Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-08 / 132. szám
ül H y II Nk 17 i felőttf A fettes is áldozat a tévé is bűnös Ügy tűnik, a kánikula bekö- söntével a televíziós műsorszolgáltatásban aszályos hetek előtt állunk. A „felhozatal”, a kínálat csenevész, képernyőre éretlen, mint ezt a múlt szerdán látott legújabb tévéfilm, A tettes is áldozat példásan bizonyította. Ez a valami — mert alkotásnak, írói műnek aligha említhető —, egy gyermekgyilkosság lélektani hátterét, összetevőit kívánja bírósági tárgyalás keretében elénk tárni, de szándék és eredmény fényévek távolában sem találkozhatnak, képződhetnek bennünk meggyőző, művészi hitelű társadalmi, erkölcsi tanulsággá. Megragadnak a hétköznapi események sivár és lapos hétköz- napiságában. Zimre Péter forgatókönyve alighanem a tárgyalótermek valamely valóban megesett tör- téretére alapoz, ami önmagában korántsem szokatlan napjaink rádió-, tévévállalkozásai sorában. A dokumentaris- ta históriák meglehetősen népszerűek a hallgatók, nézők táborában. A tettes is áldozat történéssora azonban nem több a valóság tényeinek regisztrálásánál. Képtelen arra a megemelkedésre, mely a naturális történeteket az alkotóművészet szintjére transzponálná. „Az igazat mondd, ne csak a valót” — figyelmeztet a költő, ám Zimre Péter ez esetben képtelen erre. Csak a valót mondja, a bírósági periratokban rögzítetteket, így válik hiteltelenné mindaz, amit látunk, hallunk. S ehhez a tévéfilm rendezői, színészi kivitelezése is kétségkívül hozzájárul. Igaz, a forgatókönyvnek egyetlen szereplő személye sincs, aki jól kivehető, színészileg megmintázható arcéllel bírna; a legközönségesebb sablonokban előre gyártott közhelyfigurák népesítik be a történést, de az sem vitás, hogy a rendezői, színészi hitelesítő törekvésének is vajmi kevés jelét tapasztalhattuk. A rendező Gáli László, érzésem szerint engedett mindent a maga útján menni, mintha csak egyetlen cél lebegett volna előtte: mielőbb túllennl egy nem szívesen vállalat feladaton. S a szereplőgárda, a debreceni Csokonai Színház művészei sem érezhették másképp. A dialógusok korrekt, de monoton pergetése nem bír különösebb érzelmi emóciókat kelteni bennünk. Bizonyos tévés- gyakorlat hiánya is erősen észlelhető volt a debreceni gárdán, így mindent egybevetve az utóbbi idők egyik leggyengébb játékát láttuk. Engedtessék hát meg, hogy megértő kíméletből ezúttal eltekintsek a nevektől. A „mű” kivitelezőinek elég büntetés lehetett a puszta részvétel. Ámbár: nem erőszak a disznótor. Az elmúlt hét másik, „hazai termésű" tévéfilmjét vasárnap este kaptuk, Vikendszerelem címmel. Thurzó Gábor: Hátsóajtó című regényének, illetve a Vígszínházban annak idején bemutatott színművének e harmadik műfajú változata alapjában véve szerencsés vállakózásnak mondható. Az alaptörténet lényegét sűrítő produkció ugyan nem sorakoztatható azok mellé, melyekre unokáink is sort állnak majd a tévémozi előtt, de nem sajnáltuk azt a nyolcvan percet, amit a képernyő előtt reá áldoztunk. Kicsit ugyan mór, porleng te-lepte íréi megközelítése a témának, a tegnap hangja, szemlélete feslik ki imitt- amott a históriából, de feltétlenül az író tiszteletre méltó igényességét, egyéniségét láttáién. Ehhez méretezett Mi- hályfi Imre rendezői munkája, a játékban Pap Vera, Bács Ferenc, Tordal Teri művészi hozzáállása is. Az irodalombarátokban kedves és értékes ajándék volt a 80. esztendős Illés Endréről készült portréfilm. A kiváló irő, esszéista, irodalomszervező munkásságában századunk Irodalmának szinte teljes gazdagsága elénk tárult az ízléses visszafogottsággal komponált portréban. Dicséret érte a készítőknek: Babiczky Lászlónak, Bodnár Györgynek, Fabék Istvánnak, Furkó Zoltánnak, Horeczky Lászlónak, Marczali Lászlónak és VasadI Évának. Egyébként befejeződött a Ki füzet! a révészt? című hétrészes angol sorozat — a melan- kólikusabb nézőket megnyugtató véggel. Teljes lendületben van viszont a hajmeresztő spanyol sorozat, a Curro Jiménez, s most csatlakozott a spanyol sorozathoz egy újabb, de önálló műveket sorakoztató, amely latin-amerikai írók műveiből ad válogatást. Az első, a múlt kedden látott Menedékjog, az Alejo Carpentier kisregényéből készült, ígéretes kezdet. Várjuk a továbbiakat. Szerdán környezetvédelmi fórumot vezetett Vitrai Tamás, a téma legilletékesebbjei közreműködésével. Nem a műsorvezető hibája, hogy a jószándékú vállalkozás összbenyomása depressziósán lehangolt bennünket. Lehangolt mert a hivatott szervek nagyfokú cselekvőképtelenségére döbbentett rá. A tennivalókról, feladatokról, társadalmi összefogásról puszta közhelyeket fogalmaztak. Ez pedig nem ért meg egy fórumot, (b. t.) Konczek József: Mi ez a vacogás ? (7.) A nap elő-előbukkan, sbár esős az utca, azért a gyűrött lombú, bontakozó virágú fák jó kedvre hangolnak. Jókora víztócsák fénylenek az aszfalton. Bejöttem az erkélyről, lődörgök a szobában, átátnézek a másikba. Ujjamra pillantok, egyre kékebb. Előkeresem a gyógyszeres dobozt, csendben kipakolom a sebhintő port, vattát csavarok egy pálcikára, átitatom benzinnel, lemosom a sebet, aztán a nyers húst behintem sebporral. Anna arca itt motoszkál előttem, amint a virágot tartja azon az építőtábori felvételen. Most is olyan szépnek látom. Az első közös lakásunk hármas társbérlet volt. Külön kulcsa mind a három bérlőnek fürdőszobához, mellékhelyiséghez... Nekünk egy elég világos szoba jutott, ott főztünk, turistagázrezsón. Ha csak tehettük, moziba mentünk, vagy sétáltunk. Ügy él az a szoba az emlékeimben, mint a hajnalig tartó, véget nem érő szerelmeskedések helye. Fel sem mértem, hogy bútor, ruha, szőnyegek is kellenek majd valamikor, mindezt Anna türelme, okossága segített megszerezni. Éltünk. 't a madarak, Piroska még nem született meg, sok időnk volt. Akkoriban kantuk a lakást, amikor megszületett. Minden megváltozott. Nem a bútorok, a faliszőnyegek, a rapvogó kanalak, villák a gáz fölött, a hófehér szekrény, nem ezek tették, hogy otthon lett a lakásból: Ott volt egy puha, lélegző kis élet, a sírása, a hangja, még alvásának csend(Soós Károly rajza) je is az életet jelentette. Azt hiszem, nem a lakás tette, hogy délutáni találkozásaink helyéül nem szolgált tovább presszó, mozielőcsarnok, tér, pad, szökőkút, hiszen amikor megvolt a lakás, még jó ideig éltünk, találkoztunk, jártunk moziba a régi módon. Annának később otthon kellett maradnia, de ez akkor eszembe sem jutott, hogy ő, meg a kicsi el sem válhatnak egymástól. Hogy vártam mindig a munkaidő végét, hogy siethessek már haza, hozzájuk. Nemsokára munkahelyet változtattam. Hetente utaztam hé"''mszáz kilométert a munkába, hét végén ugyanennyit vissza. Megjártam a bürokrácia minden labirintusát, amíg sikerült visszaadni az új lakást, s végre itt sikerült kapni egy másikat. Amikor a Nemzetközi bronzkonferencia A római kori bronzműves- séggel foglalkozó nemzetközi tudományos konferencia kezdődött vasárnap Székesfehérvárott. A négynapos tanácskozáson a legújabb régészeti eredményekről a bronz- művestechnika tanulmányozásának tapasztalatairól tizenöt ország hatvan szakembere cserél véleményt. A tanácskozás alkalmából két igen szép kiállítást rendeztek: az új magyar képtárban Gelencsér Ferenc fotóiból — Pannónia bronzérmékből készített fényképfelvételeiből — nyitottak tárlatot, az István király Múzeumban pedig a Pannónia bronzmű- vesség eddig előkerült leleteinek legszebb darabjait mutatják be, közöttük a nyilvános bemutatón először látható Marcus Aurélius-portré, amit két éve hoztak napvilágra Dunaszekcsőn. A nemzetközi bronzkonferencia szerdán fejezi be munkáját. A tanácskozás Ideje alatt a résztvevők megismerkednek legnevesebb régészeti feltárásainkkal, ellátogatnak Gorslumba’ és Aquincumba is. Nagy Miklós emlékezete ötvenéves lenne, de már közel egy évtizede nincs közöttünk.. Mindössze negyvenkét éves volt, amikor meghalt. Az ország egyik legfiatalabb minisztere volt akkor. A művelődésügy-minisztereként csak rövid ideig dolgozhatott, de már 1954 óta részt vett a közéletben a Hajdú-Blhar megyei születésű (Kaba, 1932.) Nagy Miklós. Miskolci egyetemi társai tanúsíthatják, hogy már diákként felfigyeltek szervező- készségére, politikus alkatára, tehetségére. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult, szerszámgépész szakon szerzett 1954-ben mérnöki oklevelet A tudományos munka mellett kora ifjúságától érdeklődött a politikai munka iránt, tevékenyen részt vett az egyetem politikai munkájában. Tanársegéd lett, s egyszerre DISZ-titkár, később pártmunkás, egyetemi szervező titkár. A kohómérnöki karon adjunktusként is dolgozott az elllenforradalom után az egyetemi pártbizottság tagja lett. Nagy munkabírású, jó szervező, mindig tisztánlátó fiatalembernek Ismerték akkori munkatársai. Pályája — tehetsége és szorgalma eredményeként —■ egyre feljebb ívelt Mindig feladatokat vállalt és nem funkciót 1983-tól az MSZMP KB munkatársa, s két esztendő múlva a tudományos, közoktatási és kulturális oszály vezetője lett Szerény, de nagyon igényes vezetőnek ismerték meg közvetlen munkatársai. Az ifjúság, az egyetemi élet a tudományszervezés alapos is- merőjeként a pártközpontban eltöltött évtized alatt egyik előkészítője volt a tudományos és a kulturális élet a köz- művelődés, az Ifjúságpolitika akkor megalapozott s azóta végbement reformjainak. E területek ma is az akkor előkészített programok alapján tevékenykednek. Nagy Miklós mukája is benne van szinte minden azóta megvalósult eredményünkben. 1973-ban — tehát negyvenegy évesen — lett művelődés- ügyi miniszter. S ekkor szólt közbe a betegség. Sokat vállalt a fiatal politikus. Egyet nem tudott vállalni: a gyógyíthatatlannak tekintett kórt. Tevékeny, sok reményre jogosító pálya tört ketté. Azok közé tartozott, akik társadalmunk történelmét napi elmélyült mukával formálták. Az ő munkája is benne van mindennapjaink eredményeiben ; tehetségét, szorgalmát, emberségét ma is nélkülözzük. ötvenéves lenne, de már közel egy évtizede nincs közöttünk... F. M. bútorszállító kamionról plédbe csavarva lekaptam Piroskát, és a szőnyegpadlós üres szoba közepére állítva megkérdeztem, akarsz-e itt lakni, kislányom? Rám nézett, s azt mondta, igen. Mit is mondhatott volna? Kinn fújt a decemberi szél, mire a szekrényeket, a rekamiét becipeltük, éjfél volt. Ügy éreztem, sok, sok idő múlt el. Az egyetemistaismeretségek léoten-nyomon szembe jöttek velem az utcán, egy-egy sajtófogadáson, színházban, sok ■' helyütt. Eleinte még örömöt okozott a találkozás, egymás híreinek meghallgatása, aztán elkezdtek zavarni ezek az eo-rformaságok. Az egykori közös élmények felől megközelítve azt, amiben néhány év után él az ember, nem vitt sokra: egyszercsak elfogyott a mondanivaló. Azt még megmeghallgattuk, hogy melyikünk mit csinál, de a hangot igazán azokkal tudtam megtalálni, akikkel a jelenlegi munkánk, elképzeléseink, bajaink szerint is találkoztunk. Ettől megint igazi lett az egész, mintha egy kör zárulna be, de a nyitott, és másfelé vezető életutak mélyén mosolygó arcok között egyre többször éreztem meg, hogy talán igazak sem voltak a valamikori közös gondok, örömök, s az is, ami történt. VI- szolygok a nosztalgiától, nem visz semmire, csak beszéltet, elveszi a helyet, az időt, kitölti azt a teret, amelyik mögött konkrét elintéznivalók serege tolakszik. Aztán észrevettem, hogy a dolgok logikája szerint a közös emlé- •kektől a mostani helyzetig vezető beszélgetésekben akadnak, akik a rajtuk kívül való minden másnak a leszólá- séval igyekeznek tovább éltetni azt az egykori közös valamit, azt a hangulatot, ami nem volt több, mint egy spontán sorsközösség. Mintha nem ez volna a tapasztalatok megbeszélésének útja! Ez a rugózó, mozgásban lévő párbeszéd, amelyik már a nagy közösségben való viselkedéssel informál, megmért mindenkit külön- külön. Feltakarta a cselekvések etikai hátterét Is. Kiváltotta a sürgető kíváncsiságot, hogy amit elfogadott az egykori közösség, azt elfogadja-e a társadalom is, mit szól hozzá, vállalja-e, mást mond-e? Ezt megbeszélni nem lehet, csak cselekedni. Kifejezni. Rá kellett jönnöm, hogy sajnos, a kifejezettet sem olvassák mindig jól. Dehát már ebben is a külön érdekek öltöttek testet. A nyitott folyosóról hangot hallok. „Alusztok még?" A hang Ismerős, Katié. Anna * barátnőjéé, a második szomszédunké. A kaputelefonon át beszél, biztosan sétálni volt ebéd után. Benyomom a gombot, válaszolok neki. Áthi- vom, igyunk egy kávét. Anna is nemsokára megébred. (Folytatjuk) műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Gyanúsított 8.52: Népdalcsokor 9.44: Rímek és ritmusok 10.05: MR 10—14 10.35: Romantikus mesterművek 11.39: Szép remények 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát 14.05: Kóruspödlum 14.24: Filmdalok 14.40: Élő világirodalom 15.05: Nyitnikék 15.35: sukl András népi zenekara látszik 18.09: Rádlószlnház 17.05: Mozgásterek 17.30: Sasa Sylvia operettdalokat énekel 17.45: A Szabö család 19.15: Évszázadok mesterművei * 20.01: Lélek ét test 20.31: Lovass Lajos népdalokat énekel 20.48: A Rádlószlnház bemutatója. 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Bach-művek Közben: 22.49: Kapcsolataink 22.59: A Bach-művek című műsor folytatása 23.211 Üj Melódia-lemezeinkből o.io: Toronyzene PETŐFI RADIO: 8.05: Népdalkórusok 8.20: tíz pere külpolitika 8.35) Társalgó ío.oo: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolc! 12.35: Melódiakoktél 13.29: Éneklő Ifjúság 14.00: Kettőtől hatig.,. 18.00: Disputa — arról, nogy kell-e tudni Idegen nyelvekéi i 18.35: Daloló, muzsikáló tájak 18.55: Zenei tükOr 19.25: Csillagászattörténeti ABC 19,35: Csak fiataloknak! 20.35: Egy énekes — több szerep 21.25: Gramofonalbum 21.55: Barátság slágecexprezsz 22.25: Nóták 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárásjelentés, tartalomismertetés. 17.03: Művészportrék, színháztörténeti érdekességek... Dr. Gyárfás Agnes előadása. — 17.15: Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Bély Katalin. — 18.00: Észak-magyarországi krónika (A Sárospataki városi Tanács VB a háztáji és a kisgazdaság! termelés helyzetéről tartott tájékoztatót. — Nógrád megye) mezőgazdasági körkép.) 18.25— 18.30: Lap- és müsoreiőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 16-25: Hírek 16.30: Három férfi és a lány. Bolgár film. 16-55: Hipp-hopp. 17.25: Reklám. 17.35: Táncról táncra. 18.05: Sportmúzeum. 3/3. rész. 18.30: Reklám 19.10: Tévétorna 19-15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó 20.00: San Francisco utcái». Az utolsó lövés. 20.45: Elő népdal. 20.50: Stúdió ’82. 21.50: Francia menekültek. Deku- mentumfilm. 22.40: Tv-hiradó 3. 2. MŰSOR: 2i..00: Mesterek és tanítványok. Közben: kb. 2l.oo: Tv-hlradó 2. BESZTERCEBÁNYA: 16.05: Hírek 16.10: Iskolatévé 16.30: Tudomány és technika 17.30: Közép-szlovákiai magazin 18.00: A postakocsis 18.30: Gazdaságpolitikai magazin 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-hiradó 20.00: Tiltott kirándulás 21.10: Szórakoztató vetélkedő 21.50: Ez történt 24 óra alatt 22.05: Musiea vlva. Zenei magazin 22.50: Hírek 2. MŰSOR: 16.15: Hírek 16.30: FilmösszeálHtáo az örökléstanról 17.25: Szakmunkástanulók műsora 18.00: Fiatalok tv-klubja. L rész. 19.30: Tv-hlradó 20.00: Fiatalok tv-klubja. 2. rész 21.15: Időszerű események 21.45: Rubens faliszőnyegei MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Tizenkét hónap. Színes, szinkronizált Japán rajzfilm. Háromnegyed 6-tól: Szamurájok és banditák, I—II. (18). Színes japán kalandfilm. — Kohász: A pap. a kurtizán és a magányos hős (14), Színes amerikai western. — Tarján vendéglő: pukk (14). Színes, olasz fllmburleszk, — Balassagyarmati Madách: Csapda a zsoldosoknak (14). Színes román kalandfilm. — Nagybátonyl Bányász: Kettévált mennyezet (14). Színes magyar film. — Petőfi: Egy kis romantika. Színes. szinkronizált amerikai—francia filmvígjáték. — Pásztói Mátra: Válás olasz módra (16). Olasz filmszatíra. Mesemozi: Szomorú lord. — Rétság: A keresztapa. I—II. (16), Színes, szinkronizált USA bűnügyi film. — Klsterenyel Petőfi: Kabala (14). Színes magyar film.. — Jobbágyi: Amokfutó (14). Színes lengyel bűnügyi film. 20.00: San Francisco utcáin — Tévéfilmsorozat „Az utolsó lövés”. 4 NÓGRÁD — 1982. június 8., kedd
