Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

Balatoni nyár — avagy egy rendhagyó építőtábor emlékei Érthető. hogy büszkeség bujkál Begyilc Istvánná szak­oktató hangjában, amikor di­ákjai nyári szakmai építőtá­boráról beszél. Előszór szer­veztek ilyet az utolsó évük előtt álló kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás- tanulóknak. Szép helyen (Sió­fokon) helytállással zajlott le a két hét A 138 tanuló közül 32 volt nógrádi, 22-en a sal­gótarjáni, tízen a balassagyar­mati iskolából- A 14 brigád versenyében a tarjániak vit­ték el a pálmát: a két kiváló címet az itteni felszolgálók és szakácsok kapták, ide került a tábor kitüntető zászlaja is. — Jó érzés volt hallani, hogy például a Piroska csár­dában dolgozó sízécsényi diá­kunkkal mennyire elégedet­tek voltak: meghívást ka­pott a jövő nyárra is- De kérdezze meg a gyerekeket! A huszonöt fős osztályból csak öten maradtak ki ebből a táborból, a többiek, immár harmadéves szakács-, felszol­gáló-, vendéglátó-, eladótanu­lók tagjai voltak a Pannónia Vállalat Tünde nevet viselő JCISZ-építőtáborának Termé­szetesen éppúgy találtak em­lékezetes szabadidős-progra­mokra. mint más helyeken — élen a strandolás, a mozi, ren­deztek tekeversenyt, egy nap­ra hajókirándulásra mentek Tihanyba. Ám épp ilyen emlé­kezetesek maradtak a munká­val töltött órák is. Nem vélet­lenül: első osztályú, igazi „márkás” helyeken dolgozhat­tak. Kiss Éva például az EU­ROPA szállóban volt felszol­gáló. — A reggeliztetés svédasz­talnál történt. Három-négy száz vendég lakott itt — nem könnyű zökkenő nélkül, magas színvonalon ennyi em­bert ellátni! De mégsem volt túl nehéz feladatunk — r.yol- can-kilencen kaptunk ott he­lyet — ételt nem kellett ki­hordani, csak terítettünk, pót- terítéket vittünk ki és az ital­rendeléseket­— És — semmi elfogódott­ság? — Meg kell szokni a vendé­gekkel kapcsolatot teremteni. Személy szerint nekem volt ugyan nyelvi problémám. Oroszt tanultam (derültséghul­lám csap ót az osztályon...) — aki németül tudott valamit, jobban boldogult. Horváth László a Piroska- csárdában szerzett élményeit meséli el. — Ez szintén első osztályú, kiemelt hely. A vendégkör Háry-kancsók Szekszárdról-Sárközi mintás diszműkerá­miákat is készítenek a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vál­lalat szekszárdcsatári kerá­miaüzemében. Régészeti le­letek tanúsága szerint, mint­egy kétezer évvel ezelőtt kel­ta fazekasműhely volt ezen a dombos tájon, ahol most fő­leg fiatal keramikusok for­mázzák a sárközi színes bo­kályokat, tányérokat, szilké­ket és szekszárdi Háry-kan- csókat, a nagyot mondó ob­sitos alakjával. Az idén a tavalyinál mintegy három- százezer forint értékűvel több, összesen hatmillió forintot érő díszműkerámiát készíte­nek. , több mint 90 százalékban né­met- Esténként 4—500 vendég fordult meg az asztaloknál Mennyire lehettünk önállóak? Nem mi voltunk ugyan a fő- pincérek, az ételhordók — időnként egy-egy asztalhoz a harmadik fatányérost mi vit­tük ki, de inkább italokat hordtunk. Borravaló? A ven­dégektől nem, de a felszolgá­lóktól kaptunk egy kis része­sedést. Nem mindenütt csinál­ták ezt meg, tudom. Sok kilométernyit gyalogol­hatott öt társával együtt Sza­bó Attila a Motelben: egy nagy étteremből, egy fedett és egy szabadtéri kerthelyiségből állt ez az egység. Tőlük ételt is kaptak a vendégek; főleg csoportnak — csehszlovákok­nak, lengyeleknek, nyugatné­meteknek — vitték az ebédet. Attilának is elkelt volna egy kis német nyelvtudás..­Sándor Tibor a szakácsta­nulók képviseletében a Hable­ányban töltött napokról szól. — Három-három tanuló volt a délelőtti és délutáni műszakban egy séf, egy sza­kács és délelőtt négy főzőnő mellett. A nap első felében a krumplipucolás uralkődott, de délutánonként a séf keze alá is dolgozhatlak. Sokat láttak, tanultak. Így vannak ezzel a többiek is — nagyon hasznosnak, jó­nak tartották ezt a két hetet Szívesen mennének újra. Mert az emlékbe kapott pannóniás sapka és esőkabát mellé sok tapasztalat, élmény került a tarsolyukba- Szinte kár, hogy a jövő nyáron már nem lesz­nek diákok — igaz, végzett fejjel is többen vállalhatnak munkát majd a Balaton part­ján. Csak már tábor nélkül! G. Kiss Magdolna Küzdelem az analfabétizmus ellen Kultúránk őrzője, hordozója: az írás Szeptember 8-át világszerte az írástudatlanság elleni küz­delem nemzetközi napjaként tartják számon az UNESCO 1965-ben megtartott íeberáni világkongresszusának hatá­rozata értelmében. Az írástudatlanság mértéke, minősége természetesen na­gyon különböző, de minden­képpen jellemző az adott or­szág, földrész gazdasági, tár­sadalmi, politikai helyzetére, kulturális fejlettségre. Ahol több az írástudatlan, ott na­gyobb a szegénység, rosszab­bak a gazdasági, művelődési, társadalmi, politikai viszo­nyok. Az írástudatlanság a haladás egyik legnagyobb ke­rékkötője, még ott is, ahol a felemelkedés útjáb-M már el­hárult a legtöbb akadály. A nemzetközi statisztikák tanúsága szerint az írástudat­lanok zöme — több mint egymilliárd ember az egykori gyarmatokon él, ahol az év­százados gyarmati függőség a kiszolgáltatottság következté­ben a lakosság túlnyomó több­sége - 90—95 százaléka, nem tudott írni és olvasni. A .gyar­mati rendszer felszámolása óta természetesen sokat javult a helyzet, különösen ott, ahol a politikai függetlenség kiv'- vása után ráléptek a gazda­sági önállóság útjára, fokoza­tosan leküzdve a gyarmati el­maradottságot és a kiszolgál­tatottságot, a neokolonializmus béklyóit. Kubában például a Battis- ta-rendszer idejen a lakosság 24 százaléka analfabéta volt. Az írástudatlanság leküzdésé­re szervezett kampány során két én alatt gyakorlatilag mindenkit megtanítottak az írás-olvasás alapelemeire és ma már csak az összlakosság A nógrádmegyeri cigánycsalád gyer­mekei rendszere­sen járnak isko­lába, sőt arra is vállalkoztak, hogy az idősebbeket megtanítják á be­tűvetés tudomá­nyára. 4 százaléka analfabéta. Ko­moly eredményeket értek el Indiában, az arab államokban is, azonban olyan nagy volt az elmaradás, olyan sok tíz- és százmillió emberről van bzó, hogy gyors és alapvető változásra még sokáig nem le­het számítani. Indiában, ahol a lakosság kétharmada írástu­datlan, hozzávetőleges szá­mítások szerint 200 dollárba kerül egy ember megtanítása az írásra és olvasásra. Az ál­lamnak ez óriási tehertétel, pedig az ország ipari, mező- gazdasági fejlődése kiművelt emberfők nélkül elképzelhe­tetlen. Kubában annak idején forradalmi tettnek számított, az, hogy valaki lemenjen egy faluba és addig vissza se tér­jen korábbi munkahelyére, amíg mindenkit — öreget, fi­atalt — meg nem tanított az írásra és olvasásra. Indiában. (iiimimiiiininimtiiiinnititiifiiiitMiHitniiitini nnommnuiitin Egy ködös őszi hajnalon a Felhőgomolyító Vállalat ne- keresdi telepén a hivatalse­géd ragyogó arccal tűzte ki a bejárat fölé a nemzetiszínű zászlót, meg a cég sok vihart és dicsőséget megért üzemi lobogóját. Még egy reflektort is felszereltek a szemközti eperfára, hogy sugarával még fényesebbé tegye az ünnepi díszt, emelje ki annak öröm­teli jellegét A szakszervezeti bizalmi ezalatt körbejárta a telepet, s csodák csodájára mindenki a