Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-30 / 177. szám
Bejrúti helyzetkép Francia—egyiptomi javaslat az ENSZ előtt Minden eddiginél hevesebb bombázások, az izraeli tüzérség tűzcsapásai előzték meg szerdán este Bejrútban az újabb — az invázió óta a hetedik — tűzszünetet, amely másfél órás késéssel, középeurópai idő szerint este fél tizenegy tájban lépett életbe. Az elmúlt hat nap alatt legkevesebb 280—300 ember halt meg, a sebesültek száma meghaladja a 400-at. Philip Habib amerikai megbízott szerdán érkezett Jeruzsálemből Bejrútba, magával hozva egyrészt Begin izraeli kormányfő fenyegetését — az izraeli kormányfő két napot adott a palesztinoknak az elvonulás megkezdésére —, másrészt egy áll/tólag három szakaszos béketervet: Nyugat- Bejrútban több nemzetiségű békefenntartó erő foglalna el állásokat; a palesztinok két szakaszban elvonulnának és Izrael kivonná csapatait a főváros körzetéből. A libanoni válság politikai megoldására irányuló erőfeszítések keretében a szaúd- arábiai Dzsiddában folytatódtak az Arab Liga hattagú Li- banon-bizottságának tanácskozása, New Yorkban pedig csütörtökön terjesztették a Biztonsági Tanács elé a francia—egyiptomi határozati javaslattervezetet. Dzsiddában a szaúdi, a kuvaiti, a szíriai és az algériai külügyminiszter, a PFSZ politikai osztályának vezetője, Malcolm Baldrige, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában megerősítette, hogy minisztériuma intézkedési alternatívákat dolgoz ki Reagan elnök számára azoknak a nyugateurópai vállalatoknak a megbüntetésére, amelyek nem tartják be Washingtonnak a szovjet—nyugat-európai földgázvezeték építésével kapcsolatos tilalmait. A miniszter ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, hogy a földgázvezetévalamint az Arab Liga főtitkára eddig megtartott két ülésén azon fáradozott, hogy tisztázza a libanoni—szíriai— palesztin viszonyt. Július 27- én lejárt a kizárólag szíriai egységekből álló arabközi békefenntartó erők libanoni megbízatása. A libanoni kormány —, amely korábban az ösz- szes idegen erők kivonását követelte az országból — a hírek szerint nem fogja kérni a mandátum meghosszabbítását. Dzsiddában a másik fő téma a libanoni—palesztin viszony. Egy palesztinai szóvivő kijelentette, hogy a Liba- non-bizottság keretei között a PFSZ nem hajlandó megvitatni a Nyugat-Bejrútban körülzárt palesztinok távozását több arab országba. A palesztinok sorsának rendezését csak a kérdés átfogó rendezésével lehet elérni — mondotta. New Yorkban már munka- kaokmányként körözik azt a francia—egyiptomi határozati javaslattervezetet, amely- lyel kapcsolatban szerdán Dean Fischer amerikai külügyi szóvivő - kételyeit fejezte ki — „hasznosságát” vonva kétségbe —, és amelyet gyakorlatilag Reagan elnök is figyelmen kívül hagyott szerdai sajtóértekezletén. Reagan ugyanis ismételten csak a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as határozatát említette — holott a francia—egyiptomi javaslat két — az amerikai szankciók ellenére — mindenféleképpen meg tudják építeni — legfeljebb egy-két év késéssel. A lengyelországi szükség- állapot rendelkezéseinek enyhítésére hozott varsái intézkedésekkel kapcsolatban Baldrige azt mondta, hogy azokat amerikai részről alaposan tanulmányozzák, tájékozódnak az Egyesült Államok szövetségeseinél is és csak azután döntenek a kereskedelmi szankciók esetleges felülvizsgálatáról. az említett határozatok lényeges módosítását irányozza elő: „ismételten megerősíti a térség minden államának a létezéshez és biztonsághoz való jogát, összhangban a Biztonsági Tanács 242-es határozatával”, valamint „megerősíti a palesztinai nép törvényes nemzeti jogait, beleértve az önrendelkezési jogát, annak minden velejárójával, tehát azt is, hogy ebből a célból a palesztinai népnek képviseltetnie kell magát a tárgyalásokon, amelyeken következésképpen a Palesztinai Felszabadítás! Szervezetnek is részt kell vennie”. A tervezet sürgeti az „érintett feleket”: „kölcsönösen és egyidejűleg ismerjék el egymást”. A határozattervezet Libanonban az ellenségeskedések azonnali beszüntetését, az izraeli csapatok kivonását, minden idegen erő fokozatos kivonását, ENSZ-erők bevonását szorgalmazza. Libanonnal kapcsolatos hír, hogy Szaúd-Arábia és Szíria washingtoni nagykövetének, valamint az Arab Liga ENSZ- képviselőjének felesége szerdán a Fehér Ház előtti La- fayette-parkban egy sátor díszes szőnyegén éhségsztrájkot kezdett. A diplomatafeleségek szerint ez az egyetlen útja annak, hogy Izraelt a Nyugat- Bejrút körüli blokád megszüntetésére késztessék. Amíg ez meg nem történik — csak vizet fogyasztanak. A Polisario képviselője megerősítette, hogy szervezete elfogadta a kérést. Nem bocsátkozott részletekbe a döntésről; de bejelentette, hogy a nap folyamén közleményt hoznak nyilvánosságra és ebben a SZADK távolmaradását bizonyos feltételekhez kötik. a Polisario Front harcot folytat Marokkó ellen a volt Spanyol-Szahara birtoklásáért. Számos afrikai ország tiltakozása ellenére a frontból megalakult „Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot” 51. tagállamként felvették az Afrikai Egységszervezetbe. A tagállamok egy része nem ismeri el a szaharai államot. Ezért veszélybe került az AESZ-csúcsértekezlet meg- tartác-, hiszen hétfő óta a külügyminiszterek is sikertelenül próbálták megteremteni a miniszteri értekezlet határozatképességéhez szükséges kétharmados részvételt. (MTI) mmmmmmmmama—amm tfftFSCO-konferenc’a Napirenden a világ kultúrája Mexikóvárosban plenáris ülésen folytatódott az UNESCO kulturális világkonferenciája. Latií Dzsasszem iraki kulturális miniszter az iraki- iráni háborúval kapcsolatban elítélte Iránt az „iszlám forradalom exportja” miatt, és kijelentette, hogy országa békés eszközökkel kívánja rendezni a két ország konfliktusát.. Francisco Lucas Pires portugál kulturális miniszter javasolta, hogy minden évbén tartsák meg a világ kultúr- kincsének napját, és ennek eseményeit évente más-más országban rendezzék meg. Benin kultúráiig minisztere kérte az UNESCO-t: alkossanak olyan jogszabályt, amely lehetővé teszi egyes országok kultúrkincseinek visz- szaszármaztatását idegen államokból. A szerdai ülésen szólalt fel Csu Mu-cse kínai kulturális miniszter. A fórumot újabb szovjetellenes kirohanásokra használta fel, és a világ kulturális helyzetének romlását — hagyományos kínai terminológiával — a „szuperhatalmak versengésének" tulajdonította. Csütörtökön megkezdődtek a bizottsági munkák; ezek célja az, hogy mérlegre tegyék a világ kultúrpolitikáját az 1970-es velencei világkonferenciától napjainkig. ✓ (MTI) ítélet puccskísérletért A dél-afrikai Natal tartomány fellebbviteli bírósága csütörtökön ítéletet hirdetett a tavaly novemberi seyhel- les-i puccskísérletben részt vett zsoldosok ügyében. A zsoldosok parancsnokát Thomas Michael Hoare ezredest tíz évi börtönbüntetést ítélték. Társait különböző időtartamú szabadságvesztéssel sújtották. Csak a légikalózkodással kapcsolatos vádpontokban ítélkeztek, mert — mint ismeretes — amikor a puccskísérlet összeomlott, a zsoldosok hatalmukba kerítettek egy indiai repülőgépet Seychelle fővárosa, Victoria repülőterén, és Dél-Afrikába menekültek. Eltltélték az akció további résztvevőit is. Az angol Peter Duffyt 15 évre ítélték ebből 10 év felfüggesztett büntetés. A dél-afrikai Tullio Moneta 10 évi börtönbüntetésre ítélték, bői 5 év felfüggesztett, öt további zsoldost 10 évi szabadságvesztésre ítéltek. Harmincnégy zsoldost ítéltek el az elrabolt repülőgépen való fegyverviselés miatt 5 évi (börtönre, de ebből 4 év 6 hónap felfüggesztett büntetés. (MTI) Kompromisszum Tripoliban A „Szaharai Arab Demok- tekezletet előkészítő külügy- ratikus Köztársaság” (Polisa- miniszteri tanácskozáson — rio Front) nem vesz részt az az AESZ konferenciájának Afrikai Egységszervezet jövő megmentése érdekében — felheti' csúcsértekezletén — kö- kérték a szaharai küldöttsé- zölte Tripoliban AU Triki, a get, hogy „önként” mondjon líbiai kormány szóvivője. le a csúcsértekezleten való Mint ismeretes, a csúcsér- részvételről. Washington nbüntet" Az ember és az árnyéka Egy nukleáris összecsapás első 24 órája A svéd tudományos akadémia folyóirata, az „Ambio” júniusi száma közli egy — nyugat-európai és amerikai tudósokból álló — bizottság jelentését. Azt a félelmetes következménysorozatot vázolja, amely egy nukleáris háború kirobbanásának pillanatában kezdődne. 750 MILLIÓ EMBER MEGHAL A tudósok azt állítják — adataik jórészt nyugati katonai szakértők kijelentésein alapulnak —, hogy az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak 24 150 robbanófej- nyi nukleáris ereje van, ebből 14 746 „beélesítve”, európai bevetésre vár. Ezek a robbanófejek rakétákon (akadnak nyolc robbanófejes rakéták is), illetve bombákban vannak. Föld alatti betonsilókban, jól álcázott földi kilövőállomásokban és — főként az USA részéről — a világtengereken hajózó tengeralattjárókon tárolják őket. Ha ezeket a robbanófejeket útnak indítják a már jó előre kijelölt célpontok felé, a nukleáris háború első 24 órájában az északi féltekén 750 millió ember hal meg, 350 millió súlyosan megsebesül. A stockholmi „Ambio” tanulmánya szerint egyetlen középméretű neutronbomba, amelyet a katonai szakemberek szerint egy páncéloshadtest ellen vetnek be, csak az NSZK-ban legkevesebb ezer polgári lakos halálát okozza. A kis, harctéri — rakéta és tüzérségi — nukleáris fegyverek, a „Small Battlefield Nuclear Weapons” bevetése ugyanebben az országban egymillió, a mintegy 170 darab nagyobb robbanófej, a „Large Nuclear Weapons” bevetése tízmillió ember halálát okozná. MIT ENNÉNK ÉS INNÁNK? És, aki életben maradna? A tudósok megemlítik, hogy minden élelmiszer, de főleg az ivóvíz minden valószínűség szerint radioaktívvá, tehát fogyaszthatatlanná válI na. Csak az óceánok mélyebb részein élő hal maradna halászható és fogyasztható... Az iparvidékek — a gyárak és erőművek — elpusztítása után a nukleáris fegyverrel megtámadott országok fölött hónapokig radioaktív felhőréteg lebeg majd. A felhőn áttörő sugárzás nyomán a gabona, a gyümölcs, a zöldség, még a gumós növény is fertőződne, ehetetlen lenne. Csak Nyugat- és Észak-Európában egymillió hektár erdő pusztulna el, teljes vadállományával együtt. Viszont, mivel a rágcsálók többsége, úgy tűnik, megfelelő ellenállóképességgel rendelkezik a sugárzással szemben, elszaporodásuk felmérhetetlen újabb károkat okozna. Mindehhez hozzájárul még, hogy az életben maradottak ellenállóképessége a radioaktív sugárzás hatására gyorsan csökken. Azok 80 százalékára, akik egy meghatározott mértékűnél nagyobb súgárzás- jfiennviséget kaptak a nukleáris háború eiső 24 lírájában, rákds megbetegedés vár. Az életbenmaradottak legkevesebb két százaléka nemző- képteleh, illetve magtalan lesz, legalább három százalék szenved több nemzedéket érintő genetikai károsodást. Az életben maradottak közül minden ötödik ember olyan fizikai állapotba kerül, hogy képtelen segíteni másokon. EGYOLDALÚ SZOVJET BEJELENTÉS Lehetetlen nem gondolni Olaf Palme volt svéd miniszterelnök néhány mondatára, amelyet tavaly karácsonykor Hirosimában mondott, miután kilépett a város múzeumából. „Megmutatták nekünk azokat a kőlépcsőket, amelyek az első atombomba robbanásának pillanatában megőrizték egy ülő ember árnyékát. Vajon az emberiségből sem marad más, mint egy árny egy kőlépcsőn?” A kép, amelyet az „Ambio” festett iszonyú. Mindenesetre azóta, az ENSZ-ben, a leszerelési ülésszakon elhangzott a rendkívüli jelentőségű szovjet bejelentés, a Szovjetunió egyoldalúan lemond az atomfegyver elsőként történő bevetéséről. Gárdos Mikibe 2 W6GRÄD - 1982. július 30., péntek Álreform — készpénzért Nem volt a szerda e%ti Reagan-sajtóértekezletnek egyetlen pontja sem, amely ne keltett volna kisebb-nagyobb hazai és nemzetközi vihart. Az elnöknek a szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatos válasza alighanem sokáig emlékezetes marad. Mint mondta, erről akkor lehet szó —, amennyiben egyáltalán létrejön —. „ha lesz igazi célja”. Az amerikai és a világsajtó a megdöbbenés hangján ír erről a fogalmazásról. A tarthatatlanul egyenlőtlen politikai mérce alkalmazását azonban talán semmi sem példázza jobban, mint az elnök Salvadorral kapcsolatos bejelentése. Miközben de- moszthéneszl dörgedelmekkel szólt b lengyelországi szükségállapotról, valamint az ennek nyomán Washington által tervezett további gazdasági és politikai „büntetésekről”, közölte: Salvadorban (ahol egyébként éppen most hosszabbították meg ismét a szükségállapotot) „érezhető haladás” történt, és ezért a kabinet javasolja a kongresszusnak a junta számára folyósítandó, 306 millió dolláros segély megszavazását. Nem sokszor fordult elő az Egyesült Államok viharos történetében, hogy a képviselőház elnöke „valótlannak” minősítse az elnök (Salvadorról szóló) jelentését. Thomas O’Neill, a ház elnöke most ezt tette, hetvenöt képviselőtársa pedig határozati javaslatban követelte, hogy „tekintsék semmisnek” az elnöki dokumentumot! Amerika legtekintélyesebb lapja, a New York Times egy Robert White nevű úr felháborodott cikkét közli arról, hogy Salvadorban változatlanul egy tömeggyilkos klikk uralkodik. Mr. White pedig igazán a téma meglehetősen jó ismerője kell. hogy legyen: nemrég még ő volt az USA salvadori nagykövete... Jogos tehát a kérdés: mit tart az elnök „érezhető haladásnak” abban a Salvadorban, ahol —, mint erre Edward Kennedy szenátor emlékeztetett —, eddig a mészárlások egyetlen felelősét sem állították bíróság elé? Az elnök környezetében erre azt felelik, hogy Salvador jelenlegi vezetői „bizonyos reformokkal kísérleteznek". A világ viszont mindössze arról tud, hogy a félfeudális óriásbirtokok országában a junta néhány — valóban csak néhánv — parasztnak látványos ünnepség keretében pár hold földet juttatott. Az iránt azonban már az időzítés miatt sem lehet senkinek semmi kétsége, hogy csaknem négyszázmillió dollár készpénz megér egy ilyen soványka álreformot. Hisz a junta kasszájában még a földesurak busás kártalanítása után is rengeteg segélypénz marad... Harmat Endre Reagan sajtóértekezlete kevés újdonsággal Ronald Reagan amerikai elnök általánosságokat hangoztatott és alig szolgált újdonsággal szerda esti washingtoni sajtóértekezletén. Szavaiból kitűnt, hogy nem várható változás az amerikai külpolitika fő vonásaiban: Reagan jelenleg nem lát lehetőséget szovjet—amerikai csúcstalálkozóra és kitart szovjetellenes gazdasági háborúja mellett. A csúcstalálkozóra vonatkozó kérdésre Reagan azzal válaszolt, hogy nem tudja, „idén, jövőre vagy egyáltalán”, lesz-e ilyen találkozó. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy a szovjet fél „nem mutat érdeklődést a csúcstalálkozó iránt”. (Mint közismert, Leonyid Brezsnyev korábban ez év októberére javasolta a találkozót Ronald Reagannel). Reagan értésre adta, hogy — a lengyel helyzet ürügyén — fenn kívánja tartani a szovjet—nyugat-európai gázvezeték elleni tiltó intézkedéseket annak ellenére, hogy a szövetségesek sorra bejelentik: nem tartják magukat a washingtoni tilalomhoz. Az elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy kormánya; amely meg akarja tiltani a Szovjetunióval való kereskedelmet partnereinek, maga (belpolitikai és gazdasági okokból) továbbra is nagy- mennyiségű gabonát kíván szállítani a Szovjetuniónak. A két ország gabonaszállítási egyezményének meghosszabbítására irányuló amerikai szándékot várhatóan már a napokban bejelentik. Reagan egyetlen szóval sem ítélte el Izrael Bejrút elleni barbár légitámadásait, amelyeknek naponta a polgári lakosok százai esnek áldozatul. Arról beszélt, hogy Washington „közvetítőként” kíván szerepelni a PFSZ bejrúti érői elszállításának kérdésében. Kormánya csak akkor tárgyal közvetlenül a PFSZ-szel, ha az kifejezetten elismeri Izraelt — mondotta. Fejleszteni kívánja a viszonyt Kínával, de ez nem jelenti, hogy cserben hagynák „régi barátaikat és szövetségeseiket Tajvanon” — hangoztatta az amerikai elnök. A Reagan-kormány — mint ismeretes — újabb jelentős fégyverszállítmányokat készül juttatni Tajvannak, és emiatt erősen megromlott Washington és Peking viszonya. Reagan kitért az érdemi válasz elől az amerikai közvéleményt leginkább foglalkoztató gazdasági kérdésekben. „Túl borúlátónak” ítélte a kongresszus illetékeseinek aznapi előrejelzését, hogy a költségvetés a következő években példátlanul magas, évi 140— 160 milliárd dolláros hiánnyal zárul majd. Véleménye szerint, a kamatlábak minimális csökkentésével „megindult a javulás" a gazdaságban. E hivatalos véleményt amerikai gazdasági és üzemi körökben kevesen osztják. (MTI) Brit embargó Argentínával szemben Nagy-Britannia mindaddig fenntartja az Argentínával szembeni fegyverszállítási tilalmat és a Falkland-szigetek körüli védelmi övezetet, amíg Buenos Aires nem adja egyértelmű és megbízható jelét annak, hogy véget vet Angliával szembeni ellenségességének — hangzik Francis Pym brit külügyminiszternek a képvíselőházhoz küldött üzenetben. Az Argentínával szembeni gazdasági szankciók fenntartásáról szólva Pym leszögezte, hogy mindaddig nem állít- hatóak vissza a két ország közötti normális kapcsotok, amíg Argentína alapvetően nem változtatja meg ál- lásoontját: Buenos Aires ugyanis de facto elismerte a dél-atlantj térségben az ellenségeskedés végét, de annak teljes beszüntetését csak akkor hajlandó elfogadni. ha Nagy-Britann’a lemond a Falkland- (Malvin-) szigetekről. (MTI1 i Uiabb támadások Az iráni hadsereg szerdán este újabb támadást indított Ba?ra iraki város irányában. Csütörtök reggelig a támadó erők 25 ellenséges harckocsit és csapatszállító járművet lőttek ki — közölte a teheráni rádió. Az iraki hírügynökség az újr« fellángolt harcokról beszámolva azt jelentette, hogy az iraki fegyveres erők megtörték a nagyarányú támadást és — nagy veszteségeket — okozva visszavonulásra kényszerítették az ellenséget. A bagdadi jelentés szerint ez volt az iráni haderő ötödik sikertelen offenzívája Basra elfoglalására.
