Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
Mezei Mária köszöntése A „bujdosó lány” évekkel ezelőtt — betegsége miatt — a zajló világból elbujdosott egy csendes kertben álló, rep. kénnyel befuttatott házba. Kínzó légszomját oxigénpalack enyhíti — azt hihetnék, ez köti őt az élethez. Meg az ablakain beköszöntő falombok, a hegyek kéklő taraja. De nem így van. Mezei Mária ezer szállal kötődik az élethez, a múlthoz és a jelenhez is. A két évvel ezelőtti veszprémi tévéfesztivál gálaestjén Vitray Tamás. kézen fogva a színpadra vezette őt, aki tíz év óta akkor jelent meg először a pódiumon. Elmondta Babits Mihály Zsoltár gyer- •mekhangra című költeményét. Hosszú-hosszú taps köszöntötte, ünnepelte. A nagyon szép produkciót, vele a művészembert, aki gyengén, betegen is elment, mert úgy érezte: mennie kell És emlékezzünk csak a Stúdió ’81 műsorára, amikor a riporternő otthonában keres, te fel; betegágya mellett beszélgettek sok mindenről: életről, pályáról, hitről, sze- retetről. Mezei Mária arcán nem volt festék, haját nem rakta be fodrász a kamera tiszteletére. Nem szereplés volt ez: olyannak adta magát, amilyen volt. Betegnek, megtörtnek, akinek szemében életerő, érdeklődés csillogott Nem akarta kendőzni korát. Ezért érezzük úgy, hogy tőlünk sem udvariatlanság megírni: 70. születésnapján köszöntjük Mezei Máriát. Nagyon nagy élet van mögötte, s nemcsak korban. Nagyon nagy utat járt be. Sok fényes siker és sok szenvedés jutott osztályrészéül. Kecskeméten született, s mindössze kéthetes volt, amikor édesanyját elveszítette. Tanárnak készült, színész lett. Rózsahegyi Kálmánnál tanult, Sebestyén Mihály miskolci társulatánál indult pályája. Mezei Mária énekel szembenéznie. Nem törte ösz- sze. Csinálta, amit lehetett. Járta az országot. Verset mondott, énekelt. Aztán a Madách, a Petőfi, majd a Nemzeti Színház tagja lett. Játszotta Rebekát a Rosmersholmban, Mását a Három nővérben, a Színház Júliáját, Az ifjúság édes madara Alexandra del Lagóját, Warrennét. Kitüntet, ték. Bejárta Amerikát. Filmezett, már 1936 óta. Egyszer a klinikai halálból hozták vissza. De ő játszott tovább, holott tudta: az életével játszik. Aztán egy véletlen — ő ezt is csodának nevezi — hozzájuttatta egy budakeszi házhoz és kerthez. És melléje rendelt egy olyan társat, aki jóságával veszi körül, óvja, gondozza. Aki azt hiszi, hogy tuszku- lánumában remeteként él, téved. Ránk köszön a lemezboltok kirakatából koszorúfona- tos arca a Bujdosó lány borítójáról. És ír is. Nem kíméli önmagát, másokat sem. De nem bánt, nem vádol senkit. Dobozy Imre: Tűz és füst Gombaszögi Frida és Dayfca Margit társaságában Három nővér című színművében 1947-ben Csehovi zassága, súlyos műtétéi, ap- Hetvenedik születésnapján 1935-ben lett pesti színésznő, jának elvesztése fiatal éveire bizonyára sokan megkeresik Klasszikusokban játszott és éjszakai lokálokban lépett fel; beskatulyázták a végzet asz- szonyának és francia vígjátékok könnyű nőcskéinek. Pedig mindig nehéz fajsúlyú volt. A színészvilág és az ak esett A háború borzalmai elől elmenekült. Amikor nád tankok vonultak a pesti utcán, s elszabadult az embertelenség, 6 a tátrai magányt választotta. Regénybe illően _____=____majdnem kémnőnek nézték k ori" sznobizmus” íratta, nyom- egy lengyel falúban, de a vétett* vezetéknevében a 1-t y- fatle» — 6 csodának mondja ná ö viselte a ráaggatott — a segítségére sietett. A címkéket, és befelé fordulva felszabadítók egyenruháját vi„ élte át szenvedéseit. A testle- selő magyar fiú képében jelent két és a lelkieket. Sokat volt meg, aki felismerte őt. súlyos beteg. És sokszor volt a volt vampnak, a nagyvi- elviselhetetlennek tűnő hely- lági nőnek hazatérése után a eetekben. Ifjúkori rövid há- bizalmatlansággal kellett KÁLD1 JÁNOS: BOCSÁSS MEG (Jolinak) Bocsáss meg hogy szomorúak a szemeim, hogy az arcom fáradt. Ne csodálkozz: széttépett utakat, tájakat, kidőlt, elszáradt fákat hordok gyermekidőm óta magamban. A szivemben szüntelenül száll a por — holdfényben és északi szélben - a leégett városok körül; recsegnek a tört kerítések könyörgő hangon, majd sírva eszeveszetten. Hiába keresek számtalan barátot, akiket nagyon szerettem. Bocsáss meg, hogy szomorúak a szemeim, hogy az arcom fáradt. KATONA JUDIT: REZIGNÁCIÖ Menyasszonyfa táncol a kertben, a futókardok pengéje éles de bogárhalál közelít bokraink rég beteg szivéhez. A régi házat összedöntik s majd zúzott fák sebhelye tátong gépek alatt. Téglahegy épül s tört lesz mi pohár-csend, virág volt. Innen el semmit nem' viszek. A tárgyak léte már valóság. Élnek egymással összezárva holdtálat tartó éj s a rózsák. Tudom, -áig erre járok, kifordít' t: kincsek helyére, de közel már nem enged a csend arcom fölé nőtt drótsövénye. telefonon, levélben, távirattal, virággal, jó szóval. Ez a néhány sor tartozzék közébük. Kívánjuk, hogy életét végiggondolva, naég sok születésnapján érezze úgy: érdemes volt. Erdős Márta Édes anyanyelvűnk Idén tizedik alkalommal rendezik meg a Sátoraljaújhelyi városi Tanács és más intézmények közös szervezésében az Édes anyanyelvűnk országos versenyt. A kétnapos vetélkedőn az ország valameny- nyi megyéjéből — így Nóg- rádból is — valamint megyei városából és Budapestről, ösz- szesen hatvankét gimnáziumi és szakközépiskolai tanuló, és ötvenkét szakmunkásképző intézetekben tanuló diák vesz részt. Október 22-én kerül sor az írásbeli feladatok megoldására, majd október 23-án nyilvános vetélkedőn bizonyíthatják felkészültségüket a diák „nyelvőrök.” A zötyögdi szövetkezet pajtájában kigyulladt egy nyaláb szalma. Az égő szalmacsomón kívül a pajtában tartózkodott még egy rosta, egy rakás műtrágya. egy halom üres zsák és egy tele benzineshordó. Ha eléri a tűz a hordót... nem is folytatom. És ezekben a vészterhes pillanatokban ott tartózkodott három férfiú is: Kovács János, Tuskó András, Hozom Bertalan. Sós Lajos zötyögdi születésű, nőtlen, református, hazafias érzésű, szavahihető asztalossegéd, aki a rettenetes percben ott haladt el a szövetkezet portája előtt, később így mondta el a történteket: • 1. A szalma lánggal égett; 2. Tuskó András szörnyű káromlást hallatva kirontott az udvar leghátsóbb hátuljában emelt kis deszkabódé mögé: ott mindjárt abbahagyta a káromkodást, hasra vágta magát, s behunyta a szemét; 3. Hozom Bertalan nem káromkodott, ellenben beült a kútvödörbe, és leereszkedett a kútba; 4. Kovács János nagyon ijedten álít a tűz mellett, jobbra-balra kapkodta a fejét, de mégse szaladt el, mert mar nem is volt ideje, hanem ráhemperedett az égő szalmára, és addig hemper- gett rajta, míg el nem oltotta. Közben a ruhája is tüzet fogott, , keze-lába csupán ösz- szeégett, de végre is néhány seb árán megmentette a benzineshordót. Azazhogy dehogy a hordót! — pajtát, istállókat, kazlakat, gépeket, jószágot, rengeteg vagyont, ami mind a tűz martaléka lett volna; a fél Zötyögddel együtt, mert egy ilyen benzines, robbanásos égés átcsapott volna a szomszéd házakra is ... Nos, a harmadnap megtartott közgyűlésen, amelyen Kovács János bepólyálva és sántikálva jelent meg, ünnepélyesen felolvasták, hogy nevezett éppen egymillió-hétszázhatvan- ötezer-négyszázkilencven- három forint ára értéket mentett meg • pusztulástól. Ezért a példás cselekedetéért köszönet illeti, továbbá ötezer forint jutalom, továbbá brigádvezetői előléptetés. Ha egyszer az emberek hálásak kezdenek lenni, akkor határtalanul hálásak. Kovács Jánost, ezt a szótlan, csapott vállú kis embert, aki eleddig a munkáján kívül semmit nem produkált, elhalmozták dicsérettel és ajándékokkal. A vén Látó Imre elhozta neki a legszebb cseréppipáját. Nem pipázom — mondta szégyellősen az .ünnepelt. Nem baj, még rászokhatsz! — biztatta Látó. De még ez csak kezdete volt az igazi megdicsőülésnek. A tanácselnök egy gyűlésen azt találta mondani, hogy Kovács János nemcsak a szövetkezet hőse, hanem az egész falué: és ebben a minőségében megérdemel egy birkapörköltes, boros, cigányzenés díszvacsorát. A gondo• A nemrégiben elhunyt íróra emlékezve, közöljük elbeszélését. lat nagyon tetszett mindenkinek. A gazdák felajánlottak két toklyót. A Zötyögdi Káposztasavanyító Vállalat egy hordó káposztát, a szikvízgyár ötven üveg szódavizet, a vadásztársulat tíz nyulat (sajnos, nem lőhették le, a tilalom miatt), a tejcsarnok egy fazék aludttejet: vagyis mindenki adott, amit tudott. És micsoda vacsora lett 'ebből! Huszonöt fehér ruhás szűz szolgált fel. (Hogy honnan szedtek össze ennyi fehér ruhát?) A kormány képviselője átnyújtotta Kovács Jánosnak a Nagy Szalmaoltó Érdemrendet, a plébános Szent Sebestyénhez hasonlította az ünnepeltet, a tanácselnök Csapájevhez, az iskola- igazgató Mucius Scaevolához a kocsmáros Rózsa Sándorhoz. Egy diák drámai költeményt írt, amely így kezdődött: Kovács vitéz, sebeidet ne nyögd: Híred él, amíg áll falunk, Zötyögd! Mindenki sírt a gyönyörű beszédeken. A régi haragosok kibékültek, és átölelték egymást. Csodálatos este! — a lelkek békéje honolt Zötyögd felett. A m az ünnepi szónokok elkövették azt a hibát, hogy miközben Kovács Jánost felmagasztalták, a másik két tagtársat cudarul leszólták. Mindegyik szónok imigyen kezdte beszédét: itt áll előttünk a zötyögdi hérosz, aki tüzek és lángok közt is ember maradtl — nem úgy, mint a másik kettő, az a bizonyos Tuskó András, meg az a bizonyos Hozom Bertalan... Ezek a bizonyos férfiak nyeltek nagyokat. Hiszen elég kutya komisz érzés az magában is, ha valaki elszalad, amikor ott kéne maradnia. No, de még emlegessék is a gyávaságot? — még példálózzanak is vele? A két férfiú elébb restelkedett, aztán haragudni kezdett És amikor már elszállt a zötyögdi fejekből a diadalmámor, s az ünnepet felváltották a munkás hétköznapok, Tuskó András egy este a kocsmában kiszalajtotta a száján: igaz, mi elfutottunk a tűztől Kovács meg ottmaradt.., meri már futni se tudott... Nagy csend lett erre. Hm. Szóval, ez a Kovács nem tudott elfutni. Nemhogy nem akart: nem tudott. Valaki megkérdezte: — Talán elszédült a füsttől? Talán beleszédült a szalmába? Tuskó atyafi vállat vont. Ö nem tudja, szédült-e, vagy nem szédült, ő csak egyet tud. Oka volt annak, hogy ő éppen az udvar leghátsóbb hátuljában emelt deszkabódéhoz rohant. Nagy oka! Mert ha a benzin felrobban, abból csak tűz lesz. De ha a deszkabódé, vagyis a rete- rát felrobban! — elgondolni is borzasztó: pokolbeli tűz és fertelem szállott volna alá a csendes falura ... Nem, ő nem pályázik a brigadéros- sá-gra, ötezer forintot se akar Bakos Ildikó Jelenet című szobra a stúdiókiállításról Pátzay Pál: Barcsay Jenő munka nélkül keresni: na, de aki a bajban a iegrosz- szabb helyet választotta, annak csak szidás jár? Hozom Bertalan buzgón kontrázott vala: — Miért , mentem én a kútba? Ugye, erről a szónokok is elfelejtkeztek, hogy a tűzoltáshoz nem konokság kell, hanem víz... Igenis, víz! Senki se gondolt a vízre, csak én. Aztán megkaptam érte a magamét, na, de az is bolond ám, aki gondolkodik, mikor a gondolkodásért leszólják az embert, a hempergésért ellenben feldicsérik ... Ezek az elmélkedések behatoltak a zötyögdi koponyákba. Igaz is: egyik ember egy kicsit megperzseli magát, aztán majd hogy szentté hem avatják, más ember meg dolgozik vakulásig, szerez, gya- rapít, ügyeskedik, s még azt se mondják neki, bikmakk. A kocsmáros egy este kibökte, hogy ő ugyan nem akar beleszólni a falu dolgába, de emlékszik rá, hogy Kovács János 1939 őszén, a községháza előtt, kézit csó- kolommal köszönt a nyilas főjegyző feleségének. Ügy! — hördül fel a plénum — szóval hízelgett a nyilasoknak! Ez aztán eljutott a tanácselnök fülébe. Ejnye-bejnye, valami nem pászol ezzel a Kováccsal ... lehet, hogy rendes ember, de az is lehet, hogy nem: és akár rendes, akár nem, a zötyögdiek ugyan nem siették el azt a díszvacsorát? Alakítottak hamar egy brigádot, amely feltúrta, akarom mondani, feltárta Kovács János egész szegényes kis életét; s nem találtak abban semmi hősieset, semmi rendkívülit, meri ez a Kovács János ez sose csinált semmi mást, csak dolgozott. Lám csak — okoskodott ez a brigád —, ha ez a Kovács János sohase volt hős, miért lett volna hős éppen akkor, éppen ott a pajtában? Miért? Lehetséges, hogy ő gyújtotta meg a szalmát? — hogy aztán belefeküdjön, és egy csapásra brigadérossá melegítse magát? Nana, kitelik tőle. Amilyen sunyi. Mert az mégiscsak sunyiság,- hogy valaki éppen akkor vitézkedik, amikor más rendes ember levonul a porondról... Hát nem? Elég az hozzá, hogy a vén Látó visszakérte a cseréppipáját. Űgyse pipázol, minek az neked — mondta Kovácsnak. Ez aztán végképpen felnyitotta a zötyögdiek szemét. Most már aztán ki mert kételkedni benne, hogy az egész szalmaoltás kicsináll dolog volt? És ki hajlandó szóba állni egy ilyen ravasz, alattomos, szuszimuszi ko- vácsjánossal, aki ötezer forintot keresett a zötyögdiek jóhiszeműségén? Levágtuk miatta két birkánkat — sopánkodtak a gazdák. Majdnem lelőttünk tíz nyulat — mondták a vadászok. A diák, hogy mentse a menthetőt gúnyverset írt, amely így kezdődött: Megy a szekér zötyögve, Sose ér be Zötyögdre .. . K ovács Jánost leváltották a brigadérosság- ból. Gyanús ember! — örüljön, hogy egyáltalán megmaradhat a szövetkezetben Eddig a történet. És az a legszomorúbb benne. hogy mindenki azt fogja hinni: csak egy kitalált tréfa az egész. Új galéria új színfolttal gazdagodott a főváros. Óbudán a Lajos utca 153-ban, az egykori piactéren galériává alakították a régi sörházat. Az emeletes épület egyik fele gótikus, a másik barokk stílusú, amelyet eredeti állapotában állítottak helyre. Kiállító- teremben szegény fővárosunkban jelentős kulturális esemény a Lajos utcai galéria megnyitása. Az épület egyik szintjén változó kiállításokat rendeznek, elsőül Hagyomány címmel a Fiatal Művészek Stúdiójának bemutatóját láthatja a közönség, a másik szinten állandó kiállítás nyílt Pátzay Pál, Bernáth ^7r,nvi Istunn miíví^ihÖL
