­nak meg a , fegyverfajtákra, összevonva a két tárgyalást — jelentette ki egy kérdésre —, ez azonban egyelőre konkré­tan nincs napirenden. Rostow, a következőket mondotta a Szovjetunió el­képzelhető tárgyalási taktiká­járól: a nyugati közvélemény ne várjon változást a szovjet álláspontban „mindaddig, ómig úgy öt percre nem le­szünk a NATO robotrepülőgé­peinek és Pershing—2 raké­táinak telepítésétől. Ez tör­tént 1987-ben is a SALT—1 tárgyalásokon”. Az iszlám szellemében Kegyetlen reformok Pakisztánban Pakisztánban külön bizott­ságokat kell alakítani a köz­erkölcsök tisztaságának ellen­őrzésére, halállal kell büntet­ni a prostitúciót és a kábító­szer-kereskedést, be kell tilta­ni a nyilvános táncmulatsá­gokat, a dohányáruk reklá­mozását, a nőket el kell ret­tenteni az ékszerviseléstől, ellenőrizni kell a poplemeze­ket árusító üzletek vásárló- közönségét. Ilyen és számos hasonló „társadalmi reform” bevezetését javasolja az a bizottság, amelyet Zia Ul- Hak elnök alakított a múlt hónapban. A reformok meg­hirdetett célja, hogy „valódi” iszlám állammá tegyék Pa­kisztánt. Az elmúlt hónapban való­ságos terrorhullám söpört végig az országon. Pokolgé­pek robbantak repülőtereken és tv-állomásokon, felfegy­verzett bandák bankokat ra­boltak ki, meggyilkoltak két politikusi, munkába siető nő­ket támadtak meg az utcán, közjárműveket gyújtottak fel. Az elnök drasztikus intéz­kedésekkel válaszolt: ezre­ket tartóztattak le, közülük — a hatóságok szerint — hat­százötven külföldön kikép­zett terroristát, akik kapcso­latban álltak a belső politi­kát ellenzékkel, s annak uta­sítására hajtották végre tet­teiket. Az érvényben levő rendkívüli állapot rendel­kezéseit Zia Ul-Hak elnök azzal egészítette ki, hogy tel­jesen szabad kezet adott a rendőrségnek. „Megteltek a börtönök, nem tudják, hol helyezzék el az újabb foglyo­kat. Az emberek — társadal­mi hová tartozásuktól füg­getlenül — féltik az életüket, senki sem tudja, kit és mi­lyen ürüggyel hurcolnak el a biztonsági szolgálat emberei” — mondta az AP. tudósító­jának az iszlamabadi egye­tem egyik professzora. Pakisztáni ellenzéki veze­tők szerint az államfő a bű­nözés és a terrorizmus meg­fékezését ürügyként használ­ja fel arra, hogy egyszer, s mindenkorra leszámoljon politikai ellenfeleivel. Ilyen körülmények között a ké­szülő „társadalmi reform” számos korlátozó, a tettesek­re a legszigorúbb büntetést kiszabó rendelkezéseivel nem­csak a közerkölcsök iszlám szellemű megtisztítására és védelmére alkalmas: eszköze lehet a politikai ellenzékkel való leszámolásnak is. A társadalmi reformbizott­ság javaslatai még a kor­mány jóváhagyására várnak. A bizottság elnöke szerint Zia Ul-Hak reméli, hogy a reformok egy éven belül érez­tetik jótékony hatásukat. Észak-írország Vöksok vagy puskagolyók adott szavazatok erős csökken- nése van egy jellegezetessé- ge: igaz, hogy előtörtek a kon­zervatívok — de látványosan növelték szavazataik ,.-.ámát a görög kommunisták A nagy­városiéban a görög átlagpolgár — a kispolgár, kiskereskedő — nem tudta kivonni magát az „új demokrácia” propagan­dájának hatása alól és óvato­sabbá tették a PASOK még­oly óvatos gazdasági reform­jai is. A görög baloldal szá­mára viszont lassúnak tűnnek Papandreu .reformjai” — ezért nőtt a kommunistákra szavazók — főként munkások — száma. A helyhatósági választáso­kon ugyan nem a külpoliti­káról szavaztak, de nyilvánva­ló, hogy a PASOK külpoliti­kája is szerepet játszott. Pa­pandreu ígéretet tett arra, hogy kilép a Közös Piacból, a NATO-ból és megszünteti a görög területen lévő amerikai támaszpontokat. Balról szemé­re hányták, hogy ígéreteit nem teljesítette — ám Pa­pandreu soha nem kötötte időponthoz ígéreit. Tény, hogy küpolitikai téren is a fokoza­tosság a jelszava. Nem mellé­kes körülmény, hogy Török­országgal szembeni politikára is a határozottság j elemző. Papandreu és pártja, a PASOK elégedett lehet az első erőpróba kimenetelével. Bel­politikai terveihez megőrizte a szükséges külpolitikái felté­teleket és általában megtar­totta választóinak bizalmát A helyhatósági választásoknak van még egy tanulsága: a görög baloldal összefogása — PÁSOK és a Görög Kommu­nista Párt együttműködése — a jövő szempontjából döntő jelentőségű tényező lehet. Felújítják a kapcsolatokat Pekingben vasárnap befe­jeződtek Hu Jao-pang és George Marchais tárgyalásai. A két főtitkár és az általuk vezetett küldöttségek három munkamegbeszélést tartottak, melyek lezárultával > megál­lapodtak a Kínai Kommunis­ta Párt és a Francia Kom­munista Párt 1965-ben meg­szakadt kapcsolatainak fel­újításában. A két párt együttműködé­sére tervet dolgoznak ki. George Marchais francia­országi látogatásra hívta meg Hu Jao-pangot. Éppen tíz esztendeje, hogy a brit kormány feloszlatta az északír parlamentet és — a néha polgárháborús körülmé­nyeket teremtő válság megol­datlanságának jeleként — egész Ulstert közvetlen kor­mányzása alá vonta. Most, az október 20-ra kiírt törvényho­zói választással London hosz- szú évek óta az első jelentős lépést teszi, hogy az önálló belfasti nemzetgyűlés újbóli létrehozásával legalább meg­kísérelje a Nagy-Britanniához tartozó országrész helyzetének rendezését. VÉRES ÉVTIZEDEK Ismert tény: az Írországtól 1921-ben mesterségesen levá­lasztott északi tartományok katolikus lakossága napjaink­ban is a Dublinnel való egye­sülés híve. A másfél milliós népesség kétharmadát kitevő protestánsok — az angol gyar­matosítás idején betelepültek utódai — azonban erről hal­lani sem akarnak. London vi­szont nem képes életre való kezdeményezéssel feloldani ezt a szemben állást. A val­lási ellentétek mögött ráadá­sul alapvető társadalmi-gaz­dasági feszültség rejlik. A katolikus rétegek politikai és gazdasági szempontból hátrá­nyosabb körülmények közt él­nek. Polgárjogi harcuk siker­telensége a hatvanas évek vé­gén fokozatos radikálizálódás- hoz vezetett. Az ír Köztársa­sági Hadsereg, az IRA ideig­lenes szárnyának terrorja és a protestáns félkatonai szer­vezetek éppoly’ brutális ellen­terrorja véres esztendőket ho­zott robbantásokkal, állandó összecsapásokkal, sok ezer ál­dozattal. így alakult ki az az áldat­lan állapot, amelyben Uls­tert nemegyszer „Anglia Vi­etnamjának” nevezték. A ha­sonlat alapja, hogy az or­szágrészbe 1969-ben brit csa­patokat vezényeltek, rendkí­vüli törvényeket vezettek be, s megkezdődött az internálás. A rendfenntartás azonban vajmi kevés sikert hozott London­nak, brit katonai jelenlét ha­tástalanságát, a megnyugvás hiányát szemléletesen bizo­nyította a Belfastban bebör­tönzött IRA-tagok tavalyi, óriási vihart kavaró éhség­sztrájkakciója. Az idén nyá­ron . Londonban