Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat salgótarjáni központi ipartelepén ez év elején kezdték meg az új központi raktár alapozási munkálatait, mely több mint ezer négyzetméter alapterületű lesz. —gy— Üveggyári csapatmunka VésnSkfik versenyben " — Azt mondta magukról a művenető. hogy a gyár legfe- gyelmezettebb brigádja. Mióta itt beszélgetünk, látom, tényleg mindenki ütemesen dolgo- zsic., • — örtUBfc, hogy erre felfigyelt. És az* is vegye észre, hogy sehol egy főnök a közelben! Azért jó ennek hangot adni, mert három hónapja, mióta ide felköltöztünk a lenti műhelyből, imnen-annan haltjuk, hogy: könnyű nektek, nem vegytck szem előtt, teng- üaph06Zjnat— JOUÜfTAK VITRINJEI Három más* kollektíva mellett Vállalat kiváló brigádja kitüntetésit kapott az építők napja alkalmából a salgótarjáni öblösüveggyár Stromfeld Aurél nevét viselő, vésnökökből álló közössége. — Megérdemelték? — szögező diik Póczos István brigád- vezető-helyettes mellének a kérdés. — Nézzen oda a fali vitrinbe! Kilencszer kaptunk aranykoszorús címet. Hosszú évek óta minden évben a gyár első három brigádja között vagyunk. Régebben is megdolgoztunk már a vállalati kiváló címért.. — És miért nem kapták meg? — Talán azért, ment a mi munkánk nem közvetlenül kapcsolódik a termeléshez. És az elbírálók, helyesen, azoíkat díjazták elsősorban, akik’közvetlenül az üveggel dolgoznak. A tízfős brigád csillárok, poharak, kelyhek fémformáját készíti túlnyomórészt kézi szerszámokkal. A kalapács és különfajta vésők mellett kellékeik közé tartoznak a hántolok, tűreszelők, kézi köszörűk, polírpapírok és így tovább. Figyelve, hogyan bánnak eszközeikkel, feltűnik, hogy Balázs Béla, a brigád másik tagja percekig ritmu- sosan üti kalapácsával a vésőt, de szemét végig a kialakítandó mintán, tartja, néma kezére vigyáz... — Ha a kezére nézne, biztos rá is sózna — mondja derűsen Póczos István. NEGATÍVAT FORMÁLNAK — Ml kell ahhoz, hogy valaki jó vésnök legyen? — Jó szem és „térérzék” — feleli a zömök Balázs Béla. — A „tórérzéken” azt értem, hogy a bonyolult fazonokat, amiket rajzról megkap, látni tudja maga előtt a térben is. Ez azért nem könnyű, mert mi a csillár negatív képét formáljuk meg. Ezenkívül jó kézügyesség te szükséges. — Türelem kell-e? — Az is nélkülözheted**». Sokszor több mint egy hónapig is ugyanazon a munkadarabon dolgozunk. A csapat tagjainak legtöbbje érettségizett, párttag. Szó- használatukból, érvelésükből kitetszik, hogy a marxista középiskola, vagy egyetem is pallérozta őket: szakszerűen nyUottxanak meg egyéni és közösségi közétetiségnűL Kanosak megmyUat- kjomzfc ki is veszik részüket súlyuknak megfelelően a köz ügyeinek intézéséből. Balázs Béla például a gyegó szak- szervezeti főbizalmija. Takács László, a brigád aktív tagja, korában a gyári párt- vb munkájából vette ki részét; a rangos testületet egy egyéves külföldi munkavégzés álltaiméval hagyta el, de most szakszervezeti bizalmi. És így tovább. A gyári közös dolgokat érzelmi okokból is magukénak tekintik. Nagyjából egykorú- ak a brigádtagok: a harmincadik és a negyvenedik életévük között tartanak. A csapat magja — beleszámítva a tanulóévéket is — több mint két évtizedet töltött már az öblösüveggyárban. így a gyári sikerekből is, az esetleges kudarcokból is részesnek érzik magukat, mint a gyár gazdái. KÖZVETÍTETT ÖHAJOK — Nyíldk-e módjuk alkotó munkára ? — Igen. Régebben kértek is bennünket, hogy ha eszünkbe jut valami, tervezzünk formákat — felel Takács László. — És terveztek is? —■ Nem. Csak részmunkákat oldottunk meg. — Közvetlen kapcsolatban vannak a tervezőkkel? — Nem. Még mikor kezdő voltam, az akkori idős tervező járt le a brigádvezetőnkhöz. Most csak az üzemvezetőnk kapja a megbízatásokat és ő továbbítja hozzánk. — Tudnának-e okosat mondani a vésnökök a tervezőknek? — Az biztos! Főleg a gyárt- haitósággal kapcsolatban. Mert sokszor csak gyártás közben jönnek elő a tervezési problémák. De nem kérik a tanácsainkat. Le vannak terhelve. — Ha le vannak terhelve, pont akkor lenne fontos az előzetes jó tanács... — Éz már az ő dolguk. Molnár Pál fl tiölelezö gépíármü- fetelősség- biztosftás második félévi dijának visszafizetésérdi Az Állami Biztosító június Sítől, a díjigazoló lap és a befizetési cselüx felmutatása ellenében visszatéríti a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás második félévi díját mindazoknak, Akik a*t korábban befizették. A pénzt hétköznapokon az ország bármely biztosító fiókjánál és a takarékszövetkezeteknél — hm helyen — szombatonként az AB központi ügyfélszolgálati irodájában, illetve a kijelölt ügyeletes egységeknél vehetik fel az ügyfelek. Lehetőség van arra is, hogy az autósok, motorosok postán küldjék be a második félévi díj befizetését igazoló csekket és a díjigazoló lapot a biztosító bármely fiókjához, s egyúttal postán kérjék a befizetett díj visszautalását. Ugyancsak visszafizeti a biztosító a kötvény felmutatása ellenében — a második félévi díjat azoknak a segédmotorkerékpár- tulajdonosoknak, akik önkéntes felelősségbiztosítással rendelkeznek. Az Állami Biztosító intézkedett arról is, hogy az OTP átutalási betétszámlákról a gépjármű-felelősségbiztosítás második félévi díját ne vonják le. A díjfizetési kötelezettséget megszűntető — július l-től érvénybe lépő — minisztertanácsi rendelet nem mentesíti az 19S2. első félévi kőtelező gépjármű-felelősségi díjak befizetése alól. A biztosító kéri ügyfeleit, hogy az elmaradt díjakat — autósoknál 430 forint, motorkerékpárosoknál 75 forint — június 30-ig fizessék be a 218—98873—4326-os számú csekkszámlára. Azoknak, akik ezt elmulasztják, a korábbiakhoz hasonlóan — autósoknak 200, motorosoknak 100 forint — késedelmi pótlékot számolnak fel. A díjak kiegyenlítését a gépjárművek időszakos műszaki vizsgáztatásánál a KPM autófelügyelet vizsgabiztosai továbbra is ellenőrzik» ezért egy ideig még szükséges a legutolsó díjigazoló lap és csekk megőrzése. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszere a díjkifizetési kötelezettség megszűnése után változatlanul fennmarad, a biztosító továbbra is megtéríti a személyi sérülést, illetve anyagi kárt okozó autósok, motorosok helyett a károsultakat megillető összeget. Az ú} szervezeti formákról Kisvállalkozás, kisszövetkezet, gazdasági munkaközösség... Interjú Havas Ferenc megyei tanácselnök-helyettessel A kisvállalkozások létesítésével kapcsolatos helyi, gazdasági és politikai tapasztalatokat és a további feladatokat megtárgyalta a megyei párt végrehajtóbizottsága is. Ebből az alkalomból, figyelembe véve a vitát, a hozott állásfoglalást, arra kértük Havas Ferencet, a megyei tanács elnökhelyettesét, hogy válaszoljon a témával kapcsolatos kérdéseinkre. — Milyen megyei sajátosságokat kellett figyelembe venni az új szervezeti formák — kisvállalkozások, kisszövetkezetek, gazdasági munkaközössegek stb. — létrehozásánál? — A településszerkezetet és és az iparszerkezetet. A városi lakosság részaránya kicsi, a községek létszáma viszonylag alacsony. Sok a nem megyei székhelyű ipari üzem. A szénbányászat visszafejlesztése következtében erőteljesen megváltozott az ipar szerkezete. A lakosság ellátásának megszervezése eddig is más megoldásokat követelt tőlünk. A mégye szolgáltató- egységei az átlagosnál kisebbek. Az előbbiek miatt a kisüzemi termelés kibontakoztatása nálunk élesebben vetődik fel, mint általában. — A tanács hogyan segítette az új vállalkozások kibontakozását, az eddigi erőfeszítések milyen eredménynyel jártak? — A megjelent jogszabályok és a párhuzamosan kapott központi orientációk alapján, különböző módszerekkel — aktívaértekezlet, sajtón keresztüli tájékoztatás, szakmai tanácsadó csoport létrehozása, szakmai értekezlet, iratminták, segédanyagok közreadása — megkezdtük az új vállalkozások szervezését, megalakulásuk segítését Kezdettől fogva nagy volt az érdeklődés irántuk. Az első időszakot óvatos várakozás jellemezte, majd az első negyedév végére megalakultak az első szervesetek. Május 31-ig pedig 38 új vállalkozás kezdte meg működését 440 fővel. — A már megalakult új szervezetek milyen fő feladatokra vállalkoznak? — A kisszövetkezetek közül egy a textilruházati iparban; egy az építőiparban, egy pedig gépipari és építőipari tevékenységre alakul. A gazdasági munkaközösségek közül öt ipari, tizenöt építőipari és három mezőgazdasági tevékenységet végez. Hat gazdasági munkaközösség szellemi tevékenységre, elsősorban tervezési feladatok elvégzésére vállalkozott. Az ipari szövetkezeti szakcsoportok közül egy építőipari, kettő elsősorban gépipari feladatokat lát el. A költségtérítéses üzemelésű részlegek a fodrászatban jöttek létre. — Főfoglalkozásban, vagy a munkaidő után látják el tevékenységüket a vállalkozók? ' — A kisszövetkezetek tagjai továbbra is főfoglalkozásban, mivel a meglevő szövetkezetekből kiválással jöttek létre. A gazdasági munkaközösségek közül 9 vállalati munkaidő után, a 14 önálló munkaközösség tagjai közül 60 százalékuk munkaidő után,. 40 százalékuk pedig Keresik a megújulást A minap a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisteremyd gyáregysége, kedden pedig a romháinyi híradástechnikai gyáT szocialista brigádvezetői, gazdasági és társadalmi vezetői tettek látogatást a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. A cél: a nagyvállalat sokesztendős tapasztalatainak átvétele, az eszmék közös kicserélése a szocialista brigádmozgalom megújulásának érdekében. A téma roppant fontos, hiszen a némelyütt ellaposodott, formálissá vált mum- kaversenymek olyan tartalékai vannak, amelyek — ha újra felszabadítják őket —, jótékony hatással vannak a termelőegységek terveinek teljesítésére. A kéttucatnyi romhányi részletes tájékoztatót hallott a gyár életéről, mostani, róajd jövőbeni feladatairól,, és eredményesnek mondták azokat a tapasztalatokat, melyeket a tarjám! tűzhelygyárban szereztek, s amelyeket majd otthon, Romhányban gyümölcsöztetnek. főfoglalkozásban végzi tevékenységét. Az ipari szövetkezeti szakcsoportokat a munkaidő utáni vállalkozás jellemzi, míg a költségtérítéses üzemeltetésben tevékenykedők főfoglalkozásban végzik azt, amire vállalkoztak.. A 440 főből hozzávetőleg 229 főfoglalkozású, 211 pedig munkaidő utáni vállalkozó. — Hallhatnék valamit a szerződéses üzemeltetés jclcn- lenlegi helyeztéről is? — A kereskedelemben az előbb említett formába az összes üzletek csaknem 70 százalékát lehet bevonni. Az eddig meghirdetett 148-bók 36 működik szerződéses formában. Ezek többsége a tanácsi vállalatok és a ZÖLDÉRT boltjai, vendéglátóegységei. Kevésnek tartjuk az átadott üzletek számát, azért is, rriert eddigi tapasztalataink kedvezőek. Javult az áruellátás, bővült á választék, rugalmasabb a nyitvatartás, emelkedett- a kereskedelmi munka hatékonysága, csaknem mindenütt megszűnt a veszteség, megkezdődött a magánpénzek bevonása és lényegesen csökkent a bolti adminisztráció is. — Visszatérve az új szervezeti formákra, érdekelne a nagyvállalatok vezetőinek magatartása: támogatják, gátolják, lassítják, vagy nem a kibontakozást? — Megítélésünk szerint a vállalati vezetők magatartása differenciált A ’döntően jól gazdálkodó, új iránti érzékeny vállalati vezetők hamar felismerték a lehetőségeket, és ebben a vállalatuk, a népgazdaság és a dogozók érdekét. Másütt, a különböző kisszervezeti formák elterjedésének szükségességét viszont megkérdőjelezik. A vállalatok egy része passzív, várakozó állásponton van. A non megyei székhelyű üzemek, a tájékoztatás, a központi intézkedés hiányára hivatkoznak. Vannak vállalat«*, ahol a vezetés sem érti, vagy félreérti a jogszabályokat rosszul, vagy nem tájékoztatják a dolgozókat — Hadd folytassam as utóbbi gondolattal: miként fogadták a dolgozók az ’ új formák létrehozását? — Többségük úgy ítéli- meg, hogy a tett intézkedések, a lehetőségek, az egyének és a népgazdaság érdekeit szolgálják, ösztönöznek a hatékonyságra, a gazdaságosság fokozására, a hatékonyabb érdekeltségi rendszer megteremtésére. Azt várják, hogy a szqlgáltatásban tapasztalt hiányosságok mérséklődjenek, egyenletesebb legyen az áruellátás, javuljon a minőség. Az új lehetőségek megítélése ugyanakkor nem egységes. Vannak, akik féltik a szocializmust, kételkednek a vállalkozás sikerében. Néhá- nyan — köztük gazdasági vezetők is — az új formákat