Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

Drégelypaiánkiak exportja A külföld! Tevők körében végzett piackutató munka eredménye, hogy a drégelypalánkl Szondi Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet mind több terméket szállít határainkon túl­ra, melyek újabb megrendeléseket vonzanak a dinamikusan fejlődő gazdasági egységnek. Az idén 120 millió forintos árbevételre szá mító kollektíva jó kapcsolatokat épített ki az NSZK-bcli IPSÉN kemencegyártó céggel, mely valamennyi vasszerkezeti igényét a drégelypalánkiaktól rendeli. Képünkön: Kiss László üzemvezető és Bénító László cso­portvezető a nyugati kooperációi partner számára gyártott szekrénysorokat ellenőrzik. — kulcsár — Tiszta kémény — jé huzat Egy százalék: milliókat ér! Nógrád megyében harminchárom évvel ezelőtt állomosították a kéményseprést. Nem is volt akkoriban más feladatuk a szerencsét hozó kormos embereknek, mint ki tisztogatni a nehezen szelelő kéményeket. Az elmúlt^ évek alatt azonban újabb és újabb tenniva­lókkal bízták meg a Nógrád megyei Ké­ményseprő és Kályhaépítő Vállalatot. Speciális csoportok alakultak, ahogy aflt-, tefc a kívánalmak. A Balassagyarmat egyik kis utcájában lévő szerény épületbe — a kéménydoktorok központjába — sokféle ké­rés érkezik. Természetesen továbbra is ki­tisztogatják a kormostorkú kéményeket évente kétszer. Emellett elvállalták tüzelő­berendezések javítását a központi fűtések tűz- és vízterének vegyszeres, mechanikus takarítását, mérnek megrendelésre minden­féle hőtermelő berendezésnél teljesítményt és hatásfokot, javítanak, karbantartanak. Mindez még nem elég hisz építenek kazáno- nokat, beszabályozzák az olajégőket, karban­tartanak vízellátó berendezéseket. ' Magyarországon az épületek energiaszük­séglete az összenergia 20—25 százaléka, eb­ből a fűtésre és a meleg vízre 15—18 szá­lék szükséges. Könnyen belátható, hogy egyetlen százaléknyi megtakarítás már mil­liókat jelenthet. Ezért a Nógrád megyei Kéményseprő és Kályhaépítő Vállalat »a már cserépkályhákat is épít, segítvén az ésszerűbb energiafelhasználást A tervidő­szak végéig megyénkben négyezer olaj kály­hát kell „felszámolni” \ az intézményekben. A vállalat az építőipari szövetkezettel közö­sen épített egy kályhacsempegyártó üze­met ahonnan évente 300 kályha alapanya­gát kapják. Egy olajkályha napi szükséglete 8 kilogramm, hat hónap alatt 1440 kilo­gramm, négyezer kályhát számítva az olaj­igény átlépi az öt és fél millió kilogrammot! Az imént emHtett négyezer kályha kéthar­mada cserépkályhára cserélődik, vagyis nem „esszük” tovább az olajait Számításokat végeztek, melynek alapján állítják a vállalat szakemberei, hogy három- milliós beruházási programmal háromszo­rosára növelhetnék szolgáltatásaik nagyság­rendjét. A különféle hőszolgáltató berende­zések karbantartásával körülbelül kétszá­zalékos hatásfok-növekedést érhetnek el. Még egy számadat: Így óránként 518 kilo­gramm olajat lehetne megspórolni. Két éve 1980-ban a megtakarítás 87 kilogramm volt A megye és a vállalat „energiafelelősei” új ötleteken törik a fejüket, hiszen minden jobbítás megtakarított olajat és vele forinto­kat jelent A barátság ápolása közös érdekünk Interjú Jan Kerületi A csehszlovákiai beszterce­bányai kerület és Nógrád me­gye között az elmúlt évtize­dekben sokoldalú baráti kap­csolat alakult ki, s fejlődött dinamikusan. A kerületi nem­zeti bizottság küldöttsége a napokban megyénkben tartóz­kodott, s ez alkalommal be­szélgettünk Jan Pikulával, a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnökével a testvérmegyei kapcsola­tokról, az együttműködés ta­pasztalatairól és lehetőségei­ről. — A magyar és csehszlovák nép hagyományos, baráti kap­csolatai szerteágazóak és fej­lesztéséért különösen sokat tesznek és tehetnek az állam­határ két oldalán fekvő me­gyék lakói. Miként értékeli Nógrád megye és a közép- szlovákiai kerület együttmű­ködésének, kapcsolatainak alakulását az elmúlt eszten­dőkben? — örvendetesnek tartom, hogy a magyar—csehszlovák barátság erősítésének jegyé­ben az elmúlt években Nógrád megye és a közép-szlovákiai kerület között a kapcsolatok kedvezően fejlődtek, jól ala­, kulnak. Erről győződhettünk meg a kölcsönös látogatások alkalmával és a hétköznapo­kon egyaránt Állampolgára­ink közül sokan személyesen ismerik egymást Pezsgőbb az együttműködés a gazdasá­gi, a kulturális életben, a sportegyesülétek között, s más területeken is. A megyék kö­zötti kapcsolatokban nagyra tartjuk az elmúlt esztendőt, többek között azért is, mert a kereskedelmi vállalatok egyre inkább étnek a kisha- tárment! forgalom kínálta le­hetőségekkel. Ügy vélem, egy- egy tapasztalatcsere mindkét fél számára előnyös, hiszen kiváló aljralom, hogy a jő munkamódszereket akár ke­rületünkben, ákár Nógrád me­gyében hasznosítsuk. — A szocialista országok társadalmi-gazdasági fejlő­désének számtalan közös vonása akad. A jelenlegi idő­szakban a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság milyen fontos, sajátos fel­adatok megoldásán dolgozik? — Legfontosabb teendőnk a Csehszlovák Kommunista Párt XVI. kongresszusának határozataiból, és a népgaz­Pikulával, a Közé Nemzeti Bizottság daságunk VII. ötéves tervé­ből adódó feladatok végre­hajtása. Magyar barátaink­hoz hasonlóan, különöskép­pen az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság termelésének növelése, a munka hatékony­ságának fokozása a célunk. Emellett igyekszünk eleget tenni a lakosság életkörül­ményei javításával kapcsola- . tem követelményeknek is. Építjük új lakótelepeinket, az ötéves tervben 34 ezer új la­kást adunk át elképzeléseink szerint, fontosnak ítéljük a meglevő lakások folyamatos korszerűsítését, a lakosság szolgáltatási, kereskedelmi igényeinek magasabb színvo­nalú, kielégítését. Különös fi­gyelmet szentelünk a nemzeti bizottságok munkájának kor­szerűsítésére. A CSKP Köz­ponti Bizottsága nemrégen tár­gyalta a témát, s meghozta a közigazgatás fejlesztésére szóló határozatát. Elmondha­tom, hogy ezek megvalósítása jól szolgálja az államigazga­tási munka javulását, növek­vő követelményeket támaszt velünk szemben. A Központi Bizottság határozatának meg­valósítása minden bizonnyal nem múlik dolgozóink hoz­záállásán, s a végrehajtásban számolunk okos kezdeménye­zéseikkel is. A cél: a lakos­ság minél gyorsabban, lehető­leg helyben, vagy állandó la­kóterületéhez közel intézhesse ügyeit megnyugtató módon. p-szlovákiai elnökével — A« Ipoly két oldalán élő nógrádiak és közép-szlovákiai­ak — párt- és állami szervek, vállalatok, intézmények — kö­zött a kapcsolatok rendszeres­nek ítélhetők. Miként látja ezek elmélyítésének, kiszélesí­tésének, tartalmasabbá téte­lének további lehetőségeit? — Alapvetőnek tartom, hogy Nógrád megye és a közép­szlovákiai kerület között a kapcsolatok az erről szóló együttműködési megállapo­dásunk szellemében alakul­nak. Ügy vélem ez a megál­lapodás az élet minden terü­letén biztosítja kapcsolataink fejlődését, a testvérmegyei együttműködés elmélyítéséi?. Rajtunk, a két félen múlik, hogy mindezt kivétel nélkül megvalósítsuk. A jelenlegi munkalátogatáson is meggyő­ződhettem arról, hogy kölcsö­nös az igényünk erre, a ma­gyar—csehszlovák barátság ápolása közös érdekünk. — Néhány napos Nógrád megyei tartózkodása alatt milyen tapasztalatokat szer­zett, milyenek a benyomásai a nógrádi dolgozók munká­járól? — Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy elégedet­ten távozunk haza. Gazdag program keretében volt al­kalmunk: bepillantani mező-! gazdasági üzemek, ipari vál­lalatok, a tanácsok tevékeny­ségébe. Örömmel töltöttek] el a nógrádiak munkasikerei. Ismét meggyőződhettem róla, hogy az önök megyéjében szorgalmasan munkálkodó emberek élnek, tevékenységük: kifejeződik a termelés mellett a települések gyarapodásában is. A látogatás megerősítette bennem, hogy önök jó bará­taink, internacionalisták, akik­nek érdekük, hogy kapcsola­taik tovább bővüljenek a szocialista országokkal, leg­nagyobb ügyünk, a béke meg­védése érdekében. Közös a vé­leményünk, hogy csak béké­ben, jó együttműködés mel­lett építhetik népeink a szo­cialista társadalmat. Szeretném az alkalmat fel­használni arra is, hogy a NÓG­RÁD hasábjain keresztül tol­mácsoljam a közép-szlovákiai kerület dolgozói üdvözletét Nógrád megye lakóinak és az önök előtt álló feladatok tel­jesítéséhez erőt, egészséget kí­vánjak — fejezte be a be­szélgetést Jan Pikula. M. Szabó Gyula É pítkeznek az öregek otthonában Balassa­gyarmaton. Minden a hegyén-hátán és ez megza­varta a lakók nyugalmát. De hát szebbé tenni az otthont, nem megy másként. Ki kell bírni azt a néhány hetet, amíg a mesterek ott kopá- csolnak. Nincs is semmi baj. Türelmesek a lakók. Balázs Ferenc meg egyenesen élvezi ezt a helyzetet Lakótársával beálltak dolgozni. Szép fehér­re festették a radiátorokat, méghozzá olyan szakértelem­mel, hogy a hivatásos festők is megdicsérték őket. Volt is öröm meg büszkeség: „Fe- rencke még ilyen ügyes és jól tartja magát” — ígf dicsérte őt az intézet igazgatója is. Hát még a gondozó nővérek! Mert Ferencke nem megy el mel­lettük, egy jó szó nélkül, ami­hez még finom simogatás, ha- miskás mosoly is kijár. Több éve már, hogy az ott­hon lakója Balázs Ferenc. So­moskőújfaluból a feleségével együtt költöztek az intézetbe, az öregség elől. Az öregkor­ban az egyedüllétet nehezebb elviselni. De olyan szívós ember, mint Balázs Ferenc a hajdani Somoskőújfalui párt­titkárt, keveset találni már az élők sorában. Leküzdötte a fájdalmát Igaz sírt kesergett sokáig. Saját maga elvesztésé­vel is foglalkozott egy ideig, de végül is szembenézett az bizottságtól is rendre, hogy csendet Legfeljebb a váltók- élettel. segítsék a válságból kilábal- ra állott vadak. De azok Zaját — Nemcsak néztem, szem- ni. Csordás Pál, a bizottság kiolvasták ők már az éjszaka be is vágtam. munkatársa felvitte őt Pestre, hangjából. Inkább hallották Kemény még az öreg hang- csak úgy szétnézni, hogy íe- egymást, mint látták, amikor ja és a tartása is. Ha kiborot- ledjen. Ott van az intézetben a megbízó egy levelet adott válkozik, ünneplőbe vágja Kisterenyéről Kisbali István át Balázs Ferencnek: magát, senki sem mondaná is szintén magukkal vitték. — Bécsbe vidd! De vigyázz, róla, hogy a régi mozgalmi Csakhát ő már nehezebben a tiéd és sokan mások élete Volt egyszer egy titkos futár idők harcosa ő, aki börtönö­ket járt, veréseket viselt el, hogy elkövetkezzék a mai vi­lág. Pedig így van, mert párt­tagsági könyvecskéje bizo­nyítja hitelesen a pártnak tett ötvenedik éves elkötele­zettsége évfordulóját. Ötödik évtizedet éli a pártban ebben az esztendőben. — Nem adom meg ma­gam. .. — szorult ökölbe a keze. Az életből kapott fájdalo­mért dac volt abban az ösze- szeszorított ökölben. Amikor már úgy érezte hogy nem bírja tovább, útrakelt akár hajdan ifjúkorában. Ment fel a Börzsöny magas fokára, vagy le Vácra, a Duna mellé. Aztán munkát kért az otthon­ban. Mindent megtett, csak ne kelljen magába roskadva felesége elvesztésén, rágódnia. Mentek hozzá a városi párt­viselte el a kiruccanást. De Balázs Ferenc valósággal fel­vidult. Kedvre kapott. Azt mondta amikor rácsodálkoz­tak szívósságáért: — Egész életemben úton voltam. Salgótarján környékén volt szervezője az illegális párt­nak. Zagyva, Róna, Somos, Karancsalja, Salgótarjánban a zagyvái rakodó volt a kör­zete, és amit csinált, azt jól csinálta. Üzenetet kapott Epich Alberttól, a körzeti sejtvezetőtől, hogy várja őt kint az inászói völgyön. Kifi­nomult óvatosságuk volt az életükkel játszó akkori em­bereknek. Balázs Ferenc is többször megkerülte a jelzett helyet, amíg nem győződött meg, igaz-e az üzenet. Ott ta­lálkoztak lent a bükkös alján, amikor a sötétség ráborult az erdőre és senki sem zavarta a is kockán forog, ha idegen kezébe kerül ez a levél. Azt mondta amikor vissza­emlékezett árra az éjszakára, hogy amikor hazaért, kirázta a hideg izgalmában, a hirte­len reá szakadt felelősségtől. Volt egy vastag inge, annak a gallérjához varrta be a le­velet Alig hajnalodott, ami­kor elindult Bécs felé. Volt egy címe Brennbergben, aki átjuttatja őt a határon és a bécsi cím a Czwingerben, Jo­sef Somoskői cipész műhelye. Neki kellett átadnia a külde­ményt Zsebében néhány pen­gővel rótta az országutat a futár. — Az lettem, méghozzá, a legtitkosabb futár. .. Átéli újból és újból azokat a napokat. Nem az ország­úton, hanem aa erdei ösvé­nyeken ment és csak éjszaka, mert az volt az utasítás. Nap­pal meghúzódott, ahol a haj­nal érte. Tekintetében még most is ott van, hogy mit je­lent egyre éhesebbnek lenni. Hiába, ami útjába került ehe­tő, azt megette, később falta. Az éhség kegyetlen kínozta, amikor áthaladt egy fenyves­erdőn és a sötétben apró fényt látott világítani. Mindegy hol pusztulok oda kell menni, élelmet szerezni, mert más­képpen itt halok dolgavége- zetlen. Egy vasúti őrházba kopogott be. A bakter csak nézte a sovány embert, be­hívta, közben a telefonhoz lé­pett. Elvesztem, fordult meg Balázs gondolatában, és a me­nekülésre gondolt. De mást mondott a bakter tekintete. Balázs Ferenc maradt hát és várt. A vasutas kiment, egy köcsög tejet és kenyeret ho­zott. — Egyél, a te fajtádból gyakran járnak erre! Megmutatta a Brennberg felé vezető utat is. Az enniva­ló helyrerakta idegeit a fu­tárnak. Most már biztos volt, eléri célját. Brennbergben várták és még azon éjszaka indultak biztos utakon a cél felé. Két nap múltán átadta a levelet. — Csak akkor könnyebbül­tem meg. Még az évben 1 felvették a pártba. Most ötevenedik éve annak. Többé nem volt részé­re megállás. A mozgalomnak élnie kellett. És Balázs Fe­renc hűséggel végrehajtott minden utasítást a párt érde­kében, míg egyszer aztán el­fogták. Kisterenyén letartóz­tattak egy embert, az vezette nyomára a rendőröket. És kö­vetkezett a vallatás. Mezíte­len talpát csizmaszeggel ver­ték ki. Ütötték véresre a há­tát, vízben áztatott kötéllel. Félholtan került ki a börtön­ből, de néma maradt Aztán a mindennapos csendőrlakta­nyában való jelentkezés elől kint Macskalyuknál, ahol a Zengő-völgy a menekülőt el­takarja a világ elől, ott a szik­lák védelmében Szlovákia fe­lé vette útját Balázs Ferenc. N egyvenötben tért haza és lett Somoskőújfalu­ban az első kommu­nista párttitkár. Azért ha tes­tét nem, a lelkét megvisel­ték az évek Balázs Ferenc­nek is. Mert kicsípi magát, egyenes a tartása is, de sze­mében van valami a fájda­lomból. De ő könnytelen tudja siratni azokat, akik el­mentek. Az elmúlt évek talán kárpótolják a veszteséget, hi­szen azok gazdagok voltak. És sok szép öröm van még az életben is, ha rá akar lelni.,. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1982. június 12., szombat 2$

Next

/
Thumbnails
Contents