zsebébe nyúlt, ki- sebb-nagyobb bankjegyeket adott át, amit a bizalmi ak­kurátusán feljegyzett egy ív­re. A kultúrteremnek kineve­zett szobát is ünnepivé tet­ték, kiseperték, a sarokba ha­lomba gyűlt palackokat kivit, ték, kiseperték, a sarokban ha­te minden. Már kora dél­előtt mindenki tudta, mit, il­letve kit ünnepelnek. Most már el is árulhatom: rendhagyó ünnepre készül­tek a felhőgomolyítók. Dilett Anti, a széles körben ismert univerzális antitalentum két év óta a vállalatnál a „fent- ről szóltak érte” elnevezésű egyik státust foglalta el, és ez ................................................................................ Á vándorzseni liullltlftiiiitiniiiintHiiiiiiiimiiiHiiiiiiiiHiiuiHiiiiii'.r idő alatt hét beosztásban bi­zonyította: teljesen mindegy, melyik munkakörbe osztják be, számára minden munka egyforma, azaz egyforma tá­volságra van igényeitől, el­képzeléseitől, felkészültségé­től, ami viszont nincs is. Di­lett Anti ugyanis zseni volt és ebből élt. És mert sokáig Így egy helyben nem lehet élni, hamarosan vándorzseni lett belőle, hol egyik, hol má­sik vállalatot boldogította, s mindenhol a már említett „fe_ lülről szóltak érte” elnevezé­sű státusra alkalmazták. Így került a Felhőgomolyí­tó Vállalathoz is két éve, ahol eleinte különös tiszteletben tartották, mert „fentről” olyan valakinek a titkárnője szólt érte, akit tisztelni il­lik. Az olyanvalaki időközben más beosztásba került, s ez némileg csökkentette Dilett Anti megbecsülését, de, mert sosem lehet tudni, hát to­vábbra is próbálkoztak vele ilyen, meg olyan munka­körökben, s — ha semmit sem csinált, azaz nem csinálhatott rosszul semmit, úgy — még prémiumot is kapott Ö meg megírt két cikket a faliújság­ra, írt az évente egyszer hat példányban stencilezve meg­jelenő üzemi lapba egy szo­nettet, meg egy értekezést a kapun belüli munkanélküli­ség transzcendentális hatá­sáról, különös tekintettel a felhőgomolyítás időszerű problémáira. Aztán meghallotta, hogy nemcsak a telepen lehet ilyen munkakört betölteni, hanem a városban burjánzó üzemi központok sűrűjében is. S mert közeli ismerőse, Ügyet Lenke nemrégen kapott stá­tust egy városi központi he­lyen — ahová leszóltak érte, mondván, korábban mi nem tudtunk vele mit csinálni, most pedig ti, alárendelt szervezet foglalkoztassátok tovább illő módon, de ne fe­lejtsétek el, hogy tőlünk, te­hát fentről került le hozzá­tok —, hát Anti is nyakába vette azokat a helyeket, ahon­nan le lehet szólni valahová. Volt, ahol rövid úton elküld­ték, volt ahol jól fizető se­gédmunkási állást kínáltak számára. Több hasonló inzul­tus érte, de végül csak akadt valaki, aki szólt egy másik valakinek, hogy ugyan nézzen már utána, mit lehetne ezzel a Dilett Antival csinálni, mert már lerágja a fülét, s hát alapjában rendes ember, az Országos Bűnügyi Nyilván­tartó is igazolja, hogy nyil­vántartásban nem szerepel. Mire ez az „átszólás” a ne­gyedik állomásához érkezett, már úgy módosult, illetve de­formálódott: egy meghatá­rozott fővalakinek kifejezett kívánsága, hogy Dilett Anti számára adottságainak meg­felelő munkakör kerestessék. S mert adottságai igen tágak és körülhatárolatlanok vol- .tak, a munkakör kiválasztá­sa nem okozhatott gondot, hamarosan bekerült munka­könyvébe az „áthelyezés’^ be­jegyzés, mert hogy így kívánta a népgazdasági érdek. A távozásnak meg most jött el a napja. Ezért volt öröm­ünnep a Felhőgomolyitó Vál­lalat nekeresdi telepén, ezért nyúltak örömmel a zsebükbe a munkatársak, és ezért tűz­ték ki a bejárathoz az öröm- ünnep lobogóit. A városban meg a Ködfé­nyesítő Vállalat intézményei központjában azon a ködös őszi reggelen a hivatalsegéd fekete zászlót húzott a bejá­rat fölé, azt is félárbocra. Mert ott már tudták, hogy Dilett Anti, ez az univerzá­lis vándorzseni néhány nap múlva nálunk foglalja el a „felülről szóltak érte” elneve­zésű státushelyek egyikét, s megint nem tudják felvenni kisebb fizetéssel azokat a köd­fényesítő szakembereket, akikre pedig igen nagy szük­ségük lenne. Csak abban bíz­nak, hogy Dilett Anti követ­kezetes vándorzseni, s lesz még egyszer ünnep az ő ut­cájukban is, amikor a fiú elé­gedetlen lesz munkakörével és népgazdasági érdekből át­helyezik valami más, fonto­sabb beosztásba. Benedek Miklós a társadalom hallatlan mére­tű rétegeződése, és elsősorban az analfabéták sokmilliós nagyságrendje miatt ez az út aligha járható, erőforrásaikat tehát főként a fiatalokra, az alapfokú iskolarendszer álta­lánossá tételére fordítják. Ezért van az, hogy bár az analfabéták aránya csökken, számuk mégis emelkedik. Ráadásul nagyon sokan csak a nevüket tudják leírni, és gyakorlatilag olvasni is alig tudnak. Hazánkban az Írástudatlan­ság elleni küzdelem tulajdon­képpen befejeződött, hisz az iskolakötelesek 93 százaléka elvégzi az általános iskola nyolc osztályát. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint az ország ötmillió aktív kere­sője közül mindössze 50 ezer ember nem járt iskolába, és ez jelentéktelen töredéke csu­pán a felnőtt lakosságnak. Tennivalónk azonban mind­ezek ellenére mégis igen sok van. Az analfabétizmus azért veszélyes a társadalomra, mert ha nem foglalkoznak ve­le újratermelődik. Aki gyer­mekkorában nem járt iSKoiá- ba, az saját gyermekei isko­láztatásával sem törődik. így aztán az Írástudatlanság, és még inkább a rejtett analfa­bétizmus különösen a cigány­lakosság körében napjainkban is burjánzik. Terjedését meg kell akadályozni. Az írás-olvasás tudománya valóságos kincs, amelyet jól kell kamatoztatni. A könyvek segítségével ismerhetjük meg a világot, a tudományokat, az írás-olvasás az élet minőségé­nek alakítója, egyik funda­mentuma. A néphadsereg, a munkásszállások, művelődési intézmények, szocialista bri­gádok nagyon sokat tehetnek annak érdekében, hogy a pasz- szív írástudással rendelkező, a könyvek, szakmai, műszaki, tudományos, társadalmi isme­retek iránt alig-alig érdeklő­dő, az általános iskolán éppen csak, hogy átbukdácsolt fia­talokat — mert zömükben ró­luk van szó — bevezessek a betűk, a kultúra világába. — V. F. ­műsor hanglemezsorozat 17.44: Rise Stevens és Nelson Eddy operettfelvételeiből 19.15: Hangszerszólók 19.30: Gondolat A Rádió Irodalmi lapja 20.15: Kodály: Székely fonó Egyfelvonásos daljáték 21.30: Háttérbeszélgetés 22.20: Tíz perc külpoitika 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 23.30: Operaáriák 00.101 Virágénekek KOSSUTH RADIO: 8.25: Lélek és test A Rádióegyetem sorozata 9.07: Czifíra György Liszt­műveket zongorázik 10.05: A csudálatos Mary P. L. Travers regénye folytatásokban 10.42: Szalay László, Vörös Sári és Takács Béla énekel, Németh János cimbalmozik 11.22; Yehudi Menuhin találkozásai 12.45: Házunk tája A Falurádió műsora 13.00: Operaslágerek 13.30: Dzsesszmelódiák 14.29: Az én cirkuszom Irta: Horgas Béla 15.05: Haydn: D-dúr (Miracle) szimfónia No. £3. 15.28: MR 10—14. Iskolák, őrsöjc* barátok 16.05; Kritikusok fóruma 16.15: Gordonkaművek 17.05: Mindannyian vevők vagyunkl — Na és a termelés? 17.30: Pátria — népzenei PETŐFI RADId: 8.05: Behár György kórus­feldolgozásaiból 8.35: Idősebbek hullámhosszán Dallamok, emlékek 9.30: Népdalkórusok, népi hangszerszólók 10.00: Zenedélelőtt 12.05: Pásztordalok, betyárdalok 12.35: Tánczenei koktél 13.29: Éneklő ifjúság 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja 18.00: Sztárok — anekdoták nélkül' 16.40; Muzeális sanzon­felvételeinken Lucienne Boyer, Charles Trenet és Misttnguette énekel 17.00: Magvari Imre népi zenekara játszik, Urrnös Ilona és Bajházy Árpád nótákat énekel 17.30: ötödik sebesség 18.35: Táncdalok Szófiából 19.09; Barangolás régi hanglemezek között 19.Í5: Lantmuzsika 4 NOGRÁD — 1962. szeptember 8., szerda 19.30: A Kansas együttes felvételeiből 20.15: Koncz Zsuzsa énekel 20.35: Húszas stúdió Egy kanál vízben 21.36: Egy rádiós naplójából 82.30: Gonda János szerzeményeiből 23.20* Verbunkosok, nóták MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műeorls mertetés — 17.05: Hangverseny­krónika. 17.20: Ablak az ország­ra. Dr. Fodor László jegyzete. — 7.30: Index Gazdaságpolitikai ma­gazin. (A tartalomból: kisvállal­kozás a nagyvállalatnál. — Egyen­letes termelés a DIGÉP-bPn. — Biztos export a vetőmag.) Felelősi szerkeszt'"*: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Tolnai Attila. — Sport. — 18.00: Eszak-magyarcrszági kró­nika. (Szezonkezdés előtt a Sze­rencsi Cukorgyárban. — Megkez­dődött a szüret Heves mer* . — ) — in 25—18.30: Lap- és mCbJielő- zetes. TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna 8.05; Iskola-tv — angol nyelv kezdőknek 8.20: Á Iskola-tv úl sorozatain alc uem u th 1 á ssu (pedagógusok részére) 8.35: Magyar nyelv, (ált. isk. IV. oszt.) "00: Fizika (ált. isk. VII. oszt.) P.S5;-D’Ita 9.51: Ei?'» asszony Irrnzsá- a M.v-v árul beszélő francia i\ -film 11-25 5 C:iv> Campbell, amerikai cnés film 14.13: Tskola-tv — Hogyan tanítok tv-vel? 15.35: Fizika 16.25: Hírek 16.30; A flamenco művészete, angol zenés film 17.20: Energia — apadnak a források — osztrák dók. film III/l. rész. A szegények és gazdagok 17.50: Reklám 17.55: A Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság nemzeti ünnepén 18.15: Az Iwaki folyó — UNESCO-film 18.50; A Közönségszolgálat tájékoztatója ?5.?5. Reklám 19.10: Tévétorna 1;J.15: Esti mese iv.'io: Ty-híradó <0.03; Jogi esetek 20.10: ..Csak a derű óráit számolom. . .” 21.40: Atlétikai Európa-bajnokság Közvetítés Athénből 21.30: Reklámújság 22.50: Tv-híradó, 3. 2. MŰSOR: 20.00: Vili. nemzetközi gaz­daságtörténeti kongresszus 20.50: Tv-híradó. 2. 21.10: Komárom mogvM tálkéo — reklámokkal 21.20: Thomas GuevJn nyugdíjas Magyarul beszélő francia tévéfilm BESZTERCEBÁNYA: 16.55: Csehszlovákia— , Szovjetunió jégkorong- mérkőzés 19.20: Időiarásjfdéntés és műse (•ismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Férfiak dala. Bolgár film 21.20; Zenés fejtörőjáték 21.50 5 Ez történt ?4 óra alatt 22.05: Atlétikai EB 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Telespektrum magazin 20-40: Ritmusok, 1902. 21.211'. Időszerű események 21.50: Jean Christoph. Francia tévéfilmsorozat Romain Rolland regényéből, 7. rész * MOZIMŰSOR; Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és 7-től: Ben Hur I—II. Színes USA szuperprodukció. — Balas­sagyarmati Madách; Én és Cate- rina (14). Színes, szinkronizál! olasz filmvígjáték. — Nagybáto- nyi Petőfi: A hófehér testvére. Színes, szinkronizált NDK ka­landfilm. — Nagybátonyi Bányász! Földrengés Tokióban Színes ja­pán - katasztrófafilm. — Pásztói Mátra; Éjszaka történt. Színes, szinkronizált szovjet krimi. — Karancslapujtő: Dögkeselyű (14)« Színes, magyar bűnügyi film. 2. műsor: 21.20: TJiomas Guerin nyugdíjas.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents