Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-23 / 171. szám
A Romhányí Építési Kerámiagyár R—3-as gyáregységében szitanyomással készítik a falburkoló lapokat. Képünkön az osztályozó szalagsorok láthatók. —gy— Hústermelés Nógrádban Nem mindegy, hogy mennyiért Nem véletlenül hirdette meg a kormány a gabona- és húsprogramot, ezeknek a mező- gazdasági termékeknek előállítása egyaránt létszükséglete a népgazdaságnak, mind a hazai igények kielégítése, mind az export szempontjából. Ezekkel az érdekekkel teljes egységben vannak a nógrádi termelőszövetkezetek érdekei is, így érthető, hogy a megye mezőgazdasága hamar „vette a lapot”, s élni kíván a felkínált lehetőségekkel. Ennek ellenére akadnak zökkenők. .. Csak mennyiségi változás Erre mutat az az intenzív fejlődés, amely jellemző volt az V. ötéves terv időszakában a megye állattenyésztésére. Az ágrzat árbevétele 1980-ban már meghaladta a növénytermesztését és ez a jelentősége mellett tükrözi azt a változást is, amely végbement a mezőgazdaság egész termelési szerkezetében. Az állattenyésztés az elmúlt években fokozatosan igazodott a megye adottságaihoz és főként a juh- és szarvasmarha-tenyésztés fejlődött erőteljesen, hiszen e két állatfaj részesedése az állat- állományban meghaladja a 82 százalékot. Hat esztendő alatt a tehénállomány tíz, az anyajuhállo- mánv több mint 30 százalékkal gyarapodott. A megyében ez idő alatt kétszeresére nőtt a húshasznú tehenek száma, s ez már az üzemek reagálását mutatja. Hogy ezalatt a tejtermelés is csaknem 70 százalékkal nőtt, az bizonyítja, értenek a szakemberek az állattenyésztéshez. Ennek ellenkezőjét látszik erősíteni a juhtenyésztésben kialakult kedvezőtlen helyzet. A mennyiségi fejlődést nem követte minőségi változás, ellenkezőleg, csaknem minden téren visszaesés tapasztalható. Az okok és a körülmények olyan szerteágazóak, hogy rajtuk megbízhatóan eligazodni szinte képtelenség. Az eredménytelenség ,fő oka a helytelen szemlélet, amely hajlamos arra, hogy periférikus kérdésként kezelje az ágazat sorsát. Igaz, a juhászat részesedése az üzemek árbevételéből viszonylag csekély, de ez nem az oka, ez eredménye a hibás felfogásnak. A juhászati ágazatok vezetői is ott szerezték képesítésüket, ahol a baromfi-, szarvasmarha-, vagy sertés- tenyésztési szakemberek, s alig hihető, hogy csupán rajtuk múlik a sikertelenség. Tény a jó juhászok hiánya, ténv az épületek siralmas .felszereltsége, a nem megfelelő vízellátás, rossz megközelíthetőség, a cél- és ésszerűtlen takarmányozás, amely magával hozza a kevés bárányt, a sok elhullást, a gyenge hús- és gyapjúhozamokat. S ezek alól kevés kivétel akad. Több ennivalóhoz nagyobb asztal Ez nagy - baj, mert a meg nem termelt termékek hiányként jelentkeznek, s ez az amire nincs szüksége sem az üzemeknek, sem a népgazdaságnak. Jelentősen megnövekedett állatállománytól alig valamivel több húst nyerni, ellentétes az egyik legfőbb követelménnyel, a hatékonysággal. Bebizonyított tény, hogy a hústermelés a' megyében csakis a gyepre alapozva lehet egyértelműen gazdaságos. Akármilyen különös is az ex- tenzív húsmarhatartás alapvető feltétele intenzív gyeptermesztés. Ez a látszólagos ellentmondás leegyszerűsítve abból fakad, hogy olcsóbb tisztességesen megetetni az állatokat, mint szép és drága épületekben tartani. A tanulópénzt már sok nagyüzem megfizette a komfortosnak kikiáltott tehénistállókért. A beton szörnyen makacs anyag. A legutóbbi időszakig az üzemek a növekvő állatállománynak a takarmánytermő terület növelésével teremtették meg a szükséges takarmányt, gyakran az árunövény- termő területek rovására. A takarmánytermesztés, -betakarítás, -tárolás mindmáig alacsony színvonalú, s elsősorban ez az oka annak, hogy az igen nagy állami támogatás mellett is csak alig több mint 3 százalékos nyereség képződött 1981-ben a megye állat- tenyésztésében. Ennek ösztönző hatása nyilván megkérdőjelezhető. A hektáronkénti 20 tonnás silókukorica és alig másfél tonnás gyephozamok nem állnak arányban az állatállomány igényeivel és nem teszik lehetővé a bennük rejlő képességek kihasználását. Azaz egyaránt akadályai a termőterület racionális kihasználásának és a több állati termék elérésének. Az idén mintegy 26 ezer hektáron terem a megyében takarmánynövény és 44 ezer hektárt borítanak a gyepek. Érzékelhető, hogy ezzel a 70 ezer hektárnyi területtel jól sáfárkodni mit jelent a mezőgazdaság számára. Legeli és hízzál A szakemberekre váró feladatok megoldása nem köny- nyű, de elodázhatatlan, mert a száfnítások szerint 1985-re a megye tehénállományának egyharmada húshasznú lesz, ugyanakkor nem várható — és nem is indokolt — a juhállomány csökkentése sem, annak ellenére, hogy ez utóbbinál számos probléma nehezíti meg a gyors fordulatot. Több gazdaságban elhangzott olyan vélemény, miszerint a két ágazat együttes fejlesztése nem lehetséges. A szarvasmarhák és juhok ilyen módon történő szembeállítása nem okos dolog, és nem is vezethet célra, mert nem indokolják sem az adottságok, sem a lehetőségek, sem az állandóan változó piaci helyzet. Sőt, minél több lábon áll a gazdaság, annál nagyobb a biztonság. Minden szakember tudja, amit nem tud hasznosítani a szarvasmarha, azon megél a juh, mentesítve ezáltal a drága és nehezen beszerezhető betakarítógépek vásárlásától a gazdaságokat. Nem kis tennivalók várnak a megye mezőgazdasági szakembereire a következő években, hogy az állattenyésztést valóban eredményessé tudják tenni. Az állati termékek nélkülözhetetlenek, gazdaságos előállításuk feltételeit az üzemeknek maguknak keld megteremteniük. A jelenlegi — nagy önállóságot és mozgásszabadságot biztosító — helyzetben ezzel élni -is kell. Zilahy Tamás Nem kedvez az átlag alatt dolgozóknak Mindenkinek a saját lábán kell megállni Miié ösztönöz a belső érdekeltségi rendszer az öblösüveggyárban? Az Üvegipari Művek — amelyhez 12 gyár tartozik — új, mostani belső érdekeltségi rendszerét egyes gyárak szakembereinek, szakszervezeti titkárainak bevonásával közösen alakította ki. Oly módon, hogy a benne szereplő követelmények nem kedveznek az átlag alatt dolgozó gyáraknak, egyúttal mindegyiküket arra ösztönzi, illetve kényszeríti, hogy saját lábukon álljanak meg. Figyelembe véve a gyárak jelenlegi gazdálkodási, termelési, gazdaságossági helyzetét, csupán kettő az, amely már most is meg tud felelni a követelményeknek. Közöttük van a salgótarjáni öblös- üveggyár is. Három irányban és komplexen — Az Üvegipari Művek korszerűsített belső érdekeltségi rendszere jól tükrözi az új irányítási és érdekeltségi előírásokat. Három irányban és komplexen hat a gyárra, termelő-, gazdálkodó tevékenységére — foglalja tömören össze a változások lényegét Kecskés László, a gyár gazdasági igazgatóhelyettese, aki maga is részt vett a vezetői kvalitásokat igen próbára tevő, lemérő, képességeket és készségeket bemutató követelmény-, feltétel- és ösztönzési rendszer kidolgozásában. Egyébként az ösztönzés minden mozzanata a nyereség növekedésére kényszeríti a kollektívákat, amelynek összes előnyét nem teljesítés esetén, annak hátrányait is mindenki a saját bőrén tapasztalja. íme a bizonyíték. Ha a salgótarjáni gyár eszközarányos jövedelmezősége eléri a 10 százalékot, akkor 2,2 százalékos bérfejlesztést valósíthat meg. Amennyiben a tőkésexport gazdaságosságánál (nyereségénél) elérik a 22 százalékot, akkor már 5,3 bérfejlesztésre lesz módjuk. De csak abban az esetben, ha a tőkésexport részaránya, a bázishoz viszonyítva nem csökken, illetve az árbevétel növekedésével arányosan emelkedik. Az előbbiekből egyértelműen látszik, hogy mind a követelmények, mind a végzett munka eredményéért járó anyagi megbecsülés egyirányba; a hatékonyság, a gazdaságosság, a nyereség növelése, azaz a temelés és feldolgozás szervezettebb, minél kevesebb veszteséggel történő megvalósításának irányába hat. Amennyiben az egyik követelményt nem teljesítik, akkor a bérfejlesztés lehetőségét 0,15 százalékkal csökkentik. Mivel az elszámolás, a kompetitiv ár alapján (versenyár) történik, ennek megfelelően a külföldi piacon elért árnyereséget a belföldi árakba is felszámíthatják. Ennek fordítottja is kötelező. Űj vonása még az anyagi ösztönzésnek, hogy nincsenek kötelező tervmutatók. A gyárak központja csupán értékeli a tervek teljesítését. Nagyobb szabadságot kaptak az öblösüveggyáriak az elért nyereség — részesedésre, fejlesztésre — felosztásában is. Az előbbinél bővebb a mozgásszabadságuk, az utóbbinál pedig előbbre- látóbb, szervezettebb munkára lesz lehetőségük. Párhuzamosan Azonos elvek alapján, az Üvegipari Művek elképzeléseivel párhuzamosan készítették el belső érdekeltségű rendszerüket az öblösüveggyáriak. Ennek minden sora jól tükrözi a sajátosságokat. Központi gondolata, hogy az egyirányba való haladás érdekében az eddiginél összehangoltabb legyen a különböző területeken folyó konkrét irányító munka, növekedjék a gazdálkodó egységek önállósága. A feladatok jó elvégzéséhez nemcsak a feltételeket garantálják, hanem azok megvalósításához megadják a szükséges jogokat is. A gyári elképzeléseket a társalalmi szervek képviselői (100 fő) előadások és azt követő viták keretében ismerték meg. — Az észrevételek közül néhányat megemlítenék — veszi vissza a szót a gazdasági igazgatóhelyettes: „Újszerű, mert mindenkinek külön és egyértelműen határozza meg a feladatát”. „A gazdálkodás minden területén a hatékonyság, a gazdaságosság megfelelő mérésére törekszik ”. „Segít abban, hogy a belső tartalékok felszínre kerüljenek”. „Legyenek meg a feladatokhoz szükséges eszközök és jogkörök”. Kérések is elhangzottak — folytatja Kecskés László. — „A piaci üzletkötéseknél legyen beleszólása az üzem vezetőinek is”. „A gyár első számú vezetői adjanak segítséget a megnövekedett jogkör eredményes alkalmazásához”. Voltak, akik így fogalmaztak, utal a közelmúltra a gazdasági igazgatóhelyettes: — „A végrehajtás bevezetéséig még sok csiszolnivaló lesz a tervezeten.” A gyár egészének javát szolgáló módosítások, finomítások után kerül majd a belső érdekeltségi rendszer a demokratikus fórumok, testületek elé, ahol a vitában elhangzottakkal kiegészítve, bővítve, korrigálva kerül végleges formájában a dolgozókhoz. — Ügy érezzük, hogy a mostani belső érdekeltségi rendszerünk jobban szolgálja az egyirányba való közös haladást, mert ma már minden dolgozó és vezető világosan látja saját konkrét tennivalóit — hangsúlyozza Kecskés László Nem kőbe vésett eJőírás Mivel változnak a külső és belső körülmények, továbbá azzal is számol ' a gyár vezetése, hogy az információs rendszere tökéletesebbé válik, ezért a jelenlegi, korszerűbb belső érdekeltségi rendszert sem tekinti majd tökéletesnek, egyedül üdvözítőnek, minden gondot egycsapásra megoldónak, örök érvényű, kőbe vésett előírásoknak. A későbbiekben a dolgozók hasznosítható, közös ügyet előrevivő javaslataira építve, amikor az szükségessé válik, felülvizsgálják, s az új követelményeknek megfelelően módosítják, alakítják. Ebben az esetben is, akárcsak most az alapvető követelmény és az elérendő cél: a gyár teljesítőképességének, gazdaságos, hatékony, nyereséges növelése. (venesz) Versenyben Balassagyarmaton Csévélő csapatok — A nyolc óra munkaidő jobb kitöltésére kell, hogy a jövőben ösztönözzön a munkaverseny — mondja Lombos István, a balassagyarmati kábelgyár versenyfelelőse. — Arra, hogy a műszak elejétől a végéig a technológiai utasítást betartva, jó minőségben oldja meg a feladatot a brigád. A kollektív jellegű tennivalók a munka utánra maradnak... „NÁLUNK NEM LEHET . . Jórészt közvetlenül érintkezik a piaci hatásokkal a balassagyarmati kábelgyár tevékenysége. Az igények minőségi változása, a megrendelések mennyiségi módosulása rányomja bélyegét az üzemcsarnokok belső képére, a gyári közösség köznapjaira. Nem közömbös, hogy e rugalmasságot, irányváltoztatásokat, kezdeményezéseket követelő időszakban hogyan siet a termelés segítségére a munkaverseny. — Nálunk nem lehet észrevenni, hogy a verseny lendülete a korábbiakhoz képest csökkent volna — közli Veres Vendel, a kétszeres vállalati kiváló Petőfi Sándor brigád vezetője. — Adódnak ugyan nehézségek, de azokat a vállalati gondok okozzák, például egyes területeken a létszámhiány. Mint a brigádvezető tudatja: az üzemben rugalmas átcsoportosításokat hajtanak végre szükség szerint; tőlük a szabadvezeték-gyártó részlegtől más helyre irányítják átmenetileg az univerzális munkásokat fontos feladatok elvégzésére. Ezáltal a kollektíva egyes tagjai ideig óráig kiválnak a többiek közül. De ebben a munkaakcióban is szemléletessé lesz a versenymozgalom haszna: — Átcsoportosítunk nem csak brigádtagokat, hanem brigádokon kívülieket is — számol be Járja István művezető. — De a brigádtagokkal könnyebb szót érteni, hamarabb megértik, hogy ez szükséges lépés. MOST JÓ A SZÄZ IS — Helyénvalók-e azok a célok, amiket a brigád elé kitűznek? — Jónak kell lenniük — bólint Veres Vendel —, mert a brigádok maguk határozzák meg eket. Benne van a tervteljesítés, a minőség, a hatékonyság... — A terv teljesítését, vagy túlteljesítését vállalják? — Most jó a százszázalékos teljesítés is, mert a megrendeléseknek nem vagyunk bővében. Tavaly százöt százalékot teljesítettünk. — Van-e a minőségnek rangja? — Legalább akkora, mint a mennyiségnek. Szigorúan be keil tartani a technológiai szabályokat; a hegesztés mag keli, hogy feleljen a szabványnak; ezeket ellenőrzik. — Segítik-e a minőségjavításban a művezető munkáját? — Persze! — helyesel Járja István. — Megvalósították az önmeózást; minden munkán rajtahagyják a névjegyüket, öt évvel később is vissza lehet keresni, hogy ki hibázott... — Csak a brigádtagok adják névjegyüket a munka mellé? — Nem, nem — rázza fejét a művezető —, de a többiekre jobban oda kell figyelni. — Miben segítik még a művezetőt a csapatok? — Például az új dolgozókat ők tanítják be. Ez nagyon nagy segítség. — Ügy fest a dolog hogy itt remekül zajlik a munkaverseny. Jó a megítélés” — Jó, bár most a verseny még jobb lesz. A három műszak helyett bevezettük a két műszakot elsejétől. Több szabad idő, jobban lehet szervezni. MI A MOZGATÓ? — Tavaly fejenként átlag 90 óra társadalmi munkát végeztek; a kiváló címért egyenként 1500 forint díjat kap 'ík. Éreznek-e aránytalanságot ? — Nem — csóválja a tejét a brigád vezető. — A társadalmi munkában nem a pénz a mozgatórúgó. Nem minden munkát itt végeztünk, dolgoztunk a patronált óvodában is. Az kikapcsolódásnak is beillett a három műszakos munkarend mellett. És örömet is szerzett nekünk, hogy láthattuk, milyen vidáman játszanak a gyerekek azon a játszótéren, amit mi „rendeztünk be” nekik. (molnárt NÓGRÁD - 1982. július 23., péntek 3
