Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
Az első kohónál Minden nagy építkezésen egymáshoz hasonló hétköznapok követik egymást, utánuk azonban — ahogyan a futó elér a célszalaghoz — elérkezik az üzembe helyezés napja-... Az első kohónál kézről kézre járt a röplap a felszólítással: „Vasat!” Mindenkit sürgettek, és mindenki sietett, az emberek nem is mentek, hanem futottak; ha a fáradtságtól leragadt a szemük, azt már megbocsáthatatlannak, szé- gyelni való álomszuszéknak tartották! Jöttek az érccel megrakott vagonok Magnyito- gorszkból és Temir-Tauból. hozták a mangánt Csiaturiból, és az emberek kézi erűvel etették a kohót koksszal és tűzifával. 1932- április 3-án reggel hat óra harminc perckor került sor az ciső csapo- lásra. Végre folyt már a szibériai vas, és az emberek nem akartak szétoszlani, úgy nézték tüzes folyamát, lankadatlan munkájuknak ezt a nagy jutalmát, és ez a lelkesült, új- jongó ünnep további erőt adott nekik, hogy a fáradtság ne győzze le őket. Volt aztán még két dátum, meg két ideges, boldog nap: szeptember 19-én adta a rrar- tinkemence az első kuznyecki acélt, november 5-én pedig a kuznyecki előnyújtósorrél legördültek az első bugák — és másnap elkészültek az első szibériai gyártmányú sínek. A stilisztika fülét bizonyára bántja, hogy minduntalan idetolakszik ez a szó: első, de nem kell, és nem is lehet pontosabb szinonimát találni, amely ilyen egyszerűen és röviden kifejezné a lényegét annak, ami akkor Szibériában végbement. Minden újszerű volt, addig ismeretlen: első! Technikai forradalom höm- pölygott át az Urálon, és mind, ami ezt követően, sok évvel később létrejött — a hatvanas évek grandiózus tervei és teljesen korszerű, vállalatai, a termelőerők elhelyezésével kapcsolatban a hetvenes-nyolcvanas évekre kidolgozott megoldások — csak azért volt lehetséges, mert a harmincas években kiépült az urál—kuznyecki iparvidék, a Szibéria iparosítását szolgáló sok más kezdeményezés alapja. Bargyin és Everhard' vitáját két eszes és közvet'en ember barátságos szóváltásának tekinthetjük. Lényegében azonban mély és elvi vita volt: elég erős-e a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a népi kezdeményezés, a forradalmi öntudat ahhoz, hogy eljussunk arra a legmagasabb színvonalra. amelyet a tőkés termelési mód el^rt. Annál is inkább, mivel ha elérjük ezt a szintet, az egyben azt is jelenti, hogy megmutatkozik a fölényünk vele szemben, és majd meg is haladjuk. Az amerikai mérnököt nem vádolhatjuk elfogultsággal: ő a gyakorlatból indult ki, ítéletei józanok voltak, logikája hibátlan. Arra nem volt még példa, hogy rongyos, tanulatlan emberek gépek nélkül felépítsenek egy elsőrendű kohászati gyárat. Egyiptomi piramisokat igen, Szuezi-csatornát szintén, de gyárat?! Szibériában?!-.. Szibéria kohászati óriása huszonhárom hónap alatt épült fel. A külföldi tanácsadók és a szakemberek kénytelenek voltak megváltoztatni azt a véleményüket, hogy az eredmények a lehetőségektől függenek, el kellett gondolkozniuk egy új kategórián, azon, ami a lehetőségeken felül van, és ami az első ötéves terv építkezésein született meg az emberek szocialista közösségéből. Nem mindjárt értették ezt meg, de még az olyan éles eszű szkeptikus is, mint Mr. Everhard, érzett olyasvalamit, amit még nem tudott megfogalmazni, és amikor visszaemlékezéseiben erről szólt, inkább megkerülte az okokat és csak a következményt említette: „Nem tudok még egy olyan kohászati üzemről, amelyet ennyire rövid idő alatt és olyan távoli helyen építettek volna