Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

Szabadtéri szoborkiállítás Salgótarján tőtere tizenket­tedszer adott otthont idén nyáron a szabadtéri szobor­kiállításnak. A nem túlságo­san gazdag nyári kulturális kínálatból mindenképpen ki­emelkedik ez a tárlat. Amikor már-már kezdünk belefárad­ni Tarján szürke forróságába és porába, a lakótelepeken burjánzó gaz és szemét lát­ványába, egyszerre csak meg­jelennek a szobrok a rendben tartott főtéren, hogy egész au­gusztusban gazdagítsanak ben­nünket Olyan hagyomány ez, amelyre büszkék lehetünk s amelynek megőrzése feltétle­nül feladataink közé tartozik. Még akkor is, ha tudjuk, ez a kiállítás egyre inkább csak jelzése a hazai köztéri szob­rászati törekvéseknek, s ösz- szefüggésben súlyos gondok­kal küzdő gazdasági helyze­tünkkel, még inkább így lesz ez a jövőben. Ugyanis éppen ez az a művészeti ág, amely­nek művelői nem nagyon ke­rülnek olyan helyzetbe, hogy megrendelés nélkül nagymére­tű alkotásokkal rakják tele műtermüket, arra várva, hogy majd egy-egy tárlaton bemu­tassák őket. Megbízás hiányá­ban inkább a kisplasztika, az érem stb. felé fordulnak. Lé­nyegében erre is utal Molnár Zsolt, amikor a kiállítás ka­talógusában megjegyzi: „A válogatás tudatosan indult s végül a véletlenek határozták meg, hogy mi jutott el Sal­gótarjánba.” Egyébként, a véletlennek ««ár a korábbi években is szerepe volt a ki­állítás szervezésében és meg­rendezésében, ennek a mun­kának a súlya a rendező szer­vek megbízásából most Mol­nár Zsoltra hárult, aki a le­hetőségeken belül jól eleget is tett megbízatásának. Az idei szerény kiállítás is fölvet azonban néháéiy olyan kérdést, amelyek közül egyet- kettőt már korábban is meg­fogalmaztunk, de isnpétlésüket nem érezzük hiábavalónak. Az egyik legfontosabb az, hogy vajon érdemesbe szobrászként kiállítani Salgótarjánban (vagy másutt»? Minden dicséretet megérdemelnek ugyanis azok. akik elküldték műveiket ebbe az északi városba, tudván, hogy vajmi kevés hasznuk lesz belőle, legföljebb káruk, hi­szen a műveik még rongálód­hatni is, amint arra a ko­rábbi években volt példa. Ar­ra viszont még nem, hogy a szabadtéri szoborkiállítás a vásárlást is befolyásolta vol­na. Vásárlóként, megrendelő­ként eddig még senki sem néz­te meg ezt a tárlatot, sem a lektorátus, sem a művészeti alap, sem a minisztérium, sem Nógrád megye, illetve Salgótarján város — vagy más megyék, városok, képviselőt Díjat, vagy díjakat sem ad­tak ki A művészek nyeresége tehát csapán erkölcsi, amit nem szabad lebecsülni, de úgy látszik, ez önmagában nem elégséges vonzerő. Pedig Sal­gótarjánnak ez a tárlata alkal- összességében jó színvonalú mássá válhatna e funkció betol, kiállítást hozott létre. A szob- tésére is, hiszen ilyen jellegű rok elhelyezésével „kinyitotta” Samu Géza: Napszekér Regesül György: Aeflptoseflk* Janzer Frigyes: Kodály és Lukács György- portrék, Janzer Frigyes, Benedek György művei a köztéri port- kiállítás másutt nincs Ma- a teret s a különböző stílus- részobrászatban a szűkszavú, ám kifejező tárgyilagosságot gyarországon (a siklósi szó- törekvéseket hordozó művek' borpark más jellegű). Az is bői, ha szellősen is, harmoni- képviselik. Segesdi György nyilvánvaló, hogy a salgótar- kus tárlatot rendezett, amely- egyetlen kiállított Acélplaszti­jáni megyei művelődési köz- bői talán csak Szőllőssy Eni­pont évenként ismétlődő erő- kő plasztikája rí ki meghök­feszítései sokáig már nem kentő arányaival is. Két nap' kája is vall kiemelkedő anyagérzékéről — a művész a lemezdomborítás és hegesZ' lesznek elegendőek önmaguk- szekeret is látunk, közülük tés hazai meghonosítói közé ban a kiállítás megrendezésé- Bobály Attila Napkocsija ma- tartozik —, az absztrakció hez, márpedig — ismételjük gyár népi motívumokat őriz, megnyugtatóan fegyelmezett — a tárlatról nem szabad le- amikből egyet-kettőt kender- kezeléséről. mondanunk. Nem szabad, mert közmű­velődési haszna óriási, szere­pe mással nem pótolható. Eb­ben az évben kilenc művész, Benedek György, Bobály Át­törő szerkezetekről, mesterge­rendákról, bányai talpfákról stb. ismerünk. Maga a csúsző- val ellátott kocsi a népi ha­gyományok hiteles továbbörö- kítés egyik lehetséges útjái Kiss György éremművész, grafikus és festő egy személy­ben. Uvegcsarnoki kiállítása több műfajból ad ízelítőt (érem, festmény, kisplasztika). oldja meg. A fiatal nógrádi művész jelentkezésének örü­lünk, reméljük, a jövőben ki­teljesedő művészete továbbra is e tájhoz kapcsolja, eredmé- érdeklődő- nyei máris többek ígéretnél, a plasztikai fegyelmet talán A művek — kivéve Kiss csak a méretek megválasztá- György gazdag kollekcióját sakor érvényesíthetné fokozot- — inkább csak jelzéseket vil- tabb mértékben, a népi motí- lantanak föl a kiállító művé- vumokhoz ugyanis mértékeik szék törekvéseiből, hiszen is szervesen hozzátartoznak, egy-két szobor, portré, plasz- Samu Géza Napszekere első- tika nem tesz lehetővé mé- sorban az egyiptomi kultúrá- lyebb elemzést, s pláne nem ba nyúlik vissza. Benedek hat a fölfedezés erejével. A György torzói a hagyományos tárlat rendezője azonban a szemlélet jegyében fogant, ki­rendelkezésre álló művekből fejező alkotások, a Kodály­NÚGRÁD — 1982. augusztus 14., szombat adatot ugyancsak hibátlanul váló érzékkel történő alkal­tila, Farkas Ád’ám, Janzer jelenti. Helyváltoztatás című Különösen érmei a felületala- Frigyes, Samu Géza, Segesdi műve a vállalt plasztikai fel- kítás drámai eszközeinek ki- György, Seregi József, Szent­irmai Zoltán és Szőllőssy Eni­kő művei töltik meg a teret. A művelődési központ üveg­csarnokában pedig Kiss György képei, kisplasztikái és éremei várják az két. mazásáról vallanak s kitűn­nek gondolatgazdagságukkal. Tóth Elemér Szombati társasjáték Mondjuk: szerpentin Mottó: «Minden szóról eszébe jut valakinek valami' ... mert a legfontosabb a Két pont között legrövidebb Engem Idegesít. Végtére ti kanyartechnika! Láttam egy út az egyenes. Ez a mértani ötszáz méter megtételéhez filmet, amit a spanyol televí- igazság „kint zió csinált a leggyilkosabb az utóbbi profikerékpáros-versenyről, a gyakorlata .zsiró-ditáliáról”, hát azt kel- mindig érvényesíthető. az életben — gyalogszerrel sincs szükség néhány évezred többre öt percnél. Mégis, mi­szerint — nem csoda különbség, ha az ötszáz méter egyúttal szintkülönb­Van, lene megmutatni minden ma- amikor két pont között csak séget is jelent! Ott a cél szin­zsolának, aki gépre ül és el- nagy kacskaringóval lehet le­indul valahova! Azt hiszem a küzdeni a távolságot. Ebben a te egy karnyújtásnyira, s mégis tízszer akkora út, húsz­negyedik szakasz elején tör- kacskaringóban sokszor égé- szór annyi idő kell eléréséhez. Kit ne fogna el a kisértés — is áthágni az áthághatatlant! Aztán a józan ész parancsá­utat választja. Választja? Miféle választási lehetőség az, amikor nincs al­ternativa! Nem, szó sincs itt tént, hogy a spanyol csapat- szén éles kanyarok, sőt lát­nak sikerült egy felfelé ka- szólagos visszafordulások ‘ paszkodó szerpentinen vala- szükségessé válnak. Az út hol az Alpokban egy kis megtevője ilyesfajta kunkorok nak engedve az ember mind­előnyt szerezni, akkor jött miatt néha esetleg elbizonyta- untalan a hosszabb, de biz- egy jobbkanyar hirtelen le- lanodik. Csak akkor őrzi meg tonságosabb felé... Az elől pörgető spa- belső stabilitását, lelki egyen- nyol ott mindjárt fejreállt, az súlyát, ha jól látja, de leg- acélszegélyen kitörte a nya- alábbis tudja a távlati — kát, kész volt egészen... Na, stratégiai — célt: a hegycsú- választásról; a szerpentin egy- akkor a többiek, a spanyolok, csőt. Ennek ismeretében szerűen kényszerpálya. S, hi- könnyezve ráhajtottak a me- könnyűszerrel viseli el, „teszi ába rémlik fel az atyai jóta- zőnyre, megszállta őket az a helyére” az átmeneti, ideig- nács „Fiam, mindig egyenes ihlet, különösen egy kis íe- óráig tartó fordulást, irány- úton járj, még ha nehezebb kete gyerek csikorgatott a váltást. Ha tudja az út meg- is!”, hiába tudjuk, hogy két legközelebbi felmenőn. Egye- tevője, hogy melyik fékbehú- pont között melyik a legrövi­dül küzdött centiméterenként, zás, melyik kanyar miért kell, debb út, hamar megtanuljuk^ milliméterenként lökte előre s hogy azok által — ha nem hogy hegyvidéken biztonság­magát, fantasztikusan gyilkos is lézersugár kijelölte egyenes gal csúcsra jutni csak kacsH emelkedő volt, tele kanyar- vonalban — a csúcs felé kö- karingók árán lehet, ral, végig az út mellett a sok zeledik, akkor könnyebben lelkesítő szöveg, az autósok elejét veszi kiszálltak a kocsijukból és maknak is. szurkoltak a srácnak, hát mit a hirtelen kontrákra, vö­mé nt fel, mint egy isten a láncsavarintásokra. Különösen sziklafal is alternativa. Talán felhők közé, akkor még nem akkor kedvező a szerpentinen mert érezzük, ez az út vol- számitott a kanyartechnika, haladó utas helyzete, ha ez a na a szebb. Miért nem nyújt felfelé úgy megy az ember, kanyargós út egy távolról is egyértelmű örömöt, ha a ahogy akar, ha le van zárva jól kivehető, körbenézhető szerpentinen végig gyalogolva a szakasz... De aztán fent! hegy csúcsára vezet föl. Saj- jutunk fel ai csúcsra? Talán Amikor átfordult a lejtőre és nos nem minden hegy ilyen, mert megint gyávának bizo- egyedül tekert a szerpenti- Akadnak olyanok is, amelyek nyúltunk. Mert kísérletet sem nen... Be a felhőbe, ki a fel- bonyolultabb formájúak; kis tettünk letérni a kényszerpá- hőből, jobb láb, bal láb, egye- völgyek, sőt mély szakadékok, lyáról. Pedig tudjuk, hogy nesbe hajlás egészen a kor- hasadékok Is komplikálják egyszer, legalább egyszer meg mány alá, hogy kisebb le- alakját. Ilyenkor egy-egy pat- kellene próbálni. Egyszer, ta­kókanyar miértjét nem ' érti ién egyszer, meg is fogom- • ______próbálni... Mondom, engem m eg mindjárt az utas, hanem fdegesitenek a hegyvidéki ka. Miért hát az idegesség, ha a gyomorbántal- oly nyilvánvaló mindez? Ta- Mert eleve szá- Ián mert mégis volna más vá­lasztás. Talán a meredek gyen az ellenállás.. lene látni minden Azt kel- mazsolá­nak! A kanyartechnikát, hogy . _ .. . ,, -—=------------------------------- — _ mondta a Nagy- csak utólag, magasabb pontról nyárok. Csak tudnám, hogy m enő, majd felpattant a gé- visszatekintve látja meg: mért pére és sporosan elindult az kellett fordulni. Alföld felé.- pat ­itt, most, az írógépem felett ülve miért vagyok ilyen nyu-j godt és kiegyensúlyozott? —tér •A MnmR ttj. Muestua Bíbor PfemtS, virág *1 M. atotd olvasónk küldte be. Nyereményét — egy Mé íorintoa kOny- ■taiványt — postán küldjük el. Továbbra ts várjuk olvasóink javaslatait! A javasolt azé — a mellékelt szelvényre árva — augusztus »-tg küldhető be a szer­kesztőségünk elmére: Salgótarján, Palóc Imre tér 4.. >10«. (A bo­rítékra kérjük ráírni: „Egy szóval Is nyerheti”) Szombati társasjátékunkkal legközelebb augusztus »-1 szá­munkban jelentkezünk. Ir MONDJUK I 7 Babák Japánból Japánban rengeteg a baba, dig május 5-én. Tehát mind- nyörködnefc, meg az újonnan! és nemcsak a számuk felmér­hetetlen, hanem a szépségü­ket és változatosságukat is dik. nehéz leírni. A néprajzkuta­tók, muzeológusok azonban régi és kedvelt témaként fog­lalkoznak e világszerte egye­dülálló babakultusszal, s így babaünnep? két ceremónia a tavasz, a kapott figurákat köszöntge- megújulás időszakához kötő- tik, hanem rituális fürdőt is vesznek. Mégpedig olyan víz- Hogyan zajlott le, illetőleg ben mártják meg magukat, hagyományokhoz ragaszko- amelybe kardliliomot — a dó japán családoknál hogyan vitézség szimbólumát — zajlik le ma is egy-egy ilyen főzték bele. S ha már a íő­jóvoltukból sok mindent tu­dunk már e bábufabrikálás,-öltöztetés múltjáról, a szo­kás továbböröklődéséről. Egyebek között tudjuk azt, hogy a babakészítés — pon- _ . tosabban a babaajándékozás régről megmaradt és erek- — hagyománya a középkor- lyeként őrzött babákat, ame- ba ............. “• ’ ’ 1 ‘ -----­z ést említettük, ne hagyjuk) szó nélkül a fiúk ünnepének» valóban ünnepi menüjét sem: ifjak ugyanis ekkor dú-, A lányok jomija alkalmá­ból a családi fészek legszebb helyiségében többlépcsős, bí- A2 bor színű lepellel bevont san fűszerezett, tolgyleve- emelvényt állítanak fel. Er- lekbe csavart sütött rizst kap- re rakosgatják rá azokat a nak, utana bambuszlevelekbea - ■ kisütött rizsgombócot. Ismerve immár mind a lá­nyúlik vissza. Ebben az, lyeket a família nőtagjai ha- nyok, mind a fiúk _ japán úgynevezett sötét történelmi gyományoztak utódaikra, ünnepét, hadd nevezzük meg időben tremészetesen mlszti- Mégpedig szigorú rend sze- nevük szerint is azokat a kus célzattal adtak a szülők rint, mert a pódium legtetején legjellegzetesebb babákat, kicsinyeiknek élőlény for- a japán császár és császárné amelyeket mint fő típusokat májú játékszereket; magya- másának kell trónolnia,^ mel- rán azért, hogy óvó, védő ta- lettük pedig előírásszerűén a lizmánokként a rossz széllé- miniszterfiguráknak kell kö- meket távoltartsák vagy el- vetkezniük. Az alsóbb grá- __ űzzék. (Mindehhez tudni dicsok a császári udvar jel- nészeket vagy gyermekeket kell hogy a japán apróságok- legzetes figuráié: ott dísze- utánoznak. Vannak aztán kő­bán az újjászületett isteneket legnek az udvarhölgyek; ott keshi ningyók, amelyek affé-j tart nyilván az egyetemes népraj ztudomány. Vannak tehát mitsuri nin-J gyók, e csuklós fababák szí­vélték felfedezni.) Idő múltával a bábuk át­adásának időpontja is rög­zült, mégpedig úgy» hogy kü­lön ünneppé lett a lányok és szintén külön ünneppé a fi­úk megajándékozásának a napja. Az előbbi — a jomi — március 3-án „esedékes”, az utóbbi — a tango — pe­kacagnak, dühöngenek, zo­kognak a rizsbortól megré- szegült udvaroncok; no és le alaptípusokként várják, hogy felékesítsék őket. A ba­bagyűjtők megítélése szerint szintén ott, az alantasabb lép- azonban mindenképp a ha- csőfokokon mutogatják ma- kata ningyók a legszebbek; gukat a hagyományos japán mutatványosokat, a népélet színjátszás, a no- és kabuki- játékok figuráit is. A fiúk babaünnepe, a tan­sok-sok jellegzetes figuráját örökítik meg velük mind a bábugyártó népművészek, go, ha lehet, még látványo- mind azok az iparművészek. Ördöngös masina! Legalább tizenöt betanított ki javaslatot, ötletüket nem- munkásasszony tevékenysé- csak papíron, hanem „élő- gét helyettesíti az a szerke- ben” is megvalósították: már zet, amit a Kőbányai Porcé- most működőképes az ördön- lángyár balassagyarmati te- gős masina. Konkrét haszná- lepén állított össze két újító, ról egyelőre nem mondanak Kovács János és Sztrehárszki pontos, vagy megközelítő ada- János, a két csoportvezető tokát az újítók: két-három géplakatos „Állókondenzátor hónapot várnak, amíg atény- Z , , , . , ,, leges létszam-megtakantás es huzaljainak bronzsavban való a többszörös teljesítménynö- szerelése” címmel dolgozott velés kimutatható lesz. sabb! Annál is inkább, mert akkor nemcsak a japán ott­honok egyik szobája ölt dí­szes külsőt, hanem az egész házon látni, hogy ott hagyo­mányőrző parádé van. Ezt jelzi egyebek között az ár­akik a japán babakultusz je­lenkori ápolását választották hivatásukul. Külön Örömként nyugtáz­hatjuk, hogy nemcsak azok a magyarországiak ismerked­hetnek meg a japán baba­bocra kitűzött pontyzászló, művészettel, akik a szigetek amely — mint a neve is jel zi — egy hal alakú zsákocs­országába eljutnak, hanem azok is, akik a Magyar Nem­ka, amelynek dróttal kimere- zen Múzeum bábgyűjtemé- vített száján befúj és szét­terpeszkedik a szél. (Ez a pontylobogó egyébként a lo­vagi szellem és az egészség jelképe.) Mindemellett a fiúk nem­csak a régi babákban gyö^ nyét láthatják. E kollekció — példa rá az itt látható ábra — a jomik és a tangók meg­annyi szépséges emberután- zatát foglalja magában. a. l. :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents