Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
Behaíáro1* Tehető?égek- Á posta ma és holnap — ahogy Tóth Illés látja Salgótarjánban járt Tóth Iliéi, a posta vezérigazgatója. Itt-tartózkodása során többek között meghallgatta a megyei hivatal és a távközlési üzem vezetőinek beszámolóját a legaktuálisabb helybeli teendők, ről, gondokról, s látogatást tett a megyei tanácson is. Megragadtuk az alkalmat, hogy a főképpen Balassagyarmaton, de egyre inkább a megye másik városában tapasztalható gondok megoldásának, a távbeszélő-szolgáltatás színvonaljavításának lehetőségeiből. kilátásairól érdeklődjünk. A vezérigazgató az országos telefonhelyzet értékelésével kezdte a választ, melyről kiderült, hogy jelenleg nem nagyon van dicsekednivalónk. Utolsók közt kullogunk Európában az általános paraméterek szerint. Éppen ezért a közelmúltban számos országos fórum vizsgálta a lehetséges teendőket, azt a koncepciót, mely kétezerre az akkori társadalmi, gazdasági fejlettségnek megfelelő telefonellátást irányoz elő. Sajnos a jelen gazdasági helyzet igen szűkre vonja a lehetőségek szabta határokat. A fenti értékeléseknek köszönhető azonban, hogy a posta VI. ötéves terv időszakára, rendelkezésre álló kereté nem csökkent oly mértékben, mint a népgazdaság más területén, szükségessé vált, illetve lehetőség nyílt az elengedhetetlen csökkentések ki- egyenlítésére. Sajnos azonban ez az összeg — mintegy 18 milliárd forint — az utolsó fillérig be van tervezve, s a tervek között egyik város gondjainak orvoslása sem szerepel. Így jelenleg — helyt adva a reklamációknak, elismerve a helyzet súlyos voltát — további megértő türelmet kér a posta az érintettektől. A helyi gondok mellett érdeklődtünk arról, nagyobb táv* latokban milyen változtatásokkal kívánja a Magyar Posta továbbfejleszteni, színvonalasabbá tenni szolgáltatásait. Tóth Illés elmondta, hogy több mint egy éve öt munkabizottság (több mint kétezer postai és 150 más munkaterületen dolgozó szakember) foglalkozik a „holnap postájának” lehetőségeivel. Ezek közül egy már befejezte munkáját, új egyenruhát alakított ki, mely részben az időjárás támasztotta igényeknek, részben a postai dolgozóknak is jobban megfelel. A további kollektívák közül egy a posta szervezeti korszerűsítésével, egy a jogi és hatósági feladatokkal foglalkozik — elsősorban szem előtt tartva az ügyfelek, a közönség érdekeinek elsőbbségét. Ugyancsak munkabizottság foglalkozik az adminisztráció korszerűsítésével, az adatszolgáltatás témájával. S végül egy bizottság a posta szolgáltatásainak fölülvizsgálatával, új szolgáltatások bevezetésével foglalkozik. Hogy néhányat említsünk ezek közül: elképzelhető, hogy ahol kisebb településen nincs gyógyszertár, a postások vállalkoznak a receptek beváltására, az orvosság „házhoz jön.” Nagyobb lakótelepeken külön díjtételért, rendelésre este is kézbesítik az ajánlott küldeményeket. Turnusváltáskor kiszállnának az üdülőkbe, s a hazautazok csomagjait a helyszínen felvennék. Egyszóval, olyan intézkedésekről van szó, melyekhez elsősorban ötlet és szándék kell, s bár egyenként apróságnak tűnnek, nagymértékben javíthatják a közhangulatot, s nem utolsósorban a posta res- pektusát. — A bizottságok 1983-ban fejezik be munkájukat. Már eddig is kitűnt: az összegyűlt anyag kimeríthetetlen kincses- bánya a szolgáltatás korszerűsítésének, közönségcentrikussá tételének számos lehetőségével. Ezután rajtunk, vezetőkön lesz a sor, hogy megbirkózzunk vele, feldolgozzuk, s a gyakorlatba átültethessük — fejezte be a vezérigazgató. g. i. Hihetetlen? Hihetetlen...! Hihetetlen! Az utóbbi napokban többször hallottam ezt a fejcsóválva ki bökött, kétkedő szócskát. S bar az alábbi történet tulajdonképpen magánügy, olvastán talán elhiszik majd, hogy közügy is. Történt ugyanis, hogy nem épp csekély összegért farmer- nadrágot vettem nemrég. Szabóhoz vittem volna Balassagyarmatra, mert a dereka nagyobbra sikeredett, mint az enyém. Le is szálltam annak rendje és módja szerint az egykori megyeszékhelyen, lévén azonban más dolgom is, előbb azokhoz fogtam. Csak jó óra múltán döbbent belém a fölismerés: a vadonatúj, drága nadrág szatyrostul a buszon maradt és azóta már valahol Salgótarján környékén billeg a csomagtartóban. Rohantam a buszállomásra. Útközben ismerősbe botlottam, elhadartam szerencsétlen esetemet. — Arra bátran keresztet vethetsz! — legyintett elmentében. A buszállomáson készséggel állt rendelkezésemre az ügyeletes, ám arcán — mesém hallatán — megjelent a jóindulatú mosoly: — Uram, a nadrágtól búcsút vehet, aligha lesz meg. Éri azért felhívom a salgótarjáni állomást, de ez minden, amit tehetek. Megköszöntem a segítséget, majd magam is telefon után nyúltam, biztos, ami biztos. Hit szólnál a feleségemhez? Irta: Sylva Groszová Novák megállt Kovács rajztáblája mellett. Egy pillanatig színlelt érdeklődéssel nézte a papíron a tervet, azután kissé bizonytalanul megszólalt: — Mit szólnál a feleségemhez? Kovács elcsodálkozott: — Mit szólhatnék hozzá? Mindketten zavarba jöttek. Egy pillanatnyi hallgatás után Novák folytatta: — Ügy gondoltam, nem lehet valami jó egyedül élned. Nincs senki, aki ágyba vinné a reggelidet. Ráadásul a feleségemnek van két jegye egy nagyszerű külföldi utazásra! Gondold csak el: tenger, pálmák, forró napsütés! Kívánhatnál ennél jobbat? Kovács legyintett. — Engem a külföldi nyaralás egyáltalán nem érdekel. Horgász vagyok, a szabadságomat mindig itthon, víz mellett töltöm. — Hogy is felejthettem el! kapott Novák a fejéhez. — Hiszen Evicska annyiszor mondta, milyen remekül tudsz halat fogni. Az egész városban meséli. No, de nem tesz semmit. Az itthoni nyaralás sem probléma. Elég egy telefon és elintézem. Ha pedig lesz autód, a legjobb horgászhelyekre is eljuthatsz! — Minek nekem az autó? Hiszen jogosítványom sincs. Különben is az autóval olyan sok baj van .. • — De hiszen a feleségem nagyszerűen vezet! Még a kisebb javításokat is meg tudja csinálni. Valóságos kincs! Nemcsak jól főz, és remek háziasszony, még az autóhoz is ért! Nem kell semmivel törődnöd. Kovács kimerültén szakította félbe Novákot: — Az igazat megvallva, egyáltalán nem értelek. Mit akarsz tőlem tulajdonképpen? A feleséged engem nem érdekel. — Hát éppen ez a baj — sóhajtott fel Novák. — Én ugyanis szeretnék elválni. Eliska miatt. Csakhogy a feleségem azt mondta, csak akkor egyezik bele a válásba, ha helyettesről gondoskodom. Ahogy a vállalatoknál szokták ... Hát arra gondoltam, ha téged érdekelne a dolog, megegyezhetnénk. Tudod, Evicska egyáltalán nem rossz Bsszony, ha már nem is a legfiatalabb. És az autó ... hát igen, az autó közös tulajdon, de ebben az esetben nem lennék kicsinyes- Hiszen tudom, hogy van ez ... (Ford.: Lipcsey Júlia) Nógrád is a rádióban Újra nyit a „ Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy 50. „születésnapját” — egyebek mellett — egy sikeres vetélkedősorozattal ünnepelte meg a Magyar Rádió, 1975-ben. A „Hangtárlat” című művelődéstörténeti játék a rádió hangarchívumában található, több mint 400 ezer percnyi hangszalagra épült. Az adások ezekből a „hangemlékekből” idéztek fel néhány értékes részletet, a felszabadulás előtti, de főként a fel- szabadulás utáni társadalmi, politikai és művészeti élet hazai dokumentumaiból. A játék sikere arra indította a Magyar Rádió irodalmi osztályának munkatársait, hogy a Művelődési Minisztériummal és a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsával közösen, ismét meghirdessék a művelődéstörténeti vetélkedőt. Hangfárlat" Az ez év decemberében kezdődő új „Hangtárlat” 14 adásból áll majd, és minden adásban két csapat vetélkedik. A közelmúltban megtartott sorsolás után a vetélkedőn való részvétel jogát 14 megye — köztük Nógrád — kapta meg. Ugyancsak sorsolás döntött arról is, hogy megyénk ötfős csapata először — remélhetőleg nem utoljára — 1983- március 30- án „lép” mikrofon elé a salgótarjáni ifjúsági-művelődési házban. Ellenfele az elődöntőben a diósgyőri Vasas Művelődési Házban székelő Borsod megyei csapat lesz. Az egyenes adásban jelentkező műsorban a csapatok ugyan saját településükről válaszolnak a kérdésekre, de a csapatokat képviselő közönség és a zsűri a rádió budapesti stúdiójában foglal helyet. Ügyészi tájértekeziet A büntetőjogi ügyészi munka Csonka Tibor Nógrád megyei főidószeru kérdéseiről hétfőn ügyé- ügyész kölcsönösen tájékoztatta szí ti,(értekezletet tartottak Balas- egymást a bűnmegelőzés területén sagyarmaton. A Nógrád megyei i ö. elért eredményekről, a jogpolitikai ügyészségen a Komárom megyei elvek érvényesüléséről, és a nógrádi vezető ügyészek foly- A tájértckezlet tanulsága: mind. tattak hasznos eszmecserét. A ta- két fél számára hathatósan segí- nácskozáson dr. Horváth Zoltán tette az ügyészi munkamódszerek Komárom megyei főügyész és dr. tökéletesítését. Már pontosan nem emlékszem, miként zajlott le értekezésünk a salgótarjáni buszállomással, de valami ilyesféle kerekedett ki belőle: — Megkeresem a sofőrt, bár már rég beérkezett, de nem adott le semmiféle szatyrot, se farmernadrágot. Úgyhogy sok esély nincs, de azért én persze megkérdezem és az esti, negyed hatos járattal leküldöm magának. Ugyanaz a sofőr viszi, aki reggel fölhozta a buszt. Este hétig sok időin maradt — akkorra ért ugyanis a járat Rétságra —, többeknek elmeséltem az esetet és egyetlen egy sem akadt, aki csak fikarcnyi esélyt is adott volna a farmer és gazdája hétköznapi, de csodaszámba menő egymásra találásának. Este hétkor megjött a busz. Nem fogják elhinni: HOZTA A NADRÁGOT! Minden ellenkező híreszteléssel szemben én újólag megbizonyosodtam róla, hogy JÓK AZ EMBEREK. Megerősödött a hitem. Nem kellett hozzá más, csak egy drága farmernadrág, egy Volán-busz, néhány hitetlenkedő ember és egy becsülets sofőr. Mostanában furcsán néznek rám az emberek. Amikor elmesélem a kalandot, megcsóválják a fejüket: hihetetlen... Kedves olvasó, ugye hisz nekem? Köszönöm. Terjessze! — h — Lakáskultúra A A példa, amelyet a Lakáskultúra idei negyedik számában olvashatunk, kifejezi azt, amit itt-ott tapasztal az ember, a képtelen ízléstelenséget: valaki egy balatoni pincét újdonsült tulajdonosként Balassagyarmat környéki palóc ház mintájára alakított át! Mostanában sorra elkelnek a régi % présházak, pincék, parasztotthonok és nem mindegy, hogy mi kerül a régi helyébe. A modernizálás akkor lehet sikeres, ha a régi helyébe a stílusos új lép, megmarad a nádtető és mindenben a régit követi az, aki az újat létrehozza. Az ízlésajánlásban missziós szerepet vállaló képeslap legutóbbi száma úgyszólván minden részét azok a példák, ajánlatok töltik ki, amelyek az új funkciót betöltő egykori borospincék, présházak, padlásterek mai, tehát újsütetű lakóit informálják, ösztönzik, kivitelezhető ötletekkel a stílusban megtartott modernizálásokra, átalakításokra. Egy-egy régi pince, présház, r ■ ■ r ■ I regi is u j! vagy akár hétvégi ház értékes népi kultúrát őrző átformálása, berendezése persze cseppet sem egyszerű annak, aki maga urbánus környezetben nevelődött, és ma már nem nagyon találhat a vidéken élők környékén sem követhető régi példát, hiszen úgyszólván valamennyi vidéki településünk teljesen átépült, s ha korszerűbb életkörülményekben helyes irányban változott is — példát, követhetőt ma már senkinek nem tud nyújtani. Mit, hogyan és mivel — ez a kérdés akkor, amikor egy-egy igazán hangulatos padlásteret szeretnénk kialakítani és ahhoz megfelelő lépcsőfel járót választani, amit azután vagy a mester, vagy mi magunk kivitelezünk. A belső terek és a külső forma „karbantartása” sem történhet akármilyen anyagból, a tájhoz nem illő, az ottani szokásoktól alapvetően eltérő formában. Ezt ma már valóban „könyvekből kell tanulni”, ehhez ma már az egységes stílusokat bemutató forrásokhoz kell hajolni. Ép pen manapság, amikor valóságos reneszánszát éli a pince, a padlás, a présház, a hétvégi háznak átalakított ilyen-olyan régvolt gazdasági épület — nő a veszélye annak, hogy kiki a maga vagy a szomszédja Ízlése szerint dönti el, milyen a népi építészet és tárgykultúra? De a régi kislakások, sőt, a hétvégi házak minél gazdaságosabb, ésszerűbb és egyben hangulatot mentő-teremtő kialakításában is tanácsokra szorulhat az, aki mindenben az igényesség és a jó ízlés, valamint a realitás talaját keresi. De többnyire o mestert is keresheti, ha az ajánlásokra figyelve építi meg kislakását hétvégi házát, alakítja át örökölt, vagy szerencsésen megszerzett régi pincéjét, mert ilyesmi nincs készen! Mert, sajnos, többnyire mindaz á tárgy, vagy berendezés sem kapható, amely puszta meglétével is jó irányba fejlesztené es nem „eltérítené” (miként az ma történik a gyártók-keres- kedok „jóvoltából”) íziésün- -ket..„ (ipl) Ifjúsági találkozó karóson Több mint ezer fiatal részvételével vr ">rnap ifjúsági találkozóra került sor Hlrísp;;s tán. A KISZ balassagyarmati járási és városi bízó í ája negyedik alkalommal rendezte meg a találkozót, mellyel fegyveres erőink tagjait köszöntötték. Délelőtt csiiiagtúrára, délután pedig sport- és kulturális rendezvényekre, valamint ünnepi nagygyűlésre került sor, melynek szónoka Rampasek Péter, a KISZ balassagyarmati bizottságának titkára volt. Fiatalok, idősebbek egyaránt jól szórakoztak. A szécsényi Skála Áruház őszi divatbemutatójának két sikert aratott modellje. (Bábel László felvételei) NÓGRÁD — 1932. szeptember 23., kedd 5