hátrányosnak tartják a nagyüzem .számára, félnek a jó szakemberek eltávozásától, nem ismerik fel a vállalaton belüli lehetőségeket. Néhá- nyan egzisztenciájukat féltik, mások csak a meggazdagodási lehetőséget látják. — Az előbb említett szemléleti gondokon kívül még milyen egyéb tényezők fékezik a kibontakozást? — Nem elég egyértelműek, pontosak, a jogszabályok, késve jelentek meg az ágazati irányelvek, állásfoglalások, nehezen lehetett hozzáférni a jól hasznosítható kiadványokhoz. Elmaradtak központilag az ígért országos és megyei továbbképzések Is. A potenciális vállalkozók nem minden esetben kapták meg a megfelelő tájékoztatást. Egyes gazdálkodó egységek nem komplexen vizsgálják a lehetőségeket. Egy-egy gazdálkodó szervnek kevesebb ismerete van saját dolgozói kezdeményezéséről, mint a megyei szervnek. Más esetekben az érdekképviseleti és az irányító szervek nem ismerik a hozzájuk tartozó gazdálkodó egységek elképzeléseit A nem megyei székhelyű üzemeknél hiányzik a kezdeményezés, a központból kiinduló elképzelések lassan jutnak el a megyei egységekhez. Nem ismerik kellően a megyei szakmai tanácsadó csoport működését. Gondot jelent a jogtanácsosi ellenjegyzés megszerzése: az ügyvédi ’ munkaközösségek drágán és esetenként alacsony színvonalon dolgoznak. A jogalkotók is sok kérdést, csupán nagyvonalakban szabályoztak. A. konkrét megoldásokat a gyakorlati tapasztalatok alapján tervezik. A tömegkommunikációs eszközök sem mindig jól közelítik meg a témát: időnként túl bonyolultnak, máskor meg túl egyszerűnek tüntetik fel a vállalkozásban való részvételt. — Végül arra kérem, hogy az elmondottakat figyelembe véve szóljon a további feladatokról! — A párt megyei végrehajtó-bizottság nemrég megvitatta a kisvállalkozások létesítésével kapcsolatos helyi gazdasági és politikai tapasztalatokat és meghatározta a további tennivalókat. Hangsúlyozta, hogy a kisvállálko- zási formák elterjedése hosz- szabb folyamat, legfonto- sabh, hogy a kiegészítő gazdaság fejlesztése, az új vállalkozási formák szorosan kapcsolódjanak a nagyüzemekhez, a szocialista viszonyok tartalmi gazdagodását eredményezzék. Ennek érdekében tudatosítani kell, hogy az új szervezetek nem helyettesítik, csupán kiegészítik a nagyüzemek tevékenységét és önmagukban senki számára nem biztosítanak jogtalan előnyöket. Ösztönöznünk kall az ipari üzemeket nagyobb erőfeszítésekre, az elképzelések gyakorlati megvalósítására. A mezőgazdaságban arra kell törekedni, hogy a községekben élő lakosság ipari, kereskedelmi és szolgáltatási igényeit az új szervezeti formákban minél teljesebben elégítsék ki. A kereskedelemben növelni kell a szerződéses üzemeltetési egységek számát, megszüntetve azt a helytelen gyakorlatot, hogy csak a veszteséges, vagy kevésbé jövedelmező üzleteket hirdetik meg. Indokolt a termelésből kikerülő használt anyagok, alkatrészek, hulladékok értékesítését szolgáló vállalkozás szervezeti feltételeit megteremteni. Gyorsítani szükséges a szolgáltató szervezetek decentralizálását, különös tekintettel a kevésbé ellátott településekre. Törekedni kell a magán kisipar és kiskereskedelem feltételeinek javítására. Fontosnak tartom, hogy az agitációs és propagandamunka eszközeivel minden, területen járuljunk hozzá a szemléletbeli gondok felszámolásához, és biztosítsuk a jól bevált megoldások széles körű elterjesztését. A vállalkozások területén folyamatos, tervszerű munkára van szükség, meg kell teremteni a vállalkozók helyi érdekeltségét. A megyei pártbizottság és tanács gazduságirányító és ellenőrző munkájában kiemelt figyelmet fordít a feladatok végrehajtására, az eredményes megvalósításhoz szükséges politikai feltételek megteremtésére, a járási és városi pártbizottságokkal, a helyi államigazgatási szervekkel együtt, a területi sajátosságoknak megfelelően. A párt- bizottságok igénylik az érdekelt irányító társadalmi és érdekvédelmi' szervek által sajátosságuknak megfelelően kijelölt feladatok jó végrehajtását, az eredményes közreműködést — fejezte be nyilatkozatát Havas Ferenc. Venesz Károly NÓGRÁD - 1982. június 19., szombat 3
