Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

MAGYÁR ÍRÓK PEREI (1.) Káténként Í5—20 fiatal Is felkeresi Somosbőn as ifjúsági klubot, mely esztendők óta jól összefogja a település KISZ-eseit. Képünkön; Kollár Ágota, Csirke Zsolt és Somoskői Jó- ■sef as ifjúsági klubban. Turistaszáflőből ifjúsági tábor Nagymezői változások „Mikor volt ilyen szép fe­hér paplanod? — Amikor kórházban voltam.” A párbeszéd Nagymezőn hangzott el, egy hátrányos helyzetű gyerekeknek rende­zett ifjúsági táborban. A va­lamikori turistaszálló kapu­jára éppen egy évvel ezelőtt került új cégtábla, a gyönyö­rű park közepén álló kas­tély 1981. június 1. óta a Pásztói nagyközségi közös Tanács úttörő- és ifjúsági váltótábora. Kettős hasznosítás Mi tagadás, a korábbi gaz­da — az idegenforgalmi hi­vatal — nem fordított külö­nösebb gondot az épület megóvására, karbantartásá­ra. Egy kurta esztendő után azonban mindennél beszéde­sebb a látnivaló, a mai kö­rülmények már arról valla­nak, hogy a pásztói tanács jó gazda módjára bánik a nagymezői ifjúsági és turista- paradicsommal. Mindenek­előtt, a szóösszetétel kíván némi magyarázatot. — A tábor alapvető ren­deltetése, hogy az oktatási és művelődési intézményháló­zat részeként segítse a gyere­kek és a fiatalok nevelését, a szabad idő kulturált eltöl­tését, a művelődést és a test­mozgást — idézi a működési szabályzatot Csákvári József művelődési felügyelő. — A tábor azonban továbbra is nyitva van a turisták előtt is. Jó volna, ha minél szélesebb körben ismernék a lehetősé­get, hogy — elsősorban szep­tember és június között — turisztikai, továbbképzési és üdültetési célokra is rendel­kezésre áll Nagymező. Mi tagadás, e sorok írója annak idején berzenkedett a hír hallatán: megszűnik egy turistaszálló. Ezért kétszeres most az öröm. A Cserhát kedvelőit nem kitiltották, ha­nem éppen ellenkezőleg, jobb körülményeket teremtettek a pihenésre. Társadalmi munka Az új, kettős funkciót ka­pott, nagymezői táborban hat­van férőhely várja a fiatalo­kat és a kirándulókat az épületben, nyáron pedig ugyancsak hatvan személy ihenhet, tanulhat, szórakoz- at a park sátraiban. A jó körülmények megteremtésé­hez számos javítást kellett elvégezni; a nagyközségi ta­nács és a járási KlSZ-bizott- ság szervező munkája ered­ményeként pedig jelentős ér­tékű társadalmi munka is se­gítette a felújítást, a táboro­zási feltételek javítását. Pél­dának okáért: a Mátraaljai Állami Gazdaság szakemberei elkészítették a tábor kialakí­tásának tervét, ugyanakkor a gazdaság rendelkezésére bo­csátja a tábor és a közút kö­zötti területet is. A gesztus pedig lehetőséget teremt, hogy társadalmi összefogás­sal kiváló sporttelep létesül­jön itt. Más vállalatok szál­lítást végeztek ingyen, de bátran kopogtathattak segít­ségért a pásztói Béke Terme­lőszövetkezet vezetőinél is. További példák idézése he­lyett azonban legkifejezőbb Csákvári József véleményét leírni: — Mindenki, a gazdaságok és vállalatok vezetőit is be­leértve, fontos ügyként keze­li a nagymezői váltótábort. — Apropó, váltótábor. Mit takar ez az elnevezés. — Az a lényege, hogy a cseretábort felajánlani tudó más megyék úttörőcsapatait fogadjuk, így pedig lehetősé­get teremtünk arra, hogy a járási úttörőelnökség szerve­zésében más megyékben is táborozhassanak járásunk ta­nulói. Pénz helyett — ötlet A tábor lassan ngm is ha­sonlít az egykori turistaszál­lóra, ráadásul a változások inkább köszönhetők a találé­konyságnak, a kezdeményező­készségnek, a társadalmi munkának, mint a pénznek. Az utóbbiból ugyanis meg­lehetősen kevés van. A tábor ügyét felkaroló pásztóiak azonban segítettek magukon — ötlettel. — Felvettük a kapcsolatot a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépisko­la igazgatójával, Csík Pállal; a teljes tatarozást pedig a tanintézet diákjai végezték el, szakmai gyakorlaton — hallom a magyarázatot. Láttam már kőművestanu­lók arcát, amikor a leosztá­lyozott falat ledöntötték, merthogy csupán az osztály­zat megállapítása végett kel­lett felrakni. Mennyivel más a nagymezői munka. Ahol el­készül az új vakolás, a fes­tés, egy seregnyi más munka; a tanulók megkapják rá az osztályzatot; a produktum pe­dig közösséget gazdagít. Bár, némelyek kissé idegenkedtek, amikor hallottak a „tanuló­munkáról”. — Minden ilyen vélemény megváltozott, — mondja Csákvári József. — A gyere­kek remek, mindenki meg­elégedésére szolgáló munkát végeztek. Nagy része van ebben az oktatóknak is. A pásztói ta­nácson nem is mulasztják el lelkemre kötni: okvetlenül ír­jam le Verbói Imre, Gre­gor István és Bozó János szakoktatók nevét, akiknek köszönet jár az éppen ezen a napon befejezett remek munkáért. A segítség azonban kétol­dalú. Hallom, hogy készül egy együttműködési megál­lapodás is, a megerősített kapcsolat szerint pedig há­rom évig évente hatvan di­ák tölt maj(j el tíz napot a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolából Nagy­mezőn. A Cserhát páratlan szépsé­gű fennsíkján megteremtet­ték tehát a jó körülménye­ket. Ügy vélem azonban, hogy a legtermészetesebb az érdeklődés: honnan, hogyan étkeznek az itt pihenők? — Az élelmezést — meg­állapodás alapján — a Nóg- rád megyei Vendéglátó Vál­lalat vállalta, számunk­ra előnyös haszonkulcsot al­kalmazva. Nyáron a hely­színen üzemel a konyha, amikor pedig kevesebb sze­mélyt kell étkeztetni, akkor a Cserhát vendéglőből szál­lítják ki az ételt. Megelége­désünkre. * Ez év tavaszán egy vizsgá­lat kereste a választ a kér­désre: milyen is az új gazda irányítása alatt dolgozó tá­bor kihasználtsága. Ahogy mondani szokás, júniusban, júliusban és augusztusban egy tűt sem lehetne leejteni, merthogy telt ház van. Az utószezonban azonban' — el­sősorban a keddtől péntekig terjedő napokon — nyitva a kapu. Turistacsoportokat, szo­cialista brigádokat, sport­egyesületi szakosztályokat és természetesen túrázni, pihen­ni vágyó magánszemélyeket várnak. Meg kell még ismer­tetni az új nagymezői lehe­tőségeket, ez a vállalkozó pásztóiak mai és holnapi fel­adata. Egy dolog azonban már ma is bizonyos: a kezdemé­nyezők jó útra léptek, a ti­tok pedig a „hibridmegol­dásban” lelhető meg. A nagy­mezői kastély minden kétsé­get kizáróan e kettős hasz­nosítással — ifjúsági táboro­zással és turisztikai lehető­séggel — használható a leg­gazdaságosabban. Bíztató és másutt is meg­szívlelhető változások. Kelemen Gábor Ä U Az aratók (latinul autono- biiae) rendjébe több alrend tartozik: a teherautó, az autó­busz, a dömper, a dzsip stb., de számtalan alrendje kö­zül a közönséges vagy sze­mélyautó a legelterjedtebb. A teherautót piájáért, az autóbuszt kerekéért, a döm­pert erős, teknő alakú pán­céljáért vadásszák. Vala­mennyinek közös jellemzője, hogy egy ember nevű élősdi tapad rá mellső úszójából alakult tenyerével, de érde­kes módon nem kívülről, a hasi tájon, hanem a mellső­belső részbe furakod va, az úgynevezett volánra, amely tulajdonképpen, noha tudo­mányosan még nincs bizo­nyítva, afféle irányító sze­repet tölt be. Élősdije csak akkor válik le róla, amikor a halál megszünteti a te­nyér meg a kör alakú irá­nyító szerv közti vákuumot. Valamennyi autó közül a közönséges vagy személyau­4 NŰGRAD — 1982. június 19., szombat 2387 NAP Ezt a pert, s a börtönben töltött 2387 nap történetét legszebben, s legigazabbul ma­ga a szenvedő, az elítélt írta meg. A Fogságom naplója nem csupán hiteles dokumen­tum, hanem a magyar szép­próza jeles alkotása is. Szíve szerint a krónikás e cikk he­lyett most inkább Kazinczy Ferenc e művét adná olvasói kezébe. „Azokat eltiltó...0 A II. József uralkodása ide­jén tapasztalt bizonyos libe­ralizmus II. Lipóit uralkodása (1790—1792), majd különösen Ferenc trónralépése után tel­jesen meszűnik. Nos, ez a poli­tikai változás Kazimczyt is igen érzékenyen érinti, s gyakran, határozottan nyilat­kozik á sajtószabadság ügyé­ben a megyed gyűléseken. Pél­dául 1793. augusztus 14-én Abaúj gyűlésén. A megye erős hangú feliratot készít a sajtó­szabadság érdekében. Oka ismételten van szemé­lyes is, nemcsak nemzeti. Az 1790-es évek elején lefordítja Wieland Diogenes-ét 1792-ben Bécsbe küldi, die a bécsi cen­zor nem engedd kinyomtatni. A budai cenzor elnézőbb volt, a könyv végül Sokrates Mai- nomenoa címmel 1793-ban megjelent, 1794-ben azonban a helytartótanács betiltja, elko- bozásra ítéld. 1794. augusztus . 12-én azt írja a költő Fazekas Istvánnak, hogy kedveskedni szeretett volna neki Diogenes dialógusaival, „de azokat el­tiltó ad Fels. Helytartó Tanács párán tsolatja”. Regmectől Spielbergig A sajtó- és vallásszabadság érdekében kifejtett politikai munkája, írói-fordítói tevé­kenysége szánté egyenesen ve­zette Kazinczyt a magyar ja­kobinusok közé. A költőt — akinek szabadkőműves-múltja volt — 1794. június 29-én vet­te fed a Reformátorok Társa­ságába (a Martinovics által szervezett két társaság közül a kevésbé forradalmiba) Szu- Lyovszky Menybért Zemplén megyei földbirtokos. Politikus ember, Zemplénnek a két utol­só országgyűlésen követe; s Kazinczy rokona. Kazinczy Szrulyorvszky laká­sán olvasta Martinovics for­radalmi kátéját, le is írta, sőt tatám terjesztette is, alig két hét múlva azonban elégette. Sok elvi-emberi bizonytalan­ság szorongatta, bár Szulyovsz- ky mögött egyik közeli rokona, Szentmarjay Ferenc állt, aki hangsúlyozta neki, hogy „...a társaság tagjait az erény kap­csai kötik össze és egyetlen céljuk: a nemzeteit felrázni ál­mából”. 1794. december 14-ón az ak­kor harmincöt éves költőt Regmecen, anyja házánál le­tartóztatták. Este hót óra kö­rül — a házban már aludtak — Ehrenstein ulánus főhad­nagy tizenkét dzsidással kö­rülvette a házat, s Kazinczy - nak saját kocsiján, katonai kísérettel Sátoraljaújhelyre kell mennie. Aggódó édesany­ját azzal nyugtatja: „Édes asz- szonyanyám látja, hogy én nyugva vagyok, ne rettegjen, nem telik bele két hét, s itt­hon leszek megint.” A két hétből hét- esztendő lett. Súlyos, kemény hót év. Talán már akkor érezte, ami­kor Űjhelyen Szulyovszkyval találkozott. Az idős ember kö- nyorgött a költőnek, ne vall­jon, hiszen neki négy eladó lánya van, szükség van az ap­jukra. Kazinczy csitítgatta: „Hagyjon békét, Uram Bátyám, én ismerem magamat, s ma­gamért feleiek; dé azt is ki­mondom, hogy Uram Bátyám lesz az aki engem és magát elront.” Ügy is lett lúszkán, Szerencsen, Kör­mön, Keresztesen, Kályom, Árokszálláson, Hatvanon, Ke­repesen át vitték Budára, a ferences barátok kolostorbör­tönébe. Ügyét — és társaiét — nem rendes bíróság tárgyal­ta, hanem a királyi tábla bí­rái közül szemeltek ki és ala­kítottak rendkívüli bíróságot. Tagjai Mikos László, Somogyi János ftólőmesiterék, Berze- viczy András alnádor, Bay Ferenc királyi tanácsos és Né­meth János közvádló, a kor­szak egyik legsötétebb figurá­ja. Az első kihallgatásra de­cember 29-én került sor. Ezen a költő francia kék mentében, nadrágban s fehér pikémel- lényben jelent meg, de kéthe­tes szakállal, boglyas fejjel, jobb lábán és bal kezén bi­linccsel. Két katona vette kö­rül fegyverrel. Védője Is volt már: Sáróy-Szabó Sámuel — a családja szerezte. A költő tagiad. A bíróság már — három eredménytelen, kihallgatás után! — éppen azon tanácskozik, mivel ju­talmazzák meghurcoltatásukért Kazinczyt és Szulyovszkyt, mi­kor az utóbbi megijed s vallo­mást tesz. Erre Kazinczy is — február 4-én — benyújtja Írá­sos vallomását „Elbuktam, óh, bírák a barátság s a törvényeknek tartozott enge­delmesség közti küzdés­ben, midőn hallgatók. Alá­vétem magamat azok szigo­rúságának s a bünhődést, me­lyet követelnek, ha a haza bol­dogsága kívánja vesztemet, örömmel üdvözlem.” 1795. május 2-án kihirdetik az ítéletet: „...mint felségsértés, vagyis lázadás bűnébe esett, az ország törvényei rendele­téhez képest feje s minden vagyona elvesztésére ítéltetik, s a végrehajtás elrendeltetik.” Az ítéletet május 16-án a hét- személyes -tábla is megerősí­tette. Kazinczy reménykedik, de készül a háláira. Kegyelmi kérvényt ír, de őz Pálék kivég­zésekor már azt hiszi: rajta a sor az utolsó Úton, Végül is — elsősorban rokoni közremű­ködésre — a királyi kegyelem az ítéletet bizonytalan idejű fogságra változtatta. Az élet — és a remény — megmaradt. Spielbergtől Széphalomig A fogság esztendeit nem részletezzük. Szenvedéseit, ap­ró örömeit, súlyos betegségét, az őt körülvevő rongy, vagy rendes embereket maga írja le a Fogságom naplójában. Csupán a pontosság kedvéért idézzük fel szenvedésének ál­lomásait. 1795. szemptemfoer 24—26- án indulnak el Budáról, s ok­tóber 7-én érkeznek Britembe, délután a spielbergi várnagy pincebörtönébe kerül, a 4. sz. cellába. 1796. január 21-én az obroviezd femyítőházba vi­szik, ahol az 1. sz„ majd a 6. sz. cella a lakása. Június 22- én elindulnak Britemből, s jú­lius 6-án érkeznek Kufsteiraba. A kuísteimi börtön 2. sz. cel­lájában éveket tölt, s 18(H) június 30-án délután indul­nak el onnan, maga sem tudja, hova. 1800. augusztus 25-én érkeznek a munkácsi várba, ahol Kazinczy a 4. sz. cella la­kója; közben a családja — sőt a vármegye is — mindent megtesz azért, hogy a kámálly megkegyelmezzen, s a költő szabadulhasson. A családnak csupán egyetlen tagja nem mozdult eddig, Kazinczy László, aki császárhű katonatiszt voSt, s bár a levelek szerint letar­tóztatása előtt igen jó kapca»-’ latban volt öccsével, akkor azonban megtagadta. Most mégis megszólal benne a test­véri szív, s 1801. április 14-én beadja a királyhoz német nyel-' vű folyamodványát Tizenki­lenc évi katonai szoigjáfetára, ^tüntetéseire hivatkozik, • még így sem könyörögne fél­revezetett bátyjáért, ha „éltea anyja iránti gyermeki köte­lessége nem ösztönözné; ment anyja ezt a fiáit nagyon szere­ti s bátyjának jól megérdemelt büntetése anyja életét egészen elkeseríti.” Ügy tetszik, a császár feflS-' gyeit hű katonájára, a kanoei-’ lária ugyanis felterjesztette a kérvényt, s Ferenc császár alá­írta a szabadom bocsátó ronda­létet. És 2387 nap börtön után K». zinczy Ferenc 1801. június 28- án kiszabadul Munkács várá- ból. „Partra léptem kétezerhá- romszázinyolcvanhét napi há­nyattatásaim után. Az elné­mult öröm forró könyörgés.” Most már élhet az iroda­lomnak. És megpróbálja. Anya­gi gondok, küzdelmek, örökös csetepaték között Széphalmot pusztán a szellem erejével, hatalmával, az írott szó össze­kötő hitével a magyarság iro­dalmi centrumává teszi. Kényei József (Folytatjuk) tomobilárium tó életmódja, természete a legérdekesebb. Akár a többi, óriási tálkákban vándorol a szárazulatokon. Olykor el­éri az óránkénti öt kilomé­teres sebességet is, Vala­mennyi földrészen előfor­dul, de például az Antark- tiszon és a Ferenc Jópsef- földön csak eltévedt példá­nyai kóborolnak. Különösen gyakori az Amerikai Egye­sült Szárazföldön, valamint a Nagy vagy Csendes Euró­pa térségein. A dömpereket meg a te­herautókat, talán ijesztő kül­sejük miatt sokkal véreng- zőbbnek tarja a közvéle­mény, holott rendjéből — szelíd, kecses, pávázó külle­me ellenére — a közönséges, vagy személyautó a legvér­szomjasabb. A más csordából való autókat, vagy a hátsó úszójukon ügyetlenkedő em­bereket nagy gyorsan meg­rohanja, s rést vág orru- kon-szájukon-oldalukon. Az olaj- s vérszaga a többiek is odacsődülnek, és pillana­tok alatt fölfalják a szeren­csétleneket. Egyébként rendkívül játé­kosak: fára másznak, egyet­len erős kerék csapással ké­pesek a szakadékokba rö­pülni (ilyenkor húsz-har­minc méteren ált szállnak a levegőben); nekidramodnak, aztán fantasztikus gyorsa­sággal, gyönyörű akrobati­kával visszafordulnak, pö­rögnek, imbolygáznak, tán- cikálnak, bolondoznak. Agy­velejük hihetetlenül fejlett: rengeteg tekervény van raj­ta, küiön szerveik alakul­tak a sebesség, az éhség, a szomjúság szintjének a mérésére. A legintelligensebb vala­mennyi autó közül. Ha­mar megszelídül; tanulékony, könnyen idomítható. Ka­rikákon ugrál át, labdát egyensúlyoz orra hegyén, sőt kosarazni is tud. Úgy­szólván mindenre vállalko­zik: fogócskázásra, a föld­ről való fölemelkedésre, játékos mozgásra, kutyák, macskák, madarak, emberek kergetésére. Kiváltkénp szí­vesen lökdös a föld felszí­nén kődairahkákat, vödröket, műanyag flakonokat. Any- nyira rászokik a föld felszí­nén heverő tárgyak taszigá- lására, hagy még akkor is azt csinálja, amikor idomító- ja mást parancsol. Idős delfinek mesélik; hogy már a század hajnalán el-elfoigtak belőlük egy-egy példányt. S kis szigeteken szórakoztatták velük a del­finek apraját-nagyjáit Ma nagy részvénytársaságok foglalkoznak befogásukkal. Az automobilárium egyetlen tengerrészről sem hiányzik. Mi, delfinek, valóban sze­gényebbek lennénk derű* jelenlétük nélkül. Győri László

Next

/
Thumbnails
Contents