Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-30 / 177. szám

Bejrúti helyzetkép Francia—egyiptomi javaslat az ENSZ előtt Minden eddiginél hevesebb bombázások, az izraeli tüzér­ség tűzcsapásai előzték meg szerdán este Bejrútban az újabb — az invázió óta a he­tedik — tűzszünetet, amely másfél órás késéssel, közép­európai idő szerint este fél tizenegy tájban lépett élet­be. Az elmúlt hat nap alatt legkevesebb 280—300 ember halt meg, a sebesültek száma meghaladja a 400-at. Philip Habib amerikai megbízott szerdán érkezett Jeruzsálemből Bejrútba, ma­gával hozva egyrészt Begin izraeli kormányfő fenyegetését — az izraeli kormányfő két napot adott a palesztinoknak az elvonulás megkezdésére —, másrészt egy áll/tólag három szakaszos béketervet: Nyugat- Bejrútban több nemzetiségű békefenntartó erő foglalna el állásokat; a palesztinok két szakaszban elvonulnának és Izrael kivonná csapatait a fő­város körzetéből. A libanoni válság politikai megoldására irányuló erőfe­szítések keretében a szaúd- arábiai Dzsiddában folytatód­tak az Arab Liga hattagú Li- banon-bizottságának tanács­kozása, New Yorkban pedig csütörtökön terjesztették a Biztonsági Tanács elé a fran­cia—egyiptomi határozati ja­vaslattervezetet. Dzsiddában a szaúdi, a ku­vaiti, a szíriai és az algériai külügyminiszter, a PFSZ po­litikai osztályának vezetője, Malcolm Baldrige, az Egye­sült Államok kereskedelmi minisztere az AP hírügynök­ségnek adott nyilatkozatában megerősítette, hogy minisz­tériuma intézkedési alternatí­vákat dolgoz ki Reagan elnök számára azoknak a nyugat­európai vállalatoknak a meg­büntetésére, amelyek nem tart­ják be Washingtonnak a szov­jet—nyugat-európai földgáz­vezeték építésével kapcsola­tos tilalmait. A miniszter ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, hogy a földgázvezeté­valamint az Arab Liga főtit­kára eddig megtartott két ülésén azon fáradozott, hogy tisztázza a libanoni—szíriai— palesztin viszonyt. Július 27- én lejárt a kizárólag szíriai egységekből álló arabközi bé­kefenntartó erők libanoni meg­bízatása. A libanoni kormány —, amely korábban az ösz- szes idegen erők kivonását követelte az országból — a hírek szerint nem fogja kér­ni a mandátum meghosszab­bítását. Dzsiddában a másik fő té­ma a libanoni—palesztin vi­szony. Egy palesztinai szóvi­vő kijelentette, hogy a Liba- non-bizottság keretei között a PFSZ nem hajlandó megvi­tatni a Nyugat-Bejrútban kö­rülzárt palesztinok távozását több arab országba. A palesz­tinok sorsának rendezését csak a kérdés átfogó rendezésével lehet elérni — mondotta. New Yorkban már munka- kaokmányként körözik azt a francia—egyiptomi határo­zati javaslattervezetet, amely- lyel kapcsolatban szerdán Dean Fischer amerikai kül­ügyi szóvivő - kételyeit fe­jezte ki — „hasznosságát” vonva kétségbe —, és ame­lyet gyakorlatilag Reagan el­nök is figyelmen kívül ha­gyott szerdai sajtóértekezle­tén. Reagan ugyanis ismétel­ten csak a Biztonsági Ta­nács 242-es és 338-as határo­zatát említette — holott a francia—egyiptomi javaslat két — az amerikai szankciók ellenére — mindenfélekép­pen meg tudják építeni — legfeljebb egy-két év késéssel. A lengyelországi szükség- állapot rendelkezéseinek eny­hítésére hozott varsái intéz­kedésekkel kapcsolatban Baldrige azt mondta, hogy azokat amerikai részről ala­posan tanulmányozzák, tájé­kozódnak az Egyesült Álla­mok szövetségeseinél is és csak azután döntenek a ke­reskedelmi szankciók esetle­ges felülvizsgálatáról. az említett határozatok lé­nyeges módosítását irányoz­za elő: „ismételten megerősí­ti a térség minden államának a létezéshez és biztonsághoz való jogát, összhangban a Biztonsági Tanács 242-es ha­tározatával”, valamint „meg­erősíti a palesztinai nép tör­vényes nemzeti jogait, beleért­ve az önrendelkezési jogát, annak minden velejárójával, tehát azt is, hogy ebből a célból a palesztinai népnek képviseltetnie kell magát a tárgyalásokon, amelyeken kö­vetkezésképpen a Palesztinai Felszabadítás! Szervezetnek is részt kell vennie”. A tervezet sürgeti az „érintett feleket”: „kölcsönösen és egyidejűleg ismerjék el egymást”. A határozattervezet Liba­nonban az ellenségeskedések azonnali beszüntetését, az iz­raeli csapatok kivonását, min­den idegen erő fokozatos ki­vonását, ENSZ-erők bevoná­sát szorgalmazza. Libanonnal kapcsolatos hír, hogy Szaúd-Arábia és Szíria washingtoni nagykövetének, valamint az Arab Liga ENSZ- képviselőjének felesége szer­dán a Fehér Ház előtti La- fayette-parkban egy sátor dí­szes szőnyegén éhségsztrájkot kezdett. A diplomatafeleségek szerint ez az egyetlen útja annak, hogy Izraelt a Nyugat- Bejrút körüli blokád meg­szüntetésére késztessék. Amíg ez meg nem történik — csak vizet fogyasztanak. A Polisario képviselője megerősítette, hogy szerveze­te elfogadta a kérést. Nem bocsátkozott részletekbe a döntésről; de bejelentette, hogy a nap folyamén közleményt hoznak nyilvánosságra és eb­ben a SZADK távolmaradá­sát bizonyos feltételekhez kö­tik. a Polisario Front harcot folytat Marokkó ellen a volt Spanyol-Szahara birtoklásá­ért. Számos afrikai ország til­takozása ellenére a frontból megalakult „Szaharai Arab Demokratikus Köztársasá­got” 51. tagállamként felvet­ték az Afrikai Egységszerve­zetbe. A tagállamok egy ré­sze nem ismeri el a szaharai államot. Ezért veszélybe került az AESZ-csúcsértekezlet meg- tartác-, hiszen hétfő óta a külügyminiszterek is sikerte­lenül próbálták megteremteni a miniszteri értekezlet hatá­rozatképességéhez szükséges kétharmados részvételt. (MTI) mmmmmmmmama—amm tfftFSCO-konferenc’a Napirenden a világ kultúrája Mexikóvárosban plenáris ülésen folytatódott az UNES­CO kulturális világkonfe­renciája. Latií Dzsasszem iraki kul­turális miniszter az iraki- iráni háborúval kapcsolatban elítélte Iránt az „iszlám for­radalom exportja” miatt, és kijelentette, hogy országa bé­kés eszközökkel kívánja ren­dezni a két ország konfliktu­sát.. Francisco Lucas Pires por­tugál kulturális miniszter ja­vasolta, hogy minden évbén tartsák meg a világ kultúr- kincsének napját, és ennek eseményeit évente más-más országban rendezzék meg. Benin kultúráiig miniszte­re kérte az UNESCO-t: al­kossanak olyan jogszabályt, amely lehetővé teszi egyes or­szágok kultúrkincseinek visz- szaszármaztatását idegen ál­lamokból. A szerdai ülésen szólalt fel Csu Mu-cse kínai kulturális miniszter. A fórumot újabb szovjetellenes kirohanásokra használta fel, és a világ kul­turális helyzetének romlását — hagyományos kínai termi­nológiával — a „szuperhatal­mak versengésének" tulajdo­nította. Csütörtökön megkezdődtek a bizottsági munkák; ezek célja az, hogy mérlegre te­gyék a világ kultúrpolitikáját az 1970-es velencei világkon­ferenciától napjainkig. ✓ (MTI) ítélet puccs­kísérletért A dél-afrikai Natal tarto­mány fellebbviteli bírósága csütörtökön ítéletet hirdetett a tavaly novemberi seyhel- les-i puccskísérletben részt vett zsoldosok ügyében. A zsol­dosok parancsnokát Thomas Michael Hoare ezredest tíz évi börtönbüntetést ítélték. Társait különböző időtartamú szabadságvesztéssel sújtották. Csak a légikalózkodással kapcsolatos vádpontokban ítél­keztek, mert — mint isme­retes — amikor a puccskísér­let összeomlott, a zsoldosok hatalmukba kerítettek egy in­diai repülőgépet Seychelle fő­városa, Victoria repülőterén, és Dél-Afrikába menekültek. Eltltélték az akció további résztvevőit is. Az angol Peter Duffyt 15 évre ítélték ebből 10 év felfüggesztett büntetés. A dél-afrikai Tullio Moneta 10 évi börtönbüntetésre ítélték, bői 5 év felfüggesztett, öt to­vábbi zsoldost 10 évi szabad­ságvesztésre ítéltek. Harmincnégy zsoldost ítél­tek el az elrabolt repülőgépen való fegyverviselés miatt 5 évi (börtönre, de ebből 4 év 6 hónap felfüggesztett bünte­tés. (MTI) Kompromisszum Tripoliban A „Szaharai Arab Demok- tekezletet előkészítő külügy- ratikus Köztársaság” (Polisa- miniszteri tanácskozáson — rio Front) nem vesz részt az az AESZ konferenciájának Afrikai Egységszervezet jövő megmentése érdekében — fel­heti' csúcsértekezletén — kö- kérték a szaharai küldöttsé- zölte Tripoliban AU Triki, a get, hogy „önként” mondjon líbiai kormány szóvivője. le a csúcsértekezleten való Mint ismeretes, a csúcsér- részvételről. Washington nbüntet" Az ember és az árnyéka Egy nukleáris összecsapás első 24 órája A svéd tudományos akadé­mia folyóirata, az „Ambio” júniusi száma közli egy — nyugat-európai és amerikai tudósokból álló — bizottság jelentését. Azt a félelmetes következménysorozatot vázol­ja, amely egy nukleáris há­ború kirobbanásának pillana­tában kezdődne. 750 MILLIÓ EMBER MEGHAL A tudósok azt állítják — adataik jórészt nyugati kato­nai szakértők kijelentésein alapulnak —, hogy az Egye­sült Államoknak és a Szov­jetuniónak 24 150 robbanófej- nyi nukleáris ereje van, eb­ből 14 746 „beélesítve”, euró­pai bevetésre vár. Ezek a rob­banófejek rakétákon (akad­nak nyolc robbanófejes raké­ták is), illetve bombákban vannak. Föld alatti betonsi­lókban, jól álcázott földi ki­lövőállomásokban és — fő­ként az USA részéről — a világtengereken hajózó ten­geralattjárókon tárolják őket. Ha ezeket a robbanófejeket útnak indítják a már jó elő­re kijelölt célpontok felé, a nukleáris háború első 24 órá­jában az északi féltekén 750 millió ember hal meg, 350 millió súlyosan megsebesül. A stockholmi „Ambio” ta­nulmánya szerint egyetlen középméretű neutronbomba, amelyet a katonai szakem­berek szerint egy páncélos­hadtest ellen vetnek be, csak az NSZK-ban legkevesebb ezer polgári lakos halálát okozza. A kis, harctéri — ra­kéta és tüzérségi — nukleá­ris fegyverek, a „Small Batt­lefield Nuclear Weapons” be­vetése ugyanebben az ország­ban egymillió, a mintegy 170 darab nagyobb robbanófej, a „Large Nuclear Weapons” be­vetése tízmillió ember halá­lát okozná. MIT ENNÉNK ÉS INNÁNK? És, aki életben maradna? A tudósok megemlítik, hogy minden élelmiszer, de főleg az ivóvíz minden valószínű­ség szerint radioaktívvá, te­hát fogyaszthatatlanná vál­I na. Csak az óceánok mélyebb részein élő hal maradna ha­lászható és fogyasztható... Az iparvidékek — a gyárak és erőművek — elpusztítása után a nukleáris fegyverrel meg­támadott országok fölött hó­napokig radioaktív felhőréteg lebeg majd. A felhőn áttörő sugárzás nyomán a gabona, a gyümölcs, a zöldség, még a gumós növény is fertőződ­ne, ehetetlen lenne. Csak Nyugat- és Észak-Európában egymillió hektár erdő pusz­tulna el, teljes vadállomá­nyával együtt. Viszont, mivel a rágcsálók többsége, úgy tűnik, megfelelő ellenálló­képességgel rendelkezik a su­gárzással szemben, elszaporo­dásuk felmérhetetlen újabb károkat okozna. Mindehhez hozzájárul még, hogy az élet­ben maradottak ellenállóké­pessége a radioaktív sugár­zás hatására gyorsan csök­ken. Azok 80 százalékára, akik egy meghatározott mér­tékűnél nagyobb súgárzás- jfiennviséget kaptak a nukleá­ris háború eiső 24 lírájában, rákds megbetegedés vár. Az életbenmaradottak legkeve­sebb két százaléka nemző- képteleh, illetve magtalan lesz, legalább három százalék szenved több nemzedéket érintő genetikai károsodást. Az életben maradottak közül minden ötödik ember olyan fizikai állapotba kerül, hogy képtelen segíteni másokon. EGYOLDALÚ SZOVJET BEJELENTÉS Lehetetlen nem gondolni Olaf Palme volt svéd minisz­terelnök néhány mondatára, amelyet tavaly karácsonykor Hirosimában mondott, miután kilépett a város múzeumából. „Megmutatták nekünk azokat a kőlépcsőket, amelyek az első atombomba robbanásá­nak pillanatában megőrizték egy ülő ember árnyékát. Va­jon az emberiségből sem ma­rad más, mint egy árny egy kőlépcsőn?” A kép, amelyet az „Ambio” festett iszonyú. Mindenesetre azóta, az ENSZ-ben, a lesze­relési ülésszakon elhangzott a rendkívüli jelentőségű szov­jet bejelentés, a Szovjetunió egyoldalúan lemond az atom­fegyver elsőként történő be­vetéséről. Gárdos Mikibe 2 W6GRÄD - 1982. július 30., péntek Álreform — készpénzért Nem volt a szerda e%ti Reagan-sajtóértekezletnek egyetlen pontja sem, amely ne keltett volna kisebb-nagyobb hazai és nemzetközi vihart. Az elnöknek a szovjet—ameri­kai csúcstalálkozóval kapcsolatos válasza alighanem soká­ig emlékezetes marad. Mint mondta, erről akkor lehet szó —, amennyiben egyáltalán létrejön —. „ha lesz igazi célja”. Az amerikai és a világsajtó a megdöbbenés hangján ír er­ről a fogalmazásról. A tarthatatlanul egyenlőtlen politikai mérce alkalma­zását azonban talán semmi sem példázza jobban, mint az elnök Salvadorral kapcsolatos bejelentése. Miközben de- moszthéneszl dörgedelmekkel szólt b lengyelországi szükségál­lapotról, valamint az ennek nyomán Washington által ter­vezett további gazdasági és politikai „büntetésekről”, közöl­te: Salvadorban (ahol egyébként éppen most hosszabbítot­ták meg ismét a szükségállapotot) „érezhető haladás” tör­tént, és ezért a kabinet javasolja a kongresszusnak a junta számára folyósítandó, 306 millió dolláros segély megsza­vazását. Nem sokszor fordult elő az Egyesült Államok viharos történetében, hogy a képviselőház elnöke „valótlannak” mi­nősítse az elnök (Salvadorról szóló) jelentését. Thomas O’Neill, a ház elnöke most ezt tette, hetvenöt képviselőtár­sa pedig határozati javaslatban követelte, hogy „tekintsék semmisnek” az elnöki dokumentumot! Amerika legtekin­télyesebb lapja, a New York Times egy Robert White ne­vű úr felháborodott cikkét közli arról, hogy Salvadorban változatlanul egy tömeggyilkos klikk uralkodik. Mr. White pedig igazán a téma meglehetősen jó ismerője kell. hogy legyen: nemrég még ő volt az USA salvadori nagykövete... Jogos tehát a kérdés: mit tart az elnök „érezhető hala­dásnak” abban a Salvadorban, ahol —, mint erre Edward Kennedy szenátor emlékeztetett —, eddig a mészárlások egyetlen felelősét sem állították bíróság elé? Az elnök kör­nyezetében erre azt felelik, hogy Salvador jelenlegi vezetői „bizonyos reformokkal kísérleteznek". A világ viszont mind­össze arról tud, hogy a félfeudális óriásbirtokok országában a junta néhány — valóban csak néhánv — parasztnak lát­ványos ünnepség keretében pár hold földet juttatott. Az iránt azonban már az időzítés miatt sem lehet senkinek semmi kétsége, hogy csaknem négyszázmillió dollár kész­pénz megér egy ilyen soványka álreformot. Hisz a junta kasszájában még a földesurak busás kártalanítása után is rengeteg segélypénz marad... Harmat Endre Reagan sajtóértekezlete kevés újdonsággal Ronald Reagan amerikai elnök általánosságokat han­goztatott és alig szolgált új­donsággal szerda esti wa­shingtoni sajtóértekezletén. Szavaiból kitűnt, hogy nem várható változás az amerikai külpolitika fő vonásaiban: Reagan jelenleg nem lát lehe­tőséget szovjet—amerikai csúcstalálkozóra és kitart szov­jetellenes gazdasági háborúja mellett. A csúcstalálkozóra vonatko­zó kérdésre Reagan azzal vá­laszolt, hogy nem tudja, „idén, jövőre vagy egyáltalán”, lesz-e ilyen találkozó. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy a szovjet fél „nem mutat érdek­lődést a csúcstalálkozó iránt”. (Mint közismert, Leonyid Brezsnyev korábban ez év ok­tóberére javasolta a találko­zót Ronald Reagannel). Reagan értésre adta, hogy — a lengyel helyzet ürügyén — fenn kívánja tartani a szovjet—nyugat-európai gázve­zeték elleni tiltó intézkedése­ket annak ellenére, hogy a szövetségesek sorra bejelen­tik: nem tartják magukat a washingtoni tilalomhoz. Az elnök nem hagyott két­séget afelől, hogy kormánya; amely meg akarja tiltani a Szovjetunióval való kereske­delmet partnereinek, maga (belpolitikai és gazdasági okokból) továbbra is nagy- mennyiségű gabonát kíván szállítani a Szovjetuniónak. A két ország gabonaszállítási egyezményének meghosszabbí­tására irányuló amerikai szán­dékot várhatóan már a na­pokban bejelentik. Reagan egyetlen szóval sem ítélte el Izrael Bejrút elleni barbár légitámadásait, ame­lyeknek naponta a polgári la­kosok százai esnek áldozatul. Arról beszélt, hogy Washing­ton „közvetítőként” kíván sze­repelni a PFSZ bejrúti érői elszállításának kérdésében. Kormánya csak akkor tárgyal közvetlenül a PFSZ-szel, ha az kifejezetten elismeri Izra­elt — mondotta. Fejleszteni kívánja a viszonyt Kínával, de ez nem jelenti, hogy cserben hagy­nák „régi barátaikat és szö­vetségeseiket Tajvanon” — hangoztatta az amerikai el­nök. A Reagan-kormány — mint ismeretes — újabb je­lentős fégyverszállítmányokat készül juttatni Tajvannak, és emiatt erősen megromlott Washington és Peking vi­szonya. Reagan kitért az érdemi vá­lasz elől az amerikai közvé­leményt leginkább foglalkoz­tató gazdasági kérdésekben. „Túl borúlátónak” ítélte a kongresszus illetékeseinek az­napi előrejelzését, hogy a költ­ségvetés a következő években példátlanul magas, évi 140— 160 milliárd dolláros hiánnyal zárul majd. Véleménye sze­rint, a kamatlábak minimális csökkentésével „megindult a javulás" a gazdaságban. E hivatalos véleményt amerikai gazdasági és üzemi körökben kevesen osztják. (MTI) Brit embargó Argentínával szemben Nagy-Britannia mindaddig fenntartja az Argentínával szembeni fegyverszállítási ti­lalmat és a Falkland-szigetek körüli védelmi övezetet, amíg Buenos Aires nem adja egy­értelmű és megbízható jelét annak, hogy véget vet Angliá­val szembeni ellenségességé­nek — hangzik Francis Pym brit külügyminiszternek a képvíselőházhoz küldött üze­netben. Az Argentínával szembeni gazdasági szankciók fenntar­tásáról szólva Pym leszögez­te, hogy mindaddig nem állít- hatóak vissza a két ország közötti normális kapcso­tok, amíg Argentína alapvető­en nem változtatja meg ál- lásoontját: Buenos Aires ugyanis de facto elismerte a dél-atlantj térségben az ellen­ségeskedés végét, de annak teljes beszüntetését csak ak­kor hajlandó elfogadni. ha Nagy-Britann’a lemond a Falkland- (Malvin-) szige­tekről. (MTI1 i Uiabb támadások Az iráni hadsereg szerdán este újabb támadást indított Ba?ra iraki város irányában. Csütörtök reggelig a támadó erők 25 ellenséges harckocsit és csapatszállító járművet lőt­tek ki — közölte a teheráni rádió. Az iraki hírügynökség az újr« fellángolt harcokról be­számolva azt jelentette, hogy az iraki fegyveres erők meg­törték a nagyarányú támadást és — nagy veszteségeket — okozva visszavonulásra kény­szerítették az ellenséget. A bagdadi jelentés szerint ez volt az iráni haderő ötödik si­kertelen offenzívája Basra el­foglalására.

Next

/
Thumbnails
Contents