Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-25 / 147. szám

Kormánynyilatkozat Áz NSZK nem folytat kereskedelmi háborút a Szovjetunióval Follinus Könyves János, az 1 MTI tudósítója jelenti: A nyugatnémet kormány nem hajlandó kereskedelmi háborút folytatni a Szovjet­unióval, mert ez a hideghá­ború új korszakának bekö­szöntéséhez vezethetne — je­lentette ki csütörtökön a nyugatnémet parlamentben elhangzott kormánynyilatko­zatában Helmut Schmidt kan­cellár. A versailles-i gazdasági és á bonni NATO-csúcstalálko- zóval, valamint Ronald Rea­gan amerikai elnök NSZK- beli látogatásával foglalkozó nyilatkozatában a nyugatné­met kormányfő nyomatéko­san leszögezte: az NSZK kor­mánya „aggodalommal és saj­nálattal” vette tudomásul az amerikai kormánynak a szov­jet—nyugat-európai földgáz­cső szerződés ellen irányuló legutóbbi döntését. Erre a döntésre a nyugat-európai szövetségesekkel való min­denfajta tanácskozás nélkül került sor; az egyet jelent a nemzetközi jog megsértésével és elfogadhatatlan a Közös Piac tagállamai számára — mondta Schmidt. Mivel az amerikai lépés ellentétes a Versailles-ban közösen elfo­gadott határozattal, amely a szocialista országokkal való kereskedelmet — ha megszigo­rításokkal is — a kölcsönös előnyök és a kereskedelmi józanság alapján változatla­nul követendőnek tartotta, az NSZK kormánya kitart a szerződés mellett — hangsú­lyozta a kancellár. A gáz­szerződés hozzájárul az NSZK jobb energiaellátásához, nem vezet függőséghez, a nyugat­német fél meg fogja tartani a szerződésben vállalt kötele­zettségeit. Schmidt közölte: az NSZK nyugat-európai szövetségese­ivel együtt tárgyalásokat kezd a Reagan-kormánnyal, ame­lyek során rá kíván mutatni, hogy az amerikai döntés ve­szélyezteti Nyugat-Európa és az Egyesült Államok gazda­sági együttműködését. A kancellár beszédében a Szovjetunióra hárította a fe­lelősséget a fegyverkezési ver­senyért, mondván, hogy a Szovjetunió „túlzott bizton­sági igénye miatt folytat mértéktelen fegyverkezést”. Az NSZK emiatt fenyegetve érzi magát és veszélyeztetve látja a katonai erőegyensúlyt — mondta Schmidt. Schmidt ugyanakkor üdvö­zölte, hogy az elmúlt időben mozgásba lendült a két nagy­hatalom párbeszéde, és re­ményét fejezte ki: a különbö­ző fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési tárgyalások olyan eredményekhez vezetnek, amelyek alacsonyabb színvo­nalon biztosítják a két fél közötti erőegyensúlyt.. A nyugatnémet kormányfő üdvözölte a két német állam viszonyában bekövetkezett bi­zonyos mértékű javulást, egy­úttal azonban annak a véle­ményének adott hangot, hogy a lehetőségek még távolról sincsenek kimerítve, és az NSZK—NDK viszony távol ■van attól, amit normálisnak lehet nevezni. A lengyelországi helyzet­tel kapcsolatban a kancellár megismételte kormánya ko­rábbi álláspontját. A nyugat addig nem tudja normalizálni Lengyelországhoz fűződő kap­csolatait, amíg ott meg nem szüntetik a rendkívüli állapo­tot — mondta. Beszéde végén Helmut Schmidt bírálta az ellenzéki keresztény uniópártokat, ame­lyek — véleménye szerint — nem lennének képesek folytatni a szociálliberális ko­alíció békepolitikáját. A kormánynyilatkozatot kö­vető vitában Helmut Kohl, a kereszténydemokrata unió elnöke, éles kirohanásokat in­tézett a szociálliberális koa­líció és a Szovjetunió ellen. Kohl szerint a kormánypár­tok teljesen megosztottak, el­vesztették vezetésüket, a Szov­jetunió pedig — hatalmi cél­jainak megvalósítása érdeké­ben — arra törekszik, hogy az NSZK-t elszigetelje nyu­gati szövetségeseitől. Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnö­ke felszólalásában „gazdasági, politikai és jogi szempontból kétes értékp, a józanságnak ellentmondó” lépésnek nevez­te az amerikai kormánynak a földgáz-cső szerződés ellen irá­nyuló döntését. A nyugatné­met kormány feladata az, hogy az NSZK érdekeit véd­je — mondta Brandt. Az SPD elnöke keményen bírál­ta Helmut Kohlt és az el­lenzéket, amely lelkesen tap­sol minden amerikai döntés­nek, és sokkal nagyobb meg­értést tanúsít a washingtoni kormány, mint a saját kor­mánya politikája iránt. Willy Brandt határozottan síkra- szállt az enyhülési politika folytatásáért, amely egyedül képes biztonságot nyújtani Európának és az NSZK-nak. Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter, áz FDP elnöke felszólalásában az európai kö­zép-hatótávolságú fegyverekkel kapcsolatban a nyugati félnek egyoldalú előnyöket biztosító „nulla-megoldás” megvalósí­tását szorgalmazta. Szovjet—francia űrexpedíció indult a Szaljut—7-re (Tafcytat&s az 1. oldalról.) A szovjet—francia űrexpe­díció az első alkalom arra, hogy szovjet űrhajóval nem szocialista ország űrhajósa in­dul útnak. A szovjet—francia együtt­működésnek a világűr békés célokat szolgáló kutatásában viszont több mint egy évtizedes, folyamatos története van: az első megállapodást még 1966- ban, csaknem pontosan 16 év­vel ezelőtt írták alá Az első francia űrhajós út­ja iránt igen nagy az érdek­lődés a Szovjetunióban: a rajt előtt nagyon sok táviratot, levelet küldtek a nemzetközi expedíció tagjainak szovjet emberek, üzemi kollektívák. Jó rajtot, a feladatok sikeres végrehajtását és sima leszál­lást kívántak Jean-Loup Chré- tiennek és két szovjet társá­nak. Tapasztalatcsere Balassagyarmaton (folytatás az 1. oldalról.) A baráti beszélgetésen szó esett a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ala­kulásáról. Mivel hazánkban nincs megoldva ‘a kábelgyártó szakmunkások képzése, ezért a gyár kezdeményezésére, már négy esztendeje a szak­emberek készítik fel szerve­zett oktatás keretében a mun­kásokat az állami vizsgabi­zottság előtti helytállásra. A dolgozókat ösztönzik, hogy a különböző iskolákban minél jobb eredményeket érjenek el. Gondot fordítanak a mérnö­kök szakmai ismereteinek gyarapítására is. A gyár igaz­gatója arról is beszámolt, hogy négy-öt esztendő óta nem ér­kezett minőségi reklamáció termékeikkel szemben, ami köszönhető a bevált önmeózás- nak, a növekvő szakmai hoz­záértésnek. A gyár az oktatást évente több mint félmillió fo­rinttal támogatja, s jelentős hozzájárulást ad dolgozói la­kásproblémáinak megoldásá­hoz is. A kábelgyáriak eddig például a tanácstól 150 lakást kaptak, s a gyár 50—100 ezer forint között kamatmentes hi­telt nyújt a rászorulóknak. A kemerovói pártküldöttség tagjai érdeklődtek a gyár ve­zetésének összetételéről és miinka módszereiről, az alap­anyag-ellátás helyzetéről, majd Bablena László, a pártvezető­ség titkára tájékoztatta őket a gyár pártalapszervezeteinek, a szakszervezet és az ifjúsági szövetség tevékenységéről. A testvérmegyéből érkezett ven­dégek megtekintették a gyá­rat is. A gyárlátogatáson elis­meréssel szóltak a látottakról, főként a magas fokú automa­tizálásról. A délután során a kemero­vói pártmunkásküldöttség is­merkedett Balassagyarmattal, majd Drégelypalánkra látogat­tak el, ahol a termelőszövet­kezet és a község vezetői fo­gadták és tájékoztatták őket- A kemerovói küldöttség ma folytatja Nógrád megyei prog­ramját. 1 M. Sz. Gy. Utazási tudnivalók Vámszabályok az NSZK-ban Az idei turistaszezonban is a magyar'állampolgárok által leggyakrabban látogatott nyu­gati országok közé tartozik az NSZK, ezért az ott érvényben levő legfontosabb vámelőírá­sok felelevenítése segíti, meg­könnyíti a magyar kiutazók el­igazítását a nyugatnémet elő­írások, jogszabályok közöt*. ■ Az NSZK-ba vámmentesen vihető be személyenként 200 darab szivarka vagy 100 darab k!s?zivar, 50 darab szivar vagy 250 gramm dohány, 2 liter pezsgőbor vagy 1 liter égetett szeszes ital és 2 liter bor. A dohánygyártmányok és szeszes italok vámmentes bevitelére csak a 17. évüket betöltött utasok jogosultak. Ugyancsak vámmentesen vihető be 50 gramm parfüm, 0,25 liter kölnivíz, 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat, 250 gramm kávé vagy 100 gramm kávékivonat. Egyéb áruk — ajándékok — 100 dm értékig vihetők be vámmen­Friss sertéshúst vagy sertés­húsból készült termékeket — hentesárut — nem szabad be­vinni az NSZK-ba. Figyelemét érdemel az a tény, hogy az NSZK vámsza­bályainak ismerete mellett minden kiutazónak tisztában kell lennie a Magyar Népköz- társaság vám- és devizajog- szabályaival is, amelyek ese­tenként eltérnek számos kül­földi — így az NSZK-beli — előírásoktól. Kiutazáskor a hazai vám- és devizaszabályok betartása is kötelező minden magyar állampolgár számára. (MTI) tesen. á NóGRAD - 1982. június 25., péntek Thatcher Pártkongresszus Jugoszláviában Belgrádi számvetés nem enged... Az Egyesült Államok nem ért egyet Nagy-Britanniával abban, ahogyan London az Ar­gentina elleni háború után a falklardi. kérdést kezeld. Ezt szivárogtatta ki a Fehér Ház Ronald Reagan amerikai el­nök és Margaret Thatcher brit miiniiszrterelinöfc szerdai wa­shingtoni megbeszélése után. A találkozó legfontosabb ered­ménye azonban mégiscsak az volt, hogy Thatcher asszony ígéretet kapott: az Egyesült Államok élvben hajtandó le­het csapatokat küldeni a Falkland-szigéték feletti brit fennhatóság garantálására. Reagannal folytatott megbe­szélése előtt Thatcher asszony ■több fórumon is kifejtette or­szága „új” és amerikai hírma­gyarázók szerint is a legtelje­sebb haj'thatatlansággal egyen­lő álláspontját a dél-atlanti helyzetről. Nagy-Britannia semmilyen körülmények kö- zöttt sem hajlandó lemondani — vagy akárcsak tárgyalni is — a szigetek feletti fennható­ságról. A Fehér Háznak a nyilvá­nosság előtt nehéz ezt az ál­láspontot támogatnia, mivel latin-amerikai kapcsolatainak egész rendszerét kockáztatná vele. „Egyet nem értését” ezért is szivárogtatta ki. Mindazon­által Reagan és Thatcher a hírek szerint megegyezésre jutott: az Egyesült Államok megvizsgálja annak lehetősé­gét, hogy csapatokat küld a Falkland-szlgetekire, ha azt mindkét ország hasznosnak ítéli. Washington tehát nem gör­dít tényleges akadályokat a brit gyarmati unalom fenntar­tása elé. Reagan elnök arról is biztosította Thatcher asz- szotnyt, hogy mindaddig nem szünteti meg az Argentína el­leni szankciókat, „amíg Ar­gentína ki nem jelenti, hogy a háborút befejezettnek tekinti”. (MTI) Holnap ül össze a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­gének XII. kongresszusa. A 29-ig tartó tanácskozást más­fél éves gondos előkészítés előzte meg. A tanácskozáson száznál több kommunista és munkáspárt — köztük az MSZMP — t továbbá szocia­lista, demokratikus, haladó párt és mozgalom is képvisel­teti magát. A szocialista Jugoszlávia létrejötte óta ez déli szomszédunk kommunis­táinak első olyan országos kongresszusa, amelyen nem vesz részt kimagasló történel­mi személyiségük, Joszip Broz Tito. Két évvel ezelőtti halála természetesen űrt ha­gyott maga után, nem hozott azonban változást sem a bel-, sem pedig a külpolitikai irány­vonalban. A mostani, belg­rádi számvetésre így a fo­lyamatosság jegyében kerül­het sor. Közismert, hogy a szocialis­ta Jugoszlávia az elmúlt év­tizedekben gyors ütemben fej­lődött és közepesen fejlett or­szággá vált, ahol az egy főre jutó nemzeti jövedelem há­romezer dollár körül mozog. Az utóbbi években azonban súlyos gazdasági nehézségek jelentkeztek, ezért a kongresz- szus a gazdasági stabilizáció problémáira fordítja a fő fi­gyelmet. Arra a kérdésre kell választ adnia, hogyan lehet le­küzdeni a gondokat, megőriz­ni a dolgozók életszínvonalát, s biztosítani az előrehaladást. Az előzetes vitákban egyön­tetű állásfoglalásként alakult ki az a nézet, hogy tovább kell erősíteni a termelőerők társadalmi jellegét, a szocia­lista önigazgatási rendszert, fel kell tárni a szocialista építés menetében jelentkezett társadalmi ellentmondásokat, szilárdítani kell az ország nemzeteinek és nemzetiségei­nek testvériségét-egységét, át­fogóan elemezni a nemzetkö­zi helyzetet, s folytatni at eddigi el nem kötelezett kül­politikát. A kongresszus minden bi­zonnyal pontot tesz a JKSZ demokratikus centralizmusa körül kialakult vitákra. Eze­ket Dusán Dragoszavac, a KB elnökségének elnöke a követ­kezőképpen összegezte: „Jugo­szlávia föderatív állam és nem lehet más. Ugyanakkor a kommunista szövetség nem lehet föderatív szervezet, ha­nem egységesnek kell lennie, mert éppen ez biztosítja rend­szerünk egységét. Számunkra azért lényegbevágóan fontos a demokratikus centralizmus, éspedig mindkét összetevője. A politikai vonal kialakítása­kor növeljük a demokráciát, serkentjük a vitákat, de a határozatok végrehajtásában nélkülözhetetlen a fegyelem, az egység”. A legmagasabb pártfórum várhatóan értékeli KoszoVo autonóm tartomány politikai­biztonsági helyzetét, amely a tavaly tavasszal és az azóta lezajlott albán nacionalista megmozdulások, ellenséges ak­ciók következtében még min­dig igen bonyolult. Várható­an megerősítik a Központi Bizottság erre vonatkozó ta­valyi határozatát, amely rög­zítette a teljes és tartós nor­malizálás érdekében megvaló­sítandó politikai és egyéb fel­adatokat is. A kongresszus előkészítésé­ben közvetlenül és tevéke­nyen részt vett az egész párt­tagság. A demokratikus vi­tákban minden lényeges kér­désben egységes álláspont ala­kult ki. így a legmagasabb pártfórum egyértelmű határo­zatokat hozhat. Gyakorlati megvalósításukhoz pedig biz­tos alapot adnak az ország szocialista építésében az el­múlt évtizedekben elért való­ban komoly eredmények. Márkus Gyula Véget ért az ENSZ ülésszaka Merénylet- kísérlet Mugabe ellen Csütörtökön reggel a zim­babwei fővárosban ismeret­len tettesek mozgó gépkocsi­ból tüzet nyitottak Robert Mugabének, az ország mi­niszterelnökének rezidenciá­ja ellen. A kormányfő sértet­len maradt. Hivatalos források szerint a fegyveresek a Mugabe la­kóházát körülvevő téglakerí­tésre lőttek, majd húsz perc­cel később Enos Nkala or­szágos ellátási miniszter ott­honát támadták meg. Itt azonban a miniszter testőrei viszonozták a tüzet, és lelőt­tek egyet a támadók közül. Nem hivatalos közlések sze­rint a támadók automata fegyvereket és egy páncélök­löt használtak. Állítólag a merénylők egy laktanyából lopták a fegyvereket. 1980 áprilisa, Zimbabwe függetlenné válása óta ez az első eset, hogy merényletet kísérelnek meg az ország ve­zető politikusai ellen. (MTI) leszerelési A szerdai felszólalásokkal véget ért az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelé­si ülésszakának általános vi- tájbá. A hét hátralevő részé­ben a nem kormányszintű szervezetek képviselőié a szó, majd a munkabizottságok dol­goznak a tanácskozás záróok­mányán. Az általános vita a nemzet­közi feszültség számos okára mutatott rá, és a delegációk — kevés kivétellel — egyetértet­tek abban, hogy a fegyverke­zési hajsza megfékezése a fe­szültség enyhítésének fontos feltétele. A vita középpont­jában — nem utolsósorban a nemzetközi közvélemény nyo­mására — végig az atomhá­ború megakadályozásának kér­dése állt. Az általános vitában a na­pirenden szereplő kérdések kivételes jelentőségét aláhú­zandó 17 állam- és kormány­fő mondott beszédet, összesen 33 ország, köztük a szocia­lista országok többsége, kül­ügyminiszteri szinten képvi­seltette magát. Hazánk állás­pontját a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés időszerű kér­déseiről Púja Frigyes külügy­miniszter ismertette. Megkülönböztetett érdeklő^ dés kísérte a vitában az atom­hatalmak állásfoglalásait, min­denekelőtt az amerikai és a szovjet küldöttségek mondani­valóját. Reagan amerikai el­nök első beszéde az ENSZ-ben azonban csalódást keltett, még az amerikai sajtóban is. Beszédét gyakorlatilag az Egyesült Államok Szovjetunió­val való ideológiai konfrontá­ciójának további kiélezésére használta fel. Gromiko szov­jet külügyminiszter később, New York-i sajtóértekezletén nem véletlenül jegyezte meg: a leszerelés éppen az a terü­let, amelyen az ideológiai meg­fontolásokat háttérbe kell szo­rítani. A szovjetunió az első atom- csapásról való lemondással — amelyre Leonyid Brezsnyev üzenete vállalt ünnepélyes kö­telezettséget a tagországok előtt — általános elismerést aratott, kivéve az Egyesüit Államokat. Még Thatcher brit miniszterelnök is lényegbevá­gó szovjet ajánlatként méltat­ta például, hogy a Szovjet­unió ígéretet tett a helyszíni ellenőrzés bizonyos formái­nak engedélyezésére abban az esetben, ha az ENSZ ered­ményt tud felmutatni egy — a vegyi fegyvereket teljesen betiltó — nemzetközi egyez­mény kidolgozásában. Rendkívül kedvezőtlen ha­tással volt a tanácskozásra, hogy a leszerelési kérdések ilyen magas fórumon történő megvitatásával egy időben két súlyos nemzetközi válság zaj­lott, amelyek mindegyike csökkentette az egyes államok józan magatartásába vetett hitet: Izrael Libanon főváro­sát bombázta, miközben mi­niszterelnöke az ENSZ-ben „örök békéről” beszélt; Nagy- Britannia pedig az ENSZ gyar­matosítás elleni határozatának ellenszegülve, tudtul adta: a katonai megoldás eredménye­ként a jövőben sem óhajtja feladni a Falkland- (Malvin-) szigetek feletti fennhatóságát ^ ff rr ■ ■ Gyűrűzik a kémkedési botrány Flesch István, az MTI tu­dósítója jelenti: Szuzuki Zenko japán kor­mányfő a tokiói parlamentben „döbbenetes eseménynek” ne­vezte az amerikai—japán ipari kémkedési botrányt, amelynek során az Egyesült Államok szö­vetségi nyomozó hivatala, az FBI hat japán üzletembert le­tartóztatott, mások ellen pe­dig elfogatási parancsot adott ki a világ számítógéppiacai­nak hatvan százalékát ellenőr­ző amerikai IBM-cég kompu­tergyártási titkainak eltu­lajdonítására szőtt összeeskü­vés vádjával. Tokiód jelentések szerint a kabinet egyelőre nem óhajt­ja kiadni az FBI által körö­zött 12 személyt, mivel a szö­vetségi nyomozó hivatal a szi­getországi törvényekben el nem ismert módon, egy álcázott ügy­nök segítségével csalta tőrbe a japánokat. Az ügynök üzleti tanácsadó­ként lépett fel, és összesen 648 ezer doilárt fogadott el a Hitachi és a Mitsubishi elekt­ronikai vállalat megbízottaitól IBM-adatok átadása fejében. A Hitachi szóvivője időközben elismerte az alku tényét, de azt állította: a vállalat jóhisze­műen cselekedett, vagyis nem tudta, hölgy „lopott információ­kat” vásárolt. Á Mitsubishi ez­zel szemben mindent tagad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents