Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-06 / 156. szám
Az utóbbi években igen nagy gondot fordít a termelő, és klszolgálóberen dezések korszerűsítésére, a termelési és a munkakörülmények javítására a Salgótarjáni Ötvözetgyár. Ennek fontos lépcsője az elektromos ívfényes kemencék korszerűsítése, s ehhez a rekonstrukciós munkához kapcsolódik még az új öntőcsarnok építése is, melynek kivitelezési munkálatai folyamatban vannak. Képünkön a készülő hatszáznegyven négyzetméter alap- területű építmény látható, mely ez év végén bekapcsolódik a termelésbe. — gy — lehetne szigorúbban követelni isi" Feladatok és fejlesztők Ä magyarországi mérnökök tás kihasználásától azonban zöme nem anyagias. Nem tesz egyáltalán nincs elragadtatva közvetlen összehasonlítást az a fejlesztőmérnökök vezetője, ő jövedelme és egy nyugati A gátló tényezőket objektív mérnök jövedelme között, és szubjektív csoportba sorol- Mert tudja, hogy nálunk ja. Az objektív címszó alá az mennyi az egy főre jutó nem- anyagi elismerés ellentmondá- zeti jövedelem és Ausztriában sait írná; mennyi ez a mutató. Tehát — Nemrég olvastam egy kitisztában van vele, hogy ná- mutatást — így a szakember, lünk nincs lehetősége egyelőre — Abból az derült ki, hogy a nyugati kollégákkal azonos környékbeli országokat figye- díjazásra. De az arányokat fi- lembe véve nálunk a legki- gyelik. Azt szeretnék, hogyha sebb a jövedelemkülönbség a nem lennének hátrányban a fizikai dolgozók és a műsza- más területen dolgozókhoz ké- kiak között az utóbbiak javá pest. Alkot, irányít Sajátos helyzetben van Szé- azelőtt' ky Miklós, az SKÜ 54 éves műszaki fejlesztési főosztály- vezetője. Azon, nem túl gyakori műszakiak közé tartozik, akik irányítók is, alkotók is egy személyben, ő felelős az acélgyár technikai szintjének emeléséért és az evvel foglalkozó mérnökökért, ugyanakkor két pen megvalósulóban; egyik helyben, másik egy NSZK-beli vállalatnál. Csaknem három évetizede, hogy kenyéradója lett Nógrád legnagyobb üzeme. Érzelmileg is kötődik a hatalmas gyárhoz, így hát büszke a fejlesztési sikerekre, amit a kollektíva elért: — 1974-től körülbelül egy- milliárd forintot fordítottunk fejlesztésre — összegezi a félmúltat. — Ezekből azóta 1,3 milliárd forint többlettermelést értünk el, tehát minden beruházott 1 forintra 1 forint 30 fillér haszon jutott eddig. Ez azt jelenti, hogy az SKÜ Magyarországon élen jár a beruházások eredményességében. Ügy ítéli meg az elismert szakember: az acélgyáriak idejekorán fölismerték, hogy szerkezeti változtatások szükségesek, s rátértek termékeik to- vábbfeldolgozására. Lemezek és huzalok után gyártani kezdték a DEXION-elemtket, a hegesztett csöveket, a Rapis- tan-pályákat, s egy sor technológiai újítást bevezettek. — Ezek mögött — summáz Széky Miklós — igen nagy műszaki, szellemi kapacitás rejlik. Volt egy megbeszélésünk pénzügyi szakemberekkel, amelyen a nemzeti bank illusztris képviselője megemlí- ette, hogy az SKÜ fordul a legtöbb fejlesztési javaslattal hozzájuk. Egyedül velünk kapcsolatban tudnak válogatni a hitelkérelem megítélésekor... A meglevő szellemi kapacira. S ebbe a statisztikába már beleszámít befutott főmérnök is a kezdők hada mellett. S csak az utóbbi évtizedekben csökkent a mérnökök előnye, elfogadható volt az arány. Ez csökkentette a pálya vonzerejét, s az alkotókedvet. — S mik a szubjektív okok? — Ezek is visszavezethetők az anyagi elismerés ellentmondásaira — fogalmazza meg véleményét kis gondolkodás után Széky Miklós. — A tanulás szabadalma van ^ép- teljesítmény nincs arányosan megfizetve, de az az igazság, hogy megkövetelve sem. Jobban el kéne ismerni a produkciót, akkor lehetne szigorúbban követelni is! A vérbeli mérnök kiforrott gondolatokkal elemzi a nyelv- tanulási kedv hiányának okúit — ő egyébként németül és szlovákul beszél —, az üzemmérnök- és a technikusképzés nehézségeit, az orvosok és mérnökök díjazásának aránybeli eltéréseit és így tovább. Szavaiból kiviláglik, hogy realista észjárással választja külön a „jó lenne, ha...” kategóriát a valós állapottól, ugyanakkor egészséges optimizmusa szabja meg cselekvésének irányát. Valóra válik — Mi jelent belső hajtóerőt a műszaki produkciókhoz? — Ma nem kevés fiatal úgy választ pályát, hogy a várható jövedelmet nézi. A mi időnkben még azért kerültünk mérnöki pályára, mert ez érdekelt bennünket. Arinak idején 1953- ban öten jöttünk ide friss diplomával, de még egy év múlva se tudtuk egymásról, ki mennyit keres. Mert meg se kérdeztük. Igaz, az akkori viszonyok között jól meg voltunk fizetve. A másik hajtóerő az, hogy szerencsés helyzetben vagyok; amit kitalálok, megvalósíthatom. Az mindig öröm a mérnöknek, hogy amit tervez, rajzol, az valóra válik. Molnár Fái hulladékhasznosítás Űj energiatakarékos technológiák, hulladékhasznosító eljárások kialakításán dolgoznak a mezőgépfejlesztő intézetben. Jelenleg összesen mintegy 170 kísérleti stádiumban levő témával foglalkoznak az intézet kutató-fejlesztő munkatársai, s azzal számolnak, hogy az év végéig a gyáraktól, gazdaságoktól további 50— 60 új feladat kidolgozására kapnak megbízást A fejlesztőmunka eredményétől függően körülbelül 14 prototípust is elkészítenek az idén. Egyik legutóbbi sikeres fejlesztésük a trágyakomposztáló kezelőtelep, amelyből az elsőt a közelmúltban Dunavar- sányban állították fel. Az eljárással a hígtrágyát 15 nap alatt „átdolgozzák”, s egyebek között értékes virágföldet nyernek belőle. A Szolnoki Mezőgép Vállalattal közösen olyan bálaégetőt terveztek, amely a lehető legjobb hatásfokkal égeti el a szalmát és más mezőgazdasági hulladékot. A jászkiséri téeszben felszerelt berendezés máris sokszáz tonna olaj megtakarítását tette lehetővé, a bálaégetőt sorozatban gyártják. Ugyancsak a legutóbbi kísérleti munkák sikere az a komplett gépsor, amely a mezőgazdasági és az erdőgazdasági melléktermékeket összegyűjti, aprítja, bálázza, majd feldolgozza. Ezeken kívül számos új típusú kombájnadapter, önjáró cukorrépa-betakarító gép mintapéldánya is elkészült. Valamennyi új berendezés előállításánál a konstruktőrök a gépek súlyának jelentős csökkentésére törekedtek, mert eddig túl sok anyagot építettek a berendezésekbe, így azok nehezek, túlsúlyosak voltak. A súlycsökkentés azonban nem megy a minőség rovására. Sok a „ha" Kazáron A3 H előnye.«, s amit leadegat belőle kát, az mind többletmunka, amit a- szervezési módszer nem kalkulál. Ha a feltételek ellenünk dolgozna]?, a 3 M is egyre-másra adja le előnyeit, sőt, elképzelhető, hogy végül veszteséggé, fejezzük be a sorozatot. Nemcsak az idomokon és Három M. A munkahely, a munkamódszer és a mozdulat kialakításán, illetve elemzésén alapuló szervezés, mely hazánkban a munkafolyamatok összehangolásának felsőfokát »jelentette mindaddig. míg divatba nem jött a külföldi szervezők hozta stílus meghonosítása. A Váci Kötöttárugyár ka- zári gyáregysége két éve dolgozik a 3 M-ben javallt eljárások szerint. A Textilipari Kutató Intézet segítségével bevezetett módszert a kutatók 'ni, mert sürgős jelenlétében egy nagy francia lést kapnak széfián próbálták ki. Szabó Imréné varroda- vezető-helyettes, aki egyben a gyáregység szervezői posztját is betölti, szívesen emlék— Cserélhető vagy legalábbis mozdítható asztaltoldások- kal sokat javulna a helyzet. A pásztói gyárban használnak ilyeneket, csak az nekünk méretben nem felel meg, belógna a gépek melletti útba. Olyat kell szerkesztenünk, ami illeszkedik az üzem mostani kellékeken múlik,> hogy a szer- berendezéséhez. vezési eljárás képes-e erényei megcsillantására. Kazáron igencsak gyakran megesik, hogy a már szalagon levő nagyobb szériát is félre kell ten- tőkésrendeA belkereskedelmi igények teljesítésére akár fél évünk is van, a nyugati cég egy hónapon belül kéri az árut — mondja a gyáregységszik vissza az első kísérletre, vezető. — De ebben a nyúlmert hisz’ csaknem meglepe..................... t és számba menő sikert hozott. — Harmincezer darabos sorozat volt a francia rendelés — mondja a szervezésben mára igencsak jártas fiatalasz- szony. — Volt olyan művelet, ahol a termelékenységnövekedés a húsz százalékot, is elérte. — Nagy szériánál egyébként is várható az ilyesmi... — A húszból legfeljebb öt százalékot magyaráz meg. Az eredmény háromnegyed része a három M hozta. Meg az, hogy kiváló gyártási feltételek közt készült a széria. Valahogy minden jó együtt volt S az, hogy már a következő nyugatnémet rendelés teljesítésekor is zsugorodott a siker, arra utal, amit az imént Szabóné is megpedzett: a 3 M, mint minden korszerű szervezési eljárás feltételezi, hogy „minden jó együtt legyen”. S ez nem kimondottan a kazáriakon múlik... — Hozzánk szabottan jön a kelme — kezdi a közbejöhető zűrök sorolását Zsuffa Mátyás gyáregységvezető. — Ha az idomot a méret szerint utána kell igazítani, ha a kötött passzé szélesebb vagy faroknyi időben már a kelme kötése, festése, szabása benne foglaltatik! Sőt, a und A” nyugatnémet áruház eleve vállfára akasztva kéri a terméket, hogy a kamionból egyenesen az üzletbe vihessél Sok a „ha” Kazáron, s mindegyik megkérdőjelezi a korszerű munkaszervezés eredményességét. S bár az tekintélyes részben a szabott anyag milyenségén, a kellékeken múlik, amibe a gyáregységnek nem sok beleszólása van, mégsem érzik taccsra állítva magukat. — Addig is, míg a központi ' gyárban javítanak ellátásunkon, legalább azt kell elérnünk, hogy a hibák ne a szalagon derüljenek ki — vélekedik Szabó Imréné. — Megerősítettük az előkészítőt, a gyártásközi ellenőrök figyelmét is felhívtuk: onnan csak olyan csomagot küldjenek a szalagra, amiben minden rendben van, még a bepakolás sorrendje is a 3 M-nek megfelelő legyen. Persze, ez is többletmunka, de legalább a gyártás folyamatos. Szabóné egyébként azon is gondolkodik, hogyan lehetne a' most merev munkahelyekre keskenyebb, ha színek szerint valami rugalmasabb rhegoldást is párosítani kell a darabo- kitalálni. Nem utolsó módszer az sem, hogy a 3 M begyakorolt, stabil elemeit az apró tételeknél is alkalmazzák. Így aztán vajmi nehéz megállapítani, mi tudható be magának a szervezési eljárásnak, s mi az, ami már kiterjesztésének, átültetésének köszönhető. Haszontalan is volna ezen meditálni, hiszen a cél az, hogy az egész termelési folyamat rendszerezett legyen. Az idei első öt hónapban a is .tavalyihoz képest két száza- ,C lékkai emelkedett a termelékenység a kazári gyáregységben. Méghozzá a végletek közt ingadozva: a 7,9 százalékos visszaeséstől a 9,5 százalékos növekedésig. — A kétpercentes javulás még a mostani feltételek közepette is kevés — értékeli Zsuffa Mátyás. — Idén ennék legalábbis háromszorosát kell elérnünk, de meg vagyok győződve arról, hogy ebben a gyáregységben a tíz százalék is „benne van”. A szervezési módszer házilagos alakítása mellett a bizakodást az is táplálja, hogy a kazáriak fő profilja eztán is a tőkésexport lesz. A nyugati piacokra küldött Pumák, Mistrálok és Jukotexek pedig — történjék is Kazáron vagy Vácott a gyártás során bármi — csak tökéletesek lehetnek, ezért az ehhez való feltételeket, ha törik, ha szakad, megteremtik. Váciak és kazáriak tökéletesen egyetértenek abban, hogy ha másként nem megy, inkább kevesebbet, de kifogástalant. Hiszen a piacszerzésnél csak egy dolog nehezebb — megtartani azt. Szendi Mária Szervezetek megújulás előtt Napjaink kedvelt szerve- többnyire nem személyes okai melési erők összefogása, zeti formája: a termelési' vannak, inkább az, hogy ma rendszer és az agráripari egyesülés. A rájuk irányuló reflektorfény azonban nem csak előnyeiket, hanem hibáikat is megvilágítja. Ilyen fajta reflektorszerepe volt. a közelmúltban rendezett’ IX. országos mezőgazda- sági és élelmiszeripari vándorgyűlésnek, ahol partnergazdaságok „panaszkodtak” a már sokkal kiegyenlítettebb a mezőgazdasági termelés technikai, technológiai színvonala, mint a rendszerek szervezése idején. így érthető, hogy az általánossá váló magas termelési színvonal mellett a termelési rendszereknek egyre nehezebb újat produkálni, vagyis szolgáltatásaik körét bővíteni, színtermelési rendszerek szol- vonalát növelni. gáltatásaira. Elsősorban arra, hogy az alkalmazott technológiát a rendszergazdák sok helyütt nem adaptálják a helyi viszonyokhoz. Az sem előnyös, hogy felduzzadt a rendszerek apparátusa. (Vannak olyan termelési rendszer- gazdák, ahoi hatszázan is dolgoznak. összehasonlításként: az élelmiszeripari trösztökben összesen — az átszervezés előtt — 1500 ember dolgozott.) Ennek következtében magasak a termelési rendszereknek fizetendő költségek. A rendszergazdák érdekei sok tekintetben mások, mint a taggazdaságoké. Ennek Beruházási, építőipari, lakásépítési zsebkönyv, 1981 A zsebkönyv az 1950-ig visz- szatekintő összefoglaló táblákat követően három fő fejezetből álf. A beruházással foglalkozó rész tájékoztat az 1978 megvalósult népgazdasági Az.építőipari fejezet ismerteti a szakág termelését, az átadott, a megkezdett és a folyamatban levő munkákat, kitér a munkaügyi és pénzügyi óta helyzetre, lehetőséget adva a be- szektorális összehasonlításra. ruházásokról, azok megosztó- Közérdeklődésre tarthat Szásáról tulajdonformák, ágaza- mot az első és második 15 éves tok, anyagi-műszaki összeté- lakásépítési program megva- tel és döntési jogkörök sze- lósulásának nyomonkövetése rint. A közölt adatok folyó a lakásépítéssel foglalkozó áron, ár- és volumenindexek részben. Végül tartalmazza a alapján, illetve természetes kiadvány a nemzetközi össze- mértékegységekben szerepel- hasonlításokat szolgáló adato- nek. kát és viszonyszámokat. A jelenlegi gazdasági helyzetben korlátozottak az anyagi-műszaki fejlesztési lehetőségek. Részint, mert a gazdaságoknak nincs fejlesztésre fordítható pénzük, részint, mert ha éppen van is, szűkös devizakeretek nehezítik a legkorszerűbb technika, technológia megvásárlását. A termelési rendszerek legnagyobb sikerüket eddig az új technika alkalmazásával aratták, s erről egyelőre le kell mondaniuk. > A termelési rendszerek természetesen — immár új feltételek között — keresik a megújulás útját. Például az alkatrészellátás, a szervizhálózat megszervezésével, a .termékforgalmazással és az értékesítésben való részvétellel. Ügy is mondhatnánk, igyekeznek tevékenységük vállalkozásjellegét erősíteni. E kezdeményezések helyeselhetek, bár ezek nem helyettesíthetik alapvető feladatukat: a kutatást, a legújabb technikai, technológiai eredmények és a termelés közötti kapcsolat megteremtését. A másik divatos vállalkozási forma, az agráripari egyesülések sok vitát és ellenérzést váltottak ki szervezésük idején. Talán éppen ezért szenteltek nagy figyelmet az együttműködésben részt vevő gazdaságok és vállalatok önállóságának. A terfejlesztések összehangolása révén tehát nem mammut- vállalatok, hanem a gazdasági önállóságukat megtartó egységek közös vállalkozása jött létre. Mi több, nemhogy a résztvevők gazdasági önállósága nem szenvedett csorbát, még az egyesülések keretébe tartozó háztáji és kiegészítő gazdaságok is fejlődésnek indultak. A tárgyilagosság kedvéért el kell mondani, hogy az agráripari egyesülések sem váltottak be minden hozzájuk fűzött reményt. Például nem szűnt meg a csatlakozó gazdaságok közötti differenciálódás, nem alakult ki megfelelő kapcsolat az élelmiszer- ipar és a nyersanyagtermelő között. Mindezek ellenére mind a négy agráripari egyesülés termelési színvonala nőtt, hatékonysági mutatóik jobbak korábbi eredményeiknél, illetve a környékbeli gazdaságok hasonló indexeinél. A vándorgyűlésen is elhangzott, hogy újabb egyesülések szervezését nem tervezik, a meglévőket azonban nyitottakká teszik: tehát a deklaráltnál nagyobb lehetőséget adnak,a kilépésre, illetve új tagok felvételére Ahhoz, hogy e szervezeti forma is lépést tartson a változó követelményekkel, közös fejlesztési programokat kellene készíteni, vagyis szükségtelen előírni a közös fejlesztési forrásokhoz való hozzájárulás mértékét. Így az agráripari egyesüléseken belül mindenki ahhoz a fejlesztéshez járulna hozzá, amiben saját maga is érdekelt. Hogy jó irányba haladnak-e az útkeresők, arra a gyakorlat próbája adja meg a választ. b. p. NÓGRAD-1902. július 6., kedd
