Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

ISáráimé, Király UnMoé, Holta«* Mátyáané <• M6o Király Lánlóné • load« árat csomagolj*. MÁTRAKERESZTE Alighanem az a nyugatnémet szakember, aki egy úgynevezett csúcsos, közepén lyukas kanállal' (vagy kollekcióval) ide érkezett, elő­zőleg összegezni volt kénytelen kereskedelmi tapasztalatait, Az ő kanala ugjrami* túlságo­san modernre sikerült: műanyagból készültl Ide a Mátra «ivébe azért jött messzi főidről, hogy megrendelje állandó szériában a mű­anyag kanál bükkfából faragott pontos mé- sárt, amit azután a keresztesi faragók iköny. nyédén teljesíthettek' neki, A kanáldivat vál­tozhat — az angolok például kifejezetten az ovális tornát helyezik előtérbe —, de óbban mindenki egyetért a világon, hogy amíg less mit keverni a fazékban, addig a fakanál'utá­nozhatatlan, és nélkülözhetetlen... , * Bognár Sándor, a PásatxSI nagyfcőaaégt kö­zös Tanáé« — oda tartozik Hasznossal együtt Mátirakeresztes — dolgozója születése szerint is keresztesi, de megmaradt lakóiként, ta­nácstagként is a szeretett Mátrakeresstesen. Ö így vélekedik a községről: «— Volt idő, amikor Hevessel szeretett vol­na egyesülni a község, ennek részben föld­rajzi oka, hogy léte a Mátrához kötötte, hi­szen itt mindig is fával foglalkozott az em­ber. Nem is tehetett mást, meg aztán a töb­bi „hutás” községhez tartozónak érezte ma­gát, azokhoz, amelyek ma nagyobbrészt „odaát”, a hevesi oldalon vannak. De volt erőnek a vélekedésnek jövőt látó, vagy látni vélő oka is. Az, hogy a mátrai falvak üdülő- szerepének növekedésével talán gyorsabb fejlődést remélt a keresztesi nép a Heves­hez tartozással. JŐ régen mindenki látja, hogy Má'tnakeresztes a kormányprogram ré­szeként éppen úgy megkapja folyamatosan azokat a fejlesztési erőket például a KPM- utak, a közvilágítás korszerűsítésében, mimt a többd hasonló adottságú és jelentőségű köz- ség a Mátráiban! Keresztes soha nem volt önálló község a legutóbbi évtizedekben, hi­szen korábban Hasznoshoz tartozott, de Pász­tó társközségeként is a fokozatos fejlesztés eredményeit élvezi, ha mindez együtt is jár bizony a tejlődés, a nagyobb igények keltet­te gondokkal... * Hogy Bognár Sándor és mindazok, akik jól érzik magukat ebben a 440 méter maga­san arne-anrá kígyózó, hegyre is felkúszmi kész ősi fészekben, nem szándékoznak köze­lebb menni a városiasodó nagyközséghez ez teljesen érthető. Aradként esetleg érthető az is, hogy azok, akiit Pásztón, Salgótarjánban tanulták az ipart, igyekeznek közelebb köl­tözni a munkahelyekhez. A legutóbbi idő­szakban mintegy tíz család költözött na­gyobbrészt Pásztora, mégsem kell attól tar­tani, hogy kihal a község. Körülbelül hat­százötven lakója közül egész családok foglal­koznék hetediziglem a fakanáll, a szaggató- deszka, a lapocka, a reggeliződeszka és még egy sor termék készítésével, saját gépeken dolgozva és még így Is solle kézi munkát hoz­záadva az igazán fontos és szép termékekhez. Danyi Jánosné, az EMÉRT, az Erdei Mel­léktermékeket. Feldolgozó és Értékesítő Vál­lalat helyi vezetője gyors fejszámolás után megállapítja, hogy egy évben körülbelül kát- . millió (!) darab faterméket készítenek a ke­resztesiek, akik részben szakosodva, vagy kizárólag fakanalakat, vagy kizárólag lapoc­kákat gyártanak és a családok úgyszólván legkisebb tagjai is bekapcsolódnak valami­képpen a munkába. Az (átlagos jövedelem három és fél ezer forint, de ezt családtagon­ként kell érteni és van, ahol öten-hatan ott­honi munkával ennél jóvad többet is megke­resnek. Eredeti nevének — A Is óhuta —- értelme: „alul levő üveghuta”, vagyis volt egy Felső- huta is, amit ma Mótraszenlisíráuuafc isme­rünk mér a hevesi oldalon, A családnevek • külhonból ideszármazott régi hutásmeste­reik, az ősök emlékét idézhetik annak, aki kíváncsi az eredetekre, a sok Holtner (talán vagy húsz ilyen nevű család él itti), a Ha­hók, » Pál csók, az Oldler, ez utóbbi esetleg Adler, Sas volt valamikor, mind ezt próbál­ja a maga csendes módján bizonyítani, De a mai keresztesiek érthetően elsősorban arra kíváncsiak, hogyan lehet a változó hagyomá­nyokat megőrizve tartalmason szegen, nyu­godtan élni. A híres-neves .kövek” közé be­ékelődött, alpesi tájat megszégyenítő község minden percében, minden órájában lakott hely benyomását kelti és Ilyen értelemben minden más nógrádi községtód élőbb, eleve­nebb, hiszen itt majd minden háznál nap­közben is faragják a közelből és például a Süttő környéki erdőkből származó bükk őt. A hires kövek meg ezek: Bagolykő, Báránykő és az új életet, a falu legfiatalabb részét meg a nagyszámú üdülőteJket-házat nézegető Cső. kakö, annak közelében a Vékástó, amely nőm náfcyobb, mint egy teniszpálya és talán nőm is sokkal vonzóbb. Ami oda csalogatta és ott is tartja a sok ceglédi, budapesti üdülőt — az maga a táj, az erdő, a levegő, a lát­vány, a csend, s éppen mindez egyre kevésbé megszerezhető a városi ember számára. A tájat és az itteni életet tovább minősítő hm:- nosi víztározó azonban bizonyos korlátokat is szab például a terjeszkedésnek. Hasznos fe­lé majd minden lehetőséget kihasználtak már. Az utóbbi kijelölt hat építési telek (kis túlzással) percek alatt gazdára lelt és újab­bakat nemigen lehet találni kijelölésre sem, A hegyek felé terjeszkedésnek le határt szab maga a hegy, de éppen az önmaga megtar­tásában az önmagából adás, az áldozatválla­lás és akarás példáját is ott találjuk a Csóka­kő tövében, az új falurészt szemlélve, eltöp­rengve azon, hogy bár paradicsomi állapotok közé kerültek a legfiatalabb keresztesiek szép házaikban, de paradicsomi olyan érte­lemben is, hogy nyaktörő hegyi út vezet csak ide. A tanácsiak mondják: készül a terv az út megépítésére, s elkészül majd az út is, amint elkészült sok más: korszerű bolt és vendéglátóhely, a vízelvezetés a Kékesi út fel­sőbb részeiben fedett csövön át (eddig a hegyről lefolyó vizek szabadon „jártak” az utcán) és megépül fölötte majd az út Is, so­kat emelve a falu színvonalát,, összképét, az itteni élet minőségét. És bár itt soha nem okozott gondot a körzetesítés, mégis van ab­ban valami megkapó, ahogy az „idősebbek", a harmadikos és negyedikes tanulók és per­sze szüleik, a faluközösség átadta egy óvodai csoportnak a helyet az iskolában. így már csak az első két osztály jár iskolába helyben, a többiek, mintegy kilencven (!) gyerek bi­zony felzsúfolódik a reggeli buszokra. Mert ast még senkinek sem sikerült elérni, hogy iskolabusz legyen ezen'a tájon! ,Az illetékes két Volán, a megyei és a szomszédos hevesi, valamilyen egyeztetése mindenképpen szük­séges volna, de mielőbb, mert a keresztesi nyugalom és csend, a hely értéke csak ad­dig érvényesül éppen a legkisebbek számára, amíg „bejön a busz reggelente”. Holtner Vince „lapockázó” kisüzemének legifjabb tagja az unoka, a Jácint, erős ke­resztesi fajta, maga a fáihoz szokott, életet őrzó jövő. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Holtner Vince műhelyében készülnek a környékbeli éa sültei bükkből a szaggatódeszkák, a „lapockák”. ,ií MÉm* Uoltner Vince is régi mester. Korszerű bolt, vendéglátóhely nyílt nemrégiben.— A legifjabb mátrakereszte- siek közül való Ürmősi Jácint, aki kétévesen állandó, közvet­len közelségben cl a fa meg­munkálásával nagyapja műhe­lyében.

Next

/
Thumbnails
Contents