Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-11 / 187. szám

Megújulás és innováció (II.) Együtt az alapszervezetekkel Az alkotó erő beruházása A gyors, rugalmas vállala­ti műszaki fejlesztés számára az utóbbi egy-másfél évtized­ben nagyjából megfelelő ága­zati (termelési) szerkezet jött létre. Néhány termelő infra­strukturális ágazat — pl. fi­nomkohászat — kivételével kialakult az a fő technológiai keret, amelyet a K-f- F (Ku­tatás és fejlesztés) eredményei­nek sokaságával kell (kellene) rendszeresen kitölteni. Ezek után valóban kérdés, hogy ké­pes-e erre a jelenlegi műsza­ki-fejlesztési kapacitás, vagy elmaradt-e a makroszintű in­novációtól? ' A műszaki fejlesztést nem lehet egyetlen adattal minősí­teni. Általában a kutatási-fej­lesztési (K + F) ráfordításo­kat, a termékek életkorát és az export alakulását kell szemügyre venni ahhoz, hogy egy ország (ágazat, vagy vál­lalat) műszaki fejlesztésének eredményességét megítélhes­sük. A III. ötéves tervidőszak­ban a kutatásra-fejlesztésre fordított összeg az 1965—70. között megtermelt nemzeti jö­vedelem 2,44 százalékát tet­te ki, a IV. ötéves tervidő­szakban 3,14, az V-ben 3,67 százalékát. Ha a K + F ráfordításokat a bruttó nemzeti termékhez viszonyítjuk, lehetővé válik a fejlett tőkésországok ráfor­dításaival való összehasonlí­tás is. Vegyük az 1973-as évet, amely az utolsó „nyugodt” esztendőnek számít a világ- gazdaságban. Ekkor Magyar- ország a bruttó nemzeti ter­mék 2,5 százalékát fordította kutatás-fejlesztésre, Francia- ország 1,7; Hollandia 2,3; az NSZK 2,1; Japán 1,9; az USA 2,3 százalékát, de Spanyolor­szág csak a 0,3 százalékát. Ez az összehasonlíts azt is mu­tatja, hogy a műszaki hala­dás szerepét a világ műszaki élvonalában haladókkal azo­nos szinten ítéltük meg, lega­lábbis, ami a K + F finan­szírozásához szükséges köz­ponti alapok előteremtését il­leti. A 70-es években a K ■+ F tevékenység fejlesztésére ösz- szesen 150 milliárd forintot fordítottunk. (76—80. között 68 százalékkal többet, mint a 70-es évek első felében: ép­pen a műszaki haladás gyor­sítása érdekében). A K + F- fel főállásban foglalkozók szá­ma 10 év óta meghaladja a 80 ezret — ez az összes aktív kereső 1,7 százaléka. Kéthar­maduk közvetlenül a műszaki tudományok művelője. A tel­jes létszám csaknem fele diplomás, és több, mint 50 százalékuk műszaki problé­mákkal foglalkozik. Ezek az adatok azt mutat­ják, hogy a K + F ráfordí­tásokat, valamint a kutató­fej lesztős létszámot és ennek összetételét tekintve, kutatási teljesítőképességünk megfelel a fejlett ipari országok átla­gának. Nem is a kapacitás mértékével, hanem annak ki- használtsági fokával kell elé­gedetlennek lennünk. A műszaki fejlesztés ered­ményességét mindenekelőtt a termékszerkezet-váltás előre­haladásában kellene tapasz­talni. A termékváltás tempóját az értékesített gyártmányok kor­átlaga is tükrözi. Az értéke­sített gépipari termékek korát- laga — a 70-es évek végén — valamivel több, mint 8 év volt Ez mindössze néhány hónappal jobb az 1960-as év­tized végének átlagánál. Fia- talodás csak a közlekedési eszközök gyártásában (8,05 év­ről 5,86-ra) és a műszeripar­ban (6,51 évről 6,12 évre) kö­vetkezett be. 1980-ban az exportban 38 százalék volt az 1976—80. kö­zötti gyártásba vett termékek aránya. Az erőforrások jelen­tős részét tehát a 6—8 évnél régebben gyártott termékek előállítására fordítjuk, azok­ra, amelyek 1980-ban a gép-* ipari export csaknem kéthar­madát adták, változatlanul gyorsan romló cserearányok mellett. Az 1979—1980-ban újnak számító termékek ará­nya az exportban 16 százalék volt. Elvileg, ha a gyártási költségek is versenyképesek és a piaci munka, a reklám ugyancsak korszerű, ennek a hányadnak van a legjobb cserearánya. E sávnak — lé­nyegesen szélesebbnek kelle­ne lennie. Az ipar termelésének ta­valy csaknem 25 százaléka ke­rült exportra, a gépipar ter­melésének 44 százaléka, 13 százalékkal nagyobb hányada, mint 10 évvel korábban. Eb­ben nagy a szerepe a már említett központi fejlesztési programoknak, hiszen első­sorban azokban az ágazatok­ban volt erőteljes az export bővülése, amelyekben a köz­ponti beruházási programok új technológiát alapoztak meg, s, amelyek a tudományos-tech­nikai forradalom keretében a műszaki haladás élére ke­rültek. A járműipar termelésé­nek például 51, a híradás- és vákuumtechnikai ipar ter­melésének 56, a műszer- és gyógyszeripar kibocsátásának 50—50 százalékát külföldön veszik meg. (A magyar ipar az utóbbi 3 évben olyan vi­lággazdasági körülmények kö­zött tudta növelni exportját, amelyek a világ legtöbb or­szágában a kivitel jelentős visszaesését idézték elő. Az ipari export az utóbbi 3 év­ben évente átlagosan 11 szá­zalékkal nőtt, szemben az 1971—78-as évek évi 3 száza­lékos átlagos növekedési üte­mével.) Az elért exportszint stabilizálásához, a megszerzett piacok megtartásához, de még inkább az export egyen­legjavító hozamának növelé­séhez is elengedhetetlen a gyártmányszerkezet megfia­talítása. Ezt mindennél job­ban és hosszú távon az inno­vációs folyamat hatásfokának növelése szolgálná. (Következik: Távol a vásár zajától.) Gerencsér Ferenc Segítség X Nógrád megyei Vendég­látó Vállalat szakszervezeti bizottságánál már hagyomány, hogy iskolakezdés előtt meg­könnyítik a tanszervásárlás terheit. Idén augusztus 6-tól fizetik a tanszersegélyt — el­sősorban nVgycsaládos illetve gyermekükét egyedül nevelő szülőknek. Az esetenként 600—1500 forint segélyből a bizalmiak javaslata alapján olyan családok is részesed­nek, melyeknek szociális hely­zete indokolja a beiskolázási költségek enyhítését. A tan­szerek beszerzését a vállalat összesen több mint 80 ezer forint segély kifizetésével se­gíti. Szünidei vigasságok Túl a nyári szünidő félide­jén a kisterenyei nagyközségi ■járási könyvtár és a népkerti művelődési ház közös szerve­zésében még javában zajla­nak a szünidei programok. Idáig kézügyességi játékok, filmvetítések, rajzfoglalkozá- fok — meseillusztrációk ké­szítése, tábori élmények meg­örökítése —, rejtvényfejtések, játékos vetélkedők (például Ismerd fel a növényeket sím­mel) szerepeltek többnyire a programban. A foglalkozáso­kon igény szerint, korosztá­lyoknak megfelelően játék-, dal- és néptánctanítás is volt. A különféle napilapok» folyó­iratok, lemezek, diák, művé­szeti kirakok, logikai játékok, társasjátékok szintén a hasz­nos és tartalmas közös idő­töltést biztosítják. A nyári sorozat augusztus 26-án zárul, zenés klubdél- elöttel, minidiszkóval, ahol megjutalmazzák o programok versenyfeladatainak győzte­seit. Táncversenyt is rendez­nek, ahol minden versenyző nyerhet, s utána a minit:::fé- ben miniszendvicseket fo­gyaszthat. Sivatagi legelők A Türkmén Tudományos Akadémia sivatagi intézeté­nek tudósai prognózisokat ad­tak a juhászok számára. Hosszú évekig végzett kuta­tások eredményeként olyan geobotanikai térképet készí­tettek. amelyek feltüntetik a legelők lehetőségeit, osztályoz­zák a legelőket, megjelölik, hol kell pótlásként füvet vet­ni. Türkmenisztánban a rideg állattenyésztés fejlesztésének fő bázisa a Kara-Kum, ahol milliószámra tartanak juhot. A juhtenyésztés további fej­lesztése szorosan összefügg a sivatagi legelők ésszerű fel- használásával. Ehhez nyújta­nak segítséget a türkmén tu­dósok. A politikai Kiunka és a hivatali tevékenység Vita a politikai munka módszereiről Alapszervezetünk — a Nógrád megyei Ta­nács IV-es alapszervezete — feladata, hogy a káderhatáskörök és a pártellenőrzés esz­közeivel, a párttagság és a pártonkívüliek közötti felvilágosító, tájékoztató munkával, a meggyőzés módszerével megismertessük, meg­értessük, elfogadtassuk az adott területre és általában is a párt politikáját. Előmozdít­suk az értelmi és érzelmi azonosulás talaján a párttagok és a többi dolgozó tevékenysé­gét a politikai célkitűzések végrehajtása ér­dekében. A társadalom igényei az államigazgatási munka színvonalával szemben a társadal­mi viszonyok fejlődése, növekedése követ­keztében emelkednek. Ennek csak ésszerűbb munkaszervezéssel, a szervezeti rendszer fo­lyamatos korszerűsítésével, a dolgozók poli­tikai-szakmai műveltségének emelésével, ön­álló, felelősségteljes, alkotó megújulásra ké­pes tevékenységével lehet eleget tenni. Ezt a szemléletben, a gyakorlatban érvé­nyesíteni nem könnyű feladat. Pártszerve­zetünk törekszik arra, hogy párttagjaink munkájuk során alaposan ismerjék a jog­szabályokat, rendelkezzenek megfelelő infor­mációval az állami szervek feladatairól. Tá­jékozódnunk és tájékoztatnunk kell az idő­szerű politikai kérdésekről, párthatározatok­ról oly módon, hogy feltárjuk ezek lényegi tartalmát, helyes értelmét abban a mélység­ben, amelynek alapján konkrétan meghatá­rozhatjuk alapszervezetünk és az egyes párt­tagok tennivalóit. Ennek során nyíltan, őszin­tén megválaszoljuk a tagságot foglalkoztató kérdéseket, s közös erővel — érvek, ellenér­vek ütköztetésével — alakítjuk ki álláspon­tunkat. Igyekszünk fokozott igényt ébreszteni a dolgozókban a társadalom és szűkebb kör­nyezetük, a munkahelyük problémái iránt, hogy önálló kezdeményezésre, aktivitásra serkentsük őket. Segítjük ezzel az egyént he­lyének, szerepének meghatározásában, cse­lekvése helyes irányának megválasztásában. A párttagságot, hivatalvezetőket bevonjuk a magasabb szintű politikai döntések helyi adaptálásának előkészítésébe. így elérjük, hogy az előkészítésben részt vett párttagok, hivatalvezetők sajátjuknak érzik a politikai döntést, a feladatot, s a végrehajtás folya­matában meggyőződéssel, aktívan vesznek részt, még akkor is, ha korábbi álláspont­juk, véleményük, javaslatuk feladására kény­szerülnek. Tapasztalatunk, hogy a hivatalok, s egy­ben a pártszervezetek előtt álló feladatok, a párt politikájának megvalósítása, az egyéni képességek kibontakoztatása csak nyugodt, egészséges munkahelyi légkörben, a munka­helyi demokrácia érvényesülésével, a mun­ka megfelelő szubjektív és objektív körül­ményeinek biztosításával érhető el. Ennek érdekében a pártszervezetünk egyik fő tö­rekvése a nyílt, őszinte, a politikai elvek­nek megfelelő kádermunka biztosítása. An­nak elősegítése a feladatunk, hogy a dolgo­zók építő véleménye, javaslata, kezdeménye­zése fórumot találjon, a dolgozót a közös cél mind jobb megvalósításán munkálkodó partnerként kezeljék. Támogatjuk, hogy — a vezetési stílus folyamatos tökéletesítésével, a munkatársi kapcsolatok fejlesztésével — az irányított egység tevékenysége a politi­kai célkitűzések megvalósításának irányába hasson. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a munkaszervezés, a rend és a fegyelem, a vezetési módszerek, a munkahelyi légkör, az anyagi és erkölcsi megbecsülés elvei érvé­nyesülésének alakulását. Észrevételeinkkel, javaslatainkkal, káderhatásköreink gyakor­lásával, folyamatos pártellenőrzéssel bizto­sítjuk a jó politikai légkört, a megfelelő munkakörülményeket. Feladataink megvalósítására a jelenlegi szervezeti formák, fórumok alapvetően meg­felelőek, a hatáskörök biztosítottak, csak át­gondoltan, következetesen kell felhasználni ezeket a kitűzött célok elérésére. A meglevő lehetőségek felhasználásának tartalmi gaz­dagítása mellett szükséges politikai munkánk módszereinek folyamatos vizsgálata, változó körülményekhez igazítása. Munkaprogra­munkban, üléstervünkben — a felsőbb párt- határozatok és a működési területünkön je­lentkező sajátosságok, aktualitások figyelem- bevételével — próbáljuk gondosan kiválasz­tani, megtervezni feladatainkat. Ebben aktí­van támaszkodunk a párttagokra, s mind a munka tervezésébe, mind a politikai dönté­sek előkészítésébe bevonjuk a hivatali veze­tőket is. Gyakorlatunk, hogy a tervezés elő­készítése során elbeszélgetünk a párttagok­kal. Megbeszéljük az alapszervezetünkhöz tartozó hivatali vezetőkkel az előttünk álló feladatokat, problémákat, tevékenységüknek azokat a területeit, ahol a pártszervezet, a kommunisták segítségét kérik. A vélemé­nyeket, javaslatokat hasznosítjuk a napiren­dek kiválasztásánál és a napi politikai mun­kánkban is. Az egyes napirendi pontok elő­készítésébe szintén bevonjuk a párttagokat, esetenként több párttagot bízunk meg az adott kérdés elemzésével, előterjesztésével. Az előkészítés során ügyelünk arra, hogy az előterjesztés vitára, a különböző nézetek, vé­lemények elmondására késztessen, ne legyen túlságosan lekerekített, reálisan tájékoztas­son a felmerült álláspontokról, döntési le­hetőségekről, azok előnyeiről, hátrányairól. Munkánkban fokozottan próbálunk támasz­kodni a pártcsoportokra, az e formában rej­lő agitációs, vita- és meggyőzési lehetőségek kihasználására. Egy-egy pártcsoport egy szakigazgatási szerv kommunistáit fogja ösz- sze, így teljes mélységben adott a lehetőség a politikai célkitűzések, feladatok lebontásá­ra. Az egyes pártmegbízatások kiadásánál figyelembe vesszük, hogy azok teljesítése elő­segítse a párttagság politikai tájékozottsá­gának növelését, a párttagok hivatali fel­adatainak politikai oldalról történő megkö­zelítését, tisztábban látását, az összefüggések megértését, s e feladatok színvonalasabb megoldását. A híuüi^li alapszervezetek alap- lllVdlűIi vető feladatait tehát az alapos politikai, szakmai tájékozódásban, a színvonalas, rendszeres és reális tájékoz­tatásban, a meggyőző propagandamunkában, a jogszabályok kulturált, jogpolitikai elvek­nek megfelelő alkalmazásában, ennek érde­kében a nyugodt politikai, munkahelyi lég­kör biztosításában, a megfelelő munkakö­rülmények megteremtésének elősegítésében látjuk. A célok eléréséhez folyamatosan kell fejlesztenünk belső szervezeti életünket, ele­meznünk a politikai munkánk tapasztalatait, eredményességét, módszereink alkalmassá­gát. Ezért kísérjük figyelemmel a NÓGRÁD- ban folyó vitát a pártmunka módszereiről. Dr. Adamkó István alapszervezeti titkár \7 aratás befelezte vei az alsóioldi termelőszövetkezetben megkezdték a tarlók tárcsá­zását. Dulionyi János K 700-as munkagéppel végzi a talaj megmunkálását. — Fotó: Syurkó — Jugoszlávia íny ír csata hit szakaszban Az első pillantásra drámai­nak, vagy elkoptatott hírlap­írói zsargonnak tűnhet a cím­ben szereplő harcias kifejezés. Ám a jugoszláviai sajtó drá­mai szóhasználata ez esetben helyénvaló. Az általánosság­ban is nehéz gazdasági hely­zetben különösen jelentős, hogy az ország kenyerét ha­zai termésből teremtsék elő. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az idén a szó szoros értel­mében létszükséglet: Jugoszlávia a jelentősebb búzatermesztő országok közé tartozik. Némely területein a hozam eléri a nemzetközi él­vonalat; az országos átlag alapján Jugoszlávia a világ- ranglista 9—10. helyén áll. De a fogyasztás szempontjából is előkelő helyet foglal el. A la­kosonként számított évi 190 kilogramm búza azt jelenti, hogy az ország élelmezésé­ben még mindig a kenyér adja a kalória 40 százalékát. A kisbirtokok hozama erősen ingadozik, márpedig a ter­mőföld 88, az állatállomány 83 százaléka mintegy három és fél millió magángazda ke­zében van. Ide vezethető visz- sza déli szomszédunknál a „kemény” valuta időnkénti feláldozása a közellátás érde­kében. Érthető volt tehát a foko­zott várakozás az idei ter­méseredmény iránt. Az utób­bi hónapok gazdasági hírei után megkönnyebbülést vál­tott ki, amikor ismeretessé vált, hogy a búzatáblákról 5,1 millió tonnányi termést ta­karítottak be, megközelítve az 1977. év 5,3 milliós re­kordját. Az élen ismét az ország éléskamrája, a Vajda­ság áll 1,5 millió tonnát meg­haladó hozamával. Ez a tava­lyinál százezer tonnával több. Szerbiában 1,4, Horvátország­ban 1,1 millió tonna kenyér- gabona termett. A csata első szakasza tehát eredményes, a teljes sikerhez ennyi azonban kevés. A kö­vetkező ütközet a felvásárlás „frontján” várható. Az or­szág szükségletét bőven fe­dező kenyérgabona nagy ré­széből ugyanis nem kenyér, hanem takarmány lesz. Egye­dül a Vajdaság kivétel: a termelők a búza 94 százalé­kát átadták a malmoknak. A felvásárlási arány a köztár­saságokban messze elmarad a vajdasági tartományétól. Horvátországban a termés 55, Szerbiában pedig mindössze 23 százaléka kerül a malmok­ba. Az utóbbiban sok terme­lő foglalkozik állattenyésztés­sel. s amíg a kukoricát le nem törik, a búza sorsa bizonyta­lan. Belgrád, 1982. augusztus 10. Kopreda Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents