Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
Falusi kórus mozgalom ma A népdalkorok és kórusok Hl. országos minősítése tükrében A klasszikusoktól a fényszedésig A szép könyvek mestere Ml, e vidékiek nem mindig fogadjuk örömmel, ha palóc voltunkat emlegetik. Ennek megvan a maga nagyon is valóságos történelmi, lélektani oka. Az elnevezés ugyanis a régibb időkben gúnyként hangozgatott, megalázó, becsmérlő színezete volt, s jelesül alkalmas arra, hogy belefojtsa egy népcsoportba, egy kies táj lakóiba a szárnyalni akaró legemberibb vágyakat, törekvéseket. A palócság alkotó kedve, ereje — ha már hivatalos ösztönzést nem kapott — a hétköznapok szintjén, saját életterében bontakozott ki. Neves és kevésbé ismert népdalkutatók járták Mikszáth „görbe országát” ósi értékek után keresve. A legtöbb kincsre Kodály Zoltán lelt. Mátrai képek címmel külön csokrot állított össze, s ebből a csokré- tából gyakran szakajtanak ki szálakat a rádió zenei szerkesztői. Nincs tehát szégyenkeznivalónk! Hűséges őrizők Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központban a közelmúltban rendezték meg a megye népdalköreinek és falusi kórusainak III. országos minősítőjét. A találkozón három kategó- rában húsz együttes szerepelt- S itt rögvest feltehetjük a kérdést: sok ez, vagy kevés? Ha az előző minősítésekre gondolunk — nem egyszer vettem részt magam is a magyarnándorl hivatalos és nem hivatalos felmérőkön —, akkor mindenképpen kevés. Korábban legalább tíz-tizen- két énekkarral több lépett fel. De nem is ez elsősorban a szembetűnő. Inkább, hogy az együtteseken belüli taglétszám alaposan megcsappant az utóbbi időben: felére, harmadára, negyedére esett vissza. Mindebből úgy tűnik, a kórus- és Röpülj páva-mozgalom napjainkra elvesztette lendületét, a korábbinál sokkalta szerényebb vonzással bír. Nyilván a szakemberek — hiszen a KÓTA megyei szervezete nemrégiben foglalkozott a kérdéssel — alaposan ismerik az okokat: társadalom- és művészetpolitikai, szakmai szempontból egyaránt E burjántó bokrok között — vállalva az egyoldalúságot, a leegyszerűsítést melyre a napi zsurnalisztika egyébként is gyakran kárhoztatja az embert — csupán arra a motívumra szorítkoznék, hogy a jelenkor tennivalóinak sokasága, a mai gazdasági-társadalmi helyzeten alapuló tudatforma, tudatszint jelentős mértékben okolható a fennálló állapotért Magyarán kimondva: az anyagi javak számos esetben már- már egészségtelen hajszolása nem kedvez a közösségi, öntevékeny művészeti munkának — csökkenti a ráfordítható időt, apasztja a kedvet Ám, mielőtt beleesnénk abba a nem kívánatos hibába, hogy az országos minősítő kapcsán azokra húzzuk rá a vizes lepedőt, akik részt vettek, s igazán nem érdemlik, sietek kijelenteni: nincs okunk a vészharangok kongatására, a falusi népdal- és kórusmozgalom ma is komoly erőkkel, értékekkel rendelkezik. Kincseinknek vannak még hűséges őrizői. Persze mindez — mint tettem —, nem feledtetheti velünk a sűrűsödő árnyékokat. Pro és kontra Néhány együttes kiemelkedő teljesítményt nyújtott az országos minősítőn- Aki régóta figyeli a mozgalmat, azt nem lepte meg a nógrádsipekiek, nógrádsápiak, legéndiek, varsányiak, hollókőiek, rimóciak, kishartyániak ma- gyarnándor—mohoraiak tartalmilag, formailag egyaránt magas színvonalú előadása. Ezeken a helyeken a rátermett, hozzáértő, ügyszerető vezetőnek sikerült a csoportot tartósan együtt tartani, az együtesből közösségét kovácsolni. S nem mellékes az sem, hogy a közösségi vezetés képes volt a csoportvezetők lelkesedését ébrentartani, őket a folyamatos munka számára megnyerni. Az említett együttesek kivétel nélkül országosan kiváló minősítést szereztek, s előadói stílusuk, fegyelmezettségük, belső nevelő tevékenységük mintaként tekinthető a mozgalomban. Intonációjuk pontos, kiejtésük ízes, zamatos, mesterkéltség nélküli. Nem rerteölk. hogy palóc. szlovák menyecskék, akik úgy dalolnak, ahogyan szüleik, nagyszülelk énekeltek, s nem úgy, ahogyan azt a rádióban, televízióban hivatásos énekesektől hallani. Legnagyobb értékük tehát az eredetiség. S hogy ez milyen nagy kincs, akkor tudjuk igazán, amikor észrevesszük, hogy hiába a saját, helyi gyűjtés, ha a megszólaltatás művi, operettas, nótázó. Sajnos, szerencsére mind ritkábban, erre is akad még példa. A népdalkörök, falusi kórusok — nevükben benne — énekkarok, tehát megítélésük fő tárgya az éneklés. Az ének önmagában jelentkezik. Mimika, mozgás színesíti- Szerepléskor e mozzanatokra szintén figyelni kell. A savanyú, vagy vigyorgó képű éneklés egyként elronthatja a produkciót. Hasonlóképpen a helytelenül megválasztott mozgás, például a szüntelen ringás', hullámzás. Itt két szempontot kell számba venni: a tartalmat és a hangulatot. Ezek szabják meg, mikor mosolyogjunk, mikor mozogjunk. Szakemberek kellenek A minősítő bemutató egészében jól szolgálta a célt: szereplési és képességíelmérési lehetőséget teremtett. Igazolta a tervszerű, szorgalmas munkát, s rávilágított bizonyos hiányosságokra. A külső szemlélő számára legsürgetőbbnek látszik a falusi énekmozgalom megerősítése, régi fényébe való visszaállításának megkezdése. A „kor szelleme” értelmes, megbecsült cselekvéssel leküzdhető. Több, talán nem értik félre, fanatikus szakember kellene. Akinek jó ízlése, megbízható képzettsége, pedagógiai érzéke és még számos kedvező emberi, szakértői tulajdonsága van. Aki nemcsak hajlandó, de tud is dolgozni- Az elhalt pávakörök, menyecskekórusok így feltá- maszthatók, a helyben topogók pedig az élmezőnyhöz felzárkóztathatók. Snlyok László Az új koldusokról Lsokat hallok mostanában! Mozik, ABC-áruházak állomások, villamos- és buszmegÓ!ÍÓ^hörn^érfparPttátnenárfo- nek az “teáinkról a szegény- Tévedés ne essék: nem ar- altalában, s cigaret t, P ség és Nyomorúság élő szim- ról akarom megítélni a fiatarintot kémeit ^ veszedelm ból i; a kéregető koldusok, lókat, hogyan öltözködnek. Ez sebbek persze nem a nyílva- elt-ntek_ _ a közizlés határ6ig _ maK0S SnHáhan s a ök eltűntek, s ha egy-kettő gánügy. Viselkedésük, magabCn f’ fel is bukkan közülük itt-ott, tartásuk viszont nem az. S gyengébbeket szólítják, maj^ csodaszámba menneki s élet_ megint csak hangsúlyozni útik le, D™™” . vitelük, makacsságuk az oka kell: nem a sok ezer rendes, mar utonanás nem g annak, hogy pénzt kérnek dolgozó, tanuló, a közösségért zik a fent említett koldulási másoktól> nem a társadalom.-felelősséget vállaló fiatallal IT^I koldusokat még jól Helyettük, helyükbe azon- ^szk^vaismertem ők is szerették az ban megjelentek az uj koldu- Syoií. weitem a nenany tucat állomásokat, boltok környékek sok a tuenév« «üvölv^ek, ^^^UkÄKkat zak-' KÖK« «Ä« j-äur-gür» S“: hogy ezek a régi koldusok dolguk után igyekvő embere- ®°skocl0 sutlanccal van Son jobbára testileg ;s szerencsét- két. Másfajta koldusok ezek a QO™'. len emberek voltak: vagy szü- mostaniak, többségük munka- ^ kf az úihletésük óta, vagy baleset, sze- kepes, erős fiata . Csak eppen j* “ a közi rencsétlenség háború követ- dolgozni nem akarnak, nem dusok. laian nem is ez a icoz- rencseuenseg, iiauu c7Prrtnek Misi zavarni má- Ponti probléma, hanem mert kezteben bénák, vakok, ne- szeretnek. Mast zavarni, ma- £ hűnözéslpmák, esendő nyomorultak, sok pénzét elvenni igen. Pe- hr^eeet is mLukbun hordAzt hallottam otthon törvény- dig munkaképesek, egyikük- netoseget is maguitoan nora Azt nanottam ottnon i e y vnla- jak. A hangoskodast, vágányként: ha két fülerem van is, nek-masikuknak van is vata- J , kj * vi<.kr,,]rS’ íelfknZ,t a koldúsnak adni kell, sose milyen munkahely bejegyez- ipnen’a bandas^Ilem hatásá- tudhatjuk, mikor válunk ma- ve a személyi igazolványába, ^követheti ajTemsszhdtós gunk Is áldozatává az időnek, de legfeljebb a látszat ked- ^elvllk élőbb csík padok A régi koldúsok eltűntek, véért töltenek ott egy-két ŰÖ? telefonfülkék esnek Harmincöt esztendő alatt napot. Mert sajnos, törvénye- aztán^ eshetnek emtöbbségük a szocialista társa- mk nem elég szigorúan hatá- aztan eshetnek em dalom áldozatvállalásából ott- rozzák meg a közveszélyes hont kapott intézetekben, van ^ak^u’es f°6almat “ Nem hiZ kenyere, ruhaja, futott szoba- ....... Az ember azonban nehezen ja, orvosi gondozást kap, s a Igen, ezek az új koldusok tud védekeznl az agresSzív család nélküli testi fogya- tanú asra és munkára való ösztönök ellen. s ezek a ke. tekosokra is figyel a kozjosseg, fiatalok. Sót egyesek közülük vesek azért képesek megron. a társadalom Aki dolgozni annyira a egutolso di vat sze- tani nappalainkat estéinket, bír munkát kap hogy ne ke- nnt öltözöttek, hogy bizonyos: Az ember vlsszahúzógyelemkenyeren eljen. Jd kereso, nagyon elfoglalt dik megIapul inkább néha Joggal hihettük: a szocia- szülők allnak a hátuk mö- t-ü^ri fél is lista társadalom a gazdasági gött. Tavaly az egyik téren ^ ‘ és etikai alapját egyaránt randalírozó suhancok többsé- ** a hozósseg. megszüntette a koldulásnak, ge a város egyik legdivato- ! Nem lenne szabad enged- Joggal hihettük: az embert sabb „elit” általános iskolájá- nünk, hogy az új koldusok szolgáló intézkedések soroza- ba (!) járt, s szüleik munka- divatja terjedjen, bandák ala- ta, az anyagi áldozatok meg- körük szerint értelmiségi fog- kuljanak ki. Akkor sem lenhozzák az eredményt, eltűn- lalkozást folytattak. np szabad, ha még nem bűnözők. Hiszen régi tapasztaI lat: a test, a szellem, s a társadalom betegségeinek egyaBeszélgetés Szántó Tiborral Szántó Tibor munkái Szántó Tibor, a magyar könyvművészet hetvenéves mestere a közelmúltban kapta meg Lipcsében a Guten- berg-díjat. Életműve elválaszthatatlan a magyar köny- vészet XX. századi fejlődésétől. Beszélgetésünk témája mi is lehetne más, mint a könyv. — A könyvnyomtatás több mini félezer évig az emberi kultúra és civilizáció értékeinek legfőbb hordozója, a gondolatrögzítés első számú eszköze volt. Néhány évtizede azonban új vetélytársak jelentkeztek: a film, a rádió és a televízió, végül az elektronikus információfeldolgozás, amely átformálta a gutenber- gi világképet. Milyennek látja a j'ovőt? — Lipcsében, a könyv-vl- lágkiállításra nyolcvankét nemzet nyomdászai, könyvkiadói hozták el alkotásaikat, így friss élmények alapján számolhatok be tapasztalataimról. A könyv nem veszti el ránt legjobb, leghatásosabb gyógyszere a megelőzés. Késő már akkor büntetni, ha valóban elkövetett bűnt torolunk meg. A megelőzés pedig közösségi feladat Iskoláé, , ifjúsági szervezeté, rendőrségé, de talán leginkább a szülőké. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy a szülők nemtörődömsége miatt 13—14 éves suhancok randalíroznak parkokban, tereken, utcákon. Viszi őket a kamaszösztön, s nincs ’ aki megfogja a kezüket, megmutasson nekik mást is az életből, mint az agresszív ldva- gyiskodást. Felnagyítanám a gondjainkat? Dehogyis. Hangsúlyozom még egyszer: a fiatalság csekély töredékéről van szó csupán. Lumpen — vagy lumpenné válás útjára térő — elemekről. Egy részük- ráadásul szigorúbb és felelősségteljesebb társadalmi — szülői, iskolai, KISZ-es — kontrollal nagyon könnyen visszafordítható lenne, talán épp azáltal, hogy értelmes célokkal, hasznos feladatokkal tartalmat próbálunk adni szabad idejüknek. Most valóban olyanok, mint a koldúsok,. sötét, torz képet mutat jelenlétük a társadalomról, a közösségről is. S ez súlyosabb adó, mint az olykor kezükbe nyomott forint vagy cigaretta. Ha úgy tetszik: szimbólum ez is, legfeljebb nem a testi, hanem a szellemi, érzelembeli torzulásé. Szép szó? Igen, először az. Aztán feladat, cél, tartalom. S ha ez is kevés: több szigorúság. Törvény. Munka. Akár kényszerű is. A jövőnkért. Kényei József szerepét, csak feladatai átcsoportosulnak, A tudományok sohasem látott fejlődéséhez, „szétrobbanásához” igazodva ma a világ könyvtermésének zöme tudományos, ismeretterjesztő jellegű. A szépirodalom, a lírai, drámai, epikai könyvek háttérbe szorultak, mondjuk a kémiá, a kibernetika, az elektronika egyes al- ágazataihoz viszonyítva. Mint Lipcsében elhangzott, szinte egyedül a magyar könyvkiadásban, könyvészetben őrizte meg első helyét a szépirodalom. Mindenütt másutt puha fedelű, áruházi termékké vált, csekély számú reprezentatív kiadványt kivéve. — Egyébként a könyv sem térhetett ki a képi gondolat- közlés, a film, a televízió hatása elől. A külföldön megjelenő könyvek tartalma hat- van-hetven százalékban kép, méghozzá színes, még a tudo- nyos könyveké is. Mint magyar nyomdász örülök, hogy a hazai könyvkiadás megőrizte erényeit, nemcsak a tartalmi igényesség a jellemző, hanem a forma, a köntös is. — A szép magyar könyv nemzetközi rangját az ön munkássága Is öregbíti. Legutóbb hatalmas sikert aratott az Arany János Kapcsoskönyvét idéző Weöres Sándor kézírásos könyve. Miért éppen a könyvészet e területén kalandozik? — Tulajdonképpen színész szerettem volna lenni, nyomdászinasként tizenhat éves koromban a munkás szavalókórusban ismerkedtem meg Illyés Gyulával. A kör vezetője Ascher Oszkár, akkor még mérnök volt. Amikor színésznek „felvételiztem”, megkérdezték, mi a szakmám? Megmondtam, hogy nyomdász vagyok. Tehetségtelennek tartottak, de megvigasztaltak, hogy a nyomdászat szép szakma... Kner Imre keze alatt ta- tultam. A másik mesterem Bortnyik Sándor volt, a festő. Jól ismertem a Nyugat nemzedékét, és később egy lágerben éltem Radnóti Miklóssal Borban. Utolsó útja előtt mondtam neki, ne induljon el a transzporttal, de nagyon szerette volna látni Fannit. Én ott maradtam a bori táborban, és csak később, a harmadik csapattal mentünk erdőkön, hegyeken át bujkálva az ellenséges csapatok és a szerb partizánok harcai között. De térjünk vissza derűsebb témára. Bortnyik iskolájában amolyan kis Bauhaust alakítottunk Halász Jánossal, az animációs film egyik legnagyobb mesterével (aki ma Angliában él) és Vásárhelyi Győzővel, azaz Viktor Vasarelyvel. Vonzódásom a költészet, az irodalom és a színházi világ iránt iö-. retlenül megmaradt. Ezért is kértem meg most is a Széchenyi Nyomda vezetőit, hogy a Devecseri Gábor munkáiból készült kis kötet megvalósításában vegyenek részt. Ez amolyan baráti, családi kiadvány lenne, nem árusítási célokra. Húsz, huszonöt élő és a közelmúltban eltávozott költő munkásságából válogatunk hasonló módon. — A tizedik nyomdaipari mérnök-technikus találkozón, Győrött az ön előadásának témája a fényszedés tipográfiája volt. Miért éppen e technikainak tűnő tárgykörrel foglalkozott az országos tapasztalatcserén ? — Korunkban a civilizáció sokkal nagyobb léptékkel halad előre, mint a kultúra- Nem volt elég idejük az embereknek feldolgozni a változásokat. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor Veres Péter válaszolt arra a kérdésre, hogy miért kell a szép könyv, még ezt mondta: „Nem tudok erre válaszolni, de az a fontos, hogy sok könyv legyen, és mindenki olvasson”. Nos, tizenöthuszonöt év az emberiség történetében egy pillanat, egy sóhaj. Ma már nagyon sok könyvet adunk ki, és a meny- nyiség, a technika mellett nem közömbös a formai hátország sem. Nyugodtan mondhatom, hetvenegyedik életévemben, hogy csak úgy adhatjuk ót holnap az üj kommunikációt, ha megtanítjuk a fiatalokat a klasszikusok tiszteletére. Az ofszet és a fényszedés világában sem nélkülözhetjük például a reneszánsz betűtípusokat. Ezek ugyanis megfelelnek még a bauhausi elveknek is: a funkciót tökéletesen kielégítő forma egyszersmind esztétikum is. — ön a január elsejétől önálló Helikon Kiadó művészeti vezetője. Ma, amikor a kultúra üzletszerűségéről folyik a vita, hogyan tudja Igényes elveit a közgazdasági gyakorlattal egyeztetni? — Jottányit sem szabad engedni ideáinkból az igénytelenség üzleti csábítására. Állami támogatás nélkül akarunk megélni, de különösebb haszonra nem törekszünk a kiadóban. Vallom, ha olyant produkálunk, ami fölkelti az érdeklődést, az jól eladható. A magas irodalmi színvonalú, szép könyvekért áldoznak az emberek. Ezért tervezzük a magyar klasszikusok Macisát bibliapapíron. Szívesen kiadnám például Az ember tragédiáját Paulay Ede ősbemutatójának 1983. évi centenáriumára, ha Markó Iván balettet készítene belőle. Hát ilyesmiken töröm a fejemet. Horváth Sándor
