Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-31 / 203. szám

Az első kohónál Minden nagy építkezésen egymáshoz hasonló hétközna­pok követik egymást, utánuk azonban — ahogyan a futó el­ér a célszalaghoz — elérkezik az üzembe helyezés napja-... Az első kohónál kézről kéz­re járt a röplap a felszólítás­sal: „Vasat!” Mindenkit sür­gettek, és mindenki sietett, az emberek nem is mentek, ha­nem futottak; ha a fáradtság­tól leragadt a szemük, azt már megbocsáthatatlannak, szé- gyelni való álomszuszéknak tartották! Jöttek az érccel meg­rakott vagonok Magnyito- gorszkból és Temir-Tauból. hozták a mangánt Csiaturiból, és az emberek kézi erűvel etették a kohót koksszal és tűzifával. 1932- április 3-án reggel hat óra harminc perc­kor került sor az ciső csapo- lásra. Végre folyt már a szi­bériai vas, és az emberek nem akartak szétoszlani, úgy néz­ték tüzes folyamát, lankadat­lan munkájuknak ezt a nagy jutalmát, és ez a lelkesült, új- jongó ünnep további erőt adott nekik, hogy a fáradtság ne győzze le őket. Volt aztán még két dátum, meg két ideges, boldog nap: szeptember 19-én adta a rrar- tinkemence az első kuznyecki acélt, november 5-én pedig a kuznyecki előnyújtósorrél le­gördültek az első bugák — és másnap elkészültek az első szibériai gyártmányú sínek. A stilisztika fülét bizonyára bántja, hogy minduntalan ide­tolakszik ez a szó: első, de nem kell, és nem is lehet pon­tosabb szinonimát találni, amely ilyen egyszerűen és rö­viden kifejezné a lényegét an­nak, ami akkor Szibériában végbement. Minden újszerű volt, addig ismeretlen: első! Technikai forradalom höm- pölygott át az Urálon, és mind, ami ezt követően, sok évvel később létrejött — a hatvanas évek grandiózus tervei és tel­jesen korszerű, vállalatai, a termelőerők elhelyezésével kapcsolatban a hetvenes-nyolc­vanas évekre kidolgozott meg­oldások — csak azért volt le­hetséges, mert a harmincas években kiépült az urál—kuz­nyecki iparvidék, a Szibéria iparosítását szolgáló sok más kezdeményezés alapja. Bargyin és Everhard' vitáját két eszes és közvet'en ember barátságos szóváltásának te­kinthetjük. Lényegében azon­ban mély és elvi vita volt: elég erős-e a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a népi kezdeményezés, a forradalmi öntudat ahhoz, hogy eljussunk arra a legmagasabb színvonal­ra. amelyet a tőkés termelési mód el^rt. Annál is inkább, mivel ha elérjük ezt a szintet, az egyben azt is jelenti, hogy megmutatkozik a fölényünk vele szemben, és majd meg is haladjuk. Az amerikai mérnö­köt nem vádolhatjuk elfogult­sággal: ő a gyakorlatból in­dult ki, ítéletei józanok vol­tak, logikája hibátlan. Arra nem volt még példa, hogy ron­gyos, tanulatlan emberek gé­pek nélkül felépítsenek egy elsőrendű kohászati gyárat. Egyiptomi piramisokat igen, Szuezi-csatornát szintén, de gyárat?! Szibériában?!-.. Szibéria kohászati óriása hu­szonhárom hónap alatt épült fel. A külföldi tanácsadók és a szakemberek kénytelenek vol­tak megváltoztatni azt a vé­leményüket, hogy az eredmé­nyek a lehetőségektől függe­nek, el kellett gondolkozniuk egy új kategórián, azon, ami a lehetőségeken felül van, és ami az első ötéves terv építke­zésein született meg az em­berek szocialista közösségéből. Nem mindjárt értették ezt meg, de még az olyan éles eszű szkeptikus is, mint Mr. Everhard, érzett olyasvalamit, amit még nem tudott megfo­galmazni, és amikor visszaem­lékezéseiben erről szólt, in­kább megkerülte az okokat és csak a következményt említet­te: „Nem tudok még egy olyan kohászati üzemről, amelyet ennyire rövid idő alatt és olyan távoli helyen építettek volna fel, mint a kuznyeckit.” A kuznyecki munkálatok je­lentették az első kísérletet a keleti területek komplex ki­aknázására: a tervezők tapo­gatózva, előzetes számításokra és feltevésekre támaszkodva igyekeztek úgy elhelyezni az üzemeket, hogy ebtői a jövő-, ben harmonikus iparvidék alakuljon ki, ahol az egyes ter­melési ágak kölcsönösen ösz- szefüggnek, kiegészítik egy­mást, és közös közlekedési és hírközlési rendszer szolgálja ki őket. Korszerűen felszerelt, nagy szénbánvák épülték, üzembe helyezték a híres urá­li gépgyár műhelyeit, a szov­jet ipar kezdett hazai gyáit- mányú előnyújtó- és henger­sorokkal, kohoberendezések- kel és kokszokkal dolgozni. Cseljabinszkban elkészült a traktorgyár, az első szibériai lánctalpas traktorok már ott hagyták nyomukat az szibériai földeken. A gépek körül még érdeklődő, izgatott parasztok tolongtak, és a fiatalok, a legelszántabbak — traktortan- lyamra jelentkeztek. Vegyipari vállalatok épültek, rekonstru- folyamra jelenkeztek. Vegyipari régi városok, és új munkáste­lepülések létesültek — a terv­szerű. szocialista építés meg­mutatta, mire képes- Kemerovóban kokszkémiai és nitrogénműtrágya-kombiná­tot, műanyaggyárat telepítet­tek. Irkutszkba nehézgépgyárat, és itt épült meg a Szovjetunió első csillámfeldolgozó üzeme: Verhnyeugyinszkban hatal­mas mozdony- és vagonjavító létesült. A Léna erdő borítot­ta felső szakaszáról fából épült dereglyék úsztak lefelé a fo­lyón, nyolc-tíz dereglye is jött együtt. Vízsugárral műkö­dő bányászati fejtőgópek, kot­rógépek, villamos meghajtású aranymosó gépek szerelési egységeit hozták vékony desz­ka- és ponyvatető alatt, egé­szen Bodajboig, a lénai arany­bányákig szállították őket. Ismeretlen úticéllal Arafat elutazott Libanonból Hétfőn délelőtt egy görög hajó fedélzetén ismeretlen úticéllal elhagyta Bejrutot Jasszer Arafat, a PFSZ vb- elnöke. A palesztin vezető francia idegenlégiósok, ame­rikai és francia tengerészgya­logosok, a libanoni hadsereg katonái, és a saját testőreinek erős biztonsági kíséretében érkezett a libanoni főváros ki­kötőjébe, rövid búcsúbeszédet mondott, majd felszállt a ha­jóra, amely röviddel ezután kifutott a tengerre. Libanoni és palesztin for­rások meg nem erősített ér­tesülése szerint Arafat elő­ször Görögországba utazik. Búcsúztatására megjelent több ismert baloldali és mu­zulmán libanoni* vezető, a li­banoni kormány néhány tag­ja, a PFSZ több magas ran­gú személyisége, s ott volt Franciaország libanoni nagy­követe is. A kikötőben a pa- lasztinok vörös, zöld, fehér és fekete zászlaja lobogott min­denütt, s a libanoni baloldal tüzérsége díszsortűzzel búcsúz­tatta a PFSZ vezetőjét. Elutazása előtt Arafat bú­csúlátogatást tett fő libanoni szövetségesénél, Valid Dzsumb- lattnál. a libanoni haladó nemzeti mozgalom vezetőjé­nél. A palesztin vezető Dzsumb- latt után Safik e’-Vazzan li­banoni kormányfőnél is bú­csúlátogatást tett. Harc a terrorizmus ellen Párizsban hétfőn illetékes forrásból közölték, hogy a szombaton letartóztatott ter­roristák ír nemzetiségűek, az 1RA (Ír Köztársasáági Hadse­reg) tagjai, és arra, készülnek, hogy merényletet kövessenek el a hágai brit katonai atassé ellen. Párizsban feltűnést keltett, hegy a letartóztatásokat nem a belügyminisztérium, hanem az Elysée-paiota jelentette be. A francia lapok szerint ez is aláhúzza, hogy a köztársasági elnök milyen nagy jelentősé­get tulajdonít a terrorizmus elleni küzdelemnek — és hogy a letartóztatottak valóban fontos alakjai a nemzetközi terrorizmusnak. A hét végén sikeres akciót hajtottak végre a francia biz­tonsági szervek: a Párizs mel­letti Vincennes-ben szomba­ton este letartóztattak két férfit éá egy nőt, akik a hiva­talos közlemény szerint fon­tos szerepet játszanak a nem­zetközi terrorizmusban. A le­tartóztatottak lakásán tartott házkutatás során robbanóanya­gokat és a nemzetközi terro­rizmusra vonatkozó fontos fel­jegyzéseket találtak. Megemlékezés Szczecinben Az észak-lengyelországi Szczecinben hétfőn hivatalo­san megemlékeztek arról, hogy két évvel ezelőtt ezen a napon, augusztus 30-án írták alá a több mint tíznapos sztrájkot lezáró megállapodást a kor­mány és az üzemközi sztrájk- bizottság képviselői. A két ev­vel ezelőtti esemény színhe­lyén, a Warski hajógyár fő­bejáratánál levő emléktáblá­nál virágcsokrokat helyeztek el az üzem vezetői és az egyes gyárrészlegek küldöttségei. A PAP hírügynökség ez al­kalomból felidézett néhány részletet abból a beszédből, amelyet a megállapodás aláí­rása után mondott az akkor miniszterelnök-helyettesként a kormány tárgyaló küldöttsé­gét vezető Kazimierz Barci- kowski. Az emlékezetes be­szédben a többi között arról szólt, hogy a vezetés minden­képpen a megállapodásban rögzített munkáskövetelések teljesítésére törekszik majd. Egyben hangsúlyozta, a munka jelentőségét, azt, hogy csak azt lehet elosztani, amit megter­melnek. Lengyel lapok az elmúlt két év tapasztalatairól Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Az 1080 nyarán lezajlott til­takozó akciókról, a nyár végi társadalmi megállapodások­ról, az azóta eltelt két év ta­pasztalatairól írnak hétfőn a központi lengyel lapok. Emlékeztetnek arra, hogy a hibák, a torzulások ellen fel­lépő munkások tiltakozását jo­gosnak ismerte és ismeri el a személyi összetételében, szem­léletében azóta lényegesen megváltozott párt- és állami vezetés. A Szczecinben, Gdanskban és Jastrzebieben aláírt megállapodások annak idején nagy reményeket kel­tettek: lehetőség mutatkozott arra, hogy az évek alatt fel­halmozódott hibákat végre a vezetés és a társadalom együt­tes erőfeszítésével sikerül ki­küszöbölni. A következő hóna­pokban azonban ennek éppen az ellenkezője történt. A szervezet számos vezető­je, tanácsadója és szakértője, az egész politikai ellenfél — jegyzi meg a Zycie \Varszawy — igen nagy hozzáértéssel ko­vácsolt tőkét a párt- és álla­mi vezetés időnként követke­zetlen magatartásából lépé­seiből. A párt, a kormány, a szejm számtalanszor adta ta­nújelét annak, hogy irányvo­nalként kezeli mindazt, amit a munkások jogos tiltakozásai nyomán a két évvel ezelőtt aláírt megállapodások tartal­maznak — mutat rá a Try bu­na Ludu. A LEMP központi lapja hangsúlyozza: ma, ami­kor továbbra is nehéz a hely­zet, nem az utcai megmozdu­lásokra, „belső emigrációba” vonulásra, passzív szemlélő­désre van szükség, hanem ar­ra, hogy a társadalom minden rétege bekapcsolódjék a veze­tés által is őszintén óhajtott szocialista újjászületési fo­lyamatba, az ország javát szolgáló konstruktív együtt­működésbe. Pihennek az űrhajósok Az egyhetes vendéglátás és a látogató expedíció távozá­sát követő munkák elvégzése után pihenéssel töltötte a hét­főt a Szál jut—7 űrállomás két űrhajósa. Berezovoj és Lebegyev va­sárnap rövid időre elhagyta az űrállomást: a Szojuz T—7 űrhajót helyézték át a Szál jut— 7 hátsó dokkolónyílásától az űrállomás orr-részénél levő „főbejárathoz”. Érne azért volt szükség, hogy zavartalanul tudják működtet­ni az űrállomás hajtóműveit, s újabb utánpótlást szállító Progressz teherűrhajót is fo­gadhassanak. Az átdokkolás- kor az űrhajóval eltávolodtak az űrállomástól, s miután a Szaljut—7 távirányításra 180 fokos szögben elfordult, ismét megközelítették és összekap­csolták vele a Szojuz T—7-et. Az űrből múlt pénteken visszatért három űrhajós, Leo- nyid Popov, Szvetlána Szavic- kaja és Alekszandr Szerebrov továbbra is a bajkonuri űrre­pülőtéren pihen. Túlestek a visszatérés után kötelező or­vosi ellenőrzéseken, s szerveze­tük már szinte teljesen vissza­szokott a földi körülmények­hez. Az orvosok hétfőre már az úszást és a teniszezést is engedélyezték nekik. A leg­alaposabb vizsgálaton Szvetlá­na Szavickaja esett át, s az orvosok maradéktalanul elé­gedettek az eredménnyel. Sokismeretlenes egyenlet A hét vége hírei nyomán immár egyértelmű, hogy a Reagan-kabinet rosszul számolt: túlbecsülte a saját erejét és lebecsülte szövetségeseit. Amerika legtekintélyesebb lap­ja, a New York Times „kormányforrásokból” úgy értesült, hogy most már Washington hajlandó lenne valamiféle kompromisszumra a szovjetellenes szankciók ügyében, mert a nyugati szövetségi rendszer meggyengülésétől tart A jövő majd eldönti: taktikai kiszivárogtatás ez vagy valóságos megtorpanás? Most csak annyi biztos — és ez sem , csekélység — hogy a Fehér Háznak tennie kellett valamit a szövetségi rendszer falán tátongó rések bevakolására. Elég egy pillantást vetnünk a legújabb jelentésekre ahhoz, hogy megértsük: példátlan nemzetközi nyomás nehezedik az Egye­sült Államokra. Útra készen áll Livorno kikötőjében az a hajó, amely a Szibéria—Nyugat-Európa gázvezeték Itáliá­ban gyártott alkatrészeit szállítja a Szovjetunióba. A fran­cia iparügyi miniszter emlékeztette Washingtont arra, hogy „vannak elvek, amelyektől egy tapodtat nem lehet tágítani. Ilyen a nemzeti függetlenség és a megkötött szerződések megtartása...” és ez a vélemény ma már tipikusnak tekint­hető Nyugat-Európában. A hűvös-udvarias Times, Anglia vezető lapja tőle szokatlan ingerültséggel válaszol Bush amerikai alelnöknek arra a megjegyzésére, hogy a gázve­zeték-szankció „az Egyesült Államok vezető szerepéből” következik. „A hatékony vezetéshez a vezetettek bizalma kell. Reagan lerombolja ezt a bizalmat, mert nem vezet, hanem diktál” — írja a Times. Frank Church amerikai ex- szenátor a sorsdöntő választás előtt álló nyugatnémet Hes­sen tartomány székhelyén jelentette ki, hogy Reagan szank­ciópolitikája „önmagában hordozza vereségét”, Tokióban pedig hivatalosan közölték: a kormány nem csupán sza­bad kezet ad a japán vállalatoknak a szovjet üzletekhez, hanem segítséget is. Washington számára most már valósággá kezd válni a mindenkori amerikai kormányok hagyományos lidércnyo­mása: egy japán—nyugat-európai közeledés, az amerikai szándékokkal való közös szembefordulás lehetősége. Olyan lehetőség ez, amit sem Washington, sem Tokió nem szíve­sen kockáztatna meg. Ezért röppentek fel Reagan kompro­misszumkeresésének hírei, ezért indul most japán delegá­ció Nyugat-Európába és Amerikába. Három-, illetve több­ismeretlenes egyenlet ez, amelyet bár már felírtak, még tá­volról sincs megoldva. Harmat Endre Megdöbbenéssel olvasták mindenütt a hírt, hogy az a név, amely évtizedek óta oly sok rádiót és magnót fémje­lez, rossz fénybe került. Gya­korlatilag fizetésképtelen lett az NSZK második legnagyobb elektrotechnikai konszernje, a százesztendős és a , leány vál­lalataival 130 ezer embert fog- ialkoztató AEG-Teiefunken. Vajon ebből a 130 ezerből a megindult szanálás után mennyinek lesz munkahelye? Éppen envatt fáj most a nyugatnémet .kormány feje. Az ilyen óriás, patinás, világhírű cég összeomlása már nem egy a sok csőd között. Nemzeti ügy. Bár senki nem állítja, hogy a Schmidt—Genscher kormány a felelős a dologért, mégsem jött jól neki politikai szempontból ez az újságok el­ső oldalát elfoglaló, vastagbe­tűs címekkel közzétett csődel­járás. Tovább rontja a köz­hangulatot, amely egyébként sem túl barátságos mostaná­ban a kormányrudat tartó szo­ciáldemokraták és kisebbik partnerük, a szabaddemokra­ták iránt. Nyárutói gyorsfénykép Telefunken és politika NÓGRÁD - 1982. augusztus 31., kedd ha ma választanának... Nyárutói gyorsfényképnek nevezhetjük azt a felmérést, amelyet legutóbb végeztek az NSZK-ban. Azt kutatták, mi­lyen most a politikai hangu­lat? A különböző közvéle­ménykutató intézetek által ismertetett adatok alig térnek el egymástól. Ha összevetjük őket, a kép a következő: a jelenleg kormányzó koalíció, amely a parlamentben több mint egy évtizede jelentős többséget élvez — lecsúszott a listán. Ha ma lenne válasz­tás a szociáldemokraták mind­össze 32 százalékot kapná­nak, a szabaddemokraták 8— 10-et. Nagy ellenfelük a jobb­oldal legalább ötvenet és ab­szolút többséggel átvehetné a hatalmat. A környezetvédő zöldek 6—8 százalékkal beke­rülnének immár a bonni par­lamentbe is. Vajon tartós politikai átcso- portitásnak vagyunk tanúi, olyan jobbratolódásnak, amely a kereszténydemokratákat segí­ti ismét nyeregbe, vagy re­ménykedhetnek még a szoci­áldemokraták? A közvéle­ménykutatáson kívül is sok jel vall arra, hogy az a több­ség, amely jó egy évtizedig a szociálliberális kormányt tá­mogatta és négy általános vá­lasztáson hatalomra segítette, olvadóban van. Számos kiáb­rándult szavazó és párttag el­fordul tőle. Viszont a jobbol­dal arra törekszik, hogy egy­maga túlszárnyalja versenytár­sait és abszolút többséget kap­jon, vagy legalább magához édesgesse a szabaddemokratá­kat, így vehesse át a kormányt. Tovább bonyolítja a helyze­tet, hogy a világméretű válság és a honi problémák mélyülé­se megosztja a szociáldemok­rata pártot. Csalódott hívei­nek egy része átpártol a „zöldeknek” é$ „alternatívok­nak” nevezett új csoporthoz, amelyeket lényegében balolda­linak tekinthetünk. HÁROM NAGY GOND Marad végül még egy kér­dés: miért ez a változás? Há­rom nagy gond van, amely­nek szorító kérdéseire nem tud megfelelő választ adni a jelenlegi kormány: 1. a gaz­dasági válság, benne a csőd­sorozattal, s a munkanélküli­séggel; 2. a szociális juttatá­sokat korlátozó fegyverkezés; 3. az enyhülés sorsa. Tévedés ne essék, nem azért van hangu­latváltozás, politikai átcsopor­tosulás, mert a jobboldal min­derre válaszolni tud. Szó sincs róla. De az elbizonytalanodás — s ma ez jellemzi az egész nyugatnémet politikai tájat — az ő malmukra hajtja a vi­zet. S ha már egyszer felülke­rekedhetnek, bármily gyorsan bokövetkezoék a választó tö­megek kijózanodása, évekig tartana, amíg ismét érvénye­síthetnék véleményüket, VÁLTOZÁS, DE MILYEN? A jelenlegi bizonytalanság­ban tehát — jószerével — el­sősorban parlamenti-taktikai húzásokban bízhatunk, s itt a döntő szp a szabaddemokra­táké lehet, ök mind tisztáb­ban látják, hogy súlyuk meg­nőhet, országosan a mérleg nyelvét játszhatják, s hogy egyáltalán nem mindegy, vé­gül melyik oldalra állnak: ma­radnak-e a balon, vagy át­pártolnak jobbra? A közelgő hesseni tartomá­nyi választáson sok minden kiderül- Hans-Dietrich Gen­scher, a szabaddemokrata párt országos elnöke, a hesseni vá­lasztási hadjáratot ' megnyitó beszédében egyelőre kétértel­műen mondta: „Mi változást kovácsolunk ki.” Arra persze nem válaszolt, hogy taktikai változásra gondol-e a balol­dallal együtt, vagy stratégiai változásra a jobboldal ölén? Hessenben hamarosan kide­rül. T. L

Next

/
Thumbnails
Contents