Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-25 / 173. szám

Á hét 3 kérdése 1. Mit jelentenek a gáz-cső ügylet kapcsán kirobbant nyu­gat—nyugati ellentétek? A rövid filmjelentés, amely a minap a televízió híradójá­ban helyet kapott, látszólag „termelési riport”: az Urálon túli gyárban elkészült egy különleges csőfektető jármű néhány példánya. Valójában a világpolitika fontos híre, hi­szen az Egyesült Államok megtiltotta, hogy amerikai cégek nyugat-európai leány- vállalatai ilyen munkaeszkö­zöket szállítsanak a szovjet földgázvezetékhez. Aligha keltett meglepetést, hogy a világ második gazda­sági hatalmának —, amely képes volt például távvezér­lésű, önjáró járműveket kül­deni a hold felszínére — nem lesz megoldhatatlan egy még­oly bonyolult járművet Szi­bériába szállítani. Szovjet részről azonban szívesen vet­ték nyolc nyugat-európai or­szág közreműködését a föld- gázvezeték megépítésében, hi­szen a kölcsönös előnyök alapján ezzel gyorsul a mun­ka, s a széles körű gazdasági kapcsolatok — nem utolsó­sorban — a kedvezőbb poli­tikai viszonyok anyagi alap­jául szolgálhatnak. A nyu­gati üzletembereket és kor­mányokat pedig az vezérelte, hogy a gazdasági visszaesés időszakában megrendelések­hez, e ezáltal munkaalkal­makhoz, később pedig rend­szeres energiaszállítmányok- hoz jussanak. (A legújabb hír az irak—iráni háború fellán- gölásáról Basra, az olajváros szomszédságában; az OPEC belső harca; az olajembargó követelése a libanoni válság kapcsán csak megerősítheti a Nyugat számára a biztos szovjet energiaforrás jelen­tőségét.) Nem véletlen, hogy a NA- TO-partnerek sok mindenben engedtek az új amerikai kor­mányzatnak, de a gáz-cső ügyletben megmakacsolták magukat. S ez nem valami oktalan ellenállás, hanem a tényleges nemzeti érdek kife­jezése. Ügy tűnt, Washington belenyugszik ebbe. A versa- illes-i nyugati gazdasági csúcs- konferencián állítólag még egy ígéretféle is elhangzott az amerikai elnök részéről. De rövidesen hidegzuhany­ként érte a szövetségeseket a szankciópolitika kiterjesztése az amerikai szabadalmak hasz­nálóira, s az amerikai cégek­hez kötődő vállalatokra. Az amerikaiak indoka, vagy in­kább ürügye a lengyel szük­ségállapot. Éppen olyan idő­szakban, amikor Varsóban jelentős könnyítéseket jelen­tenek be, új hazafias tömeg- mozgalom bontja ki zászla­ját a konszolidáció érdeké­ben, a Vatikánban pedig a lehetséges pápai látogatás részleteit vitatják. Washing­ton szövetségesei ugyan ma­guk sem értettek egyet a Len­gyelországban történtekkel, de jól látják az amerikai ér­vek mesterkéltségét. Párizs kezdte, Bonn folytatta, még Róma és London is csatla­kozott azoknak a sorához, akik változó hangerővel, kü­lönböző hőfokon, de szembe­szegültek az amerikai intéz­kedéssel. Az események különös ve­tülte, hogy a nyilatkozatok csatájának színtere az Egye­sült Államok, miután több vezető nyugati politikus ép­pen amerikai földön tartóz­kodik. A gáz-cső ügylet je­lentős dolog, de a kereske­delmi háború lidércnyomásá­nak felidéződése mögött va­lószínűleg több húzódik meg. A washingtoni politika tulaj­donképpen arra törekszik, hogy a korábbi évek kiha­gyásai — Vietnam, a Water- gate-ügy, a carteri politika következetlenségei — után most egyértelmű és vitatha­tatlan vezető szerepre tegyen szert a nyugati táborban, ka­tonailag, gazdaságilag és po­litikailag. Nyugat-Európa vi­szont eleve korlátozott moz­gási szabadságának utolsó maradványait félti. Termé­szetesen szó sincs az Egye­sült Államokkal való szem­befordulásról, de jobban ér­vényesíteni kívánják az euró­pai és nemzeti érdekeket. 2. Miért akarja felfüggesz­teni Washington az atom- csend kiterjesztése érdekében folytatott tárgyalást? Először a New York Times hasábjain szivárogtatták ki, azután a hivatalos szóvivő sem cáfolt: az Egyesült Álla­mok fel akarja függeszteni a Genfben folyó hármas, szov­jet—amerikai—brit tárgyalást az atomcsend kiterjesztéséről, sőt, a korábbi egyezmény fe­lülvizsgálatát mérlegeli. A részleges atomcsend- egyezményt 1963. augusztusá­ban írta alá a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia, majd mintegy 120 ország csatlakozott a megál­lapodáshoz. A szerződés lé­nyege, hogy áz aláírók nem hajtanak végre nukleáris kí­sérleteket a légkörben, a ten­gereken, valamint a kozmi­kus térségben. Elérkeztünk ugyanis a haditechnika olyan szintjéhez, amikor már a hadgyakorlatok is veszélyes­sé váltak. A kísérleti rob­bantásokat ugyan pusztasá­gokban, vagy lakatlan szige­teken szervezték meg, de a stroncium—90, s a többi mér­gező anyag a légkörbe ju­tott. Az atomcsend tehát ja­vította földünk légkörét a szó fizikai értelmében, de politikailag is: ez volt az el­ső komolyabb fegyverzet­korlátozási megállapodás a hatvanas éveli kezdetén. A szerződés azonban rész­leges hatályú. Egyrészt Fran­ciaország és Kína nem fogad­ta el, másrészt nem vonatko­zott a föld alatti térségekre. Később azonban olyan meg­kötést alkalmaztak, hogy a föjd alatt sem lehet átlépni a 150 kilotonnás robbantási küszöböt. (A hirosimai atom­bomba 20 kilotonnás volt). Egyúttal folytatták a megbe­szélést a teljes atomcsend biztosítására. Ez nehezen ha­ladt előre, de mégis folyt és a szakértők nem tartották például lehetetlennek, hogy végül Párizs is bekapcsolódik az atomhatalmak értekezleté­be. Az amerikai magatartás te­hát visszalépést jelent. Még veszélyesebbnek tűnik annak mozgatórugója: valószínűleg azért vállalják a népszerűt­len tárgyalásfelfüggesztést, hogy ne legyenek korlátáik új fegyverek kipróbálásában. Te­hát aligha elszigetelt ötletről van szó. A lépés beleillik a fegyverkezési versenyt ser­kentő egész washingtoni po­litikába. 3. Közelebb kerültünk-e a libanoni kibontakozáshoz? Libanonban tulajdonképpen az volt a héten az újság, hogy nem volt igazi újság. A kü­lönböző diplomáciai kísérle­tek egyelőre eredménytelen­nek tűnnek, s magasabb se­bességfokozatra kapcsolt az idegháború. A Begin-kor- mányzat katonai akciókkal alátámasztott fenyegetéseket intéz Szíria és a PFSZ címé­re. Láthatólag szeretné el­kerülni, hogy katonai térnye­rése végső soron a paleszti­nok erkölcsi-politikai sikeré­be torkolljon. Washington változatlanul Izrael mögött van, de nehezen tudna nyíl­tan vállalni egy olyan szövet­ségest, aki a tárgyalás alatt pusztító fegyveres csapást mér a Nyugat-Bejrútban levő hat­ezer gerillára és hatszázezer polgári lakosra. Tervek kergetik egymást, de kevés realitással. Ebben a bonyolult hangzavarban vi­lágos javaslat látott napvilá­got Moszkvában; Leonyid Brezsnyev nyilatkozott a li­banoni válságról a Pravda hasábjain. Mondandójának két eleme, hogy egyrészt a jelen­legi krízist nem lehet elszi­getelni és elválasztani a szé­lesebben vett közel-keleti vál­ságtól, tehát olyan nemzetkö­zi konferencia összehívását kell szorgalmazni, amelyen minden érdekelt jelen van. Másrészt azonnali teendőként, véget keli vetni a háborúnak. Bejrut körül szét kell vá­lasztani a szembenálló erő­ket, s erre az amúgy is Li­banonban levő ENSZ-erők — gerincüket a franciák képe­zik — a legalkalmasabbak. Brezsnyev határozottan visz- szautasította az amerikai csa­patok Libanonba küldését, miután az veszélyes bonyo­dalmakat idézhetne elő. A lecke tehát többszörösen fel van adva, de változatla­nul nagy kérdés, képesek-e a diplomaták véglegesen át­venni Libanonban a katonák helyét? Réti Ervin A mór mehet A klasszikus szállóigéből tudjuk, a mórnak akkor ad­ják ki az útját, amikor már megtette kötelességét. Ez per­sze nem szép, mondhatni há­látlan dolog, mégis nap nap után megesik — még a politi­kában is. Legutóbb a lissza­boni parlament „csinált mórt” a legfelső forradalmi ta­nácsból, a hadsereg fontos el­lenőrző szerepet betöltő testü­letéből. Portugália parlament­je ezzel kiiktatta a politikai életből a katonákat, akiknek tulajdonképpen saját létét kö­szönheti. Hogy a döntés súlyát kel­lőképpen értékelhessük, ér­demes visszatekinteni az el­múlt nyolc esztndő esemé­nyeire. A majd négy évtize­des diktatúrát 1974. áprilisá­ban döntötte meg a „vörös szegfűs mozgalom”. A kato­nák nemcsak az új rend meg­teremtésében vettek részt, ha­nem hosszabb időn át irányí­tották az országot. S mivel az áprilisi forradalomra a legin­kább haladó felfogású tisztek ösztönözték a hadsereget, ért­hető, hogy a nagy politikai átalakító munkában a prog­resszív katonai vezetők állás­pontja volt a meghatározó. Fgy tokésáH smbnn mind­ez szokatlanul komoly válto­zást hozott. A nagyarányú ál­lamosítást, a széles körű föld­reformot követte az ország po­litikai életét és fejlődését hosszú időre meghatározó al­kotmány kidolgozása, amely Nyugat-Európában páratlan módon a szocializmust jelöl­te meg elérendő célként. Az alkotmány komoly ellenőrző, sőt vétójogot adott az elnök­nek és az öt segítő forradal­mi tanácsnak A hadsereg belső politikai harcaiban azonban lassacskán háttérbe szorultak a balolda­li érzelmű tisztek. Hasonló folyamat játszódott le az egész portugál belpolitikában. A mérsékelt, majd kifejezetten jobboldali polgári erők tér­nyerésével párhuzamosan csökkent a haladó katonák befolyása. Most pedig a lisz- szaboni kabinet fokozatosan próbálja felszámolni az 1974 után elért társadalmi vívmá­nyokat. Elsősorban az álla­mosított vállalatok kórét kí­vánják szűkíteni. A földre­formban érintett nagy földte­rületek zömét vissza akarják adni magánkézbe. A parla­menti többség birtokában már sokat értek el, de nem min­dent, mert egy sor kérdésben a katonák tanácsa — az al­kotmányra hivatkozva — megakadályozta a jobboldali terveket. A kormánykoalíció ezért in­dított nyílt hadjáratot a leg­felső forradalmi tanács el­len. Az alkotmány értelmében azonban a testületet csak a parlamenti képviselők kéthar­madának szavazatával lehetett feloszlatni. 1982 nyarára si­került a jobboldali pártok szövetségének megnyernie eh­hez a legnagyobb ellenzéki erőt, a szocialista pártot. így •jött létre a szükséges kéthar­mados többség, amely végül a legfelső forradalmi tanács „halálos ítéletét” jelentette. A katonákat tehát vlssza- kényszerítették a kaszárnyá­ba, jelezve, hogy a mai poli­tikai kurzusnak már semmi­képp nem felelnek meg az áp­rilisi eszmékhez és az alkot­mányhoz hűséges csoportok. Avar Károly Atomháború Kalandor amerikai nézetek Körülmények és kivételek Bartók­szeminárium Szombaton ünnepélyesen nyílt meg Szombathelyen, a tanárképző főiskola díszter­mében a XVI, nemzetközi Bartók-szeminárium. A nem­zetközi zenei versenyek és fesztiválok irodája 1967-től rendez éven'e mesterkurzust a l^Sartók-művek tökéletesebb, hite'esebb e'őadásának elsa­játítása érdekében. A szemi­náriumra a világ minden ré­széből, húsz országból több mint száz hallgató és zene­pedagógus érkezett. Olyan távoli országokból is jöttek résztvevők, mint Japán, Szí­ria, Kuba és Venezuela. Zon­gora. hegedű, vonósnégyes és karmester szakon oktatnak az idén. Az amerikai hadi gépezet kalandornézeteket valló kép­viselői olyan javaslatokat fon­tolgatnak, hogy „egyszerűsíte­ni” kellene az Egyesült Álla­mok által elkezdendő nukle­áris háború megindításának eljárását — írja a TASZSZ katonai hírmagyarázója. Norman Dicks amerikai képviselő bejelentette: a kongresszus katonai költség- vetési albizottságában a Pen­tagon egyik tábornoka azt kö­vetelte, hogy az amerikai nadsereg tisztjeinek adjanak felhatt Imazást a nukleáris fegyver bevetésére Euró­pában — az elnök engedélye nélkül. A NATO 1962. évi úgyne­vezett athéni határozatai ér­telmében a nukleáris fegyver bevetéséhez szükség van az Egyesült Államok elnökének beleegyezésére, valamint an­nak a kormánynak a hozzá­járulására, amely ország terü­letén ezt a fegyvert alkalmaz­ni kívánják. Az amerikai szenátusi do­kumentumokból ugyanakkor kitűnik, hogy a határozatok lényeges kivételeket is tesz­nek. így „a nukleáris fegyver alkalmazásával kapcsolatos konzultációkra csak abban az esetben kerül sor, ha az idő és a körülmények azt lehető­vé teszik. A nukleáris hatal­maknak, az Egyesült Álla­moknak. az atomfegyver hasz­nálatát illetően döntő szót kell adni.” Egyes jól értesült nyugati szakértők azt állítják, hogy a Nyugat-Európában állomá­sozó amerikai hadszíntéri tü­zérhadosztályok parancsno­kainak felhatalmazása van nukleáris töltet alkalmazásá­ra „olyan esetben, amikor az ellenség a nukleáris tüzérség állásának elfoglalásával fe­nyeget” — mutat rá a szov­jet hírügynökség katonai kommentátora. 2 NÓGRÁD - 1982 július 25., vasárnap Magyar vezetők üdvözlő távirata Fidel Castro Ruzrsak FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista I’fcrt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság államtanácsa elnökének, n minisztertanács elnökének HAVANNA Tisztelt Fidel Castro elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a Moncada-lakta- nya elleni támadás 29. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszter- tanácsa és az egész magyar nép nevében elvtársi üdvözle­tünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság államtanácsának, minisztertanácsának és a ku­bai népnek. A magyar kommunisták és népünk nagy tisztelettel tekint a kubai nép haladó történelmi hagyományaira, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás önfeláldozó harcosaira. A Magyar Képköztársaság teljes mértékben szolidáris a Kubai köztársaság szocializmust építő népével és támogat­ja azt a küzdelmet, amelyet hazája függetlenségének, for­radalmi vívmányainak megvédéséért folytat. Kuba ma már megbecsült tagja a szocialista államok kö­zösségének, következetes békepolitikát folytat és határozot­tan síkraszáll azért, hogy valamennyi nép élvezhesse *i sza­bad élethez való jogot. Határozott kiállásáért nagy tekin­télyt és tiszeteleiet vívott ki az el nem kötelezett országok mozgalmában és jelentős szerepe van abban, hogy e moz­galom a nemzetközi élet fontos tényezője. Őszinte örömünkre szolgál hogy pártjainknak, országaink­nak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein nyugvó testvéri barátsága, az élet minden területére kiterjedő gyümölcsöző együttműködé­se eredményesen szolgálja népeink és az egész szocialista közösség érdekeit. Forradalmi harcuk e jelentős évfordulóján kívánjuk ön­nek és a kubai kommunistáknak, a testvéri kubai népnek, hogy sikerrel valósítsák meg a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusának határozatait hazájuk felvirágoztatása, a szocializmus és az egyetemes béke javára. Budapest, 1982. július 25. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyrr Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés el­nöke táviratban üdvözölte Flavio Bravo Pardo elvtársat, a Kubai Köztársaság nemzetgyűlése elnökét. A Hazafias Nép­front, a SZOT, a KISZ. az Országos Béketanács és a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait>*ackubai partnerszervezeteknek. (MTI) Schmidt vádolja a Reagan-kormányzófőt Az Egyesült Államokban a szovjet—nyugat-európai tartózkodó Helmut Schmidt gazdasági együttműködés meg- nyugatnémet kancellár szom- torpedózását célzó amerikai baton az osztrák rádiónak ellenintézkedéseket, melyek adott interjújában azzal vá- elvetésében a nyugat-európai dolta a Reagan-kormányzatot, országok fenntartás nélkül hogy megpróbálja Nyugat- egységesek. Ezzel együtt a Európára is kiterjeszteni fel- bonni kormányfő utalt arra, ségterületét. Az Egyesült Ál- hogy lehetőség szerint elkeli lamok és a Német szövetsé- kerülni az amerikai—nyugat- gi Köztársaság között főleg európai gazdasági háború ki­gazdasági téren meglevő el- bontakozását, főleg pedig azt, lentéteket nem a bonni kor- hogy a kelet—nyugati keres­mény kezdeményezte — mon- kedelmi-gazdasági kapcsola- detta Schmidt, majd hozzá- tok eltérő megítélése bármi­tette: a viszony lényegesen lyen módon is kihasson a rendezettebb lehetne, ha min- leszerelési tárgyalások mene- denkl oly mértékben betarta- téré. ná szerződéses kötelezettsége- Egy ilyen fordulat kataszt- tesz7lint’ ahosy azt az NSZK rofális következményekkel jár- Helmut Schmidt a további- ™ — mondotta a nyugati­akban „őrültségnek” nevezte met kormányfő. Csökkent a hevesség Szombatra virradóra — hír­ügynökségi jelentések szerint — valamelyest csökkent a har­cok hevessége az irak—iráni fronton, sem az iraki, sem az iráni jelentések nem említet­lek újabb harcokat a határ- térségben. Így a helyzet . lényegében változatlan az irániak csü­törtök hajnali, nagyarányú of- fenzívája után, amelynek kö­vetkeztében — s ezt Irak el­ismerte — az iráni erők az iraki olajváros, Basra térsé-' gében néhány kilométert elő­renyomultak. Az iraki legfelsőbb katonai parancsnokság pénteki közle­ménye szerint az iraki terü­letre mintegy 16 kilométeres mélységben behatolt iráni erőket sikerült visszaszorítani a határ térségébe, azaz a ha­tár iraki szakaszára. A közle­mény nem szól arról, hogy az irániakat visszavetették volna az iraki területekről, ám úgy fogalmaz, hogy Irak az egész frontot ellenőrzése alatt tart­ja. Amerikai felderítőjelenté­sek szerint, amelyekre a UPÍ hírügynökség hivatkozik, az iráni csapatoknak a július 13- án indított offenzíva kezdete óta nem sikerült nagyobb arányú, további területnyere- ségre szert tenniök. Gépeltérítési kísérlet Pénteken Wroclawban a tek őrizetbe. Az előzetes kl- vajdasági rendőrség megaka- hallgatások során kiderült, dályozta egy Varsóba induló hogy a géprablók erőszakkal menetrend szerinti lengyel az NSZK területére akarták repülőgép eltérítését. eltéríteni a gépet. A wroclawi, majd a var- Az ügyben a rendőrség a sói repülőtéren összesen 11 katonai ügyészség felügyeleté személyt, köztük két nőt vet- alatt folytatja a nyomoaAat

Next

/
Thumbnails
Contents