Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

Négy és fél millió forintot hoz az idén a kallói termelőszövetkezetnek az erdőkürti bőrdíszműves-részleg, ahol a Fővárosi Kézműipari Vállalattal együttműködve divatos női táskákat varrnak. Havonta tízezret adnak át kooperációs partnerüknek, akik a szovjet megrendelőkhöz szállítják a tetszetős termékeket. — kulcsár —

Sok kicsi sokra megy

1980-ban először, a közelmúltban pedig már ötödik alkalommal hirdette meg a Műszaki és Természettudományi Egyesületele Szövetsége az ,,MTESZ az energiatakarékosságért” pályázatot. A társadalmi szervezet felhívása felkeltette a műszaki gazdasági szakemberek érdeklődését; az első négy forduló során összesen 435 pályamunka foglalkozott az energiatakarékosság különböző módszereivel. Közülük 81 bizonyult díjazásra, jutalmazásra érdemesnek. Az MTESZ több mint hétszázezer forinttal ismerte el a legjobbak munkáját.

Az elmúlt két év terméséből összesen 162 pályamunka a beérkezett javaslatok csaknem 40 százaléka Ígérkezett haszno- síthatónak. Természetesen az elméletileg jó megoldás még nem garancia arra, hogy a gyakorlatban is megállja a helyét. A figyelemmel kisért javaslatok 17 százaléka hullott ki a rostán. Vagy azért, mert az érdekelt vállalat időközben jobb, gazdaságosabb megoldást talált, vagy azért, mert az ötlet kivitelezéséhez hiányzott a pénz.

A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a vállalatok érdeklődése az utóbbi időben megélénkült. Ügy tűnik az energiahordozók drágulása erősen ösztönzött a pazarlások megszüntetésére. Feltehetően ennek köszönhető, hogy a 162 javaslat 30 százaléka megvalósult, további harminc százalékuk hasznosítása pedig megkezdődött. Az ebből származó haszon körülbelül 800 millió forintra becsülhető, a számítások szerint ennél is nagyobb eredményeket ígérnek a folyamatban lévő fejlesztések.

A dolog természeténél fogva szerepelnek a pályamunkák között olyan módszerek is, amelyek megvalósítása már a pályázat meghirdetése idején — a pályázati feltételek szerint azonban legfeljebb egy évvel korábban — megkezdődött. Ilyen esetekben terlnésze- tesen nincs szükség a társadalmi szervezet támogatására. Arra azonban igen, hogy az egyik vállalatnál hasznosnak bizonyult módszereket másutt is megismerjék. Az MTESZ energiatakarékossági pályázata is hozzájárult például ahhoz, hogy a szemes termények nedvestárolásának megoldására több mint hetven termelő- szövetkezet adott be energiaracionalizálási hitelkérelmet. De az iparvállalatok is tanulhatnak egymástól. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban például kidolgozták egy üzemcsarnok korszerű, energiatakarékos világítási, rendszerét, amelyet a Ganz-MÄ- VAG-ban és a Csepel Művekben örömmel fogadtak, s hozzá is kezdtek a módszer megvalósításához.

Az MTESZ energiatakarékossági pályázatának eddigi eredményei kedvezőek. Ennek azonban csak egy része a forintban is kifejezhető haszon. Legalább ennyire fontos, hogy a társadalmi szervezet a javaslatok 'aktív támogatásával, az érdeklődés állandó ébrentartásával szemléletet is formál. S ezzel segít abban, hogy a hasznos javaslatok a vállalatoknál minden különösebb rábeszélés, támogatás nélkül, magától értetődően valósuljanak meg.

K. J.

Együtt az otapszenrezetekkel

A tSmegszervezefek és tömegmozgalmak pártirányité.a

Vita a pártmunka módszereiről

Társadalmunk építésének jelenlegi körülményei feltételezik és szükségessé teszik a dolgozó emberek társadalmi tudatosságát, aktivitását. Ez természetesen nem ösztönösen történik, a folyamatot a párt irányítja, s megvalósításában döntő szerep jut a tömegszer- vezeteknek és tömegmozgás maknak. A párt a társadalmi célok megvalósítása érdekében igényli a társadalmi és tömegszervezetek tevékenységét.

Mi a nagybátonyi-bányavá- rosi I. pártalapszervezetben azt valljuk, hogy hatékony pártirányítás csak akkor képzelhető el, ha jól értjük a tömegszervezetek és tömegmozgalmak helyét, szerepét a politikai munkáiban. Fontosnak tartjuk, hogy minden párttagunk, de különösen a tisztségviselők ismerjék meg e szervezetek tevékenységét, a munkájukkal szemben támasztott követelményeket, határozatokat. Ebben igyekszünk segítséget adni a párttagoknak, a tisztségviselőknek.

Mindezekből következik, hogy az elmúlt években mi magunk is arra törekedtünk, hogy az alapszervezetünkhöz tartozó tömegszervezetek

pártirányítását minden szinten biztosítsuk. Megvizsgáltuk a tömegszervezetek és tömegmozgalmak tevékenységét és az ott dolgozó kommunisták számára meghatároztuk a legfontosabb tennivalókat. Természetesen gondot fordítunk arra is, hogy döntéseink minden szinten megvalósuljanak. Itt azt a módszert követjük, hogy rendszeresen — általában fél évenként, de ha szükséges, akkor akár havonta is — összehívjuk a tömegszervezetek vezetőit, s azokat a párttagokat, akik azt a pártmegbízatást kapták, hogy segítsék a szervezet munkáját, s közösen beszéljük meg a tennivalókat Hasznos, jó beszélgetések ezek.

Egyeztetjük nézeteinket a vitás kérdésekben, felhívjuk a figyelmet a munka legfontosabb tartalmi kérdéseire, módszereire és szót ejtünk a különböző akciók gyakorlati lebonyolításával összefüggő kérdésekről is.

Az alapszervezetünkhöz tartozó tömegszervezetek és tömegmozgalmak élére a pártvezetőség természetesen a taggyűlés jóváhagyásával felelőst állított. -»Olyan elvtársakat bíztunk meg ezzel a feladattal, akiket képességük, felkészültségük alkalmassá tesz a feladatok végrehajtására, s munkájuk is kapcsolódik valamilyen módon egy- egy tömegszervezet tevékenységéhez. A reszortfelelősök és a tömegszervezetekben dolgozó párttagok általában közösen, szorosan együttműködve oldják meg a legfontosabb tennivalókat. A pártvezetőség megbízottjai részt vesznek a választott testületek ülésein, ott vannak a rendezvényeken, a tanácskozásokon. Az a tapasztalatunk, hogy ez a módszer a pártalapszervezetnek és a tömegszervezeteknek is hasznára válik.

Fontos feladatnak tartjuk, a dolgozó emberek tudatos, politikai nevelését, a szocialista tudat, gondolkodásmód és magatartás fejlesztését. Ezért a tömégszervezeti munkában jelentős helyet szánunk a szemléletformálásnak. Mindezt úgy tesszük, hogy tiszteletben tartjuk a tömegszervezetek önállóságát. Ügy tapasztaljuk, hogy a tömegszervezeti vezetők megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek, minden területen érvényesül a párt irányító tevékenysége. A kommunisták kötelességüknek tartják, hogy példamutatóan képviseljék,- végrehajtsák a párt politikáját, s elfogadtassák azt környezetükkel. Felelősnek

érzik magukat azért, hogy as adott szervezetben helyesen értelmezzék a párt állásfoglalásait, s munkájukban érvényre juttassák azt. Figyelemmel kísérik a területen élő emberek helyzetét, felszínre hozzák reális igényeiket, ' s tapasztalataikat az alapszervezet tudomására hozzák.

Mi úgy látjuk, hogy a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták felelőssége kettős. Felelősek a párt politikájának végrehajtásáért, ugyanakkor számadással tartoznak a szervezet tagságának működési szabályzatuk végrehajtásáért. A tömegszervezetekben dolgozó vezetők többsége érti és szívesen végzi munkáját, nagy tekintélye van az emberek körében. A tömegszervezetekben dolgozó kommunisták hozzáértésükkel, ügyszeretetükkel és politikai felkészültségükkel megfelelő munkát végeznek.

Sokesztendős tapasztalatok alapján ajánljuk a pártaláp- szervezeteknek, hogy a különböző társadalmi szervezetek és mozgalmak pártirányításának egyik hasznos módszere az, ha az ott dolgozó kommunistákat rendszeresen ellátják feladatokkal és számon kérik munkájukat. Talán nem haszontalan, ha számba veszik, hogy a párttagok milyen társadalmi és tömegszervezetekben tevékenykednek és konkrét pártmegbízatásokat adnak számukra. Természetesen ezzel együtt számolni kell a tömegszervezetekben dolgozó pártonkívüliek aktív tevékenységével is. A párt a jövőben is hasznos társának, természetes szövetségesének tekinti a tömegszervezeteket és tömegmozgalmakat. Munkájuk nélkül aligha valósíthatnánk meg társadalomépítő célkitűzéseinket.

Szabó Károly

alapszervezeti titkár

Gazdasági aktíva Salgótar j ánban

Import helyett honi fólia

A hazai ipar által gyártott keményfóliával pótolják a gyógyszerek csomagolásához eddig importból származó anyagot, ehhez a Borsodi Vegyi Kombinátban és a Miskolci Műanyagfeldolgozó

Üzemben most teremtették meg a feltételeket. A Kazincbarcikán készült fóliát Miskolcon vágják, szeletelik, s ezerkétszáz-ezerötszáz tonnányit küldenek belőle a gyógyszeriparnak.

Gazdasági aktívát rendezett a napokban Salgótarjánban a Nógrádi Szénbányák igazgatósága. A Bányász Művelődési Házban Zsuffa Miklós vezérigazgató elemezte a hazai szénbányászat helyzetét és vázolta a vállalati tennivalókat Felhívta a figyelmet a fejlesztési alapok takarékos, célszerű, gazdaságos felhasználására. Kiemelte a reális tervezés fontosságát.

Jövőre a hazai szénbánya vállalatoktól 26 millió tonna szenet vár a népgazdaság és ez esetben másfél millió tonna import kőolajat lehet megtakarítani. Lényeges, hogy növekedjen a lakossági minőségi szén aránya, jövőre érje el az 5,2 millió tonnát. Alapvető, hogy a veszteségforrásokat feltárják és csökkentsék. Csak ez esetben folyhat a vállalatnál eredményes termelés és gazdálkodás.

„Kérem higgye el, mert nem túlzók: az én eddigi életem jószerivel itt telt el a gyárban. A nyaranta a pokol melegét okádó kemencék mellett, amelyekben fortyog az izzó üveg, s ahol a felhevült csarnokban néha úgy kapkodunk levegő után, mint az oxigénmaszk nélkül repülő pilóták. Mert éppen csak betöltöttem a tizennégyet, amikor már itt lótottam-futottam nyolc órán keresztül az éppen ki- fútt üveggel a szállítószalagig meg vissza. De muszály volt csinálnom, hiszen ez az üvegesszakma „felemelkedési lépcsőjének” első fokozata. Aztán van aki hurcolgatja a poharat, kelyhet, mikor mi készül, három meg négy éven is át, mert lehet, nem látják benne az iparkodást, aztán meg akadnak ilyen magamformák, akiknek egy év elteltével azt mondják: No, öcsi, kapaszkodj fel, vedd kezedbe a pipát! Mármint a fúvócsövet. Hát énnekem ez a szerszám harminc- nyolc éve nem szakadt ki a kezemből.”

Hiába állunk tíz-tizenöt méterre a kemencétől, a forróság szinte kibírhatatlan.

— Hány fok lehet itt? — kérdem.

— Itt nem sok, úgy negyven körül. De a kemenceszáj környékén biztos megvan a hatvan-hetven. Ám ilyen forró nyárban ez nekünk már természetes. Nem vagyunk mi oda miatta, nem szentségelünk, nem káromoljuk az istent. Tudomásul vettük réges-régen: ilyen a mi szakmánk.

—‘Világéletében erre vágyott?

— Ne vicceljen! öten voltunk testvérek, nagyon szegény volt a mi családunk, örültem, hogy valahová munkára felvesznek. Az üveggyár adódott, itt kötöttem ki, s most már egészen biztosan mondhatom, hogy nyugdíjba is innen megyek. Mert tudja, mennyi időm van még addig? Éppen csak négy hónap. Aztán: viszontlátásra, üveggyár!

— Ennyire vágyik már ki innen?

— ... Ha maga is ennyi gázt beszívott volna már a tüdejébe, meg kínlódott volna ennyit, ezt meg sem kérdezné. Tudja, senki sem mondhatja rólam, hogy nem szeretem, nem élek-halok a munkámért. De az az igazság, hogy ennyi év után jobban érzem már magam, kint az erdőkben, a friss levegőn, a nagy-nagy csendben. Bár semmi bajom nincs eltekintve attól, hogy mint majdnem mindegyikőnknek, megromlottak, kihullottak a fogaim és esténként már úgy fáj a

Mumlcáscxrcok

Élete a kemencéknél

lábam, hogy nehezemre esik talpra állni. Szóval, bírnám még, ha muszáj lenne, de... elég volt, higgye el. Pedig marasztalnának, mert kétszeres kiváló dolgozó vagyok, rám mindig lehetett számítani, ám mondtam az illetékeseknek: egyelőre rámfér majd az a kis pihenés. Aztán meglátjuk.

Fodor Péter, a salgótarjáni öblösüveggyár üvegfúvója a maga ötvenkét évével már az itteni öregek közé tartozik.

— A nagy öregek közé! Akik olyanok voltunk, hogy amikora kezünkbe nyomták a fúvócsövet, s azt mondták: No gyerek, most ennyit meg ennyit kell teljesítened, hát mi megcsináltuk. Most meg, tanulják ezek a fiatalok három évig is az iskolában a mesterséget, de amikor tettre kerülne a sor, csak állnak, s tapogatóznak, mint vak a sötétben. Nem is tudom, mi lesz majd ezzel a szakmával, ha mi végleg eltávozunk.

— Ilyen pesszimista?

— Voltaképpen nem vagyok az, de látom, hogy ezek a mai fiatalok már csak a gépekhez vonzódnak. Igencsak kevés az, aki szájába veszi a pipát és megtalálja élete értelmét abban, hogy ő maga fújta ki abból a forró anyagból a gyönyörű kelyhet vagy miegymást. Többségüket, ahogy tapasztalom, már csak a modern vezérlőpult érdekli, ahol csak gombokat kell nyomkodni és a berendezés ömleszti magából a terméket. De ez már lélektelen, automatizált gyártás, amit kis idei betanítás után bárki meg tud csinálni.

— De maguk még...

— Mi még szívünket-lelkünket adjuk bele az anyagba és az én tüdőm levegője nyomán formálódik olyanná, amilyenné én akarom. És ha kezembe veszek egy-egy ilyen poharat, szinte benne érzem magamat is. Ha ránézek, önkéntelenül is a homlokomhoz nyúlok, hogy letöröljem az izzadságcseppeket és szemeim előtt lepereg a folyamat, ahány mozdulattal, meg fene tudja hány liter belőlem kipréselt levegővel ez a micsoda elkészült.

— Nehéz harmincnyolc esztendőt töltött el itt?

— ... Két nehéz időszakom volt, de egyik sem a munkával kapcsolatos, mert azt szeretem, az eddigi életem értelme. Nagyon keményen kínlódtunk, a család, a felszabadulást követő években, egész negyvennyolccig, amikor bejött az új forint, mert dolgozni ugyan dolgoztunk, pénz is volt, de — értéke nem. Másodjára meg 1956-ban éreztem magam kellemetlenül, majdnem ugyanilyen okok miatt. De aztán mindkét esetben stabilizálódtak a dolgok minden fronton, s mehetett az élet tovább, ilyen jó irányba, mint amilyenben most vagyunk. i

— Szóval, az irány magának is tetszik? .

— Igen. Balga az, aki becsületes munkával, az abból megszerzett jövedelmével most nem bodogul. Igaz, minket viszonylag jól megfizetnek, úgy hatezer körül viszek haza havonta, dolgozik a feleségem is, meg van két gyerekem, de hiányt soha semmiben nem szenvedünk. Igaz, olyan olcsóság, mint hajdanán, amikor lyukas két fillérbe került egy tojás, meg húsz fillérfje egy kiló kenyér, már nincs. De aki okosan beosztja a pénz’ét, nem érezheti rosszul magát ebben a világban.

Szódavizet iszunk a nagy, húszliteres ballonból, s meg nem állom, mikor kezembe veszem a poharat, hogy meg ne kérdezzem:

— Talán ezt is maga fújta?

— Lehet. De teljesen mindegy. Mi, akik itt a kemencék körül forgolódunk, majdnem egyformán dolgozunk. Tudja: tüdővel, de főleg szívvel... S ez utóbbi a lényeges.

Hazatérve hosszan forgattam kezemben egy poharat, amely szakasztott mása volt a kemence előttinek. Vajon ez is az öreg terméke? Hosszan ittam belőle, s mintha a víz hidegebben csörgött volna alá torkomon...

Karácsony György

NÓGRÁD - 1982. augusztus 22., vasárnap 3