Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

Szeptembertől júniusig kéthetenként olvashattátok az Üttörősarkot, amelyet voltaképpen mindig azok a krónikás- úttörők írtak, akik vették a fáradságot hétről hétre, s tudó­sították rovatunkat szűkebb környezetűk, iskolájuk életéről, eseményeiről. Most néhány hónapra búcsúzik az Űttörősa- rok, de nem búcsúzunk tudósítóinktól, akikkel július 7■—15. között a salgóbányai nemzetközi úttörőtáborban találkozunk, immár harmadszor! Még mielőtt névsorukat közölnénk, néz­zük a tanév végi vakáció előtti postát. Csapatzászló Diósjenőn Kajzinger Ervin diósjenői pajtás a közelmúltban kiérde­melt csapatzászló-átadási ün­nepségről írta beszámolóját: — Emlékezetesek maradnak sokáig azok az ünnepi pilla­natok, amikor a munkásőrök­től átvehettük a szép, új csa­patzászlót. Ekkor avatták föl a kisdobosokat és az úttörőket is, majd kulturális programo­kon vettünk részt. Sor került egy tanár-diák futballmérkő­zésre is, amely nagy küzdelem után döntetlenre végződött Volt sárkányeregetés, kerékpár- verseny és sok-sok játék. Kánai Ibolya ugyancsak Di- ósjenőről irt, Sellei Zoltán ma­gyar költők műveiből összeál­lított irodalmi műsoráról. „Ná­lunk Arany János verseit ad­ta elő, mondandójához diaké­peket is vetített... később már együtt mondtunk a Toldiból részleteket, végül pedig együtt énekeltünk.” Kiránduló kisdiákok Bánkra látogattak a minap az endrefalvai hetedikesek, s az élményeiket tűzte tollhegy­re Kovács Erika. — Ahogy a busáról leszáll­tunk, mindjárt elénk tűnt a Bánki-tó széles víztükre. Csönd­ben figyeltük a horgászokat, mi is szívesen kipróbáltuk volna, dehát nem lehetett... Legszívesebben csónakáztunk volna, hiszen a parthoz lán­colva ott álltak a csónakok, e*ak éppen az evező hiányzott belőlük. Később meglátogat­tuk a szlovák nemzetiségi há­zat, nekem ez tetszett a legjob­ban: olyan szépen, érdekesen volt elrendezve, hogy arra gon­doltam, de szívesen ellaknék benneT Dunántúli kirándulásról szá­mol be a kisterenyei Tóth Ág-. MG, már a helyszínek is önma­gukért beszélnek: Tatabánya, Győr, Fertőd, Nagycenk, Szombathely, Sümeg, Tapol­ca és a Balaton-part véges-vé­gig. Hosszú sorokban idézhet­nénk Ági élvezetes beszámo­lóját, a dunántúli nevezetes­ségekről a „locsi-pocsikig", de­hát kíméljük a tankönyvek fö­lé görnyedő diákok idegeit, áro­két, akiknek még néhány fele­lés hátravan. Mint ahogyan kiderül ez Kot- roczó Róbert, a homokterenyei Ságvári Endre Úttörőcsapat tudósítójának leveléből is: — Közeleg az év vége, rá kéü hajtani! S ez kissé megvi­sel valamennyiünket, ám a jobb jegy érdekében szükség van rá. Noha nehéz eltűrni, hogy odakint süt a nap, a szomszéd gyerekek hancúroz- nak... (A fennmaradó helyekre a rovatot rendszeresen tudósító iskolák úttörőcsapatai döntik el, ki képviselje iskolájukat.) A pajtások a nemzetközi út­törőtábor programjain való részvétel mellett megismerked­nek az újságkészítés folyama­tával, a különféle műfajokkal, részt vesznek egy megyei ri- . porttúrán, ennek során a ne­vezetesebb idegenforgalmi he­lyeken, valamint úttörőtáborok­ban gyakorolhatják ismeretei­ket, végül pedig elkészítik a Tábori Krónika című kiadványt Mindez persze, sok-sok játék­kal, szórakoztató programmal, s a táborban lévő francia, finn, csehszlovák és magyar kiváló úttörők társaságában, július 7—15. között Salgóbányán! Még egy kötelességünknek kell eleget tenni, közöljük a legutóbbi Űttörősarokban fel­adott rejtvény megoldását és nyerteseit. Helyes válasz: három elté­rés volt a rajzok között, neve­zetesen az almánál, a kocká­nál és a háromszögnél. Könyvjutalmat nyertek: ifj. Kollár Péter, Salgótarján Ke­merovo körút 21., Matula Ilo­na Kisgéc, Táncsics út 6. Ko­vács Zoltán Salgótarján, Arany János út 25. fszt. 2. Úttörők ünnepe Hagyomány, hogy Ilyentájt ■endezik meg szerte az or­szágban a kisdobos- és úttörő- vatást. Számos meghívást kap- .unk ezekre a rendez vények- •e — ezúton is köszönjük —, im csak néhány helyen lehet­ünk ott. Viszont miért vannak íz úttörő-tudósítóink? Termé- izetesen azért, hogy ezen ese­ményekről is beszámoljanak. Vos, nem is érheti rossz szó iket, hisz fölsorolni is nehéz .éfine, honnan, kik küldték be- izámolóikat az avatási ünnep­légekről. Csak néhányat em- itsünk: Mocsári Nóra Rétság- ról, Berceli Judit Erdőkürt- ■ől, (ő egyébként ekkor ve­le tte át iskolája kitüntetését: i „Szülőföldért” elnevezésű el- smerést), Kontra Gábor Mát- 'akeresztesről, a pásztói Dó- :sa György úti iskola tudósítói, Csonka Piroska és Sándor Jú- ia Salgótarjánból, a Budapes- al úti Általános Iskolából ci- nezték levelüket, hogy az ava­tási ünnepségekről beszámol­janak. De nézzünk néhány egyéb té­mát is! Cserhalmi Adél, a mátranováki Iskola végzős di­ákja egy társadalmimunka- ikcióról ír. — Egy játszóteret építünk iélutánonként — olvashatjuk. — Az egész iskola ott szorgos- todik, beleértve természetesen íz igazgatót és a tanárokat is: ásunk, kapálunk, homokot hor­dunk, mikor mire van szük­ség. Kaptunk padokat, gumi­kereket és már a gyerekek alig várják, hogy birtokba vehes­sék az új játszóhelyet! A ludámyhalászl iskolából Oláh Rita és Nagy Marianna arról ad hírt, hogy már hagyo­mány náluk az is kola tej árusí­tása. — Két haszna is van — ír­ják —, egyrészt elősegítjük ez­zel az egészséges táplálkozást, másrészt pedig egy kis pénz­hez is jutunk, amit majd ki­rándulásra költünk. Nemrégi­ben nagyon kellemes megle­petésben volt részünk: a tej­ipari vállalattól teljesen in­gyen 65 pohár tejet és kakaót kaptunk, amit ezúton is t-e- retnénk megköszönni. Végül néhány pásztói tudó­sításból: Márton Judit vörös- keresztes titkár az egészségne­velés helyi eredményeiről írt, Mohár Andrea a sportnapokról és az iskolai fegyelemről, Sza­bó Agnes az énekkarról, Sán­ta Marianna az öt bések újbó­li vándorserleg-győzelméről számolt be, Gerhát Gábor az úttörő-tisztségviselők tovább képzéséről, Pilinyi Katalin pe­dig a vakációra készülődés örömeiről tudósította az Űttö- rősarkot. Mi pedig arról tudósítjuk a kedves olvasókat, hogy az alábbi úttörőket hívjuk meg a NÖGRÁD és a megyei úttö­rőelnökség júliusi sajtótábo­rába : Szigeti Annamária (Karancsheszi) Pócsa Nóra (Cered) Sándor Júlia (Salgótarján) Mocsári Nóra (Rclság) Cserhalmi Adél (Mátranovák) Kotroczó Róbert (Nádújfalu) Pusztai Péter (Salgótarján) Bereeli Judit (F.rdőkürl) Strchó Zsolt (Nagylóc) Zeke Andrea (Pásztó) Pogány Dóra (Kistcrenye) Szalai Éva (Salgótarján) Szenográdi Péter (Szécsény) Csonka Piroska (Salgótarján) Jankó Tamás (Tar) IVlihalik Judit (Mátraverebély) Singlár Katalin (Cered) Kontra Gábor (Pásztó) Kovács Erika (Fndrcfalva) Jár fa Erika (Szügy) Fodor Edina (Saigótarián) Szabó Erzsébet (Kazár) Modellezők i sikerei Pákozdi Mihály, az ötvözet­gyári modedezőklub titkára a magyar vitorlás hajómodel­lező válogatott tagjaként Cseh­szlovákiában, Colin városában szerepelt nemzetközi verse­nyen. A D/10-es kategóriában a 3. helyen végzett. A csehszlovákiai szereplés után Pákozdi Mihály, a He­ves megyei vitorlás hajómo- dellező-bajnokságon is rajthoz állt. Nagyszerű eredményt ért el: a D/M kategóriában az első helyen végzett. Klubtársa, Bácskái László ugyancsak szép teljesítménnyel zárta a ver senyt. A D/X kategóriában ért el első helyezést Kaszárnya — megyeháza — művelődési bázis Hogyan halad a rekonstrukció? Az 1815-től csaknem egy emberöltőn át Balassagyar­mat történetének jelentős idő­szaka zajlott le. Ekkor szé­kelt a városban a megye köz- igazgatása, s nem túlzás azt állítani, hogy a vármegyei köz­gyűlések országos hírnévre tettek szert. Ez idő tájt az Ipoly-völgy legforgalmasabb helye volt Balassagyarmat s mint a krónika őrzi: évente nyolcszor tartottak itt orszá­gos vásárokat, ahová nagy számban jöttek az ország leg­távolabbi részéből a kereske­dők, iparosok, s velük a ko­médiások, a szemfényvesztők, a lókötők, és természetesen a tolvajok hada is. E polgári virágzó időszak­ban készül a város ma is legtekintélyesebb épülete, a megyeháza, amelyet az 1753- ban emelt régi császári ka­szárnya helyére tervezte meg Kasselik Ferenc, s az ő ötle­tei alapján épült föl 1832— 1835. között, klasszicista stí­lusban. Számos emlék, neve­zetesség fűződik a megyehá­zához, fölsorolni is nehéz lenne. Csupán a két legismer­tebb: itt hivatalnokoskodott 1842-től hat éven át Madách Imre, 1871—73. között pedig Mikszáth Kálmán, a megye nagy fiainak emlékét két márványtábla őrzi. ■ S milyen a mai1 megyehá­za? Amikor körbejárjuk az épületet, lépten-nyomon áll­ványokkal, építkezési anya­gokkal találkozunk, az egy­kori érvcsaták helyszínén -most a felújítók munkálkod­nak, A terv, — amely 1975- ben fogamzott — nagyszabá­sú: eredeti mivoltában visz- szaállítani, felújítva — meg­őrizni a megye egyik legje­lentősebb műemlékét. Szem­látomást nem könnyű munka ez, a díszes ablakok megóvá­sa, a boltozatok, a homlokzat, kialakítása szakszerű munkát igényel. Részben ezért is vet- to át a kivitelezői szerepkört a rétságiaktól a Szécsényi Építőipari Szövetkezet. A tel­jes lebonyolítást pedig a Nóg- rád megyei Beruházási Vál­lalat végzi, náluk érdeklőd­tünk az elképzelésekről, a tervekről. — Hét esztendeje kaptuk Balassagyarmat város Taná­csától a megbízást a megye­háza rekonstrukciójára — mondta Nyerges Pál, a NOMBER területi osztályá­nak vezetője. — Annak ide­jén a kiviteli terveket a Köz- épületépítő Vállalatra bíztuk, a kivitelezés első szakaszához pedig a Rétsági Építőipari Szövekezet látott neki. Ez a munkafázis voltaképpen most ért véget, melynek során sta­tikai munkálatokat, a tető- szerkezetet és egyéb tenniva­lókat végeztek, ennek eredmé­nyeként, például a délkeleti szárnyban 1980-tól megkezd­hette működését a városi if­júsági és művelődési ház. Ügyancsak el kellett végez­nünk az épület központi fű­tésrendszerének. a kazánház­nak a kiépítését a szigetelést — Egy kissé az idő nyoma megviselte az épületet, jelen­tett-e ez a munkálatok során nehézséget? —- Kétségtelenül. Példaként említhetem a szigetelést amely tudvalévőén korábban hiányzott a létesítményből, így teljesen újat kellett építeni, úgy, hogy az állagot ne ront­suk! Sokat törték a fejüket a szakemberek, végül a Balas­sagyarmati Szolgáltató Szö­vetkezet elektroozmotikus el­járással valósította meg, ame­lyet a megyében itt alkal­maztak először. Aztán számos pincét, sőt pincerendszereket találtunk a volt megyeháza alatt, némiképp ezek is nehe­zítették a munkát. — Mindezek mellett alap­vető szempont volt a műem­lék jelleg megőrzése... —- Már a tervezés során messzemenően figyelembe vették a Műemlékvédelmi Felügyelőség álláspontját, s ezt a kivitelezés során is igye­keznek szigorúan megvalósí­tani, A munka neheze azon­ban csak most következik, hiszen az év második felében történik a tetőszerkezet kia­lakítása. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy megma­radnak a régi kémények, no­ha természetesen nem fognak füstölni, de a stílushflség ér­dekében szükség van rájuk. Aztán az idén készülnek el a bejárati kapuk, a nomlokzat ekkor kap végleges formát, s várhatóan 1984-ben már a végleges külső fogadja az ott dolgozókat és az oda látoga­tókat egyaránt Ezután kerül sor a belső munkálatokra, kö­zéppontban a nagyterem ki­alakításával. — Milyen létesítmények, intézmények kapnak helyet az épületben? — Egy művelődési bázis lesz tulajdonképpen. Hiszen az ifjúsági ház, a művelődési központ mellett könyvtár, ki- állítóterem, s színházi elő­adásra is alkalmas nagyte­rem és levéltár lesz az eddi­gi elképzelések szerint. De például tervezzük, hogy maj­dan az udvaron egy nyári színpadot hozunk létre, ahol színvonalas, szabad idős kul­turális rendezvényeket tart­hatnak. Reménytkeltő elképzelé­sek, s bizonyára sok-sok ba­lassagyarmati várja már, hogy az egykori formában „pom­pázzon” a megyeháza. Mind­ehhez azonban még sok-sok munka, idő és pénz kell Ez utóbbiból például eleddig, mintegy tizenötmilliónyi fo­gyott, s ha az eredeti elkép­zelések szerint történik a re­konstrukció, akkor még lega­lább 60—70 millióra lesz szük­ség. Cserébe viszont a város egy nem csak látványos, ha­nem hasznos létesítményt ve­het birtokába. T. L. Gyógyító szövet A Tadzsik Tudományos Akadémia kémiai intézetének tudósai olyan szövetet kísér­leteztek ki, amely képes el­pusztítani a betegségeket elő­idéző mikroorganizmusokat. A szövet azután válik ilyenné, hogy a benne lévő természe­tes és szintetikus szálakat mikróbaellenes aktív színező anyaggal kezelték. A mikró­bataszító szövet jól mosható, és értékes tulajdonságait használata során mindvégig megőrzi. Viselése során a baktericidanyagok fokozato­san a bőrre kerülnek, ahol elpusztítják a káros mikro­bákat. Az új szövetet kitűnő­en lehet alkalmazni a sebé­szetben és fertőző megbetege­dések esetén. Hollandiában is kedvelik a PANNÓNIA Háziipari Szövet­kezet rétsági telepén készülő nő: ruhákat. Ez évben is húsz­ezer darabot rendeltek a holland partnerek. A terv teljesí­téséhez hozzájárul Kólái Eerenené, aki az idei szövetkezeti nap alkalmával kapta meg a 15 éves förzsgárd»-kitüntetést. Képünkön: a bedolgozók után a végmunkát, a gomblyuka- zást és a gombozást végzi. Lada-találkozó Veszprémben Vasárnap ismét nagy siker­rel rendezte meg a Lada-márka- találkozót az Avtoexport szov­jet külkereskedelmi vállalat, az AFIT, a MOGÜRT, az ÁFOR, Autóker, MERKUR, az Állami Biztosító, a Vi­deoton és az ELZETT Mű­vek. A találkozó házigazdája immár kilencedik alkalommal a veszprémi Bakony Művek volt. A kánikula ellenére már kora hajnaltól tömegesen ér­keztek Veszprémbe a Lada márkájú személygépkocsik, s a 48-as kilométerkő környé­kén mintegy kétezer személy- gépkocsi sorakozott fel a meg­nyitóra. A résztvevőket Sós Gyula, a Bakony Művek vezér- igazgatója köszöntötte, majd pedig Viktor Ocseretin, a Szov­jetunió magyaroszági nagy- követségének kereskedelmi képviselője nyitotta meg az egész napos seregszemlét. A rendezők több meglepetésről is gondoskodtak a mintegy öt­ezer résztvevő számára: az AFIT a Lada-találkozó szín­helyén alkatrészböngészdét, nyitott; mintegy harmincféle felújított, vagy bontásból szár­mazó alkatrészből válogathat­tak az érdeklődők. Az AFIT hármas számú üzeme — a legnagyobb magyar Lada-szer- viz fenntartója — árusította és díjmentesen be is szerelte azokat a fogyasztáscsökkentő betéteket, amelyeket az Élel­miszeripari és Mezőgazdasági Szolgáltató Vállalat gyárt. Nagy volt az érdeklődés a helyszíni sorsolás iránt is. Er­re azok nevezhettek be, akik Lada gépkocsiját erre az év­re igazolta vissza a MERKUR, és a helyszínen átadták sor­számukat. A szerencsés „ki­sorsoltak” már hétfőn átve­hették az új személygépkocsit. Legnagyobb nézőközönsége most is az autósügyességi ver­senynek volt, amelyre százan neveztek be. Az 1300 köb­centi alatti kategóriában el­ső lett Rakoczky Sándor, a Főtaxi dolgozója, az 1300 köb­centi feletti csoportban pedig Farkas János, a Csepeli Autó­gyár dolgozója, a Miss Lada címet a legjobb női verseny­ző Farkasné Beszteri Éva kap­ta. (MTI) Á Mai Magazin Megjelent a Mai Magazin júniusi száma. A folyóirat rendkívül sokoldalúságával, érdekességével kelti föl az olvasók figyelmét. Három évtized alatt 250 újságíró vesztette világkonf­liktus tudósítása közben éle­tét. Véletlenül eltévedt vagy szándékosan irányzott golyó­tól. Tények és gyilkosok cí­mű Írásában a terror lélek­tanával ismerteti meg Ke- reszty András az olvasót. Egy nagy játék az élet — állítja az egyetemi tanulmányait folytató munkásfiatal, ám a siker ára nem csekély. Czei- zel Endre az orvosgenetikus szól ezúttal hozzá A válóok-e a gyermek című vitához. Ér­dekesen válaszolja meg Só­lyom Ferenc azt a furcsa kér­dést, hogy: Milyen ez a nyár. A munkaügyi ítélkezés gya­korlatából közöl izgalmas példákat a magazin, s a ma­gyar légitaxitól a telefonáló kutyáig, sok érdekességet kö­zöl a világ minden tájáról. A Túlvilág! jegyzetlapok Wa­shingtonban készültek. Vltray Tamás a maga hullámhosz- szán ír a tévézés érdekessé­geiről. A júniusi számból megtudjuk, hogy Antal Imré­nek Wolferlt a barátja, Bar cza Gedeon pedig nyomozó- kőrútra indul és Mészöly Kálmán, hogyan érzi magát Madrid előtt a vártán. Arra a kérdésre, hogy átok vagy áldás pz emberiségen a mikroelektronika — Fadrusz Tibor ad választ. Dr. Halász Tibor a gyógyítás árnyairól faggatja az orvostudományt. A sündisznók és az emberek magatartásáról ír a pszichiá­ter dr. Gerevich József. A gyűjtőknek szentel nagy fi­gyelmet Dogossy Katalin. Rendkívül érdekes illusztrá­ciók, grafikák teszik mozgal­massá a Mai Magazint. NÖGRÁD - 1982. június 8., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents