Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-31 / 203. szám

Ähogy a párttitkárnő látja: Felhőktől mentes, de... Szeptember végén átadják a forgalomnak a 22-es számú főútvonal benczúrfalvi elágazó­jánál levő nagy teherbírású új hidat, amely a Ménes-p^tak fölött biztosítja az áthala­dást. A nyolcmillió forintos beruházást az Egri Közúti ápítő Vállalat szakemberei vég­zik. —kj— Kallódó szakemberek Közhelyszerű megállapodásaink egyike, hogy „szellemi­ekben gazdag ország vagyunk”, s ehhez legfeljebb any- nyit teszünk hozzá, hogy a jól képzett szakemberek soka­ságából csak kevesen dolgoznak képzettségüknek megfele­lő munkahelyeken, munkakörökben. — Az első fél évben nehéz helyzetben voltunk, sokat és sokszor kellett magyarázni, hogy a népgazdaság külső fel­tételeinek megváltozott hely­zetéből adódnak a mi gond­jaink is. Fonalhiány miatt nem tudtunk folyamatosan dolgozni. Ez persze meglát­szott a dolgozók teljesítmé­nyén és természetesen a kere­setén is. A helyzetet értékelő, elemző taggyűléseinken a párttagsággal való rendszeres napi beszélgetések során mind­egyikük a folyamatos termelés feltételeinek biztonságát szor­galmazta. Egyik taggyűlésün­kön úgy döntött a tagság, hogy vegyem fel a kapcsolatot a budapesti központunk párt- bizottságának titkárával és a mielőbbi megoldás érdekében konzultálva keressük a legcél­ravezetőbb utat, a megoldás lehetőségeit. Az anyagellátási zavarokat tetézte, hogy időközben rá kel­lett állnunk a tőkésexport­termelésre. Ez olyan magas követelményeket állított a ve­zetők és dolgozók elé, ami­hez nem voltunk hozzászokva, amit korábban el sem tudtunk képzelni. Az új technológia elsajátításáért, az' új munka­fogások megtanulásáért, a ma­gas, szinte különleges igények­hez való mielőbbi igazodáséi bizony megfizettük á tandíjat A tőkésexport igényessége bonyolultsága, a tapasztalat­lanság visszafogta a korábbi lendületet, ami aztán a ter­melékenység hatékonyság csökkentésében, végső soron az apadó nyereségben és a terv­től való lemaradásban jelent­kezik. Az előbbiek miatt el­ső féléves tervünket 87 szá­zalékra teljesítettük — per­geti vissza a közelmúlt legér­zékletesebb termeléssel kap­csolatos momentumait Nagy Erzsébet, a Budapesti Finom­kötöttárugyár balassagyarmati gyárának párttitkára. Bizonytalansági tényező Szerencsére az első igazi, mindenki számára sok tanul­ságot szolgáltató próbatételnek sikerrel tettek eleget a gyár dolgozói, köztük az alapszer­vezet kommunistái. Bár ahogy itt fogalmaznak a párttagok: egy kicsit hosszúra nyúlt a kritikus időszak. Sikerrel teljesítette első vállalko­zói szerződéseit a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár. Berendezte és a megrendelő megelégedésére átad­ta a budapesti pénzügyi és szám­viteli főiskola, valamint a szom­bathelyi tanárképző főiskola egy- egy kollégiumát, valamint a pász­tói Béke Tsz új székházát — ez utóbbit az íróasztaloktól székek­től .a hűtőszekrényig, a függö­nyöktől, szőnyegektől a világítási berendezésekig. Előrehaladott tár­gyalások folynak egy hazai tou­ring hotel és Qgy szovjet szálloda — Tőlünk, valamint a gyár vezetőitől kapott információk alapján az alapszervezet tag­sága igyekezett értelmes, el­fogadható, meggyőző választ adni dolgozótársaink mindun­talan visszatérő kérdéseire: mi­kor teremtődnek meg a fel­tételek a folyamatos terme­léshez, — hangsúlyozta a párttitkár. A szükséges irányba való fordulás érdekében nemcsak most, hanem a jövőben is egyre gyakrabban kell szin­te az egyik napról a másikra a termelés összetételén vál­toztatni. — Jelen pillanatban sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint az első fél évben. A központ ellát bennünket szabott áru­val. Hogy a konfekcióban dol­gozó munkatársainkat jobban el tudjuk látni munkával, el­vállaltuk a párositási munká­kat. Előnye jelentkezik majd a minőségi reklamációk csök­kentésében, mert - a hibás da­rabot itt helyben vállogatjuk ki a jók közül, nem kell Bu­dapest« visszaszállítani Öröm­mel mondhatom, hogy ke- vesfebb gonddal és több siker­rel dolgozunk a tőkésexport teljesítésén. Ami viszont to­vábbra is tjosszant bennünket, az a hiányos kellékellátás De csak abban a pillanatban, mert elég időnk volt . arra, hogy e tekintetben megedződ­jünk. Sajnos az egész ország­ban nincs megoldva ez a prob­léma, — veszi vissza a szót a párttitkárnő. Jobban elviselik Az előnyös változások jóté­konyan hatottak a dolgozók munkakedvére, szorgalmára. Júliusban érezhetően jobb yplt a hangulat, augusztusban pe­dig már állásidő nélkül ter­meltek. — Az elmúlt időszak olyan tanulságra is felhívta a figyel­münket, hogy a dolgozók job­ban elviselik, tudomásul ve­szik — még ha fizetéskor fel is zúdulnak, — a tőkésex­porttal járó magasabb szakmai tudást, igényességét követelő feladatok elvégzését, minthogy ölbe tett kézzel üljenek a var­rógépek, a munkaasztalok mellett állásórabérért — foly­tatja az előbbi gondolatot Nagy Erzsébet. Nemcsak gondok sugároz­tak a vállalat központjából, komplett berendezésére; felké­résre ajánlatok készültek egy lí­biai oktatási centrum bebútorozá­sára. A balassagyarmati Ipoly Bútor­gyár — alapos előkészületek után — idén kezdte meg szállodai, kol­légiumi, nagyirodai jellegű létesít­mények komplex berendezését, vállalkozói tevékenységével men­tesítve mind a beruházót, mind a generálkivitelezőt bonyolult koo­perációk kialakításától, működte­tésétől, ellenőrzésétől. Időközben hanem több olyan irányú in­tézkedés is született, amely jó irányba fordította a válla­lat tevékenységét. Ezek az in­tézkedések megkönnyítették az alapszervezet párttagjai­nak nevelő, felvilágosító, agitá­ció: munkáját. — Űéy látjuk, azt tapasz­taljuk, hogy az eddig tett köz­ponti erőfeszítések, a piacok megszerzésére, az alapanyag­ellátás javítására, a második fél évben meghozzák majd a kívánt eredményt. Három hete, három szalagon gyártjuk az újabb tőkésexportot, még­hozzá kokkal jobban, ered­ményesebben, mint ezt mege­lőzően. Hasznosítjuk a koráb­ban keservesen és drága áron megszerzett tapasztalatokat. Jobb lett a munkaszervezé­sünk, nőtt a begyakorlottság, s ami igen fontos: a folyama­tos termeléshez biztosítják a feltételeket — vélekedik az alapszervezet párttitkára. A feltételek javulása mel­lett a jó eredmények kialaku­lásában fontos hajtóerő még a párttagság példamutatása. — A munkapadok mellett dolgozó párttagok becsülettel elvégzik feladatukat. Egyikük, vagy másikuk nagy ritkán el­nagyolja munkájának egy ré­szét. Ilyenkor az illetékes mű­vezető és blokkvezető rög­tön szól. Ezután egy beszélge­tés következik, amelynek ered­ményeként a kisebb mulasztá­sok nem ismétlődnek'meg. Ami jó dolog, hogy bármilyen gondról, problémáról, „kényes kérdésről” legyen szó, mindig megtaláljuk a közös hangot a gyár dolgozóival. Igaz addig sokszor kell magyarázni a je­lenségek okait, de megéri, mert van értelme — állítja határozottan Nagy Erzsébet, majd hozzáfűzi: — A jogos kívánságokat pe­dig nemcsak tudomásul vesz- szük, hanem megpróbálunk rajta segíteni. Még hátravan Felhőktől ugyan mentes, de még nem- teljesen derűs a mostani helyzet sem. Egyet lehet érteni a párttitkárnő azon megjegyzésével, hogy a kollektíva a jelenleginél na­gyobb feladatok elvégzésére képes. Erre szükség is lesz, mert a nagyobb megpróbálta­tások ideje még hátravan. — venesz — új szállodai bútorcsaládot is ki- alakítottak Balassagyarmaton, amely sikerrel szerepeit a szege­di nyári vásáron, s amelyet be­mutatnak a budapesti őszi vásár Hoventa pavilonjában is. Részt vett az Ipoly Bútorgyár a Magyar Kereskedelmi Kamara szállodai pályázatán is. Az en­nek nyomán született új termék néhány garnitúráját — mielőtt a sorozatgyártást megkezdenék — a budapesti Szabadság Szálló szo­báiban kipróbálják. Egy nemzetközi vizsgálat 28 ország adatait rögzítő statisz­tikája szerint, a megfelelő,kor­csoportokban — ‘ százalékos arányokkal számolva —■ egye­dül Romániában alacsonyabb a felsőfokú oktatásban részt­vevők száma, mint Magyar- országon. Ugyanez a vizsgálat rögzíti a középfokú oktatás­ban résztvevők százalékos ará­nyát is (szintén a megfelelő korcsoportokban). Magyaror­szág, 69 százalékkal a mezőny utolsó harmadában foglal he­lyet. Mindehhez tudni kell, hogy Magyarországon mindenki, aki az általános iskola elvég­zése után továbbtanul — a»ár szakmunkásképzőben, akár valamilyen szakiskolá­ban — középiskolásnak szá­mít. Legtöbbjük (40—42 szá­zalékuk) a szakmunkásképző­ket választja, s vajmi kevés a reményük, hogy tanulmányai­kat felsőfokon — egyeteme­ken, illetve főiskolákon — folytathatják. Mintegy 30 szá­zaléktik a különböző szakkö­zépiskolákat. választja, s ők a gimnazistáknál jóval esélyte­lenebbül startolnak a felsőfo­kú oktatási intézmények felé. Különösebb magyarázkodás nélkül is érthető tehát az imént említett nemzetközi — egyébként az UNESCO által készített — statisztika; vagy­is az, hogy miért szorulunk egy 28 országnyi mezőnyben az utolsó előtti helyre a fel­sőfokú oktatásban résztvevők arányát illetően. És most menjünk még lej­jebb az „iskolahierarchiában”. Az általános iskoláról több­nyire csak azt hallani, hogy sokan — az elfogadhatónál jóval többen — nem végzik el a kötelező nyolc osztályt. Meg azt is hallani, hogy a ma fog­lalkoztatott fizikai munkavál­lalók meglepően nagy hánya­da — egyes források szerint mintegy 40, más források sze­rint huszonvalahány százalé­ka — a szó valódi értelmében vett elemi iskolai végzettség nélkül dolgozik. Arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy évről évre — és nem je­lentéktelen arányban — nő azok száma, akik az átalános iskola után valamilyen szak­mát tanulnak. S hogy min­den munkaerő-prognózis azt jósolja: a szakképzett embe­rek (munkavállalók) aránya szükségképpen és rohamosan növekszik majd — már kö­zéptávon is! — a segéd- és betanított munkásokhoz ké­pest. De mi lesz ezekkel a szak­munkásokkal? Mire készül­jenek, minek tanuljanak? A Központi Statisztikai Hl-' vatal rendszeresen rögzíti az állami iparban végzett mun­ka technikai jellemzőit. Leg­utóbbi elemzésükből kiderül, hogy 1977 óta — amikor iga­zi gépi munkát a munkások mindössze 25—27 százaléka, automatizált munkát pedig csak 4 százaléka végzett; s a fizikai munkások fele sem géppel, sem gépen nem dol­gozott —, a helyzet úgyszól­ván semmit nem változott. A gépesítésben, az automatizá­lásban, a géppel dolgozók arányának növelésében — egyszóval: a műszaki fejlesz­tésben — rejlő intenzifikálási tartalékok kihasználatlanok. De hát a műszaki fejlesz­tés felgyorsítása nem csupán elhatározás, hanem mindenek­előtt pénz kérdése (is)! Egyetlen szélsőséges, ám jellemző példa: közismert a magyar telefonhálózat — nem­csak a világ —, s nemcsak az eu­rópai színvonalhoz, de saját gaz­dasági és társadalmi fejlettsé­günkhöz viszonyítva elmara­dottsága. Ennek oka, h>;y soha nem jutott elegendő pénz az infrastruktúra, s ezen belül a telefonhálózat meg­felelő fejlesztésére. A posta szakemberei azonban bevall­ják, hogy ha . például nagy hirtelenjében megkapnák azt a mintegy 160 milliárd forin­tot, ami a telefonhálózat kor- szerűsítéséhez nélkülözhetet­len. e hatalmas összeggel évekig nem tudnának mit kezdeni. Azért sem, mert nincs megfelelően képzett 'szakembergárdájuk a korsze­Uj bútorcsalád szállodák, kollégiumok berendezéséhez A salgótarjáni szolgáltató szövetkezet januárban nyitotta meg Zagyvapálfalván az irodagép-javító részlegét. A ja­vítóműhelyben 11 szakember dolgozik, akik többek között vállalkoznak számláló-, könyvelő- és irodagépek, valamint Zsebszámológépek javítására. Képünkön Miricz Tibor Agco- ra nevű könyvelőgépet javít. —RT— KISZÖV-elnökségi ülés Balassagyarmaton rűsítéshez. „És általában — írta Holt- zer Lóránt, a Külgazdaság c. folyóirat egyik nemrég meg­jelent számában — a gépe­sítéstől és az automatizált­ságtól függetlenül is igaz, hogy Kihelyezett ülést tartott a na- okban a KISZÖV-elnökség Ba­lassagyarmaton az építőipari szövetkezetnél. A Balassagyar- ati Építőipari Szövetkezet gaz- asági és mozgalmi tevékenysé­gét, az ipari szövetkezetek­nél dolgozó fiatalok lakás- helyzetét értékelték. Az emlí­tett szövetkezet jól alkalmaz­kodik a megváltozott gazda­sági körülményekhez a piaci igényekhez: az építési-szere­lési tevékenység, szintentartá- sát, ezen beiül felújitási-kar- bantartuéi munkák részará­nyának növelését tervezik, az energiaracionalizálási prog­ramnak megfelelően a belföldi piacra és tőkésexpori-lehető­ségek reményében kályha­csempét kezdtek gyártani, kis­lakásépítők segítésére beton- keverékei értékesítenek. A fél évben elért eredmények bizo­nyítják, hogy a célkitűzések reálisak voltak. Nem lebecsü­lendő természetesen a szoci­alista brigádtok vállalása, a közösség összefogása, a szelle­mi tartalékok mozgósítása. A jövő évi feladatok meg­határozásánál figyelembe vet­ték a gazdasági szabályozók prognosztizált változásait, a 42 órás munkahét bevezetésének tapasztalatait. Főbb tenniva­lóik: a terveszerűség fokozása, munkaidő teljes kihasználása, racionális anyag- és energia­felhasználás, gépi kapacitások maximális lekötése, termék- szerkezet szükség szerinti kor­szerűsítése. A szövetkezeti de­mokrácia tartalmasabbbá té­telével segítik elő a gazdasági célkitűzések megvalósüását. hogy mind többen éljenek a szövetkezeti tagsági jogokkal, felismerve" a közösség érdeké­ben az aktív véleményalkotás szükségességét. Nagy figyel­met fordítanak a dolgozók szociális ellátására, a mtinka- körülményekre, a szabad idő tartalmas eltöltésére. Az ifjúsági bizottság felmé­rést végzett az ipari szövet­kezeti fiatalok lakáshelyzeté­ről. Már az ifjúsági parlamen­teken is megfogalmazódott, hogy a szövetkezetek jóval ke­vesebb anyagi támogatást tud­nak fiataljaiknak biztosítani, mint az áílfimi vállalatok. Szá­mos fajtája van azonban a tá­mogatásnak: különböző nagy­ságú kamatmentes kölcsön, végleges juttatás, fuvardíj- kedvezmény, hulladék-, bon­tott és állványanyag biztosí­tása, segítség az anyagbeszer­zésben, gépkölcsönzés és ter­mészetesen a szocialista bri­gádok társadalmi munkája. Űj kezdeményezés a STSSZ- nél a társasházépítés beindí­tása. Szó esett még az ülésen a szövetkezetek első féléves gaz- dálkódáséról, az üdültetés ez évi tapasztalatairól, a munka- védelem helyzetéről- és jövő évi feladatairól. ha a munkaerő-állomány szak­mai struktúrája fejlettebb a mindenkori termelés — tár­gyi és szervezettségi körül­mények által meghatározott — szívonalánál, akkor ez a képzettségi tartalék a gazda­sági fejlődés potenciális alap­jává, forrásává válhat”. Legyen szabad megismé­telni, hogy közhelyszerű megállapításaink egyike: mi, akik szellemiekben, jól kép­zett szakemberekbe:’ <- gazdag ország vagyunk, csa„.s olyan termékekkel erősíthetnénk vi­lágpiaci pozícióinkat, amelyek nagy szellemi munkahány adót. tartalmaznak, magas műszaki és szellemi színvonalat képvi­selnek. Lassan itt az ideje, hogy firtassuk: kik azok, s hol van­nak ók, akik képesek ilyen termékek gyártására? Vértes Csaba NÓGRÁD — 1982. augusztus 31., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents