Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

r Közös érdek a művelődés Nlncsennek irigylésre mél­tó helyzetben Kisterenye nép­művelői. A körzeti művelő­dési ház ugyan gyönyörű he­lyen fekszik, az ápolt, ligetes kastélykert végében, óm a leg_ nagyobb gondot éppen ez okozza. A kert ugyanis estén­ként félelmetessé válik, a szülők nem szívesen engedik gyermekeiket a rendezvények­re, s maguk a felnőttek sem tolonganak túlságosan. Kis- terenyén ugyanakkor — van már egy évtizede — sűrűn váltogatták egymást a kultúr, házigazgatók. Mihelyt valaki megismerkedett a községgel és lakóival, többé-kevésbé ki­alakította munkakapcsolatait az üzemekkel, intézmények­kel, valamilyen oknál fogva — sajnos nem egyszer saját hibájából — szednie kellett a sátorfáját. Az új vezetőnek pedig ugyancsak időbe telt, míg újra belerázódott a dol­gokba. HELYISMERETTEL KÖNNYEBB Forgó István, a művelődési ház igazgatója két éve veze­ti az intézményt, irányítja két tiszteletdíjas szakkör, vezető munkáját. Tősgyökeres kisterenyei, ismeri a falu apraját-nagyját, őt is ismeri szinte mindenki. Így könnyebb a dolga, mint elődeinek, akik mindegyike csak dolgozni járt a nagyközségbe, lakóhelye más településen volt. A nyolcvanas évek elejétől pezsgőbb lett a kulturális élet. Csökkent ugyan a nagyren­dezvények száma, de meg­erősödött a kiscsoportos mű­velődési mozgalom, különösen a fiatalokkal való foglalkozás. — Három klubot működtetünk — mondja Forgó István —, az ifjúsági, a nyugdíjas- és a cigányklubot. Mindegyikben körültekintően szervezett te­vékenység folyik. Igyekszünk a klubok munkáját tartal­massá, hatékonnyá tenni, hogy minél inkább betöltsék fela­datukat: a tudatformálást. Az igazság azonban az, hogy fő­ként szórakoztató programok iránt muntatkozik érdeklődés, ezért jóval több a kötetlen foglalkozás, mint a kötött, bár tematikussá tesszük vala­mennyit Aktuális hazai és külföldi témákról ejtünk szót természetesen könnyed stílus­ban, s nagyon sokat játszunk. — Kezdetben csaknem szá­zan jártak az ifjúsági klubba, most jóval kevesebben. Mi lehet ennek az oka? — Ügy érzik sokan, hogy nem azt kapják a klubban, intézményben, mint amit el­képzeltek. Sokaknak még ezek a programok is túl kötöttek, magas szintűek, s a vendég­látóipari szórakozóhelyek sok_ kai vonzóbbak a számukra. Mostanában általában harminc fiatal jár rendszeresen a klub­ba, s ők, úgy látom, hiszen mindig itt vagyok velük, jól érzik magukat. Ha lenne községi KISZ-alapszervezet újra, mint pár esztendeje, ak­kor bizonyára eredményeseb­ben tudnánk dolgozni, több fiatalra tudnánk hatni tevé­kenységünkkel. ESETLEGES KAPCSOLATOK — A népművelői tevékeny­ség alfája és ómegája: az eleven, széles körű társadal­mi kapcsolat. Kisterenyén ezzel gyakorta hadilábon áll­tak a népművelők. Történt-e változás az utóbbi időben ezen a területen? — Az oktatási intézmények­kel szorosabb együttműködés alakult ki, s ez jórészt kö­szönhető Danyi Vincének, aki a tanácsi közművelődési in­tézmények vezetője volt Az iskolában lezajlott néhány emlékezetes program. Részt vettem a pedagógusok ifjúsá­gi parlamentjén, s hozzászó­lásomban kértem, hogy a gye­rekeket többször hozzák el rendezvényeinkre. A iskola igazgatója kedvezően fogad­ja együttműködési törekvése­inket. — Volt az üzemek parla­mentjén is? — Nem. Nem hívtak meg. — Információi sincsenek az ott elhangzottakról? — Nincsenek. — Kapcsolatuk azért léte­zik? — Az üzemek művelődési bizottságaival felvettük a kap­csolatot, s megpróbáltunk együttdolgozni. Ismerve a tevékenységet, nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, a művelődési ház társadalmi kapcsolatai esetlegesek, fel­színesek, lényegesen nem be­folyásolják a közművelődési munkát. A Kapcsolatok ter­mészetesen léteznek, tagadni tévedés, ám közel sem any_ nyira mélyek, hatékonyak, mint amennyire annak kellene lenniük. Egyelőre ezen' még a népművelők helyismerete sem segít. A LEGNAGYOBB DOBÄS Kisterenye cigánylakossá­ga jelentős számú, s a tele­pülés szerkezetéből adódóan zömük a művelődési ház kör­nyékén helyezkedik el. Éve­kig sok probléma forrása volt az, hogy az intézmény­ben dolgozók nem tudtak ve­lük zöldágra jutni. Pár hete másként beszélünk. — Három hónapja — főként fiatalok részvételével — meg­alakult a cigányklub. Vezető­je Forgács Erika munkatár­sunk, aki a Nőgrád tánc- együttes tagjaként járatos a népművészet bizonyos kerüle­tein. A klubban kötetlen for­májú tevékenység folyik, de nem titkolt célunk, hogy ke­retében a cigány folklór ápo­lását is szorgalmazzuk. Ké­sőbb szeretnénk egy tánc­együttest megalakítani. Nem járunk messze az igaz­ságtól, ha azt mondjuk: a mű­velődési ház a cigányklub megalakításával az utóbbi idő­szak legnagyszerűbb tettét hajtotta végre, továbbfejlesz­tésének elképzelése pedig logikus és kívánatos. Persze figyelembe véve lét­számot és lehetőséget nem le­hetünk elégedettek. Kistere­nyén több ezer harminc éven. aluli él, s mindössze néhány tucatnyian veszik igénybe a művelődési ház kulturális kí­nálatait Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni? Régi gond, máig megválaszolatlan. Az objektív és szubjektív fel­tételek javítása elengedhetet­len. S még egy, talán a leg­fontosabb: az üzemek és az intézmény érdekazonosságá­nak felismerése, és valameny_ nyi megbízott, érdekelt együtt­működési igyekezete. Sulyok László Elias Canetti nevét 1981­ben kapott Nobel-díja tette ismertté. A Világirodalmi Lexikon osztrák írónak mond­ja — a cikkíró e megállapítá­sa nem minden kétségét ki­záró. Canetti ugyanis Bulgá­riában spanyol zsidó szülők gyermekeként született, Böcs­ben, Zürichben, Manchester­ben nevelkedett, az Anschluss után Párizsba emigrált, • je­lenleg Angliában él és néme­tül ír. Az Európa Kiadó A megőrzött nyelv (Egy ifjú­kor története) címmel adta ki visszaemlékezéseit Ruszcsuk, ahol Canetti született és hat­éves koráig él-t, nyüzsgő, sok- nemzetiségű és soknyelvű vá­roska volt az együttélés bé­kéjének, s az állandó vitatko­zásoknak a színtere. Itt szívta magába először az élet és a kultúra sokszínűségének leve­gőjét. „Minden, amit később átéltem, egyszer már megtör­tént velem Ruszcsukban” — írja. A következő színterek az első világháborús Európa más és más típusú városai. Ezék- ben az olvasztókohókban érett meg az ifjú író és esszé­ista, hogy már 1935-ben írt re­gényét Dosztojevszkijjel és Joycet-szal hasonlíthassa ösz- sze a kritika. Élete főműve, a Tömeg és hatalom, méltatói szerint (magyarul még nem jelent meg; húszévnyi mun­ka eredménye) pszichológia és szociológia, történelem és re­gény-esszé, a mai német nyel­vű próza csúcsteljesítménye A megőrzött nyelv is több mint egyszerű emlékezés, nem pusztán a vele megtörtént dol­gok és események sora; a lé­lektani elemzés eszközeivel megírt terjedelmes esszé a gyermek és szülő kapcsolatá­ról, a gyermeki lélek fejlődé­séről : egyúttal a műveltség fo­galmáról, elsajátításának lehe­tőségiről és belső kényszeré­ről. Canetti műve intellektu­ális élmény. Nyelve szépsége­sen erdekes és választékosán finom. A századforduló utáni Európa szellemi arculatának sodróaii s élvezetesen, pontos rajza. A mai NDK irodalom egyik jeles, Magyarországon is jól­ismert képviselője Erwin Strittmatter. Az Európa Kia­dó most elbeszéléseiből adott ki egy szép válogatást Az ör­dögbicska címmel- Elbeszélé­seinek témája a gyermekkor, a felnőtté válás időszaka. Sritt- matter változatos és gazdag élményvilága elevenedik meg elbeszélései lapjain. A gyer­mekkor színhelye Lausitz. Rendkívül érdekes város, ahol a szláv szorboK élnek sajátos közösségben. Vándorcirku­szosok, agyafúrt parasztok, csínytevő suhancok, állástalan műlovarnők, analfabéta bá­nyászfiúk a szerző hősei Strittmattert az állandó derű, a kifogyhatatlan mesélőkedv és bölcs irónia jellemzi, mely- lyel minden olvasóját magá­val ragadja. Írjon butaságról vagy féltékenységről, önzésről vagy ónfeláldozásról, visszás­ságról, gazdag életismerete birtokában részévé teszi az olvasót a történetnek. Kelle­mes stílusa minden írását él­vezetessé teszi. John Bérger neves angol művészettörténész, nevét még­is G. című regénye tette is­mertté egész Európában. A G. a világirodalom egyik legis­mertebb és örökké visszatérő nagy témáját a Don Juan- motívumot dolgozza fel, il­letve újítja meg. A G. Don Giovannit jelöli, aki 1886-ban jön napvilágra, újra járja elődje sikereinek színhelyeit, s persze egyúttal a mát is. G. látszólag passzív, mégis való­sággal az életerő forrása, nem személy, mítosz, ö az, aki a nőkben fel tudja szabadítani a bennük rejlő értékeket, s kioldja őket a polgári erkölcs kényszerzubbonyábóL John Berger értelmezése szerint G. a szabadság vezérelvét teste­síti meg. Írói célkitűzése: megérteni és megértetni, ele­meire bontani az emberek vi­selkedését és a történelmi fo­lyamatokat. A perui irodalomból jósze­rivel csak a már világhírű Vargas Llosa neve ismeretes nálunk. E kulturális hagya- mányokban oly hihetetlenül gazdag ország legújabb iro­dalmát mutatja be a Vasár­nap a gyékény ketrecben című kötet. A hamis és hamisított a keserves inka örökség mel­lett a nagyvárosi kőrengeteg is nyomasztja a népet. A fes­tői tájak mellett ott van a nyomor és a kilátástalanság is. A mai perui elbeszélők írásaiban a múlt öröksége és a jelen valósága egyforma erő­vel jelenik meg. Irásművésze- tük tömör, jellemábrázoló művészetük nagyhatású. La- tin-Amerika egyik leggazda­gabb irodalmi hagyományok­kal rendelkező népét ismerj hetjük meg e válogatásbóL VÍZPART (Bényi László rajza) Közoktatás és a közművelődés együttműködéséről A z iskolai tanév kezdetén országszerte bevezet­ték az ötnapos tanítá­si hetet. A hétvégi pihenő­napok számának növekedése ellenére azonban az iskolád feladatokat éppen úgy el kell végezni. Ugyanakkor a diá­koknak a növekvő követel­ményeknek az eddigieknél biztosabb tudásanyaggal kell megfelelniük. Jó, na a peda­gógusok, a tanulók, a szülők együttesen alakítják ki a szabad idő eltöltésének prog­ramját, amelyhez érdemleges segítséget ad a közművelődés egésze, sajátos intézményei­vel. Két kérdésre kell választ keresni a jelenlegi helyzet­ben: először az iskola oktató­nevelő munkája hogyan te­hető rugalmassá, milyen mó­don építhetők be a kulturális közvetítéssel eljutó értékek, másodszor a család, az isko­la milyen hétvégi lehetőséget tud biztosítani. Az első kérdésnél figye­lembe kell venni, hogy a rá­dió, a televízió, a sajtó szin­te valamennyi településre el­jut. A helyi közművelődési intézmények pedig adottsá­gaik, lehetőségeik szerint el­térő módon és színvonalon járulnak hozzá az ismeretek gyarapításához, kiegészítésé­hez, a művészeti alkalmak megszervezéséhez. Éppen ezért az eddigieknél is alaposabban szükséges végiggondolni a közoktatás és a közművelődés egymáshoz való viszonyát. Fi­gyelemmel a .megváltozott feltételekre, mind az iskolá­nak, mind a művelődési ott­honnak, mind a könyvtárnak tevékenységében nyitottabb- nak kell lennie. A nyitottság a kölcsönös lehetőségek igény- bevételét, egymás tevékenysé­gének a kiegészítését, az egy­ségesebb nevelési eredmény elérését jelenti. Hiszen a fő cél: a gyermekek és a fiata­lok nevelése az eltérő mód­szerek és formák ellenére kö­zös felelőssége a pedagógus­nak, a népművelőnek és a szülőnek. A második kérdés­nél az eddigi művelődési gya­korlatból azokat az elemeket érdemes átvenni, amelyek a szabad idő együttes eltöltését teszik lehetővé. Néhány vá­rosban, községben családi hét­végeket szerveznek, az isko­lai sportpályákon szervezett és spontán események zajla­nak. A közoktatás és a közmű­velődés kapcsolata már régi hagyományokkal rendelke­zik. A hetvenes évek ismert és fontos politikai dokumen­tumai — az állami oktatás­ról, a közművelődésről szóló párthatározatok, az 1975-ös programnyilatkozat, az 1976- os közművelődési törvény — hatására kiteljesedett az a felismerés, hogy a korábbinál összehangoltabb, jobban egy­másra épülő nevelési tevé­kenységre van szükség a mű­velődés e két területe között. A művelődési élet alapintéz­ménye az iskola. Települése­ink többségén megtalálhatók a művelődési otthonok, a könyvtárak, a mozik, a sport- lehetőségek, amelyek teljessé tehetik az ott élő emberek helyi művelődését, szórakozá­sát, társas együttlétét. A kölcsönös érdekek fel­ismerését jelentős kezdemé­nyezések követték 1972 és 1974 után. A helyi párt- és tanácsi szervek kezdeménye­ző támogatása révén néhány településen olyan kapcsolata alakult ki a két művelődési területnek és a sportnak, amely újszerű lehetőséget, egyben új feladatot is je^ lentett. Példákat tudunk fel­sorolni iskolai és közművelő­dési könyvtárak közös tevé­kenységéről, az iskolák és a művelődési otthonok együtt szervezett szakköreiről, rend­hagyó óráiról, az iskola és a sportegyesület kölcsönösen tá­mogatott csapatairól. Társadalmi céljaink meg­valósításában, amelyet leg­utóbb az MSZMP XII. kong­resszusa fogalmazott meg, feladataik vannak a művelő­dési és sportintézményeknek is. pz azonban az eddigiek­nél gazdagabb, tartalmasabb összefogással érhető el. Az emberek tágan értelmezett kulturális igényeinek kielégí­tését kell alapul venni a ten­nivalók csoportosításánál. A kongresszus határozata hang­súlyozza: „az oktatás jelen­tősége a tudományos, techni­kai haladás felgyorsulásával mindinkább növekszik, tár­sadalmi, gazdasági előrehala­dásunk egyik fontbs tényező­je”. A közművelődés jelentő­ségéről szólva pedig kiemeli: „Előrehaladásunk elsőrangú feltétele, hogy tovább gya­rapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre in­kább váljék társadalmi ügy- gyé”. A műveltség fontossá­gának hangsúlyozása jelzi azt a társadalmi igényt, amely az állampolgároki ril szemben megfogalmazódik. A korszerű műveltségen az ismehetek, a képességek és a készségek összességét, illetve az erre épülő világnézetileg is meg­határozott társadalmi maga­tartásmódot értjük, amely hozzásegíti az egyént a sző­kébb és tágabb környezete, a világ dolgaiban való eligazo­dáshoz. A gondolatok egy­szerre tartalmaznak politikai, gazdasági és művelődési meg­fontolásokat. Az egyén és a közösség kölcsönös érdeke egyre inkább megfelelni a fenti céloknak. A folyamatos művelődés társadalmi igénye új követel­ményeket támaszt az oktatás­sal, a közművelődéssel szem­ben. Az iskolának fontos fel­adata előkészíteni és meg­alapozni az egész életen át tartó művelődést, a közműve­lődés intézményeinek pedig már az iskoláskorban szín­vonalas és választékos kíná­latot kell nyújtania. Hiszen csak így érhető el, hogy a művelődés az életmód szer­ves része legyen. Az eredmé­nyes munka együttműködést, egymás mellettiséget tételez fel a közoktatás és a közmű­velődés között. A permanens művelődés oly gyakran em­legetett szükségessége csakis a kor követelményeinek meg­felelő tartalmakkal, módsze­rekkel valósulhat meg. En­nek része az önművelés. Az igények tudatos felkeltése, színvonalas kielégítése mel­lett lényeges az önművelés módszerének elsajátíttatása is. Ennek tudatában kell a pe­dagógusoknak, a népműve­lőknek munkájukat végezni, a szülőknek pedig ezt a folya­matot megfelelően segíteni. Az iskolával szembeni kö­vetelmények teljesítése ma már elengedhetetlenné teszi a közművelődés lehetőségei­nek az eddigieknél rendsze­resebb igénybevételét. A ma és a holnap fiataljainak is­mernie kell a természeti, a társadalmi valóságot, az em­ber helyét és szerepét ebben a környezetben, és képessé kell válnia a valóság formá­lására. A szocialista oktatás­sal szemben megfogalmazott követelménynek az iskola egyre inkább csak a rádió, a televízió, a sajtó, a könyv­kiadás és -terjesztés, a köz- művelődési és művészeti ■ in­tézmények segítségével képes megfelelni. Az utóbbi évti­zed bebizonyította, hogy a korszerű iskola nevelő-oktató munkája nem nélkülözheti a közművelődés szokszínű kul­túraközvetítő, . személyiséget alakító tevékenységét. A ta­pasztalatok azt igazolják, hogy a kultúra ^ehetőségeivel a gyermek- és az ifjú korosz­tályok élnek a legtöbbször. Ezek is hozzájárultak ahhoz a felismeréshez, hogy a fal­vakban, a lakótelepeken, új intézménytípust: általános művelődési központot érde­mes létrehozni. Az ilyen int/grált intézmé­nyek együttműködésének nem kizárólag és nem elsősorban a szervezeti megoldását, kell keresni. A cél az, hogy az új módon dolgozó intézmények elsősorban színvonalasabban, jobban végezzék alapfelada­taikat, nevezetesen az okta­tást, a kulturális és a sport- tevékenységet. Ma már Pécstől Salgótarjá­nig, Sarudtól Kecelig létez­nek egyre gyarapodó szám­ban a művelődés új műhe­lyei. A rendelkezésre álló erőforrások gazdaságos és ta­karékos felhasználása az épü­letekre és a tevékenységre egyaránt érvényes. A műve­lődési otthon, a könyvtár ok­tatási célra történő használa­ta éppúgy természetessé vá­lik, mint az iskola igénybe­vétele közművelődési alkal­makkor gyermekeknek és fel­nőtteknek. A felismerés nem­csak a jelenlegi nehezebb gazdasági feltételekre érvé­nyes, hanem hosszabb távra is. Főleg a kisebb települése­ken érdemes több célra is használható középületeket építeni, vagy a meglevőket integrálni. Ezt a folyamatot azonban csak akkor szabad elindítani, ha gz összes fel­tétel megvan. Ebben a mun­kában nagy a helyi párt-, ta­nácsi, . intézményi vezetők fe­lelőssége. Az azonban már az eddi­giek alapján biztosan elmond­ható, hogy új szemlélettel, új módszerekkel, új funkciókkal jól lehet működtetni az új típusú művelődési intézmé­nyeket. Fontossága miatt szólni kell arról, hogy a szabad idő át­rendezése, bizonyos növeke­dése új követelményeket je­lent a művelődéssel szem­ben. Az iskola és a többi köz- művelődési intézmény együt­tesen megtalálhatja és segít­heti a szabad idő valóban kulturált körülmények között való eltöltését; részt vehet az erre való nevelésben. A szabad idő növekedése fontos és kedvező fordulat az emberek életében. Elsősorban életformaváltást jelent, és er­re fel kell készülnie szülők­nek, gyermekeknek, iskolák­nak, munkahelyeknek, sport- létesítményeknek, könyvtá­raknak, művelődési ottho­noknak, múzeumoknak, mo­ziknak. A növekvő szabad idő növekvő felelősséget és le­hetőséget jelent az emberek­nek a művelődési élet szer­vezőinek. Ezt pedig nemcsak a kulturális szolgáltatások kérdését fedi, hanem igen alapos és tudatos nevelési tennivalókat ad. M űvelődéspolitikai cél­jainknak megfelelően a közoktatás és köz- művelődés együttes munkájá­ban elsősorban azt kell meg­valósítani, ami a kultúra ér­tékeinek közvetítésében, az ismeretek gyarapításában, a közösségi és egyéni élet ala­kításában, a szocialista élet­mód formálásában fogalmaz­ható meg. Ennek megfelelni bátrabb kezdeményezéssel, több ötlettel, a létező szelle­mi, anyagi, szervezési tarta­lékok mozgósításával, a tár­sadalmasítás szélesítésével le­het. Fodor Péter 8 NÓGRÁD — 1982. szeptember 18., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents