Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-16 / 165. szám
Vízfolyás és álló aratás ^ Elégedett a megrendelő Az aratás — ez köztudott nan vigasztalanul ömlik az nak, a búzatáblák szépen — nem tartozik a könnyebb munkák közé. Igaz ez, akkor is, ha ilyenkor nyáron gyakorta túlzásokba esnek egyesek és valamiféle felsőbbrendű tevékenységként emlegetik. A mezőgazdaságban dolgozók számára — hála az utóbbi évek technikai fejlődésének — csupán egy művelete a termelésnek. Kétségtelenül fontos, hiszen az ország lakosságának kenyerét jelenti, az állatállomány takarmányszükségletének jelentős részét biztosítja mindaz, amiért most a földeken fáradoznak. Fáradoznának... Aratni általában napsütésben; melegben szoktak, hiszen ez jellemző a nyárra. Az időjárás azonban ezúttal is, mint már jó néhányszor, ugyancsak megfricskázta a gazdák orrát, Ügy tűnik, most a legnagyobb dologidőben próbálja behozni mindazt, amit májusban elmulasztott. A mindennapos esők kemény próbára teszik a mezőgazdaságban dolgozók türelmét, hangulatát, hiszen nincs annál bosz- szantóbb, mint egy kombájnnal az erdőbe húzódni a zápor elől. A fent említett masinára a káliéi határban bukkantunk, miután a fél megyét bejártuk, hogy megörökítsük az aratás nem mindennapi mozzanatait. Nagy László kombájnos és Pesti József szerelő kajánul les a kombájn üvegfala mögül, ahogy a sártengeren próbálok átevickélni a géphez. A sár egyébként sem tartozik kedvenc anyagaim közé, aratáskor viszont egyszerűen utálom, ha cipőm alatt latyak cuppog. — Lerobbantunk — mondja a kombájnos. — Tönkrement a variátor — máskor ilyentől gutát szoktak kapni, de most... — Ez éppen nem okoz nagy fennakadást a munkában — pislogok a szürke égre, ahoneső. Nem a földeken, az úton alig lehet közlekedni, az aratás pedig csak lánctalpas rizskombájnnal lenne megoldható ezekben az órákban. Piros terepjáró csúszkál oda hozzánk, „fedélzetén” Kovács Lajossal, a kállói közös gazdaság elnökhelyettesével. Va- nyarcról jött — onnan folyik a víz — és olyan helyet keres, ahol netán aratni is lehetne. — Erre ne is próbálkozzon — világosítom föl — Onnan jövünk, s tapasztalataink szerint országos esőzésnek lehetünk tanúi. Elfojt egy kisebbfajta szit- kozódást, ami egyébként jogos, mert a kállóiak a megye legnagyobb búzatermesztői és roppant bosszantó, ha tizenkét kombájn, csaknem ugyanennyi szállítójármű — köztük a Csehszlovákiából érkezettek — azt lesik lemossa-e a víz az egész korszerű technikát a domboldalakról, vagy sem. — Egy napot nem tudtunk még végigaratni — panaszkodik az elnökhelyettes. — Ha délelőtt esett, délután kezdhettünk csak, ha reggel elkezdtük délutánra megjött az eső. Mint a trópusokon... — De a többi növénynek jót tesz — próbálom vigasztalni, szemlátomást nem nagy sikerrel. — Annak jót, bár egy hónapja jobb lett volna — fanyalog. Néhány kilométerrel odébb meglátjuk a kombájnokat, szállítójárműveket, ahogy tétlenül állnak a búzatábla szélén. Az emberek bent kuksolnak a fülkében és csak az ablaktörlők mozdulnak egyet- egyet. Mintha azok is le- gvintenének az időre. Itt valóban nincs mit tenni... Vanyarcot elhagyva, kisüt a nap, az utak is szárazak. Mint később megtudjuk, errefelé tegnap esett. Csupán a változatosság kedvéért.SA ber- celiek sem tudnak aratni, a kombájnjaik rajtra készen állmutatnak, csak éppen az idő nem ígér semmi jót. Szécsényben majdnem szerencsénk volt. Láttunk két betakarítógépet, igaz, éppen végeztek néhány hektárnyi vetőbúza aratásával és máris iszkoltak az eső elől, amely hűségesen követett minket. Szabó Ferenc traktoros egy háznagyságú Hesston bálázóval szedegeti össze a tarlóról a szalmát. Az óriási masina mint egy porszívó, szívogatja magába a kombájnok hagyatékát, majd takaros kazlakat hoz világra hatalmas testéből. Emberi kéz érintése nélkül fél óránként születnek a tetszetős alkotások, így érthető, hogy a „gyártó” is elégedett. — Nem rakjuk mi már a kazlakat. Egy kéttonnásat percek alatt összeszed ez a gép, összepréseli és egymás mellé rakja. Van egy másik, is, az elszállítja. Mint a gyermekjátékban: ez elment vadászni, az meglőtte... Így kapcsolódik a mese a valósághoz. A gabonaforgalmi és malomipari vállalat pásztói raktárában Szepes Barna búslakodik a rakoncátlan idő miatt. — Naponta 1000—1200 tonna gabona átvételére készült- tünk föl, de eddig csak 760 tonna búza érkezett be. Pedig jól indultak a gazdaságok. Ecseg kezdett, majd 12- én Pásztó és Szurdokpüspöki is szállított, utána lelassult a betakarítás. — Szárítani kellett? — Eddig még nem. A telepen egy árva vontató ténfereg, az is tavalyi kukoricát cipel a vagonhoz. Cset- neki Miklósnak, az ecsegi termelőszövetkezet átadójának nincs sok dolga és ennek egy cseppet sem örül, ami érthető is. Bizonyára nincs egyedül, mert kevesen szeretnek ilyenkor tétlenül ácsorogni, várva az idő jobbra fordulását. Zilahy Tamás Versenytárgyalás, szabad árkalkuláció Életbelépett a kormányrendelet Július elsején életbe lépett az a kormányrendelet, amely lehetővé teszi a gazdaság különböző szektoraiban, így az építőiparban, az áruszállításban, vagy a szolgáltatásban a versenytárgyalásos rendszer alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a beruházó, a megrendelő mielőtt konkrét rendelését feladja a kivitelezőnek, versenytárgyalást hirdet és a számára legkedvezőbb ajánlatot fogadja el. Ez a módszer a nemzetközi kereskedelemben általánosan elterjedt, külkereskedelmünk js régóta részt vesz ilyeneken. A versenytárgyalásos rendszert sok ország belföldön is alkalmazza, az állami beruházások egy részét nem is engedik másként kivitelezni, csak versenyár- tárgyalás után. Hazai bevezetése, átültetése egész sor pénzügyi, ár- és más jogi szabályozást igényel. Minderről, valamint a versenytárgyalások várható eredményeiről érdeklődött az MTI’munkatársa az Országos Anyag- és Árhivatalban. A versenytárgyalásos forma alkalmazása mindenekelőtt az építőiparban merült fel, összefüggésben azzal, hogy az ágazat hatékonyabb gazdálkodása, árrendszerének tökéletesítése, a kivitelező muú- kájának gyorsítása már régebben napirenden van. Ehhez járul, hogy a meglevő építőipari kapacitás és a beruházási korlátozás olyan piaci helyzetet teremthet, amelyben a kivitelező munkát keres. Az eddigi beruházásoknál az építőipari vállalat a kapott tervek alapján dolgozott, nem volt érdekelt a kivitelezési költség alakulásában. Tehetett ugyan ésszerűsítő javaslatokat a munka során, de nem akkor, amikor elvállalta azt. Versenytárgyalásnál a megrendelő közli, mire van szüksége, megadja annak legfontosabb paramétereit, majd meghirdeti a pályázatot, s a versenytárgyalásra jelentkezők árajánlataikkal versenyezhetnek. A rendelet egyébként felhatalmazza a Pénzügyminisztériumot, hogy ha hitelből, illetve állami keretből terveznek beruházást, egy adott körben kötelezővé teheti a versenytárgyalást. Igaz, egyelőre még nem alakult ki a piac, a munka hiánya nem egyformán érintette az építőipari vállalatokat. Ahogy a kollektív szerződés előírja Kaphat-e előnyt a családtag az alkalmazásnál? Sok vállalat büszke arra, hog egy-egy munkakör apáról fiúra száll, s neves munkásdinasztiák alakultak ki. Cyakran mégis vitatják, hogy előnyben részesíthető-e az alkalmazásnál a családtag. Jogszabályok kötelezően nem írják elő, de nem is tiltják, hogy a fe1 vételnél előnyben részesítsék a családtagot. Arra azonban van jogszabály, hogy a kollektív szerződésben elő lehet írni: a munkáltatóknál hosszú ideje dolgozók családtagjait —, ha egyébként alkalmazást kizáró ok nincs — azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni. Ahol a kollektív szerződés ezt előírja. ott azonos feltétel esetén a felvétel kötelező, ahol azonban a kollektív szerződés erről nem intézkedik, ott ilyen követeléssel fellépni nem lehet. Majorannasziiret Megkezdték a betakarítást a gyógynövénytermelő Bács- Kiskun megyei háztáji gazdaságokban. Kalocsa és Baja környékén a majoránnát vágják, amelyből itt termelnek legtöbbet az országban. A közismert fűszernövény zöld lombját a Herbária bajai telepe fogadja, ahol megfelelő tisztítás, szárítás után pelyva készül belőle. A zúzalékot nálunk főleg hurkák, húsok, sültek ízesítéséhez használják. Külföldön viszont levesek, köretek zamatét adja a száraz levél, illetve a belőle kivont majorannaolaj. Rövid határidőre, ió minőségben Testközelből csak nemrég ismerkedtek meg a Budapesti Finomkötöttárugyár dolgozói a tőkés megrendelők, magas és különleges igényességével. A május 15-től június 15-ig tartó időszak — amíg elkészült a tőkéscég által kért 6430 termék — próbára tette a vezetők, dolgozók tudását, hozzáértését, türelmét, kudarcálló és feszültségeket elbíró képességét. Pedig a kollektíva már korábban és önállóan is készített termékeket tőkésexportra: Libanonba, a Salgótarjáni Ruhagyárral koperálva pedig más nyugati országokba. MI OKOZTA A FESZÜLTSÉGEKET? — A korábbi tőkéskövetelmények meg sem közelítették a legutóbbit. Háromszor-négy- szer munkaigényesebb termékeket kért tőlünk a megrendelő — próbálja tömören érzékeltetni az első nagy megpróbáltatásokat kiváltó követelményeket, s ami ezzel jár: a problémákat, gondokat és feszültségeket Béres József, a gyár főmérnöke, majd így folytatja: — Az előbb említett jelenségek végigkísérték a gyártás egész folyamatát, idő- szakát. — Ebben a feszültség terhes időszakban csak már említett ugrásszerű munkaigényességnek volt meghatározó szerepe? — Nem várt, tartós gondot okozott a megrendelő által küldött feldolgozandó kelme is. Mi eddig csak jer- seyalapanyagból dolgoztunk, az NSZK megrendelő viszont szövetanyagból kérte kívánságainak teljesítését. A küldött anyag irányított mintás volt, teli tűzéssel és díszítéssel. A fazonok között volt olyan, amelyik 81 alkatrészből állt. Mi viszont cs$k 15— 20 alkatrész összeállításához voltunk hozzászokva. Tetéite gondjainkat, hogy egy-egy cikkből igen keveset kellett gyártani. Mire belejöttek volna a kívánt tempóba az asz- szonyok, lányok, más új fazonra kellett átállni. A kelmeváltás pedig technológiai váltást is jelentett. Bizony idő telt el, amíg megtaláltuk az adottságainknak legjobban megfelelő technológiát. Ráadásul a budapesti testvérgyárunkból leküldött, kiszabott alkatrészek sem feleltek meg mindenben az előírt követelményeknek. A nem yárt gondok, az új követelményekhez való igazodás, lassúbb tempót eredményezett, így hát visszaesett a termelés üteme. Ugyanakkor szorított bennünket az igen rövid határidő és a magas minőségi előírások teljesítése. Nem nagy tételek teljesítéséről volt szó, mégis csaknem minden blokk bedolgozott a tőkésexportba. Egyik több, a másik kevesebb sikerrel. Magunk mögött tudva a nehéz időszakot, most már nyugodtan mondhatom: ezután több tízezer terméket is képesek vagyunk legyártani, jóval rövidebb idő alatt, mint májusban és júniusban. Mint ahogy mondani szokták, minden rosszban van azért valami jó is. Ez utóbbi nálunk a vevő elégedettségében jelentkezik. Elismerve munkánkat, újabb megrendelést adott a vállalatnak — mondja a főmérnök. A harmadik negyedévben tőkésexportra öt-hatezer terméket kell gyártani a kollektívának. Ezek sem lesznek egyszerűbbek az előzőeknél. A megrendelés teljesítésére 16 ezer normaórát irányoztak elő, ami a kapacitás 10—12 százalékát köti le. TOVÁBBRA is SZÁMÍTANI KELL Ezek után néhány véleményt adunk közre azon dolgozóktól, akik a nagy erőpróba aktív, cselekvő részesei voltak, a siker és az elismerés kikovácsolóinak tekinthetők. Csernyik Istvánná blokkvezetőre és munkatársaira hárult a legtöbb, legnehezebb feladat. A kismamaszalag 26 dolgozója az első perctől kezdve az utolsó ruha elkészítéséig a tőkésexporton dolgozott. A biok vezető véleménye alapvetően megegyezik a főmérnök által elmondottakkal, ugyanakkor olyan gondolatai is voltak, amelyek a közvélemény elé kívánkoznak. — Nagy összefogással, odafigyeléssel, lelkiismeretesen végezte a tőkésexporttal kapcsolatos feladatokat az általam vezetett kismamaszalag minden dolgozója, ügyelve arra, hogy a minőségi követelményeknek is maradéktalanul eleget tegyünk. Mivel számunkra is új technológiáról volt szó, kezdetben nem tudtunk olyan termelékenyen dolgozni, mint korábbi feladatainknál. Ez meglátszott a dolgozók fizetési borítékján is annak ellenére, hogy a vállalat központjának jóváhagyásával ruhánként öt forintot kaptak. Mivel új feladatról volt szó, és nagyobbról mint a korábbiakban, a vállalat központja úgy döntött, hogy hat nap betanulási időt biztosít mindenkinek. Erre az időszakra a dolgozók első negyedéves átlagkeresetüket kapták meg. Akadt azonban olyan szakmunkás, így Hoffmann Istvánná, Mikó János- né és Gyurkovics Lászlóné, akik nem éltek a felajánlott hat nappal, mert hamarabb belejöttek a munkába, s már a harmadik, negyedik napon a számukra előnyösebb teljesítménybérben dolgoztak. Nem, az én blokkomon senki sem tett korrigálásra kívánkozó megjegyzést — vélekedik Csernyik Istvánné, aki nem tagadja, hogy a kritikus időszakban gyakran töltötte álmatlanul éjszakai pihenésének egy részét. Az ő gondolatát folytatta tovább Tőzsér Imréné szakmunkás, aki a következőket mondta: — Meglepett bennünket a követelmény, mert nem voltunk hozzászokva ilyen igényekhez Bizony nekem is voltak álmatlan éjszakáim, pedig mint szakmunkás, eddig bármilyen fazont, időben, jól el tudtam készíteni. Kezdetben nagyon nehezen haladtunk, a vége fele azonban már belejöt- jünk. Tőle Dénes Ferencné szakmunkás veszi át a szót: — Nehezen birkóztunk meg a váratlanul jött igen magas követelményekkel, de ^.került. Ügy hallottam, hogy a jövőben újabb tőkésfeladatokra kell számítanunk. KAMATOZNI FOG A tanulságokról sem feledkezett meg sem a vállalat központja, sem pedig a balassagyarmati gyár. Elsőként azt említhetjük, hogyha egy gyár a jövőben biztosan akar létezni, akkor sohasem szabad kiindulnia a hazai igényekből. Figyelmét, igényeit a legmagasabb szinthez keli mérni. Az egy hónap sok dolgozót ráébresztett arra, mit is jelent a sokat hangoztatott külföldi magasabb követelmény, és hogy ezzel mielőbb jobb megbarátkozni. A már említett nagy erőpróba tapasztalatait viszont a jövőben előnyösen tudják majd kamatoztatni. A jobb munka- és üzemszervezés érdekében az előkészítést is javítani kel!. Olyan tanulság is napvilágra került, hogy a vállalat központja a jövőben a gyár vezetőivel együtt dönti el, hogy a tőkésmegrendelésekllől melyiknek a gyártását választja, milyen gazdaságossági követelmények függvényében, a kívánt határidőre és kapkodás nélkül. Bebizonyosodott továbbá, hogy a megrendelő által ígért kellékeknél is ragaszkodni kell az előírt határidőkhöz. Az első váratlan és sok tekintetben jövőt is meghatározó erőpróba után reméljük az újabbak már kevesebb kudarcot és több sikert eredményeznek. (venesz) Ä NÁÉV is közreműködik Kupolaházak a Ferihegyi repülőtéren Üj építési módszer vizsgázik a Ferihegyi repülőtéren, ahol a csütörtökön rendezett bemutatón a szakemberek szélesebb köre is tanúja lehetett a leglátványosabb munkaműveletnek, az épületszerkezet megformálásának és felemelésének. Perényi László, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat főtechnológusa és Iványi Kálmán, az IPARTERV statikus osztály- vezető főmérnöke ismertette az új eljárást, amely szerint nagy átmérőjű vasbeton kupolaházakat építenek az olasz Binishells cég szabadalmaztatott megoldásával. Az új módszer érdekessége, hogy a talajon helyezik el a betonvasakat és a friss betont két műanyag ponyva között, majd erős kompresszorokkal levegőt préselnek e ponyvazsaluzat alá, tehát felfújják, mint valami ballont, amíg k.i nem alakul a félgömb formájú kupola. A beton kellő megszilárdulásakor, általában két nap múlva pedig megszüntetik a kompresszorozást, a szerkezetet alátámasztó légpárnát, s eltávolítják a ponyvazsaluzatot, ezt követően pedig már csa.c az ajtó- és ablaknyílásokat vágják ki a kupola falazatán különleges körfűrésszel. Ferihegyen 20 méter átmérőjű és 6,3 méter magas, 7—17 centiméter vastag falú úgynevezett héjkupolákat építenek. Az első kupolában a repülőgépszerelő szakmát tanuló fiatalok tanműhelyét rendezik be, a másik épületet két, egymásba fonódó betonkupolából formálják meg, és így nagy átmeneti raktárt alakítanak ki. Ennek az ikerkupolás épület- ne'. második részénél tanulmányozhatták a szakemberek a „légpárnás” szerkezetemelést, amely alig 45 percig tartott. A felfújható héjszerkezet hazai alkalmazásának részletes műszaki és gazdasági elemzését még további három kísérleti épület után végzik el, ám annyi máris megállapítható, hogy a beállványozást és a sok fazsaluzó anyagot használó hagyományos eljárásnál jóval gazdaságosabb és gyorsabb módszer. Óvatos számítások szerint is az építés munkaideje csaknem a felére csökkenthető Négytípusú elektromos motor gyárfása folyik az Ipart Műszergyár 4-es számú bércé li gyáregységében. Ez a berendezés automata mosógépekbe kerül beépítésre, melyekből egyaránt szállítanak hazai és külföldi piacokra. Képünkön a Veres Pálné Szocialista Brigád vezetője. Hegedűs Károly- né jugoszláv exportra készülő motor tekercselését végzi. NÚGRÁD — 1982. július 16., péntek