Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
PllJppfrssk « műszaki osztályra (ül.) Módosításra született tervek Mi kell ahhoz, hogy egy város rendezetten épüljön, az odalátogatónak, a helyben élőnek esztétikai élményt is nyújtson, kellemessé tegye környezetét? Sok, de mindenekelőtt másfél-három ' évtizedre a városfejlesztés főbb arányait és irányait meghatározó általános rendezési terv. Ennek kimunkálásában a közreműködés, az előkészítés, de főként betartása és betartatása a Salgótarjáni városi Tanács műszaki osztályának feladata. A város egész köz- igazgatási területére szóló általános rendezési terv 1970- ben született, három, majd öt év múlva módosították. Az újabb terv koncepcióit 1980- ban fogadták el, a VÁTI hamarosan el is készíti. Emellett ott a tervtárban a város valamennyi fontosabb területére a részletes rendezési terv, több mint egy tucat. A nyugati városrészre készültet kétszer kellett módosítani, szinte még el sem kezdődött az építése. A Beszterce-lakótele- pen először családi házakat terveztek, aztán kétszintes, majd négyszintes lakóépületeket. Egy újabb módosítás és már emelkedhettek a tízszintesek is. (A lakótelepen nemrégiben felmérést készítettek, amelyből kiderül: a megkérdezettek kilencven százaléka nem tekinti végleges otthonának). — Nem sokallja a módosításokat? — kérdezem Vadas Andort, a műszaki osztályról távozófélben levő főépítészt. — A pénzügyi, technológiai szemlélet, a környezetesztétikai szempontok mind-mind befolyásolják rendezési terveinket Egy példa: a kivitelező iparszerűen óhajt lakást építeni, a várostervező pedig nem így gondolja. Mit lehet csinálni? A tervet módosítani kell. S akkor is, ha időközben kevesebb a pénz, vagy más szempontok jelentkeznek. Egy- egy rendezési tervet hatvan- hetven hatóság, intézmény, szervezet véleményez, nem beszélve a lakosságról... ötévenként különben is kötelező a rendezési tervek felülvizsgálata, szükség szerinti változtatása — mondja. — S mindez mennyibe kerül? — Évente 1,5—1,8 millió forintot költünk rá. Az idén valamivel többet, az új általános rendezési terv miatt. Szóba kerül a városközpont, amelyet JDurópa-szerte dicsérnek szakemberek és turisták egyaránt. Joggal, mert a városrendezés számtalah követ- telményét sikerült összhangba hozni. Nem a kákán csomókeresés : aligha van azonban Magyarországon szálloda, amely elé személygépkocsival, autóbusszal ne lehetne odaállni. Vagy ott a könyvesbolt, amelyet az árut szállító tehergépkocsi csak úgy közelítheti meg, ha a tér drága burkolatára ráhajt. Ettől függetlenül a megyeszékhely büszkesége a városközpont. — Nehéz betartani a részletes rendezési tervek előírásait? — Nem, az építési engedélyek kiadásánál, ha vitás kérdés merül fel, itt vagyok, az osztály dolgozói konzultálnak velem. — Ennek ellenére előfordult... — Hadd említsem a Kemerovo körúti garázsokra épült házakat. Nem szerepelt a rendezési tervben. Ám a garázs tulajdonosai annak idején eleve olyan alapot építettek, amelyek elbírnak még két szintet. Történt ez jó pár esztendővel ezelőtt. Kiadtuk az építési engedélyt, mert végül is beilleszkedik a lakótelep képébe. Az egészben az zavar, vagy bosszant, hogy néhány állampolgár olykor előbbre lát városrendezési kérdésben, mint az illetékes szakember — magyarázza a főépítész. — Salgótarján jövője? — Salgótarján nem akar nagyváros lenni. Legfeljebb a nyolcvanezres lélekszám elérése lehet cél. Nagyobb ipari beruházás nem várható, így az ezzel kapcsolatos beruházások sem. Szeretnénk megőrizni jellegzetességeit, természeti értékeit... A napokban zárul le a tervpályázat, amelyet egyebek között a Salgótarjáni városi Tanács írt ki Baglyaskő beépítésére, ahol korszerű kertváros kialakítása a cél. Somoskő rendezési terve is lassan elkészül, üdülőfalu-funkciót szánnak a településnek... A városrendezés korántsem tartozik a könnyű teendők közé. A következetesség azonban e területen is kamatoztatható mindannyiunk számára. * „Az építésfelügyeleti munka javítása érdekében 1981-ben létrehozták az ellenőrzési csoportot, amely rendszeresen végez helyszíni hatósági, rendészeti és felügyeleti ellenőrzéseket az építésfelügyeleti terv alapján. A csoport működésének eredménye, hogy jelentősen növekedett a helyszíni ellenőrzések száma, javult az ellenőrzések tartalmi színvonala, az ellenőrzések egységes szempontok alapján történnek...” — állapította meg a többi között az osztály munkájáról dr. Hegedűs Károly, a végrehajtó bizottság titkára. Szabó János 1969-től a műszaki osztály dolgozója, építésfelügyeleti ellenőrzéseket végez. — Mi jellemzi az építési fegyelmet? — A zártkertekkel van a legtöbb gondunk. A termelésellátás-felügyeleti osztály olyan szerződéseket adott ki, amelyek szerszámoskamra építését tették lehetővé. Sokan úgy vélték, akkor már mindenre felnyíltak a sorompók! Somlyón például száz épületből nyolcvan engedély nélkül létesült. Aki az előírásokat nem tartja be, kivétel nélkül eljárást indítunk ellene. Amit le kell bontani, lebontatjuk, amire lehet, fennmaradási engedélyt adunk és építésrendészeti bírságot szabunk ki. Ez akár az épület értékének 30— 40 százaléka is lehet... Az üdülőterületeken kevesebb a gond, de a családi ház építésénél ismét szaporodik. Engedély nélkül tavaly csak egy készült el, de annál több a tervtől való eltérés. Az építtető típustervet rendel, mert gyorsabban, olcsóbban hozzájut, aztán tetszése szerint formálja. Arra is akad példa, hogy a konyhából WC-t alakítanak ki, vagy több szoba esetén ódzkodnak a külön mellékhelyiségtől. Ottjártam- kor egy asszonyka érdeklődött, hogy zagyvapálfalvai vásárolt épületük mellé két garázst szeretnének építeni, lehet-e? Közben kottyantotta ki, hogy időközben a házat teljesen felújítják, újabb szobákkal gyarapítják a tetőtérben. változik a homlokzat, a tető. Csupa olyan, amihez a hatóság engedélye szükséges. Erre nem gondoltak! — Népszerűtlen a feladata... — Nem teremtek konfliktust. A tények beszélnek. Amikor megkérdezem az állampolgárt: miért tért el a tervtől, miért nem kért a módosításhoz engedélyt, a válasz, hogy eddig ezt nem kellett. Most már kell... Azon vagyok, hogy meggyőzzem őket, mi segíteni akarunk, érdekeiket szolgáljuk — sorolja Szabó János. Tervszerűen végzi az ellenőrzéseket, de nem ritka, hogy a tervében nem szereplő épületekbe is betekint. Volt rá példa, hogy a menet közbeni vizsgálat előzött meg több ezer forintos bírságot. A másik baj, hogy kevés az engedéllyel rendelkező kisiparos, a felelős kivitelező személye pedig általában nem jelent mást, mint egy aláírást. Akadt, aki például a tervtől eltérő kivitelezéséért hatvanezer forint építésrendészeti bírságot kapott! Az osztály másik előadója azt mondta, aki napjainkban családi ház építkezésébe fog, nem bírságot, kitüntetést érdemelne— * A város fejlődése érdekében fegyelemnek lennie kell. Korábban a műszaki osztályon nagyfokú volt a „rugalmasság”. Több mint egy esztendő óta fordult a kocka. Mindent szigorúan a jogszabályok előírása szerint bírálnak el. Alighanem ez az egyetlen helyes út. Ám vajon ilyen bonyolult, szerteágazó munkában, mint a műszaki osztályé, betartható-e betű szerint az ösz- szes paragrafus? (Folytatjuk.) M. Szabó Gyula Technikusok az iparban A „köztes elem" Hová tűntek a technikusok? Nem kell messzire visszatekinteni. Tíz-tizenöt éve, ha valaki például a Petrik technikumban végzett, megnyíltak előtte a vegyipari vállalatok kapui. Válogathatott az állásajánlatok között. De minden szakmában akadt olyan hírneves technikum, ahová bejutni is nehéz volt, ám ahol bentmaradni és bizonyítványt szerezni csaknem annyit jelentett, mint manapság egy egyetemi diploma. Fiatal üzemmérnökök keseregtek erről, akik sehogyan sem találják a helyüket. Amolyan „köztes elem”-nek tekintik őket, akik azért mégsem igazi mérnökök, viszont nem is szakmunkások. Ugyanabban a gyárban panaszkodnak az okleveles mérnökök is, hogy gyakran olyan munkára fogják őket, amit egy technikus is elvégezhetne. A nyugdíj előtt álló igazgató pedig azért aggódik, hogy nem akad majd ember, aki a munkások és mérnökök között az összekötő szerepét betöltseAmióta a technikumok homlokzatára új táblák kerültek, jelezve, hogy az alma mater falain belül másféle képzés folyik már, egyre csökken az összekötő szerepére máig leginkább alkalmas technikusok száma. A hazai építőiparból való az adat: a mérnök-technikus arány egy az egyhez. Holott valamennyi környező országban öt-hat technikus jut egy mérnökre. A középfokú végzettségű műszakiak száma évről évre csökken. Közülük minden negyedik otthagyja még a pályát is, és az élet merőben más területein próbál szerencsét. Nem megfelelő a technikusok anyagi megbecsülése sem, amit igazol, hogy többségük több pénzt keres, ha szakmunkásként dolgozik. A magyar gazdaság igényei sürgetnek. Az Országos Tervhivatal közzétett számításai szerint az ezredfordulóra a műszaki szakemberek iránti kereslet az összes aktív keresőhöz viszonyított mostani 9,2 százalékról várhatóan 11—12 százalékra emelkedik. Ami egyben azt jelenti, hogy a feladatok elvégzéséhez évente mintegy 14 ezer ifjú technikus munkába állására lesz szükség. Ez azonban a mai helyzetben csak illúzió. Érdemes visszatekinteni az utóbbi harminc évre, mert korántsem tanulságok nélküli, hogy miként juthattunk a jelenlegi helyzetbe. Az ötvenes években, az iparosítás erőltetett ütemű fejlesztése idején a technikuBányavállalafi tanulság Újítani — csak rámenősen — Régebben az is előfordult, hogy „elveszett” egy újítás — meséli alig palástolt mosollyal az ősz szakember. — Leadtam, s múltak a hónapok, semmi válasz. Mentem az újítási felelőshöz; várjam meg a kilencven napot. Letelt, akkor se érkezett hír a javaslatról. Az ügyintéző akkor elkezdte vizsgálni az átvételi elismervényeket, s kiderült, hogy az osztályvezetőm — azóta nyugdíjba ment — nem tud róla elszámolni. „Nála nincs!” — ismételgette. Aztán pár nap múlva mégis előkotorta a fiók aljáról. „Elnézte — mentegetőzött és tőlem is „elnézést” kért... Ha akkor nem lettem volna valamennyire rámenős, végleg elkallódott volna az újítás! „GÉPSZÍJ” MÉG NINCS Egy külföldön készült tüzetes vizsgálat szerint a sikeres alkotó emberek — tervezők, művészek egyaránt — szakmájukban agresszívak. sok szerepe szinte törvényszerűen felértékelődött. Sokan kerültek közülük vezetői munkakörbe, hiszen a népességnek a mainál jóval alacsonyabb volt az iskolázottsága. így aztán a fiatalok számára akkoriban nagy vonzerőt jelentettek a tagadhatatlanul jó színvonalú technikumok- A hatvanas években a középfokú oktatás tömeges lett, és a gazdaság, a gyakorlat valóságos igényeinek félreértelmezésével az oktatásügyben egyre inkább terjedt egy olyan szemlélet, ami kétségbe vonta, hogy a technikusi képzésnek helye van az iskolarendszerű szakoktatásban. Pedig 1973- ig a technikumok nappali tagozatán 129 ezer, esti és levelező tagozatán pedig 112 ezer szakembert képeztek ki. A legjobbak közülük ma is az ipar „húzóemberei”. Kilenc esztendővel ezelőtt azonban a technikusi képzés helyett bevezették a termelési gyakorlathoz kötött, iskola- rendszeren kívüli, önköltséges tanfolyamokat. Sok kreatív ész megy veszendőbe amiatt, hogy gazdája képtelen kiboxolni, kiböjtölni ötletének gyakorlatra való átváltását. Szükséges-e bizonyos rámenősség az újitások hasznosításához a Nógrádi Szénbányáknál? — faggattuk Márkus István 55 éves főenergetikust, aki több újítást valósíttatott meg. — Szükséges — bólint a mérnöki és közgazdászi diplomát egyaránt birtokló szakember. — Főleg az energia- gazdálkodással összefüggő újításokhoz. Sok a régi szokás, amit nehéz megváltoztatni. Következetesen utána kell járni, hogy szakvéleményezzék a javaslatot, ha valami fenntartás van, akkor érvelni, módosítani kell. Azzal, hogy leírom, lerajzolom, még nincs elintézve a dolog. — Az lenne a jó, ha olyan vállalati szerkezet működne, amely a jó ötletet, mint a gépszíj, bekapja, és az újító már vissza se tudja vonni, valóra válik. Elképzelhető ilyen ennél a vállalatnál? Csaknem egy évtized kellett ahhoz, hogy valamennyi fórumon belássák: hibás volt a döntés. Hiszen a jelenleg még létező rendszerben a vizsgák színvonala nemegyszer az érettségi színvonalától is messze elmarad. A minősítő rendszer egyébként is túlzottan szakosított és elavult. A tanfolyamok fegyelme laza, ami a tanulás rovására megy. Az oktatásügy irányítói, a szaktárcák illetékesei jelenleg már azon munkálkodnak, hogy miként lehetne a lehető leggyorsabban visszaállítani a középfokú oktatásba a technikumokat. Az elképzelések szerint a műszaki jellegű szakközépiskoláknak kellene részben érettségit adó szakmunkásképzéssel, részben pedig technikusok pályára bocsátásával foglalkozniuk. De magát a pályát is vonzóbbá kellene tenni valahogy ... G. L. F. — Ettől még messze vagyunk. ÖSSZEVÁGJÁK BOKÁJUKAT A villamos szakember egyébként egy villanyszerelővel, a nagybátonyi gépüzemben dolgozó Marcis Lajossal alkot újító párost. A legutóbbi közös újításuk, amellyel a Szénbányák energiaköltségéből évi 400 ezer forintot faragnak le, a legjobban díjazott kategóriába tartozik. Központi előírásra, hogy ösztönözzék ezt a fontos tevékenységet, két-három százalék helyett a megtakarítás hat-tíz százalékát, kell kifizetni az ötletembereknek. Márkus és Marcis az alsó határértéket kaphatja: a hat százalékot. — Miért pont a minimális összeget kapják? — Nem tudom. Én abban reménykedtem — meditál a villamosmérnök —, hogy legalább a számtani középarányost kapom. De nem. Aki erről dönött, az néhány hét- ’ re külföldre utazott. így hát még érdeklődni se tudtam a miértről... Aki nem ismeri az újító, jobbító szenvedéllyel „megvert” embereket, csodálkozik, miért vállalják a fáradalmakat az innen-onnan érkező negatív hatások ellenére. Szerencsére javítani akarás olyan mélyen gyökerezik, hogy csak nagyon ritkán sikerül „kiemelni” belőlük. A lassú szakvéleményezés. például csak fárasztó, de nem kedvszegő. — Aki szakvéleményez és igent mond, felelősséget vállal. Ezért csak ritkán kap elismerést. Ügy is gondolkodhat: „én törjem a fejem, hogy ő felmarkoljon egy rakás pénzt? Inkább öt perc alatt ráírom, hogy ezért meg ezért nem jó.”. És nálunk, bányavállalatnál annyi a szabvány, az előírás, hogy könnyű előkapná olyat, amitől mindenki „összevágja a bokáját.” — ön is szakvéleményező. Döntött már ilyen alapon? — Hogy én is irigy vagyok-e?... Átérzem az újítók helyzetét. Akár újítást, akár FMKT-pályázaitat bírálok el, vajszívem van. Még soha nem adtam negatív véleményt. Örülök, ha valaki az újításáért felvehet pár ezer forintot. ENERGIA HÍJÁN — Felelősségre vontak-e már valakit azért, mert olyan újítást dobott vissza, ami később mégis megvalósult? — Lehetőség van rá, hogy a visszautasítás ellen a szak- szervezet újítási bizottságánál fellebbezzen az újító. Én még egyszer sem éltem ezzel a lehetőséggel. Ha elutasították, belenyugodtam. Nem volt energiám utánajárni — bár energetikus vagyok. Ügy látszik, mégsem vagyok eléggé rámenős.» Molnár Pál Római szilva, szamócasougát Készül a cukrozott gyümölcs a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet új sougátüze- mében, ahol a tavalyi kísérleti gyártás után az idén már 40 tonna kandírozott gyümölcsöt állítanak élő. Bővítették a választékot is: nemcsak almából, szilvából, sárgadinnyéből, zöld dióból, mandulából, meggyből, cseresznyéből, körtéből, őszi- és sárgabarackból, hartem szamócából és sárgarépából is készül sougát. Különlegesség lesz majd a római szilva, amit dióval bélelve cukroznak- A cukrozott gyümölcsöt 25 dekás, tetszetős dobozokban a Csemege-boltok forgalmazzák. NÓGRÁD — 1982. szeptember 28., kedd 3 Jól képzett szakmunkások dolgoznak az ELZETT Művek szécsényi üzemében, gyors és pontos, megbízható munkájukra mindig lehet számítani. Ezek közé tartozik Pék Mihály szerszámkészítő és esztergályos szakmunkás is, aki 1976-tól három évig mint a gyár ösztöndíjasa dolgozott az üzemben. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után is, a gyár dolgozója maradt. Képünkön: a cilinderházfúró gépen dolgozik, melyen naponta 400 darab cilinderházat fúr ki.
