Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa előtt (II) A CSALÁD VÉDELMÉBEN, MINDNYÁJUNK EGESZSÉCÉERT A Magyar Vöröskereszt csa­ládvédelmi, szociális tevé­kenysége természetesen a párt és a kormány népesedéspoli­tikáját szolgálja, s a különbö­ző okok miatt hátrányos hely­zetű társadalmi rétegeket igyekszik támogatni. CSALÁDGONDOZÁS I A vöröskeresztes szerveze­tek részt vállalnak a veszé­lyeztetett terhes nők felkuta­tásában, támogatásában. A munkahelyi szervezetek fi­gyelemmel kisérik a térhes anyák védelmét szolgáló ren­delkezések betartását; az egészségre veszélyes munka­helyeken úgynevezett „gó- i lyaüzemek” létrehozását kez­deményezik ; népszerűsítik a szoptatás érzelmi és élettani jelentősegét; támogatják az anyatej begyűjtését, s a tejet adó anyák erkölcsi megbe­csülésének fokozását. Közös nagy társadalmi prob­lémánk, hogy a családok át­lagos gyermekszáma nem nőtt; a születések száma 1977 óta folyamatosan csökken, a halálozásoké pedig emelke­dik. Így történt, hogy 1931 már a tényleges népességfo- gyatkozás esztendeje volt ha­zánkban, vagyis a születések száma nem tudta pótolni az elhalálozások révén jelent­kező népességveszteséget. A népesedési helyzetet kedve­zőtlenül befolyásolja a válá­sok magas aránya is. Bár nem egyedül vöröskeresztes íeladat, hiszen egyelőre egész társadalmunk sikertelenül birkózik vele, említsük meg, hogy nem sikerült jelentős változást elérni a család ösz- szetartó erejének növelésé­ben. A családok fokozottabb támogatásának és védelmé­nek társadalmi kötelezettsé­ge mellett ezért kell hangsú­lyoznunk a családi közössé­gek, a szülők, az egyes em­berek felelősségét. SEGÍTSÉG ÖREGEK ' TÍZEZREINEK t Az átfogó népesedéspolitika természetesen magában fog­lalja a népesség egészségi ál­lapotának javítására, a halan­dóság csökkentésére irányu­ló tudatos törekvést, továbbá ez idős korúak számára jobb társadalmi, emberi viszonyok kialakítását is. Ismeretes, hogy hazánkban a lakosság egyötöde elérte, illetve meg­haladta már a nyugdíjkorha­tárt. Ezért a Vöröskereszt is fontos feladatának tekinti az idős kordákkal való rendsze­res foglalkozást; annál is in­kább, mert az utóbbi évek­ben megnövekedett a maguk­ra maradt idős emberek szá­ma. Ezek közül sokan szorul­nak gondozásra. Az egészség­ügyi-szociális ellátás külön­böző formáiban mintegy más­fél százezer idős embernek nyújtanak segítséget, Az utóbbi években a vöröskeresz­tes szervezetek is fokozták részvételüket a házi szociá­lis gondozásban. Figyelemre méltó az a patronáló munká­juk is, amellyel a szociális otthonokat, az öregek napközi otthonait, a nyugdíjas klubo­kat segítik. Az ifjú vöröske­resztesek mind általánosab­ban tapasztalható ház körüli munkája, látogatásaik a ma­gányosság feloldásában je­lentenek értékes hozzájáru­lást, miközben pedagógiai szempontból sem elhanyagol­ható módon erősíti a fiatalok­ban a közösség egymásra utaltság érzését, felelősségét. Örvendetesen emelkedett a házi szociális gondozásban dolgozó vöröskeresztes akti­visták száma. A mintegy 15 ezer társadalmi gondozó nap­jainkban több mint 35 ezer idős embernek nyújt rendsze­res segítséget, miközben per­sze nem hallgathatjuk el, hogv a Valóságos szükséglet ennél jóval nagyobb. A vö­röskeresztes , szervezetek az elmúlt esztendőkben jelentős akciókat kezdeményeztek az idősek érdekében. A felaján­lások új szociális intézmények létesítését, illetve korszerű berendezések beszerzését tet­ték lehetővé. Jelentősek azok a munkafelajánlások is, ame­lyeket — szocialista brigádok tagjai segítették különböző szociális intézmények körül­ményeinek, gondozó tevé­kenységének a javítását. TÖBBET TENNI A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEKÉRTI A vöröskeresztes szerveze­tek értékes felderítő, jelző, javaslattevő, s részben gon­dozói munkával támogatják az állami gyermek- és ifjú­ságvédelmi hatóságokat, in­tézményeket. A gondozótevé­kenység magában foglalja a veszélyeztetett családok láto­gatását, a szülőkkel való be­szélgetést, s az eseténként se­gélyezésre tett javaslatot is. Mert bár igaz, hogy szocia­lista fejlődésünk során a ve­szélyeztetettség több, korábbi oka megszűnt, az ifjúság ne­velésével kapcsolatos egyes problémák, s az említett ve­szélyeztetettség egyes forrá­sai sajnos napjainkban is új­ratermelődnek. A gyerme­kek és a fiatalok fizikai, szel­lemi, erkölcsi fejlődésének bi­zonyos esetekben tapasztalha­tó elmaradása mellett a csa­vargó, a garázda az alkoho­lizáló életmód a leggyakoribb veszélyforrás. Sajátos társadalmi gondo­zásra szorulnak a különböző okok miatt rokkant gyerme­kek, illetve felnőttek. A Vas megyei vöröskeresztesek kez­deményezése nyomán 1980 óta a megyék többségében éven­te megszervezik a szomati­kusán sérült, illetve értelmi fogyatékos gyermekek nyári táborozását. Ennek költségeit társadalmi összefogással, te­hát alapvetően társadalmilag sikerült biztosítani. A Vörös- kereszt centenáriumára vál­lalt felajánlások keretében Kiskunhalason megvalósult a mozgássérült gyermekek ok­tatási-nevelési intézete; Tol­na megyében úttörőtábor lé­tesítését segítették; Hajdú- Bihar megyében fogyatékos gyermekek 80 fős otthonát szervezték meg; Somogy me­gyében kibővítették az egész­ségügyi gyermekotthont; Pest megyében az állami gondo­zásból kikerülő fiatalok Fo­ton épülő házának berende­zését vállalták magukra a vö­röskeresztesek, természetesen társadalmi gyűjtésből. A hátrányos helyzetűek né­pes rétegét képviselik az el­maradott életmódú cigány- családok. A cigánylakta terü­leteken működő Vöröskereszt­szervezetek megkülönbözte­tett gonddal foglalkoznak ezek életmódjának, egészségügyi szokásainak alakításával. Bár nagy eredmény, hogy a mun­kaképes cigány férfiak 80— 90 százaléka dolgozik, a nők­nél még mindig csupán 30 százalék a kereső; ez persze részben a kis településeken adódó munkaalkalmak, a gyermekintézmények hiá­nyával, részben pedig a kis­korú gyermekek nagy szá­mával is összefügg. S bár a cigánytelepek fokozatos fel- számolásával javultak a ci­gányok lakáskörülményei, még mindig túl sokan — mint­egy 80 ezren — élnek a szo­ciális követelményeknek meg nem felelő telepeken. A Magyar Vöröskereszt fon­tos feladatának tekinti, hogy növelje a lakosság egészség- ügyi kultúráját, népszerűsít­se az egészséges életmódot, s az egészségügyi ismeretek minél szélesebb körű terjesz­tésével hozzájáruljon a be­tegségek, balesetek megelő­zéséhez. Az egészséges élet­módra nevelés során arra tö­rekszik, hogy hatásosabban mutasson rá a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az úgynevezett szenvedélybeteg­ségek veszélyeire is. Újlaki László Országos széllovasverseny Mányiban Szeptember 12-én délelőtt versenyre eddig már több tíz órai kezdettel rendezik meg külföldi résztvevő is beneve- a Miskplc közelében levő Má- zett. A találkozón közel negy- lyi tavon az első nagyszabá- ven széllovas indul. A kora sú országos széllovasversenyt, őszi sporteseményre több ezer A Centrum Kupa elnevezésű nézőt várnak. (MTI) A tárgyalóteremből Idegen a volán mögött Lénárt László és Vald Jó­zsef is a kisterenyei Mátra Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet dolgozói. Munkájuk­kal nem volt baj, a rájuk bí­zott feladatokat tisztességgel elvégezték mindig. Azon az áprilisi napon azonban fölborult az addig békésnek látszó életük és má­sok életébe is beleszólt a két téeszdolgozó felelőtlensége. Lénárt László a kiadott feladat szerint kultivátorozott erőgépével a szúpataki terü­leten. Előtte azért már né­hány pohárral fölhajtott, hisz’ rendőrrel a szántóföldön úgysem találkozhat. Ott, a kocsmában futott össze a munkájával már végzett gép­kocsivezetővel, kollégájával, ^Tfcid Józseffel. Békésen iszo­gattak. Csak míg egyikük be­fejezte aznapi tennivalóit, másikuk — Lénárt László — még néhány holdat meg akart munkálni. Baj nélkül eljutott a szántóföldre, elvégezte a kultivátorozást, aztán megint a kocsma felé vette útját. Sokszor mondjuk: az ital rossz tanácsadó! Nem volt ez másként most sem. Lénárt erőgépébe ugyanis ki kellett volna cserélni az akkumulá­torokat, s mikor máskor, mint az esti órákban és nem épp színjózanon? A szállítás­hoz viszont jármű szükségel­tetik. A kocsmában született az ötlet, hogy a jó cimbora, Vald József bizonyára segít. Az Igencsak ittas traktoros bekopogott Valdékhoz, segíte­ne-e a fuvarozást? — Nem, már ittam — . hangzott a felelet. — Akkor add ide a kocsi kulcsait, majd én kiviszem a két akkumulátort! — győz­ködte akadozó nyelvvel mun­katársát Lénárt. A kolléga nem tudott el­lenállni á kérésnek pedig látta, hogy a traktoros ugyan­csak fölöntött a garatra. — Segíteni akartam rajta, hiszen a munkájához kellet­tek az akkumulátorok! — vallotta később a készséges sofőr a bíróságon. Lénárt megkapta a kulcso­kat. A cipekédéshez társat is talált Széplaki György sze­mélyében. Megint a szeren­cse segítette őket: eljutottak a traktorig az úton nem tör­tént semmi. Hazafelé azon­ban megszomjaztak. Kistere- nye: zárva minden italbolt Nagybátonyban sem volt másként. — Gyerünk akkor a Cser­hátba! — döntött a két ittas férfi. Éjfélig maradtak és nem üdítőket ittak. Amikor ismét a teherautóba szálltak, Lé- nart már nem elégedett meg Az árak nem alacsonyak, de a választék megfelelő a balassagyarmati piacon. „Csengő barack, mosolygó alma..." avagy hol tar! ma a kertbarátmozgalom Salgótarjánban ? Befejeződtek a dízelesítési kísérletek A közlekedési energiataka­rékossági programmal össz­hangban befejeződtek a ZIL teherautók dízelesítési kísér­letei a Volán Tröszt vállala­tainál. A kísérlet során 50 ZIL teherautóba építettek be dízelmotort, s a tapasztalatok azt mutatják, igen kedvező eredménnyel. Míg a hagyományos ZIL- kocsik átlagosan 40 liter ben­zint fogyasztanak 100 kilomé­terenként, az átalakított te­hergépjárművek megelégsze­nek ugyanekkora távon 26 li­ter gázolajjal. A kedvező tapasztalatok alapján most már nagyobb méretekben folytatódhatnak a gépkocsik átalakítási munká­latai. A szükséges, új moto­rokat eddig is az NDK-beli IFA cég szállította, s a szer­ződés szerint ez év novembe­réig még további 1800 IFA dízelmotor érkezik hazánkba. Ebből ezret még az idén be­építenek a teherautókba. Táncosaink sikere Dijonban Második díjat — ezüstlán­cot — nyert a franciaországi Dijonban rendezett nemzetkö­zi folklórfesztiválon a duna­újvárosi Munkás Művelődési Központ Vasás néptáncegyüt­tese. A seregszemlén huszon­négy ország negyvennél több együttese vett részt. A duna­újvárosi együttes többek kö­zött délalföldi táncokat, ver­bunkosokat mutatott be. (MTI) kis sebességgel. A szakértői vélemény szerint 80—100 ki­lométerrel száguldott az éj­szakában, tompított fényszó­rókkal. Az előtte haladó Tra­bantot későn vette észre Lé­nárt László, pedig az lehú­zódott előle. A nagy sebes­seggel robogó IFA szabályo­san lesöpörte az útról a kis Trabantot, két utasával együtt. Az egyik útszéli fá­nak ütközött a személygépko­csi. Vezetőjét, Válóczi Istvánt hiába ápolták az orvosok, nem tudtak rajta segíteni: né­hány nap múlva meghalt a kórházban. Utasa könnyebb sérüléseket szenvedett csu­pán. A halálos gázolást okozó részeg traktorost, Lénárt Lászlót 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte dr. Márton János tanácsa Ba­lassagyarmaton. A jószívű kollégát, aki a szövetkezet gépjárművével szinte sajátja­ként rendelkezett, 1 évre és 6 hónapra ítélték, de az ő büntetését öt év próbaidőre fölfüggesztették. Az ítélet jogerős. — h — A közép-szlovákiai Nyitra adott otthont 1982. augusztus 21-től szeptember 5-ig AGFtO- EXPO címen a szocialista or­szágok mezőgazdasági termé­kei, gépei, kutatási eredmé­nyei nagyszabású találkozójá­nak. Ezen a találkozón, ahol a hagy, s méltán országhatá­rokon kívül híres mezőgazda­sággal foglalkozó gazdaságok, gyárak mutatták be termékei­ket, a nagyüzemi gazdaság mellett kisegítőként jelentkező háztáji és kertbarátmozga- lom is bemutatót nyert. Pár esztendővel ezelőtt a Hazafias Népfront Salgótarjá­ni városi bizottsága a város közművelődési intézményei­vel közösem hirdette meg és indította el a kertbarátmoz­galmat, egyrészt értelmes ki- kapcsolódást nyújtva tagjai­nak, másrészt a házikertek- 'bem megtermelt zöldség, gyü­mölcs az állami és szövetkeze­ti szektorok ellátó tevékeny­ségét könnyítette és egészítet­te ki. A városban először a József Attila Művelődési Köz­pont adott helyet a kertbará­toknak, kiknek lelkes szószó­lója, fáradhatatlan szervezője Bozó János és Kurucz Miklós voltak. Aztán sorra alakultak de oszlottak is fel a közműve­lődési intézményekben szer­veződött, vagy szervezett kert­barátmozgalmak, melyek lét- jogosultságát, szervezeti egy­ségbe való tömörítését egyesek néha megkérdőjelezték. A pe- rerrikerületi művelődési házak, Somlycbánya-telep, Zagyvaró­na, Salgóbánya kertbarátkö­rei azonban rendszeres műkö­désükkel a megyei intézmény­ben működő kertbarátkor mellé zárkóztak fel. A megyei művelődési központ kertbarát­köre meghívást kapott az el­múlt években Budapesten rendezett mezőgazdasági kiál­lításokra, ahol termékeikkel igen nagy sikereket értek el, bizonyítva azt, hogy ez a hasznos hobbi nemcsak az emberi felfrissülés és kikap­csolódás, regenerálódás hasz­nos segítqje lehet, hanem nép- gazdaságilag, de a családi háztartások szempontjából is kifizetődnek- Ekkor kezdődtek el a városban olyan cserebe­revásárok kialakulni, mint a cukkini, brokoli, mangoldka, patiszon és padlizsán. Szinte minden újfajta magnak meg­volt a maga kialakult árfolya­ma. A peremkerületi kertbarát­mozgalmak felkarolását a Sal­gótarjáni városi Tanács mű­velődésügyi osztálya is magáé­nak érezte, hathatós segítségé­vel, eszközök biztosításával, az előadók tiszteletdíjának előteremtésével, de a meglévő eszközpark további bővítésé­vel is hozzájárul ahhoz a szép eredményhez, hogy a Somlyó- bánya-telepi kertbarátok eb­ben az évb^ji a kétévenként Nyitrán megrendezendő AG- PvOEXPO nemzetközi kiállítás­ra meghívást kaptak. Kis standjuk, ahol 200—300 négyszögöles kis kertjeikben termesztett paradicsomukat, tökfajtákat, különböző önma­guk által keresztezett dinnye­fajtákat, burgonyát, gyümöl­csöt, a termékeik felhasználá­sával készült befőtteket, gyü­mölcsborokat mutatták be. bizony sokan megálltak a ki­állítás ideje alalj, s eserema- got, alanyt, vagy csak taná­csot kérve, elismerést nyilvá­nítva tekintették meg a kis ízelítőt, amely egy mozgalom keretében, lelkes emberek ke­ze és munkája gyümölcseként megtermett. A kiállítás kis pa­vilonját a tarka kertek ezer­nyi színpompáját hozó virá­gok körítettek és sokan órá­kon át kunyeráltak — csak egy szálat — hogy emlékként, de a természet szépsége iránt érzett megbecsülés jeleként emlékül tegye el,, s vigye ha­za. Baják János, a somlyóbá- nya-telepi művelődési ház igazgatója, aki maga is lelkes kertbarát és kis parcelláján állandó jelleggel kísérletezik, most a kiállítás egyik őreként volt kint Nyitrán. — Nagyon nagy élmény, 3 úgy érezzük kertbarátjaink iránt megnyilvánuló elismerés az, hogy erre a kiállításra meghívást kaptunk. Igyekez­tünk minél többfajta és sok­színűbb terméket elhozni, amit ugyan a hely nagysága behatárolt, de úgy érezzük nem valottunk szégyent. Na­ponta több tízezer látogató kereste fel a kiállítást, s na­gyon sokan álltak meg pavilo­nunknál, de nem csak egysze­rű látogatók, miniszteri kül­döttségek is gyakran kerestek fel bennünket. Igaz, mi most mint kiállítók voltunk itt, da egyben nagyon sokat is tanul­tunk, s külön öröm szá­munkra, hogy megyénk kert­barátai, városunk vezetői is meglátogattak bennünket. Higgye el, az, hogy mi itt le­hettünk ezen a kiállításon minden elismeréssel felér, s úgy érzem ez jelzi is a Salgó­tarján környéki — ahol igen sok a kis családi és hétvégi te­lek — kértbarátmozgalom el­ismerését, s azt, hogy hol tar­tunk a kezdeti lépések után. Majd újra egy kíváncsisko­dó csoportnak mutatta meg az új, általa kikísérletezett diny- nyefajtát, de a másik pillanat­ban egy új szlovák barátját kínálta saját termésű borával és koccintottak az elért és még az elkövetendő sikerekre. Mátyus Imre NOGRAD — 1962. szeptember 8., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents