Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-15 / 216. szám
Nehéz napok után Újra nekirugaszkodni Két év nehéz helyzetben, tetemes adósságokkal kezdte önálló vállalati életét a Zománcipari Művekből „kiszakadt” Sglgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. S bár tavaly sokat sikerült a veszteségekből lefaragni, ám ennek ösz- szege 1982. elején még mindig harmincötmillió forintot tett ki. A vállalat vezetősége idénre ennek teljes megszüntetését tűzte ki egyik fő célként úgy, hogy mellette még ötmilliós nyereséget is a programba vettek. Az elképzelések — alapos, sokoldalú elemzések és kiterjedt tárgyalások eredményei — azonban a fél évig nem váltak valóra. A komplex intézkedési terv szerint a hat hónap alatt a veszteséget nyolcmillió forinttal — huszonhétmillióra kellett volna csökkenteni, ám a tény rovatban ehelyett harmincnégymillió szerepel. A* „törlesztés” tehát egészen minimális. Rossznak bizonyultak hát a múlt évben töviről heg jó re megfontolt elképzelések ? Szabados László, a vállalati pártbizottság titkárának véleménye szerint: — Nem! A tervek készítésekor reálisnak tűnt az abban foglaltak teljesíthetősége. Sajnos az idén számtalan olyan központi intézkedés látott napvilágot — példaként az alapanyagárak emelkedése, a kamatláb-növekedés, az importféleségekért való lényegesen magasabb fizetés —, amely még inkább nehezítette amúgy is gondokkal küszködő gazdálkodásunkat. Emellett azonban más bajok is tetézték eredménytelenségünket. Ezek külső és belső okok következményei. Utalni lehet itt az üzemeken belüli szervezetlenségre, a létszám mennyiségi és minőségi hiányára, a belső és külső anyagellátás nehézségeire, az alacsony munkaintenzitásra, K fegyelmezetlenségre és nem utolsósorban a főként külföldi piaci helyzet megromlására. Egyik legnagyobb partnerünk, a Lampart GmbH rendeléshiánya miatt például az első negyedévben csak tizenegymillió forint értékben sikerült exportálnunk, amely az időarányos rész egynegyedének felel meg. Igaz, a második negyedév teljesítménye ettől lényegesen jobb, ám a nem rubelelszámolású exportunk így is majdnem hatmillióval marad el a tervezettől. Persze, itthon is voltak gondjaink. A belföldi gáztűzhelyellátás válságos heljrzetére jellemző, hogy ha a második negyedévben a VASÉRT nem ad fel négyezer darabos pótrendelést, a A párttagság alkotóműhelyei AZOKBAN A PARTSZERVEZETEKBEN, ahol mostanában mérlegre teszik saját munkamódszereiket, munkastílusukat, mindenütt ott szerepel az elemzett témák között a taggyűlések helye, szerepe. Ez természetes is, hiszen a taggyűlés az alapszervezeti pártélet legfőbb fóruma, a politikai munka helyi irányának legfontosabb meghatározója. Egyik felelős politikai vezetőnek nemrég napvilágot látott kifejezésével élve: a taggyűlés az alapszervezet életében az együttgondolkodásnak és az egységes cselekvés kialakításának semmi mással nem pótolható alkotóműhelye. Tudjuk persze, hogy a gyakorlatban a taggyűlések sokfélék. Egyazon pártalapszervezet életében is követik egymást izgalmas és érdektelen, mélyen elemző és felszínes, eleven vitát kiváltó és csendbe-némaságba fulladó összejövetelek. A különféle pártszervezetek között pedig még inkább tehető megkülönböztetés ilyen tekintetben. Sokféle összetevője van ennek: az adott pártszervezet közege, tevékenységi köre éppúgy befolyásolja, mint a vezetőségnek vagy magának a párttagságnak a tapasztaltsága, felkészültsége, tájékozottsága. Az adott munkahely demokratizmusának általános színvonalára is következtethetünk a taggyűlések légköréből. Mindez azért érdemel említést, mert jel a: a taggyűlések alkotóműhely-jellegének megőrzése vagy erősítése nem tekinthető a többi teendőtől elválasztott, önmagában kezelendő vagy megoldandó feladatnak. A taggyűlés tükre az adott helyen folyó pártmunkárnak, az ottani pártéletnek, közéletnek. De nemcsak a tükre, hanem a formálója is. S ez indokolhatja, hogy olykor önálló kérdésként is elemezzék: kellőképpen betolták-e említett rendeltetésüket a taggyűlések. Helyenként önkritikus hangvétellel szólnak erről, s az efféle önbírálat — mi tagadás — valós alapokon nyugszik. Az indokoltnál és az elfogadhatónál több pártszervezeteinkben a „szürke”, semmit vagy legfeljebb keveset mondó taggyűlés, amely legjobb esetben is csak a félsz inén borzolja meg a vizet, a mélybe nem hatol. Bizony akadnak taggyűlések, ahol inkább csak tájékoztatnak és tudomásul vesznek, de nem fogalmazzák meg érdemben a 'politikai munka irányát és konkrét teendőit. Elgondolkoztató, hogy néhol a taggyűlésen csend honol, ám alig hagyják el a termet, a folyosón, az utcasarkon azonnal élénk polémia bontakozik ki. S az is adhat okot a töprengésre, hogy miközben egyes vezetőségek verejtékezve kutatják, ugyan mit is lehetne a taggyűlés napirendjére tűzni, -ugyanezen alapszervezet tagjai arról panaszkodnak: nincs megfelelő fórum a politikai kérdések megvitatására, a politizáló eszmecserékre. Indokolt hát, hogy mindenütt helyreálljék a taggyűlések rangja, megkapják vagy visszakapják az őket megillető helyet és szerepet a pártszervezet életében. A semmi mással nem pótolható szerepük szó szerint értendő: a taggyűlés helyébe nem léphet, alkotóműhely szerepét nem veheti át sem a pártcsoport megbeszélése, sem a politikai oktatás foglalkozása, sem a vitaiköri összejövetel. Hiszen döntésre, határozathozatalra csak a taggyűlés fóruma a hivatott. _ Napjainkban sok helyein ismerik fel azt a követelményt, hogy a kommunistáknak elevenebben, aktívabban kell politizálniuk környezetükben. De. ennek az igénynek tartalmasán, színvonalasan csak ott tudnak eleget tenni, ahol ebben kellő felkészítést is kapnak. E felkészítésben pedig nem nélkülözhető a taggyűlés. És a helyi munkára vonatkozó döntéséi? kialakításának is elsődlegesen a taggyűlés a fóruma. Az alkotóműhely „pro- dokutuma” ebben az értelemben a döntéssé formálódóit elhatározás: a taggjűlésen folyó alkotó tevékenység végeredményben ebben ölt testet. Illetve:' kell hogy testet öltsön. Mert éneikül a taggyűlés csak regisztrálja az élet jelenségeit, de nem alakítja azokat, s ilyen esetben tényleges alkotó tevékenységről sem beszélhetünk. Egyszerűbben szólva: ha gyakorlatiasabbá és hatékonyabbá akarjuk tenni a pártmunkát — márpedig ezt akarjuk —, akkor a taggyűlések döntést hozó, feladatmeghatározó, a politikai cselekvés irányát kézzelfoghatóan megjelölő jellegét kell feltétlenül erősítenünk. SZINTE KÖZHELY MAR, hogy a bonyolultat* feladatok a pártszervezetekben is megkövetelik az önállóbú, fe- lelősebb, színvonalasabb munkát. Ennek egyik lényeges feltétele és összetevője, Ifogy az alapszervezetek legfőbb fórumai, a taggyűlések az alkotó gondolkodás és cselei evés valódi formálói, műhelyei legyenek. Gyenes László termelésünket szüneteltetni kellett volna. Tény, hogy mint az SVT, a nagy nyugati, tartós fogyasztási cikkeket előállító mammut- cégek is nehézséggel küszködnek. Sovány vigasz — ha egyáltalán annak nevezhető —, hogy az NSZK-beli AEG céget is csak hajszál választotta el a teljes csődbe kerüléstől. A tűzhelygyáriakéhoz hasonló termékekből lassacskán telítődik a piac, ez az iparág szinte az egész 'világon válságban van, s a nagyfokú infláció is visszahúzó hatást gyakorol a főleg kisebb keresetű vásárlóközönségre. A helyzetet tehát nemcsak az SVT-ben lehet egyáltalán nem rózsásnak nevezni! — Főbb gyártmánytípusainknál — folytatja a gondok felsorolását a pártbizottság tit. kára — szinte mindegyikből jelentős lemaradás van. A hagyományos tüzelésű Salgó tűzhelynél és a Tarján elnevezésű kályhánál ezt sajnos a belső szervezetlenség, a műszaki előkészítés hiányosságai, valamint- a létszámhiány okozta. S bár a termelés júniusban egyértelműen javult, azonban ez a korábbi hónapok alacsony teljesítményét nem tudta kiegyenlíteni. Sajnos az öntödei gyáregység munkájáról sem szólhatunk az elégedettség hangján. Rendeléshiány miatt exporttervét értékben csak negyvenöt százalékra teljesítette és kulcsgyártásban is elmaradt a tervezettől. Pedig ez fontos, tőkésimportot kiváltó termék piaci partnerünknél, az EL- ZETT-nél. Emellett rendkívül nagy problémát jelent, hogy a minőség is romlott, a se- lejthányad tizenkét százalék fölött van. — Ilyen helyzetben milyen hangulat uralkodik a vállalatnál? Hiszen a siker vagy sikertelenség több mint kétezer ember munkamorálját befolyásolja.»’ — Erre nehéz lenne egyértelmű választ adni. Mégis, a többség bizakodik. Tudja, mi olyan sok nehézségen mentünk keresztül, s szenvedtünk kudarcokat, hogy már éhesek vagyunk a sikerre. Csak hát azt nem osztogatják ingyen, s hogy belekóstolhassunk, azért — hisz a külső körülmények változásaiba nemigen szólhatunk bele — elsőként itt, „házon belül” kell rendet tenni. Nem nagy szavak, de mindent megteszünk, hogy mielőbb talpra álljunk, s ha már bedobtak az önállóság mélyvizébe, meg kell tanulni úszni. — Végül is, mit várnak az 1982. évtől? — A fél évben, bár láttuk a nehézségeinket, eredeti célkitűzéseinken mégsem változtattunk. Határozott szándékunk, hogy veszteségeinket a lehető legminimálisabbra csökkentsük, s ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk... Karácsony György A nyereség forrásai: Néhány új termék — odafigyelő gazdálkodás — Ki mondja azt, hogy mi nem hoztuk az I. féléves nyereséget — kérdi kissé megütközve Szedlák Sándor, az Ipoly Bútorgyár igazgatója, majd pár pillanat utgn az íróasztalán fekvő dossziék közül kivesz egyet, amelyben az I. félévi munkát értékelő jelentés található. Helepillantva, most már megeny- hültebb hangon a következőket válaszolja: — Igaz, hogy nem sokkal, de azért túlszárnyaltuk az I. félévi nyereségtervünket; csaknem 12 milliót értünk el évi 22,6 milliós előirányzatból. Kiszűrték a veszteséges termékeket — Részben ml, részben pedig a vevők segítettek abban, hogy kiiktassuk termelésünkből a veszteséges termékeket — mondja érvelve, utalva az égjük nagyon fontos momentumra az igazgató, majd a következőket fűzi hozzá: — Megszüntettük a balassagyarmati ülőgarnitúra előállítását. Helyette Szenátor néven más karakterű, ugyanakkor nagyobb nyereségtartalmú termékek gyártását kezdtük meg. Ez utóbbiba sorolhatom a legújabb Nógrád szekrénysort, valamint a Panni óvodai berendezéseket. A vevők részéről megnyilvánuló elutasító állásfoglalás kénysze- rített bennünket arra, hogy repertoárunkból kiiktassuk a korábban svéd megrendelésre készített IKEA-asztalt. Emellett kedvezően befolyásolta a gazdálkodás eredményességét a szállodai programba való előnyös bekapcsolódás is. Ez ugyancsak termékfelfrissítéssel járt. Ez a folyamat nemcsak itt, hanem a termékkorszerűsítésben sem állt meg. Az érdekeltek nagyon kedvezően fogadták az újnak számító ifjúsági bútort. Valószínű, ebben nemcsak a korszerűség, az esztétikum és a célszerű ffelhasz- nálás játszott döntő szerepet, hanem az is, hogy az olcsóbb árfekvésű bútorok közé tartozik, aminek elsősorban az otthont teremtő, kezdő fiatalok örülnek a legjobban. Megtakarított forintok — A nyereség alakulásában egyre inkább a gazdálkodás hatékonyságának, eredményességének lesz a meghatározója — állítja határozottan Szedlák Sándor. Mivel az ésszerű gazdálkodásnak igen szerteágazó a lehetősége és sokféle a megközelítési módja, ezért csak a legjelentősebbekről szólunk. Végszereidében a Nógrád 5. szekrénysor. Kezdjük a termelési költség hez fűződik. Újításuk iránt alakulásában jelentős részt érdeklődik a miskolqj Avas képviselő anyaggazdálkodás- Bútorgyár is, mivel á gyár sál. Itt az I. fél évben 4 mii- vezetői engedélyezték az újí- lió 332 ezer forintot takarí- tás más üzemekbe való át- tottak meg. adását is. — Ezt úgy értük el — veszi vissza a szót az igazgató —, hogy a drága' alapanyagot igénylő, veszteségesen értékesíthető termékünk gyártását, az IKEA-asztalt megszüntettük. A bútorlapok előállításához beállítottuk a kasírozógépet, aminek révén az előbb említett összegből 1 millió 25 ezer forintot takarítottunk meg. Pénzt hozott még a konyhára az anyagnormák finomítása, a megnövekedett követelményeknek megfelelő technológiák kialakítása, bevezetése. De ide kell sorolnunk két jelentős újítást is. Az egyik Fülöp István és Oppé László nevéhez fűződik. Olyan műanyagból készítettek bútorhúzót és fogast, aminek eredményeként 53 ezer 612 dollár kiadásától mentesítették a népgazdaságot. Az újítás alapján elkészített importkiváltó díszítőelemeket a gyakorlatban is kipróbálták a Panni óvodabútoroknál, s ott is használják fel. Az előbb említett díszítőelemeket hazai kivitelezők gyártják. Említésre méltó az ésszerűbb energiagazdálkodást segítő újítás is, aminek a lényege a következő: A korábbi három műszak helyett, egy műszak is elegendő a hőprésnél, illetve a, kazánházban, a termelés folyamatosságának biztosításához. Egyhónapi próbaidő után a konkrét eredmények alapján, zöld utat engedett az újításnak a gyár vezetősége. Az életrevaló elképzelés Lőrincz János és Hortig János nevéA takarékos gaedálkodást jelző összegezésben még az alábbiakat olvashatjuk: Mivel a hitelállomány 10 millió 787 ezer forinttal csökkent, a bankköltségek 678 ezer forinttal mérséklődtek. A saját termelési készletek csökkenése 688 ezer forintot tesz ki. A vásárolt készletek pedig 480 ezer forinttal kisebbek, mint a korábbi időszakban. A fel nem osztott költségeknél jelentkező megtakarítás viszont eléri a 2 millió 290 ezer forintot. Továbbra is Egyértelmű, hogy a második fél évben még nehezebb lesz eleget tenni a nyereséges gazdálkodást előíró követelményeknek. Ugyanis július elsejével olyan újabb termelési költségeket növelő központi intézkedések születtek, amelyek pluszterheket rónak a vállalatra. Ez utóbbiak kigazdálkodása, esetleg valamiféle ellensúlyozása egyáltalán nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert a termelési kapacitásukat sem kötötte le teljes egészében a hazai piac. Egyelőre november közepéig szólnak a megrendelések. Ez ismét megerősíti az igazgatónak azon hosz- szabb távra utaló, tennivalókat meghatározó felfogását, hogy a nyereség előállításának fő, forrása továbbra is a gazdálkodás mindenkori követelményeinek következetes végrehajtása, a rugalmas igazodás, váltás lesz. — venesz — Bányászok és a külgazdasági kapcsolatéi: A Nógrádi Szénbányák pártbizottsága az elmúlt években fontos gazdaságpolitikai feladatnak tekintette a külgazdasági kapcsolatok bővítését, a kivitel fokozását. A nem rubelelszámolású exporttermelésben — a vállalat sajátosságait figyelembe véve — szerények az eredmények, illetve csak közvetetten mutathatók ki. Az elmúlt két évben javult a vállalat vállalkozási készsége. A mennyiség növekedése mellett a korábbi, nál több figyelmet kapott a minőség, a határidőre történő szállítás és a gazdaságosság kérdése. Bár igaz, hogy a Nógrádi Szénbányák elsősorban energiahordozó-ki termelő gazdasági egység, mégis megállapítható, hogy a kivitelben rejlő lehetőségeket nem tudták teljes mértékben kihasználni. A szükségesnél kevesebb figyelmet szenteltek az importból származó anyag- é,s alkatrész-felhasználás csökkentésének. A jó minőségű exporttermelést esetenként és helyenként szemléleti gondok gátolták. A munka- és technológiai fegyelem betartása és betartatása esetenként kedvezőtlenül hatott az eredményességre. Melyek az előbbrelépés lehetőségei? A növekvő lakossági szénigényeket a korábbinál jobban ki kell elégíteni, hiszen ezáltal csökken az olaj- és a gázfelhasználás. Ennek érdekében kiemelt fontosságú a kányási rekonstrukció határidőre történő végrehajtása, a szénelőkészítésben megtett kezdeti lépések további folytatása. A szénelőkészítő mű kivitelezéséig keresni kell annak a lehetőségét, hogy miként lehetne növelni a lakossági szén mennyiségét. A szénen kívüli tevékenységben is van feladat. Az ipari háttér biztosítása mellett tovább kell korszerűsíteni a kialakult termékszerkezetet úgy, hogy csökkenjen a külföldről származó anyag és készlet nagysága és növekedjen a gazdaságos' exporttevékenység. Már a tervezés során számolni kell azzal, hogy a szabályozó rendszer egyre inkább exportra irányuló, tehát a Nógrádi Szénbányáknál is ennek megfelelően szükséges kialakítani az anyagi érdekeltségi és ösztönzési rendszert. Folyamatosan kell elemezni az exporttervek mennyiségi, minőségi és gazdaságossági mutatóinak alakulását, a belső tartalékok gyorsabb feltárását. Az egészséges kockázatvállalás jegyében végre kell hajtani a pán- célkaparó-teknő gyártási programját, keresni annak lehetőségét, hogy komplex berendezésként kerüljön beépítésre. Előbbre kel lépni a korszerű tüzeléstechnikai berendezések gyártásának előkészítésében is. Biztató jövője van az olajat helyettesítő szénportüzelésű berendezések gyártásának. A vállalatnak érdeke, hogy továbbra is fenntartsa a dolgozók külföldi munkavállalásának lehetőségét és továbbra is élénk üzleti kapcsolatot tart a vállalat a drezdai elektromotorgyárral. Hatékonyabbá kívánják tenni a már meglévő csehszlovák és lengyel bányászkapcsolatokat is. A vállalati pártszervek és -szervezetek legfontosabb feladata: tudatosítani, megértetni, hogy az egyre nehezedő körülményeken csak úgy tudnak úrrá lenni; ha ezekhez rugalmasan és gyorsan' képesek alkalmazkodni, a külgazdasági kapcsolatokban további bővítéseket tudnak elérni, ■ és a kivitel gazdaságosságát is sikerül növelni. NÓGRÁD - 1982. szeptember 15., szerda 3 k
