Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
Széles körű kapcsolatok a külföldön élő magyarokkal Tisztelet a szülőföldnek dr. Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával A Magyarok Világszövetsége az utóbbi években széles körű kapcsolatokat épített ki külföldön élő magyarokkal, külföldön működő magyar együttesekkel, klubokkal, kulturális csoportokkal, világi és egyházi vezetőkkel, híres művészekkel írókkal, magyar nyelvet tanító iskolákkal, kiadványok és rádióműsorok szerkesztőivel, sőt egy-két esetben — a nyelvtanítás érdekében — hivatalos szervekkel, állami főhatóságokkal is. E kapcsolatok sokféle jelét, eseményét ismerjük mi, itthon élő magyarok is. Indokolt tehát, ha először azt kérjük dr. Gosztonyi Jánostól a Magyarok Világszövetsége főtitkárától, hogy jellemezze röviden a határainkon túl élő magyarok összetételét, rétegződését. — A magyarság egyharma- da él határainkon túl, többsége a szomszédos szocialista országokban. A kapitalista or- szágokbn élő magyarok, illetve magyar származásúak számát egymillió-háromszázezerre becsüljük. Ez, természetesen, csak becsült szám. Pontos adataink azért nem lehetnek, mert jó néhány országban a hivatalos statisztikák nem tartják nyilván a lakosságot az anyanyelv, vagy a származás alapján. A külföldön élő magyarok helyzete, összetétele, folyamatosan változik. Számításaink és becsléseink szerint a külföldön élő magyarságnak ma már csak mintegy egyharmada első generációs, azaz olyan, aki Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen született. A második és a harmadik nemzedékhez tartozó nagyobb rész viszont már nem beszél magyarul, illetve a legjobb esetben, ahogy ezt Amerikában mondják, csupán „fülmagyar'’, azaz valamelyest érti a magyar szót, beszélni azonban már nem tud. Mindebből áz következik, hogy figyelmünket fokozottabb mértékben kell a második, illetve a harmadik generáció felé forInterjú ártanunk. Természetesen mindenekelőtt azt a szándékot kell támogatnunk és segítenünk, hogy a kint született gyermekek és unokák is — lehetőségük szerint — tanulják meg a magyar nyelvet. Azt gondoljuk, hogy ezen a téren további lépésekre van szükség. Kívánatos volna egy olyan gimnázium, ahol két nyelven, magyarul és angolul, esetleg németül tanítanak, hosszabb- rövidebb ideig tanulhatnának a külföldi magyar fiatalok — és ha akarják — Magyarországon szerezhetnének érettségi bizonyítványt. Tárgyalásaink alapján vannak reményeink arra vonatkozóan, hogy egy-két éven belül létre tudjuk hozni ezt az intézményt — Az anyanyelv oktatását, védelmét sokféleképpen végzi, ösztönzi, illetve szervezi a világszövetség. — Igen, immár tizenegy éve, hogy hazai és külföldi szakemberek lelkes munkája nyomán, közös vállalkozásként útjára indult az anyanyelvi mozgalom és a világszövetség keretén belül autonóm jelleggel megalakult az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Azóta négy anyanyelvi konferenciát rendeztünk, a legutóbbit tavaly nyáron Pécsett. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége több tankönyvet adott ki, és jó munkát végez módszertani folyóirata, a „Nyelvünk és Kultúránk”. A védnökség több esztendeje rendszeresen megszervezi a külföldi magyar pedagógusok nyári továbbképzését Debrecenben, a diákok nyári kollégiumát Sárospatakon és a gyerekek nyelvtanulással egybekötött üdülését a Balatonnál. — Mindezekre M idén ta sor került? — Termesztésen. Sőt, a legutóbbi anyanyelvi konferencia ajánlásait figyelembe vé- ■ ve kulturális szaktanfolyamot is indítottunk a klubműsorok, a gyermek- és ifjúsági társas összejövetelek szervezőinek, a színjátszó csoportok vezetőinek. A pedagógus-továbbképzőn külön szekciót nyitottunk a svédországi magyartanároknak. Közreműködésünkkel és támogatásunkkal a szombathelyi tanárképző főiskolán levelező oktatási formában folytatódott a burgenlandi tanítók részére a magyar nyelvű továbbképzés. Idén is fogadtuk az Amerikai Egyesült Államokból a louisi- anai egyetem hallgatóinak egy csoportját a nyári továbbképzésre. .— Melyek még az idei munka, illetve program főbb pontjai? — A Művelődési Minisztériummal közösen „Tisztelet a Szülőföldnek” címmel megrendezzük a külföldön élő magyar művészek II. budapesti kiállítását, amelyen a képző- és iparművészet, a népművészet, a fotóművészet képviselői mutatkoznak be. Erre decemberben kerül sor, de máris nagy az érdeklődés iránta. Tervezünk további értelmiségi találkozókat bányamérnökökkel, észak-amerikai — főként kanadai — magyar üzletemberekkel, majd megrendezzük a külföldön élő magyar orvosok első hazai találkozóját és tudományos tanácskozását. A tanácskozás témája: „A magyar orvostudomány hozzájárulása az egyetemes orvostudomány fejlődéséhez”. — Az idei idegenforgalmi szezon végefelé időszerű a kérdés: a már szokásos nyári programokon kívül, gondoltak-e az idegenforgalom adta egyéb lehetőségekre is? — Gondoltunk arra is, hogy hazai tűristautakat szervezzünk második és harmadik generációs fiataloknak. Az IBUSZ vezetői készek voltak segíteni s remélhetően a közeljövőben speciális programokat ajánlanak majd a magyar származású fiataloknak. Erre azért volna szükség, mert tapasztalataink szerint a második és a harmadik nemzedék bár magyarul már nem, vágy alig beszél, de előítélettől mentesen érdeklődik ősei szülőföldje iránt. Ezzel összefüggésben említeném meg, hogy hangsúlyozottabban kívánjuk támogatni a nyugati országokban működő magyar kultúrcsoportokat, mert azt tapasztaljuk, hogy a magyar néptánc rendkívüli módon vonzza a fiatalokat, és nemcsak a magyar származásúa- kat. Alapos előkészítés után néhány év múlva meghirdetnénk Budapesten a magyar népi együttesek, tánccsoportok reprezentatív bemutatkozását. Nem csak azokra gondolunk, akik velünk kapcsolatban állnak, hanem az egyházak, a cserkészek által a világ minden részében működtetett csoportokra is. Ha a hazai részvétel egyik feltétele volna, hogy a befogadó országok népdal-, népzene-, vagy néptánckincséből is mutassanak be valamit, akkor ezzel különösen szolgálhatnánk a népek közti barátság ügyét. — A jelenlegi nemzetközi helyzet nem gátolja a világ- szövetség munkáját? Nem veszélyezteti például a már elért eredményeket? — Mi az idei feladatok meghatározásánál a már meglevő, jó alapokra építettünk. Mindenekelőtt azt akarjuk folytatni tehát, amit évek óta csinálunk. Arra törekszünk, hogy a nehezebbé vált nemzetközi viszonyok ne késztessenek bennünket visszahúzódásra. Minden kapcsoltunkat meg kell tartanunk, sőt, ha lehet, újakat is kell építenünk. Ennek alapján idén a világ- szövetség, illetve az anyanyelvi mozgalom, valamint a külföldi magyar egyházak között az együttműködést tovább kell szélesíteni. A magyarságtudat megőrzésének, az anyanyelv ápolásának alapvető intézményei az egyházak, a templomok, különféle felekezeti közösségek. Ugyanez vonatkozik az ifjúságnál a cserkészekre. Örvendetes, hogy a kapcsolatkeresésnek egyre több jelét mutatják az egyházi emberek és a cserkészvezetők is. Az elmúlt hónapokban kontaktust teremtettünk az Izraelben élő nagyszámú magyar zsidóság több képviselőjével. Fontos feladatunknak tekintjük, a kapcsolatok továbbfejlesztését. — Mennyire befolyásolják e kapcsolatokat a napi politikai kérdések? Mi támasztunk-e ilyen vonatkozásban feltételeket? — Mi ezekbe a régi és új kapcsolatokba nem építettünk és a jövőben sem építünk be semmiféle napi politikát. Változatlanul azt valljuk, hogy akik bármikor, bármilyen oknál fogva elhagyták Magyar- országot, legyenek jó állampolgárai befogadó országaiknak, tartsák meg azok törvényeit. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai és világnézeti meggyőződését. Ez nem is lehet másként. Amit mi az együttműködés feltételeként megszabtunk, s amit a jövőben is kérünk, az nem több, mint egyfajta lojalitás a mai Magyar- ország iránt és ezen belül annak tudomásul vétele és tiszteletben tartása, ami idehaza van. Értve ezen országunk mai törvényeit, szokásait és szövetségi rendszerét. A jövőben is mindenekelőtt azt nézzük a kapcsolatteremtésnél, ami összeköt bennünket: közös anyanyelvűnket, anyanyelvűnkre és hagyományainkra épülő kultúránkat, az egyforma érzelmeket keltő tárgyi és nem tárgyi emlékeinket. — Mivel tudják segíteni a világszövetséggel, illetve a hazánkkal kapcsolatban állókat? — Több segítséget aharunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek. Több mint száz ilyen gyesület működik. Az év elején először küldtünk ki számukra egységes körlevelet, számos melléklettel. A mellékletek tartalmazzák az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének teljes, 1982-es rendezvénytervét és tájékoztatást egy új szolgáltatásunkról: az egyesületek videokazettákkal történő ellátásáról. Mellékeltünk egy részletes Kodály- életrajzot is, mert az egyesületi élet kulturális programjainak gyújtópontjában megeroJ lékezést javasolunk Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójáról. A Kodály-évfor- dulóval kapcsolatos rendezvények segítésére minden egyesületnek elküldjük a Szabó Ervin Könyvtár Kodály-kiad- ványát. Megrendeltük a központi rendező szervek által készített vándorkiállítás anyagát, s ezt az egyesületek rendelkezésére bocsátjuk. Csatoltunk az nyaghoz egy részletes Arany János-életrajzot, hogy ezzel is segítsük a halála 100. évfordulóján történő megemlékezéseket. Itt kell szólnom röviden kiadványainkról is. Évente huszonhat alkalommal jelenik meg lapunk, a Magyar Hírek, amelynek olvasói minden évben megkapják a világszövetség Kincses Kalendáriumát. Szinte minden évben megjelentetünk valamilyen időszaki kiadványt. Nemrégen jelent meg az „Utazás Magyarországon” című füzetsorozat utolsó száma. Nyolc füzetben, egyenként 10 000 példányban mutattuk be az egyes megyéket és városokat. Most új vállalkozásként, s ezúttal a Hazafias Népfronttal közösen, sorozatot indítunk „Néprajz mindenkinek” címmel. Terveink szerint ez a sorozat 6 kötetből áll. A népfronttal együtt részt vettünk a Himnusz és a Szózat új nagylemezeinek elkészítésében is. Cserhalmi Imre Bognár Zoltán: Halászok hallott a Siraváról? A nógrádi ember besztercei-losonci orientációja érthető, ha el nem is fogadható. Meghajtja a szekerét jóval messzebb! tájakra, de hogy egyszer jobbra fordulna és Kelet felé hajtaná a lóerőket, arra nagyritkán akad csak példa. Mondom mindenkinek, aki kérdezi, hogy a Siravához megyünk. Néznek. Na, talán könnyebb, ha hozzáteszem, hogy hát vitorlát alá, a zempléni széles-tóhoz (ez az egyik neve, de ugyanárról van szó akkor is). Néznek. Mondom így; arra Kárpátalja felé, amerre a régi Ruszinkó volt. Néznek. Mondom máshogy: a Sirava az egy tó, olyan mint a Balaton csak kisebb és jóval csendesebb ott az élet, de a viz mint a bársony... A Sirava, a Széles-tó éppen csak húszéves, mesterségesen hozták létre az ezer méter magas Vi- horlát-hegység lezúduló vizeit gyűjtve össze tóvá. „Jó, jó, de miért éppen arra mész, miért nem a Balatonra..?" Nézek én is. * Az út változatos. Fülektől érdemes jobbra fordulni és útba ejteni egy kis kitérővel a ritkán látogatott Ajnácskőt a Gortva völgyében. Nyáron zöldbeborult táj fogja körül hegyecskék dombocskák által a községet, benne könnyen megleli az utas a szép kúriát (fölötte a vár) meg a ritka fa haranglábat, aztán a többi útbaeső hely sem érdektelenebb azoknak, akik nem azért szom- szédolnak, hogy az első cipő- keletbe betérjenek. Aztán a ■Másodikba. Útonjáró Ki Ajnácskőtől (oda egy kis kitérővel kell bemenni!) északnak fordulunk és már a Rima völgyében visz az út tovább végig kanyargósán és végig a vasút mentén. Minket bever a nagy bolond eső Blhovce (Balog) falu hostinecébe, de előtte szorongunk még egy sort az első buszváróban. Ott azután a fél faluval sikerült szóba elegyedni, erről-arrói eszmét cserélni és végighallgatni, amint egy szemre nagyon is csendes nyolcéves forma lurkót egy másik lurkó édesapja „eligazít”, cseppet sem zavartatva magát jelenlétünk miatt. „Ha még egyszer megvered a fiamat, akkor én az apáddal együtt...” Aztán megmondja ám rendesen, hogy mit, meg hova nekik..: Mégis kijelentem, hogy a környék legkedvesebb, legbarátságosabb, legközvetlenebb népe Balogon lakik. Nekem már mondhat mindenféle rosszat akárki a blhovceiekről *—balogiakról, nem hiszek neki! Az ilyesfajta tudást, meg annak megszerzését hiányolom az ilyen-olyan irodák programjaiból.. De hát ebben sem vétkes senki." A közeli Várgede, Hodejov meg éppen- hogy gyógyfürdővel, szép tágas motellal fogad, akár itt is maradhatnánk egy időre. Petőfi itt szállt megaSztoja- novács-kastélyban Kubinyiéknál... Jesenské (Feled) negyven- nyolcas honvédtábornokról is nevezetes, Vécsey tábornokot Haynau végeztette ki, de itt láthatjuk a feledi temetőben De La Motte francia ezredes, Rákóczi fejedelem tüzérsége megalapítójának sírját is Rimavské Janovce (Jánosi) meg már hat kilométerre van Rimaszombattól. Ott ajánlom mindenkinek a szép salgótarjáni emlékeket őrizgető recepciós hölgy jóindulatát a mellesleg olcsó, C kategóriájú, de egyébként minden tekintetben nagyon is megfelelő Tátra szállóban. Na, nem akármilyen hely volt ez valamikor, még megyebálokat is tartottak benne, meg színi előadásokat. Szállónak még éppen megfelelő, jó helyen van és a szomszédban a „J ednotában”, a szövetkezeti házban hideg a sör, kiváló a túrós haluska, a biztrórészben, ízletes és szép nagy a lacipecsenye fenn az étteremben. A sarki pressszórészben reggelente egészen jó kávét lehet inni három koronáért. Na, ez most már azonos a mi kávéárainkkal. Tovább, keleti irányba, Rozsnyó felé érdemes Bátkánál kitérőt tenni Nagybalogra, a gömöri pa- lócság egyik központjába, erre van a szép Behynce (Beje) is, ahol meg Tompa Mihály lelkészkedett. Safarikovó (Tornaija) újra csak jó gyógyfürdővel, stranddal, hotellal marasztalja azt, akinek van ideje, kedve a maradásra. De aztán tovább már a sajátos hangulatú Plesivec (Pelsőc) a gézengúz Bebek família egykori fészke, maga is járási székhely volt az antivilágban, de a vendégfogadója még ma is visszaad valamit a tükrös cigányzenés étterem cimbalom- pengéses „miksztáhos” múltjából. Csak legyen szíve, füle, belső hallása ehhez az embernek. Egyébként Pelsőcre jó darabon új út vezet, nagyon jó minőségű Safarikovo felől, és aki akarja, kikerülheti rajta ezt a mindig megkapó hangulatú községet és száguldhat mindenen át a Sajó völgyében egészen Rozsnyóig. De nem érdemes ! Mert közben még Gombasek (Gombaszög), ahol minden évben hatalmas tömeg gyűlik össze a magyar nemzetiségiek kulturális szemléjén. A gombaszögi rét erről híres ugyan, de én még ilyen szépen kaszált, szépen gondozott pázsitot, mint ami befedi az egész nagy kiterjedésű rétet sehol sem láttam! Talán mert nem jártam Angliában, azért. Rozsnyó ragyogva fogad egy kis fészekalja város távolról a fényben, zöldben, a hegyek ölén. Három szállodája is van: jónak mondható a híres főtéren (Bányászok tere) lévő Gemer. Rozsnyó megér több napot is, hiszen a közelben Krasznahorka, az And- rássy-mauzóleum vele szembe az őrház, ahonnan két-három perc ácsorgás után sietve jön az alkalmazott (megjelenésre nézve akár valamelyik Andrá- ssy leszármazott is lehetne), bevezet mindenkit az egymillió régi aranykorona költséggel épített mauzóleumba, ahol a világ valamennyi márványából látható beépítve egy-egy darab. * Rozsnyó, Krasznahorka után hirtelen emelkedik az út. Onnan már át kell hágni valahogy a Szlovák-karsEthegy- ségen, de aki felér a csúcsra, ne rohanjon tovább a Szoroskán! Álljon meg a tetőn épített nagyon hangulatos, nagyon korszerű (leginkább a mi Cserhát vendéglőnkre emlékeztet valamelyest) „csúcs- vendéglőnél”, mert itt terem a legízletesebb sztrapacska aludttejjel leöntve. Viszont a tonik nem megy rá, valami mást kell hát inni, ki mit ihat, csak tonikot ne! Onnan leszáguldva előbb-utóbb elénk kerül a Szádelői-völgy, a — 400 méteres kőfalak között kis út, patak fogadja a betérőt, öt nem éppen kényes úrvezetőknek való, de érdemes akár be is gyalogolni, igazán nincs messze a főúttól. Kassa külön téma, azt így nem lehet még érinteni sem, egy napot sem lehet eltölteni ott, csak kettőt, hármat, kinek mennyi az ideje. A Slován szálló kicsit „puccos” és persze az ára is, de jó hely a belvárosban a Hotel Imperiál, vagy a régi Fő utcáról (Lenin tér) nyíló egészen kis sikátorszerű utcácska elején található igazán jó Tátra szálló. Innen már csak egy nagyobbacska ugrás keleti irányban a Sirava. * Mihalovce (Nagymihaly) és az egész környék számtalan történelmi értékű hely, de ugyanakkor gyorsan fejlődő település. Három szállója közül bátran ajánlom a Tátrát, egy a harmincas évek stílusában épült érdekes történetű szállodát. A városban mindent megtalál az ember amire szüksége lehet, de a tó sincs mesz- szebb, mint három-négy kilométer. Nyugati és északi partja mentén végig egészen jó kempingek, strandok, éttermek. Mindez egy égbeugró hegy tövében a Vihorlát alatt. A belépő egy korona. A fa napozóágyakon heverésző legközelebbi szomszéd kiáltás- nyi távolságra van. A nap hétágú, a víz selymes, a sör jéghideg, a csend. majdnem ismeretlenül teljes. Talán mégis ez a nyár. Amiről szó volt. T. Pataki László NOGRÁD - 1982. augusztus 14., szombat 7
