Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

I

Száz éve született Gellert Oszkár

A nyolcvanöt évet élt Gel- lért Oszkár hatvanöt éven keresztül aktív résztvevője volt a magyar szellemi életnek: költészetével és irodalomszervező munkájával a Nyugat-mozgalom előkészítő, je, résztvevője, a felszabadulás után pedig hagyományainak őrzője. Emellett — újságíróként írt több e/er cikkével — a magyar publicisztika figyelemre méltó képviselője.

A huszadik életéve felé közeledő diákot — 1902-ben — Osvát Ernő vezeti be az irodalmi életbe: maga mellé veszi a Magyar Géniusz társszerkesztőjéül, majd rövid idő után rábízza a szerkesztői munkát Amikor pedig — 1908- ban — megalakítják a Nyugat című folyóiratot, Gellért munkatársa, majd főmunkatársa lesz a lapnak; 1920-tól 1941-ig szerkesztőként szerepel. A váltakozó főszerkesztők: Osvát Ernő, Móricz Zsig- mond, Babits Mihály mellett ő jelenti az állandóságot és folytonosságot. Gazdája volt 1933 és 1945 között a Nyugat-könyvek kiadásának. Az általa megjelentetett több száz kötetet a hazai és a külföldi progresszív írók műveiből válogatta össze, s ezzel jelentős kultúrmissziót töltött be az ellenforradalom viszonyai között. 1945 után újjászervezte a Nyugat Könyvkiadót,» s az államosításig tíz művet jelentetett meg: Kosztolányi két posztumusz kötetét, Ósvát Ernő összegyűitött írásait, Babits „Jónás könyvéinek hasonmás kiadását, továbbá egy-egy Illyés- és Német László-kötetet, valamint Nagy István két regényét.

KordokumenttTm értékű a Gellért Oszkár által összeállított és 1918-ban kiadott „A

diadalmas forradalom könyve” című kiadvány. Gellért a

Károlyi-kormány sajtófőnöke lett, s a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács sajtóosztályának vezetője, s egyben a Sajtódirektórium tagja. Az ellenforradalom hatalomra jutása után letartóztatták és pert indítottak ellene.

A költő Gellért Oszkár szerelmi lírájával hívta fel magára a figyelmet, mely szakítást jelentett a hagyományos és prűd szemlélettel. A világ felé forduló költőt a fi- lozofálgatás, az örök humánum értékeinek óvása jellemezte. Az első világháború alatt a pacifista tiltakozás jel. lemezte munkásságát, majd a két világháború között az embertelenség erkölcsi elítélése álláspontjáról eljutott az erőszak elleni aktív harc igenléséig. A felszabadulás után újjászületve, fiatalos lendülettel kapcsolódott be a demokratikus, majd szocialista átalakításért folyó küzdelembe, még ahhoz is volt ereje, hogy az 1956-os ellen- forradalmi felkelés leverése után aktív szerepet vállaljon a szellemi és irodalmi élet konszolidálásában — publicisztikai írásaival.

Gellért Oszkár életművének jelentős darabjai az emlékezéskötetek. A Kortársaim, Levelezésem a kortársaimmal, Egy író élete címmel megjelent kötetek századunk irodalmi életének megismeréséhez járulnak hozzá, addig ismeretlen dokumentumokkal és a résztvevő emlékezéseivel.

Gellért Oszkár — lírikusként és prózaíróként — részese volt a magyar társadalmi haladásért vívott küzdelemnek. A félfeudális viszonyok elleni ösztönös lázadástól — a polgári demokratikus eszmék elfogadásán keresztül — eljutott a szocialista társadalom igenléséig. Életműve megbecsült örökségeink közé tartozik.

M. Pásztor József

ÜJ

a a

Korunk egyik jelentős problémája a nemzetiségi kérdés a kisebbségek helyzete, jogi státusa és önállósága. Elég 'ha Nagy-Brittaniára vagy Franciaországra gondolunk vagy a Ciprusból Nicosiává vált kis szigetországra. A kérdés jellegzetesen huszadik századi — kezdetét pontosabban az első világháborút követő békekötéstől számíthatjuk. A nemzetiségi lét és tudat fokozódó erősödéséről a Párizs környéki békék is kénytelenek voltak tudamást venni s a Nép- szövetség égisze alatt létrejött a kisebbségi jogok nemzetközi védelmének rendszere, amellyel a különféle intézmények és szervezetek (Interparlamentális Unió,

Népliga Unió stb.) is több-kevesebb buzgalommal foglalkoztak sőt 1925-ben a Nép- szövetség székhelyén, Géniben összeült az első európai kisebbségi kongresszus. A legkülönbözőbb állásfoglalások elismerték a kisebbségek, mint egységek és csoportok külön jogait a nyelvhasználatra, az iskoláztatásra, a törvény előtti egyenlőségre, s határozottan a diszkriminációs törvények és gyakorlat ellen foglaltak állást. Az Emberi Jogok 1948-as deklarációja viszont már nem lesz említést a kisebbségi jogokról. Az utóbbi évek legjelentősebb nemzetközi megállapodása a helsinki záróokmány már igen, mégis tény, hogy e kérdés még mindig nem teljesen tiszta — sem közjogi- íag, sem a gyakorlatban. Ami a jogi szabályozást illeti, e kérdésnek nemzetközileg elismert szaktekintélye volt dr. Balogh Arthúr, kinek nyomdokába a kolozsvári Mikó Imre lépett, s vette át örökségét. Mikót elsősorban mint szépírót, szerkesztőt s gondos tanulmányok szerzőjét ismerjük, holott — különösen a két háború közt — az együttélő nemzetségek jogainak legjobb tudója és művelője volt. F’atalón 1914-ben jelentette meg a Nemzetiségi politika és nemzetiségi jog című könyvét, mely ma is alapvető

munka. A nemaeti kisebbségek helyzete ma épp oly mindennapi téma nálunk, mint a válások nagy száma vagy az egyre növekvő alkoholizmus. De a fogalmak, illetve történelmi hátterük még a kérdéssel foglalkozók körében sem egyértelmű. Mikó Imre e kérdéskörrel foglalkozó tanulmányait — elsősorban a felszabadulás után írottakat — adta ki a Kriterion Változatok egy témára címmel. A kétnyelvűség, a jog elve és gyakorlata, a nemzet és nemzetiség, az együvétar- tozás kérdései a fő témák Mikó könyvében. Mindegyikben hangsúlyt kap a lét és tudat viszonya nemcsak jogi, művelődés beli. de az indenti- tásitudat megőrzése ügyében, is. „A nemzetiségi tudat nem csupán a nemzetiségi lót kifejezése, hanem egyben e lét egyik ismérve és biztosítéka” — írja a hányatott sorsú szerző, az Erdélyi Párt egykori főtitkára. Sajnálatos, hogy korai, 1977-ben bekövetkezett halála megakadályozta, hogy újraforgalmazza a szocialista viszonyok között is érvényes nemzetiségi jog kérdéseit.

A nemzetiségi irodalmak összegyűjtik és összegzik hagyományaikat. A leggazdagabb és a legjobban feltárt kétségtelenül az erdélyi. A csehszlovákiai magyar irodalom gyökereit, ha nem is filológusi mélységgel, sokkal inkább az öntudatosodás igényével, Fábry Zoltán kezdte el. E hagyományfeltárás összegzés sokszor aprólékos munkáját Turczel Lajos remélhetőleg végzi el. Korábbi nagyszerű kötete (Két kor mezsgyéjén, folytatásának tekinthető a nemrégiben a pozsonyi Madách Kiadónál megjelent Hiányzó fejezetek című könyve. A két vilaghá- vború közti magyar kulturális élet értékeit kutatja fel, hol mélyfúrásokká!, hol szonda^ zásokkal, hol összefoglaló tanulmányokkal. Novellairodalmunk volt talán a legjelentősebb Csehszlovákjában 1919 és 1938 között, a Sarló mozgalom mellett. Ez előbbiről vajmi kévésért tudunk, hasonlóképpen a népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos -és kulturális-irodalmi egyesületekről. A sajtóról talán még ennél is kevesebbet. Turczel úttörő vállalkozásba kezdett mindezek feltérképezésével. Figyelmét természetesen nem kerüli el a csehszlovákiai magyar szellemi élet kapcsolata a magyarországival. Móricz, József Attila, Szabó Dezső és Illyés Gyula szlovákiai kapcsai biztatók és éltetők voltak Fáb- ryéknál s elkötelezett társainak. Turczel Lajos könyve alapvető munka, az egyetemes magyar irodalomtörténet egyik jelentős alkotása.

Üjabban a Nyugatra került írókról. költőkről is egyre több szó esik, söl Vándorének címmel kőitől antológia is megjelent a tőlünk Nyugatra szétszóródottaktól. Gs. Szabó Lászlónak, a Nyugat folyóirat második nemzedéke jelentős tagjának több mint 30 éve nem jelent meg itthon kötete. Az Alkalom című ösz- szeállíiás az utóbbi 20 évben írt legjelentősebb tanulmányait gyűjti egybe. Esszék irodalomról, művészetről közli az alcím, de több ez mint irodalmi esszék gyűjteménye: számbavétele egy olyan magyar alkotónak, aki 20 éve Londonban él, s hosszú utat járt be e könyvének magyar- országi megjelenéséig.

Színházaink torién étéből

A miskolci Nemzeti Színház

Miskolc város polgársága

már 1815-től kezdve igen jól vizsgázott a színművészet pártolásából. Ekkor jelent meg itt Dérynével, a Murányi házaspárral és az író-színész Ben- ke Józseffel Kelemen László lgendáshírű társulata. Ettől az időtől kezdve rohamosan fejlődik a miskolci színészet. Már 1823-ban — eredetileg a Kelemen-társulat számára — megépítik az első kőszínházat a mai Déryné utca sarkán. Ezen épület maradványai később beépültek a mai színház északi tűzfalába. Sajnos, az épületet már 1843-ban tűzvész pusztította el, de a város polgársága szinte azonnal megszavazta egy alkalmasabb, rendeltetésének jobban megfelelő színház megépítését Az első terveket a híres építész, Hild József tervezte, művéről azonban a városatyáknak az volt a véleménye, hogy meghaladja a szükséges mértéket. így aztán Cassano József kapja terveire az építési engedélyt; az általa alkotott színházépület 1857. szeptember 3-án — éppen most 125 esztendeje — bensőséges ünnepségsorozattal nyitja meg kapuit. A díszünnepségen fellép Laborfalvi Róza, Munkácsy Flóra, ifj. Lendvay Márton és a borsodi születésű Egressy Gábor. Ez az ünnepi dátum egyben annak a korszaknak kezdetét is jelzi, melyet az első önálló társulat megalakulása fémjelez Latabár Endre Igazgató vezetésével. Az 1904 előtti zömében középfajú drámákkal és vígjátékokkal jellemzett korszak sorozatos és igen nagy sikereket arató vendégművészei: Helvey Laura, Blaha Lujza, Jászai Mari, Hegyesi Mari, Ráthonyi Ákos. 1904- ben szerződik a színházhoz — néhány igen jelentős évadra — Somlay Artúr.

Az első világháború idején a korszak jellegzetes alkalmi, hazafias darabjait egyre csonkább társulat játszotta a sorozatos behívások miatt. Végre, a háború után 1921- ben sikerült — nem is akár-' hogy — talpra állni Sebestyén Géza valósággal új korszakot jelentő igazgatása alatt.

A Sebestyén-korszak alapozta meg mindazokat a nemes színészszerződtetési, igazgatási, műsorpolitikai hagyományokat, melyeket a felszabadulás után válthatott, fejleszthetett, teljesíthetett ki a szocialista színházkultúra. Sebestyén műsorterve rendkívül rugalmas és széles skálájú volt: az operairodalom terén Erkel Hunyadi Lászlójától Delibes Lalimé című operájáig a legkényesebb ízlésnek is megfelelő darabokat vitte színre igen megbízható, kiegyenlített színvonalú előadásokban. A prózai repertoárban: Tolsztoj Karenina Annájától Shakespeare Velencei kalmárjáig a magyar és a világirodalom klasszikus és modern remekművei szerepeltek- Óriási előrelépés volt Sebestyénnek az a színészszerződtetési elgondolása, amely szerint — szakítva az addigi általános gyakorlattal — nem úgynevezett „szerepköri” szerződéseket kötött művészeivel, hanem a szó mai értelmében vett színészi szerződéseket. Ilyen körülmények között az 1923-as, a 100 éves jubileumot ünneplő évad után valóságos virágkora következett el a miskolci színházművészetnek éppen azokban az években, amikor legtöbb színházaink — főleg Budapesten

érzékeny veszteségeket szenvedett művészi előbbre jutása, kiteljesedése terén. A színház 1937-ben klasszikus sorozatot indít — óriási sikerrel. E korszak vendégeinek nagyjából összeállított felsorolása is sok mindent elmond: Beregi Oszkár, Hegedűs Gyula, Fedók Sári, Lábass Juci, Kabos Gyula és a fiatalok közül Mezey Mária, Pethes Ferenc, Neményi Lili, Bilicsi Tivadar.

1941-ben- Földessy Géza igazgatása alatt rendkívül nehéz körülmények között, mégis szívósan és töretlenül folytatódnak a tartalmas hagyományokra épülő színházi előadások. Földessy igazgatása alatt szerződött a színházhoz Kom- lós Juci, Bessenyei Ferenc.

A felszabadulás után a város lakosságának változatlan, lelkes támogatása mellett hihetetlenül gyorsan áll talpra a miskolci színház. Az előremutató hagyományokra építve alakítják ki rugalmas műsortervüket. A színlapokon Gorkij Éjjeli menedékhelyétől Vörösmarty Csongor és Tündéjéig a legváltozatosabb repertoárral találkozunk, és későbbi neves művészeink közül olyan „pályakezdőkkel”,

mint Tompa Sándor, Pécsi Sándor, Szirtes Ádám, Prókai István, György László.

Az 1949-ben bekövetkezett államosítás első igazgatója, Szendrő Ferenc, majd később Lendvay Ferenc tudatosan törekedtek a gondos társulati összeállításra éppúgy, mint a műsortervek izgalmas, értékes kísérletezésre is lehetőséget adó megkomponálására. Ennek a rugalmas, nyitott koncepciónak köszönhető a fiatal Kazimir Károly első klasszikus feldolgozó-értelmező rendezése. Így kerülhetett sor például Lendvay igazgatása alatt teljes magyar évadra, melynek keretében Németh Lászlótól a romániai magyar Méhes Györgyig bemutatkozhatott minden olyan magyar szerző, aki ebben az időben komoly tehetséget mutatott.

Miskolc városa nem csupán színházat szereti és támogatja, hanem egyéb színházi jellegű kezdeményezések elől sem zárkózik el: így például e város ad otthont a prágai Quadrlennálé mintájára megszervezett miskolci biennále színháztechnikai (díszlet-jel- mez-szcenikai tervek) kiállításainak is.

Révy Eszter

Borisz kövei

A belorusziai Polock városában a Szofiszkij dóm szomszédságában, a Nyugati Dvina folyómedréből érdekes leletet emeltek ki a régészek. A népnyelv Bortsz-köveknek nevezi az ilyen hömpölyköve- ket, mivel a fellelt dokumentumok és a mondák alapján feltételezhető, hogy a kövek jelei, Írásai, rajzai irányították a Nyugati Dvinán a hajósokat a XII. században élt polocki Borisz herceg parancsára. A folyó akkoriban „a va- régektől a görögökig” vezető zarándokút része volt. A XIX. században szabályozták a Nyugati Dvina medrét, s a hömpölykövek az új hajdútok útjába kerültek — ekkor nagy részüket felrobbantották. A megmaradtok közül most egy a moszkvai történeti múzeumba került.

A Bajkál-tó kutatása

A Pisces mélytengeriku- totó tengeralattjárót Kanada gyártotta a Szovjetunió számára. 2000 méterig merül ez a rendkívül jól manőverező jármű. Haladását elektromotorok biztosítják. A motorok a külső gondolában vannak elhelyezve. A jármű maximális sebessége óránként: 4 km. Műszerei: kompasz, mélységmérő szonárberendezések. Víz alatti telefon, tv-kamera, és filmfelvevők. Fedélzetén egy vezető és két tudományos kutató utazhat.

A Pisces jól bevált mélyten8

NÓGRAD - 1982. szeptember 4., szombat

Durkó Gábor rajza

gerl geológiai, de kisebb mélységben halászati és biológiai kutatásokra is. A hetvenes évtized végén ezzel a járművel több sikeres merülést hajtottak végre a világ legmélyebb taván, a Bajkál- tavon, amelynek mélysége és nagysága a tengernek is megfelelne.

A szovjet geológusokat régóta izgatja a Bajkál-tó. Szibériában egy rift (nagyárok) húzódik, ebben helyezkedik el a Bajkál-tó, amely mintegy 700 km hosszú. 1977-ben a Pisces segítségével összesen 42 alámerülést végezek, ebből öt esetben 1000 méteres mélységig merültek, húsz esetben pedig 500—1000 méter között változott a kutatási mélység. Később a tó déli medencéjében 1410 méter mélységig sikerült lejutniuk a kutatóknak, a Pisces segítségvei. A Pisces autonómiája nagy, és egy-egy merülés során a három ember három napon át dolgozhat a fedélzetén. A kutatók mélységméréseket végeztek, és a jármű manipulátorával néhánv esetben mintát vetek a tó fenekéről. A tófenék topográfiáját is tanulmányozták. A geológusok vulkáni eredetű kőzetet nem találtak a Bajkáíl-tó fenekén. Szibéria „kék gyöngyszemének,, a vizsgálata tovább folyik.

i