Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
korszert! tárolás A szemes termékek tároláséra szolgáló óriás vasbeton Silók költséges létesítmények, és elkészítésük időigényes. Ezért velük párhuzamosan gyorsan és olcsón megépíthető könnyűszerkezetes tárolókat is létesítenek (a megfelelő technológiai berendezésekkel). Ilyenek például a rendszerint alumíniumból készülő fémsilók, amelyeket a szere- löüzemben állítanak össze, s különleges járművekkel — netán helikopterrel — szállítóinak a telepítés színhelyére, hogy ott igen rövid időn belül elláthassák feladatukat. A fémsilók legkritikusabb része a perforált fenéklemez, amelyre néhány száz mázsa terméktömeg nehezedik, így különleges alátámasztást és rnerevitést igényel. Újabban el is hagyják a költséges fenéklemezt, s helyette magában a sík alaptestben nyolc, sugaras elrendezésű szellőző- csatornát képeznek ki. A fémsilókban a legfontosabb, kezelési művelet az aktív szellőztetés, ami a minőség- megóvás feltétele. Döntő szempont a tárolás gazdaságos,' energiatakarékos megoldása is. Az utóbbi időben a szemestermék-tömegen átfú- vatott hűtőlevegő áramlási törvényszerűségeinek tanulmányozása révéi) a régebbinél jóval kisebb energiaszükségletű szellőztetési módokat dolgoztak ki. Azzal is kísérleteznek, hogy a szemes termékkel telt silóból nitrogénnel kiszorítsák az oxigént. Ilyen körülmények között ugyanis akár fél évig is jól konzerválható sok száz mázsa terméktömeg, mindenféle szellőztetés és átforgatás nélkül. E módon megszüntethető a rovarkártevők, a penészgombák elterjedése is, amelyek már 2 százalék oxigén jelenlétében is fertőzőképesek. Képünkön: NDK gyártmányú alumínium szemester- mény-silókát láthatunk, amelyekből tetszés szerinti meny- nyiség sorakoztatható egymás mellé a tárolótelepen. Az ilyen silósorban az optimális szellőztetési időpontok meghatározása és a kezelés önműködően történik. innováció, rendszerszemlélet Nem cél, hanem módszer... Beszélgetés dr. Kiss Istvánnal, az OMFB rendszerelemzési irodájának igazgatójával Hétvégi kirándulásaink egyik kedvelt célja a somoskői vár és környéke — Ha kinyitom a vízcsapot, lassan már abból is innováció folyik — mondja dr. Kiss István linóm mosollyal, amit alighanem újságíró mivoltomnak címez. — Hogyne, valóban fontos, de nem kampányszerűen: nem úgy, hogy hirtelen „feldobjuk”, rengeteget beszélünk róla, de a gyakorlatban semmit sem teszünk érte, végül pedig elfelejtjük. Azt kell hangsúlyozni, hogy az innováció nem cél, hanem eszköz, ami azt szolgálja, hogy a gazdaság jobban működjön. Ae innováció a gazdasági növekedés egyik tényezője. Erről és mindenekelőtt a rendszerszemlélet! megközelítésről beszélgetünk dr. Kiss Istvánnal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság rendszerelemzési irodájának igazgatójával. — Amikor az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság húsz évvel ezelőtt megalakult, az ötvenes években megszokott naturális mutatókkal szemben egy komplex műszaki-gazdasági szemléletet próbált meghonosítani. Azóta ez a szemlélet már a legszélesebb körben elterjedt. Amikor viszont a kutatások, a műszaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazását kezdtük vizsgálni, az volt a természetes, hogy itt már a feltételeket, a gazdasági környezetet is be kellett vonnunk a vizsgálatba. — A viszont gazdasági környezet — Igen, a rendszerelemzés komplex problémák vizsgálatára kialakult módszer. Egy gép önmagában is bonyolult dolog. Ha azonban működésének közvetlen feltételeivel — az anyagellátással, a munkamódszer kérdéseivel — együtt vizsgálom, még bonyolultabb. Ha pedig már egy társadalmi környezetben helyezem el, ahol a kezelőjét, a karbantartóját, és a hatásokat, sőt, .az ezeket alakító munkahelyi vezetőket ért hatásokat is vizsgálom, amelyek összességükben befolyásolják a gép adta lehetőségek kihasználását;, ez még sokkal, de sokkal bonyolultabb. Ezek szisztematikus elemzéséhez ad módszereket a rendszerfelem- zés... Ki kell mondanunk: hogy a korábbinál jobban lehessen termelni, ahhoz a gazdasági viszonyokban is végbe kell menni bizonyos újításoknak. Mára tulajdonképpen egyfajta tudatzavar alakult ki nálunk. A kockázatvállalást, az újat akarást, mint kívánatos normát, minden lehető módon hirdetjük, csakhogy a szervezetekben történt változás még nem olyan mértékű, hogy ezek érvényesülését valóban lehetővé tenné. Azzal az érdekes jelenséggel állunk szemben, alighanem összetet- hogy egy olyan nehezen megtebb dolog, minthogy kizárólag gazdasági összetevői lennének? — Igen, munkánkban végül is egy újabb súlyponteltolódás következett be: a műszaki-gazdasági helyett most alapvetően a gazdasági- társadalmi összefüggéseket vizsgáljuk. Csak érzékeltetésül mondom: a hetvenes években olyan, korábban nemigen használt fogalmak épültek be a köztudatba, mint „vállalkozás”, „kockázat” ... Az emberi és társadalmi ösz- szefüggések vizsgálata ebben a kérdésben új dimenziót jelent fogható szférában, mint a tudat, a változás előbb következett be, mint a szervezetekben. — Hanem a vezetőkkel szemben támasztott alapkövetelményeknek van egy harmadik pontjuk is: a vezetői képességek, a vezetési stilus ,.. . — Hogyne, és ez nagyrészt összefügg az előbbiekkel. Ma igazából olyan típusú vezetőkre van szükség, akik akkor érzik jól magukat, ha „pezseg az élet” körülöttük. Akik olyan emberekkel veszik magukat körül, akik mindig valami újjal állnak elő... És természetesen kell ehhez is a szakértelem, hogy valaki az ötletek között el tudjon igazodni. De nyilván abban az értelemben is fennáll az összefüggés, hogy a kellő szakértelemmel nem rendelkező vezető az, akinek a magatartása az újjal szemben alapvetően elutasító... — Ezek a vezetők is bizonyos feltételek között végzik munkájukat... — Ragadjuk ki most ezeknek a feltételeknek csak egy fontos részét: a piaci viszonyokat. Mi ezeknek, és az ezekben tükröződő értékítéletek érvényesülésének fontos szerepet kívánunk adni. A gyakorlatban ez még gyakran ellentmondásosan érvényesül. Hazai, belföldi piacunk ugyanis ma még inkább csak „kvázipiac”, ahol igazi verseny még nem alakult ki. Természetszerűen egészen különböző — Igen, és ezért előtérbe került a vezetők szerepe, a vezetőkiválasztás. A vezetőkkel szemben támasztott két alapvető követelmény az ideológiai-politikai, illetve a szakértelmi szempont, igaz a szakértelem mára politikai követelménnyé is vált. Ez a felismerés már elég széles — Hogyan lehet átlátható- körű, és következményei foa ICGST-piac és a — Azt hiszem, minden dől- tőkéspiac mechanizmusa is. De, azt hiszem, reális cél, hogy ezt a ma még hármas tagolódást mutató piacot egységesebbé tegyük — úgy, hogy a legmagasabb szinthez próbáljuk fölzárkóztatni. Ilyen lépés volt például, hogy a világpiaci ár ma már bizonyos termékeink belföldi árában is megjelenik. gozó számára jórészt vezetőinek magatartása jelenti ezeket a bizonyos környezeti tényezőket, amikről beszélt. vá tenni egy ennyire összetett és szerteágazó folyamatot? Gondolom, ezt szolgálja a rendszerelemzés ... „ kozatosan hatni kezdenek. Ez például egy olyan változás, amelynek szükségességét időben ismerte fel a politika. Ä“ f*™" Ar=ok munka közben amikor egymással szemben ülünk, mondom neki: — Ón, úgy tűnik, nem akar öregedni! — Nem-e? — tűr teljesen ősz, rövidre vágott hajába tömzsi ujjaival, s a mozdulatot még egynéhányszor megismétli. — Akarom, nem akarom, megtörtént már ... öt- venhét éves vagyok, kimondani is nehezemre esik.' No, nem azért, mintha fáradtnak, kiégettnek, fásultnak érez- ném magam, hisz’ frissen tart, éltet a munka, de sok mindent le lehet tagadni, csak sajnos, az idő múlását nem. Ez pedig megállíthatatlan folyamat, a maga kellemes és elfelejtésre „méltó” emlékeivel egyetemben. Szőke Gyula, a Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár tolmácsi gyáregységének igazgatója az, akivel néhány perce a szépen dekorált falú irodában beszélgetünk. Fiatalos kinézetű, amolyan birkózótípusú ember; zömök, tömzsi, felkarján dagadnak az izmok. Meg nem állom, hogy rá ne kérdezzek: — Sportolt valaha? Elgondolkodik, s aztán húzódik mosolyra a szája: — Hogyne! Világéletemben versenyt futottam az idővel, s meglehetős gyakorisággal ott voltlam az élbolyban. — A falat borító, tizenegy zászlóra gondol, amelyre azt hímezték: Kiváló Gyáregység? — Arra Is, Meg másra, természetesen. Tizenegyszer győztek vele Tolmácson Tarjáni gyerek volt az igazgató, ott kezdte dolgos érettségit. éveit. 1940-ben került az acélgyárba segédmunkásnak; volt egy évig, majdesz- tergályostanonc. Negyvennégy ■decemberében kapta meg a felszabadulást jelentő segédlevelet, akkor, amikor a szovjet csapatokat már csak alig néhány tíz kilométer választotta el a ' jelenlegi megyeszékhelytől. — Abban az időben kezdte a szakmát gyakorolni? — Szó sincs róla! Az akkori állapotok mást követeltek tőlünk: a látszattevékenység mellett fő energiánkat, Nickel Józsi bácsi, volt művezető irányításával „eldugómunkára” fordítottuk. Minden fontos gépet, alkatrészt, anyagot, hogy a németek el ne tudják szállítani, biztos helyre menekítettünk. Tudtuk, ezekre nékünk még szükségünk lesz. Jól gondolkodtunk akkoriban... Szőke Gyulát, sok más hasonló korú társával együtt, mint leventét, vonatra rakták, hogy „kimenekítsék őket az orosz uralom” alól. ö Füleken szökött meg a csapattól, s társult a karancsi partizánokhoz. A harcok elül tével került vissza az acélgyárba, s lett 1946-ban a párt tagja. Aztán iskolára is futotta már az időből — a munka mellett tette le megvált a gyártól, a gépipari technikum műhelyfőnöke lett, igaz, nem hosszú időre, ötvenhat januárjában az erdőkürti gépállomás főmérnökeként üdvözölhették ismerősei, s maradt ott még két évig. Aztán lett igazgató Tolmácson. — Kemény, mozgalmas esztendei voltak ezek életemnek. Tudom, sokak számára unalmas már emlegetni az ellenforradalmat, de nékem ezek fontos, további életemet meghatározó napokként élnek emlékezetemben. Igazából akkor tudtam meg, mire is képes egy félrevezetett tömeg, s milyen áldozatokat tud hozni a változásokban, új vezetőikben bízó munkáscsaidőben sikerült elvetnünk a búzát, árpát. Szőke Gyula 1958-tól 1969 december végéig maradt a tolmácsi gépállomás igazgatója, mikoris véglegesen megszűntek a gépállomások. Ám ő és munkatársai „maradtak helyben”, hiszen belőlük alakult meg a Finomkerámiaipari Művek gyáregysége. — Merőben más feladat hárult ránk, mint annak előtte — emlékezik. — Tudtuk, nehéz időknek nézünk elébe, ám bíztam a már összeszokott csapatunkban. És nem alaptalanul: rá egy évre, először elnyertük a Kiváló gyáregység címet. — És azóta már ... — ... azóta már tizenegy pat... A környéket három alkalommal. Ennyiszer győzautóbusszal járó fegyveresek elöl motorommal vittem biz- tös helyre a fölakasztással megfenyegetett igazgatómat, s bár rám sem néztek jó szemmel, s függetlenül attól, hogy október 24-én az úgynevezett munkástanácsgyűlés sztrájkra szólította fel dolgozóinkat, másnap mintha ml sem történt volna, folytattuk az aktuális őszi dolgainkat: szántottunk, készítettük a magnak való ágyat. A traktorok működtetéséhez szükséges üzemanyagot az egyik Aszódon állomásozó ötvenkettőben szovjet alakulattól kaptuk, és tünk az erős mezőnyben. Pedig ilyen kis lobogókat- — mutat maga fölé a falra, ahol szépen sorjáznak egymás mellett az elismerések bizonyítékai — nem osztogatnak ingyért. Hihetőbb az állításom, ha elmondom, hogy Romhány is a művekhez tartozott még akkoriban, egészen most július elsejéig...? —• Tehát önállósultak? — Majdnem teljesen. A pesti Gránit gyáregysége lettünk, sokkal nagyobb önállósággal, pénzben, anyaggazdálkodásban, tervkészítésben egyaránt. — Eszerint még az a néhány halváhyfekete hajszála is hamarosan őszre változik? — ... Azt hiszem, mondtam már: nekem éltető elemem a munka. S új dolgokon, megoldásokon törni a fejemet, az fölfrlssít, megújít. Még akkor is, ha most ez már több időt vesz igénybe. Nézze! Idén nyolcvanötmillió forint a tervünk, s ennek több mint a fele a késztermékgyártás. Világ- szinvonalon álló vibrációs gépeink, s azok kiegészítő tartozékai már eljutnak innen Bulgáriába, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba, Romániába, az üvegiparban használatos kemencekocsijainkat pedig szívesen vásárolják az NSZK- ban és Svájcban, s most folytatunk tárgyalást ez ügyben" olasz cégekkel is, — Szóval későn szokott nyugovóra térni? — Igen. De nemcsak a gyár miatt. Hiszen tagja vagyok a rétsági nagyközségi párt-végrehajtóbizottságnak és én vezetem az ottani gazdasági munkabizottságot is. Úgyhogy tennivalóm mindig van bőven. De ez a jó: gyötrelem lenne számomra a semmittevés. Megint beletúr ősz hajába, s észreveszem: tekintete mégpihen a kis vörös zászlókon. — Nyugdíja előtt győznek még egyszer? Nevet: — Tényleg, tizenkettő lenne az igazi! Az kerek szám: épp egy tucatot jelent... Karácsony György — Térjünk vissza a vizsgálatukban alkalmazott kategóriarendszer — egyéni, szervezeti és makroszintű folyamatok — első fejezetéhez, az egyes emberek és az innováció viszonyához. — Ez a része a dolognak, amiről a legtöbbet beszélünk. öokan állítják, hogy egy ötéves gyerek alkotókészsége, újra való érzékenysége, kreativitása nagyobb, mint egy tizenöt évesé... és, ha ez így van, ez az iskola felelőssége. A tanár ugyanolyan, a fenti értelemben vett „társadalmi környezetet” jelent a gyermeknek, mint később a munkahelyi vezető, akinek magatartása a kreativitás, azaz az innovációs készség kibontakozását, illetve csökkenését okozhatja. Persze a tanárokra is hatnak a különböző környezeti tényezők... Az iskolarendszer problémáját is komplex egészként kell tehát kezelnünk, itt is érvényesíteni kell a rendszerelméleti megközelítést: nem szabad csak egyes részeket kiragadva hozzálátnunk a fejlesztéshez. — A munkavégzésben na-, gyón fontos az általános kulturáltság foka is, mondjuk így, a mi szempontunkból: az innovációhoz szükséges fel- készültség. Természetesen ez mer.: kizárólag az iskolarendszertől függ, van ennek is nagyon sok tényezője; sokat jelent például a sajtó, a művelődési intézmények, a különböző fórumok működé-, se.., — Igen, ez a végső tanulság: minden folyamatot feltételeivel együtt kell vizsgálnunk, figyelembe véve, hogy ezek a feltételek is olyan folyamatok eredményeként jönnek létre, amelyeknek bizonyos feltételei vannak ... Ezt jelenti a rendszerelméleti megközelítés.. . M. T. NÓGRÁD — 1982. szeptember 11., szombat i
