Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-28 / 227. szám

Színházi esték T RÁ VI AT A Jóformán még el sem ho- mályosultak emlékezetünk­ben a nyári színházi pro­dukciók, máris újabb bemu­tatókat láthatunk. Szerdán mindenféle ceremónia nél­kül — emlékszem, voltak évek, amikor hatalmas vi­rágkosárral köszöntötték az évadban első ízben fellépő társulatokat — megkezdő­dött Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési Központ színpadán az 1982 —83-as színházi évad. A hagyománynak megfe­lelően, a debreceni Csoko­nai Színház operatársulata nyitotta a szezont. Verdi lassan tért és közönséget hódító, ám napjainkban so­kat játszott romantikus operáját, a Traviatát adták elő. A darab ürügyén érde­mes szót ejtenünk néhány zenetörténeti tényről. A Traviatát Verdi ismert lib- rettistája, Piave írta ifjabb Dumas bestsellerré lett könnyfacsaró regényéből, A kaméliás hölgyből, s ő adta neki a címet is, a La Traviatát, azaz „a tévedt nőt”. A regény megjelené­se után öt évvel Velencé­ben már megtartották az opera bemutatóját, s a ze­nedráma óriásit bukott. Csak egy esztendővel ké­sőbb, némileg átdolgozva, aratott sikert, szintén a la­gúnák városában. A krónikások úgy regé­lik, azért történt a bukás, mert az operairodalomban páratlan merészséget mű­velt a szerző: saját korá­ban játszatta, s ennek meg­felelően korabeli kosztü­mökben a történetet. Ad­dig ilyesmi nem fordult elő. ' Persze nemcsak az operatörténetben jelent újat a Traviata — Verdi élet­művében is. Először ebben alkalmazza a „társalgási stílust”, melynek jellemző­je, hogy az önálló zeneka­ri anyag fölött szólal meg az énekhang, ezért kissé pontatlanul „énekbeszéd­nek” is szokták nevezni ezt a megoldást. A maga idejében kétség­telenül forradalmi tettnek számított a Traviata. Hi­szen egy könnyelmű, ámde érzékeny lelkű, meleg szí­vű, emberséges, „hétközna­pi” nőt állított a közép­pontba, s róla adott ki el­ismerő bizonyítványt, el­ismerőbbet a magukat oly sokra tartó, fedhetetlen, ám kétes tisztességű dá­mákénál. „Dallamaimat — legyenek azok szépek vagy rútak — sohasem a véletlen diktál­ja; mindig igyekszem ne­kik értelmet adni” — val­lotta a szerző, s ez lényegé­ben kulcsot ad műveinek megértéséhez a néző kezé­be. Megfigyelhető, hogy a Traviatában sem különül el a zene a szövegtől, a tar­talomtól, a jellemtől. Pusz­ta hangulatfestésre nagyon ritkán szolgál a zene. Hogyan szólalt meg ez a tündéri giccsopera (a szö­vegre és a történetre ér­tem) a debreceni operis- ták előadásában? Enyhén bizonytalan kez­dés után a zenekar — Tar- nay György vezényletével — fokozatosan ffeljavult, s néhány részletben megra­gadó teljesítményt nyúj­tott. A megszokottnál azon­ban (talán a „társalgási stílus” az oka) halvá­nyabbnak tetszett játé­kuk; az érzelem, a szenve­dély fennen szárnyalását hiányoltam- Bár lehet, hogy ez elkerülhetetlen iga­zodásként keletkezett a rendezői koncepcióhoz, mely érzékelhetően igyeke­zett az érzelmek szélsősé­geit tompítani. Helyette azonban nem adott mást, s éppen ez a legnagyobb hibája. Kertész Gyula a legortodoxabban ragaszko­dik a hagyományokhoz — beállításokban, karveze­tésben, az énekesek moz­gatásában, díszletben stb. —, ugyanakkor lényegétől igyekszik megszabadítani a tragikus sorsú nő törté­netét. így képtelen vagyok a tüdőbeteg, sírig szerel­mes és hűséges lány saj­nálatára. Sőt, némi elégté­telt érzek, amikor a mű végén szűzi fehér ruhájá­ban, az utolsó szerelmi ki­törés erőt felemésztő tüzé- ben holtan omlik össze. Ez a jelenet viszont már ép­pen az elkerülni szándéko­zott legtöményebb giccs, a legkínosabb teátralitás — a szó negatív értelmében —, melyből sajnálatosan jut részünk elégszer az előadás ideje alatt. Marsay Magda énekli Traviatát — korban saját nagymamája lehetne, mégis hitelesnek tudom elfogad­ni, mert kiváltképpen hangjával azzá képes ten­ni a figurát. A kacér és szerelmes nőt kevésbé tud­ja megformálni; sokkal ka­rakteresebb a szenvedő, megalázott nő szerepében. Szerelmesét Karnausz Ti­bor énekli a szokottnál job­ban, bár korántsem kielé­gítően. Hangja, színpadi megjelenése elégtelen Alf­réd jellemének, változásai­nak ábrázolásához. Tibay Kriszta megbízhatóan ének­li a barátnőt, a kisebb sze­repek előadói — Bárány Pál László, Tréfás György, Pallos Gyöngyi, Kertész Tamás stb. — szintén elis­merést érdemelnek. A leg­nagyobb dicséret — nem reveláció, mert ez már ko­rábban megtörtént — Mar­tin Jánost illeti az öreg Germont szerepében. Ez a harminc-egynéhány éves fiatalember gyönyörű hanggal, remek játékintel­ligenciával és kifejezőkész­séggel rendelkezik. Van egy jelenete a második felvo­nás végén, amikor olyan tapsot kap, hogy ismétel­nie kellene. De nem, fejé­vel jelzi a karmesternek. Döntése indokát nem tu­dom, csak sejtem: nem akart elébe tolakodni a fő­szereplőknek- S ez emberi­leg, művészileg alázatot je­lent .és tiszteletet paran­csoló. A tánckar spanyol ruhá­ban előadott valamilyen spanyolos táncot a francia álarcosbálon, ezért elfoga­dom a spanyol mivoltot. Elképzelésem szerint azon­ban az operákba látványo­sabb, nagyobb tudást igénylő koreográfiák ildo­mosak. Ez inkább zenés színjátékba illő színvonalú. Egyre erősödik bennem egy felemás érzés a vidéki operaelőadások láttán: a látottak-hallottak nem elé­gítenek ki, s közben tu­dom, hogy a művészetpoli­tika a műfajt szorgalmaz­za. De nem volna-e jobb mindenki számára inkább csak hallgatni ezeket. Vi­déken kevés a jó énekes, a virtuóz zenész, nélkülük pedig csupán „valami van, de nem az igazi”. (Néhány kivételtől eltekintve.) Sulyok László Vetélkedés elektronikusan és élőben Kevés nagyobb társadalmi hasznú közérdeklődéssel kí­sért sorozatvállalkozása van a televíziónak, mint a Bán János gondozásában megis­mert Hatvanhat. A szocialis­ta demokratizmusunk fejlő­dését példázó műsorban hat­vanhat meghívott vendég, egy, az adott témában legilletéke­sebb, legjáratosabb szakem­ber és a műsorvezető hányja- veti meg tapasztalatait, cse­réli ki gondolatait, foglal ál­lást szavazógépes formában. A tematika szinte életünk teljességét elemzésre kínál­ja; gazdaságunk, gazdálko­dásunk, társadalmi, kulturá­lis jelenünk legidőszerűbb problémáit. Tabuk nélkül, és retorziók nélkül, aminek épp a különleges forma, a szava­zógépes személytelenség, vé­leménynyilvánítás, állásfog­lalás a garancia. A Hatvanhat eddigi jelent­kezései ezért is váltak orszá­gosan szíves fogadtatásra, tettek szert igen nagy nép­szerűségre a tévénézők tábo­rában. őszinte kérdésekre kapnak nyílt és őszinte, ken­dőzetlen válaszokat. S hogy a stúdióban, a szavazógépek mögött ülő hatvanhat vendé-, gül hívott vélekedése vetek­szik egy általános közvéle­mény-kutatás valós tükrével, azt az országos statisztikák­kal való egybevetések is ta­núsítják. Az elmúlt héten dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi államtitkár volt a Hatvanhat vendége, így ez­úttal természetszerűen a ven­dég szakterületének általáno­sabb, egész társadalmunkat közvetlenül érdeklő kérdéseit kerültek szőnyegre. Élelmi­szer-termelésünk, -ellátásunk; exportunk-importunk helyze­te; a távlati lehetőségek vár­ható iránya, mérete; közös te­endőink sora. Hogy ezúttal a műsorkró- nikábam épp a Hatvanhattal tartom érdemesnek behatób­ban foglalkozni, abból a je­lenségből ered, amit a soro­zat utóbbi jelentkezéseinél kiütközni vélek. Az elmúlt héten pedig már igen szem­betűnően. Az az érzésem, hogy a műsor most már túlontúl az „elgépiesedés”, az elsze­mélytelenedés „kuriozitása” felé tart; elektronikába táp­lált igenekre és nemekre re­dukálja életünk összetetten bonyolult valóságát, mind ke­vesebb teret engedve a rész­letező, elemző gondolatcseré­re. A kamera ezúttal külö­nösen szembetűnőn árulko­dott erről az aggodalmat kel­tő tünetről. A témához a je­lentkezőknek csupán elenyé­sző hányada kapott élőszót, így lehet, hogy nagyon fon­tos részproblémái fennakad­tak az elektronika mindent leegyszerűsítő huzalain. Ha ez volna a Hatvanhat jövője, iránya, szegényebbek lennénk egy kitűnő vállalko­zással. Hasonlóan népszerű műso­ra televíziónknak a kétheten­te. péntek délutánonként je­lentkező Ablak. Az elmúlt héten, a BNV ürügyén szom­baton délelőtt különkiadással is. Népszerűsége ellenére sem mondhatjuk egyenletes, meg­nyugtató színvonalúnak e programot. A változó szer­kesztőstábok eltérő kvalitásai­ból eredő minőségi hullám­zást kellene mielőbb ki­egyensúlyozni, mert. a jelen­legi készítési metódusban az Ablak néha Vakablakra si­keredik. A pénteki adásnál is számos bizonytalankodást éreztünk a témaváltásokban, a közvetítés folyamatában. összességében kevés egyéb mondandóm van a műsorhét­ről. A napok programját tisz­tességes középszer jellemez­te. Tisztességgel emlékeztek meg kollégák, munkatársak, barátok az elmúlt évben el­hunyt filmriport-operatőrről, bejárva egy nagy történelmi és szakmai tapasztalaté pálya állomásait, de kissé az volt a benyomásom, mintha csu­pán kegvelete« kötelességnek tettek volna eleget a műsor készítői. A hé en indult Tarkovszkij- sorozat keretében a nagy szov­jet rendező két alkotását is láthattuk. Pénteken Az én nagy barátom, szombaton pe­dig az Iván gyermekkora cí­mű filmjét. A kettő közül az előbbit éreztem szebbnek, ben­sőségesen motivált ábrázolá­sában, áttetsző líraiságában. A műsorhét filmkínálata a vidámabb produkciókban volt erősebb. Itt elsősorban a Szellemhivatal című NSZK tévéalkotásra utalok, mely pompás szatíráját adta az ab­szolúttá' burjánzott hivatali bürokráciának.. Szombaton este méltatlanul uralta és töl­tötte be a fő műsoridőt az a nyomon követhetetlen vala­mi, amit amerikai filmvígjá­tékként A lóképű című masz- szában kaptunk. Szerencse, hogy nyomban kárpótolt ben­nünket a remek angol komi­kus, Dave Allen, a sok-sok trivialitással együtt is élveze­tes showja. Karaktere volt műsorának és tudatos kom- ponáltsága. (b. t.) HNGMOKNr HANGLEMEZ ■ HHTE-se 1932 vák filmsorozat Xlli/11. rész: Kibékülés (sz.) 20.55: Stúdió ’82 21.55: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra 22.35: Tv-híradó 3. (sz.) 20.00: Fiatalok tv-klubja, 2. rész 21.30: Időszerű események 22-00: Matematika mindenkinek (ism.) 22.40: Párhuzamos találkozások. Dokumentumfilm sor KOSSUTH RADIO: *.77: Élne ön a xni. században? 8.57: Cherubini-művek o.lI: Találkozás a Hang-villában 3(|. 05: MR 10—14 30.-5: Népdalcsokor 11.20: David Munrov blokflőte- együttese játszik 11.39: Wilhelm Meister tanulóévei j ’. 45: Törvénykönyv j'*.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 13.55: Nóták 14.23: Kórusainknak ajánljuk 14-40: Élő világirodalom 15.05: Breitner Tamás vezényel 15.28: Nyitnikék 16.00: Rádiószínház 17.05: Mozgásterek 17-30: Paganini-caprice-©k Schumann átiratában 19.15: Solti Károly nótákat énekel 19-35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét Kb.: 21- 45: A bróni filharmonikus zenekar Smetana-polkákat 22- 30: Virágénekek 22.45: Viták a filozófiában 23.00: Operarészletek 0.10: Sanzonok FETÖFI RADIO: «•05: Bálint János cimbalmozik 8.20: A világ sorsa — Kaliforniából nézve 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12-35: Melódiakoktél 13.30: Vidám kórusok 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja 16.35: Csúcsforgalom! 18.00: Kamasz-panasz 18-55: Moszkvából érkezett 19.25: Egy könyvkiadó feljegyzései 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Utazás a Balaton körül 20.52: A Rádió Dalszínháza 23-20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDlO: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. — 17.05: Művészportrék, színháztörténeti érdekességek. Dr. Gyárfás Ágnes előadása. 17.15: Fi­atalok zenés találkozója. Szerkesz­ti Bély Katalin és Zakar János. — 18.00: Eszak-magyarországi króni­ka. (Az MSZMP Miskolc városi Bizottsága tájékoztatót hallgatott meg a VI. ötéves tervi feladatok időarányos teljesítéséről. — Ünne­pi ülés Egerben a fegyveres erők napja alkalmából.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism. — sz.) 8.05: Iskolatévé — fizika (ált. isk. 7. oszt.) 9.00: Idesüss! 9.30: Magyar nyelv (ált. isk. 3. oszt.) 10.00: Deltácska — A tájékozódás története 10.20: Osztályfőnöki óra (ált. isk, 5—8. oszt.) 10.30: Korok művészete 13.55: Iskolatévé Magyar nyelv (ism. — sz.) 14.10: Osztályfőnöki óra (ism. — sz.) 14.20: Deltácska (ism.) 14.40: Korok művészete (ism.) 15.10: Fizika (ism.) 15.40: Napköziseknek — szakköröknek 16.15: Hírek 16.20: Hipp-hopp — óvodások műsora (sz.) 16.45: Egészségünkért! 16.55: Orsi Ferenc: Princ, a ka­tona — tévéfilmsorozat 17.25: Szól a nóta (sz.) 17.50: Reklám 17.55: Meleg vízből hideg vízbe A szegedi körzeti stúdió műsora 18.25: Tudomány — fiatalság — egyenruha Riportműsor a fegyveres erők napja alkalmából 19.00: Reklám 19.1Ó: Idősebbek is elkezdhetik 19.15: Esti mese (sz.) 19.30; Tv-híradó (sz.) 20.00: Kórház a város szélén Magyarul beszélő csehszlo­2. MŰSOR: 20.00: Periszkóp — a külpolitikai szerkesztőség műsora (sz.) 20.30: Kedvünkre — riportfilm 21.00: Tv-híradó 2. (sz.) 21.20: Reklám 21.25: Túli — magyarul beszélő NDK tévéfilm (sz.) BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Hadimenyasszonyok. Kanadai film 21-35: Vörös szakszervezetek. Dokumentumműsor a for­radalmi szakszervezetek történelméből 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Zenei magazin «3 00: Hírek 2. Műsor: 18.30: Fiatalok tv-klubja 19.30: Tv-hiradó MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.; fél 4­től: A kapitány kalandjai. "Özínes, szinkronizált szovjet ifjúsági ka­landfilm. Háromnegyed 6 és 8-tól: Megáll az idő (14). Színes magyar film. — Kohász: Szóljon a rock! Színes francia film (14). — Tarján vendéglő: Pucéran és szabadon. (14). Szinkronizált francia film. — Balassagyarmati Madách: A seriff és az idegenek. Színes olasz fan­tasztikus bűnügyi film vígjáték. — Nagybátonyi Petőfi: A szelíd vad­nyugat (14). Színes amerikai film. — Bányász: Cha-cha-cha (14). Szí­nes magyar film. — Pásztói Mát­ra: Egy rózsafüzér szemei (14). Színes lengyel film. — Rétság: Egy zseni, két haver, egy balek. Színes, szinkronizált olasz—francia —NSZK western. — Kistercnyei Petőfi: Ben Hur I—II. Színes szu­perprodukció. — Jobbágyi: Nürn­berg 1946. (14). Magyar dokumen- tumfiim. 4 NÓGRÁD — 1982. szeptember 28., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents