Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
[ Napirenden az emberiség nagy kérdései Tanácskozik az ENSZ 37. közgyűlése Véget értek a szovjet—indiai tárgyalások Fejlődésünk az intenzív szakasz elején Fodor György, az MTI munkatársa írja: A Zeusz-szobor, az 1957. november 4-én Föld körüli pályára bocsátott Szputnyik hasonmása és a Foucault-in- ga — az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlési épületének előcsarnokában látható három tárgy egyet jelképez: az emberi civilizációt. New Yorkban az East River partján álló — s az ENSZ titkárságának 38 emeletes üvegpalotája mellett szerénynek ható — épületben az idén is, ezúttal harminchetedszer, az emberiség nagy kérdéseit vitatja meg az ENSZ-tagállamok küldöttségeiből álló közgyűlés. Ám a hatalmas, 50 méter hosszú, 30 méter széles teremben —, —, amelyet szinte évente rendeznek át, hogy helyet csináljanak a világszervezet új tagállamainak — az emberi civilizáció sorskérdései nem jelképesen, hanem nagyon is kézzelfoghatóan, sokszor a maguk brutális valóságában kerülnek a szuverén országok egyenrangú képviselői elé. A libanoni mészárlás, az éhezők milliói, a fegyverekre fordított százmilliárdok, a föll számos pontján dúló háborúk évről évre kihívást jelentenek az 1945-ben létrehozott Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában megfogalmazott célok és elvek ellen. Évről évre a minden szeptember harmadik keddjén összeülő közgyűlés ülésszakán a tagállamok — idén 157- cn vannak már — sokféle Gustáv Husáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének vezetésével párt- és állami küldöttség érkezett kedden hivatalos baráti látogatásra Bulgáriába, a BKP KB, a Bolgár Államtanács és Miniszter- tanács meghívására. A küldöttséget Todor Zsivkowal, a BKP KB főtitkárával, a Bolgár Államtanács elnökével az élén a BKP és a bolgár állam vezetői üdvözölték a szófiai repülőtéren. A bolgár pártvezető és államfő legutóbb három évvel ezelőtt, 1979 szeptemberében ágazó akaratát, szándékát, céljait és törekvéseit kellene tökéletesen összehangolni ahhoz, hogy az „Egyesült Nemzetek” az legyen, amit neve kifejez. Az ENSZ azonban csak tükörképe világunknak. Százharmincnyolc napirendi pont — ennyi témakörön belül kellene az idén „egyféle tükörbe nézni”, egyetértésre jutni és határozatot hozni. Amíg azonban egy-egy napirendi pont „határozottá” válik, az ENSZ-diplomaták- nak hatalmas munkát kell elvégezniük. Az elképzelések már jóval a közgyűlési ülésszak előtt körvonalazódnak — és sokoldalú dipliomáciai egyeztetés tárgyát képezik. Ha munkaokmány lesz belőle, az már bizonyos „rang” — amely még semmire sem kötelez. Az igazán öldöklő' munka a közgyűlés különféle bizottságaiban folyik. A folyosókon békésen kávézó diplomaták bent az ülésteremben körömszakadtáig védelmezik saját bekezdéseiket, szavaikat — sőt esetenként a vesszőket és pontosvesszőket is — kormányok véleményét öntik formába, a névelőnek, az árnyalatoknak is súlyuk van. A szinkrontolmácsok —, ahogy éleződik a vita, — egyre gyakrabban szólnak közbe: lassabban kérem. Előfordul, hogy ők vetnek véget a vitának: ha se vége, se hossza, akkor előírt munkaidejükre hivatkoznak. A- diplomaták mit tehetnek: elnapolják az ülést — és folytatják a folyosón. A „folyosó-diplomáciát” szojárt Prágában, s a* akkori legfelsőbb szintű bolgár—csehszlovák tárgyalások nagyban hozzájárultak a két ország baráti kapcsolatai és sokoldalú együttműködése dinamikus fejlődéséhez. Ennek egyik példája, hogy az 1981—1985 évi árucsere-forgalmi megállapodásban előirányzott 2360 millió rubeles forgalmat a tavalyi eredményekből ítélve valószínűleg jelentősen túlteljesítik. A találkozó egyik központi témája a két szocialista ország gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésének további elmélyítése lesz. (MTI) kás lekicsinylőig emlegetni — pedig a nemzetközi diplomácia egyenrangú alkotórésze. Az érdekek és az érvek sokrétűsége gondos, körültekintő konzultációkat követel. Ezt pedig legtöbbször egyenesen lehetetlen a hivatalos üléseken, a szigorú formákhoz kötött tanácskozásokon véghez vinni. A kafeté- riák oldott légkörében, egy szendvics mellett más a helyzet. A „folyosó-diplomácia” másik hatalmas előnye: mint valami hatalmas csomópontban, itt futnak össze a világ vezető politikusai, és a sokszor időt rabló hivatalos körutak helyett napok alatt találkozók, véleménycserék tucatjait bonyolíthatják le. A munkaokmányokon, bizottságokon, késhegyre menő vitákon túljutva: a közgyűlés határoz. Hivatalosan minden ország öt képviselőt és öt helyettest delegál az ülésszakra. Ez elméletben 1570 diplomata —, de a tanácsadók is seregnyiek, számuk nincs megkötve. A közgyűlés elé már az általános egyetértést tükröző javaslatok kerülnek — bennük a többség akarata fejeződik ki. Az ENSZ azonban nem nemzetek feletti intézmény — a közgyűlési határozatok ajánlás jellegűek. Elfogadásuk vagy elutasításuk erkölcsi, politikai értelemben jelentős. A közgyűlési vitát az ülésszak évente választott elnöke irányítja — jobbján az ENSZ főtitkárával, balján egy főtitkár-helyettessel. A közgyűlés elnöke tevékenységét pontosan körülhatárolt eljárási szabályok keretei között végzi, de személyisége, tárgyilagossága mindenkor hatással van a vita menetére és hangulatára. A közgyűlési teremben —, csinos, mindenféle nemzetet képviselő idegenvezetők kíséretében — idén is sok lesz a turista. A karzatokról lepillanthatnak az ovális térségbe, ahol 157 ország képviselői keresik» a -. megoldást korunk problémáira. A padsorokkal szemben az elnöki emelvény élL Az elnöki tisztségre idén — egyéves időszakra — Magyarország képviselőjét jelölte a kelet-európai szocialista országok csoportja, amely a rotációs elv értelmében az elnök állításában a soros. Ez a körforgás, amelyben minden tagállam egyenlő, ugyancsak egyike az ENSZ-közgyűlés gyakorlatát meghatározó elveknek. Moszkvában kedden véget értek a szovjet—indiai hivatalos tárgyalások, amelyeken a szovjet küldöttséget Leo- nyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az indiai delegációt pedig Indira Gandhi miniszterelnök vezette. A meleg, baráti légkörben folytatott megbeszéléseken a két ország vezetői folytatták eszmecseréjüket több, kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémáról. A tárgyaló felek megállapították, hogy a Szovjetunió és India közötti fokozódó együttműködés a háborús veszély és a fegyverkezési hajsza ellen, az enyhülésért és az államok közötti egyenjogú kapcsolatokért folytatott harcban a világpolitika egyre jelentősebb tényezőjévé válik, s ez kedvező hatást gyakorol a nemzetközi helyzetre. Indira Gandhi nagyra értékelte a Szovjetuniónak a fegyverkezési hajsza és a nukleáris háború veszélye csökkentése érdekében kifejtett erőfeszítéseit, különösen azt, hogy a Szovjetunió vállalta: elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert. Mindkét fél aggodalmának adott hangot az Ázsiában növekvő feszültség miatt. A Szovjetunió és India fellép az ellen, hogy az ázsiai országok területén külföldi katonai támaszpontokat hozzanak létre, vagy hogy katonai, politikai és gazdasági nyomást gyakoroljanak a térség államaira. Mindkét fél törekszik arra — hangsúlyozták, — hagy az Ázsiában levő, újabb feszültséggócokat alkotó problémákra politikai megoldást találjanak és lehetővé tegyék az államoknak az egyenjogúság alapján történő együttműködését a kontinens békéje és stabilitása érdekében. A megbeszéléseken áttekintették a szovjet—Indiai kapcsolatok néhány kérdését is. (MTI) Merénylet Egy brit katona meghalt, több polgári személy megsebesült, amikor hétfőn este rakétatámadás ért egy belfasti rendőrőrsöt. A merénylet következtében az északír főváros Springfield városrészében lévő rendőrőrs épülete, valamint a környező házak súlyos károkat szenvedtek. Gustáv Husák Szófiában Ismét vissza Az Egyesült Államok elnöke hétfőn televíziós beszédben közölte: visszarendeli az amerikai tengerészgyalogosokat Bejrutba. A nyolcszáz amerikai katona olyan utasítással tér vissza a libanoni fővárosba, hogy „lehetővé tegye a libanoni hatóságoknak a (város feletti) ellenőrzés átvételét”. Reagan szerint az amerikai—olasz—francia nemzetközi erők „nem rendőri feladatot teljesítenek” — de használni fogják fegyvereiket, ha megtámadják őket. Az amerikai elnök felszólította Izraelt, hogy „gyorsan és bátran vonja ki csapatait” a városból, mielőtt még „olyan problémákkal találná szembe magát, amelyek nem rá tartoznak, s amelyeket megoldani nem tud”. Az amerikai elnök szerint a háromhatalmi bejrúti katonai akció ismét korlátozott időtartamú lesz. Ezúttal azonban Reagan nem jelölte meg a csapatok kivonásának határidejét. így nem zárható ki, hogy a Fehér Ház a tengerészgyalogosok megbízatásának harminc napon túli kiterjesztését fogja kérni a kongresszustól, mutatnak rá megfigyelők. Az elnök hangoztatta: döntését a francia és az olasz kormánnyal folytatott tanácskozás után hozta, s az megfelel a libanoni kormány óhajának. Shultz külügyminiszter ismét magához hívatta Arensz izraeli nagykövetet, hogy tájékoztassa a döntésről. Bár az amerikai elnök igyekezett az általa szeptember 1-én kifejtett rendezési tervhez való visszatérés első logikus lépéseként beállítani a háromhatalmi erő visszaküldését Bej rútba, az amerikai csapatok újabb libanoni partraszállása nem csekély nyugtalanságot okozott W ashingtonban. Amin Gemajel Libanon új elnöke Amin Gemajelt, a meggyilkolt Basir Gemajel bátyját választotta meg kedden a libanoni parlament az ország elnökévé. A negyvenéves Amin Gemaiel a jobboldali keresztény íalangista párt jelöltje volt. A libanoni nemzetgyűlésbe eredetileg 99 képviselőt választottak; közülük hét meghalt, így kilencvenkét parlamenti képviselő szavazhatott. Az elnökválasztó parlamenti gyűlés megnyitásáig 80-an jelentek meg, és Amin Gemajel 77 szavazatot kapott Megválasztásához az első fordulóban kétharmados többség, azaz 62 szavazat volt szükséges, amit így meg is szerzett (hárman üres lappal szavaztak). Éliasz Száckisz hivatalban lévő libanoni elnök megbízatása csütörtökön jár le. (MTI) Izrael tudtával, engedélyével történt a bejrúti vérengzés Az izraeli kabinet kedden nították, hogy palesztin mene- ülésén azzal mentegetőzött. — főleg a bejrúti vérengzés külteket gyilkolnak halomra, hogy a miniszterek tudták a hazai visszhangja miatt — Az izraeli katonai szóvivő tervről, amely szerint a milí- kényszeredetten helyeselte az most azt mondja, hogy a mé- tiákat beengedik a táborokba, amerikai, francia és olasz ka- száriás csütörtök éjjel történt, „de senki nem tudta elképzelni tonák Libanonba történő visz- és hogy az izraelieknek — ál- hogy ennek ez lesz a vége.” lítólag — pénteken reggel sikerült megakadályozniuk a lövöldözést A Ha’Arec című független napilap szerint viszont maga Sáron hadügymi- ___ ____ _ _____________ Kedd en számos izraeli napi- niszter adott parancsot annak parancsának veszélyességére, lap egyértelműen a kormányt engedélyezésére, hogy a jobb- Simon Peresz, az ellenzéki tette felelőssé a libanoni vé- oldali falangisták bejussanak Izraeli Munkapárt vezetője rengzésért. Kommentárjaik a nyugat-bejrúti palesztin ne- kedden rádióbeszédében kijeszatértét. Ugyanakkor döntést hozott arról, hogy a múlt heti bejrúti tömeggyilkosság ügyében nem állít fel hivatalos vizsgáló bizottságot. A Ha Arec ezzel kapcsolatban elmondta, hogy számos, Bej- rútban tevékenykedő izraeli főtiszt hívta fel felettesei figyelmét a hadügyminiszter szerint az izraeli hatóságok, a kormány tagjai már csütörtök éjjel tudták, vagy gyaNÓGRÁD — 1982. szeptember 22., szerda gyedekbe. A lap úgy tudja hogy a hadügyminiszter adta felhatalmazásról egy izraeli összekötő tiszt értesítette a fa- langistákat. Begin a kabinet szombati lentette: az izraeli csapatok nak azonnal és feltétel nélkül ki kell vonulniuk a libanoni fővárosból. „Nem mi vagyunk a bejrúti rendőrség” — mondta Peresz. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) víthessük gazdasági kapcsolatainkat. Lázár György ezután elemezte a világgazdaságban egy évtizede végbemenő mélyreható és tartós változásokat, ami sok egyéb következmény mellett új piaci értékrendet alakított ki. — A világpiaci helyzet további romlása — mondotta a miniszterelnök — gazdaságunk amúgy is meglevő ellentmondásai, gyengeségei és a megváltozott követelményekhez való lassú alkalmazkodás miatt felhalmozódó ellentmondások, főleg a dollárban elszámolt külkereskedelmi forgalom hiányának gyors és nagy méreteket öltő növekedésében nyilvánultak meg. Be kellett látnunk, hogy az intertzív szakaszra való áttérés korábbi programja egy más, kedvezőbb kilátásokkal kecsegtető nemzetközi helyzetben született. Áruforgalmi aktívumot Nem bizonyult reálisnak az a feltételezés sem, hogy az árrendszer és a közgazdasági szabályozás más elemeinek radikálisabb átalakítása nélkül néhány év alatt a hatékonyságot olyan magasra tudjuk emelni, hogy ellensúlyozhatjuk vele a világgazdaság számunkra kedvezőtlen hatásait. Ilyen előzmények után került sor a Központi Bizottság 1978 decemberi ülésére, amelynek határozata az egyensúly helyreállítását, s az életszínvonal megőrzését helyezte a gyakorlati feladatok középpontjába, s amely a hatodik ötéves terv kidolgozásához is alapul szolgált. — Az elmúlt év eleje óta azonban különböző tényezők hatására — elsősorban a nemzetközi feszültség fokozódása, a tőkés gazdaságban várt élénküjés elmaradása, a lengyelországi válság ürügyén az Egyesült Államok részéről kezdeményezett diszkriminációs lépések és a pénzpiac beszűkülése miatt — a külgazdasági feltételek még a korábbinál is kedvezőtlenebbé váltak. Olyan helyzet állt elő, hogy fizetőképességünk megőrzéséhez már ebben az évben meg kell közelíteni azt az áruforgalmi aktívumot, amit eredetileg az ötéves ter.v végére irányoztunk elő. Ezt az önmagában is rendkívüli erőfeszítések árán teljesíthető feladatot a már említett nemzetközi tényezőkön kívül néhány belső ok is nehezíti. Ezen okok miatt vált elkerülhetetlenné, hogy növeljük az export fokozásában való érdekeltséget, intézkedéseket tegyünk a felhalmozás, a közösségi és a lakossági fogyasztás terven felüli növekedésének elkerülésére, a költségvetést terhelő támogatások csökkentésére, a leginkább nélkülözhető behozatal időleges korlátozására és a hazai hitelfeltételek megszigorítására. — Ezek olyan kényszerű lépések — hangoztatta Lázár György —, amelyek a gazdálkodó szervezetek és a lakosság, különösen annak egyes rétegei számára érezhető gondot okoznak. Ezt előre tudtuk. Mégis így kellett cselekednünk, mert nem vállalhattuk sem egy esetleges fizetésképtelenség, sem a belső piaci egyensúly megbomlásának beláthatatlan következményeit. E kérdésekről szólva most sem hallgathatom el, hogy bár a közvetlen veszélyt elhárítottuk, helyzetünk stabilizálásához a jövőben is szükségessé válhatnak az ez évihez hasonló nehéz, konfliktusokkal terhes elhatározások. Kötelességünknek tartjuk viszont, hogy ilyen esetekben gondosan mérlegeljünk, s lehetőségeink arányában enyhítsük azoknak az életkörülményekre gyakorolt kedvezőtlen hatását. Egyensúlyt a termelési szférában Az egyensúly stabilizálásának és a jövőbeni fejlődés lehetőségeinek a feltételeit persze végső soron nem az elosztási, hanem a termelési szférában kell megteremtenünk. — mutatott rá a miniszterelnök, majd így folytatta: — Noha több mint egy évtizede megkezdtük az intenzív szakaszra való áttérést, a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. Az előrehaladás meggyorsításához nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalom minden területén új értékrendet kell elfogadtatni, és mélyreható minőségi változást kell véghezvinni. Ugyanezekből a meggondolásokból tovább kell folytam a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítését is. A reform elveinek kidolgozásakor abból indultunk ki, hogy a tervgazdálkodás és a piac a szocialista társadalomban sem egymást kizáró kategóriák. Mindig is — a bonyolult gazdasági helyzetben pedig méginkább — csak az olyan irányítástól remélhetjük, hogy betölti funkcióját, amely hosz-* szú távra érvényes elvekre épül, ugyanakkor elég nyitott ahhoz, hogy a konkrét viszonyokból kiindulva válassza meg a vállalati magatartást helyes irányba befolyásoló legcélszerűbb eszközöket. Ezért az irányítás eszközrendszerében időről időre végrehajtott módosítások; amelyek célja a valóságban bekövetkezett változások közvetítése, még ha vállalati szempontból nézve esetenként negatív következményekkel járnak is, összhangban vannak irányítási gyakorlatunk alapelveivel, végső soron a társadalom érdekét szolgálják. De a mostanihoz hasonló helyzetben felerősödhet az a felfogás is, amely már-már idealizálja a vállalati gazdálkodásban. a piaci viszonyok szabadabb érvényesülésétől várható előnyöket. Mi sem az egyik, sem a másik utat nem járthatjuk. A valóság bonyolultabb semhogy úgy tennénk fel a kérdést: vagy a terv; vagy a piac, vagy a centralizált irányítás, vagy a vállalati önállóság. A túlzott centralizáció gyakorlatának hátrányait saját múltunkból már ismerjük. A piacgazdálkodás klasszikus formája pedig, — amely valójában már a tőkésországokban sem létezik —. éppen napjainkban bizonyítja be ismét, hogy nem képes sem megelőzni, sem megoldani a súlyos társadalmi-gazdasági ellentmondásokat. Lázár György miniszterelnök végezetül hangsúlyozta, hogy a tervezés rendjét és módszereit is tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy jobban meg tudjunk felelni az intenzív fejlesztési szakasz követelményeinek. A tanácskozás résztvevői a nyitóülés után négy szekcióban folytatták munkájukat. A megvitatásra kerülő témák: a gazdasági fejlődés tervezése az 1980-as évtized körülményei között; a társadalmi folyamatok, az életszínvonal és az életkörülmények tervezése, a gazdasági szabályozás rendszere és a népgazdasági tervezés; a tervszámítások módszertanának fejlesztése. (MTI) Robbanások Bécsben Nagy erejű pokolgép robbant hétfőn, éjfél előtt néhány perccel Bécs belvárosában, az iraki nagykövetség épülete előtt. A robbanás tetemes anyági károkat okozott, emberáldozata nem volt. Egy másik pokolgép néhány perccel később teljesen szétrombolta az iraki légitársaság irodáját. A robbanás bezúzta a szomszédos Mercedes-kép- viselet kirakatait is. A rendőrség mindkét merénylet színhelyét körülzárta, és megkezdte a vizsgálatot. A két robbantást az „Iszlám forradalmi gárda” nevű szervezet vállalta magár«.