elkövetett szörnyű bombamerényietek arra emlékeztettek: az észak­ír helyzet változatlanul forr- ponton van. A „FEHÉR KÖNYV” A válság megoldatlansága a Thatcher-kabinetet újabb kezdeményezésre késztette. James Prior, az északír ügyek minisztere tavasszal hosszas egyeztető tárgyalás után „Fehér könyvet’ adott ki. E tervezet célja a hatalom fokozatos átruházása, azaz az autonómia legalább részleges helyreállítása Ulsterben. A mostani szavazáson — ará­nyos képviseleti rendszer alapján — egy 78 tagú nem­zetgyűlést állítanak fel. En­nek bizottságai vennék át — hosszú távon, esetleg 30 év alatt — a helyi közigazgatást; a kül- és a hadügy, vala­mint a „jogrend” kérdéseibe azonban London távlatilag sem enged beleszólást. Első lépésként mindenesetre a tes­tület mindössze „véleményezé­si és tanácsadási” jogkört kapna. A legnehezebb problémát a „Fehér könyv” úgy szándéko­zik áthidalni, hogy a katoli­kusoknak egyfajta vétójogot ad. A londoni parlament elé a belfasti nemzetgyűlésnek csak azon javaslatait továb­bíthatnák, amelyet a képvise­lők legalább 70 százaléka tá­mogat — ez pedig feltételezi, hogy az adott ügyben a pro­Lengyel diplomata válaszolt a vádaskodásra Ezen a fórumon sem á}l szándékunkban olyon kér­désekről vitatkozni, ame­lyek kizárólag saját kor­mányunkra tartoznak —, jelentette ki New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán, Wlodzimierz Nátorf, a Lengyel Népköztársaság állandó képviselője. A lengyel diplomata azok­ra a megjegyzésekre vála­szolt, amelyeket egyes ENS’Z-tagállamok képvi­selői tettek az elmúlt na­pokban a közgyűlés ülés­szakán, s amelyek a len­gyel belügyekbe történt beavatkozásnak minősíthe­tők. Nátorf rámutatott: több felszólaló a lengyelországi helyzetről szólva teljesség­gel figyelmen kívül hagy­ta, hogy ott pozitív válto­zások történtek, s a lengyel kormány jelentős erőfe­szítéseket tesz a nemzeti megegyezés elérésére. A velünk kapcsolatos megjegyzésekre válaszul kijelentjük — mondotta —, hogy a nemzetközi helyzet sokkal élesebb lenne, ha a társadalmi rend megsérté­se súlyosabb méreteket öl­tött volna Lengyelország­ban. testáns többség és a katolikus kisebbség megegyezésre ju­tott. KÉTELYEK. KÉRDŐJELEK A londoni kezdeményezés vegyes visszhangot váltott ki. A hivatalos optimizmus elle­nére szakadék tátong a pár­tok véleménye között. A protestánsok jó része úgy vé­li, hogy az egedmények túl nagy hatalmat adnak a kato­likusok kezébe. Paisley lel­kész, a szélsőségesen fanatikus unionista vezér, aki Londont is nemegyszer élesen támadja, s Thatcher asszonyt Ulster „elárulásával”, „kiárusításá­val” vádolja, beígérte, hogy zátonyra futtatja Prior tervét. Tehát az, hogy némely pár­tok nem hirdettek eleve boj­kottot, már eredményesnek számít. Igaz, a zömében ka­tolikusokat tömörítő Szociális Demokrata és Munkáspárt be­jelentette, hogy jelöltjei meg­választásuk esetén sem vesz­nek majd részt a nemzetgyű­lés munkájában. A katoliku­sok fő kifogása, hogy a ter­vek nem térnek ki az ír Köztársasághoz fűződő kap­csolatokra, szó sincs egy eset­leges országegyesítésről. Akadnak hát kérdőjelek, ké­telyek bőven. A mostani vá­lasztás mégis fontos lehet, hi­szen hozzájárulhat ahhoz, hogy Ulster jövőjét voksok- kal, ne pedig puskagolyókkal alakítsák. Szegő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents