Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
Szatócs az üres boltban... A mögöttünk hagyott műsorhét tanúsága szerint pillanatnyilag mintha valamiféle házisztrájk folyna a pesti Szabadság tér volt Tőzsdepalotájában, mert a május 25-től 30- ig tartó tévéprogramban úgyszólván egyetlen önálló produkcióval sem találkozhat, tunk. Legalábbis olyannal, ami különösebben magára vonta volna figyelmünket, s ami hiányában egy tévé lehet olasz, francia, angol, amerikai, csehszlovák —, ha épp az adott időszak összetevőit tekintjük —, de nem magyar. Legfeljebb megszólalásában. Talán egyetlent kivéve: annak az ötrészes sorozatnak most látott harmadik részét, mely a 25 éves Magyar Televízióról beszél, negyedszázadnyi archívanyag és a nagy vállalkozás úttörőinek emlékezései révén. Nem köny- nyű vállalkozás Baló György műsorvezetőé, elismerjük, ám mégis eléggé kényelmes, mert bár a bőség zavara félreviheti az arányokat, ökonomikus válogatást diktál, de a történeti „szellemidézés” szíves fogadtatást remélhet a sokmilliós nézőtábor körében, hisz tegnapi, tegnapelőtt! önmagát élheti egy kicsit újra. Am eny- n.yi mégiscsak kevés ahhoz egy műsorszerkesztésnek, hogy nyugodt lélekkel áthasson, maga mögé tudhasson, el- mtézettnek tekintsen egy teljes műsorhetet. És, ha már sorozatról esett szó, hadd tegyek legalább érintőlegesen említést arról a dömpingről, mely a tévéprogramot immár hónapok óta uralja, a szerkesztői munkának úgyszólván gerincét jelenti. Jelenleg, illetve a múlt hétig három ilyennel találkozhattunk, különböző napokat eleve meghatározón ésel- uralón a képernyőn. Szerencsére a tizenegy részes, rétestészta módra elnyújtott, történésében késélnyire elvékonyított história —, mely nem átallotta Thomas Mann regényének tévéfilmváltozatát hirdetni —, A Buddenbrook ház, nagy megkönnyebbülésünkre jobblétre s zenderült De így is megmaradt még nekünk további epizódok tartalékában az igényesség látszatával tetszelgő Ki fizeti a révészt? című, s a betyár-romantika minden hamisságát felsorakoztatni ígérő, hatrészes spanyol produkció, a Curro Jiménez. Több panaszos rosszallást hallottam, olvastam már a so- rozatdömpingek kapcsán, s csatlakoznom kell az ellenző érvek legfőbb igazához: a kü- lön-különféle epizódok történései az egyhetes megszakításokban nehezen követhetők, az emlékezet összekeveri-ku- tyulja a folytatásokat. Emellett a sorozatok ilyen arányú párhuzamos futtatása óhatatlanul elkényelmesíti a műsorszerkesztést, melynek Immár csak egyetlen feladat jut: a kellő töltelékanyag előteremtése, elosztása, tetszetős feltuptrozása —, mint a múlt hét kínálata is bizonyítja. S lehetőleg ezt is importból, vagy ismétlésekből, amelyek pedig már a bemutató idején sem bizonyultak túl érdek- keltőeknek. Nem tartozom a krimik ellenségei közé, kifejezetten örömmel várok egy-egy ilyen témájú jó produkciót, mégis szembetűnő az az aránytorzulás, amit például a szombati műsorkép mutat. A két adón, egymást jól követhető időpontokra helyezve, hat óra ötvenöt percben, a napi adásidő igen tetemes százalékában négy krimi, vagy krimi- jellegű filmet „fogyaszthattunk”. Nem kétséges, „fo- gyasztottak” is sokan, s gondolom jelentős számban a gyermeknap ünnepeltjei körében. Aki nem hinné, azoknak felsorakoztatom: 1-es műsor: 15.40 Curro Jiménez, 2-es műsor: 17.10, Megtörtént bűnügyek/ ismét 1-es 20.05: Férfi Laramie-ből, ríja.id 22.25: A halál éjfélkor állt be. Gondolom, egyetlen napon sok ennyi a „jóból", még heti elosztásban is csömörlésig elegendő volna. (Pedig a hét közben látott többit nem is említettem.) Robotka János — a vád Duna-kanyar Fotőklub tagja — nagy sikerű diaporámaműsort mutatott be a napokban Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központ klubjában. A bemutatott öt mű közül különösen sikeres a Vác rejtett szépségeit feltáró „Vác”, valamint az oly ritkán látott humoros fotókat felhasználó „Agarak” volt. A másfél órás diaporámaes- tet szakmai vita követte a diaporámaműhely munkájáA kazahsztáni Usztyurt- fennsíkon található sok kilométeres kőfal eredetéről új hipotézist állítottak föl a szovjet régészek: az építménynek vadászati jelentőséget tulajdonítanak. Véleményük szerint ezeket az óriási, egyenként nyolchektáros csapdákat egy ma még Ismeretlen törzs építette az Usztyurt-fenn- sík szélén. A hajtóvadász-folyosókat időnként mély vermek tagolják, melyek fenekéből hegyes karók maradványai állnak ki. Ha az a bizonyos „volna” nem volna. Vagy, ha másképpen volna. Ha saját termékű műsorválasztékunk volna. Akkor nem volna szükség olyan nevetségesen primitív kisjá- tékfílmek megvételére, műsorba iktatására, mint amilyennek a Próbaidő című bolgár produkció bizonyult. S nem kellene négy adásnapon ís, esti időben értékes műsorórákat érettségi tételek megoldására áldozni, hisz az tematikailag is jobban kínálkozott volna a délelőtti, vagy délutáni Iskolatévé kereteibe. Mindez azonban csak feltételes mód, amíg a szerkesztés valután hozott, kétes értékű importanyaggal, hulladékba kíváskozó celluloid kilométerekkel gazdálkodik, s nem teremt kellő mennyiségű és főképp minőségű hátteret maga körül. Ami biztosítéka lehet, hogy megszűnik végre az egyes műsorhetek mindnyájunk által tapasztalt színvonalhullámzása. Mert jelenleg úgy tűnik, a televízió „árukínálat” dolgában csupán egyik hétről a másikra él, s periodikus rendszerességgel olyannak hat, mint szatócs az üres boltban. Tanácstalannak és bizonytalannak a holnapot illetően. ról, a művek esztétikai, technikai problémáiról. Ezután került sor az állandó havi fotópályázat értékelésére. A pályázaton induló 14 szerző közel 100 művét, a Robotka János, dr. Fancsik János és Brunczel Tibor összetételű zsűri értékelte. Eredmények: fekete-fehér kategória: I. Buda László, további helyezések Veres Mihály és Prakfalvi Endre. Színesdia-kategória: 1. Veres Mihály, 2. Buda László, 3. Ponyi József. A régészek elképzelése szerint a hajtők beszorították a vadállathordákat a szakadékba, s azok, berohantak a kőkelepcébe. Ezek a hajtóvadász-folyosók sok-sok kilométeren át húzódtak és lehetővé tették a sztyeppéi és hegyi állatok tömeges elejtését. Az ott talált agyagdarab alapján a kutatók szerint az usztyurti kőcsapdák az Időszámításunk szerinti VII—VIII. században épülhettek. (b. Diaporámaest és havi pályázat Kőkelepcék titka Konczek József: M iez a vacogás? 1. Sz-sssz! Jól ráütöttem. A körmöm alja már meg is kékült. Számba kapom az ujjamat, le-föl járkálok, s elfojtott káromkodások közben nézegetem a vaskerítést. Mikor fog így kikerülni a telekre? Ilyen kézzel tán’ vezetni sem tudok. — Sikerült? — Az! — mormogom szinte csak magamban, anélkül, hogy megfordulnék. — Hát, te! ! ! Csak most fordulok feléje. Bálint. Nem láttam legalább három éve. — Amúgy nem ros3z. — És szakértő szemmel kezdi méregetni a kerítést. Le is hajpl. Még nem őszül, nem is kopaszodik. Ez, hogy most, pár év után, amikor elmondhatnánk egy-két szólamot, „Hogy vagy?” „Mi úiság?”, s nem teszi, sőt a kerítés nézegetésével szinte meg is akadályozza, mondom, ez a viselkedés része a tréfának. Végül hátba vágom. Nekiesik a kerítésnek és nevet. — Tollasodunk, mi? Hát a kerti törpék hol vannak? Leveszem a barkácssarok- ban álló szekrény tetejéről az üveget, töltök két pohárba. Megisszuk. — Na, mi van? S amint néz, eszembe jut az a ködös reggel, amikor eljöttem az átbeszélgetett éjszaka után. Illetve, csak hajnalig beszélgettünk, mert addigra már kiderült, hogy sem ő, sem én nem fogunk engedni. Én mondtam neki, hogy ne használja fel azt a bizonyos ötletet. Végül megígérte, hogy kihagyja. Persze, nem hagyta ki. Az eltelt évek alatt én nem hoztam szóba a dolgot, bár bántott. Szavát adta valamire és nem tartotta meg. Most hát néz. A szem alatt ráncok vannak. • — Veled mi van? — kérdezek vissza. Végigsimftja homlokát: — Gondoltam. megnézem már ezt a házat belliiről. Ezt is én terveztem — Ezt, amiben lakunk? Vagyis... nem hozzánk jöttél? S amit most mond, arról nem tudom eldönteni, hogy komolyan mondja-e, vagy pedig tréfál. Talán csak azért tűnik komolynak, mert fáradt az arca? — Ha már úgy is itt vagyok, benézhetek hozzátok is. Semmi fintor, ami jelezné, hogy csak viccel. — Én kertes házban lakom — meséli. — Ez a második házasságom, tudod. Éppen nem tudom, de ez lehet amolyan töltelékszó is. S úgy beszél a második házasságáról mintha ismerős volna előttem minden. Egy pillanatra olyan érzésem van, mintha összetévesztene valakivel, Mit sem tudok a feleségéről, s főként azt nem, hogy ismertem-e azelőtt is, tehát együtt járt-e velünk az egyetemre, vagy nem. Engem ez az egy érdekelne. Valami alapvetőt nem közöl tehát, s ahhoz képest úgy ad elő itt sok mindent, mintha közismert volna. Még a nevét sem tudom. Egyelőre nem értem, várom, mire lyukad ki. — Láttam, amikor ideköltöztek, mert itt járok el kocsival reggelente, s gondoltam, megnézlek már benneteket. Illetve, hogy megnézünk. — A feleségeddel? Számonkérően néz rám, mintha nem figyeltem volna. — Természetesen a fiammal. Nem tudtam, hogy fia van! Dehát.. akkor ez a másodiM házasságából való/Ha maga* val hozta, hol van? — És 6 hol van? — Nem akart lejönni a pincébe. Ott maradt az udvaron, a gyerekek közé ment. Talán hintázik, vagy valami... Bálint hosszan elnéz az ajtó felé, majd idéhb mozdul, és nagyot hallgat. A semmibe néz. Elkezdem magyarázni, hogy szeretnénk menekülni ebből a városi betontengerből. azért vettük a telket, és azért készül a kerítés. Látszóing figyel. Veteményeztem, bokrokat irtottam, kiástam a házikó betonalapját Annát meg a kislányomat majd csak akkor viszem oda, ha már mutat valahogyan. Felmegyünk a lakásba. AnJ néval, ha látásból is, de ismerték egymást az egyetemi évekből. Ceremóniákusnak indul az egymás üdvözlése, az*f tán Anna egyszerűen arcon csókolja és megöleli. Leülteti a szobában. Hát ha egyszer a barátom? — kérdea rám Anna a tekintetével. Hiszen jól van. Miközben Piroska, a kislányom Bálint hatéves fiával mélységes egyetértésben huzigálja kifelé a tulipánhagymákat a zöld ládikóból, a kerti földből, én, mivel sehogy sem akar megindulni a beszélgetés, előveszem azokat a fényképeket, amelyek még az építőtáborban készültek, tíz évvel ezelőtt, vagy annál is régebben. Ezek a közös dokumentumok az utolsók, azt hiszem. Annának is itt kell lennie valamelyiken. Bálint biz-J tosan megvan azon, ahol la«! pátokkal állunk, emlékszem. Tűnődve nézzük egykori magunkat. (Folytatjuk) Ezen a nyáron Ismét megrendezik Pécsett a kerámiabiennálét, melyre Csemán Ilona, a Romhányl Építési Kerámiagyár iparművésze is készül.A fiatal alkotó az elmúlt évben Budapesten, a Duna Galériában és Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban önálló kiállításon mutatkozott be. Ezen kívül a Képcsarnok Vállalat reprezentatív üzleteiben találkozhatunk kerámiaképeivel, melyeket kis példányszámban készít a művészetpártoló közönségnek. 14.4«: műsor KOSSUTH RADlOt 8.27: Környezetvédelem a világ- modellek tükrében 8.57: Rameau: Pygmalion Egyfelvonásos opera 9.44: Zenevár 10.05: MR 10—14 10.35: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 11.34: Gottlieb: Az ifjúság nyitánya 11.41: Szép remények 12.45: Törvénykönyv 13.00: A Rádió Dalszínháza Luxemburg grófja 17.05: Í7.15: 17.45: 18.151 18.25: 19.15: 20.00: 20.30: 21.29: 22.20: 22.30: 22.50: 23.00: 23.34: o.io: Élő világirodalom Ausztria Madrigálok Nyitnikék. A Népzenei Hangos Üjság melléklete Kritikusok fóruma. Üj lemezeinkből A Szabó család Hol volt, hol nem volt.. I Mai könyvajánlatunk Zenekari muzsika A reform kezdetén Népszerű operaest Tudomány és gyakorlat Tíz perc külpolitika Bende Zsolt operettdalokat énekel Kapcsolataink. Én és a „barátom”. Lemezmúzeum Vásárhelyi Zoltán vezényli az MRT énekkarát Régi magyar táncok PETŐFI RADIOS 8.05: Szálát Antal népi zenekara játszik 8.20: Tíz perc külpolitika NÓGRÁD — 1982. június 1., kedd 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Muzsikáló természet 13.35: Tarka-barka zongoramuzsika 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Unl-tonik 18.35: Beszélni nehéz 18.47: Barangolás régi hanglemezek között 10.10: Bodza Klára és Dévai Nagy Kamilla népdalokat énekel 10.35: Csak fiataloknak I 20.35: „Magyar anekdotakincs” 21.03: zene a Budapest Sport- csarnokban 22.03: Nóták 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. — 17.05: Egészségünk védelmében a bélférgesedesről. Dr. Pénzes Géza előadása. — 17.10: Zenedoboz a stúdió zenés vetélkedőműsora. Szerkeszti Sajó Márta. — 18.00: Eszak-magyarországl krónika (Országos környezetvédelmi tanácskozás Kiskörén — Megyei szakmunkás-olvasótábor kezdődik.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. A MAGVAR TELEVÍZIÓ: 9.00: 9.05: 9.30: 9-35: 15.25: 15.50: 16.25: 16-30: 17.05: 17.25: 17.35: 17.55: 18.30: 19.00: 19.10: 19-15: 19.30: 20.00: 20-55: 21.55: 22.50: Tévétorna Iskolatévé, fizika (ált. Isk. 8. oszt.) Környezetismeret Idesüss! Iskolatévé Fizika (ism. — SZ) Hírek A változó falu Kertünk — udvarunk riportfilm Reklám Saklc-matt Operettbarátság A csehszlovák és a magyar televízió nyilvános hangversenye a pűstyénl művelődési házban Dél-alföldi krónika Reklám Tévétorna Esti mese Tv-hlradó Latln-Amerikában Írták: Menedékjog. Magyarul beszélő spanyol tévéfilm Stúdió ’82. Szemtől szembe... Péter Jánossal Tv-híradő 3. (. MŰSOR: 20-01: Fiatalok estje. Közben: Kb.J 20.40: Tv-hiradó 2. SZ 22.10: Pannónia Kupa nemzetközi sulyemelőver- seny, közvetítés Tatabányáról BESZTERCEBANVA: 17.00: Kelet-szlovákiai magazin 17.30: Dokumentumfllm 17.50: Matematika mindenkinek 18.30: Gazdaságpolitikai magazin 19.10: Esti mese 19.20: tdőjárásjelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-hlradó 20.00: A múlt néhány napja Spanyol film 21.45: Ez történt 24 óra alatt 22.00: Kamarahangverseny 22.35: A család — a házasságról és a szülői felelősségről *. műsor: 19.30: Tv-hiradó 20.00: Fiatalok tévéklubja 2. rész 21.15: Időszerű események 21.45: Matematika mindenkinek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Szocialista filmek fesztiválja, ördög- barlang. A XVIII. században játszódó színes szovjet történelmi kalandfilm. — Háromnegyed 6 és B-tól: A birodalom visszavág. Színes, szinkronizált amerikai fantasztikus kalandfilm. — Kohász: A vágtató huszárosztag. I—II. Színes szovjet történelmi kalandftlm. — Tarján vendéglő: Szamurájok és banditák. I—II. (16) Japán kalandfilm. — Balasagyarmati Madách: Háromnegyed 6-tól: Nürnberg 1946. (14) Magyar dokumentumfilm Róna Péter rendezésében. Este 8-tól: Gyilkos a tetőn. (15) Színes svéd bűnügyi film. — Nagybátonyi Petőfi: Sógorok, sógornők. (16) Szines francia film- vigjáték. — Nagybátonyi Bányász: Egy kis romantika. Színes, szinkronizált amerikai—francia filmvígjáték — Pásztói Mátra: Kojak és Marcus—Nelson gyilkosságok. I—n. (14) Színes, szinkronizált USA bűnügyi film. — Rétság: Amok- futó. (14) Színes lengyel bűnügyi film. — Kisterenyei Petőfi: Veszélyes játékok. Színes. magyar— NDK ifjúsági film. — Jobbágyi: Aranycsapat. Színes magyar film Puskásék fénykoráról sok eredeti felvétellel és nálunk soha ueas látott archlvanyaggal.