fel, mint a kuznyeckit.” A kuznyecki munkálatok jelentették az első kísérletet a keleti területek komplex kiaknázására: a tervezők tapogatózva, előzetes számításokra és feltevésekre támaszkodva igyekeztek úgy elhelyezni az üzemeket, hogy ebtői a jövő-, ben harmonikus iparvidék alakuljon ki, ahol az egyes termelési ágak kölcsönösen ösz- szefüggnek, kiegészítik egymást, és közös közlekedési és hírközlési rendszer szolgálja ki őket. Korszerűen felszerelt, nagy szénbánvák épülték, üzembe helyezték a híres uráli gépgyár műhelyeit, a szovjet ipar kezdett hazai gyáit- mányú előnyújtó- és hengersorokkal, kohoberendezések- kel és kokszokkal dolgozni. Cseljabinszkban elkészült a traktorgyár, az első szibériai lánctalpas traktorok már ott hagyták nyomukat az szibériai földeken. A gépek körül még érdeklődő, izgatott parasztok tolongtak, és a fiatalok, a legelszántabbak — traktortan- lyamra jelentkeztek. Vegyipari vállalatok épültek, rekonstru- folyamra jelenkeztek. Vegyipari régi városok, és új munkástelepülések létesültek — a tervszerű. szocialista építés megmutatta, mire képes- Kemerovóban kokszkémiai és nitrogénműtrágya-kombinátot, műanyaggyárat telepítettek. Irkutszkba nehézgépgyárat, és itt épült meg a Szovjetunió első csillámfeldolgozó üzeme: Verhnyeugyinszkban hatalmas mozdony- és vagonjavító létesült. A Léna erdő borította felső szakaszáról fából épült dereglyék úsztak lefelé a folyón, nyolc-tíz dereglye is jött együtt. Vízsugárral működő bányászati fejtőgópek, kotrógépek, villamos meghajtású aranymosó gépek szerelési egységeit hozták vékony deszka- és ponyvatető alatt, egészen Bodajboig, a lénai aranybányákig szállították őket. Ismeretlen úticéllal Arafat elutazott Libanonból Hétfőn délelőtt egy görög hajó fedélzetén ismeretlen úticéllal elhagyta Bejrutot Jasszer Arafat, a PFSZ vb- elnöke. A palesztin vezető francia idegenlégiósok, amerikai és francia tengerészgyalogosok, a libanoni hadsereg katonái, és a saját testőreinek erős biztonsági kíséretében érkezett a libanoni főváros kikötőjébe, rövid búcsúbeszédet mondott, majd felszállt a hajóra, amely röviddel ezután kifutott a tengerre. Libanoni és palesztin források meg nem erősített értesülése szerint Arafat először Görögországba utazik. Búcsúztatására megjelent több ismert baloldali és muzulmán libanoni* vezető, a libanoni kormány néhány tagja, a PFSZ több magas rangú személyisége, s ott volt Franciaország libanoni nagykövete is. A kikötőben a pa- lasztinok vörös, zöld, fehér és fekete zászlaja lobogott mindenütt, s a libanoni baloldal tüzérsége díszsortűzzel búcsúztatta a PFSZ vezetőjét. Elutazása előtt Arafat búcsúlátogatást tett fő libanoni szövetségesénél, Valid Dzsumb- lattnál. a libanoni haladó nemzeti mozgalom vezetőjénél. A palesztin vezető Dzsumb- latt után Safik e’-Vazzan libanoni kormányfőnél is búcsúlátogatást tett. Harc a terrorizmus ellen Párizsban hétfőn illetékes forrásból közölték, hogy a szombaton letartóztatott terroristák ír nemzetiségűek, az 1RA (Ír Köztársasáági Hadsereg) tagjai, és arra, készülnek, hogy merényletet kövessenek el a hágai brit katonai atassé ellen. Párizsban feltűnést keltett, hegy a letartóztatásokat nem a belügyminisztérium, hanem az Elysée-paiota jelentette be. A francia lapok szerint ez is aláhúzza, hogy a köztársasági elnök milyen nagy jelentőséget tulajdonít a terrorizmus elleni küzdelemnek — és hogy a letartóztatottak valóban fontos alakjai a nemzetközi terrorizmusnak. A hét végén sikeres akciót hajtottak végre a francia biztonsági szervek: a Párizs melletti Vincennes-ben szombaton este letartóztattak két férfit éá egy nőt, akik a hivatalos közlemény szerint fontos szerepet játszanak a nemzetközi terrorizmusban. A letartóztatottak lakásán tartott házkutatás során robbanóanyagokat és a nemzetközi terrorizmusra vonatkozó fontos feljegyzéseket találtak. Megemlékezés Szczecinben Az észak-lengyelországi Szczecinben hétfőn hivatalosan megemlékeztek arról, hogy két évvel ezelőtt ezen a napon, augusztus 30-án írták alá a több mint tíznapos sztrájkot lezáró megállapodást a kormány és az üzemközi sztrájk- bizottság képviselői. A két evvel ezelőtti esemény színhelyén, a Warski hajógyár főbejáratánál levő emléktáblánál virágcsokrokat helyeztek el az üzem vezetői és az egyes gyárrészlegek küldöttségei. A PAP hírügynökség ez alkalomból felidézett néhány részletet abból a beszédből, amelyet a megállapodás aláírása után mondott az akkor miniszterelnök-helyettesként a kormány tárgyaló küldöttségét vezető Kazimierz Barci- kowski. Az emlékezetes beszédben a többi között arról szólt, hogy a vezetés mindenképpen a megállapodásban rögzített munkáskövetelések teljesítésére törekszik majd. Egyben hangsúlyozta, a munka jelentőségét, azt, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermelnek. Lengyel lapok az elmúlt két év tapasztalatairól Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Az 1080 nyarán lezajlott tiltakozó akciókról, a nyár végi társadalmi megállapodásokról, az azóta eltelt két év tapasztalatairól írnak hétfőn a központi lengyel lapok. Emlékeztetnek arra, hogy a hibák, a torzulások ellen fellépő munkások tiltakozását jogosnak ismerte és ismeri el a személyi összetételében, szemléletében azóta lényegesen megváltozott párt- és állami vezetés. A Szczecinben, Gdanskban és Jastrzebieben aláírt megállapodások annak idején nagy reményeket keltettek: lehetőség mutatkozott arra, hogy az évek alatt felhalmozódott hibákat végre a vezetés és a társadalom együttes erőfeszítésével sikerül kiküszöbölni. A következő hónapokban azonban ennek éppen az ellenkezője történt. A szervezet számos vezetője, tanácsadója és szakértője, az egész politikai ellenfél — jegyzi meg a Zycie \Varszawy — igen nagy hozzáértéssel kovácsolt tőkét a párt- és állami vezetés időnként következetlen magatartásából lépéseiből. A párt, a kormány, a szejm számtalanszor adta tanújelét annak, hogy irányvonalként kezeli mindazt, amit a munkások jogos tiltakozásai nyomán a két évvel ezelőtt aláírt megállapodások tartalmaznak — mutat rá a Try buna Ludu. A LEMP központi lapja hangsúlyozza: ma, amikor továbbra is nehéz a helyzet, nem az utcai megmozdulásokra, „belső emigrációba” vonulásra, passzív szemlélődésre van szükség, hanem arra, hogy a társadalom minden rétege bekapcsolódjék a vezetés által is őszintén óhajtott szocialista újjászületési folyamatba, az ország javát szolgáló konstruktív együttműködésbe. Pihennek az űrhajósok Az egyhetes vendéglátás és a látogató expedíció távozását követő munkák elvégzése után pihenéssel töltötte a hétfőt a Szál jut—7 űrállomás két űrhajósa. Berezovoj és Lebegyev vasárnap rövid időre elhagyta az űrállomást: a Szojuz T—7 űrhajót helyézték át a Szál jut— 7 hátsó dokkolónyílásától az űrállomás orr-részénél levő „főbejárathoz”. Érne azért volt szükség, hogy zavartalanul tudják működtetni az űrállomás hajtóműveit, s újabb utánpótlást szállító Progressz teherűrhajót is fogadhassanak. Az átdokkolás- kor az űrhajóval eltávolodtak az űrállomástól, s miután a Szaljut—7 távirányításra 180 fokos szögben elfordult, ismét megközelítették és összekapcsolták vele a Szojuz T—7-et. Az űrből múlt pénteken visszatért három űrhajós, Leo- nyid Popov, Szvetlána Szavic- kaja és Alekszandr Szerebrov továbbra is a bajkonuri űrrepülőtéren pihen. Túlestek a visszatérés után kötelező orvosi ellenőrzéseken, s szervezetük már szinte teljesen visszaszokott a földi körülményekhez. Az orvosok hétfőre már az úszást és a teniszezést is engedélyezték nekik. A legalaposabb vizsgálaton Szvetlána Szavickaja esett át, s az orvosok maradéktalanul elégedettek az eredménnyel. Sokismeretlenes egyenlet A hét vége hírei nyomán immár egyértelmű, hogy a Reagan-kabinet rosszul számolt: túlbecsülte a saját erejét és lebecsülte szövetségeseit. Amerika legtekintélyesebb lapja, a New York Times „kormányforrásokból” úgy értesült, hogy most már Washington hajlandó lenne valamiféle kompromisszumra a szovjetellenes szankciók ügyében, mert a nyugati szövetségi rendszer meggyengülésétől tart A jövő majd eldönti: taktikai kiszivárogtatás ez vagy valóságos megtorpanás? Most csak annyi biztos — és ez sem , csekélység — hogy a Fehér Háznak tennie kellett valamit a szövetségi rendszer falán tátongó rések bevakolására. Elég egy pillantást vetnünk a legújabb jelentésekre ahhoz, hogy megértsük: példátlan nemzetközi nyomás nehezedik az Egyesült Államokra. Útra készen áll Livorno kikötőjében az a hajó, amely a Szibéria—Nyugat-Európa gázvezeték Itáliában gyártott alkatrészeit szállítja a Szovjetunióba. A francia iparügyi miniszter emlékeztette Washingtont arra, hogy „vannak elvek, amelyektől egy tapodtat nem lehet tágítani. Ilyen a nemzeti függetlenség és a megkötött szerződések megtartása...” és ez a vélemény ma már tipikusnak tekinthető Nyugat-Európában. A hűvös-udvarias Times, Anglia vezető lapja tőle szokatlan ingerültséggel válaszol Bush amerikai alelnöknek arra a megjegyzésére, hogy a gázvezeték-szankció „az Egyesült Államok vezető szerepéből” következik. „A hatékony vezetéshez a vezetettek bizalma kell. Reagan lerombolja ezt a bizalmat, mert nem vezet, hanem diktál” — írja a Times. Frank Church amerikai ex- szenátor a sorsdöntő választás előtt álló nyugatnémet Hessen tartomány székhelyén jelentette ki, hogy Reagan szankciópolitikája „önmagában hordozza vereségét”, Tokióban pedig hivatalosan közölték: a kormány nem csupán szabad kezet ad a japán vállalatoknak a szovjet üzletekhez, hanem segítséget is. Washington számára most már valósággá kezd válni a mindenkori amerikai kormányok hagyományos lidércnyomása: egy japán—nyugat-európai közeledés, az amerikai szándékokkal való közös szembefordulás lehetősége. Olyan lehetőség ez, amit sem Washington, sem Tokió nem szívesen kockáztatna meg. Ezért röppentek fel Reagan kompromisszumkeresésének hírei, ezért indul most japán delegáció Nyugat-Európába és Amerikába. Három-, illetve többismeretlenes egyenlet ez, amelyet bár már felírtak, még távolról sincs megoldva. Harmat Endre Megdöbbenéssel olvasták mindenütt a hírt, hogy az a név, amely évtizedek óta oly sok rádiót és magnót fémjelez, rossz fénybe került. Gyakorlatilag fizetésképtelen lett az NSZK második legnagyobb elektrotechnikai konszernje, a százesztendős és a , leány vállalataival 130 ezer embert fog- ialkoztató AEG-Teiefunken. Vajon ebből a 130 ezerből a megindult szanálás után mennyinek lesz munkahelye? Éppen envatt fáj most a nyugatnémet .kormány feje. Az ilyen óriás, patinás, világhírű cég összeomlása már nem egy a sok csőd között. Nemzeti ügy. Bár senki nem állítja, hogy a Schmidt—Genscher kormány a felelős a dologért, mégsem jött jól neki politikai szempontból ez az újságok első oldalát elfoglaló, vastagbetűs címekkel közzétett csődeljárás. Tovább rontja a közhangulatot, amely egyébként sem túl barátságos mostanában a kormányrudat tartó szociáldemokraták és kisebbik partnerük, a szabaddemokraták iránt. Nyárutói gyorsfénykép Telefunken és politika NÓGRÁD - 1982. augusztus 31., kedd ha ma választanának... Nyárutói gyorsfényképnek nevezhetjük azt a felmérést, amelyet legutóbb végeztek az NSZK-ban. Azt kutatták, milyen most a politikai hangulat? A különböző közvéleménykutató intézetek által ismertetett adatok alig térnek el egymástól. Ha összevetjük őket, a kép a következő: a jelenleg kormányzó koalíció, amely a parlamentben több mint egy évtizede jelentős többséget élvez — lecsúszott a listán. Ha ma lenne választás a szociáldemokraták mindössze 32 százalékot kapnának, a szabaddemokraták 8— 10-et. Nagy ellenfelük a jobboldal legalább ötvenet és abszolút többséggel átvehetné a hatalmat. A környezetvédő zöldek 6—8 százalékkal bekerülnének immár a bonni parlamentbe is. Vajon tartós politikai átcso- portitásnak vagyunk tanúi, olyan jobbratolódásnak, amely a kereszténydemokratákat segíti ismét nyeregbe, vagy reménykedhetnek még a szociáldemokraták? A közvéleménykutatáson kívül is sok jel vall arra, hogy az a többség, amely jó egy évtizedig a szociálliberális kormányt támogatta és négy általános választáson hatalomra segítette, olvadóban van. Számos kiábrándult szavazó és párttag elfordul tőle. Viszont a jobboldal arra törekszik, hogy egymaga túlszárnyalja versenytársait és abszolút többséget kapjon, vagy legalább magához édesgesse a szabaddemokratákat, így vehesse át a kormányt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a világméretű válság és a honi problémák mélyülése megosztja a szociáldemokrata pártot. Csalódott híveinek egy része átpártol a „zöldeknek” é$ „alternatívoknak” nevezett új csoporthoz, amelyeket lényegében baloldalinak tekinthetünk. HÁROM NAGY GOND Marad végül még egy kérdés: miért ez a változás? Három nagy gond van, amelynek szorító kérdéseire nem tud megfelelő választ adni a jelenlegi kormány: 1. a gazdasági válság, benne a csődsorozattal, s a munkanélküliséggel; 2. a szociális juttatásokat korlátozó fegyverkezés; 3. az enyhülés sorsa. Tévedés ne essék, nem azért van hangulatváltozás, politikai átcsoportosulás, mert a jobboldal minderre válaszolni tud. Szó sincs róla. De az elbizonytalanodás — s ma ez jellemzi az egész nyugatnémet politikai tájat — az ő malmukra hajtja a vizet. S ha már egyszer felülkerekedhetnek, bármily gyorsan bokövetkezoék a választó tömegek kijózanodása, évekig tartana, amíg ismét érvényesíthetnék véleményüket, VÁLTOZÁS, DE MILYEN? A jelenlegi bizonytalanságban tehát — jószerével — elsősorban parlamenti-taktikai húzásokban bízhatunk, s itt a döntő szp a szabaddemokratáké lehet, ök mind tisztábban látják, hogy súlyuk megnőhet, országosan a mérleg nyelvét játszhatják, s hogy egyáltalán nem mindegy, végül melyik oldalra állnak: maradnak-e a balon, vagy átpártolnak jobbra? A közelgő hesseni tartományi választáson sok minden kiderül- Hans-Dietrich Genscher, a szabaddemokrata párt országos elnöke, a hesseni választási hadjáratot ' megnyitó beszédében egyelőre kétértelműen mondta: „Mi változást kovácsolunk ki.” Arra persze nem válaszolt, hogy taktikai változásra gondol-e a baloldallal együtt, vagy stratégiai változásra a jobboldal ölén? Hessenben hamarosan kiderül. T. L
