Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

Múzeumi hónap A Petőfi-szobor Petőfi emlé­kének méltó megörökítésé­re már nem- bokkal a sza­badságharc be­fejezése után gondoltak, de erre a Bach- korszakban nem nyílt le­hetőség. 1860- ban az ön­kényuralom enyhült, a kül­földre mene­külők közül sokan haza­térhettek. Köz­tük volt Remé­nyi Ede, Gör­gey kedvenc hegedűművé­sze, aki virtu­óz játékával külföldön már világhírt szer­zett. A Petőfi- szobor felállí­tásának' tervét 6 hangoztatta ták leleplezni. Erre az idő- először egy Kiskunhalason pontra azonban csak a szobor tartott hangversenyén. Hatósá- helyét tudták megállapítani a gi támogatásra természetesen pesti Duna-parton. A kivitel­nem számíthatott, ezért nyíl- nek két nagy akadálya volt; vámos gyűjtésre hívta fel az Izsó betegsége és egy alkalmas ország népét Jó példával ma- műterem hiánya. A művész ga járt elől, mert erre a célra végül a Rózsa utcában egy összes koncertje jövedelmének kezdetleges, de megfelelő nagy­felét felajánlotta. December- ságú műtermet épített. Dol- ben Kem.-ny Zsigmond laká- gozni azonban már nem tu­sán a szoborbizottság is meg- ’dott benne, mert 1875. május alakult Tagjai közül említsük 28-án elhunyt meg Arany Ján^’ Ezután a munka íolytatásá­áTótíi JRál- val Huszár Adolfot bízták meg, ££• SS. Kw tSUPH ->—*•* »* ioriSÄpS A totaofctaág működését az ját megváltoztatva —, hogy a önkényuralom betiltotta, s így szobrot Izsó először elutasí- csak a kiegyezés után, 1867 tott terve szerint kell elkészí- novemberében kezdhette meg teni. eL ^ett^a-z Huszár a mintázással 1879- äS^ök^edig Tóth Itálmán ^ kés^!t ®1. Bronzba önté­költő. Folytatták a gyűjtést, munklTl eredményét azonban károsan J^llalta, őzért ezt a munkát a befolyásolta, hogy ugyanakkor Karl THrQbal?ra.,blztak' MmÄa S jobS főpapság, a pénzemberek in- ^ ^^éTCzf3 h^f^yverrel kább arra adakoztak. 1871. ve- SÄ, nők, akiket nem lelkesítettek Petőfi szabadságeszméi. Álta­lában az egész ünnepségen — mint a Vasárnapi Újság egy­kori tudósítója megjegyzte — „hivatalos mérséklet uralko­dott A megnyitó beszédet Ráth Károly főpolgármester mond­ta, majd Jókai Mór elevení­tette fel hosszabban az elhunyt költő és barát emlékét. Ezu­tán a résztvevők dalegyletek­kel az élükön a zászlódíszbe öltözött Duna-korzón a szo­borhoz vonultak a lombokkal díszített fellobogózott térre, melyec később Petőfiről ne­veztek eL Ott ismét Ráth Ká­roly beszélt és megemlékezett mindenkiről, akinek az em­lékmű elkészítésében része volt Beszéde közben hullt le a lepel a szoborról, s ezt a bi­zottság jegyzője Reményi An­tal, Reményi Ede bátyja adta. át megőrzésre a fővárosnak. Nagy Imre színész Endrődi Sándor díjnyertes ódáját sza­valta el, a dalárdák Petőfi Honfidal&t énekelték, az ün­nepség végén pedig a Him­nuszt. A talapzatot 101 atlasz- és selyemszalaggal díszített koszo­rú borította. Egy újságíró ki­számította, hogy 10 000 forint­ba kerültek. Ha a szobor he­lyett koszorúra gyűjtöttek volna, egy hét alatt összejön a költségek fele. A nagyközönséget kordon és lovasrendőrök tartottált távol az emlékműtől. Csak a hiva­talos ünnep után lephették el a teret a lelkesedés csak ekkor vált igazán naggyá és benső­ségessé. Az egyszerű emberek hódolata késő estig tartott. A tér lombdíszét szétszedték, hogy mindenkinek jusson emlékül legalább egy-egy levél. Este a Vígadóban ünnepi banketett tartottak nagyon magas, 10 forintos belépődíj­jal. Ezen már a kormány is képviseltette magát Tisza Kál­mán miniszterelnökkel és Trefort Ágost vallás- és köz­oktatásügyi miniszterrel. Ide az írók és művészek nem vol­tak hivatalosak, ők egy ol­csóbb vacsorát rendeztek ma­guk között Béig így is 27.000 forint gyűlt J® küzdött a szabadságért. A Az ünnepségen' két embea össze. A kor kiváló szobrászát, J2.,láb *<>Peny hiányozott: Reményi Ede, aki Izsó Miklóst bízták meg a min- ?.151. !^étny?i!t r3 tézással Feltételül szabták, láttatni engedi zsmóros dolmn- S tervét S előtt mu- nyát Talapzatát 1881-ben Ybl tun be a bizottságnak, és az Miklós tervezte meg és Poscha- emlékmű talapzatával együtt ck«- Antal szürke mauthau- ne kerüljön 40 000 forintnál seril gránitból faragta ki. többe. A költségekhez az állam _ , vfnfsiai egyetlen krajcárral sem járult Izsó 1879-71 árién külföldi h()zzá ^redm a í6vAros adott tanulmányutat teitt szerény összeget, 4000 forintot, szobrok Valóban nemzeti adakozásból tán nekilátott a munkánaik. készült, amint a talapzatán Több tervet készített. Ezek kő- lev- f(l1{rat hirdetl.‘ zül az egyiken, amelyet őt a legjobbnak tartott, Petőfi ma- A leleplezésre 1982. október gasra emelt jobb kézzel a sza- 15-én került sor. Az ünnepsé- badságra esküszik. A bizottság get az Akadémia dísztermében azonban ehelyett azt a mintát tartott ülés nyitotta meg. Az fogadta el, amely a költőt szív- emelvényen a szoborbizottság re tett kézzel ábrázolja. tagjai ültek, mellettük sok Az emlékművet Petőfi 50. előkelőség, magas rangú kato- gzületésnapján 1873-ban akar- natisztek, grófok, bárók, olya­1878 után Amerikában élt éf a költő legjobb barátja, Aranj János, aki súlyos betegen fe- küldt és egy héttel a szobor­leleplezés után elhunyt. A budapesti Petőfi-szobor nemcsak Petőfinek, hanem az általa hirdetett szabadságesz­mének is hódol. Március 15- én ezért zarándokolnak oda sokan. Itt rendezte meg 1942- ben a Történelmi Emlékbizott­ság is háború- és fasisztaelle­nes tüntetését, amelyen töb­bek közt Bajcsy-Zsilinszky Endre, Ságvári Endre, Szaka- sits Árpád, és Szekfű Gyula is részt vett. A szobrot ma is minden évben megkoszorúz­Vértesy Miklós Palóc gyermek- és játékdalok Palóc gyermek- és játékda­lok című gyűjteményével Nagy Zoltán, a salgótarjáni állami zeneiskola tanára nyerte el ebben az évben a megyei mú­zeumi pályázat kiemelt első díját A gyűjtemény egyik utolsó állomása a palóc nyelvterületre kiterjedő népze­ne gyűjtésének. — Mióta gyűjt? — Ez a munka tizenkét éve kezdődött a palóc bányászda­lok gyűjtésével és 1984-ben fe­jeződik be a jeles napok éne­keinek, szokásainak csokorba szedésével — mondja Nagy Zoltán. — Mit jelentett régen a gyermekdal? — Még kisgyarrorickori él­ményem a falunak az a szí­nes, játékos, mozgalmas vilá­ga, amikor a réteken, a fa­luvégeken, az utcákban a gyermekek, sőt, a legények eladó lányok is énekeltek, táncoltak^ játszottak a most gyűjtött dallamokra. Azóta elcsendesültek a falvak, a hajdani fiatalok megöreged­tek, de régi játékaikat, dalai­kat szívesen fölidézik. — Miért tűntek el ezek a játékok és dalok? — A második világháború után a hagyományos falusi élet fölbomlása, a városiaso­dás, a technikai forradalom, a tömegtájékoztatás elterjedé­se a falu fiataljait is új szo­kások felé sodorta. Sok min­denben föladták elődeik ha­gyományait, és sajnos, gyak­ran káros szokások rabjaivá is váltak. — Várható, hogy — részben a gyűjtés segítségével is — felújíthatok a régi gyermekda­lok és táncok? — Olyan széles körben, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt, bizonyára nem, a folyamat megfordíthatatlan, nem is ez a cél. De lelkes pedagógusok, népművelők az összegyűjtött anyagból válogathatnak, s feleleveníthetnek mai gyere­kekkel, fiatalokkal játékokat. — Korábban volt hasonló gyűjtés ezen a vidéken? — Jó néhányan gyűjtöttek, elsőnek Kodály Zoltán, az el­ső világháború idején. De egyik népzenekutató sem tö­rekedett teljességre vidékün­kön. Ezért volt érdemes a nagy elődök után \is nekilát­ni ennek a munkának. Har­minchét faluban sikerült sza­lagra vennem a dalokat, s még több faluban jártam, ahol munkámat nem koronázta si­ker. Időnként olyan települé­seken is megfordultam, ahol fél évszázada már jártak gyűj­tők. Ismerve anyagukat, érde­kes az összehasonlítás, mit vál­toztak a dalok ennyi idő óta. — Vannak-e olyan dalok, amelyek csak a palóc vidékre jellemzőek? — A palóc tál jellegzetes gyermekdalai például a Fehér liliomszár, a Kő kő tánc, i Csillag Boris, tudom a neve­det, a Három szál vesszőre tapodtam, a Mért küldött az úrasszony, a Méz, méz, méz, a Süss föl, süss föl, napocska, az Egyél, egyél, libuskám. Ezek változatait különösen nagy számban gyűjtöttem. — Mi az értékük ezeknek a kis daloknak? — Egyrészt, a gyermekek számára nemes és hasznos idő­töltés az éneklés, a közös vi­dám játék. A dáíok kis hang- terjedelme, szövegvilága kö­zel áll hozzájuk. Másrészt, az az értékük, hogy hosszú év­századok óta élnek, népünk ősi hagyományaiban gyökerez­nek. Sokszor több évezredes pogány múltunkról regélnek a szövegek, vagy szövegrészie­tek. Például a Gólya, gólya, gilicében a síppal, dobbal, ná­di hegedűvel gyógyítás a sá­mánizmus világába visz visz- sza bennünket. Csak pogány őseink „papja”, a sámán gyó­gyított dobbal és zenével. — Mi lesz a sorsa ennek a pályaműnek, amely mintegy 160—170 gyermek- és játék­dalt tartalmaz? — Talán a jövőben a ko­rábbi gyűjtők munkáival együtt eljutnak a fiatalokhoz, akik ilyen módon is megismer­hetik a palóc vidék játékait, énekeit, fölidézhetik elődeik színes gyermekvilágát. Tóth Elemér Gamerith Consort-est Salgótarjánban Különös hangsain, különös hangszerek, nagy előadók. Ta­lán így kezdhetnénk beszél­ni a Gamerith Consort estjé­ről, melyet október 8-án este hallhattunk a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. Haydn-est, a meghívó alján a csalogató, „a művek eredeti hangszereken szólalnak meg”, és a hallgatóság létszáma maximális. Hallhattunk Haydntól Op. I Divertimentót (allegro, me­nüett, presto tételekkel). Rög­tön néhány dicsérő szót erről a műről. Játékuk légies, köny- nyed, precíz, pontos. A szóló­hegedű ízléses dallamjátéka pontosan illet a mű hangula­tához. Bár minden tétéi után szükségesnek mutatkozott a hangolás, mindezt pillana­tok alatt és a lehető legkeve­sebb vonókezeléssel, halkan végezték. A szólóhangszer ki­egészítőjének bizonyult a töb­bi játékos, de az alsó szóla­mok mindvégig kiegyenlítet­tek voltak, egyik hangszer sem „szólt ki”. Mikor szóló részt játszottak, azt tökéletes ele­ganciával és könnyedséggel. A presto részben (gyors tétel­ben) a hangok ritmikailag nagy pontossággal következ­tek, ennek ellenére a dallam nem hanyagolódott el, sőt a dallamívek kapcsolódtak egy­máshoz, játékuk kifinomult volt. Könnyed csuklómozgás- sal gyors staccato (rövid) han­gokat játszottak, mindezt hal­kan és erősebben, a zene igé­nyeinek megfelelően. A tril­lák időben szólaltak meg, a csak a megfelelő ideig. A hangszerek között elosztott ritmusok szintén pontosak vol­tak. Ez jellemző a hallott Op. 33-as vonósnégyesre és a B- dúr vonósnégyesre is. Bár az előbbinél megjegyzendő; nem könnyű művet választottak, a kezdése már rögtön próbaté­tel a muzsikusok számára. Az utóbbi mű előtt Gertroud Ga- merithtől németül néhány szót hallhattunk (melyeket rögtön Sándor János fordított) a ke­letkezéssel kapcsolatban. Ezt a művet az Idős Mozart fiá­val és két barátjukkal leját­szották Haydnak, aki ezzel nagyon meg volt elégedve, s a Mozart fiút istenáldotta tehet­ségnek tartotta. Utolsónak fuvolakvartettet ✓hallhattunk (Op. 5). Most pedig röviden a kora­beli hangszerekről, melyek fel­keltették az érdeklődést. A mai hagyományos acélhúrok helyett bálhúrokat használtak. Valószínűleg ennek volt tulaj, donítható az a gyors lehango- lódás, amit egyes tételek vé­gén rögtön korrigáltak. A hangot a játékos saját maga intonálja, ellentétben például a zongorával. Ez különösen nagy feladat régi hangszere­ken, ahol fokozottan ügyelni keli a hangok „tisztaságára”. A csellón nem volt láb, a bél­húrokhoz pedig nem a meg­szokott vonófogást alkalmaz­ták. Ugyanis a hangok így szólaltak meg erőteljesebben, na és természetesen csak így XIII. századbeli módon. Ere­deti, originál hangszereken ko­rabeli hangzásállapotot értek így el. A fuvola mutatkozott a legérdekesebb hangszernek. Fémötvözet helyett fából volt, elefántcsont berakással. „Ven- tileket” nem kell rajta moz­gatni, csak a hangszer testén levő lyukakat lefogni. Tulaj­donképpen furulyának nézett ki, az ember hangja és főleg a rajta való játékmód alap­ján nézhette fuvolának. A hangszer tartása, szájához vé­tele a számunkra megszokott, úgy mondhatnánk, ez XX. szá­zadbeli. Lágyan szól, mint a ma használatos rokonai, azok hangja száraznak tűnt mellet­te. Bár városunkban a kulturá­lis programok száma egyre nő, ez a fajta műsorprogram még­is kevés és mindenütt az. Aki nem hallotta ezt a ritkaság- számba menő előadást, szegé­nyebb maradt egy élménnvel. M. E. KISZ és közművelődés A múltkoriban akaratlanul Is fültanúja voltam egy vitá­nak. Egy fiatal társaság arról beszélgetett — lelkes hangon, meglepően szenvedélyesen, mi­től jó egy csöpp falu KISZ- élete. Talán egyedi eset van mögötte, de nem haszontalan némely gondolatnak a felidé­zése. „Szerintem attól lett ilyen egészen normális, hogy sehogy sem akadt »gazdája*' a fiata­loknak. Nem kellett tartani a párhuzamosságtól — nem hogy középiskola, általános sincs a faluban, a tanács több falu­val arrébb »székel*, a műve­lődési ház illetve klubkönyv­tár — arról jobb nem beszél­ni... Ha akartak valamit a kocsmán kívül *és volt hozzá egy-két szervező hajlamú ember, akkor maguknak kel­lett pótolni a patropálókat. És akartak és volt rá ember...” Nem mondom, hogy nincs Igazad. De a lén3*ea abban van, hogy az az egy-két szer­vező hajlamú ember KISZ-es tapasztalatokkal rendelkezett, képes volt egy alapszervezetet „összehozni”... „Ha nincs több fiatalnak közös érdeklődése — amatőr zenélésre lemezgyűjtésre és magnózásra, na meg a sport­ra gondolok, fújhatták volna az egészet. Ezen alapul az if­júsági klubjuk, vagy nem?” KISZ-szervezet és közműve­lődési mozgalom, a fiatalok mindennapjai és a kultúra, szórakozás, százféleképp kap­csolódik össze. Tény, hogy az ‘ifjúsági szervezet keretet ad­hat, sokszor (valljuk meg) jó hivatkozási alapot is a köz- művelődés támogatása elől kis­sé elzárkózó, merevebb veze­tők előtt is: mert van ifjúsá­gi törvény, ifjúsági alap — ha van, aki éljen vele, támogatni kell az ifjakat, az jó pont... Természetesen ne>n . mind- egv, hogy mihez adják a tá­mogatást — tigvanígv az sem, mihez kérik... A KISZ kultu­8 NÓGRÁD — 1982. október 16., szombat rális nevelő munkájának, a szórakoztatás támogatása ér­dekében kifejtett tevékenysé­gének számos izgalmas kérdé­se van A teljesség igénye nél­kül most csupán a KISZ-ben folyó közművelődési munka szerepéről megítéléséről és az Iődést a mozgalmi munka szí- nesítőjeként kezelik, rendez- vénycentrikusan közelítik meg. Vannak pedig a KISZ-nek olyan akciói, melyek elsősor­ban az önképzést, az egyéni művelődést szolgálják a szo­cialista életmód kialakulását fórumai és az ifjúsági klubok rendszere külön-külön is ezer­nyi témát rejtenek magukban. Most csak az együttműködés, a szakmai feltételek, irányítás biztosításának kérdéseit néz­zük meg kicsit közelebbről. A KISZ megyei bizottságán ki­Mozgalom ? Akciósor ? Színesítő elem ? e téren kialakult kapcsolatok, együttműködés szövevényes és bizony, sok esetben „lyukas” hálójáról szeretnék néhány gondolatot leírni. Amikor nemrégiben a KISZ megyei bizottsága összegzést készített e témáról, megálla­pították: az alapszervezetek legtöbbjében előrelépés ta­pasztalható a közművelődés helyének, szerepének, a célok és a feladatok egységének fel­ismerésében, a kulturális fel­adatok végrehajtásában. De — és nem szabad erről a „de”- ről sem elfeledkezni: a fiata­lok érdeklődése sem mindig párosul rendszerességgel. Alap- szervezeteink egy részénél a mennyiségi szemlélet uralko­dik a folyamatos nevelő mun­ka helyett. Sokan a közműve­segítik elő. Ilyen többeké kö­zött a Könyv és az ifjúság, a Barátaink, a Hazai tájakon, a Film és az ifjúság. ’Ezek sike­re mutatja, van rájuk igény. Am vannak más tanulságai a szervezésnek, például a Könyv és ifjúság mozgalomnál: túl nehéz vetélkedőanyagot épí­tettek rá erre az olvasási moz­galomra, túlságosan az iroda­lomra koncentrálva — így azok a fiatalok, akik általánosan műveltek, tájékozottak, de a specális irodalmi műveltségük hiányos, kiestek a játékból. Az amatőr művészeti moz­galom. a Művészet és az ifjú­ság sorozat, a KlSZ-vándor- pódium — tehát az egyéni, szólista és együttesekben te­vékenykedő fiatalok bemutat­kozási, találkozási, minősítési vül a tanácsi művelődésirányí­tás is ad anyagi támogatást a legkiemelkedőbb munkát vég­zőknek és az eszközhiány mi­att stagnáló csoportoknak. Számos községben az igazán élő, pezsgő művelődési életet a fiatalok csoportjai jelentik — fellépéseikhez, utazásaikhoz támogatást is kapnak a helyi művelődési ház költségvetésé­ből is, gyakran más források­ból. A klubokkal kapcsolatban gyakori a panasz: a működte­tők, a fenntartók nem érzik magukat igazán az ifjúsági klubok gazdáinak. Az amatőr művészeti mozgalom színvona­lának javítását is jól szolgál­ják a művelődési táborok, szaktáborok, melyeken elis­mert szakemberek ismertetik meg a munkával a kul túrfele­lősöket, a klub- és csoportve­zetőket. Az együttműködés, koordi­nálás sokat javult, de mind­két részről vannak még ki­használatlan lehetőségek. A salgótarjáni ifjúsági-művelő­dési ház például vállalná a nagyüzemi KlSZ-szervezetek- nek a politikai vitakörök szer­vezését, más művelődési intéz­mények viszont nem mindig használják ki a KISZ szerve­ző, mozgósító munkáját. Sok helyen megoldatlan a fiatalok kulturált szabadidő-eltöltése, ezért keveset tesznek a kultu­rális intézmények. A KISZ-ben folyó közműve­lődési tevékenység csak ak­kor lehet valóban hatékony, úgy léphet túl a helyenként tapasztalható tevékenységen és bizonytalanságon, ad hoc jelle­gen ha a mozgalom minden szintjén általánossá válik a közművelődés pozitív szemlé­lete. Ha nemcsak a vezetés­ben, a legkisebb alapszerveknél is a fontosságának megfelelő­en kezelik, magukénak érzik. Azaz folyamatossá téve beépí­tik a hétköznapokba! G. Kiss Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents