Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

Népművelők az üzemben / A z érzékenyebbek azt állítják: valami csodálkozó fintor jelenik meg a hall­gatók arcán, ha valaki azt mondja magáról, ó üzemi népművelő. Valószinűleg azért, mert bár a népművelők foglalkozása nem áll túl magasan a társadalmi presztízs­listán, az üzemben dolgozók még ezen a kategórián belül is elég hátul állnak. Mint­ha, az 1980-as évek elején az üzemi nép­művelő még mindig azonos lenne a színház­as mozijeggyel házaló, a gyári ünnepségek előtt székeket rakodó kultúrfelelőssel —, amely munka természetesen azelőtt is fon­tos volt és ma is az. De az üzemi népmű­velő ma már sokkal fontosabb és több en­nél — akár függetlenített, akár tiszteletdí­jas, akár végzettsége szerint hivatásos nép­művelő, esetleg könyvtárbs, oktatási vagy személyzeti, szociálpolitikai előadó, esetleg KISZ-titkár. Az üzemi népművelőnek tájé­koztatnia, szórakoztatnia, művelnie kell a gyár, a vállalat, az intézmény dolgozóit; ké­pezni, vagy továbbképezni, kielégíteni az ér­deklődést egyhelyütt, felkelteni az érdeklő­dést másutt. A közművelődési párthatározat, majd a közművelődési törvény jelentős változásokat hozott ezen a téren. Frontáttörésről talán nem beszélhetünk, a helyzet lassú, de ki­tartó változásáról azonban igen. Megalakul­tak a vállalati művelődési bizottságok, ame­lyeket egyre több helyen irányít függetlení­tett népművelő, vagy rokon területen dolgo­zó előadó. A művelődési bizottságok felada­ta elsősorban a koordináció, ám gyakorla­tilag a bizottság nem koordinálja, hanem végzi a munkát Gyakran nehéz körülmé­nyek között, változó lelkesedéssel és válto­zó eredménnyel, de dolgozik. Az üzemi népművelők jobban a „kirakat­ban” ülnek, mint az intézményekben dol­gozó társaik: a közönségigény piacához gyor­sabban, érzékenyebben kell reagálni ott, ahol nem a kulturális szolgáltatás, hanem a ter­melés az első számú feladat. Az üzemi nép­művelőknek naponta bizonyítaniuk kell, hogy szükség van rájuk. Ugyanakkor gyakran úgy érzik, a köz- művelődés szakmai közéletétől távol vannak. A népművelők egyesülete munkahelyi műve­lődési szakmai szervezete remélhetőleg se­gít majd ezen a — vélt, vagy valódi — el­szigeteltségen. A legfontosabb tudnivaló*, nincs min­den üzemre, gyárra, hivatalra érvényes re­cept Ott, ahol a dolgozók háromnegyed ré­sze nő, fele bejáró, egyharmariának nincs általános iskolai végzettsége, ott ehhez kell igazítani a programot Az egyik gyárban a nyolcadik osztályos bizonyítvány megszerzé­sét szorgalmazzák, ám (anyagi érdekeltség híján) szerény eredménnyel. Másutt — ahol szintén magas a hat-hét osztályt végzettek száma — abból indultak ki, hogy a közmű­velődés sajátos eszközeivel kell pótolni a műveltségbeli hiányokat Itt sok irodalmi ve­télkedő, zenés irodalmi műsor, orvosi elő­adás és külpolitikai tájékoztató hangzik el, mégpedig nagy sikerrel. ____ M ásutt úgy látják, a KISZ- és szakszer­vezeti politikai oktatás tananyaga nem tad­ja követni elég rugalmasan • napi politi­kai változásokat: ismert és népszerű tévé- kommentátorok, újságírók meghívásával pró­bálják kiegészítem ezt. Ugyanakkor érdekes, hogy egyik gépipari üzemünkben a hétköz­napokon gyorsan hasznosítható ismeretek megszerzését akarja lehetővé tenni a köz- művelődési bizottság: villanyszerelés, varró­tanfolyam, hobbikertészet tartozik ide. Van, ahol a szakmai tanfolyamok szervezése a fő feladat, másutt pedig már a második szak­ma megszerzése a program. A nagy rendezvények közül az operett, könnyűzene, magyarnóta-hangversenyek a legnépszerűbbek — és ebben nincs semmi szégyellnivaló. önálló komolyzenei koncert­re aligha telik meg a nagyterem —. ám egy- egy vállalati ünnepségen, szocialista brigád baráti összejövetelén húszperces (esetleg hangszerismertetéssel egybekötött) könnyű szimfonikus zenei műsort mindenki szívesen fogad. Egyik győri textilüzemből rendszere­sen járnak Pestre az Operaház előadásaira. Nekik az a gondjuk, hogy kicsi a gyári klub a TIT-előadások számára. Tavaly óta ugyan­is hirtelen megnőtt az érdeklődés. A titok nyitja: mások lettek az előadók, jobbak, fel­készültebbek. Ilyenkor nem baj, ha megy a vonat. A menetrend ugyanis igencsak behatárol­ja a közművelődés lehetőségeit. Gyakran kell kérni az előadót, ne beszéljen tovább há­romnegyed háromnál, úgyis felállnak, mert indul a vonat. Ám az is igaz, ha a téma és az előadó egyaránt érdekes, megvárják a következő vonatot. Akad olyan megoldás is, azokra a szakmailag igényes programokra, amelyeket egy-egy szocialista brigád kezde­ményezett, a vállalatvezetés a munkaidő vé­ge előtt háromnegyed órával elengedi a dol­gozókat szakmai képzésnek tekintvén az ilyen előadásokat. A három műszak, a bejárók és a családos nők nagy száma mindenütt bonyolulttá teszi a népművelők munkáját. De mit szóljanak azok a vállalatok, amelyeknek a hatóköre két, vagy éppen öt megyére terjed ki, és dolgozóik zöme nem ugyanott áll a gép, vagy íróasztal mellett, hanem töltést, utat, csa­tornát épít? Lehet, hogy itt esetleg a vál­lalat saját, művelődési célra átalakított mik­robusza segít majd? Az egyik üzem népművelője büszkén mond­hatja: van már egy olyan száztagú törzs­gárdája, amely minden rendezvényen ott van. Egy másik azt panaszolhatja: sajnos, a műsorokon mindig csak ugyanazt a száz embert látni. Vagyis ugyanaz a nézőszám va­lahol sikernek számít, a másik helyen nem. Esetileg az optimista és pesszimista aépaaű- veiői szemléletről van szó? M indenesetre a cél nemcsak az lehet. bogy évek múlva a szám harminccal- ötvennel több legyen, hanem az is, ne legyen tízzel-hússzal kevesebb. Hogyan lehet ezt elérni? Ne túl messze tűzzük ki a célt, a feladat mellé a lehetőségeket is ve­gyük számításba. Ne akarják a népművelők megoldani a dolgozok művelődését, szórako­zását, de akarják segíteni. Ne gazdálkodja­nak az emberek idejével, hanem tanítsák meg őket az idővel való gazdálkodásra. Eb­hez kell megtalálni a legjobb módszereket, mégpedig a helyi sajátosságok figyelembe­vételével. Gárdonyi Béla Társadalmi munka Szécsényben Az év első felében Szécsény lakói, a különböző vállalatok 3,9 millió forint értékű tár­sadalmi munkával járultak hozzá a nagyközség szépítésé­hez, fejlesztéséhez. Az egy • személyre jutó társadalmi munka értéke 601 forint A sok-sok ilyen jellegű munka közül kiemelkedik a tavaszi lomtalanítási és par­kosítási akció. A lőpálya épí­tésénél az MHSZ-szervezet tagjai 180 ezer forintot taka­rítottak meg. A műemlékvé­delmi felügyelőség tervezői térítés nélkül elkészítették az új művelődési központ ma­kettjét. A Nógrád megyei Út­karbantartó Költségvetési Üzem KISZ-alapszervezete azzal, hogy a Pintér Sándor és a Fürst Sándor utca korsze­rűsítését önköltségi áron vé­gezte 100 ezer forinttal csök­kentette a végszámlát. A Szántó Kovács János és a Kun Béla utca lakói a házak előtti átereszeket építették meg. A vállalatok fiataljai­nak keze munkája nyomán szépült és bővült a rárósl út­törőtábor. Sok társadalmi munkát végeztek a nagyköz­ségben a mezőgazdasági szak- középiskola növendékei. Je­lentős annak a társadalmi munkának az értéke, amelyet, a gazdasági egységek az ok­tatási intézményekben' végez­tek. 1 , —ki ..... ÚzM*' Réti Zoltán: Gyümölcsárus Gondolatok Mindenki nyugodtan elvi­seli a legnagyobb szenvedése­ket is, kivéve azt, aki éppen szenved. (Shakespeare) * Senkinek nincs annyi hibá­ja, mint a távollevőnek. (Amerikai mondás) * Tudni, hogy az ember azt tudja, amit tud és nem tudja ázt, amit nem tud — ez igazi tudás. (Konfucius) * A kereskedelem még egyet­len nemzetet sem tett tönkre. (Benjamin Franklin) * Lehet, hogy ő is megelőzte a korát, csak nem a megfe­lelő irányiban. (Marred A chard) KÖVES ISTVÁN: Í J*; jf I >; i ( I \ J M '' ,! %/✓<■,'//1 MflllHMI /"■ I" / í* V' ,-:i i " Jánossy Ferenc: Angéla Testvér- búcsú 1514 Válasz Kósa-Csoórí- Sára ítélet-ére Nyaltán a toldott kötél Rongyszalagból sodort Kagylóbői•‘e korommal festett hajlataiban Reszketve bújik a telehold Szeme kitárt ablakaiban Nem könyököl többé az értelem Vér-kígyókba alvadt haja alatt A homlok tiszta Vértelen Mellkasa sima pajzs-közönyéről Sikoltva suhan a tekintet Sietős öltésekkel visszavarmá De szél támad s továbbtépi az inget Lobbanva szárnya nő Fehéren verdes Tolla huü Csak lába rántja vissza Kijózanító inga makacsul Lábán a sárga körmök Koszos bokáján csomós erek Dalt dúdolni hányát feküdnék Sirató Kottafej Szemüregek Búcsúzni kell Hajnalodik És sok a gazdátlan kötél Hol van a nyár Vége az ősznek És nemsokára itt a tél Most hova tovább És hogyan Felejteni mert éínt kell Élni keU tovább és dúdolni Testvérem nem feledlek el Mig nyakamon kötél nem fenn Míg világot tükröz két szemem Mig lábamon tovább nő a köröm Mig hűséggel szolgál az értelem Testvérem melletted maradok S te menekül) tovább velem. Szepesi József: Emlék Ha valakit hiába várok ő eljön hozzám, megölel cs szívembe szúr egy virágot Olyankor fáj a szerelem Gulay István: Hátborzongató hipertónia Az orvosi egyetem nagy tu­dású adjunktusa megvizsgál­ta, aztán fürkészve a szemé­be nézett. — Nem értem — ismétel­gette egyre. — Nem értem! Maga makkegészséges, a mű­szer mégis hipertóniát mutat. Meg kell fejteni a rejtélyt... — Mi az a hipertónia? — kérdezte. — Magas vérnyomás. — De hisz nekem mindig alacsony vérnyomásom volt! — Tudom — felelte. — Épp ezért nem értem. — Elgon­dolkodva pillantott rá. — Csak nyugalom, nyugalom — intett nyugtalanul. — Innen ki nem megy, amig ki nem derítem, mitől hipertóniás. Vallja be, mitől hipertóniás! — Nem tudom. — Pedig tudom, hogy tud­ja! — Maga engem ne gyanú­sítgasson — fortyant fel. — Egy beteg embert! Most jöt­tem vissza szabadságról, sem­mi okom magas vérnyomásra. Az adjunktus úgy kortyin- tott a kávéjából, hogy a pipa a szájában maradt. Inkább nézett ki nyomozónak, mint orvosnak. — Szóval nyaralni volt — állapította meg. — Hol nya­ralt? Megmondta az igazat: — Külföldön. — Aha! Szóval külföldön! — Ott. — És érte valami stressz ? — Engem nem ért semmi. A barátomat, akivel voltam, érte, engem azonban nem. — Akkor nem értem — hajtogatta. — Nem értem. A doki amúgy jó ember volt, megkínálta cigarettával, ő rágyújtott (átkozott szen­vedély!) és eszébe jutott, ho­gyan járt a barátja a cigaret­tával. Utazásuk második nap­ján rossz emberek feltörték a kocsiját, elvitték az autómag- nó^át, a ruhásbőröndjét és a benne levő összes magyar ci­garettáját. Mondta is az adjunktusnak: — Doktor úr, nem nekem kellene itt ülnöm, hanem a barátomnak! — Mi közöm nekem a ba­rátjához? — Várjon csak, doktor! Azt hiszem, fel tudom tárni a be­tegségem okát! — Maga? Már mindenki orvosnak hiszi magát! — Én nem — tiltakozott — csak eszembe jutott... — Maga a bolondját akar­ja járatni velem, mikor én jót akarok magának? — Tudom, hogy a doktor úr jót akar nekem, meg akar gyógyítani, de csakugyan nem tudom; miért nem a barátom került ide hipertóniával, mi­ért én.'.. Neki sokkal több oka lenne rá. Vagyis éppen, hogy tudom! Az adjunktus a székébe ros- kadt, szájába vette a pipáját és ismét kortyölt a kávéjából. — Miért? — kérdezte meg- adóan. — Mi történt a barát­jával? — Először Is — kezdte —, kifosztották a kocsiját. Rögtön a második napon.. — Vetetett fel jegyzőköny­vet? — Igen. Aztán belénk sza­ladt egy Pisa furgon, össze­tört a kocsija hátulja. — Megint jegyzőkönyv —, bólint a doktor. — Ügy van. De amilyen szerencsém van, az én hol­mimhoz nem nyúltak, azok a csomagtartóban voltak, amit nem törtek fel. Nem vagyok Ijedős, de végig máj rés vol­tam, hátha velem is történik valami. — Röviden, röviden! — Aztán, képzelje, doktor úr, a barátom lelép a járdá­ról és eltörik a lába. Idegen országban! Kórház, orvos [ke­zelés satöbbi... Megborzongott a puszta em­lékezéstől. Az orvosnak ez nem kerülte el a figyelmét. — Borzongott, ha jól lát­tam! — csapott le rá. — Persze, hogy borzongok, ha ilyenekre gondolok! — No és mi történt még a barátjával? — Mi történt volna? Ami­kor végre hazavergődtünk, bement a jegyzőkönyvékkel a biztosítóhoz, úgyhogy egyet­len fillér vesztesége nem lett a sok baj ellenére. — Ez < természetes — mond­ta az adjunktus. — De akkor miért mondta, hogy a barát­jának kellene itt ülnie maga helyett? — Hát nem érti? Mégiscsak vei történt minden rossz, ne­ki kellett volna hipertóniát kapni! — Hajmeresztő történet — jegyezte meg a doktor. — Okosabb azonban nem lettem. Alighogy ezt kimondta, fel­ugrott, hadonászni kezdett a pipájával. — Mopp! Figyeljen rám, nézzen a szemembe! Azt hi­szem megtaláltam a baj gvö- kerót! Koncentráljon! Mond­ja, magának is volt biztosí­tása? — Nem. Nekem nem volt. A doktor diadalmasan kö­zölte vele: — Ugye megmondtam, hogy tudja, mitől lett magas a vér­nyomása. Ugye, megmondtam! — Mert nem volt biztosí­tásom? Erre gondoltam én is az előbb, doktor úr, de fél­tem, hogy azt mondja, attól mé* senki sem lett hipertó­niás! — Az idegességtől! Képzel­je el, ha magával történik mindaz, amit elmondott.., Vagyis... el ne merje képzel­ni, mert még betegebb lesz! — No jó — állt fel. — Nem képzelem el, csak engedjen el. Az adjunktus elbocsátotta. — Receptet nem kapok? — kérdezte. — Mire? — Gyógyszerre. — Nem kap semmit. Érti? Nem kap gyógyszert. — De hisz beteg vagyok: A műszer is kimutatta! — Az igaz — mondta az adjunktus és iszonyodva né­zett a páciensre. — Hátbor­zongató hipertóniája van... De arra kérem, barátom, tá­vozzon innét sürgősen, ne gyötörje tovább se a mű­szert, se az én tudományos el­mémet biztosítási ügyekkel! NÓGRÁÜ - 1982. augusztus 14., szombat 9

Next

/
Thumbnails
Contents