Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

Ólairól—földgázra Csakis így szabad Határidő előtt — költségkeieten belül Romhányban E dundi kismalac egyike annak az ezernek, amelyet a Magyarnándori Állami Gazdaság az idén helyez ki a háztáji gazdaságok és kistermelők udvarába. Az akció eredménye­ként négy-öt hónap múlva mázsán fölüli hízókat fogadhatnak a húsipari üzemek. A mezőgazdasági nagyüzem részben okos kezdeményezésének eredményeként a két évvel ezelőtti 250 ezer forintról idén csaknem hétmillióra növelhette a háztáji ágazatból szár­mazó bevételét, amelynek zöme a háztáji sertések bérhizlaltatásából és -felvásárlásá­ból ered. (Fotó: Kulcsár) Pénzek, pozíciók Pálfalván Érdek körbejárás Tankönyvekből is közismert vezérelv, hogy az egyéni és b csoportérdeket, amennyire csak lehet, összhangba kell hozni a népgazdasági érdek­kel. Az összhangba hozás fo­lyamatos művelet, hol itt hol ott történik kisebb és nagyobb szerkezeti módosítás, hogy az idejét múlt formát hozzáigazít­suk a valóság diktálta új tartalmakhoz. Erre kínál pél­dát az Üvegipari Művek, amely a nyár közepétől új belső érdekeltségi rendszert lépetelett életbe. A szerkezet átalakítása mélyrehatóan érintette a salgótarjáni sík­üveggyárait, mind a kiterje­dést, mind az alakot illetően a korábbitól eltérő mozgáste­ret nyitott a pálfalvad irányí­tók előtt LESZEREPELT SZEMLÉLET A frissen bevezetett érde­keltségi srtuktúráról gyáron belül megállapítják, hogy: „korszerűbb elvű. haladóbb” mint az előző évben alkalma­zott rendszer. Az alapok fel- használásának módja rugal­masabb, több önállóság adott a gyárvezetőnek. A bérszabá­lyozási módszer jó, kivált­képp ezért, mert normatív, egy aránt érvényes a tizenegy vállalat, közül tízre: a terme­lőkre. A normativitáslól elte­kintve is előremutató a fize­tésalakítás módja: kiiktató­dik belőle a „leszerepelt” bá­zisszemlélet, ugyanakkor meghatározó elemként műkö­dik benne az eszközkihasz­nálás és a tőkésexport meny- nyisége. „Belerázódva” ebbe a szerkezetbe: bizonnyal hosz- szabb távlatban tevékenyked­hetnek a vállalatok a műve­ken belül. A „belerázódásig” azonban még — előreláthatólag — sok víz lefolyik a Dunán. Az új érdekeltségi felépítést tudni­illik, v; tathatatlan előnyei da­cára, nem fogadták szűnni nem akaró vastapssal a pál- falviak. Ugyanis előzőleg mintegy másfél évük volt rá, hogy az akkori érdekrend­szerbe beleilleszkedjen, s az egy teljes év — 1981 — azt látszott igazolni, hogy az üzem jelenlegi állapotában igen hatásosan Késztet mun­kást, irányítót a hasznos, ta­karékos, jó minőségű terme­lésre. Világos volt a cél, „testközelben” nyílt a cselek­vési lehetőség; ezt ki is hasz­nálták. Ésszerű mértékben visszafogták a létszámot, csökkentették, a költséget, s az adott bértömegből hatáso­san differenciáltak. A most is sikeresnek mondott 1981 — belső vélemény szerint — a gvárra, gyáregységekre sza­bott. egyszerű, logikus elbírá­ló ' -'c javadalmazás­nt': köszönhette eredményeit. S ezek az eredmények — ugyancsak belső vélemény szerint — precízen egybees­tek a népgazdasági érdekek­kel. INKÁBB AZ EXPORT Jelenlegi helyzetükben leg­kevésbé örvendetesnek azt vélik, hogy az eddig haté­konysághoz kötött bértömeg­gazdálkodást bérszínvonal­számítással váltják fel. Pil­lanatnyilag ugyanis nem in­dokolt különösebb létszám- gyarapítás a gyárban. Ám a bérszintet figyelve a kellő differenciáitságú jövedelem­növelés részben úgy oldható meg, hogy mérsékelt fizeté­sű dolgozók felvételével — úgynevezett „vattaiétszám- mal” — alacsonyabbra szo­rítják a bérnívót. A korábbi bértömeg-gaz­dálkodással idén öt-hat száza­lékos átlagos jövedelemnöve­lést érhettek volna el: a mos­tani szerkezetben ez már ne­hézségekbe ütközik. Mint a bérváltoztatás mértékét sza­bályzó táblázatból kitetszik, a szavatolt kétszázalékos nívó- emelést „megfejelni” talán túlságosan körülményes. A nyereséget például óriási há­nyadban kellenne növelni csekély béremelésért: a ter­vezett 87 milliós eredmény helyett 121 millió forint hasz­not volna szükséges produ­kálni ahhoz, hogy minden gyári dolgozónak átlagban évi (!) ötven forintot srófol­jon a bérén. Emiatt nem reá­lis cél az eredményterv túl­teljesítése. Hasznosabb a kivi­telre figyelni: az exportban elért eredmények a nyere­séghez viszonyítva négysze­res mértékben hatnak a jö­vedelemnövelésre. Az eszme­csere napján — az akkori ár­folyamokat figyelembe véve — úgy állt a helyzet, hogy az exportsikerekre alapozva — a szavatolt átlagos 2 százalék bérfejlesztésen túl — havi hatvan forint fizetésncvelésre nyílik lehetőség, szintén át­lagban a gyár idei várható eredményeivel, dolgozónként. Ez már kínál módot az ösz­tönző differenciálásra. A bérfejlesztéstől eltekintve csaknem minden elemét szí­vesen látják az új érdekeltsé­gi szerkezetnek a gyáriak. Sok egyéb közt hasznos módosítás, hogy a fölös gépeket eladhat­ják. s a befolyt summa felét befizetvén az ÜM kasszájába, másik felét „hozzácsaphatják” a fejlesztési alapokhoz. Vala­melyest nagyobbodott a ré­szesedési alap: így már futja az év közbeni kifizetésekre. A kikristályosodás folyama­tában tart a vezetők érdekelt­sége az új szerkezetben. ök az éves javadalom egyötödét kapják a terv főbb pontjai­nak teljesítéséért, s ha min­den a lehető legjobban sike­rül, maximum 35 százalékra emelkedik a prémium. A kí­vülálló laikus ezt nem érzi hatásosan ösztönző, kockázat- vállalásra serkentő, ráadás- terhek elbírására bíztató „mé­zesmadzagnak”, FELEMÁS FEJLETTSÉG Gazdaságunk meglévő álla­potában fölöttébb fontos a korszerű érdekeltség megho­nosítása. Ám a felemás fej­lettségű egységek szervezete néhol talán nem éri el a har­móniának azt a fokát, ame­lyen a korszerű elv érvényesí­tése egyaránt ösztönzőleg, teljesítményt növelőleg hat valliamennyi gyárra, üzemre. Bizonyos helyzetekben előfor­dulhat, hogy a modem rend­szer bevezetése olyan részegy­ségben. amelynek fejlettsége eltér a rendszerhez illő leg- jobbtól, fékezheti, torzíthatja a működést, s ezt a lassulást, torzulást mind a nagyobb, mind a kisebb kollektíva megérzi. Molnár Pál Lehet, hogy aki korán kel aranyat lel, szólás-mondás je­gyében indult el a Romhányi Építési Kerámiagyár kezde­ményezése. Egy azonban vi­tathatatlan: ott voltak az energiaracionalizálási hitelt kérők első sorában. Pályázat alapján jutottak az általuk megjelölt elképzelés megva­lósításához szükséges pénz­hez — 48 millió forinthoz. Ebi­nek ellenében vállalták, hogy az R. I-ben és az R. II-ben is áttérnek az olajtüzelésről a gáztüzelésre. Az ezzel kap­csolatos feladatot egy év alatt megoldják. Okosan kamatoztatott lehetőség Az új gyár, a kiviteli ter­vek szerint már földgáztüze- lésr. épült. Ez adta a sokat ígérő újabb ötletet: ha már az R. III-ba behoztuk a föld­gázt, akkor vigyük el a ge­rincvezetéket az R. I. és R. II. gyáregységekbe. Az okos el­határozást tettek követték, így az energiaracionalizálási hitel tulajdonképpen egy jól előkészített beruházási folya­mat befejezését szolgálta. Szerencséje volt a romhányi kollektívának, mert nem kel­lett kivitelező után szalad­gálniuk. Ugyanis az R. III. ki­vitelezése során jó munka- kancsolatokat alakítottak ki a PROMETHEUS-szal. Kis rá­beszéléssel ugyan, de végül az előbbi vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy továbbra is maradnak a gyárban. Vállal­ják az új feladatot. Döntésük­ben talán közrejátszott, hogy a beruházási lehetőségek erős beszűkülése őket sem kényez­tette el a vállalási lehetősé­gekben. Megtartva korábbi jó tulajdonságukat, a későbbiek­ben is ragaszkodtak a szerző­désben vállalt kötelezettségeik teljesítéséhez. Ebinek érdeké­ben olyan szakemberekből ál­ló brigádot bíztak meg a kivi­telezéssel, amely minden te­kintetben megfelelt a követel­ményeknek. Nekik köszönhe­tő, hogy sikerült tartani a rész- határidőket. Sőt az atomizert es a régi íritte üzemet 15 nap­pal, az R. I. és R. Il-t pedig jóval a határidő előtt átadták. Az R. Ill-ban május végén, az R. I-ben pedig április első napjaiban jelentették: mind­egyik kemencét olajtüzelésről gáztüzelésre állították át. Kettős előnyt jelentett a gyárnak: a tervezettnél keve­sebb pénzt fizettek ki a mun­kálatokért, ugyanakkor meg­mentették magukat attól, hogy az olajárak növekedése miatt 11 millió forint veszte­ségük legyen. Kettős szereposztásban A pénzügyi lebonyolítást a ma már önállóvá vált gyár ko­rábbi központja, a EIM vállal­ta magára. A konkrét tenniva­lókat a gyár beruházással fog­lalkozó szakemberei látták el: Petrás János, a beruházási osz­tály vezetője, Bognár Lajos műszaki ellenőr, aki egyúttal ellátta a gyári energetikusi feladatokat is. Az említett szakemberek a kettős felállás követelményeinek megfelelő­en irányították a PROMETHE­US szakembereit. Ugyanak­kor, mint beruházók műszaki­lag is ellenőrizték a kivitele­zés elképzelések szerinti vég­rehajtását. Szerencséjükre csupán oly apróbb tervmódosításokra volt szükség, ami említésre méltó módon nem zavarta a munkafolyamatok ütemessé­gét, a minimális lemaradást pedig mindig behozták. A sikerhez vezető úton meghatározó szerepe volt to­vábbá a jól előkészített mun­kafolyamatoknak, a gépészeti gyáregység szakemberei ál­tal végzett sokoldalú tevé­kenységnek, valamint annak az újításnak, amit Petrás Jánosa Bognár Lajos és Smidt Má* tyás, az energiaosztály vezető* je, valamint Pohl András, a Finomkerámiaipari Művek (volt) dolgozója közösen al­kotott. Kiküszöbölve az eddigi olasz megoldást, falbontás nélkül végezték el az olajégők gázégőre való kicserélését. A szakemberek ezzel az ötletük­kel jelentősen gyorsították az egyébként is ütemesen vég­zett beruházást. Az újítást elő­ször kísérletként fogadták el, majd a kedvező tapasztalatok után mondták kj az igent. Nem állnak meg Az alig egy év alatt megva­lósított energiaracionalizálási beruházás eredménye: 8 ezer tonna olajpótlás, határidő előtti /átadásból adódó megta­karítás — mennyiségben és minőségben —, az előírt ősz- szegen belüli megvalósítás. Mindez egyértelműen tanú­sítja, hogy csakis így szabad beruházni és ez egyértelmű útmutatás a jövőre. Mert a sikereken felbuzdul­va, a megkezdett úton nem állnak meg a gyár vezetői. Újabb elképzelésüket rövide­sen formába öntik. Ez pedig a hulladékhő hasznosítása. Jó úton járnak. Indokolt az el­képzelésük, mert a fritte üzem­ből 700 fokon távozik a füst­gáz. Ebből kívánnak jelentős energiát a jövőben a maguk •javára hasznosítani. Tapasz­talatszerzés céljából, a téma megoldása érdekében, eddig több üveggyárat felkerestek. Az itt szerzett jó gondolatokat a saját elképzeléseikhez és le­hetőségeikhez igazítják. így cselekszenek, mert a gyakor­latban győződtek meg ismé­telten annak az igazságáról, hogy a gazdasági élet sem ma, még kevésbé a jövőben egy percre sem veszi tudomásul, fogadja el a gyárak, vállalatok cselekvőképtelenségét. Ellen­kezőleg ! Venesz Károly ICészülnek a cukorgyárak a szezonra Kedvez a meleg, esős idő­járás a cukorrépának. Ameny- nyiben az idő továbbra is megfelelő marad, a szeptem­berben induló szezonban jó termést takaríthatnak be, s adhatnak át a gazdaságok a gyáraknak. Már meg is kezdődött a fel­készülés a szezonra. A mező- gazdasági üzemek felújítják, javítják répaszedő gépeiket, 50—60 újat is beszereznek rész- bei. francia importból, részben a szekszárdi MEZŐGÉP által kifejlesztett korszerű beren­dezésekből. A cukorgyárakkal a szedés menetéről e napok­ban kötik a megállapodáso­kat A gyárakban a nagykarban­tartás munkái folynak, felújít­ják, kicserélik az elavult be­rendezéseket. A 11-ből 5 gyár: Ercsi, Ács, Sárvár, Szerencs, Sarkad rekonstrukciós prog­ramot hajt végre. Előreláthatóan szeptember végén már megjelenhet az új termésből készült cukor a ke­reskedelemben. Mindenesetre még a tavalyi készletből bő­ségesen van a raktárakban, s így az igényeket Nógrádban is ki tudják elégíteni, méghoz­zá jó minőségű, megfelelő vá­lasztékú cukorral, változatlan áron. Tudás és tekintély K utatóintézet fiatal munkatársainak helyzetéről szóló jelentést olvasgattam a minap. Sok mindenre voltak kíváncsiak a felmérés készítői, többféle módszerrel kerestek választ kérdéseikre. Egyebek között kérdőívet is közreadtak. Ezeket név nélkül lehetett kitölteni, hiszen olyan „kényes” pontokat is érintett, mint például: „elégedett-e a főnökével, ha igen, miért, ha nem, miért nem?” Avagy: „példaképének tekinti-e munkahelyi vezetőjét: miért igen, illetve miért nem?” A jelentés szerencsére nemcsak a név­telen válaszokra támaszkodott. (Furcsa is volna, ha bár­mely intézménynél ily módon derülne ki, hogyan is érzik magukat a fiatalok.) A névtelenséget azért tartották elfo­gadható megoldásnak, mert elkerülhették vele a hízelgés látszatát is, valamint feloldani vélték az esetleges megtor­lástól való félelmet — a nemleges válaszok esetében. Nos, lényegesen több igent számlálhattak, mint nemet. Holott a fiatal kutatók korántsem elégedtek meg előmenetelükkel, anyagi megbecsülésükkel; nehezményezték, hogy alig-alig jutnak el külföldi tudományos tanácskozásra és így to­vább. Elát akkor miért elégedettek vezetőikkel, sőt, miért választják példáképül őket? Az indoklás rövid és egyértel­mű: nagyon tudják a szakmát. Tekintélyük elsődlegesen tu­dományos eredményeiből táplálkozik. Tudás és tekintély ilyetén összefüggése tudományos in­tézménynél természetes. Hol tisztelnék a tudást, ha nem itt? De hogyan fest általában a tudás és tekintély viszonya? Vélhetőleg mindenkinek megvan róla a maga tapasztalata, és a tapasztalatok nyilván nem teljesen azonosak. Egyebek között attól függően, hogy milyen életkorú a válaszadó. E sorok írója meglehetősen jól emlékszik még valaha volt tekintélyes tornatanárára. Nagy hanggal és olykor rettentő pofonokkal építgette tekintélyét. Mármint a megszeppent gyerekek körében. Felnőtt fejjel semmi tekintélyest nem találok benne. Volt respektje az erősebb osztálytársnak, a tanárokkal feleselőknek, a dolgozatokat elbiccelőknek. Át­meneti időre. Mígnem az erősebbről kiderült, hogy csak a gyengébbel szemben erős, a lógósról, hogy bizonyítvány­osztás előtt igencsak bajban van; könyörög a súgásért. Egy­szóval, tekintélyük igencsak gyenge alapokon nyugodott. A felnőttkor tekintély dolgában más természetű buk­tatókat rejt. Tekintélyes ember — mondjuk valakiről, mert úgy hírlik, hogy remek kapcsolatai vannak, sok mindent el tud intézni, a többi között pozíciója megtartását is. Med­dig? Manapság a teljesítményről nem csak beszélünk, ha­nem számon is tartjuk. Mindinkább arra kényszerülünk, hogy a képesség, a teljesítmény legyen a mérce. Mind ke­vésbé nyújt védelmet a feltételezett — gyakran nem is igaz — jó kapcsolat. Az ilyen-olyan pozíció megtartásá­nak is legfőbb kritériuma, hogy tudja-e dolgát, vagy sem. (Ideig-óráig fennmaradhat a „Nemtudok” véd- és dacszö­vetsége, persze. De, ha produkálni kell, márpedig kell. mi lehet a mentség?) (Következésképpen mind kevesebb az esély a tekintély látszatát keltve megőrizni a tekintélyt. A félreértést elkerülendő: bár tudományos intézetről és holmi pozícióról esett szó, a tekintély nem valamely réteg kiváltsága. Szakmunkások, mesteremberek között kinek volt és van tekintélye? A szakma. a mesterség legjobbjainak. Igaz ugyan, hogy a régi időkben a vagyonnal együtt örök­lődhetett hatalom, dönthetett példának okáért vitás ügyek­ben, hogy módos ember mondta-e, vagy sem, de ennek aligha van köze a szó mai értelmében vett tekintélynek. Mint, ahogy manapság is előfordul, hogy „fölnézünk” va­lakire, mert másoknál jobban gyarapszik. És igazuk is van, ha jobb munkájából származik nagyobb jövedelme, volta­képpen ily módon jnegint csak a tudást tiszteljük, a szor­galmat, a tehetséget. Olykor viszont az ügyeskedést, a köny- nyű pénzszerzést mentjük föl. Adunk mellé tekintélyt is? Már, aki... Mert azért a tekintély megszerzéséhez a tudá­son kívül még valami szükséges. Nevezzük emberi tartás­nak, morálisan elfogadható magatartásnak. Az ügyeskedés, a könnyű pénzszerzés módját is tudni kell, az is egyfajta tudás. Bűnözők között is akad, aki igencsak ismeri „szak­máját”. (Hogy egyéb — a történelemből ismert — jó képes­ségű gazfickókat ne említsek.) Tekintélyre tettek és tehet­nek szert hasonszőrű társaik között. Ép erkölcsű, józan fel­fogású ember legfeljebb féltheti őket, s megvédi magát el­lenük. "1 ól tudom persze, hogy a gyakorlatban tudás és tekin- I tély fentebb vázolt összefüggését meg-megbontja né­mely visszás eset. Ami azonban a lényegen mit sem változtat. Távoli hasonlattal élve: a természeti törvények Igazsága sem attól függ, hogy feliSmerik-e őket, vagy sem. De, mert igazságok, a gondolkodó elmének esélye van a felismerésükre és elfogadtatásukra. m. d. I NÖGRAD - 1982. július 27., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents