Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

Jó estét nyár... — s egy régi sláger A Halálos tavasz példátlan sikerének idején (fiatalok kedvéért: Zilahy Lajos regé­nyének filmváltozata Karády Katalinnal és Jávor Pállal) egy interjúban szerényen ön­tudatos nyilatkozat látott napvilágot a Színházi Maga­zin hasábjain Nadányi Zoltán költőtől. Megtudhattuk, hogy a film nagy slágerének (Pol­gár Tibor dallamával) 6 a szövegírója, egy korábbi vers' kötete oldalain húzódott meg addig, elhanyagolható szöveg­eltéréssel. Eredetileg: Ez lett a vesztünk/ Mind a kettőnk veszte, /E csillagos, mély/ Jú­liusi este. Míg a slágerválto­zatban: Ez lett a vesztünk/ Mind a kettőnk veszte,/ E csillagos mély/ Forró nyári este. Műve váratlan közismertté válásáról pedig némi keser­nyés hangütéssel úgy véleke­dett a világvégi Biharban le- véltároskodó költő, hogy a slágert rég elfeledik az embe' rek, de verse tovább él a ma­ga eredeti alakjában a sárgu­ló kötet lapjain. Szegény Nadányi alaposat tévedett. Nevét ma jobbára csak néhány régi-régi olvasó, s az irodalomtörténészek ke­gyelete tartja számon, míg a sláger másodvirágzását éli napjaink nosztalgiahullámai­ban, Méltányosan-e, avagy méltánytalanul? — ki tudna erre feleletet? Ezek ötlöttek fel bennem fura asszocióként a múlt hé­ten, Fejes Endre vígszínházi zenés drámájára, a Jó estét nyár, jó estét, szerelemre várva a képernyő előtt. Az író műve tévéjáték-sorozat alakjában néhány évvel eze­lőtt befutotta a maga orszá­gos sikerű útját a képernyőn, mégis, vagy talán épp ezért(?) izgalmas csemegének ígérke­zett most a történet más mű­fajú megközelítése, több vo­natkozásban is. Többek között dramaturgiai áttételben, . de mindenekelőtt — valljuk^ be — színészi szerepfelfogásban, kivitelezésben. Mert legyünk tárgyilagosak: a Jó estét nyár™ a maga létében az iro­dalmi periféria meglehetős át­lagú terméke, mely viszont, ha szakmai felfogásban köze­lítjük, a fő figurában „szín­házi mennybemenetelt” kínál a játszásra kiszemelt művész­nek. S ez nem csekély do­log, sok, jóval értékesebb, tar­talmasabb művünk nem di­csekedhet ezzel. Ez a „ziccer-”, ez az álom­szerep tette annak idején a Jó estét nyárral országos is­mertté és általánosan népsze­rűvé (persze egyebekkel) a fiatal Harsányi Gábort. A „Sötétruhás fiú”, melyet most a Vígszínház színpadi adap­tációjában a mind ígéreteseb­ben bontakozó Hegedűs D. Géza örökölt meg. A színészi játékok egybeve­tésének lehetősége kínálta te­hát elsősorban a mostani szín­házi közvetítés sajátos, kü­lönleges izgalmát. Mert kü­lönben a színpadi történet a tévéjátékhoz viszonyítva sem­mi lényeges eltérést nem mu­tat, csupán szétaprózottabbá vált, mozaikokból rakódik, nélkülözi a képi látvány adta zavartalan folyamatosságot, s ezt Presser Gábor zenei be­tétjei sem kompenzálják dra­maturgiadat Nos, ami a színészi telje­sítményt illeti: nehéz a tár- .gyilagos igazságtétel. A játék­beli különbözőségek a két művész sajátos értékeiből fa­kadnak és táplálkoznak, egy­aránt meggyőzőn hitelesítik alakításaikat. Harsányi Gábor lányosán lágyabb, különös, fa­nyar derűvel belengett tragi­kus figurája éppoly meggyőző­en hatott annak idején, mint most Hegedűs D. Géza kemé­nyebb ötvözetű, feszesebb drámaiságú, baljós sejtésű iz­zása. S mindenesetre, neki jutott a nehezebb feladat: si­kerrel megmérkőzni az „előd”, emléké veL A színházi közvetítés után két győztest kellett kihirdet­nünk. Vasárnap este Örkény Ist­ván Glória című, 1957-ben született kisregényének tévé­filmváltozata jelentett ese­ményt. A mű az idők során most második alakváltozását élte meg, mert korábban az író a színpadi feldolgozást is elkészítette Sötét galamb cím­mel. Glória apácanővérnek, a politikai idők kényszeréből Tar Ilonává visszaformálódó lénynek, kikerülve az addig biztonságot adó zárdafalak közül, egyszerre kell szembe­néznie addigi önmagával, és a körülötte lévő, számára is­meretlen világ ellentmondá­saival. A tévéfeldolgozást még Ör­kény vállalta el, de az író jegyzetei nyomán már a rendező Zsurzs Évának kel­lett elvégeznie. Állapítsuk meg: a hálátlan feladatot a hagyaték teljes tiszteletben tartásával, nagy tapintattal és finom érzékkel teljesítette. Bensőségesen szép, igaz való­ság, amit Glória történtében és a kor társadalmi arculatá­ban Örkény szándékai szerint filmjében elénk tár. A főszerepben Zsurzs Kati szinte a teljes művészi isme­retlenségből varázslódik elénk, s mégis — és máris teljes pompázatban. De remek volt az őt közrefogó színészkör­nyezet is, olyan nagyságokkal és egyéniségekkel, mint Lu­kács Margit, Fónai Márta, Kamlós Juci, Venczel Vera, Berek Katalin, Sütő Irén, Má- thé Erzsi, Körmendi János, Koncz Gábor. A hét első műsornapján, kedden, Karinthy Ferencnek a Tlhália Színháziból közvetí­tett drámájával, a Házszente- lővel ezúttal szinte teljesnek, mondhatjuk tévésigényünk betöltését. Soha rosszabb he­tet <b. D Átjáróház A MŰVELŐDÉSI OTTHON ft^k helyütt átjáró­ház — erre vallanak izéméivé»* tapasztalataim és erről győz meg számos sajtóközlemény is. A baj csak ott van, hogy nem a vendégkörre, hanem a művelődési intézmények vezetőire gondolunk. Kinevezik az igazgatót, eltelik egy kurta fél év vagy egész esztendő, aztán ismét betöltetlen az állás, mert a népművelő új munkahelyet keres (új munkahelyet kerestetnek vele). Az okok sokfélék. A kenyértörésre vezető véle­ménykülönbségek lehetséges variációit hosszasan lehetne sorolni a népművelő felkészületlenségé­től egészen a fenntartók túlzott igényéig, vagy éppen érthetetlen óvatosságáig. A szakításnak azonban ezúttal egyetlen okát szeretném szóba hozni, egy minapi találkozás kapcsán. Fiatalasszony nyomakodott fel az autóbuszra, kezében jókora csokrétával; arra gondoltam, hogy valamivéle köszöntőben jár. Annál meglepőbb volt a válasz: „Munkába megyek, újabban a járási székhelyen tanítok.’* Mondom, a válasz meglepett. Elvégre, alig egy esztendeje foglalta el egy művelődési otthon igaz­gatói tisztét, s úgy tapasztaltam, hogy nagy lel­kesedéssel, ambíciókkal fogott hozzá a kulturális létesítmény életének szervezéséhez, irányításához. Mi akkor a gond, miért a kenyértörés? A túl­ságosan is leegyszerűsített válasz valahogy így hangzik: hébe-hóba otthon akart televíziót nézni. A gyerekeivel együtt. Olyankor például, egy-cgy szombat estén is, amikor a művelődési ház nem kínált semmilyen programot a helyi lakosoknak. S mielőtt e programnélküliségen bárki felhördül­ne, sietve le kell írni azt is. hogy egy-egy köz­ségi művelődési házban eleve nem is várható el a minden estére betáblázott kulturális program. A NÉPMŰVELŐ azt mondja, ő nem egy évet szánt erre a munkára. De elege volt abból, hogy akkoi’ is a házban kell ülnie, amikor program nem köti oűa — legfeljebb elfoglalhatja magát a hor­golással. Szombat este pedig ide vagy oda — neki a házban szabad néznie a televíziót, merthogy a napi nyolc órája még nem telt le. Talán ez az a pont, ahol érdemes egy villanás­nyi időre megállni, s elmondhatom renitens véle­ményemet. En bizony «mondó vagyok, hogy a nép­művelő ne üljön a házban kizárólag a kötés vagy a horgolás kedvéért. S egyáltalán... ne számol­ják az ott töltött órákat. Nem a munkahelyi lazaságokra, a lógásra kí­vánok bárkit is bátorítani. A népművelői munka azonban nem az a munka, amit a percnyi pon­tossággal vezetett jelenléti ív alapján lehetne vé­gezni, illetve értékelni. Mártsak azért sem, mert az egész ügy meg is fordítható. Egy-egy nagyobb rendezvény — például egy szüreti program előké­szítése, megszervezése, lebonyolítása — közben a népművelő akár tehetné a lakatot az ajtóra: „Me­gyek haza, mert régen letelt a nyolc órám”. KÖTETLEN MUNKAIDŐ — el akartam kerülni a kifejezés leírását, mégsem tehetem. Nem, mert a népművelői munkát így — és csakis így! — lehet egy faluban elvégezni. Régen rossz ugyanis, ha az értékmérő egy művelődési házban a „bélyegző- óra** teljesítménye, nem pedig a produktum. Szemléletváltozásra van tehát szükség. Addig ugyanis, amíg az értékelésnél legfőbb szempont a fenti kritérium, addig átjáróház marad a kul­túr ház. K. G. Pintér István dokumentamripoitjcr: A veréb is akció A szereplők A veréb igénytelen ma­dár. Minden bizonnyal a leg­igénytelenebb. Mindenféle hulladékkal táplálkozik, s ál­talában a szürkeség, a feles­legesség, a haszontalanság jelképe. „Terméke” legfel­jebb az a bizonyos veréb­pötty. Nem kellemes, nyo­mot hagy, de nem mara­dandót Minden további nél­kül el lehet távolítani, le te­iltet törölni.•. Mint ennek az ügynek annyi más részlete, kiderít­hetetlen, hogy Washington­ban miért éppen a Sparrow Mission, vagyis a „Veréb”- akció nevet adták Duke ez­redes és társai egykori ma­gyarországi vállalkozásának. Egyelőre, mivelhogy az erről szóló akták még mindig nem kerültek elő, az sem bizo­nyos, hogy a CIA elődjénél, az OSS-nél (Office of Stra­tegic Services = Stratégiai Szolgálatok Hivatala) vagy pedig a Fehér Házban ha­tározták el: ideje már egy amerikai összekötőcsoportot küldeni Magyarországra. Nem egészen világos mind­máig a vállalkozás célja sem. Duke ezredes minden­esetre huszonnégy esztendő múltán, amikor mint turista Magyarországon járt, azt ál­lította: Roosevelt elnök sze­mélyes üzenetét keltett vol­na átadnia Horthy Miklós­nak. Hogy az üzenetet írás­ban hozta-e magával, vagy pedig csak szóbelileg keltett volna közölni az akkori Ma­gyarország kormányzójával, szintén lényegtelennek tar­totta. Csak mesélt, csak me-' sélt, és amit elmondott, ab­ból ugyan kibontakozik egy érdekes történet, de sok pont­ja nem bírja ki az ellenőr­zést, a más tényekkel való egybevetést. S akármekkora kaland volt a Veréb-akció Colonel Duke számára, olyan jelentéktelen epizódja csu­pán nemcsak a II. világhá­borúnak, hanem a Kállay- féle hintapolitikának és Hor­thy Miklós sokfajta, a né­met szövetségestől megszaba­dulni kívánó próbálkozásá­nak. Ami biztos: Duke ezredes­nek Florimond volt a kereszt­neve és 49 esztendős volt 1944 márciusában, amik«: földet ért valahol Magyarországon, nem messze Nagykanizsától, ö váltig azt állította, hogy Portourin falucska határában landolt élete legelső és egy­ben utolsó ejtőernyős ugrása után. Csakhogy ilyen, de még. hasonló helységnév sincs és nem is volt sem a magyar, sem a jugoszláv helységnévtá­rakban. Az több mint való­színű, hogy Duke valahol a Muraközben ért földet társai­val együtt, S különben is: hogy hogyan érkezett, mellé­kes. Végtére is viszonylag ha­mar elérte célját, a magyar fővárost. Más kérdés, hogy Budapesten aztán nem jutott semmire. Mielőtt február 27-én Wa­shingtonban megkapta volna az indulási parancsot, az OSS washingtoni központjában dolgazott mint a Balkán-osz­tály főnöke. Hogy éppen őt küldték, értékelhetjük úgy is, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak az amerikaiak annak az akciónak, amely hi­vatott tett volna Magyaror­szág II. világháborúból való kiválását elősegíteni, de úgy­is, hogy milyen jelentéktelen figurára bízták az Egyesült Államokban a balkáni ügye­ket, amelyek közé Magyaror­szág sorsát is sorolták. Duke egyébként már az első világ­háborúban is részt vett. Ak­kor hadpilóta volt, később kü­lönböző országokban katonai attaséként dolgozott. ö volt annak a különít­ménynek a parancsnoka, amelyhez még ketten tartoz­tak. Alfred M. Suarez őrnagy és Guy T. Nunn kapitány. Su­arez apja Spanyolországból vándorolt be az újvilágba, ő maga mérnökként az észak­afrikai amerikai expedíciós hadseregben kapta első beosz­tását, ott a tábori repülőterek építését bízták rá. S mivel ki­váló rádiósszakértőnek is szá­mított, Magyarországról ő tar­totta volna az összeköttetést a szövetségesek Algírba telepí­tett nagy teljesítményű rádió- állomásával. Az ehhez szüksé­ges készüléket az őket magyar terület fölé szállító Halifax bombázó vagy magával vitte és utánuk dobta, vagy nem. Duke elbeszélése szerint igen, Kádár Gyula, volt vezérkari ezredes, a horthista hírszerző és elhárító szolgálat, a híres­hírhedt VKF/2 akkori veze­tője szerint, akire a társaság fogadtatását bízták, nem. Guy T. Nunn kapitány, a híres kaliforniai Berkeley egyetemen végzett, lró volt, de bármilyen dús volt a fantázi­ája, olyan kémtörténeteket aligha agyalhatott ki, mint aminek részese lett. A külö­nítménybe azért került, mert több nyelvet beszélt, s tol­mácsként küldték a többiek­kel. Hogy erre miért volt szükség, az nem egészen vilá­gos, hiszen magyarul nem tu­dott. A többiek viszont jól el­boldogultak az angollal, hi­szen azt nagyon sokan beszél­ték Magyarországon. A többi között Horthy Miklós,’ aki amilyen keveset értett a poli­tikához, olyan sokat a nyel­vekhez. Egyebek mellett hosz- szú tengerésztiszti pályafutása során angolul is megtanult. Duke tehát minden tolmács nélkül társaloghatott volna vele. Ujszászy István, áz Állam- védelmi Központ főnöke, aki végül is a Veréb-akció tagjai­val tárgyalt, maga sem szorult tolmácsra. A vezérőrnagy 1939-től 1942-ig töltötte be a VKF/2 főnöki posztját, s ön­nön avanzsált az újonnan lét­rehozott szervezet élére, amelyben a fenyegető helyzet­ben valamennyi hírszerző és elhárító szervezetet egyesítet­ték, tartozott légyen az a ka­tonasághoz, vagy a Belügymi­nisztériumhoz. Egyébként Hor­thy Miklós szűkebb, bizalma­sabb köréhez tartozott. És bár a Veréb-akció szempontjából semmiféle jelentősége nem volt, azért meg kell említeni, Ujszászy Karádi Katalin ba­rátja volt, s boldogan járt a nagyon népszerű művésznő mellett a tisztek társasági kék atillájában. Ettől persze még a Veréb-akciónak lehetett vol­na értelme és eredménye. (Következik: Az időpont) műsor KOSSUTH RADIO: I. 27: Életre-halálra — avagy mikroelektronika és társadalom 8.57: Verbunkosok, nóták.. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel 10.95: MR 10—14. iskolák—őrsök— barátok 10.35: George Shearing zongarázik T0Í54: Üj lemezeinkből II. 39: Wilhelm Meister Unulóével 12.45: Törvénykönyv . , 13.00: Haydn és Liszt nyomában Kismartonban 13.40: Cigánydalok, csárdások 14.08: Szabó Ferenc ‘müveiből 14.401 Arcképek a Szovjetunió népeinek Irodalmából 15.05: ílyitnlkék 15.35; Szerelmi kettősök operákból 16.20: Népzenei Hangos Újság 17-05: Hátrányos helyzetből Indul­va. Riport 17.3#: Pai Joey: Részletek Rodgers filmzenéjéből 17.45: A Szabó család 19.15: Liszt: Kát legenda 19.35; Bűn. Németh László regé­nyét rádióra alkalmazta: Tertlnszky Edit 11/1. rész 29.24: Béres Ferenc nótákat énekel, 20.50: Szintézis 21.20: Hallgassuk együtt. Verdi­müvek 22.20; Tíz pere külpolitika 22.30; Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Kiss András hegedül 23.30: A lipcsei rádió énekkara Mendelssohn-műveket énekel 0.10: A magyar néphadsereg ze­nész tlszlhelyettesképzö szakközépiskolájának réz­fúvós együttese játszik PETŐFI RADIO: 8.05; Magyar táncok fúvószene­karra----------------------------------------------------------------------------------------4 4 NÖGRÁD - 1982. szeptember 14., kedd 8 .20; Tíz perc külpolitika (ism.) 8.35: Társalgó (ism.) 12.35; Melódiakoktél 10.00; Zenedélelőtt 13.30; Zenés állatkerti séta 14.00; A Petőfi rádió zenés dél­utánja 16.35: Csúcsforgalom 18.00; Disputa — önmagunkról és szüléinkből 18.35; A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai 18.55: Albert György népi zene­kara játszik S Biró Antal nótákat énekel 19.35: Csak fiataloknak 20.35; Utazás a Balaton körül. Eötvös Károly útirajzát rádióra alkalmazta Kopányi György 20.54; Klasszikus operettekből 21.5,5: Körmendi Vilmos szerzemé­nyeiből 22.25; Rádiószínház. A gyilkos, vagy mikor pattant nem hittem volna 23.20; A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időlárás. műsor- ismertetés. 17.05: Döntött a bf­r^á1*. Kártérítés a»*ctnrzulá«ért. Dr. Tin.ár László előadása. 17.10: Fiatalok zenés találjozója. Szer­keszti: Béjy Katalin és Zakar János. 18.00: Észak-magyarországi krónika. (Tudósítás az MSZMP Miskolc városi VB-üléséről — öt megye mezőgazdasági tájértekez­lete Hatvanban.) 18.25—18.30: Lap- és müsorelőzetes. TELEVÍZIÓ; 8.00: Tévétorna 8.05: Iskolatévé — fizika (ált. isk. 7. oszt.) Elektromos töltés 8.30: Élő múzeum 9.00: Kémia (ált. isk. 7. ászt.) 9.40: Felső-Tiszavidék 10.00: Élővilág (ált. isk. 8. ©szt.) 10.30: Deltácska 14.15: Iskolatévé — Deltácska (ism.) 14.35: Élővilág (ism.) SZ.) 15.05: Kémia (Ism. — SZ.) 15.40: Napköziseknek — szak­köröknek •16.20: Hírek 16.25: Princ, a katona — tévé­filmsorozat'1 16*55: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum — rövidfilm SZ. 17.15: Kuckó (ism.) — SZ.) 17.45: ,,Emlékszel még?...** Rátonyl Róbert operett­műsora SZ. 18.15: Reklám 18.25: Dél-alföldi krónika 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna SZ. 19.15: Esti mese SZ. 19.30: Tv-híradó SZ. 20.00: Kórház a város szélén Magyarul beszélő csehszlo­vák filmsorozat, XIII/9. rész: Helycsere SZ. 21.05: Stúdió *82. 22.05: Tv-hiradó 3. SZ. 2. MŰSOR; £0.00: Kertünk-udvarunk — riportfilm (ismj 20.20: Mendelssohn: A-dúr (olasz) szimfónia 20.45: Tv-híradó 2. SZ. 21.05: Reklám 21.10: Autó-motor sport 21.30: A sárkány szürke le­heleté. Magyarul beszélő NDK film SZ. BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: A transzport. Román film 21.35: Az Amerikái Egyesült Ál­lamok jelene. Dokumentum­film 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Hangverseny műsor 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-hiradó 20.00: F*atalok tv-klubja 2. rész 21.15: Időszerű események 21.45: Matematika — mindenkineli (ism.) 22.25: Piet Modrlan. Holland do­kumentumfilm a világhírű festőről ' MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6 és 8-tól: Jobb ma egy nő, mint tegnap három (16). Színes, szinkronizált francia film­vígjáték. — Kohász: Szabadlábon, Velencében (14). Színes, szinkro­nizált francia—olasz bűnügyi film­vígjáték. — Tarján vendéglő: Tűzszekerek. Szinkronizált angol filmdráma. — Balassagyarmati Madách: 25 millió fontos váltság­díj. Színes angol kalandfilm. — Nagybátonyi Bányász: Legyen a férjem! Színes, szinkron zált szov­jet filmvígjáték. — Petőfi: Lánd­zsák hajnalban. Színes angol ka­landfilm. — Pásztói Mátra: A ví­zimalom balladája (14). Színes szinkronizált NDK-beli film. — Rétság: Hárman a s lám ászt lká­ban. Színes, szinkronizált ameri­kai fi’mvígjáték. — K stercoyei Petőfi: Szexis hétvége (16). Szí­nes, szinkronUált olasz—franca film — Jobbágyi: Ez Amerika. Szí­nes nanobpnv'n-iásoö amerikai do­kumentumaim.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents