Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

Minőségjavító intézkedések A Váci Kötöttárugyár pász­tói gyáregysége 130 millió fo­rint értékű terméket állít elő as idei év második felében. Az első hét hónapban valamelyest elmaradtak a normaóraterv teljesítésétől, s ennek elsősor­ban a hazai piac látta kárát. Ezekben a hetekben azzal is kárpótolják'a belföldi vevőket, hogy az eddig megszokottak­tól színesebb, igényesebben dí­szített termékeket készítenek Számukra. A felnőtt- és gyer­mektréningekre egyképpen vonatkozó stílusváltás a gyár hosszas igényfelkeltő munká­jának mostanra beérett gyü­mölcse. A nyugati piacokra már régóta olyan termékeket ké­szít a pásztói gyáregység, me­lyekre a változatos, munkaigé­nyes kivitel a jellemző. Július utolsó hetében is három ex­portszállítmány hagyta el a gvárat nyugatnémet vevőnek címezve. A csaknem tízezer darabon túl egy ezergarnitú- rás tételt is készítettek, me­lyet mintaként szánnak az új vevőnek ígérkező Adidas cég­nek. Ha a vevő ízlésének meg­felelnek a próbagyártás során előállított kocogógamitúrák, még az idén nagyobb rendelés váható belőle. Az év hátralévő részében » minőség javítása is a ’ leg­fontosabb teendők közt szere­pel. Az első hat hónapban az első osztályú termékek ará­Munka szerinti elosztás elosztás szerinti munka? Beszélgetés borsodi Bélával használják nya a tervezett 92 százalék he- el a kelméről a véletlenül rá­lyett csak 91 százalék volt — került olajos szennyeződéseket, zömmel kelmeeredetű hibák Az alapanyag utólagos renbe- miatt. A gyár központjában hozatala nem okoz gondot a intézkedéseket tettek a jobb pásztóiaknak: külön fölkészül- minőségi kelmék ügyében, a tek arra hogy ez az eseten- pasztói gyáregységben pedig , . . új fajta, megbízható folttisztítót kenU munka ne a szalagon szereztek be, aminek segítségé- dolgozó, teljesítménybéresek vei nyom nélkül távolíthatják eredményét rontsa. Munkásarcok ivek és változások Látványnak is szép! Három, kék-fehérre festett kombájn kapaszkodik felfelé a dombon sárgálló búzatáblá­ban, s kékes füstjük szétte­rül a levágott rendek felett. Az elöl haladó aztán eltűnik a hajlatban, de tíz perc son telik bele, s már jön vissza­felé a túloldalon. Az eről­ködő motorok fojtott dübör­gését fölkapja, • messzire vi­szi a fel-fel támadó szél, ■ véli az ember: még azok is hallják, akik távcsővel is alig láthatóan hajolnak ki a ga- lyatetői kilátó tornyának er­kélyén. Persze, nem lehet így, hiszen nagy a távolság innen odáig, a mátramind- szenti határtól. Lankadatlanul róják a kö­röket a kombájnok, s aki né­zi, belefeledkezik a látvány­ba. — De sok aratásban is vet­tem részt! — mondja Sarka- di Ernő. — Igaz, rég voltak már azok az idők, de elfe­ledni őket nem tudom soha­sem. Tudja, milyen csodá­latos dolog a hajnal harmat­jában megállni a búza szé­lén, s elfigyelni a tömött, érett, hajladozó kalászten­gert...? Kézbe venni, mairizs- gatni a bamálló szemeket. És megkóstolni: vajon milyen liszt lesz belőle? Állunk a poros dűlőút szé­lén, s eszembe jut: — Honnan tudja maga eze­ket? Hiszen (mondták) az egri bútorgyár osztályvezetője. Elmosolyodik: — Most az vagyok. De ne higgye, hogy világéletemben ebben a beosztásban létez­tem. * Cigarettára gyújt, gondo­san eltapossa a gyufaszálat és mesélni kezd. — Tudja, 1950-ben nálunk, Nógrádban Is kezdtek meg­alakulni a gépállomások. Ak­koriban roppant nagy szükség volt reájuk, mert a hagyomá­nyos kaszás, ekés módszerrel képtelenség lett volna lépést tartani az igényekkel. Már­pedig a magyar ember csak akkor nyugodt, ha van ke­nyere. Kilenc helyen: Bérce­ién, Erdőkürtön, Érsekvadker- ten, Kisorosziban, Kistere- nyén, Mohorán, Pásztón, Szé- csényben és Tolmácson jöttek létre ezek a bázisok, akkor még bizony eléggé szedett- vedett-öröklött gépállomány­nyal. Voltak szép számmal amerikai ' gyártmányú Fordso- nok, Cor :"kek, Sztalinyecek. Hofferek. Meg biztos, maga Is emlékszik a kőrmöstrakto- meg, mert 1976-ban már Szol- rokra, a cséplőgépekre... Gye- nők lett a központ. Oda meg rekkoromban de sokat húz- már, megszokva Dobó váro- tam a töreket lei a masina sát, nemigen akaródzott „át- alól. Szinte azóta is érzem települni”. Maradtam, s let- hóröman az izzadságba bele- tem az Agria Bútorgyár ké- ivódott por csípését. reskedelmi osztályvezetője. Ösztönösen megtöri! hóm- — De — miként látom — lókét, pedig itt álldogálni nem birja ki Nógrád nélkül- Hltfca a. a hetem, aml- fwmllat lengedez a hegyek koc vissza ne jönnék. Hiszen *,**. . annyi szál köt ide. Sok a meCalakS* «_ 36 barát> ** ismea'6s’ » érú»­megalakult a gépállomások kelnek az itteni történések, megyei igazgatósága, az öreg .... , , . , Szomszéd József volt a veze- ~ Mlként * mindszenti ara­tője, én meg a főkönyvelő. ^ • — Akkor, a sok szám kö- _ j8-, Elhiszi, hogy az zött nemigen maradhatott ide- ?‘í<l!T'ek fűrészporában is gya- je aratáskor nézelődni... — Ne higgye! Nem volt az akkoriban irodakukac-munka! Nagy munkák idején hajnal­ban keltünk és jártuk a vi­déket Intézkedtünk, szervez­tünk, hogy rendben menjenek a dolgok. Sokszor volt úgy, hogy a keresztek árnyékába dőlva ittuk meg a kortynyi aratópálinkát és ettük meg a Népboltban vett kenyeret, sza­lonnát, kolbászt, csípős pap­rikát, mikor mi került. — De nincs már se búza­kereszt, se aratópáltaka... — ... És gépállomás. Ahogy erősödtek, stabilizálódtak a téeszek, az állami gazdaságok, úgy szűntek meg egymás után. Példaként, 1968-ban, amikor a nagy „fölrobbanás” meg­történt, a szécsényit átvette az ELZETT Zár- és Lakatgyár, a kisterenyeit a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a pásztói­ból pedig megalakult az Él­gép 5. számú gyáregysége. A tolmácsi pedig a Finomkerá­mia Ipari Művekhez került — igaz, a napokban ezt is fel­oszlatták önálló vállalatokra —, s lett belőle Gránit Csi­szolókorong- és Kőedénygyár néven olyan egység, amely, ha jól tudom, immáron tizen­egyedik alkalommal nyerte el a Kiváló címet. Egyébként az igazgatója, Szőke Gyula, an­nak előtte a gépállomás ve­zetője volt... Elhiszi, jó neve­lő iskola volt az a traktoros­kollektíva. Valamelyik nap is, ott jártam Balassagyarma­ton, a kábelgyárban, s kit láttam? Régi erdőkürti trak­torost, akiről kitűnt: az egyik legjobb szocialista brigád ve­zetője. — És a maga sorsa hogy ala­kult? — Az igazgatóság megszűn­tével a pásztói Mezőgéo Vál­lalathoz kerültem, amit az­tán Egerhez csatoltak. A fo­lyamat azonban nem állott; korta gondolok a hajdani cséplőgépből kiszálló pelyvá­ra...?! Előre néz, fel a domboldal­ra, ahol ki tudja hányadik körüket róják a kombájnok... Karácsony György — Vannak az érdekérvénye­sítésnek túlzásai, vadhajtásai Alapelv társadalmunkban, hogy ki-ki tehetsége szerint len jövedelemhez dolgozik, s munkája alapján részesfii a javakból. Az alap- feL Hogyan? elv gyakorlatba tétele állandó erőfeszítést, megújulási kész­séget követel, így csaknem mindig izgalmas kérdés. A Pénz­ügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni intézményének tíz- is. Ha ezt a hiányszakmákba a eves fönnállása alkalmából egy előadássorozat keretében valósítják meg, akkor objek- dr. Borsodi Béla docens mondta el a munka szerinti elosz- tív alap áll rendelkezésükre, tás Időszerű mozzanatairól véleményét. A rövid ismertetés- De előfordulhat, hogy csak ben több olyan részletet érintett, amelyekkel kapcsolatban nagyszájúság, dörzsöltség hú- nem hiábavaló egy-két réteggel mélyebbre ásni. zódík meg a háttérben. Ügy tűntetik föl tevékenységüket v , __i- mintha más nem tudná elvé­g ezni. Vagy ha szorít a határ-; idő: „Jó, jó, főnök, nagy meló,' ráhajtunk; de csak ha ráígér!” szem* — Mint említette: a munka hezífi a szerinti elosztás tendencia, te- vényesülését, hogy hát ritkán valósul meg kris- munkahelyen a vezetés nem tálytlszta formában. A mai nőtt még fel a tennivalók vl- K-iv,ao,„áiv,atAií. magyar gyakorlat hol áll az lágos megfogalmazásához, és zökkenők: képest?66 M P -ft“lÜ! hó elején lazsálás, hó végén túlóralehetőség. Ezek ellen az üzemi demokrácia kiteljesíté­— A munka szerinti elosz- lektívák jól tudják, ki mennyi tás fő nehézsége abban rej- és milyen munkát végez. Az . ük, hogy a munkát nem tud- értékítéletüktől eltérő elosztá- _ juk elvont módon mérni. Mé- si arány jelentős fék a gazda­rés után lehetne munkákat Ságban, a hatékonyság fokozá­sé, a közösség ereje az orvos-. — Mint elmondta előadásá­ban: egyes dolgozókat a „na­összehasonlítani és egzakt mó- sának gátja. Tipikus példa az ffyobb bér — nagyobb társa­don hozzárendelni a pénzt. A aránytalanságra a beosztott dalmi elismerés" késztet „túl­klasszikus mérce az idő volt, műszakiak helyzete, amely né- zo.lt. érdekérvényesítésre”, de ez nem tesz különbséget a hány egyetemen már beiskolá- miképpen történhet? munkák bonyolultsága közt. zási problémákat is okozott. El — A bér nemcsak a megéW Hogy egy vad példát mond- — Említette dolgozatában, ke^s. főétele, hanem a társa­jak: más egy kéményseprő és hogy egyes hiányszakmákban más egy űrhajós egyórai az „erőpozíció” a munkaválla- munkája. Kísérleteztek ugyan lók oldalán áll, s ez okoz a ergonómiai, fiziológiai móré- munka és a bér között arány­sekkel, de ezek csak a szer- talanságot. Lehet-e a „hiány- vezetre gyakorolt hatást mé- szakemberek” között bérben rik, nem a munkát Egyik em- differenciálni? bér ugyanazt a munkát élén- — Ezt meg is oldják azokon kebb szívveréssel végzi, mint a helyeken. De elfogadott ta- a másik, de az eredmény pasztalat, hogy bizonyos élet- ugyanaz. Így a mérések pon- színvonal fölött már kicsi a tatlanok. Mégis a Magyaror- jelentősége a pénzzel való ösz- szágon alkalmazott munka tönzésnek. Amire húsz évvel szerinti elosztás sokat fejlő- ezelőtt száz forinttal rá lehe- dött az utóbbi másfél évtized- tett venni valakit, ahhoz, ma ben. A működő mechanizmus ötszáz forint is kevés lehet, a korábbinál szélesebb teret Vizsgálódásokból kiderül, hogy inkább csak utalok, mert ne- enged az áru- és pénzviszo- a munkahelyet változtatók héz kérdés, nyok törvényei érvényesülésé- többsége nem a kis fizetést hez. Ez lehetővé tette, hogy a jelöli meg fő okként, hanem munka szerinti elosztás ösztön- a munkahelyi légkört, a kö- ző funkciója megerősödjön — rülményeket. A bér csak a bár ez még korántsem kitelje- harmadik, negyedik helyen áll. sedése ennek a fontos szerep- — Idézett egy könyvet, nek. amelynek szerzői szerint: „a dolgozók nagy csoportjai ér- — Egy kabarétrefa szerint a dekérvényesítési képességgel munka szerinti elosztásnál ne- rendelkeznek." Még szerencse! ha jellemzőbb az „elosztás sze- § ezt teljesítménytől függet- rinti munka*. Tanári pozíció­ból nézve: nagy féknek lát­dalmi elismerés formája isi Rangot jelent a? órabér: „én harmincforintos ember va­gyok, te csak húszforintos!’* Régebben a tisztviselők rang­ját a fizetési osztályba soro­lás adta meg. Ezért a rangért is sokan törekednek fizetésük felsrófolására... — Ka ezt több, jobb mun­kával teszik, mi a baj? — Nem biztos, hogy jobb munkával teszik. Megeshet, hogy „rámenősséggel”, vagy azáltal, hogy valakinek jő kapcsolatai vannak. De erre — Csak fizikai dolgozók próbálkozhatnak „túlzott ér­dekérvényesítéssel”? — Nem. Minden dolgozói kategóriánál fölléphet hason­ló, ha a helyi viszonyok azt „vezérlik”, ha a munkahelyi demokrácia „biceg”. Jó meg­oldás ebben a kérdésben is a közéletiség aktivizálása. Molnár Pál szik gazdaságunkban az elosz­tás néhány esetleges torzulá­sa? — Évtizedekkel ezelőtt, az Ideológia félreértelmezésével tért hódított az egyenlősdi szemlélet. Ez a tendencia tor­zított az elosztás gyakorlatán. Később az üzemi demokrácia kibontakozásával kerekedtek viták a bérezés körül is, és ezekben — részint a korábbi túlhajtott munkaverseny és sok indokolatlan normarendezés emléke miatt — nem minde­nütt sikerült egészséges ará­nyokat kialakítani. Ma is ne­Öj építőanyag Leningrádi kutatók új épí- őrölt por vízzel keverve meg­tőanyagot kísérleteztek ki, köt, keménnyé válik, mint a nefeliniszap és azbeszt fel- , használásával. Az ütőpálcás aprítógépben előf oszlatott az- Az így előkészített nyers- besztből és az őrölt nefelin- anyagkeveréket megformázzák, iszapból az első lépésben híg majd autoklávba 100 C-fok vizes szuszpenziót készítenek, felett, telített vízgőztérben szi- amelyet azután ultrahanggal lárdftják. A vizsgálatok tanú­kezelnek. Az ultrahang az az- sága szerint ez a termék 30 besztszálakat tovább foszlatja, százalékkal szilárdabb, mint a a nefeliniszap szemcséit pe- vegyi úton aktivált nefeün- dig hidraulikusan aktiválja, iszapból készült bármelyik azaz a kezelés után finomra termék. A jelen és a jövő összhangja Ipari termelésünk az első fél évben két százalékkal haladta meg a múlt év hasonló időszakának színvonalát. Minthogy az ipari létszám 2 százalékkal csökkent, a mun­katermelékenység 4 százalékkal nőtt. A nem szocialista export viszont kevesebb volt a tervezettnél. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ipari teljesítmény nem nőtt olyan mértékben, mint azt a gazdasági egyen­súly javítása szükségessé tette volna. A Központi Bizottság és a kormány felismerve a ki­alakult fejlődési irányzatokat, a külgazdasági egyensúly javítása érdekében gyors és rendkívüli lépéseket határo­zott el. Ezeket tükrözik a Központi Bizottság június 23-i határozatai, valamint a kormány új intézkedései, amelyek ma már jól körvonalazható csomagtervet alkotnak. A kormányintézkedések fő célja a belföldi kereslet mérséklése, az exportárualapok bővítése. Az ezeket szol­gáló intézkedések egyrészt a gazdasági szabályozók me­net közbeni változtatásában, másrészt az operatív döntések elszaporodásában jutnak kifejezésre, s ezzel a vállalatok­nak a korábbiaknál lényegesen szigorúbb feltételek között kell gazdálkodniuk. Egyre inkább saját bőrükön érzik a világgazdasági helyzet alakulását. Az említett csomagtervben foglalt Intézkedések (a nye­reségadó-alap növelése, a beruházási illeték, a tartalékalap­felhasználási szabályainak módosítása, a támogatások szi­gorítása, az egyes kamatemelések stb.) differenciáltan érin­tik a gazdálkodó szervezeteket. Azok, akik a jövőben is gazdaságosan exportálnak, tehát versenyképességüket nö­velni tudják előnybe kerülnek azokkal szemben, akik „cso­dára várnak” és nehéz helyzetükben az állami mentőövre számítanak. Napjainkban az operatív intézkedések a megszokott­nál gyakoribbak. Ezzel összefüggésben Havasi Ferenc, az MSZMF KB titkára előadói beszédében az említett ülé­sen leszögezte: „..optimális pontosságra kell törekednünk a szabályozásban, s ha a gyors megvalósítás néha igényli — sajnos igényli —, akkor gazdaságirányítási rendszerünk j'Hegébe nem teljesen Illeszkedő eszközök alkalmazására is rákényszerülhetünk. Hangsúlyozom azonban, hogy ezt nem jókedvünkből, hanem szükségből tesszük”. Rámuta­tott arra is, hogy „Továbbra is meggyőződésünk azonban, hogy hatékony .tervgazdálkodást, töretlen - gazdasági fejlő­dést csak gazdaságirányítási alapelveink következetes, gya­korlati alkalmazásával, hatásainak kiteljesedése révén tu­dunk elérni”. Világosan kell látni, hogy a jelenlegi helyzetben rend­kívüli intézkedésekre is szükség van. De az is egyértelmű, hogy ezeket nem szabad a törvény rangjára emelni, hi­szen ez esetben — a vállalatok önállóságát csorbítva — gazdasági fejlődésünk egyik mozgatójáról, a vállalkozás­ról, a kezdeményezőkészségről mondanánk le. Kettős szorítás nehezedik gazdaságunkra: egyidőben kell megbirkózni jelenlegi gondjainkkal és kialakítani a gazdasági növekedés új pályáit, amelyek lehetővé teszik a gazdasági haladást, az anyagi felemelkedést. A változat­lan és helyes távlati célok és a mindennapi feltételekhez való alkalmazkodás összhangjának megteremtése nagy erő­próba elé állítja a gazdaságirányítást. Már dolgoznak a szakértők a gazdaságirányítási rendszer, a szabályozás, a népgazdasági tervezés, a szervezeti és intézményi rendszer fejlesztésén Az elmúlt években is tettünk lépéseket a reform kiterjesztése érdekében: ilyen volt például az 1980- bs bevezetett új árrendszer, a támogatás mérséklésének határozott törekvése, illetve annak a differenciált fejlesz­tés szolgálatába való állítása, az árfolyam-politikának a vállalati gazdálkodásban betöltött szerepének erősödése, a vállalati és vállalkozási formák kiszélesítése, az intézmé­nyi rendszer bizonyos mértékű átalakítása. E lépések ered­ményeként a gazdálkodás minden területén erősödött a ha­tékonyság szemlélete. A Központi Bizottság júniusi határozata egyértelműen leszögezi a gazdasági reform fejlesztésének legfontosabb irányait, valamint azokat a feladatokat, amelyek a válla­lati gazdálkodásban, a szervezeti és intézményi rendszer fejlesztésében, a termelési erőforrásokkal való gazdálkodás­ban, a tervezésben, a szabályozásban megoldásra várnak. Ez is kifejezi azt az örök közgazdasági igazságot, hogy amikor a legbonyolultabb az aktuális gazdasági helyzet, akkor van legnagyobb szükség a hosszabb távra szóla át­fogó jellegű fejlesztési koncepciókra. W. L I NÓGRÁD - 1982. augusztus 7., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents